Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-10 / 266. szám
I 1976. november 10. # PETŐFI NEPE • 5 A Honismeret új száma A Honismeret a Hazafias Népfront honismereti bizottságának negyedévenként megjelentő folyóirata. Legújabb számában több olyan cikket, tudósítást olvashatunk, amely valamilyen formában Bács-Kiskunnal kapcsolatos. Székely György egyetemi tanár, a honismereti bizottság elnöke hiányt pótolt azzal a nagyobb terjedelmű cikkével, melynek címe: A helyismereti munka tárgya és általános kérdései Magyarországon. Ebben fölvázolja hazánk településtörténetét, a magyarországi helyismeret főbb forrásait, a kutatómunka társadalmi kereteit és intézményeit Részletesen szól a tudós szerző a közművelődési intézmények — könyvtárak, múzeumok és levéltárak — szerepéről a helyismereti-helytörténeti jellegű munkák végzésében. Szívesen olvastuk az egyre népszerűDDé váló folyóiratban azt a beszámolót, melyet Majiai Károly, a szalkszentmártonl Pe- tőfl-múzeum igazgatója írt a helybeli múzeumbarátok körének csehszlovákiai kapcsolatáról, s a legutóbbi szlovákiai utazásukról. Fekete János félegyházi kutató néhány figyelmet érdemlő kiegészítést tett a Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története című kötetével kapcsolatban, amelyről a lap egy előző számában jelent meg értő méltatás. A híres-nevezetes ordas! Rá- kóczi-fa fényképe látható még a folyóirat legfrissebb számában, s néhány olyan rajz, melyet Lü- kö Gábor, a félegyházi múzeum volt igazgatója készített a bajai és a kecskeméti múzeumban található néprajzi tárgyakról. A KOSSUTH Könyvkiadó újdonságai közül említést érdemel az európai kommunista és munkáspártok 1976. június 29—30-i berlini konferenciájának dokumentumait tartalmazó füzet; ez közli Erich Honecker megnyitó beszédét, valamint Leonyid Brezsnyev és Kádár János felszólalását. „Mit kell tudni a szövetkezetekről?” — ez a címe a Csekő Ágoston tollából megjelent kis kötetnek, a kiadó népszerű Mit kell tudni... ? sorozatában. Jó összefoglaló kézikönyv — szovjet szerzőktől — „A polgári filozófia a XX. században”. A marxizmus—leniniz- mus klasszikusai szerkesztőségének gondozásában látott napvilágot Marx és Engels Művel sorában a 35. kötet, amely az 1881—1883 közötti leveleket tartalmazza. Lenin összes Müvei második kiadásában a 48. kötet került a könyvesboltokba, az 1910. novembere és 1914. júliusa között írt levelekkel. Megjelent az 1977. évi évfordulók kötete is. Gárdos Miklós összeállításában. Az olasz Enzo Santarelll érdeklődésre számot tartó könyve a „Fasizmus és újfasizmus". „Az ideológia vége, vagy a vég ideológiája” című tanulmánykötet Kirll D. Darkovszki bolgár szerző munkája. Ojabb, bővített kiadásban látott napvilágot a „Politikai kisszótár”. AZ AKADÉMIAI Könyvkiadó gondozásában jelent meg Dolmányos István tanulmánykötete, „A koalíció az 19Uo—1906. évi kormányzati válság Idején". A Magyar Történelmi Társulat gondozásában megjelent az Életek és korok sorozat újabb hat kötete, közös tokban. A német történelem hat jellegzetes figuráját mutatják be a kötetek: Hinden- burgot Farkas Márton, Bismarckot Gonda Imre, Barbarossa Frigyest és V. Károlyt Gunst Péter, Jakob Puggert Hermann Zsuzsa, Nagy Frigyest Nieder- haueser Emil. Jókai Mór