Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
1976. november 7. • PETŐFI NÉPE • 9 Mitől egyre érdekesebbek, életköze libbek például a megyei népfrontbizottsági ülések eszmecseréi, vitái? Egyrészt, mert az élet elevenjéből hozott örömökről, gondokról beszélnek, másrészt „papírt”, felolvasást mellőzve, (gy ki-ki az egyéniségét is beleadja, amikor véleményt mond. Tehát nemcsak arról beszél, mit gondol, hanem érzését sem rejti véka alá. Barna, energikus fiatalasszony a felszólaló. — Több interpelléció után sikerült megkapnunk Ménteleken tizenkilenc telket. Köszönjük a tanácsnak. A Kossuth Tsz vállalta a porták értékesítését. Így még több fiatalt tudunk odakötni, megtartani a mezőgazdaságnak ... Mint mindenben, ami Ménteleken történik, a népfront ebben is benne volt. Ezt nemcsak a tanácstagok, népfrontosok érzik így. Jólesik, hogy mindent sűrűn hallani: „Majd a népfront ...” No de nemcsak dicsér, elismer az asszonyka, Kollár Tiborné ménteleki népfrontelnök. Van néhány zokszava ígéretek elmaradt teljesítéséről, például, ami az orvosi rendelő komfortosabbá tételét, környékének szépítését, elkerítését illeti. * — Vegyék meg az anyagot, a társadalmi munkát mi adjuk. Csináljuk a kerítést, ássuk az árkot a vízvezetéknek. Jó, szeptemberben bevezettetik a vizet — biztaittak bennünket Közbeszól valaki. — Folyamatban van! Derültség. A stílszerű kitétel miatt is, meg hogy október közepén járunk. Más rátetéz. — Nem telne villanykályhára a rendelőben? Hiszen a tévéinterjúból hallhattuk, mennyi pénzt nem, tudtak elkölteni... Az előbbi hang. — Csak az a baj, hogy nem ezen a fórumon mondta azt el az az elvtárs. Nos, ha kell, fűszer is ízesíti a vélemények cseréjét. Ezért is érdekesebb, a vita van mire odafigyelni. De nézzük meg közelebbről a ménteleki változásokat. Meg ami nehézkesen akar dűlőre jutni. Fehér Sándorral, a kecskeméti városi népfrontelnökkel, s Bartha Imréné városi népfronttitkárral vagyunk útitársak. Méntelek „bejáratánál'’ a Kossuth Tsz székházának környéke már jelzi, hogy nem afféle álmos külső településre tér be a látogató. Nemcsak a „személyforgalom” árulkodik erről, hanem a gépkocsik több soroa karéja is a ház előtt. Kollár Tiborné csatlakozik hozzánk. Folytatjuk utunkat B. Kovács István iskolaigazgatóhoz, a 31-es körzet tanácstagjához. ö még régebbtől lakik itt, s ugyancsak népfrontos. Ami Ménteleken tizennyolc-húsz esztendő alatt történt, annak nemcsak szemtanúja, hanem lelkes előrevivője is volt — hangzik róla a jellemzés. Az országút két oldalán szép őszi díszben állják aiz őrséget akácok, jegenyék, gyümölcsfák. Kollárné alig várja, hogy elújságolja. — Tizenhét telek már el is kelt a tizenkilencből. A Kossuth Tsz kinek-kinek húszezer forint támogatást ad. Ebben benne van az a hatezer forint is, amivel be kellene szállni. így a tulajdonos csak kétezer-háromszáz forintot fizet le a tanácsnak — szerződés- kötéskor. — Gálántul kitesz magáért a szövetkezet. Feltétel ? — Hogy egy esztendeje már nálunk „honos”, és kötelezettségvállalás, hogy legalább öt évig a tsz-ben dolgozik. Jobbról tanyai, iskola jellegzetes zömök tömbje sárgállik egy ritkós ligetből. — Ez volt a Sóhordó úti iskola ... — Csak volt? — Üres már három éve. De vár rá az új szerep. A tsz—tanács— népfront döntés megvan rá... Nemsoká odaérünk... Na már • Kz az orvosi rendelő, ahol még nincs vezetéki víz. F.gy hajításra — az italbolt pohármosójában — már van. Sőt a