Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-06 / 263. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. november 6.

Hazánk lakosságának jelentős rétegét alkotja az ifjúság, amelynek képzettsége, magatartása, politikai öntudata egyik meghatározója társadalmunknak. Ez tette indokolttá a fiatalokkal való fokozott törődést. Az eredményes munka azonban csak az MSZMP KB 1970. februári határozata után indult meg. Egy évvel később az országgyűlés tárgyalta és fogadta el az ifjúságról szóló törvényt. Ez előírja a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények részére az ifjúsági páriámén? tek megtartását.

„Szeretni kell a könyveket

Beszélgetés terjesztő propagandistákkal

ŰJ ARCOK A SZÍNHÁZBAN

Vándor Éva

A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban két éve tartották! meg először aj parlamentéit. Értékelték a törvény végrehajtását, a feladatokat és munkára mozgósították a fiatalokat. Az eddigi parlamenteken — a legutóbbit a napokban tartották — elhangzott javaslatokat a kollektív szerződésbe is beiktatták. A sorkatonai szolgálatot teljesítőket, a gyermekgondozási segélyen levő anyákat különféle juttatásokban részesítik. A KISZ-eseknek minden tanulmányi kirándulásra autóbuszt fogadnak. Ezeken kívül intézkedések történtek a nődolgozólc téli foglalkoztatására, a gazdaság kerületében óvodák, gyermekmegőrzők, ifjúsági klubok létrehozására, a fiatalok továbbképzésére, valamint lakásproblémáik megoldására

Nagy gondot fordítanak a pályaválasztás előtt állók körében, a mezőgazdasági szakmák népszerűsítésére, a szakember-utánpótlás előteremtésére. Jelenleg tizenhét szakmunkás tanulója van a gazdaságnak, akiknek oktatását a nagy gyakorlattal rendelkező saját szakembereik vállalták. Munkát adnak a jánoshalmi szakiskola és a kiskunhalasi szak- középiskola végzős diákjainak. Saját doglozókat pedig továbbképző tanfolyamokon oktatják. Tavaly huszonnyolcán részesültek felnőtt szakmunkásképzésben, ti- zenyolcan betanított munkás képzésben, csaknem négyszázan céltanfolyamon vettek részt. Jelenleg csaknem hatvanan tanulnak különböző Iskolákban, akiket

anyagilag is támogat az állami gazdaság Három évvel ezelőtt 300 ezer forintot, az idén már 400 ezer forintot fordítanak erre a célra.

X IV. ötéves terv időszaka alatt ötvennégy fiatal szakember kezdte meg munkáját a gazdaságban. A gyakornoki idő alatt szolgálati lakást juttattak a pályakezdőknek. Hagyomány, hogy egy év eltelte után a gyakornokkal szak- dolgozatot készíttetnek, s ennek alapján nevezik ki vezetőnek. Ez. után bérezésük már a munka szerinti díjazás elvén alapul, amely minden dolgozóra érvényes, korra és nemre való tekint tét nélkül,

A gazdaságban összesen csaknem kétezren dolgoznak, ebből több mint hétszáz a 30 éven aluli. így a fiatalok szinte mindenütt ott vannak a termelőmunkában, a vezetőségben és a társadalmi szervekben. A gazdaság KISZ-bizottsága csaknem 300 fiatal munkáját irányítja. Az 50 ezer forintos ifjúsági alap felett is a KISZ-szervezet rendelkezik, amely az idérf nyerte el a Központi Bizottság vörös vándorzászlaját.

Kiskunhalason, mint a példa mutatjai, komolyan veszik az ifjúsági törvény végrehajtását. Számítanak a fiatalokra, amire az elkövetkező időszakban is szükség lesz, mert csak így valósíthatók meg a gazdaság célkitűzései.

B. Z.

3800 éves szöveg megfejtése

A Kréta szigetén levő Feszta városából származó híres írásbeli emlék rejtélye megoldódott. Vladimir Georgiev bolgár akadémikusé az érdem: a tudós 1975 novemberében, a Bolgár Tudományos Akadémia küldöttségének tagjaként Athénban előadást tartott a fesztai írás megfejtéséről.

Még 1908-ban Fesztában az i. e.

XVIII. századból származó 16 centiméter átmérőjű agyagkorongot találtak. A korong mindkét oldalán spirál alakban elhelyezett piktogrammák, képírásjelek vannak. A korongról, amely az egyik legrégibb nyelvemlék Európában, terjedelmes irodalom született, több száz tanulmány szól róla, és több mint száz sikertelen kísérlet történt a megfejtésére.