összes művei sorozatában napvilágot látott a kisregények újabb kötete, „Egy ember, aki mindent tud” címmel. Ojabb kiadás az „Idegen szavak és kifejezések szótára”, Bakos Ferenc munkája. A CORVINA Kiadó gondozásában jelent meg Mihail Alpatov munkája, „A Drezdai Képtár”, melynek gazdag anyagából az album a régi mestereket mutatja be. Ojabb kiadásban került a könyvesboltokba —beragasztott színes képekkel — a magyar származású Vasarely életművét szemléltető album, Gaston Diehl értő tolmácsolásában. A Magyar népművészet sorozat ötödik köteteként látott napvilágot a „Magyar pásztorfafaragások”, Manga János tollából. Második, javított kiadásban jelent meg „A románkor művészete”, szerzője Marosi Ernő. A művészet kiskönyvtára sorozatban ismét kapható a Delacroix művészetét ismertető kis kötet; a művészet Végvári Lajos mutatja be. A „Magyarország" fotóalbum kitűnő fotóművészek képeiből tartalmaz egy csokorra valót. A KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI Könyvkiadó megjelentette „A fejlett gazdaság határán” című tanulmánykötetet, továbbá Kadét Károly és Nagy Ottó közös munkáját, az „Iparvállalati beruházások finanszirozásá"-t. A Korunk világgazdasága most megjelent második kötete a fejlett tőkésországokkal foglalkozik. A számítógép és alkalmazása sorozatban került a könyvesboltokba „A számítógép kórházi alkalmazása”, Szentgáli,Gyula munkája. Ferenczl Tibor „Az ipari szövetkezeti mozgalom Magyar- országon” című könyve ugyancsak megjelent. A kiadó Minerva szerkesztőségének gondozásában, a Minerva családi könyvek sorozatában látott napvilágot a „Kirándulók könyve”, melynek szerzője Zsolt Róbert, sok hasznos, gyakorlati tanácsot ad a kirándulni szeretőknek. Fűzetle- nül, közös borítóban jelent meg a Minerva nagy hímzőalbum, Soltész Nagy Anna szerkesztésében. Ismét kapható a kisiskolások könyve, a „Nyitnikék”. A Változó világ az októberben indult Tv-egyetem anyagát tartalmazza. Az első kötet címe: „A változó világegyetem. (KS) AHOL LENIN APJA TANÁR VOLT Könyv a penzai területről A napokban szép külsejű, érdekes tartalmú könyvet hozott a posta Békéscsabáról. Dr. Szabó Ferenc levéltárigazgató küldte el a Penza című kötetet, amelynek — lektorként — az egyik életre segítője. Olvasás közben akaratlanul is felerősödött bennünk a kíváncsiság: vajon milyen lesz a nálunk most készülő kiadvány a krími testvérkerületről és annak székhelyéről, Szimferopolról. Azért jutott eszünkbe éppen ez, mert a Penza címet viselő, ismertető munka Békés testvérmegyéjét — elsősorban annak Székhelyét — igyekszik színesen, olvasmányosan bemutatni. Penza Moszkvától keletre van, mintegy hétszáz kilométernyire. Távol a tengerektől, az ország legbelsejében, háromezer kilométerre Békéscsabától. S hogy ez a" nagy távolság nem akadálya a mélyülő barátságnak, jól mutatja a Csende Béla által írt mű. Ha a Szovjetunióról van szó, megszoktuk már a nekünk szokatlan méreteket. A másfél- millió lakosú Penza feleakkora területen fekszik, mint hazánk. Huszonhét járása, huszonnégy városa és háromszáznál több községe van. Az oroszok mellett, egymással szép békességben mordvinok, tatárok, ukránok és csuvasok élnek a lenini nemzetiségi politika szerint. A penzaiak a háromszáz esztendős mongol—tatár elnyomás