téeszistállóban is. • Községpolitika az iskola előtt. Balról jobbra: Fehér Sándor, Bartha Imréné, B. Kovács István, Kollár Tibornc és Kollár Tibor. • Az első házsor, ahol már magától értetődő a villany. Nyilvánvaló, hogy keseregnek, akikhez — még nem ért el a vezeték. Pláne, hogy egyszer már úgy volt, mintha... látni is ott bentebb a szövetkezet irodaházát. Elhatároztuk, hogy az iroda átköltözik az üres iskolaépületbe, a helyét pedig óvodának alakítjuk át. Az igazgató Szobájában. B. Kovács Istvánnal is a legfrissebb hírnél kezdjük a (beszélgetést. — Többszöri interpelláció után végre sikerült a telekügyet egyenesbe hozni. — Kulcskérdés volt ez Ménteleken. Ezerkilencszázhatvankilenc óta lakom itt. Szemem láttára teremtetlek itt az emberek a tsz és a szakszövetkezet révén kiegyensúlyozott életet, jó körülményeket. Jó érzés nekem, a tanácstagnak is, hogy elmaradtak az egykori panaszok, ez sincs, az Sincs. A hatvanas évek végéig szépen ment az élet sora, azután megtorpanás következett... A tanács tizenöt forintról ötvenre emelte fel a telkek négyszögölének árát. Befagyott az építési kedv. Elkívánkoztak az emberek. Másfelé, ahol — mint például Lajosmizsén — olcsón osztogatták... Egyetlen ember én voltam, aki telekvásárlásba belementem — neveti el „könnyelműségét” B. Kovács István. Szép új házának táján már nem látszik meg a régi gond. Mint tanácstag, a tsz vezetőivel, népfronttal ütötte a vasat, hogy ezt a legújabb telek-kontingenst lényegesein olcsóbb áron megkaphassák — Most már épülhet az újabb húsz ház — az eddigi ötvenhez — jelenti, ki megkönnyebbülten. — Húsz? — Nos hát tizenkilenc. — Csupa fiatalnak? — Egyedül a Kucsera-házaspár idősebb közülük. — De gyerekeik itt vannak a tsz-ben. Ezt már Kollár Tibor, a Kossuth Tsz párttitkára fűzi hozzá. Ütbaejtette az iskolát, ahol nagy szeretettel szokott részt venni — a szövetkezet első emberei szintúgy — a tantestületi üléseken. Még érkezése előtt így mesélt B. Kovács István a tsz-ről. — A szövetkezet nagy mecénása az iskolának. Na hogy a tanulók kilencven százalékban tsz- tagok gyerekei. De az iskola is úgy van, hogy minden „szabad idejét” a szövetkezetben tölti. Huszonöt fős brigádunk egész nyáron át a fcSz-ben „gazdálkodik”. Természetesen mindig koruknak megfelelő munkát végezr nek a gyerekek. Jó kedvvel, magától értetődően... A szövetkezet viszonzásul állja az úttörőtáborozás költségeineki kilencven százalékát, az oda-vissza-utazta- tást. És fő segítőnk a tornaterem építésében, ami majd idekerül az iskola előtti térségre. A sportpályánk is hol lenne még a tsz nélkül... — Hány gyerek van ae iskolában? — érdeklődik Bartha Imréné, a pedagógus-népfronttitkár. — Sajnos, egyre kevesebb. Százhatvan... Elzárt is szeretnénk idegyökereztetni a fiatal házasokat. Méntelekért, a mezőgazdaságért. Milyen bölcs koordinációban: telek — óvoda... S azám, a napközi Fehér Sándor említette idejövet, hogy ötvenezer forintot kaptak erre. Mielőtt azonban belevágak volna, érdeklődtek a szülőktől, lesznek, any- nyian, akik a költségeket vállalják, hogy érdemes napközit nyitni... S az is biztató a jövőre, hogy az óvodára egy — szombat — napi keresetüket ajánlották fel a méntelekiek. — Miért ne lehetne ez a nap „népfront-szombat”, vagy „népfront-műszak”? Az orvosi rendelőt is körülnézzük'. „Belől” csak ablakon át tudjuk. Ahá, ott az a cserépkályha, amelyet „villamosítani’’ kellene? — A vizet az iskolából át lehetne vezetni. Csak onnét attól az akácfától kell csövet fektetni. Hozzák az anyagot, s akár a gyerekek, játszva elvégzik az ásni- valót. Természetesen mi felnőttek, tanácstagok, népfrontosok is velük együtt fogunk szerszámot. Megtoldják egy kis irónikus érveléssel. — A tsz istállójában folyó vizet iszik a marha. — Az italboltba egyik napról a másikra folyó víz lett a pohármosóba ... Ez is helyénvaló. Csak) a rendelőbe nem jutott még, ahol ezerötszáz ember egészsége fölött őrködik az orvos. Dr. Knollmár István hetenként kétszer jár ki rendelésre. Nemrég mondta, javasolni fogja a háromszori rendelést. Ja igen. a villany. Ha újra napirendre kerülhetne a Kadarka utcai rész villamosítása, azon a fertályon folytatni lehetne a telekosztást. Minden új porta’ — megannyi fiatalember-pár — nyereség lenne a most még elöregedőben levő mezőgazdaságnak. Ahogy kivettem a szóból, mintha a villannyal is valami hasonló történt volna legújabban, mint a telekkel a hatvanas évek végén. Csinálnák talán, de duplájáért, mint amikor először szorgalmazták1. i Tóth István Közélet a tanyaközpontban • Dózerolják az új telekhelyeket. (Tóth Sándor felvételei) Pártélet a Kertészeti Karon A pártcsoportok munkáját kell szervezettebbé, közvetlenebbé tenni, ezt javasolták a Kertészeti Egyetem kecskeméti Kertészeti Főiskolai Karának kommunistái, a tagkönyvcserét előkészítő beszélgetéseken. Három pártcsoport működik — két nagyobb, egy kisebb — s nem is régóta. Csak tavaly, amikor új vezetőséget választottak, hozták létre a termesztési tanszékek, a természet- tudományi, műszaki területen dolgozók, és a gazdasági osztályhoz tartozó párttagok csoportjait. Az volt a cél, hogy mivel helyi problémák mindenütt akadnak, ezeket azok beszéljék meg, próbálják megoldani, akik a legjobban ismerik. Az eredmény nem maradt el. Ezt — sok más mellett — a légkörből is meg lehet állapítani. • Dr. Sohajda Imre. — Most meg az a cél, hogy a taggyűléseket is olyan közvetlenné tegyük, mint a pátcsoportok értekezleteit — mondja dr. Sohajda Imre docens, a főiskolai kar MSZMP alapszervezetének titkára. Elkerülhetetlen néhány szám felsorolása. A főiskolán 230- an — ebből 50 oktató — dolgoznak, a párttagok száma harminchat. Egyetemi, főiskolai diplomával a párttagok közül 27- en rendelkeznek, 12- en a doktori fokozatot is megszerezték. Tavalyig kilencen fejezték be a marxiz- mus-leninizmus esti egyetem szakosítóját, az általános tagozatát pedig négyen. Jelenleg 13-an — nem mind párttagok — járnak a szakosítóra, s hárman végzik az általános tagozatot. Az esti középiskolába a múlt tanévben nyolcán, most hatan járnak. Egy párttagnak van párfőiskolai, kettőnek öthónapos pártisko- lai képzettsége. A kar kommunistáinak mintegy a fele szerezte meg az MLI4F szakosító vagy általános tagozat bizonyítványát. □ □ □ Mindebből természetszerűleg következik az, hogy a világnézeti neveléssel nem lehet baj a főiskolán, hiszen jól felkészült oktatók adják át tudásukat a hallgatóiknak. — Állandóan napirenden levő kérdés ez — mondja a párttitkár. — Elvünk az, hogy mindenkinek a saját tantárgyán keresztül kell ezzel foglalkoznia. Szoktunk úgy is fogalmazni, hogy nálunk mindenki nevel. A marxiz- mus-leninizmus tanszékén, a megadott, kötelezően előírt anyagon kívül, a szemináriumokon, rendszeresen szó esik a napi politikai eseményekről is. — Ez igény vagy feladat? — Mindkettő. Hallgatóinknak nem nagyobb az érdeklődése a politika iránt, mint általában