Georgiev akadémikus arra a következtetésre jutott, hogy ez az írás lényegét tekintve rokonságban van a mikénei szótagírással (i. e. XIV-XII. sz.) és a lu- viai képírással (i. e. XVI—VIII. sz.). Az utóbbit Kis-Ázsia déli

részén használták, későbbi nyelvjárásából alakult ki a luviai nyelv. Ez a nyelv több száz, az

i. e. VI—IV. századból fennmaradt feliratból ismert. Mindenesetre: a fesztai korong a Krétasziget görögök előtti korszakából származik.

A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a korongon levő szöveg a fesztai uralkodó számára készült jelentés, rövid történeti krónika formájában a Kis- Ázsia délnyugati részén lezajlott eseményekről. Az egyik oldalon ábrázolt fontos személyiségek feltehetően két terület uralkodói: Tarhumuva és Jaramuva. A másik oldalon Szarma és Szarmaszu látható. A szöveg írója: Szanda- timuva.

A fesztai írás megfejtése Georgiev akadémikusnak nem az első sikere: néhány évvel ezelőtt az etruszk írás nagy tudományos szenzációt keltő megfejtésével vált nemzetközileg ismertté. (BU- DAPRESS—SOFIAPRESS)

A Kiskőrösi Vegyes és Építőipari Szövetkezet jelenleg ezernél több dolgozót foglalkoztat; s immár negyedszázados múltra tekinthet vissza. A fiatal város nagyságához viszonyítva a dolgozók száma jelentős. Lálity József elnök és Vlcskó András, a pártvezetőség titkára ennek megfelelő alapossággal .törődik a dolgozók ideológiai-politikai ismereteinek gyarapításával. S lehet-e hatásosabb tényező ilyen szempontból, mint a politikai és pántirodálom terjesztése? E felismerés után alakult úgy, hogy ma már mintegy harminc terjesztő

Í

>ropagandista végzi a megtisztelő és sok örömet adó munkát, gy talál gazdára hónapról hónapra egyre több Kossuth- kiadvány. »

,Van érdeklődés”

Kérésünkre összehívták a legjobban dolgozó terjesztő propagandistákat abból a célból, hogy kirajzolódjanak a legcélravezetőbb módszerek. Mészáros János, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének vezetője is jelen van. Jó alkalom számára a beszélgetés arra, hogy pontosabban megtudja: miként nyújthatnának még inkább segítséget a kiskőrösi terjesztőknek. A tanácsteremben beszélgetünk, s körülöttünk a legújabban megjelentetett művek: kiállításon mutatják be a dolgozóknak. Így nemcsak közelről láthatják, de kézbe vehetik, lapozgathatják a szép kivitelezésű kiadványokat.

Bevált módszere ez is annak, hogy még többen közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek a tartalmas politikai művekkel. Megtudjuk, hogy ezen a helyen a napokban alig két óra leforgása alatt csaknem hétezer forint értékű könyvet vásároltak a szövetkezet dolgozói. „Látni kellett volna főleg az asszonyokat, miként szorították a hónuk alá a könyveket, mint valami kincset!” — mondják lelkesen.

Vlcskó András így kezdi:

— Alapszervezeteinknek e munkát külön pártfeladatként jelöltük meg. S hogy nem hiába, azt sok minden bizonyítja.

Például az, hogy január óta ebben az évben már harmince^ér forint értékű politikai kiadványt vásároltak meg dolgozóink. Jóval nagyobb ez az összeg, mint a tavalyi. Egyre többen megértik, hogy szeretni kell a könyveket,

V A legjobb terjesztő: Sendula Ferencné.

s így a politikai és pártirodalmat is. Van érdeklődés tehát, s ez annál inkább öröm, mert a vásárlók kilencven százaléka fizikai dolgozó. Van olyan szocialista brigádunk, melynek tagjai túlnyomórészt segédmunkások; s terjesztés köztük is eredményes.

Bevált módszerek

— Az eredményeiket milyen módszerekkel érték el?

— Dolgozóink társadalmi munkában tetszetős és zárható vitrineket készítettek, s ezeket az egyes munkahelyeken jól láthatóan helyeztük el. Ily módon megkönnyítettük a válogatást. Az érVálogatás a könyvkiállításon.

deklődők mindig tudják, hogy mi-minden jelent meg legújabban.

Szabó József né hozzáfűzi:

— A bukósisakokat készítő részlegnél például arról érdeklődtünk, mit szeretnénk megvásárolni; mi az, ami érdekli őket. Hetven brigádtagunk közül legalább harmincán vásárolnak politikai jellegű könyveket.