idején sokat szenvedtek. A Szu- ra és a Moksa folyó vidékén élők alaposan megküzdöttek a megmaradásért. A mai Penza inegye 1939-ben jött létre. Az a jónéhány, nemzetközileg ismert és elismert ember, aki itt született, vagy pedig ezen a tájon élt egy ideig, sok más mellett rangot ad ennek a nagy területnek. Bjelinszki) a penzai gimnáziumban tanult; t Cserni- sevszki) apja ebben a városban volt könyvtáros; Lermontov ezen a vidéken gyermekeskedett; s Lenin édesapja, I. Ny. Uljanov Penza városában szerzett tekintélyt magának, mint fizikatanár. Külön fejezet ad képet a mai Penzáról. Főképp az ipari fejlődése szembetűnő. Vegyi-, fonó-, vető- és burgonyaültető gépeket gyártanak nag'y mennyiségben, s évi nyolcszázezer kerékpárt. Világhírű óragyárukban eddig ösz- szesen hetvenötmillió különféle órát hoztak forgalomba. Évente nyolcmillió pór cipő: ez sem akármilyen mennyiség. S hogy ízelítőt kapjunk a fejlődő mezőgazdaságukról is, megtudjuk: csaknem egymillió szarvasmarha legelészik Penza terület tájain. Sokat tesznek a művelődésért is. Hatalmas könyvtárak; filmgyárak; saját televízióállomás; öt főiskola és négyezer amatőr művészeti csoport: ezek önmagukért beszélnek. Azok az emberek, akik — mint nálunk — századokon át mások elnyomatása alatt sínylődtek, illetve saját uraik sanyargatását nyögték, ma élvezik a megváltozott, em- berarcúbb életet. A többi között erről is tájékoztat bennünket a Penza című kötet. Dicséret illeti érte a Békés megyei Tanács művelődési osztályát, s mindazokat, akik közreműködtek abban, hogy megszülessen a könyv. V. M. ÜJ ARCOK A SZÍNHÁZBAN v* Neuman Gábor A Pannónia filmstúdióban kamerás volt, közben a budapesti Pinceszínház amatőregyüttesé- ben játszott. Második nekifutásra vették föl a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Vár- konyi Zoltán osztályában végzett két évet. Kecskeméten már bemutatkozott. A Stuart Máriába O Kellyt, az Óz a nagy varázslóban a szárnyas majmok királyát játssza. A szükebb tér, a mikrokörnyezet alapvetően meghatározza az ember mozgásmódját, mondja, a pinceszínházra utalva. S emiatt az első főiskolai félévben, amikor a helyzetgyakorlat volt a tananyag, sok problémája volt, sok mindent másként csinált, mint a többiek. Megkérdezem, mi volt az első tudatos színészi alakítása. Gondolkozik, de nem tud mondani ilyet. „Orvos akartam lenni, aztán másik gimnáziumba kerültem, mint ahová akartam. S ettől kezdve jöttek a dolgok, a maguk megszabott egymás- utániságában. Mindig is szerettem tömegnek, egyszerre nagyon sok embernek mondani verset. Nyertem is szavalóversenyeket.’’ Régóta, egész pontosan néhány jelentős előadását figyelve ismeri a kecskeméti színházat, érdekli az, ami itt történik. „Nagyon jó itt a légkör, különösen a főiskola után. Az itteni szerepeim hálásak. Ügy mozoghatok, ahogy szeretek. Darabosabban. Kétféleképpen lehet csinálni mindent, vallja Neuman Gábor. Jól vagy rosszul, ö — jól szeretné. B. J. FILMJEGYZET Az utazás • A főszerepben Sophia Loren. Mennyi fáradt őszi verőfény, mennyi búcsúzkodás, mennyi, mennyi életszeretet, szenvedélyes élni akarás sugárzik Vittorio De Sica utolsó alkotásából, Az utazásból...' A nagy nevű rendező kamerájával bebarangolja az első világháború előtti Olaszországot, előbb