Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-17 / 298. szám

1976. december 17. • PETŐFI NÉPE • B Szólaljon meg a Psalmus Hungaricus Napjainkra általánosan elfoga­dottá vált az a megállapítás, hogy Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus-a a század legkivá­lóbb zenei alkotásainak egyike. Már 1923. november 20-án, a be­mutatót követő napon azt írták róla „a zeneszerző azokba a ne­mes művészi magaslatokba emel­kedett. amelyek csak egy Bach mértékével érhetők el”. Hamarosan a külföld is cso­dálja a magyar zsoltárt. 1926. jú­nius 18-án Zürichben mutatják be. Előadását Bartók Béla szor­galmazta. Műsorra tűzésében nagy érdemeket szerzett Volkmar Andreae svájci mester, aki már 1910-ben felfigyelt a magyar zeneszerzőre. Neki köszönhető az I. vonósnégyes akkori bemutatá­sa. Guidó Pannan szerint „ez a mai zene egyik legtökéletesebb és legmegrázóbb alkotása”. A si­ker egyértelmű. Eősze -László szerint Andreae után ■ először Rootham dirigálja Cambridgeben. 1928-ban 11 nagyvárosban szólal­tatják meg, a második világhábo­rúig kétszáz koncert műsorán sze­repel. Németországban Hagen városa vállalkozott a Psalmus Hungari­cus előadására. Ugyanekkor mu­tatták be Honegger Dávid király zsoltárát. A kritikusok a magvar muzsikust hangosabban dicsér­ték. _ „A valódi népművészet tisz­ta kútjából merített”, írták. AZ ORSZÁGOS Széchenyi Könyvtár sok kiadásban őrzi a következő című könyvecskét: „Csízió, avagy az astronomiai tu­dománynak rövid értelemmel va­ló leírása”. írója á címlap sze­rint „a híres nevesi Királyhegyi János”. Ez a szép nevű szerző nem más, mint a XV. század hí­res csillagásza, Johannes Regio­montanus (1436—1476). Regiomontanus sok mindennel foglalkozott, egyebek közt meg­jelentett egy leegyszerűsített, népszerű csillagászati évkönyvet, amely alkalmas volt a naptár­számításokra, tartalmazta a Nap és a Hold helyének meghatáro­zását és az egyes bolygók úgy­nevezett „uralkodási” idejét. Ez a naptár nagy népszerűségre tett szert, elsősorban azért, mert fel­használták horoszkópok készíté­sére és az érvágások idejének meghatározására. Sok átdolgozott kiadása jelent meg, ezekből a tudományosnak nevezhető részek lassan teljesen kimaradtak; he­lyüket babonás egészségügyi ta­nácsok foglalták el. Egy ilyen változatot ifjabb Heltaj Gáspár kolozsvári nyomdász magyarra fordított és „Csízió” címmel 1590-ben kinyomátott. A könyv nagyon kelendő lett, ezért ki­adóink az évszázadok során vál­tozatlan szöveggel legalább egy tucatszor újból megjelentették. A XIX. században négy kiadás ke­Eléggé ismertek ma már a mű kecskeméti vonatkozásai. Itt szü­letett 94 esztendeje alkotója, akit hajdani idevaló poéta zsoltáros szövege ihletett Keveset tudunk a költőről, nevét a kor szokása rüit ki a sajtó alól, az utolsó 1873 körül. Nézzük meg. hogy milyen „tu­dományt” találhat ebben a mű­ben az olvasó: A Csízió szerint hét planéta, azaz bolygó van. Köztük nem szerepel az 1781-ben felfedezett Uránusz, még ^kevésbé az 1846 óta ismert Neptunusz, ellenben a Hold igen, és. a negyedik pla­néta a Nap! Tehát még a XIX. században is a geocentrikus rend­szert hirdeti, & Földet vallván naprendszerünk középpontjának! Az egyes bolygókról — a hiteles­ség látszatát keltve — „pontos” adatokat