Sendula Ferencné is a módszerekről szól:

— A brigádvetélkedők győzteseit könyvekkel jutalmazzuk meg. S ha sakkversenyt rendezünk, a legjobbak ugyancsak könyvet kapnak.

Kovács István személyzeti vezető legfőbb pártmunkája, hogy irányítja, segíti a propagandistákat. Tömören így foglalja össze a témával kapcsolatos véleményét:

— A jó könyvterjesztés titka? Januártól decemberig, s hétfőtől szombatig kell vele foglalkozni. Hát ez a „titok” az egészben. Azt tenném még hozzá, hogy a pártirodalom terjesztésében még a tájékozódva tájékoztatni a fontos. Másképpen nem lehet eredményt felmutatni.

Péntek Györgyné ezekkel a szép szavakkal egészíti ki a beszélgetést:

— Amikor az új könyvekkel megjelenek a műhelyben, belelapoznak, és viszi ki-ki a neki megfelelőt. Jó érzés ez. S kialakult az a szép szokás, hogy könyvet adunk egymásnak ajándékba a névnapok alkalmával.

Keresik a lexikonokat

Lehetetlen megkerülni a kérdést: vajon milyen könyvek iránt érdeklődnek a dolgotok leginkább? Moravcsik Istvánné elmondja, hogy mennyire megnövekedett az érdeklődés a lexikonok iránt. A filozófiai, esztétikai, vallástörténeti, közgazda- sági — s legutóbb a munkaügyi — lexikont húszán, harmincán, sőt többen is megvették.

Még néhány példa arra, hogy a különböző kiadványokat hányán vásárolták meg mostanában a terjesztő propagandistáktól: a Ki — kicsoda című kötetet ötvenen; A magyar forradalmi munkásmozgalom történetét húszán; a Magyarország megyéi és városai vaskos monog- ' ’íÜ’fiát HármifiSán stb. Az amerikai életről szóló riportokat tartalmazó antológiát, Simái Mihály: A harmadik évezred felé című művét, valamint A messzeség titkai című kötetet, mely az emberiség fejlődését kíséri nyomon, ugyancsak sokan megvették.

Amit fentebb elmondottunk, csak halvány jelzései annak, hogy mennyire sokoldalú az érdeklődése az itteni dolgozóknak. Nem csak a szűkebben vett politika, a párt szervezeti és ideológiai stb. kérdései foglalkoztatják őket, de egyben mindaz, ami a világban, az egyes társadalmakban történik. Mert egyre többen felismerték már és sokan jól tudják: a saját életünk- sorsunk elválaszthatatlanul ösz- szefügg más népek életével.

Varga Mihály

A mozinézők többsége — föl- tételezhetően — ismeri. De, előbb egy nyúlfarknyi pályakép. Az érettségi után rögtön felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, idén végzett. Főiskolás korában, másfél évet töltött a Madách Színház társulatában, két nagyobb szerepe volt. Az első mondathoz visszakanyarodva: a Kenguru című film főszereplője volt. S azok a gyerekek is isimerik; akik megnézték az Óz, a nagy varázslót, amiben Dorkát alakította.

Ügy kezdi, mintha egy avantgárd író novelláját mondaná. „Láttam a Don Carlost Kecskeméten. az előadás után rendeztek egy beszélgetést. Én egy szót se szóltam”. Mert, mondja, közben rájött, ez az, ami neki kell, ez az, ami számára önző módon hasznos. Mehetett volna másik seínházba is, gondolkozik el egy percre, sőt, ott még azzal is kecsegtették, hogy mindent (főszerepekre gondoltak) eljátszhat.

„Melyik a jobb nekem, töprengtem, ha ismételgetem magamat és elfogyok vagy, ha fokozatosan nehezebb, egyre komolyabb szerepekben, magamból építkezvén jutok el arra a szintre, amire akarok? Erős kezdés kell, így beszéltem meg magammal.”

Ha már itt tartunk, megkérdezem azt iá, hogy miként tanul egy színésznő. Jack Nicholson- filmeket néz, feleli. Nagy színész. Pontosan tudni akkor is, hogy mit csinál, amikor a pamerén van a kamera. Annak a -reagálá-’ ~ , sából érezni a jelenlétét. ^

Elmeséli, hogy nővéré, megnézvén st Kengurut, otthon csak annyit mondott „semmi különös, mindig ilyen vagy”. — „Ezt akartam — folytatja Vándor Éva — a színpadon is olyan természetes akarok lenni, mint otthon.

... Az Óz, a nagy varázslóban, a Fekete boszorkány — Tornyai Magda játszotta, kitűnően — ott gubbasztott a sarokban,, s arra kérte a közönséget), hogy ne árulják el, hol van. A gyerekek nem hallgattak rá, felálltaik és ujjal mutogattak rá. — Vigyázz, ott a banya — kiáltották. Dorkáért izgultak, akit Vándor Éva játszott.

Érthető hát. almikor a fiatal színésznő, erre is gondolva, azt mondja: „Kecskemét? Kezdem megszokni, és hiányzik...”

B. J.

(80.) Morgott valamit. Fújlak a füstöt, és hallgattunk huszonöt évig. Aztán Gida fakadt szóra:

— A fater mellett előbb-utóbb énbelőlem is kiszáradt volna, ami rendes. Maradt volna belőlem egy kupac szar. Engem nem érdekel, hogy lebukik-e a fater vagy még nagyobb menő lesz belőle. Ha sittre kerül, küldök a keresetemből. Főleg a mu- ternak. Az öreglánytól különben se akadok lekopni, a muter jó lélélek, szegény. A fatert... ha még menőbb menő lesz, meg se ismerem az utcán, ha szembejön velem. Lehet, hogy moslék dolog, amit csinálok, de ha nem téríteném el magam, akkor még sűrűbb moslékban kéne lubickolnom.

Megint hallgatott tíz évig, aztán (nem nézett rám) kinyomta magából:

— Amit meg te mondtál... hogy megtaláljalak, ha netán ... Majd írok elvétve, hogy ez van meg az van. Te meg vagy válaszolsz, vagy nem.

Beszívta az alsó ajkát.

— Elmondod a faterodnak? — kérdezte. — Elégtétel lesz neki.

Vállat vontam:

— Nem tudom, elmondom-e. De ha elmondanám, apának az nem volna elégtétel. Meg aztán nem is mozgósítaná. Apa nem fordul vissza, hogy belerúgjon, amibe egyszer már úgyis belelépett. Apának undora van ettől az egész élettől, azt ketyegi bennem a Geiger-Müller.

Aztán visszabaktattunk a táborba. Egy farönkön az egyik szovjet srác ült, és már messziről intett nekünk, menjünk oda. örmény a hapsi, Mirzoján a neve. Levelet írt éppen, segítsünk neki. Zsebstotárából keresgélte ki a levélhez a magyar szavakat. Címzett: az egyik kis csaj, a lánytáborból, aki szombaton ideát volt táncolni.

Bátorkodtam érdeklődni, hogy miért nem oroszul ír. Hozzátettem, hogy egy lány, ha a címére szól a levél, még az örmény szöveget is megfejti. Mirzoján — válaszul — előadta, hogy egy lány iránti hódolat elemi jele, ha a hódoló a lány anyanyelvén fejezi ki hódolatát. Ezek után elemi kötelességemnek éreztem, hogy elvtársi segítségnyújtást kövessünk el, Gida meg én. ösz- szeadtuk a szókincsünket, és lefordítottuk magyarra, amit Mirzoján írni akart. Oltári boldog volt a villogó örmény szeme. A lány meg, aki majd elolvassa a levelét, jókat fog vihogni a szenvedélyes stíluson, de közben be is zsong kissé, mert korunkban fiár nem divat ilyen epedő stílusban ostromolni a koedukáltakat. (Az örményekben még van buzgalom.)

Amikor visszamentem a sátorunkba, Snuki is írásbelizett. Levélben fejezte ki elismerését az édesapjának (Aba Sámuel miatt).

— Megírjam, hogy mi a szak- véleményünk? — kérdezte.

Gondolkoztam egy sort, aztán határozatot hoztam a véleményemről.

— Minek? Van elég gondjuk az őseinknek a mi véleményünk nélkül is, nem igaz?

Ezzel én is előszedtem a maradék borítékok közül az egyiket, hogy papírra vessem a mai napra dátumozott episztolát Szélkisasszony címére. Nem fog repesni az örömtől, hogy plusz egy napig prolongálnunk kell a képernyős fantáziánkat — gondoltam, és ennek megfelelően módosítottam magam: majd csak holnap írom meg.

Ma ledörgöltem a tenyeremről az utolsó vízhólyag maradék foszlányait is.

