Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-03 / 260. szám

/ IDŐJÁRÁS Várható időjárás szerda estig: vál­tozóan felhős, párás, elsősorban éj­szaka és reggel többfelé ködös idő. Gyenge változó irányú, szerdán napközben megélénkülő déli, dél­nyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 2—7, ■ legmagasabb nappali hőmérséklet: 9—14 fok között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évf. 260. szám Ára: 90 fillér 1976. november 3. szerda Az új iskolában ünnepelnek Kecskeméten a Bethlenváros 15. szám alatt elkészült a 623. számú Ivari Szakmunkásképző Intézet új épülete. Az oktatási intézménynek 16 tanterme és 4 szaktanterme van, s rendelkezik azokkal az adott­ságokkal, melyek a korszerű oktató-nevelő munkához szükségesek. Az intézet tanulói és tanárai ezen a héten megkezdték az átköltözést, s a november 7-i ünnepséget már az új iskolájukban tartják. A taní­tás 8-án veszi kezdetét a 623. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet új épületében. (Tóth Sándor felvétele) Gustáv Husák Moszkvában Leonyid Brezsnyev csehszlovák kitüntetése Kedden az SZKP Központi Bizottságának meghívására rövid baráti látogatásra Moszkvába érkezett Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. A Vnukovói repülőtéren Gus­táv Husákot Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára, Nyikolaj Pod- gornij, az SZKP Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügymi­nisztere, Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának tagja és a Központi Bizottság apparátusának több felelős mun­katársa fogadta. Kedden a moszkvai Kremlben Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák tájékoztatta egymást az SZKP XXV. és a CSKP XV. kong­resszusa határozatainak megvaló­sításáról, az SZKP Központi Bi­zottságának októberi plénumáról és a CSKP Központi Bizottságá­nak plénumáról, megvitatta a szovjet—csehszlovák együttmű­ködés további fejlesztésének és elmélyítésének kérdéseit, majd időszerű nemzetközi problémák­ról tárgyalt. Gustáv Husák a csehszlovák kommunisták és Csehszlovákia valamennyi dolgozója nevében a Nagy Októberi Szocialista For­radalom közelgő 59. évforduló­ja alkalmából melegen üdvözölte a szovjet kommunistákat és az egész szovjet népet, a szovjet embereknek újabb alkotó sikere két és munkaeredniényeket kí­vánt a kommunizmus építésé­ben. Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák találkozója rendkívül me­leg és szívélyes légkörben folyt le. Gustáv Husák a tárgyalások után átnyújtotta Leonyid Brezs- (Folytatás a 2. oldalon.) V ' V Megalakult a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés Az M&ZMP megyei párt­végrehajtóbizottsága október elején javaslatot tett egy Kalocsa környéki gazdasá­gokból létesítendő agráripari egyesülés alakítására. A cél: ebben a térségben a fűszerpaprika- és a zöldségtermesztés gyorsabb fejlesztése. Október 11-én megalakult az előkészítő bizottság, amely tudományos és társadalmi erők bevonásával vizsgálta a táj­egység gazdasági fejlődésének eddigi ütemét, színvonalát. Feltárta a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésének lehetőségeit, amelyek az új szervezeti formában ütemesebb, gyorsabb növekedést tesznek lehetővé. Munkájához a me­gyei tanács szakemberei is segítséget adtak. A bizottság írásba foglalta javaslatait. Ilyen előzmények után kedden délután Kalocsán meg­alakult az agráripari egyesülés. Az eseményen jelen volt Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára, valamint Kovács Sándor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes és dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke. Az alakuló ülést Horváth Ist­ván nyitotta meg. Szólt az új szervezeti forma jelentőségéről, majd rámutatott arra, hogy a megyei párt-, és tanácsi vezetők ebben a körzetben tartották leg­alkalmasabbnak az agráripari egyesülés létrehozását. Az alapí­tó okmány aláírása csak a mun­ka első