Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-12 / 268. szám
1976. november 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Gép a szőlőben • Csaknem teljesen gépesítette a szőlőtermelést és betakarítást a Kiskunhalasi Állami Gazdaság. A gazdag bemutatókon ismerteti meg a szakemberekkel a nagyüzemi szőlőtermesztésben használt legújabb technológiát. Képünkön egy Mercedes-Unimog gépre szerelt venyigezúzó és műtrágyaszóró. (MTI-fotó: Fehérváry Ferenc felvétele — KS.) Kedvezmény a zöldségtermelőknek Megjelent a Forrás Változatos tartalommal látott napvilágot a kecskeméti szerkesztésű Forrás legújabb száma. A szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat novemberi összeállítása élén Buda Ferenc Tanya-hazám című versciklusának teljes és végleges szövege áll. A szépirodalmi rész közli Takács Imre, Tolnai Ottó és Hideg Antal verseit, Bede Anna műfordításait a négy országban élő lappok népköltészetéből, valamint Csató Károly elbeszélését K. Mária istenkáromlása címmel. A Való Világ elnevezésű rovat hagyományosan a tényirodalom műfajába tartozó alkotásokat fogja össze. Domokos Lajos és Tamás Ervin a cigánykérdés témájához kapcsolódik, a fotókat Révész Tamás készítette. Lázár István „egy többszáz, sőt többezer kilométeres, mély árokból és magas földsáncból álló védelmi vonal”, az Ördögárok titka után nyomozott az Alföldön. Halász Ferenc a bajai és más olvasótáborok tanulságaid foglalja össze. Hosszabb előkészületi munka után Hatvani Dániel főszerkesztő indítja útjára — Pásztor Zoltán felvételeivel — azt a sorozatot, amelyben a szociográfia „hőskorának” kimagasló íróegyéniségei vallanak a műfajról általában és a valóságirodalom terén szerzett gazdag egyéni tapasztalataikról — a bevezető szavai szerint. Az első interjút Féja Géza adta. A költészet mai eszközeiről Tornai József ír. Dudás Kálmán arról a „gyümölcsöző találkozásról” szól, amikor a műfordítás egyenértékű az eredeti verssel. A kecskeméti zománctelep megújulásáról Goór Imre fejti ki véleményét. Pintér Lajos pedig arra a „kis könyvékszerre” hívja fel a figyelmet lírai soraival, amely Juhász Ferenc, Kormos István és Nagy László verseit, valamint Reich Károly rajzait tartalmazza. A Szemle rovat recenziókat nyújt át Orosz László: Berzsenyi Dániel, Gábor Miklós: Kicsi - világ-háború, Bertha Bulcsú: A Teimel-vilia, Vasy Géza: Sántha Ferenc című könyveiről és a jugoszláviai magyar elbeszélők Különös ajándék című antológiájáról. A Bács-Kiskun művészéttörténete sorozatban a romantika idejével foglalkozik Sümegi György. A Minisztertanács — mint ismeretes — megvizsgálta a zöldségtermelés helyzetét, s határozatot hozott a felvásárlási árak emeléséről és a fejlesztéshez nyújtott állami támogatások növeléséről. A termelés fellendítése érdekében egyéb kedvezményekben is részesülhetnek a termelők, ezeket részben pályázat útján nyerhetik el. A MÉM meghatározta a pályázat feltételeit; a zöldségtermelést számottevő mértékben fejlesztő mezőgazdasági nagyüzemek — pályázat alapján —, a szocialista kereskedelemnek és az iparnak értékesített zöldségből származó bevételük tíz százalékának megfelelő mértékű, a fejlesztési alapok bővítését szolgáló támogatásban részesülhetnek. A támogatásért az a mező- gazdasági nagyüzem folyamodhat, amelyik vállalja, hogy a zöldségtermelés, illetve a zöldség-vetőmag termelés növelésének tartós feltételeit megteremti, a zöldség vetésterületét vagy termésmennyiségét — üvegház, fólia, stb. által — növeli, és ennek fenntartását