közöl, eszerint a Mars 3 900 065 mérföld távol van a Földtől. (A valóságban a legki­sebb Föld—Mars távolság 56 millió km. a legnagyobb pedig ennek ma(jdnem tízszerese.) A legmulatságosabb adata a felső égről szól, „melyen a csillagok vágynak”, ennek távolsága 15 223 927 mérföld. Még SZÁZ ÉVVEL ezelőtt is csak négy elemet ismer: a tüzet, az éltető eget, vagyis a levegőt, a vizet és a földet. A villámlás „nem egyéb, hanem a levegő ég egyik részének a másiknak se­bes belé ütközéséből származott melegség és tűz’”. És a villám- csapás? Erre is kapunk választ: „A mennyütő kő semmi egyéb, hanem egyik gyantás levegőnek a másikkal összvetorlása, meleg szerint a versfőkben rejtette el: Michael Veg-keckemeti. Egyes kutatók „Az Kecskemétiek kö­zött Való békösség a Templom felől” egyezség szerzőjével azono­sítják. „Szó beszéd ez két fél nép és szeles pára, mely a felhőből erővel csáppanik ki, zúgással és lánggal.” A mennykő ellen lehet védekezni. Ennek egyik módja a következő: „A nagy vízi bor­jút — valószínűleg a bálnát kell érteni rajta —, mely a tenge­ren és a nagy vizekben terem, meg nem üti a mennykő, jó ezért nálad lenni a bőriből”. Azt is megtanulhatjuk a Csízióból, hogy „természet szerént gyűlöli a mennykő a vasat is, és soha meg nem üti azt. aki igen vasas, kiváltképp, ha olyankor megön­tözi a vasat”. „AZ ÜSTÖKÖS csillag nem igaz csillag" — olvashatjuk a kis könyvben. * Ezt az állítást csak helyeselhetjük, az utána követ­kező magyarázatot már kevésbé: „Meleg és igen száraz párából lészen. Meggyulladnak az efféle száraz matériák oda fel az ég­nek sebes fordításétól.” Hogy pe­diglen ez a tűz soká tart, annak az az oka, hogy „a földről ment légyen föl a gőzölgés”. Hasznos tanácsokat olvasha­tunk arról, hogy mikor mit ta­nácsos tenni és mitől kell óva­kodni. Például amely órában a Jupiter uralkodik, „abban jó ki­rályokat koronázni, házasulni, új ruhát csináltatni, vándorolni, vet­ni, fát ültetni és oltani, pénzt váltani, ezüsttel kereskedni, ha­jóba ülni, eret vágatni, szeder- jessszínű lovat venni”. Viszont között. Szitok és egyéb egymás­hoz Való szó, az mind letéte- töt...” A Psalmus Hungaricus termé­szetesen nem vallásos ének. a so­kat szenvedett nép vigasztalása, biztatása. Valószínűsíthető, hogy Kodály „beleérezte” a Tanács- köztársaság utáni meghurcoltatá­sának fájdalmát, megaláztatásait, a svindli kurzus aljasságait A jobboldali kecskeméti sajtó annak idején egy szót sem írt a bemutatóról. 1934-ben a rossz gazdasági helyzet miatt, Kodály beszélte le bemutatásáról a vá­rost: a fővárosi közreműködők tiszteletdíjától akarta megkímél­ni Kecskemétet. Végre 1962. december 17-én, Kodály 80. születésnapja tisztele­tére, itt is elhangzott a nagy mű. Azóta újra műsorra tűzték egy alkalommal. Mindkétszer főváro­si közreműködőkkel. Talán kecs­kemétiek is bemutathatták Psal­mus Hungaricust. Nagyszerű kar­nagyok működnek a városban, ha tovább fejlődik — főként lét­számban gyarapodik — a városi vegyeskar megbirkózhat a nagy feladattal. A helyi szimfonikusok is szívesen részt vennének a nagy vállalkozásban és még szólista is kikerülhetne Kecskemétről. Ások hangverseny a zenei élet élénksé­gét mutatja, a mű méltó megszó­laltatása a zenei kultúra magas színvonalát bizonyítaná. Heltai Nándor