mozzanatát jelenti. A körzetben ugyanis nagy lehetősé­gek vannak a mezőgazdasági ter­melés és az élelmiszeripar to­vábbi fejlesztésére. Végvári István, a Kalocsai Pap­rikafeldolgozó és Konzervipari Vállalat igazgatója, az ülés le­vezető elnöke javaslatot tett a napirendre, majd megválasztot­ták a munkabizottságokat. Ezt követően dr. Berta Jenő, az elő­készítő bizottság elnöke, a fajszi Kék Duna Tsz elnöke tartotta meg beszámolóját. Az agráripari egyesülésbe a következő gazdasági egységek léptek be: a Kalocsai Paprika­feldolgozó és Konzervipari Vál­lalat, a Kalocsai Állami Gazda­ság, a bátyai Pirospaprika, a dusnoki Egyesült Munkás—Pa­raszt, a fajszi Kék Duna, a fok­tői Béke, a hajósi József Attila, a kalocsai Iszkra, a miskei Már­cius 15. Termelőszövetkezet, va­lamint az általuk létrehozott kö­zös Vállalkozások. Az említett termelőegységek megközelítőleg azonos természeti és közgazdasági körülmények kö­zött gazdálkodnak. Termelésük­ben sajátos és kiemelkedő a fű- szerpaprika, valamint más, első­sorban konzervipari célpkra ter­melt zöldségfélék aránya. A termelő üzemek fejlődésük korábbi szakaszában általában az üzemen belüli fejlesztés lehetősé­geit igyekeztek kihasználni. Gaz­dálkodásuk színvonala viszonylag kiegyenlített. Az egyes ágazatok termelési és hatékonysági muta­tói viszont eléggé különböznek. Az adottságok optimális kihasz­nálásának még nagy tartalékai vannak. Az üzemek többsége már túl van a szervezeti egyesülések kez­deti szakaszán. Együttműködési készségüket mutatja, hogy eddig is részt vettek különböző társulá­sokban és ennek eredményeként gazdag tapasztalatokkal rendel­keznek, amely megkönnyíti az új szervezetben a közös munkát. A mezőgazdasági üzemek több év átlagában a Kalocsai Papri­kafeldolgozó és Konzervipari Vál­lalat fűszerpaprika nyersanyagá­nak 55 százalékát, a feldolgozha­tó zöldségmennyiségnek 60 szá­zalékát adták. A gazdálkodó egy­ségek területi elhelyezkedése ked­vező. Az üzemek közel vannak egymáshoz. Gazdálkodási terüle­tük legmesszebben fekvő pontjai­nak távolsága nem haladja meg a 30 kilométert. A körzet egyetlen szárnyvonallal csatlakozik a Bu­dapest—Kelebia vasútvonalhoz. A közúti hálózat jól összefogja az érintett területet, és viszonylag kedvező közúti szállításra van lehetőség. A termeléshez szüksé­ges anyagok és az itt előállított termékek szállítására a Duna is, mint víziút, rendelkezésre áll. Az egyesülésbe belépett mező- gazdasági üzemek összes földte­rülete több, mint 27 ezer hektár, amelyből csaknem 26 ezret von­tak közös művelésbe, a többin háztáji gazdálkodás folyik. A kö­zös földterület 23 százaléka öntö­zött. Ez az arány tízszerese a me­gyei átlagnak. Csaknem 4 ezer hektáron termesztenek zöldség­félét, amelyből mintegy 3600 hek­tárt látnak el mesterségesen csa­padékkal. Lehetőség van az egyesülésben a zöldségtermő terület gyorsabb arányú növelésére. Az elképzelé­sek szerint a tavalyihoz viszo­nyítva 1980-ig több, mint 50 százalékkal emelik a vetésterüle­tet, kihasználva a kettős termesz­tés lehetőségeit, amelyet az öntö­zés tesz elsősorban gazdaságossá, A későbbi időszakban az ál­lattenyésztésben is szorosabb együttműködés alakítható ki. Az egyesülésben az együttesen szervezett vertikális folyamatok kiépítése elősegíti az ipari és a mezőgazdasági munka színvona­lának közelítését, az iparszerű termelés fejlesztését a mezőgaz­daságban. Az alapító okirat ünnepélyes aláírása után titkos szavazással megválasztották a tisztségviselő­ket. Az előkészítő bizottság javas­latait, s a megalakulásról szóló dokumentumokat elfogadás vé­gett az illetékes kormányszervek elé terjesztik. K. S. 21 ARANY-, 50 EZÜST-, 51 BRONZÉREM Bács-Kiskun megyei sikerek a XV. országos borversenyen A jó bornak nem kell a cégér, de azért nem árt, ha a fogyasztók által „jegyzett” italok nevét a szakértők is be­aranyozzák. Az idén Szekszárdon, az ország híres vörösbor­vidékén döntöttek a