Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-19 / 300. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. december 19.

• Az újjávarázsolt Fekete porta.

Nyílik az ajtó...

Ahol a házak nem állják el a tekintet telteié Irányuló útját és kevesebb tény szikrázik a földön ott olyan nagyon közelinek látszanak a csillagok, hogy szinte az az érzése támad az embernek, mintha puszta kézzel megérintené őket.. >

Kunszállást két kilométernyi lakatlan terület választja el a hajdan Fülöpkének nevezett településtől. A zúzmarás tájat benépesítő hózdk közigazgatásilag Kunszálláshoz tartoznak, a bennlakóknak mégis több jut ki a tanyai életmód hátrányaiból, mint a falu közelségének előnyéből. Munkahelyük, az Alkotmány Tsz, itt van egy ugrásnyira, a gyerekekkel viszont naponta kétszer meg kell járni a községet. Ott az óvoda és az iskola. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az ünnepnapokat Inkább otthon töltik. Befűtenek a konyhában, körülülik az asztalt és beszélgetnek.

Feketéék tanyája valaha az első és egyetlen hajlék volt ezen a vidéken. De ezt, özvegy Fekete Imréné is csak másoktól hallotta. Rég volt, van annak vagy száz esztendeje. Mostanra még az öreg épületet is úgy „kipofozták” a fiatalok, hogy rá sem lehet ismerni.

— Tízévi munkánk fekszik benne — tájékoztat Dezső, a fia —. és ráment minden keresetünk. Talán okosabb lett volna, ha bent a faluban építkezünk, csak miből? így sem volt köny- nyű. Először a melléképület altart összedőlni, azt hoztuk helyre. Akkor jött a villany. Ha már Így állunk, gondoltuk, érdemes a házat is kitatarozni, kívül-be- lül. Most, hogy ennyit költöttünk rá. nem sok értelme lenne Itthagyni. Pedig még sok javítás akad rájta. Ki kellene cserélni a szobában a régi, rossz padlót, az ajtó is rozzant, alul befütyül rajta a szél. Eddig nem telt újra.

A fiatal házaspár a tsz-ben dolgozik. Kettőjük keresete 3500 forint. Két gyerekük van. és a nágymama is velük lakik. Hét éve házasok, de csak úgy, a maguk kedvtelésére még nem nagyon mozdultak ki hazulról.

— Nyáron el voltunk kirándulni. hét napra — szólal meg a csendes, komoly tekintetű fiatalasszony —, ez minden. Naf

yon be kell osztani a forintot, gy tudtunk csak venni mosógépet, tévét, meg amire szükségünk van.

— Azért néha csak be lehetne ugrani a faluba, vagy Kiskunfélegyházára, esetleg Kecskemétre, egyik sincs messzire.

— Ahhoz, hogy igazán közel legyenek — élénkül meg Fekete Dezső — kocsi kellene. Eleget kerekezünk hétközben, egy moziért nem tapossuk a pedált vasárnap is. Kecskemétre például vasárnap nincs is autóbusz. Kiskunfélegyházára bemehetnénk, de ha fél 9-kor nem érjük el az utolsó járatot. Nekem nincs is más vágyam, csak egy autó.

— Van annál fontosabb is — veti közbe a felesége —, előbb vegyünk egy rendes szobabútort.

A karácsonyi ajándékozásra terelődik a szó. A nagymama előrehajol a hokedlin, arckifejezése csodálkozó.

— Nem tudom, mi ütött az emberekbe mostanában. Olyan nagy ajándékokat adnák, mint régen a fejedelmek. Gondolja csak el lelkem, hat családom van és tizenkét unokám. Hogyan kápráztathatnám el őket, a 700 forintos nyugdijamból? A mi időnkben ez nem is volt szokás.

— Nálunk most sem divat a karácsonyi ajándékosztogatás — teszi hozzá a menye. — Inkább a névnapokat szoktuk megünnepelni, azt is szerényen. Persze, egymásnak veszünk majd valamit, amire egyébként is szükségünk van. A gyerekeket se kényeztetjük el, mikor mijük hiányzik, azt kapják karácsonyra.