TAMARA

Június 24. kedd

Anikó is írt tegnap. Hogy Ba- latondiósdon véletlenül megismerkedtek egy idős hölggyel, aki készségesen elvállalta, hogy nála nyaralhassak két hétig. Az idős hölgy házának kertje is van, és a kert végében ott van a víz, vagyis nem kell a nyilvános strandra járnom, ha nem akarok, hanem saját strandom lesz. Ha Nyuszi meggyógyul és Sárinak van kedve hozzá, az idős hölgy őket kettőjüket is szívesen vállalja — írta Anikó. Hívjam fel Sárit, és lengessem meg előtte a kedvező lehetőséget.

Oké, Sárit holnap felhívom, de azt, hogy én még két hétig ne lássam Attilát, azt akkor sem akarom, ha az idős hölgy fizet nekem naponta ezer forintot a nyaralásomért.

Mert ma totál megrémültem magamtól. A magányosság, az kezd az agyamra menni. Délelőtt ugyanis rajtakaptam magam, hogy halkan csevegek — én és én —, miközben a szőnyeget porszívózom a nagyszobában. Ijedtemben lélekszakadva felöltöztem, és mint aki menekül maga elől, leszaladtam az ABC-be, és elugrottam a villamossági boltba is, hogy új magnókazettákat vegyek.

Amikor hazaértem, azonnal felhívtam Lédit. Senki sem. vette fel a kagylót. Persze, gondoltam letörten, hiszen Lédi elutazott nyaralni, víkendházat építeni saját kezűleg. Helyére ejtettem a kagylót. De akkor eszembe jutott, hogy Lédi csak július 10-én megy el építkezni. Ez az összezavarás is a magányom kóros következménye.

Gondoltam Zsuzsóra is, de nem tudtam előcsiholni magamból annyi mozgást sem, hogy felhívjam. Porszívózás után, amikor a fürdőszobában matattam, a faliszekrényben megláttam Anikó altatóit. Ha bevennék altatót és végigaludnám, ami még hátra van a napból? — erre gondoltam, de azonnal le is gorombítot- tam magam. Egyetlenegyszer kaptam altatót, tizenöt éves koromban, amikor a harmadik menstruációm után már második éjszaka nem tudtam volna aludni, mert a görcsoldó egymagában nem használt. Akkor, attól az egyetlen darab altatótól olyan kába voltam másnap, mint aki részeg. .

Az ötlet az altatóval, ez is az elhülyülésem tünete. Vagyis a magány következménye. Jaj, szeplős, gyere már haza!

Az előbb tíz percig kint szob- roztam a balkonon, hogy jön-e már a postás. Ez is hülyeség. Mintha szándékosan taposnám a saját lábamat.

Estefelé ma is átmehetnék Attila szüleihez. De már tegnap tisztáztam magammal, hogy ne- ktem az nem örömünnep, akármennyire kedvesek is hozzám, hogy nézem őket, és Attila nincs. Hiszen valahányszor rájuk nézek, mi más juthat eszembe, mint az,

hogy ők Attila szülei, és Attilának is ott kellene ülnie mellettük és mellettem.

Végre — az előbb — Lédi telefonált. De nem mondta, hogy eljön, és azt sem mondta, hogy találkozzunk. Gyors telefonbeszámolót adott elő Csabáról. Tegnap Csaba felvitte a szüleihez. Lédi le van törve. Csaba úgy vezényli a szüleit, mint egy trónörökös az udvartartásából a lényegtelenebb szolganépet. Csaba apja ugyanis csak műbútorasztalos, aki állatian sok pénzt jövedelmez minden hónapban, és Csaba anyja egy kis kövér házvezetőnő, aki hindu istenségként imádja az ő művelt nagyfiát. Csaba trónörököst — mondta Lédi, és hallhatóan mélyponton hevert a lelkében a vidámság.

A telefon óta arról gondolkozom, hogy a tegnapi látogatás impressziói után Lédi miért megy ma délután a mini-Morisszal Csaba oldalán kirándulni a Pilishegyekbe. De igazából nem is érdekel, hogy miért igen, és miért nem.

Most, hogy ezt leírtam, rájöttem, hogy mégis érdekel. És valami eszembe is jutott. Ami miatt érdekel, hogy Lédi miért ment mégis kirándulni a mini-Morisz- szal. A napokban, amikor kitaláltuk! hogy betekintünk Betliék tártál mába, és mikor Lédi felolvasta azt a szöveget a Vörös és Fekete 152. oldaláról. Én is belenéztem akkor, és én láttam egy másik mondatot is.

(Folytatjuk.)

wmmmmmmm

7v*v ' '*•■*•vr-TV jv.'s'1.» A#“’ V >TK’. 7*. » . '.-v\ *' v Y* V* *V'.‘Y r“v