magyar borászat helyzetéről és a fo­gyasztók elé kerülő borok értékeiről. A XV. országos borverseny díjait, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban, Szabadkai Gyula főosztály­vezető-helyettes adta át az állami gazdaságok, pincegazda­ságok termelő- és szakszövetkezetek, valamint a kutatóinté­zetek képviselőinek. A versenyen 791 bor vett részt és ebből 155 kapott aranyérmet. A legtöbb borral — 175 félével — megyénk nevezett be. Az eredménnyel is elégedettek lehe­tünk: boraink hírnevét 21 aranyérem, 50 ezüst- és 51 bronz­érem gyarapítja. Ezenkívül 52 másodosztályú oklevelet és értékes különdí jakat is szereztünk. Az állami gazdaságok keres­kedelmi irodájának igazgatói kü- löndíjával jutalmazták a Helvé­ciái Állami Gazdaság forgalmi borait. Az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezér- igazgatói különdíját a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaság kapta, a forgalmi és termelői kategóriák­ban elért összes teljesítményeiért. A MONIMPEX vezérigazgatói kü- löndíja a Bajai Állami Gazdaság exportborait értékelte magasra. Magasabbra emelték a mércét A legtöbb aranyéremmel — hattal — a Hosszúhegyi Állami Gazdaság dicsekedhet. A Közép­magyarországi Pincegazdaság öt, a Helvéciái Állami Gazdaság 3, a Kiskőrösi és Kiskunhalasi Álla­mi Gazdaság 2—2, a Kecskemét- szikrai és a Kunbajai Állami Gazdaság 1—1 aranyéremhez ju­tott. A szakszövetkezetek közül az orgoványi Egyetértés mondhat a magáénak egy aranyérmet. Saj­nos, a beküldött borok közül egyet kizártak a versenyből, ho­lott ezt a megyei versenyen jónak értékelték. Mindez arra vall, hogy a zsűri igen komolyan végezte a dolgát és meglehetősen szigorúan vizs­gáztatta a borokat. Molnár Oli­vér minisztériumi főelőadó el­mondta, hogy már az idén, majd ezt követően a többi versenyeken is azt a célt tűzték maguk elé, hogy szigorú, következetes mun­kával védjék az arany-, ezüst­ös bronzérmek becsületét, va­lamint a magyar borok jó hír­nevét. Az üzletekből is vettek mintát — Elsősorban arra töreked­tünk, hogy a forgalomban levő borok összehasonlítása és ver­senyszerű bírálata legyen a ver­seny megrendezésének az alapja. A forgalomba hozott borok mi­nőségének javítása a bortörvény­ből adódó feladat, de egyben a fogyasztók jogos igénye is. Ezért a forgalomban levő italokat egye­nesen az üzletekből vásárolták meg a rendezők. A minőség ja­vításának kívánalma sem azt je­lenti, hogy a megtermelt borok többségét minőségi borként hoz­zuk forgalomba, hanem azt, hogy az asztali kategóriába tartozó bo­rok minőségét is javítsuk. A dicséretes törekvéssel sajnos nem állt arányban a benevezők hasonló szándékú válogatása. Az asztali kategóriába tartozó for­galmi borokból mindössze 5 ke­rült bírálatra, ugyanakkor az üz­letekben 51 fajta kapható. Túl­zottan magas volt a minőségi bo­rok benevezési aránya. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek azért sem, mert a verseny két kedve­zőtlen és egy közepes évjáratot követően került megrendezésre. Ennek ellenére az összkép bizta­tó, hiszen a fogyasztók számára is elérhető borok közül 44 vizs­gázott aranyra. Csak az eddiginél értékesebb fajta nyerhet Jelentős fejlődés mutatkozott a borminták számában, a borok szakszerű kezelésében és minősé­gében is. A következő borverse­nyeken még nagyobb hangsúlyt helyeznek a forgalmazott borok minőségének szigorú vizsgálatára. A termelői kategóriában olyan fajtákat kívánnak indítani, ame­lyek a korábbi versenyeken nem szerepeltek. Az új szőlőfajtákból származó kísérleti boroknál pe­dig azt vizsgálják, hogy a ver­senyző új fajta értékesebb-e, mint a korábbi volt? Már az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a borver­seny egyben komoly számadás is a szőlész-borász szakemberek munkájáról. Ennek az értékelése tulajdonképpen nem ér véget a verseny befejezésével és a díjak kiosztásával. A zsűri munkáját most a fogyasztók veszik át, s a