Annamária még kicsi, neki még nincsenek „igényei”.' de mi van akkor, hogy a nagyfiú, Dezsőké játékot is kér?

— Kért is — nevetnek össze a szülők és biztatják a csokoládét majszoló legénykét, hogy mondja meg, mit kért a Télapótól? Dezsőké tűzpiros arccal bújik a vendég nénihez és annak a fülébe suttogja, hogy egy társasjátékot.

A konyhában egyre többen leszünk. Vasárnap vám, jönnek a barátok, rokonok. Nagy a család. A fiatalasszony húga motoron érkezik a vőlegényével. A férj bátyja lovas kocsival fuvarozott valamit, és beszaladt megmelegedni. Az ünnep errefelé azt jelenti még ma is, hogy sűrűbben nyílik az ajtó, nem kerülik,

— hanem megkeresik egymást az emberek. Az udvaron még lábon Szaladgál a karácsonyi tyúkhúslevesbe való. A hízó majd csak a két ünnep között fejezi be földi pályafutását. A házőrzés fontos szolgálatával megbízott szén• Fekete Dezsőné: „A nagyobbik gyereket reggel én viszem be a kunszállást óvodába, délután a férjem megy érte. Elég messze van tőlünk az óvoda, meg az Iskola is.”

• Fekete Imréné: „Amikor én még gyerek voltam, azért örültünk a karácsonynak, mert ml ehettfik meg a szaloncukrot.."

• Fekete Dezsőké társasjátékot szeretne.:;

• ...az édesapja Inkább egy autót..,

(Strasszer András felvételei)

fekete kis vakarcs mérgesen megugatja a sötétségből kiragyogó csillagokat.

Vadas Zsuzsa

Nagy és korszerű tejfeldolgozó üzemék épülnek a megyében

Az elmúlt év adataihoz képest kedvező változásról lehet ma már számot adni a megye szarvasmarha-állományáról, valamint tejtermeléséről. Csaknem 12 ezerrel gyarapodott az állomány, s 36 ezer literrel több tejet adtak át az idén a mezőgazdasági üzemek. Az V. ötéves terv utolsó évében a megyében 164 millió liter tej felvásárlásáról kell gondoskodni a tejipari üzemeknek, vagyis naponta

átlagosan félmillió literről. A megye mező- gazdasági üzemei elhatározták, hogy 1980-ig annyira növelik és javítják a tehénállományt, hogy teljesíteni tudják a jelenlegi mennyiség csaknem kétszeresét. Vajon ehhez igazodik-e az úgynevezett ipari háttér, vagyis a tejfeldolgozó üzemek kapacitása növekszik-e?

Jelenleg Bács-Kiskun megye tejüzemei, köztük a bócsbokodi és a kalocsai a düledezés „állapotában" van. A gondokról és a megoldási lehetőségekről beszélgettünk dr. Simka Istvánnal, a Tejipari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatójával.

— Kérem Simka elvtársat, hogy vázolja, milyen helyet, szerepet tölt be Bács-Kiskun megye az országban tejtermelési és feldolgozási szempontból?

— Ha az ország többi megyéjéhez hasonlítom, akkor Bács- Kiskunban, Békés és Heves megye mellett, az egy hektár szántóterületre számított tejtermelés a legalacsonyabb. Mig Vas megyében ez az érték 35 ezer liter, Bácsban csaknem fele. Ha viszont a megyére háruló ellátási feladatot vizsgálom, akkor az elsők közé kell sorolni. Alapvetően meghatározza a megye fontosságát, hogy Budapest ellátási körzetébe tartozik. Mindebből ellentmondás következik, nevezetesen: a legnagyobb fogyasztói zónában a legkevesebb a tej mennyisége. Ebből adódik, a kissé szélsőségesnek érezhető gondolat, hogy legalább is a megye északnyugati részéről nem szabadna tejüzembe szállítani a tejet, hanem tartálykocsikkal a fővárosba, s itt feldolgozni. A párt területfejlesztési politikájának megfelelően célunk, hogy Budapest környékén hozzuk létre azt a zónát, ahonnan a főváros napi tejszükségletének legalább 70 százaléka beszállítható. Ezek után azt kell mondanom: nagyon örülünk, hogy a megye mezőgazdasága a tejtermelés növelésében jelentősen előrelép.