anyagilag, technikailag megalapozza. A pályázat elbírálásánál előnyben részesítik azt az üzemet, amelyek a fejlesztést főként a vöröshagyma, paradicsom, zöldpaprika, nem ipari zöldborsó, zöldbab, uborka, fűszerpaprika, sárgarépa, petrezselyem és a káposzta- félék termelésének növelésével valósítja meg. A terület- és termelésnövelésbe nem számíthatják be az ipari zöldborsó, a csemegekukorica, a dinnyéfélék termelését és a gombatermelést. Egyéb kedvezményeket is kapnak a termelők; egyebek között például a zöldségtermelő modell- gazdaságokat és a zöldségvető- magtermelő mezőgazdasági nagyüzemeket meghatározott feltételek mellett fejlesztési alap juttatásban lehet részesíteni. A kedvezőtlen termőhelyű gazdaságokat bizonyos feltételek mellett árkiegészítés illeti meg. A mezőgazdasági kistermelők az adó- jogszabályban meghatározott módon adómentességet kapnak a zöldségtermelésre leszerződött mezőgazdasági földterületre. (MTI) Füles Évkönyv Toronyóra lánccal! A tréfás szólásmondás most nagyon is élő valóság lett! Ugyanis „Toronyóra lánccal” címmel hirdet a Füles 1977-es Évkönyve nagy keresztrejtvénypályázatot, amelynek első díja egy több mint 7000 forint értékű, az Állami Pénzverőben külön rendelésre, színezüstből készült kis toron3', benne egy márkás svájci óra, s hozzá persze egy ezüst lánc is. A Füles Évkönyv változatos tartalmából megemlítjük az esztendő kiemelkedő évfordulóit, a Tanár úr kérem oldalakat. az Isteni dolgok című fejezetet, amely a mitológiából ad fel egy sor kérdést. Ady születése 100. évfordulójáról külön rejtvényes anyaggal emlékezik meg az Évkönyv. A Szovjetunióról szól a Játékvezető sem tudhat mindent című összeállítás, Húszéves a Füles címmel pedig a népszerű lap elmúlt két évtizedének kedves, színes eseményeit idézik fel a szerkesztők. A képregények kedvelői Robin Hood címmel találnak fordulatos, izgalmas képtörténetet. A Évkönyv sorozatban mutat be egy-egy példát a különböző országok kedvelt keresztrejtvényeiből, gyűjtést ad külföldi rejtvénylapok érdekes fejtörőiből. Külön fejezet számol be Beethoven életéről és műveiről a mester halála 150. évfordulója alkalmából. Érdekes olvasmány a Van, amit rosszul tudunk című összeállítás, és sokak szórakozása lesz a Van önbizalma? című játékos teszt. A nehéz rejtvényeket kedvelőknek külön pályázatot hirdet az Évkönyv és közöl egy gyermekeknek szóló pályázatot is, sok-sok értékes díjjal. Sokak érdeklődését elégíti ki az „Ez elment vadászni” című rejtvényes beszámoló, amely a vadászatról, a magyar vadállományról közöl számos érdekes dolgot. Több 'mint ötven keresztrejtvény, sok száz különféle egyéb fejtörő szórakoztatja az Évkönyv olvasóit, amely mellékletének két oldalán egy-egy óriási méretű keresztrejtvényt közöl, az egyik a már ismertetett nagy pályázattal függ össze. Mindent egybevetve: a Füles 1977-es Évkönyve méltán számíthat a rejtvénykedvelők érdeklődésére. A segítségnyújtás új módja Kísérletként kezdődött, majd oly gyorsan vált népszerűvé, éretté, hogy célszerű lett általánossá tenni. A neve erö- szakoltnak ható összetett szó, talán egyszerűbbet is ki lehetett volna találni, de végül is nem ez a legfontosabb. Egyébként már köznyelvi beceneve van, a suli, az ovi, a bölcsi mintájára: „jogszoli”. Nem tudni, milyen fintorral fogadják majd e szót Lőrin- czéék, de ettől nem lesz sem több, sem kevesebb maga az intézmény, a fiatal üzemi fórum, amelynek a hivatalos neve: jogsegélyszolgálat. A kormány két évvel ezelőtt határozatban rendelte el kísérleti létrehozását és működtetését néhány kijelölt üzemben, majd 1976. márciusában általános bevezetésének nyitott zöld utat. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyították, hogy az üzemi, munkahelyi jogsegélyszolgálatra nagy szükség van. Nem új iroda, adminisztrációs hivatal született, hanem olyan intézmény, amelyik valóban hivatásszerűen teljesít szolgálatot egy fontos területen, a munkajog, a polgári jog, az államigazgatási jog ama tartományaiban, amelyekben az állampolgár, a munkavállaló gyakorta találkozik a szabályozással. A szolgálatot nagyon praktikus okok is segítették világra hozni: ne kelljen a csavarintos ügyintézéssel időt, főleg munkaidőt rabolni. Ennek munkahely és dolgozó egyaránt kárát látja. Egy áttételesebb ok: ismerjék meg a dolgozók a jogszabályokat, értsék meg azokat, s ennek eredményeként gazdagodjék az úgynevezett jogtudat. Az Özdi Kohászati Üzemek jogsegélyszolgálatának vezetője ezt így fogalmazta meg a minap: „Nemcsak tanácsot, tájékoztatást, felvilágosítást adunk, hanem munkajogi, társadalombiztosítási, némely családi jogi és tanácsi eljárásban is közreműködünk. Beadványokat szerkesztünk, keresetleveleket fogalmazunk, s olyan ügyekben, amelyeknek támogatása nem ellentétes a szocialista erkölcs követelményeivel, ha a dolgozó kéri, ellátjuk a képviseletét is, Nem csupán arról van szó, hogyan igazítjuk el az embereket a jogszabályok útvesztőiben, hanem sokkal többről: megértésről, kölcsönös bizalomról”. A jogsegélyszolgálat máris bizonyított; nem vált rideg adminisztrációvá. Az általános kitérjesztés során azonban néhány speciális ágazat, szakma sajátos problémával került szembe. Közlekedési, erdészeti, közművi, építőipari vállalatok jellemzője az ezernyi munkahely, kisebb-nagyobb egységekkel. Csak dicsérhető, hogy a szervezés abból indult ki ezeken a helyeken, hogy nincs értelme a formális jogsegélyszolgálat létrehozásának, biztosítani kell az érdemi, hivatásszerű működést minden dolgozó kiszolgálása érdekében, így születtek meg a szervezés új, ötletes formái, amelyekről semmiféle rendelet nem szól: a munkahelyi fogadónapok organizációja, a jogsegélyszolgálati kirendeltségek, amelyek nemcsak minden munkahelynek, hanem minden műszaknak is biztosítja a szolgáltatást. így történt a MÁV-nál, a konzerviparban, az Érdért Vállalatnál, az építőipari munkahelyeken. Üj hajtása a jogsegélyszolgálatnak a tanácsi kezdeményezésű államigazgatási tanácsadás a munkahelyeken. A Ceglédi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ügyintézői a konzervgyárba látogatnak ki rendszeresen, az ózdi tanács igazgatási és műszaki (építési) ügyintézői a kohászati üzemek dolgozóit fogadják heti két-két órában a munkahelyeken. Hasonló kezdeményezésről hallani Békésből, Csongrádból és más megyékből. Mindez a jogsegélyszolgálat életképességét bizonyítja. Végre egy hivatal, amely nem vált hivatallá. S. I. Ki öltözik legjobban a családban? A fiú — inkább már fiatalember, munkába Siet. Elmélázta az időt: „Hű, már csak három percem van a buszág! Sziasztok.” Szól, s vágódik is kifelé az ajtón, A küszöbön hirtelen megtorpan. — Jaj, míg el nem felejtem. Anyu, délután hatszáz forint kellene. Fityók annyiért ideadja a farmert... — Már megint milyen hülyeségbe akarsz belemenni? És mit gondolsz, honnét akasztok le neked hatszáz forintot — két nappal elseje előtt? Még egy vasárnap is közbeesik... Biztosan azért kellene Fityóknák is a pénz, mert náluk is hóvége van, s hiába kér az anyjától. — De