termelők saját érdeke, hogy a minőséggel ők legyenek a legjob­ban megelégedve. V. Zs. A szép környezet Aligha van napjainkban olyan téma, mely élőszóban és papíron egyaránt oly nagy hangsúlyt kapna világviszony­latban, mint a környezetvéde­lemmel kapcsolatos kérdések és teendők. S az ehhez szoro­san kapcsolódó úgynevezett környezetesztétika — e vi­szonylag rövid múltra vissza­tekintő s napjainkban még formálódó új tudományág — ugyancsak a napi vitatémák között szerepel mindenfelé. A kezdetet talán az jelen­tette, amikor az örvendetesen szélesedő mozgalom keretében egyre-másra függesztették ki a „Tiszta udvar — rendes ház’’ feliratú táblákat. De fellelhe­tő volt már jóval azelőtt is a környezetszépítő törekvések népi változata: tavasszal, leg­inkább úgy húsvét táján, szinte versengve meszelte há­zát, csinosította utcáját-udva- rát a községek népe. Megem­lítjük a társadalmi munkában végzett sok-sok parkosítást is, mely nagyban hozzájárult az újabb esztétikai törekvések gyakorlati megvalósításához, falun és városon egyaránt. Ma már jóval többről van szó, mint a fentiekről. Az új tudományág: a környezetesz­tétika világviszonylatban — tehát hazánkban, megyénkben is — egyre nagyobb teret hó­dít. Élettere, megnyilvánulási formája olyan sokrétű és szer­teágazó, hogy alig lehetne fel­sorolni. Az ipari formaterve­zés, a kirakatrendezés, a ven­déglátói terítés, az árucsoma­golás, a kertművészet hatha­tósan befolyásolja közérzetün­ket, hangulatunkban, általában az élményvilágunkat. Ezek közül kimagaslik a terek és utcák alakítása, szé­pítése; nagyjából az, amit az építkezés szóval szoktunk em­legetni. Hisz az új épületek — s azok összhangja —, meg a régiek átalakítása, felújítása mindig jó alkalmat nyújt ah­hoz, hogy igényeinknek meg­felelően alakuljon az emberi környezet. Ezt tartják szem előtt a tervezők és kivitelezők, akik arra törekszenek, hogy a célszerűség és hasznosság mellett egyre nagyobb szere­pet kapjanak az esztétikai el­vek. Szemléletesen tárja elénk ezeket az eredménye­ket, gondokat és elképzelése­ket Pogány Frigyes most meg­jelent vaskos kötete, amely A szép emberi környezet címet viseli; s mely ennek az új és hamar népszerűvé lett tu­dományágnak egyik kiváló összegezése. Az építőművészettel formált környezeti hatás jelentőségét, szerepét aligha lehetne eltú­lozni. Szerencsére ezt egyre inkább — s mindenfelé, így Bács-Kiskunban is — felisme­rik az illetékes szakemberek. A házgyári épületek, új lakó­negyedek egyhangúsága már- már újabb „környezetárta­lomként’’ jelentkezne, ha nem törekednének arra a tervező és kivitelező szakembereink, hogy kedvezően változzon az összkép. Szerencsére — sok jel mutatja már — hatékonyan törekszenek erre. Megyénkben is születtek figyelmet érdemlő eredmé­nyek. Különösen Kecskeméten, ahol a réginek és az újnak az ötvözése valami olyasmit ered­ményez lépésről lépésre, ami­re egyaránt elismeréssel néz a lokálpatrióta és ide látogató idegen. Szakmai körökben igazi feltűnést keltett ' — s minden jel szerint követésre is talál majd — mindaz, ami az utóbbi esztendőkben itt a városképi összhangot javítot­ta, esztétikailag gazdagította. Az a tény, hogy nemrégiben megalakult, s már meg is kezdte munkáját a Magyar Építőművészek Szövetségének kecskeméti csoportja, biztató­ul szolgál mindazoknak, akik e napjainkban annyira elő­térbe kerülő kérdést szív­ügyüknek tartják. Az új szer­vezet bizonyára nagymérték­ben hozzájárul ahhoz, hogy a további nemes környezetszé­pítő törekvések ne maradjanak eredménytelenek; hogy a jö­vőben az eddiginél szebb, vonzóbb környezetben éljünk, s dolgozzunk. V. M. Őszi lehalászás • Javában tart az őszi lehalászás a Biharugral Állami Halgazdaság 1550 hektár területű halastavain. Az idén 181 vagon halat szállítanak a kereskedelemnek és exportra. A fennmaradó mennyiség a teleltető­be kerül. (MTI-fotó: Ilovszky Béla felvétele— KS)

Next

/
Thumbnails
Contents