káros „fegyvert venni, tűzben cselekedni, vermet ásni és földet, nem jó juhot és más barmot ven­ni”. Szent Jakab havában, azaz júliusban — int a Csízió — „megoltalmazd magad borsos ét­kektől és egyéb hevítő állatok­tól és ides ízű liktá'riumtól. eret ne vágass, feleségeddel ne hálj, a fürdő árt, sokat ne aludjál...” A továbbiakban időjóslást, fi- ziognómiát, kiromantiát stb. ta­lálunk. A hasznos tudnivalók a beteg lovak orvoalási módjával fejeződnek be. Lássunk ebből is kettőt! „Ha a ló lábából in jár ki. végy ebszart és nyisd meg kicsinnyé a lónaki a lábát és az eb szart vévén, kösd be,” „Ha ge- lesztás a ló, vedd a holt lónak a csontját; avagy tetemét, kösd a lónak a nyakára, mind meg­hal a geleszta”. MA HAJLANDÓK vagyunk csak nevetségesnek találni mind­ezt, pedig annak, idején egyál­talán nem azért adták ki olyan sokszor ezt a könyvet, hogy olva­sói nevessenek rajta. A Csízió hátterében olyanok álltak, akik valószínűleg nagyon jól tudták, hogy amit terjesztenek, az mé­tely. Lelkiismeretlenségük év­századokon át így akadályozta a haladást, a tudományos gondol­kozás elterjedését. V. M. Pajtások! Nagyszerű eseményen vehettek részt a téli szünet ide­jén: Kecskeméten rendezik meg a XII. Téli Üttörőolimpia terem­számainak versenyeit! Megyeszékhelyünket ilyenfor­mán az a megtiszteltetés érte, hogy több mint háromszáz kisdo­bost és úttörőt láthat vendégül december 27—30-ig. Mint bizonyára tudjátok, ezek­ben a napokban még a területi döntőket bonyolítják m„ost dől el véglegesen, hogy kik lesznek azok, akik az olimpián részt ve­hetnek! A három sportágban — aszta­liteniszben, birkózásban és csel­gáncsban — versenyző pajtások ilyenformán kitartó munkájuk, sok edzéssel töltött óra eredmé­nyeként vívták ki maguknak azt a lehetőséget, hogy Kecskemétre eljöhessenek, részt vegyenek a nemes küzdelemben! Mind ez idá­ig szorgalmasan dolgoztak — ta­nultak és edzettek — kialakítot­ták azt a nagyon egészséges, kö­vetésre méltó életformát amely- lyel felnőttkorukban teljesérté- kű, egészséges emberekké vál­hatnak. A nem titkolt remény pe­dig valamennyiükben megvan: egyszer talán ők lesznek azok, akiknek sporteredményei nyomán a különböző versenyeken felhang­zik Himnuszunk, miközben ők állnak a dobogó legfelső fokán. Az úttörőolimpia szervezői im­már hosszú hetek óta munkál­kodnak azon, hogy a verseny le­bonyolítása zökkenőmentes lehes­sen. Az érvényben levő tervek szerint a színhelyek a következők lesznek: asztalitenisz: Katona Jó­zsef Gimnázium tornaterme és díszterme. A birkózók a Kerté­szeti Főiskola tornatermében mé­rik össze erejüket, míg a. csel- gáncsozók a Sportcsarnokban mérkőznek. A résztvevők — Budapestről, Ceglédről, illetve Szegedről ér­keznek, aszerint, hogy a Dunán­túlról, északról vagy a Tiszán­túlról jönnek — 27-én foglalják el helyüket a számukra kijelölt szálláshelyen. A nagy verseny­nap 28-án, kedden lesz, reggel 9 órakor kezdődik, rövid megsza­kítás után délután is folytatódik. A döntőket 29-én, szerdán dél­előtt rendezik meg. Ekkor dől el a helyezések sorsa, az, hogy ki lesz az első három helyezett saját sportágában. Délután lesz az eredményhirdetés, és a záróün­nepség. És ezen a ponton hadd árul­junk el — ha csak félig is egy titkot: valamennyi résztvevőre meglepetés