anyu, hisz’ az nem pénz azért a farmerért. Pista bácsiék nem tudnának kölcsönt adni erre a két napra? — Már csak két perced van. Siess, és ne mérgesíts ezzel a bolond ötlettel. Még mit nem! Majd a szomszédba megyek kölcsönért — azért a csodálatos farmerért —, hárított el minden további kunyerálást anyuka. Az atya mindaddig kívül volt az „eseményeken”. Apukák hajlamosak kivonni magukat ilyen „kisszerű” csetepatékból. Már csak azért is, mert bár szenvedélyesebb az anyukák1 elutasítása hasonló helyzetekben, a fiúk csodálatos érzékkel jöttek rá, hogy tiltakozásuk elég múlandó. Anyukával előbb-utóbb alkudni lehet. Az apával nem is érdemes kezdeni. ö kimondja, hogy nem —, és punktum. — Ámbár — atya és a helyzet válogatja. Most is; hogy a fiú elviharzott, ravasz áttétellel „avatkozik be” apuka. — Igazad volt. így kell ezt csinálni. Nem —, és le van zárva az ügy ... Meg aztán... Ha Fityók csakugyan el akarja sózni azt a nadrágot, kedden is jó lesz neki az a pénz. — Miii? Hát te komolyan veszed a fiatalúr szeszélyét? Dehogy dobok ki hatszáz forintot azért a rongyért! Csupa pókháló már az ülepe, s térdeken meg agyonstoppolt. Ahogy varród, úgy szakad tovább . .. Emlékszem, még a nyáron kölcsönadta Fityók, abban ment a gyerek Tőserdőre három napra; Órahosszat kínlódtam vele, hogy legalább ki ne látsszon a feneke belőle. Képes lett volna úgy felvenni. — Ismered őket, milyen csökönyösek. Mit mondott, mikor új szövetnadrágot akartál venni neki? Hogy ő bizony nem hord semmiféle ficsúros holmit.. Ha megveszed, ott lóghat tőle a szekrényben, míg a moly meg nem eszi. Mert hogy ő melós gyerek, olyan ruhát hord, amilyenben jól érzi magát... S van is valami igaza. A farmer, ha rendben tartják, nem kelti másokban sem az elhanyagoltság, gondozatlanig érzetét... — Igen, ha rendes, de ez a hatszáz forintos „kincs” rongyos! — De látod, mennyire odáig van. Ebben a Fityók-nadrág kérdésben nem fogunk neki engedni, de ... Kapok célprémiumot. Abból rászánok hatszáz forintot, te is beszállsz másik hattal — és vegyen magának egy tisztességes farmert... Mit csináljunk, ha a többi is ebbe van beleszédülve? Pont a miénk nézzen ki snasz- szul... így megy tovább a purparlé. Levezetődik a nemrég még szikrázó idegesség. És győz a gyerek. Anyuka, apuka megadja magát. — Bezzeg a mi gyerekkorunkban ... Ha egyszer azt mondták — nincs rávaló, próbáltunk volna visszaszájalni. — Na de olydn se volt, hogy „én ezt nem veszem fel” ... S a mi gyerekünknek megvan a farmer. Mert hát Jaa akkor volt”. És melyik szülő tenné meg, hogy „szíjat hasít a kölyök hátából”, ha nem veszi fel »másfajtát? Sokak számára ismerős jelenet. Ez villant föl bennem, mikor könyvesbolti böngészés közben megakadt a szemem egy narancs- sárga színű kötetecskén. Olvasom a gerincen futó, fekete betűs címet: „H. Sas Judit — Életmód és család. Az emberi viszonyok alakulása a családban”. — Leveszem, s addig lapozgatom, míg meg nem állok ennél a fejezetnél: „Az öltözködés mint az egyes családtagok — különösen a gyerekek — tényleges lehetőségeinek és a velük kapcsolatos aspirációknak egyik mutatója”. Nem hosszú fejezet, de rámegy az ebédidőm, míg végigfutom, és kijegyzem néhány érdekes megállapítását. HogySpéldául miként döntenek a különböző társadalmi rétegekhez tartozó családok, amikor a ruházkodásra szánt összegeket elporciózzák. Értékes mutatója a családon belüli viszonyoknak, hogy melyik családtagot öltöztetik jobban, vagy kevésbé. A divatosat minden családtag számára — jelszót az összes családoknak mindössze 22,1 százalékában tartják szem előtt. Ez az arány már jelzi, hogy eleve megkülönböztetetten öltöztetetnek, differenciálnak a családtagok között — úgy általában. A családok 9,8 százaléka arra szavaz, hogy a feleség, a nő járjon legelegánsabban. Ugyanakkor a családok 39,5 százaléka szerint a gyerekek, 23 százalékának pedig a lányok divatos öltöztetése fontos. Az atyák, felnőtt férfiak szinte szóba se jönnek ebből a szempontból. S ha az arányok közti arányokat vesszük szemügyre, a vizsgálatok arról vallanak, hogy a szülők (hiszen 10 százalék voksol a feleség divatossága mellett is) úgyszólván a puritánságot tartják magukhoz illőnek... No persze — nagy általánosságban, Mert a társadalmi rétegenként végzett vizsgálódás már többet mond az összes családoknál folytatott felmérésnél. Kiderül, hogy az összjövedelemből ruházkodásra szánt összegből a gyerekek divatos öltöztetésére fordított költség nagysága fordított arányú a családok társadalmi hiererchá- ban elfoglalt helyzetével. Eszerint az értelmiségi családok 30, a vezető állásúak 35, a szak- és betanított munkások 46, s az egyéb fizikai dolgozók 52 százaléka költ a gyerekek ruházkodására legtöbbet. Hasonlóképpen fordított az arány a családok kulturális szintjét tekintve. A kiemelkedően magas kultúrájú családoknak 26.5, a magas műveltségűeknek 35.5, a közepesen kulturáltaknak 42,4, a kevéssé művelteknek pedig 44,3 százaléka költ legtöbbet a gyerekek ruházkodására. „Akármelyik mutatót nézzük — írja H. Sas Judit tanulmányában —, a gyerekek ruházkodására költött pénz hányada az összes ruházkodási költségből mindenhol az általános viszonyokkal, az anyagi, státusbeli, kulturális lehetőségekkel fordítóit arányú”. Milyen törekvésekről vallanak ezek a mutatók? Elsősorban arról, hogy a kevésbé tehetős, kedvezőtlenebb lehetőségek között élő szülők is azt akarják, hogy gyerekeik külső megjelenésükben olyanok legyenek, úgy tűnjenek ki, mint a többiek. Hiszen aligha van szülő. aki. — kiindulva a szomszédtól, az iskolán, tömegkommunikáción, a tévén keresztül ne érezné a Szorítást”: hát éppen az ő gyereke maradjon el öltözködésben?! Hogy aztán kisebbségi érzése legyen, gátlásosán mozogjon a világban, nehezen tudjon beilleszkedni ?! S ha panaszkodunk is, sóhajtozunk, hogy „egyszerűen nem lehet már bírni ezekkel a gyerekekkel, annyi igényük van”, — mégis megadjuk nekik. Néha erőnkön felül. S néhai arról if- megfeledkezve, hogy a családi „közteherviselésbe” gyerekeinkét isi vonjuk be. Csak épp a háztar- <tási munka „szintjén” ... Mert a felmérések szerint a gyerekek otthoni kímélése annál nagyobb, minél többet költenek rájuk. ... Ja, hogy — miként jön ide a farmer? Az az egyszerű strapa- és praktikus szabadidő-öltözék? Ha az „igazi”-t vesszük alapul, márpedig ebben nem ismer könyörületet sok gyerek —, annak biz’ az ára is borsos. Tehát a farmerba öltöztetés költségei vetekszenek a hagyományos ruhákéival . .. Ámbár az is igaz, hogy úgyszólván nvűhetetlenek. Egy gyerek nem is hordja ki mindvégig. Tovább adja, míg csak... Ámbár mostanában már nemigen mennek el a viselésben — fenékmutogatásig. Nem divat már a toprongy. Tóth István Befejeződtek a VI. országos úttörőparlament előkészületei Országszerte befejeződtek a VI. országos úttörőparlament előkészületei: november 24—27 között Zalaegerszegen, az ifjú-' sági és művelődési házban a megválasztott 270 küldött gyermekek százezrei véleményének ismeretében válthat majd szót az eltelt két esztendő úttörőéletéről, igényeikről, az iskolai és a mozgalmi munkával kapcsolatos gondokról. Az eddig lezajlott úttörőparlamentek tapasztalatai alapján várhatóan milyen főbb kérdésekről tanácskozik majd a párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetek vezetői jelenlétében összeülő „tisztelt ház”? — erről tájékoztatták az MTI munkatársát az Üttörőszövetség illetékesei. — Október 1-ig az ország csaknem 4000 úttörőcsapatánál lezajlottak a csapatparlamentek, ezekét járási, városi, kerületi szintű, november 10-ig megyei úttörőparlamentek követték. Számunkra a legfontosabb tapasztalat volt, hogy a gyerekek okosan, felelősséggel, a megoldást keresve szóltak közösségi életük komoly dolgairól. Öröm volt hallani, hogy nemcsak a felnőttek — a szülők, ifjúkommunisták, állami és társadalmi szervek — számára fogalmaztak meg kérdéseket és kéréseket, hanem elsősorban önmaguk számára további feladatokat, azzal az igénnyel, hogy gazdagabb legyen a csapatközösségek élete, s hogy az eddiginél nagyobb részt vállaljanak a további, helyi teendők megoldásából. Szinte mindenütt elhangzott, hogy nagyobb A helyi parlamentek tapasztalatai részt kérnek az iskolán belüli és a népgazdasági feladatokból, a társadalmi munkaakciókból. A segítő és cselekvő készség sokféle formában — így a hulladékgyűjtési és a gyógynövénygyűjtési akciók továbbfejlesztésének sürgetésében — nyilvánult meg. A megyei úttörőparlamentek küldöttei beszámoltak arról, hogy sok csapatközösség környezetvédelmi őrjáratokat szervez lakóhelye, az iskola környékének megóvására. A gyermekek a társadalom gondoskodását érezve több helyen maguk is szeretnének részt venni az iskolai berendezések öntevékeny karbantartásában. Ezenkívül olyan — korukhoz szabott — hasznos tevékenységet jelöltek ki, mint például a gyengébben tanulók korrepetálása. A Heves megyeiek parlamentjén hangzott el a javaslat: mindenütt indítsanak úttörő akciót a lakóhely fejlesztéséért, s hogy a közhasznú társadalmi munkát a patronáló KISZ-esekkel, szocialista brigádokkal együtt végezzék. Ugyanitt azt kérték a helyi Vöröskereszt-szervezettől: vállalja a „ti- muri” munka irányítását, segítse elő, hogy a vállalkozó piros- és kéknyakkendősök jobb szervezettséggel vegyenek részt az idős, egyedülálló emberek ápolásában, gondozásában. — Sok figyelmet érdemlő javaslat hangzott el az iskolai élettel kapcsolatban is. A Borsod megyei kisdiákok egybehangzó véleménye szerint hasznos lenne, ha a csapatparlamentek évenként felülvizsgálnák a házirendet. A gyerekek úgy vélik: az * a jó házirend, amely tartalmazza az úttörőtanács, a közösség véleményét is. Több, az úttörőélettel kapcsolatos szakkörre lenne szükség — mondották — s az a kívánságuk, hogy a tantárgyi szakkörök összeállításánál ne csak a tanárok, hanem a kisdiákok kívánságait is vegyék figyelembe. Sok helyen a játékot, a játékos programokat hiányolták a napközi otthonos foglalkozásokon. Véleményük szerint — több játékos elem beiktatásával — a jelenleginél is vonzóbbá lehetne tenni a szaktárgyi vetélkedőket. Egyik fő vitatéma volt az iskolai ügyeleti rendszer munkája. Szorgalmazták, hogy az ügyeleti gárda ne csak rendfenntartó legyen, hanem az úttörőtanáccsal együtt formálja, alakítsa a „gyermek-közvéleményt”. Több helyütt a küldöttek úgy fogalmaztak, hogy az ügyeletes-; ség változatlanul „nyolcadikos privilégium”, a kisebbekre is számítva folyamatosabbá, rendszeresebbé kell tenni az ügyele- tesi munkát, úgy, hogy az valóban önkéntes úttörőmegbízatás legyen. (MTI)