— Ügy hiszem, mindez nem jelentheti azt, hogy a megyében levő tejüzemeket nem kell és nem is érdemes fejleszteni.

— Korántsem, azonban az elmondottakat Ifigyelembe kellett venni döntéseinkkor, pontosabban akkor, amikor az összes fejlesztésre tervezett összegnek kétharmad részét kaptuk meg. Ezek szerint az V. ötéves terv időszaka alatt csak 4,3 milliárd forinttal rendelkezünk.

— Melyek az országban a legjelentősebb beruházások?

— Debrecenben és Szolnokon építünk, azt mondhatom „mám- mutméretű" tejüzemet, valamint Szekszárdon sajtüzemet. Ez utóbbit, egyebek között a tejellátás szempontjából, már együtt kell vizsgálnunk Bács megye nyugati részével. A három nagy beruházás mellett még jelentős a Pász- tón és Szentesen épülő üzemünk, valamint 700 millió forintot költünk az elmúlt tervidőszakból áthúzódott beruházások befejezésére. Az a célunk, hogy az országban 20—25, minden munkára és műveletre képes városellátó nagyüzem legyen. Itt tudunk korszerű. nagy teljesítményű berendezéseket alkalmazni, megfelelő munkakörülményeket teremteni és eleget tenni a környezetvédelmi kötelezettségeknek.

— Mindebből arra következtethetek, hogy Bács megyében nem számíthatunk lényeges változásra, holott siralmas helyzet tapasztalható a bácsbokodi és újabban a kalocsai üzemben is, s mindkettő rekonstrukciójáról évek óta szó van.

— Várható 1980-ig változás, noha nem olyan mérvű, amilyenről két-három éve beszéltünk. Ha vannak is vitatható pontok a Bács megyei fejlesztésben, mégis azt kell mondanom, hogy a tejipari beruházásokat nagyon meggondoltan, az országos hálózat fejlesztési tervéhez illeszkedően végezzük. Nem a pillanatnyi, hanem a távlati igényeket vesszük első helyen számításba. A nagyüzemi szemlélet, a feldolgozás koncentráltságának megvalósítása a mozgatórugó döntéseink meghozatalában. Sok kis üzem van a megyében, ezekben viszont nincs választékos tejtermékkészítés. Elsősorban a kecskeméti üzemet fejlesztjük, az elkövetkező tíz évben egyike lesz az ország legnagyobb tejfeldolgozóinak. Területileg nincs jó helyen a kalocsai és a bácsbokodi üzem, szerintünk a kettő között kellett volna egy nagy feldolgozót létrehozni. A kalocsait ebben az ötéves tervben sem fejlesztjük, korábban sem volt indokolt. Megépült ugyanis a solti téesz-üzem, amelyik nem tudta a tejet a megyéből felvásárolni. Még most is Tolnából, Dunaföldvárról szállítanak naponta 10 ezer liter tejet Soltra. Ez nyilvánvaló azt jelenti, a körzetben tejhiány van, viszont a túlzott feldolgozó kapacitás. Mindez okot adott , arra, hogy a kalocsai rekonstrukciót most is elhagytuk. Jelenleg az üzem részlegesen működik, a körzet tej- és tejtermékellátását úgy oldjuk meg, hogy Bácsbokodról és a fővárosból szállítunk Kalocsára. Ugyanakkor a solti téesz-üzem Budapestre szállít (!) ahelyett, hogy az általunk régóta javasolt együttműködés Kalocsa—Solt között létrejönne. Nagy pazarlás pénzzel és szállítóeszközzel.

— Mi lesz a bácsbokodi üzemmel?

— Elkészült a terv, amely szerint 1978-ban mintegy 95 millió forint költséggel megkezdődik a rekonstrukció. Hogy mennyibe fog végülis kerülni, nem tudjuk, ugyanis, miután megbontják az üzemet, sok minden előjöhet, ami miatt emelkedhet a költség,

s az átadás 1980 végére kitűzött határideje is módosulhat.

— Mi a véleménye arról, hogy a kaposvári lejtermelési rendszernek (KATEJ) Bács megyei gesztorgazdasága a vaskúti Bácska Tsz a rendszerhez csatlakozott szövetkezetekkel együtt tejüzemet szándékozik építeni?

— Hivatalosan még nem jelentették e szándékukat, de ha erre sor kerül, abban a pillanatban felül kell vizsgálni a bácsbokodi rekonstrukciót. Annyira gazdagok nem vagyunk, hogy megengedhető legyen ilyen párhuzamos beruházás. A rekonstrukció után ugyanis a bácsbokodi 150 ezer liter tejet dolgoz fel, a KATEJ tervbe vett üzeme 50 ezer liter tejet. Két üzemre ebben a térségben nincs szükség. A tejipar viszont szívesen ad 100 millió forintot a KTEJ-nek — azt a pénzt, amit a rekonstrukcióra szánunk —, amelyhez a társult téeszek mintegy 150—200 millió forintjával már lehet építeni egy olyan üzemet, ahol a körzetből felvásárolható tejet feldolgozzák, ugyanakkor az képes majd átvállalni és megoldani a lakossági tej- és tejtermékellátást is. Ezt a megoldást támogatjuk. Azzal viszont számolni kell, hogy az ilyen módosítás néhány éves halasztást okoz a beruházásban, a tejfeldolgozás végleges megoldásában.

— Köszönöm a beszélgetést. >,

Nem lehet teljes a tejipari beruházásokkal foglalkozó írásunk, ha a bácsbokodi tejüzem sorsát és a KATEJ terveit az ehhez kapcsolódó megyei elképzeléseket nem ismertetnénk olvasóinkkal. Megkértük dr. Glied Károlyt, a megyei tanács elnökhelyettesét, adjon erről tájékoztatást.

— Véleményünk szerint sem lenne helyes a déli körzet béri kéf tejüzemet létesíteni — rhohdotta dr. Glied Károly. — Éppen. ezért öruíShk annak, hogy a tejipar vezérigazgatója felajánlotta az együttműködést és pénzbeli tá-* mogatást is egy nagyüzem létesítéséhez. Javaslatunk az, hogy a bácsbokodi tejüzemet fejlessze a tejipar és ebben vegyenek részt — a módot és formát később eldöntve — a KATEJ-hez csatlakozott megyei gazdaságok. Bácsbo- kodon két-háromszáz millióért, a már meglevő alapokat is felhasználva, olyan üzem építhető, amely megoldaná a megye déli területein a közeljövőben várható nagy mennyiségű tej felvásárlásét és feldolgozását. Relméljük, a tejipar vezetői egyetértenek elképzeléseinkkel és közösen a mielőbbi megvalósítás érdekében tudunk munkálkodni.

Csabai István

.y.y.yro'vX'XOy'

(18.) — Részeg volt ez mind — dohogott keserűen Sandi — Ezeket ugyan hiába kérded.

— Ez van — mondta az elnök. — Egyelőre.

Nézte kicsit a mosolygós kék szemével Sandít, s megkockáztatott egy kérdést:

— Te józan voltál?

Sandi felállt, és sértődötten elment.

14.

Másnap reggel jót nevetett a falu Mert legjobb öröm a kárért i.

Marisát szarvára szúrta egy szarvas. Ezt akkor tette, amikor Marisa keblét elégedettség dagasztotta, és szívesen tett összehasonlításokat a maga javára, és nagyon biztos volt a maga dolgában. Elég kényes helyen ejtett sebet rajta. Szerencsére a hely inkább illem szerint volt kényes, semmint életveszély tekintetében.

A szarvas pirkadatkor jelent meg az udvaron. A zárt kapu ellenére. Ezt később az emberek bizonyító jelként emlegették, holott tudták, hogy a szarvas köny- nyedén libben át a kerítéseken. Marisa felnyitotta a tiszta lelkl- i'jmeretűek édes álmából szemét, és hallotta, hogy kívül motoz valaki. Megböködte a férjét.

— Te, jár itt valaki...

— Hagyj békén! — mondta Gyúró, ki este sokat ivott, és átfordult a másik oldalára.

Marisa felkelt, az ablakhoz lépett, és látta, hogy egy szarvas a fiatal almafát dézsmálja. Cseppet se volt rest, nosza, seprűt ragadott, s amúgy pendelyben a szarvasra támadt.

— Hess te! — rikoltott.

A szarvas legelt még egy kicsit, s csak akkor fordult meg, mikor csattant lapockáján a seprű. Egy szó nélkül szarva közé vette Marisát, és feltette a kerítésre.

Marisa éktelen visítást csapott, melyet a méltatlanul ért sérelem felhangjai színesítettek. Ült a kerítésen amúgy pendelyben, és visított, ülepéből csörgedezett a vér, mert bár a hím állat a gyengébb nemre tekintettel finoman cselekedte, amit cselekedett, kapitális fejdíszének egy oldalágacskája mégiscsak beleakadt az asszonyba.

— Isten nem ver bottal — mondták az előszaladó emberek, mert azonnal látták a dolog jelentését.

Mire Gyúró kicammogott a házból, a szarvast már rég elnyelte az erdő, ő ijedt meg legjobban az asszonyt visítástól.

Ondrej, a mezőőr fejét csóvál- gatta a pipája mögött.

— Jól őrizted a mezőt — szólt

oda neki Gyúró.

— Ez nem ott jötte — felelt Ondrej.

— Hát?

— Hipp-hopp, jötte föld alól. — Pislogott hozzá fontosán. Akik ott voltak, bazsalyogtak, és tudták, amit tudtak.

Marisa pedig még mindig a kerítés tetején sírdogált.

— Meddig hagytok itt vérez- ni?!

Levették. Hát volt valamicske hasadás a farán, a vér már al- vadozott rajta. Az asszonyok, mert ők is előjöttek hamar, nem engedték a férfiakat Marisához, jajgatva körülvették, lefektették az oldalára.

— Eriggy már — tuszkolták Gyúrót —, orvos ide kell!

Míg Gyúró mackósán szedte a lábát, az emberek az utcán társalogtak. Volt mit.

— Szarvat az viselte, nem vitás — jelentette ki Králik Fra- nyo arcizomrándulás nélkül. Tekintetét nyomatéknak végighord- ta a többieken.

— Az vót neki — mondták.

— Meg patája vót — mondta Ondrej. — S fekete a háta. Szőrös.

Pipázgattak, bazsalyogtak. Nem lehetett tudni, mit gondolnak komolyan, mit nem.

Gyúró gyámoltalan ember volt. Hogy lelje az orvost, amikor a városban lakik, s egyszer jön ide egy héten? Szerencsére találkozott Jánnal, az asztalossal. Ján elment vele a trafikba, ott van a telefon.

Mikor Sandi meglátta Jánt, elsápadt: a Zsabka gyerek beszélt.

De aztán látta, hogy Ján nem tud semmit. És egyszerre biztos volt benne, hogy a Zsabka gyerek nem fog beszélni. Eddig is biztos volt, fene tudja, miért. Nem is szövetkezett vonal vele másképp. Valahol biztos volt benne. A betyárbecsületében. Lám. nem is beszélt, s ha eddig nem tette, ezután se fog.

Megnyugodva kérdezte:

— Mi járatban vagytok?

Megmondták, hogy telefonálni

akarnak az orvosnak, mert Marisával baj történt.

A trafikos kicsit megdöbbent.

— Komoly?

— Hát... — Gyúró zavarban volt kissé. A zavara úgy tűnt, a trafikosnak szól, a szeme nagyon kerülte a találkozást.

Sandi pedig bosszúsan kifakadt:

— Köszönöm, ez kellett még! Amilyen bolond ez a falu meg babonás...

— Doktor úr! — kiabált Gyúró a telefonba. — Feleségem popsiját kicsikét megszúrta a szarvas.

— Nevetett Ján, nevetett Sandi, s nevetett a doktor a telefonba.

— Kicsikét? — hallották távolabb is. — Kössék be!

— Doktor úr... — hebegett Gyúró — mondta, szóljak doktor úrnak.

— Hát szólt.

— De hogy tetszene kijönni.

— Kijönni?! — nevetett az orvos, csak úgy recsegett a készülék. — Ha én minden inci- finci szúrásért kimennék... — Röhögve letette a kagylót. Gyúró meg állt szerencsétlenül, balga

markában, mint bakelit játékszer, a telefonkagyló. Most mi legyen?

— Semmi. Meggyógyul — mondta Sandi. Még mindig ott ugrált a nevetés a fogain.

Gyúró lomha pilláit a trafikos- ra emelte, bárgyún, ellenségesen, és Ján se nagyon mosolygott már. Ilyesmit morgott:

— Máma is csak úgy van, a tót, az csak tót...

Sandi rosszkedvű lett.

— Ugyan, Ján, ki törődik máma ezzel? Nem akaródzik neki kijönni. Messzi vagyunk, a világ végén.

— Ott, fene ki megesz — ismerte be Ján.

Gyúró kapujában most is ott álltak az emberek. Marisa bepólyázott fenékkel, s buzgólkodó asszonyok baljós sopánkodásai közt odabe vacogott a dikón. Most jött ki rajta az ijedtség. Már ő is látta, hogy támadója nem közönséges szarvas volt.

Gyúró széttárta tehetetlen, ügye- fogyott tenyerét, e két lapátot.

— Orvos nincs. Nem is lesz. Nem gyön — közölte az emberekkel.

— Ezt megmondtuk volna előre — bólintottak az emberek.

Ondrej, a mezőőr azt mondta a pipája mögül:

— Pedig már út is van.

— Fene ki megesz — mondta Ján.

— No — lépett előre Králik Franyo, ezer ránc mélyéből vihogott a pajkos szeme —, akarsz, hogy dolog legyen elintézve? Akarsz, vagy nem akarsz?

— Akarok — szólt Gyúró.

— Azt kell csinálni, amit én,

harmincba. Nekem már járta akkor OTI, dolgoztam bányánál. Mondom orvosnak: gyüjjön ki feleségemhez, nagybeteg vót. „Fene megy oda” — azt mondta. No, nékem vót fifikám, elvittem maf- gammal barátomat, mondja még egyszer. Mondta: „Fene megy oda”. No, akkor vót már tanúim Akkor híttam privát orvost. Ami kőtség volt, mindről kérte $n írást, a bíróságon meg benyújtottam, meg kellett neki fizetni. H$, de mérges volt!

A történetet már ismerték, százszor is hallották, de jót nevettek most is.

— Ezt kell csinálni — biztatták Gyúrót. (

— Máma fizetik. Abból kiírhatsz orvost — tanácsolta Ondrej. Nagy gondolatnak tartotta, mert a pipáját is kivette a szkjából.

Gyúró bement a házba, és köf- zölte, hogy orvos nincs.

— Jaj, nem is kell! — nyögött Marisa.

— De kell!---- állt a sarkára

Gy

úró. Most megy egyenesen a tanácsra, felveszi a vadkárpénzt, s abból kihoz egy privát orvosi.

Marisa ingatta fejét, elkínzort arca tiltakozott, de az asszonyok nagyon helyeselték Gyúró szándékát, s mosolyogva biztatták, lám, hogy megtáltosodott. Férfi a talpán.

Gyúró hatvannégy forint ötven

fillért kapott a tanácson. Elfehé- redve nézte a pénzt.

— Ez mind enyém? — kérdezte a tisztviselőt.

(Folytatjuk.) ,