is vár a verseny vé­geztével. És itt nem a „Legsport­szerűbb versenyző ... vagy ha­sonló címen jutalmazottakra gon­dolunk — hanem valamennyiő- tökre! Hiszen nyertesek lesznek vala­mennyien, akik eljönnek, akár nézőként erre a szép versenyre, hiszen a sport őszinte szeretete hozza őket — minden elvárt ju­talom reménye nélkül. Nyertesek lesznék, mert szemtanúi lehet­nek majd annak a versenynek! Elöljáróban nagyon sok sikert, örömet kívánunk a verseny vala­mennyi résztvevőjének, a ver­senyzőknek, szervezőknek, sport­vezetőknek és nem utolsósorban az ifjú szurkolóknak! Kérünk benneteket, hogy de­cember utolsó napjaiban szorgal­masan figyeljétek a Petőfi Népe sportrovatát, ahol megtaláljátok majd a verseny részletes elem­zését, a győztesek névsorát. Mivel az úttörőolimpia vala­mennyi rendezvénye a téli szü­net. a pihenés, a lazítás idejére esik, azt ajánljuk vegyetek részt minél nagyobb számban a ver­senyeken, szurkoljatok, biztassá­tok a legjobb eredmények eléré­sére a legjobbakat! Minden ver­senyre szinte korlátlan számban elfértek, a nézők számára fenn­tartott helyen! És még valami: minden versenyre belépődíj fize­tése nélkül mehettek bel Menjetek pajtások, vigyétek kisebb testvéreiteket is magatok­kal, hiszen az országos úttörő­sporteseménynek lehettek tanúi, résztvevői! Selmeci Katalin Rejt vény fej tőknek Az elmúlt héten közölt rejt­vény helyes megfejtése: Moss fogat! A helyes megfejtést be­küldő pajtások között tíz könyv- jutalmat sorsolt ki Csikai Attila, a kecskeméti Zrínyi Ilona Úttö­rőcsapat 2. osztályos kisdobosa. Könyvjutalmat nyertek: Kovács Imre, Tiszakécske; Szabó Marian­na, Lajosmizse; Lonyánszky Mi­hály, Kiskőrös; Csüngő Mariann, Lakitelek; Magyar Imre, Harka- kötöny; Albert Gábor, Baja; Tol­nai László, Kuníehértó; Takács Éva, Kiskunhalas; Forthoff er Ti­bor, Bácsalmás; Szabó János, Kecskemét. A könyveket címük­re postáztuk. Mai rejtvényünket' csak kisdo­bosok fejtsék meg, számukra kö­zöljük. (A következő fejtörőt szánjuk az úttörőknek.) a A képen Jumbot láthatjátok, a cirkuszi elefántot, takaroson feldíszítve várja az előadás kez­detét. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy meg tudjátok-e pontosan számolni, hány kör, félkör, há­romszög és négyszög található Jumbón? A megfejtők ezt a négy számot írják a levelezőlapra, amelyet szerkesztőségünknek küldenek. (Cimünk: Petőfi Népe szerkesz­tősége, 6000 Kecskemét, Szabad­ság tér Íja.) A levelezőlap cím­oldalára írjátok rá, Kisdobosrejt­vény. A megfejtéseket december 30-ig postázzátok. A helyes meg­fejtést beküldők között 10 köny­vet sorsolunk ki. • Kodály Zoltán feleségével 80. születésnapján szülővárosában. Csízió, avagy az asztronómiai „tudomány” vXv,,,-,vvXvvXé--,Xé',vv,XéXW',Xw^^ !.........Xv..X.X.X«.X,.Xw^ (16.) Hajnalig; vacogott Sandi a paplan alatt, hajnalig ki se tekin­tett. És sértve érezte magát, ami­ért a túlvilági hatalmak nemcsak a helyszínen ttiltakoztak, hanem üldözőbe is vették. Megígérte ne­kik, esküvel fogadta, hogy nem pályázik Ján apósának könyvére, melyet magával eltemettetett. Soha, még csak gondolatban se foglalkozik ezentúl a megszerzé­sével. „Végképp lemondok róla” — ígérte. Mikor a kelő nap besütött a paplan résén, kidugta fejét. De most ijedt csak meg igazán. Tenyérnyi