Szicília kertjein, napsütéses lombjain, verőfényes domboldalain csodálkozik el. Azután — ahogy a történet főszereplői, Adriana és Cesare egymás iránt érzett vonzalmai elhatalmasodnak — egyre élénkebb vibrálással kíséri őket a dél-olasz síkságra, s a századforduló hangulatos olasz városaiba, ahol az asszonyon — Sophia Loren játssza a méltósá- gos szépséggel és magabiztossággal — beteljesedik a végzet. A film fáradt, de színpompás ragyogása láttán — kinek ne jutna eszébe az a másik De Sica, a még nem bölcs, a még nem fejedelmi tartású és köztiszteletben álló művész, hanem az indulatos alkotó, aki fekete-fehér színekben kezdi pályáját. A gyermekek figyelnek bennünket című filmjének mondanivalója vagy a Biciklltolvajok szivszo- rongató képsorai egy társadalmi elkötelezettségű rendező nevét írták be a filmtörténet lapjaira. Mindennek megvan a maga története, még a kígyóform djú alakzatnak is — alatta ponttal —, amit a kérdőmondat végére teszünk. A XVI. században élt egy Aldus Manutius nevű nyomdász. Neki köszönhetjük a kérdőjel meghonosítását. Egy napon az az ötlete támadt, hogy a kérdő mondatokat különleges jellel kiemeli. Hogy a nyomdászt mi hozta erre a gondolatra, ma már nem tudjuk megállapítani. Azt azonban tudjuk, hogy Manutius a latin Quaestió (kérdés) szót egy írásjellé alakította át, ami a kérdőmondatokat jellemezte. Ezt olyan módon csinálta, hogy egy ö forgatta a könnyesen nevetős Csoda Milánóbant is, és sok filmben színészként szerepelt... Hosszú, tartalmas életutat koronáz meg ez a mondanivalójában nem különösen bonyolult, de formakincsében, kifejezési eszközeiben mesteri és gazdag, elegáns utolsó utazás. A film csupa lírai hangulatból, ki nem mondott, ki nem bontakozó vonzalomból szövődő történetének eredete egy Piran- dello-novella, amelyből két klasszikus nevű színész, Sophia Loren és Richard Burton formál szuggesztív játékot. A cselekmény fordulatai helyett inkább csak költői jelzések, a szavak helyett elfojtott Indulatok, érzelmek, tekintetek és gesztusok játsszák itt a főszerepet. A szereplőket körülvevő világ jó és megértő, az emberek kedvesek, barátságosak, csupán a végzet vak és könyörtelen... Az apai végakarat boldogtalanná tesz két boldogságra született embert, s mire egymásra találva meglelhetnék életük harmóniáját, már kifutnak az időből... így búcsúzik hát De Sica az olasz tájtól, az emberektől, a világtól, Ennio Guarneri érzékeny, költői kamerájának segítségével. P. M. ■mm* <9Í.) A postás — ma kivételesen — már háromnegyed kettőre elju- íutt ehhez a háztömbhöz. Én is mozgásba lendültem. Éppen kifordultam az ajtón, amikor meghallottam, hogy cseng a telefon. Nem jöttem vissza. Mire a szeplős mai levelével felsuhantam a liften, a telefon már nem csengett. Elolvastam Attila levelét. Kedves Tomka (Tamara + Szélkisasszony)! Láttál Te már nap fölkeltét? Én ma láttam először. Készítsd föl magad, hogy egyszer majd irtára hajnalban fölcsörgeted magad a vekkerrel, és ketten együtt megtekintünk egy nyári napfölkeltét. Megismerkedtem itt a táborban egy chilei sráccal (Pedro Menen- dez). Itt tanul nálunk a műegyetemen. Találkozni fogok vele otthon is. Meg is hívtam hozzánk. Majd megismered. Klassz krapek és olyan fegyelmezett, hogy a fegyelmezettsége egyelőre ' még rejtély az én fantáziátlan fejemnek. De ezt is elmondom majd érthetően. Snuki apja kilincselt egy sort Aba Sámuel ügyében. Az eredmény felemás. Ezt is részletesen ismertetem majd. A képernyőmön ma is a kék szalaggal a hajadban léptél föl. Jankavölgy—Tábor, 75. VI. 23. Attila Három óráig eldédelgettem magam Attila levelével. Elővettem a szekrényből a kék hajszalagomat, Ezt is szereti Attila. Mert az enyém, örültem, ismét elolvastam a levelet, közben pedig a kék szalagot simogattam, mintha Attila simogatná, és egyszer sem szólalt meg bennem a sziréna. Még Attila levele sem riasztotta fel bennem az előérzetet. Pontosan három órakor ismét csengett a telefon. Azt hittem, Lédi jelentkezik. Szívesen hallottam volna a szájából a cáfolatot az én tegnapi rossz gondolataimra. De nem Lédi telefonált, hanem Betű. — Mi van? — kérdeztem, félig kedvetlenül, félig bosszúsan. — Mit óhajtasz? Lelkesen rámkiáltott a telefonon ót: — Ha végighallgatod, amit mondani akarok, rögtön nem leszel ilyen flegmái Idekagylózz: tegnap Belgiumból megérkeztek a nagybátyámék, mamika testvére, Opel Commodore, két Iker gyerek, tizenöt éves csajok mind a ketten, egyik idétlenebb, mint a másik, de most figyelj, most jön a lényeg: Roger bácsinak, ejtsd Rozsé, mert mielőtt disszidált, itthon még Rezső volt, szóval mamika testvérének képmagnója is van, vagyis klassz minivizor képmagnóval! Ehhez mit köhögsz? Tegnap egész este képmagnóztunk. Kint a récési villában! — Semmit — közöltem. — Ez a szenzáció? Akkor helló. — Várj, ne tedd le! Most jön, ami téged érdekel! Hozott magával egy vagon kazettát is, képmagnó-kazettát, vagyis le tudja játszani őket. És tudod, mi van a kazetták között? A kedvenced, babám, a te főkedvenced, az eredeti Broadway színházi előadásban, a Hair! Original Broadway Recording. He! Most leültél, ml? Milyen vagyok hozzád? Ki jutott eszembe elsőnek? TE! Mert én egy ilyen hapsi vagyok! Vagyis kapd össze magad vihartempóban, már megyek is érted, csak előbb felhívom Lédit is. Siess, tíz perc múlva ott vagyok! Totál fejbe voltam vágva. A Hair, az eredeti előadásban, képmagnón a Broadway-ről, tehát az az előadás, amelyben Shelley Plimpton nemcsak énekel, hanem látni is lehet, és a többiek, Sally Eaton, Steve Curry, de azok nem Is érdekesek, csak Shelley Plimpton a panaszos teenager hangjával. És arra gondoltam, hogy ez a szerencsétlen hülye Betll, akit mindenki csak megvet, ez az idétlen a szűk eszével is megjegyezte — és nem párolgott ki az agyából —, hogy én egyszer véletlenül azt mondtam, hogy nekem a Hair a kedvencem... — Oké — mondtam, és azt Is akartam volna mondani, hogy kösz, de egy gátlás ezt megakadályozta, olyasféle magyarázattal, hogy örüljön Betll, hogy kimegyek a villájukba, és veszem a fáradságot, hogy megnézzem képmagnóról a Hair-t. — Stop! Ne tedd még le. Jobb, ha nem jössz értem, kár fáradnod, ugyanis én nem ülök rá még egyszer a rohadt motorodra. Totál megfelel nekem a busz is. Harsányan beleröhögött a kagylóba: — Motorral akkor se jöhetnél, baba, ha fizetnél nekem. Ugyanis tegnap tropára ment az első fékem, majdnem bejött a boszorkány jóslatod, hajszálon múlt, hogy nem álltam fejre. Vagyis szerelőnél a járgány, közpolgár vagyok. Na nem egészen. Reggel legomboltam mamikáról öt darab százast, közlekedési pótlék, nem illek én autóbuszra, pláne • nem villamosra. Vagyis tíz perc múlva ott vagyok érted taxival. Négy taxi les rám a droszton. Szia! Shelley Plimpton és a Hair — gondoltam, és olyan izgatott voltam, mint amikor — még a papával, talán ötéves lehettem — először mentem színházba, Igazi nagy színházba, az Operába vasárnap délelőtt, a Diótörő-höz. Magamra kaptam a farmerblúzomat, az antilop miniszoknyámat és amíg nyűgös cipzárt nagy nehezen centlzve sikerült végig felhúznom, kivártam, hogy a telefon vonalat adjon. Gyorsan feltárcsáztam Lédit. Tá-tá-tá-tá. Mással beszél. Megint tárcsáztam. Megint a mással beszél jel tátázott a kagylóban. Megfésülköd- tem, hátrakötöttem a hajam a kék masnival, amit Attila is szeret, és újra tárcsázni akartam Lédinek, amikor lentről, a balkon alól éles dudálást hallottam. Lenéztem a balkonról. Betli integetett fel a taxi mellől. Lekiáltottam neki: — Várj, még felhívom Lédit! — Hagyd a francba — üvöltött vissza Betli. — Én már beszéltem vele. Busszal jön! Gyere mór, ketyeg a taxaméter! Mégis akartam még egy kísérletet tenni, hogy felhívjam Lédit. Nem adott vonalat a készülék. Ez lett volna az előérzet? Hogy mégis beszélni akartam Lédivel? Lentről a taxi ismét tülkölt. Lecsaptam a kagylót, bezártam a lakást, és lelibegtem a földszintre. Betli úgy nyitotta ki előttem a taxi hátsó ajtaját, mint a moziban a libérlás inasok a hintót a krinolinos őscsajok előtt. — Parancsolni méltóztassék! — ö előre ült a sofőr mellé. — Récési üdülőtelep, Prokácz-vllla. Pátral színművész vitylllója mellett. Útközben mindenféle zagyvasá- got hordott össze Roger-Rozsé- Rczső nagybátyjáról és a két Ikerlányról és a képmagnókészletükről, amelyben még pornó jellegű kazetták is vannak. — Na, nem igazi pornó, csak olyan ötven százalékos, egy marihuánás happenlnget ábrázol a felvétel, és az benne a maxi szex, hogy az egyik csaj levette a blúzát, mert nyilván izzad a marihuánától. Levetkőzik és nincs rajta melltartó. Ez a főpornó benne. Majd részletesen elmagyarázta, hogyan kell kezelni a képmagnót, és milyen állati tiszta képe van a minlvlzornak, amely képet csinál a magnószalagból. A récési nyaralótelepen Betli a villa előtt kifizette a taxit, majd betessékelt a kapun. A gyepen és a vízmedence körül senkit se láttam, de ezen nem is lepődtem meg, mert úgy tűzött a nap, hogy végig az úton úgy éreztem magam, mintha a taxi egy gáztűzhely sütője volna. Betli felszaladt a villa lépcsőjén és közben motyogott is valamit, de nem érdekelt. Megszagoltam az orgonát, amely még vidáman lilázott a terasz alatt. (Folytatjuk) lilligiiiiiilill kis „o" fölé egy nagy „Qu"-t nyomtatott. Az új írásjelet aztán utánoz. Iák, és mind nagyobb sikereiéit. Később megváltoztatták, rövidítették, s egy könnyebben irható, nyomtatható alapot nyert. A rövidített, egyszerűsített formából keletkezett a kérdőjel mai, közismert alakja. S még egy említésre méltó sajátosság; Manutius a kérdőjelet nem a mondat végén helyezte el, ahogy ma tesszük, hanem az elején. A mondatvégi kérdőjelre csak később tértek át. Egyébként a spanyol nyelvben még ma is szokás két kérdőjelet tenni — egyet a mondat végén, egyet pedig az elején. Mióta használjuk a kérdőjelet?