a fiataloknak. Milyen módszerrel fokozhatjuk? Középpontban áll ez, már csak azért is, mert az innen kikerülő mezőgazdasági értelmiségnek kell segítenie a falun végbemenő változásban. Kapunk visszajelzést a friss diplomások munkahelyéről. Jó részük nemcsak szakmailag állja meg a helyét, de kiveszi részét a közéleti feladatokból is. Néha még tevékenyebben, mint itt, a főiskolán. — A KISZ hogyan segíti a pártalapszervezet munkáját? — Nagy jóindulattal, lelkesedéssel szerveznek. Munkájuk hatékonyságán azonban még van javítani való. Tavaly például gyönyörű tervet készítettek, dús programokkal, de csak szerényen hajtották végre. Az volt a véleményünk. hogy többet akartak, mint amit meg is tudnak valósítani. Nem reális tervet készítettek. Az idén csak annyit terveztek, amennyit meg is tudtak valósítani. — A pártalapszervezet véleménye szerint milyen a fiatalok aktivitása? — Az ifjúsági szövetség itteni tagjainak körülbelül a 30 százalékára mindenkor számíthatunk, ök még további 40 százalékot tudnak mozgósítani könnyen, s a többiek már nehezebben aktivizálhatók. — Megtalálják-e a legjobbak az utat a párthoz? — Az ország egyetemein — ötéves a képzés — a párttag hallgatók aránya 2,5 százalék. Nálunk — három évig tanulnak — 1 százalék. Évente 3—4 különösen aktív, sokat dolgozó KISZ-tagot veszünk fel az MSZMP-be. Ez — itt és most — megfelelő arány. □ □ □ A tagkönyvcserét előkészítő beszélgetéseken ismét kiderült az, hogy a párttagok igénylik a velük való foglalkozást. A csoportok munkáját dicséri, hogy a döntő többség rövid idő alatt feloldódott, és nyíltan, őszintén, a szó szoros értelmében elvtársi módon mondta el véleményét a pártmunkáról. Nem ad okot panaszra a főiskola vezetése és az alapszervezet közötti viszony. Ahogy ezt dr. Sohajda Imre fogalmazta: „nem az ellenlábas szerepét ját- szuk.” A pártélet összekapcsolódik a kar életével. Ez kitűnik abból is, hogy az igazgatói tanács és a pártvezetőség gyakran közösen vitat meg kölcsönös érdeklődésre számot tartó témákat. Együtt tárgyalták meg a KISZ tanszéki képviseleti munkáját, a tudomány- és oktatáspolitikai határozat végrehajtásának tapasztalatait, értékelték a kutatómunkát. A főiskola párttagjai gyakran panaszolják, hogy sok a papírmunka és rengeteg az értekezlet. A pórttitkár kesernyés mosollyal meséli, hogy minden párttag oktató legalábbis két bizottság tagja, az értekezlet — a helyi jellegből adódóan — természetes munkamódszer. □ □ □ Idézet a tagkönyvcserét előkészítő beszélgetések tapasztalatait összegző beszámolóból: „A párttagság egybehangzó véleménye szerint erősödött a pórtélét a Főiskolai Karon. A vezetőségválasztás óta javult a politikai, a szakmai és a személyiségi nevelés. A pártmunkán a tervszerűség, észszerűség tükröződik. Dr. Sohajda Imre beszélgetésünket így foglalta össze: — Tipikus értelmiségi alapszervezet a miénk, az ebből adódó gondokkal, és — remélem — eredményekkel együtt. Ballal József REKORD AZ ISMERETTERJESZTÉSBEN Tíz hónap alatt 450 rendezvény A bajai József Attila Művelődési Központban ebben az esztendőben idáig — 10 hónap leforgása alatt — összesen 450 ismeretterjesztő rendezvényt tartottak. A programban egyebek között előadás, csoportos városnézés, ankét és kerekasztal beszélgetés szerepelt. Az intézmény negyedszázados története alatt soha nem született hasonlóan kimagasló eredmény az ismeretterjesztő rendezvények mennyiségét tekintve. „Nálunk mindenki nevel”