rés tátongptt a szem­közti falon, mennyezettől a padló­ig. De a mennyezeten is szétágaz­tak a kezdődő repedések. A fal nyílásán ki lehetett látni a szabadba, éppen egy sárgálló ökörfarkkóróra, mely harmattól csillogott. Ez az új rémület azonban nap­világnál érte a trafikost; így amint felkapta a nadrágját, egye­nesen a lakás árudának használt zugába szaladt, s ócska készülé­kén a Földrengésjelző Intézetet hívta. — Igen. észleltünk — mond­ták — jelentéktelen földlökése­ket. — Nem bagatellizálják el a dolgot?! — kiáltott a keserűség a kis emberből. — Az én házam kettévált. — Az nem lehetséges —mond­ták a drót másik végén —, leg­följebb az epicentrumban. Kívül a kultúrterületen, valahol a he­gyek közt. — Ott vagyok, uram. — Hihetetlen pech ... Ez volt minden, amit mondani tudtak. Kérték Sandít, hogy azon­nal telefonáljon, mihelyt többet tud. „Még ezek vannak rám utal­va” — hajtotta tenyerébe fejét a kis ember. Balsejtelem gyö­törte, hogy egyedül van így, s arra gondolt, hogy a biztosító biztosan kibújik, ha nem tudja igazolni a természeti csapást. Márpedig még az illetékes hely is bizonytalankodik. Kiment az udvarra, hogy kör­benézze a kárt. Bizony megvolt a repedés, bele lehetett dugni az öklét, s a tető is csáléra állott, szépecskén megbillent. Ezután nyomban balsejtelmé­vel kezdett foglalkozni, s megál­lapította, hogy a falu alszik, mint a tej, mintha mi sem történt vol­na. Kidőlt a tegnapi mulatság­ban — magyarázta magának. — Lehetetlen másképp, hogy nem vett semmit sem észre. Hacsak nem ő az egyedüli kárvallott. E gondolatra a veríték is elöntötte. Mert akkor magyarázhat, amit akar. No hiszen korai volt még az idő. És miért ne lehetne, hogy átaludták a dolgot? De a szom­szédságból mégiscsak meg lehe­tett hailani kicsit erősebb oda- fiileléssel az etetések neszét, a széna zörgését, kutak nyikorgá­sát, az' állat' elégedett buffogá- sát. És meg lehetett hallani, jön va­laki az udvaron. Sandi odanézett, s meglátta Zsabkát. Zsebre dugott kézzel megállt a kis ember előtt, és végignézett rajta. Gúnyosan, oimaszul. — Mi van? A kis ember a házra mutatott. — Látom — mondta Zsabka—. ez piszokul kikészült. De most nem ezt kérdeztem. — S röhö­gött. — Maga otthagyott, mint Szent Pál az oláhot. Ez kényelmetlen volt Sandi- nak. — Hát ott maradtál? — kér­dezte szelíden, pislogva. — Csak nem gondolja, hogy úgy hagyok ott mident? Mint maga. — Dehogy... — hunyorgott a kis ember, a lélegzet ácsorgotta torkában. Most döbbent rá, hogy a sír úgy maradt, megbontva. — Tán vissza is hántoltad? — Még szép. A kis ember leült egy kőre. Ez kellett, ez a kis idő, hogy uralkodni tudjon magán. Mert nagyon csodálkozni nem akart. Így is úgy nézte meg Zsabkát. mint valami ritka lényt: kény­telen volt elhinni a legendákat, melyek hírhedt bátorságáról szól­tak. Megnézte hát, és pislogott. Majd azt mondta, elismerésül: — No jó. Zsabka pedig így szólt: — Kimehet és megnézheti. — Elhiszem. — Föltekintett a legényre, a zsebre dugott kezé­re, mint aki a gondolatában ol­vas, avagy csak a maga kíván­ságában ? — És most vissza aka­rod adni a pénzt. — Nem — vigyorgott Zsabka —, a hátralevőért jöttem. A trafikos feje most némileg ferdén állott. — Miféle hátralevőért? — Kettőt kaptam, s kettőt most lefizet. — Hogyhogy lefizetek? — Tát- va maradt a szája. — Vagy elfelejtem becsukni a számat a faluban — mondta Zsabka, merev vigyorral nézte a másik tátott száját, mintha csak azt látta volna példának a maga szavaihoz. — Akkor pedig magának lőttek — tette hozzá. — Zsivágy vagy — mondta Sandi, hangjában sírás csuklott. — Zsarolni akarsz? — Ha kedvem lesz, majd azt is fogom — szólt a gyilkospofá- jú Zsabka könyörtelenül. —Most csak azt viszem el, amibe meg­alkudtunk. Ne mondja, hogy kap­zsi vagyok. Ástam magának, és be is temettem, és még egyszer ilyenre nem vállalkozom. Na, ide avval a két bankóval, te sírrabló! — Ne... ne mondj ilyet — nyöszörgött a kis ember, kezét arca elé tartotta, tenyerével há­rítván feje fölül a szörnyű bé­lyeget, mely kimondatlan is ott lebegett, de kimondva sütött iga­zán. Már kullogott is a pénzért, mint egy megvert. És Zsaba csak a két százasért húzta ki a kezét a zsebéből. — Majd jövök — mondta bú­csúzóul. S a trafikos száraz, üres szemekkel nézett utána. Se pénz, se posztó — sóhajtott. 13. Sandinak a leggyanúsabb az volt, hogy a falu reggeli életében semmi gyanúsat nerh észlelt. Tyúkok kodácsoltak, malacok rö­fögtek, kutak nyikorogtak, s ki­öntött mosdóvizek * loccsantak. »Sőt az utcáról vidám diskurálást és álmos kacajt is* lehetett hal­lani, ami kicsit másapos hangu­latról árulkodott. Hallatszott az autóbusz is, ahogy a motor ne- kidurálja magát, hogy a kapta­tón felcihelődjék a munkába in­dulókkal. A bolt vaspántja pe­dig nagyot csendült, ahogy a kőhöz ütődött — nyitott a bolt. A harang is meszólalt, szimpla harang, rutinos köznapisággal a kápolnában. Reggeli mise vala­melyik halottért. Sandi elindult a faluba, fö­löttébb rossz sejtésekkel szüjé- ben. Nem találkozott mindjárt em­berekkel, de azt látta, hogy a házak moccanatlan állnak a helyükön, egy cserép el nem mozdult rajtuk. Annyi szent, több repedést fedezett fel, mint annak előtte, de eddig sose ju­tott eszébe, hogy a házak falán repedéseket keressen. Dombaj Josko házának hom­lokán is látott egy girbegurba hasadékot, ahol a tornác tolda­lékja kezdődött. Az új házon! Ügy tűnt, a tornácot csak a tégiaoszlop tartja. Josko kinn ácsorgott a kapu­ban. — Nézz csak odafel — mondta a trafikos. Josko feltekintett. — Mit nézzek? — kérdezte. — Hát nem látod? — Nem. i — A repedést. — Na — mondta Josko —, mit lássak rajta, olyan öreg, mint a házam, kétéves. — Avval rá­gyújtott, s a trafikost is megkí­nálta. — Nézték a repedést. — Ez van — mondta Josko —, a mai kőművesek! Akárhány új házzal ez van, megnézheted. A trafikos bólintott, nem nagy meggyőződéssel. Tűnődőn inkább. — Hova ilyen korán? — kér­dezte Josko. — Biztos nem az éjjel repedt meg? — kérdezte a trafikos. — Ej, no — felelt Dombaj Jos­ko —, hát mondom. — És sértőd dőltnek látszott. A trafikos felzaklatva sietett tovább, a Fő térre, ahol a köz­épületek álltak: a kocsma és a tanács. Útközben minden házra vetett tolvaj pillantást. S az úja­kon, akárhányon ott éktelenke­dett a repedés, ahol tornácot ra­gasztottak az eredeti falhoz. De amúgy sehol . semmi gyanús. „Naponta megteszem ezt az utat, s bizonyos dolgokat csak most veszek észre — beszélgetett ma­gában. — Szórakozott ember va­gyok.” (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents