Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!-4*. ­PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évi. 282. szám Árai 90 fillér 1976. november 28. vasárnap Hazaérkezett Bukarestből a magyar párt- és kormányküldöttség Szombaton hazaérkezett Buka­restből a Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanácskozó Tes­tületének ülésén részt vett ma­gyar párt- és kormányküldött­ség. A küldöttséget Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának el­ső titkára vezette. Tagjai voltak: Lázár György, a Politikai Bizott­ság tagja, a Minisztertanács el­nöke: Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság titkára és Púja Frigyes, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter. A párt és kormányküldöttsé­get a Keleti pályaudvaron Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Biszku Béla, övá­ri Miklós, a Központi Bizottság titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Ben- kei András belügyminiszter, Czi- nege Lajos vezérezredes, honvé­delmi miniszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi minisz­ter, Berecz János, a Központi Bizottság osztályvezetője és Rácz Pál külügyi államtitkár fogadta. Jelen volt Victor Bolojan, a Ro­mán Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövete. (MTI) Napirenden voltunk - Budapesten 3. oldal Művelődés, irodalom, művészet 5. oldal Növekedett az újítások haszna a megye üzemeiben A III. ötéves terv utolsó esztendejében Bács-Kiskun megye üzemeiben 2335-en ad­tak be újítási javaslatot. A IV. középtávú tervidőszak záró évében, 1975-ben már 3690 volt az újítók száma. A bevezetett újítások gazdasági haszna 31 millió 910 ezer, illetve 52 millió 520 ezer forintot tett ki az össze­hasonlított esztendőkben. A növekvő gazda­sági eredménnyel összhangban emelkedett az újítóknak kifizetett díj összege is, 1 millió 950 ezerről 3 millió 418 ezer forintra. A fenti adatok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy Bács- Kiskun megyében az elmúlt öt év alatt jelentősen fejlődött az újítómozgalom. Előmozdította ezt az, hogy a negyedik ötéves terv­időszakban nagy súllyal vető­dött fel az újítómozgalom kiszéle­sítését gátló tényezők kiküszö­bölésének problémája, s hogy az országos tapasztalatok mérle­gelésével megszületett a 38/1974. 6zámú minisztertanácsi rendelet az újításokról. Az új jogszabály többek között azzal egyengette a mozgalom útját, hogy a korábbi­nál egyértelműbben rögzítette a díjazható újítás fogalmát, ked­vezőbbé tette az anyagi ösztönzés kereteit, s megszüntette az újí­tók kategorizálását. A korábban érvényben volt rendelet a mű­szakiaknak munkaköri köteles­ségeként jelölte meg az újítást, és ezzel az újítómozgalom „mo­torját alapjáratra állította”, ahogyan az egyik érintett fogal­mazott. Az új rendelet kibocsátása óta eltelt két év azokat igazolta, akik a régóta aktuális jogsza­bálytól nem vártak csodákat, mondván, hogy az újítómozga­lom sorsa igazában a vállalatok­nál, az egyes munkahelyeken dől el. Még mindig számos fékező erő hat. Vannak olyan vezetők, akik azt tartják: az általános műsza­ki fejlődés következtében az újí­tómozgalom élettere összezsugo­rodik, tehát nincs sem jövője, sem jelentősége. Ennek a nézet­nek ellentmondanak mind a ha­zai, mind pedig a többi szocia­lista országokban — például a nálunk magasabb technikai szín­vonalon álló NKD-ban — szer­zett tapasztalatok. Akadnak olya­• A LAMPART Zománcipari Művek kecskeméti gyárának meleg- üzemi nagycsarnokában a görgősorokon futó formaszekrények pontos helyen való megállítását és továbbítását megoldó automatikus végál­lás-kapcsolót szerkesztett Palásti György művezető. Újításával mű­szakonként hat dolgozó munkáját egy ember tudja elvégezni. Ezzel évente félmillió forint megtakarítását tette lehetővé. Képünkön Bodri László öntő a gépsornál, a gép másik oldalán az új automatikus vég­állás-kapcsoló látható. nők is, akik a kifizetett újítási díjak révén létrejövő jövedelmi „aránytalanságok miatt aggód­nak. És még mindig nem sikerült visszaszorítani azt a hibás néze­tet sem, amelyik az újítási illet­mények kifizetésében csak a ré­szesedési alap csökkentését látja, s megfeledkezik az újítók része­sedését növelő tevékenységéről. A Szakszervezetek Megyei Taná­csa közgazdasági osztályának leg­Európa és a világ békéjéért Tömör és lényeget láttató a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testüle­tének most véget ért bukares­ti üléséről kiadott nyilatkozat analízise. Nem könnyen meg­járható lépcsőfokokat hagy­tunk magunk mögött, s ez elért magaslatokról új lehető­ségeket pillantottunk _ meg, tisztábban és világosabban, mint eddig. Visszaszorult a nemzetközi reakció hideghábo­rúra épített politikája, világ­szerte, s kontinensünkön kü­lönösen tért hódított a feszült­ség enyhülése. Ez a földrész, amely annyi nemzetközi vi­szálynak, véres gyarmati ura­lomnak volt hordozója és ki­indulópontja két világháború­nak, fokozatosan a béke, a biztonság, a társadalmi hala­dás térségévé kezd válni, amely pozitív hatását kisugá­rozza az egész világra. A nyilatkozat nem rugasz­kodik el a realitásoktól. Szám­ba veszi a még nagyon is je­lentős erőket, amelyek fokoz­zák erőfeszítéseiket, hogy visz- szaszorítsák az enyhülést, is­mét megmérgezzék a légkört, gátat vessenek Helsinki szel­lemének, az ott jóváhagyott dokumentum valóra váltásá­nak. A nyilatkozat harcba hív minden békeszerető, realista gondolkodású embert: össze­fogott erővel szánjanak szem­be a hidegháború híveivel, a nemzetközi reakcióval. Védel­mezzék és szilárdítsák a bé­kés egymás mellett élés elvei alapján kiharcolt vívmányo­kat, a Helsinkiben elfogadott eszméket és kötelezettségeket. Tegyenek meg mindent, hogy a politikai enyhülést katonai enyhüléssé fejlesszék, fékez­zék meg a fegyverkezési haj­szát, vessenek gátat a straté­giai fegyverek továbbfejlesz­tésének és növelésének, szá­molják fel a külföldön elhe­lyezett katonai támaszponto­kat, vívják ki a leszerelést, a katonai kiadások csökkenté­sét, a katonai tömbök egyide­jű felszámolását. A nyilatko­zat sürgeti az e téren történő továbblépés szükségességét és új indítvány hangzott el: a helsinki záróokmányt elfogadó országok írjanak alá szerző­dést arról, hogy egymás ellen elsőként nem használnak nuk­leáris fegyvert. De a békés egymás mellett élés nem csupán a katonai megoldások megszüntetését té­telezi fel. Szükséges a gazda­sági kapcsolatok fejlesztése is, az_ egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján és hosszú táv­ra. A diszkriminációtól men­tes gazdasági kapcsolatok visz- szahatnak a nyugati politikai közegre is, mivel nehezebbé teszik azoknak a dolgát, akik válságok kirobbantásában ér­dekeltek. S abból a reális sze­repből kiindulva, amelyet ma a KGST és a Közös Piac a gazdasági kapcsolatokban be­tölt, szükséges lenne, hogy a KGST kezdeményezései ne visszautasításban részesülje­nek, hanem intézményes kap­csolatokhoz vezessenek. Fontos területe az együtt­működésnek a kultúra. A hangsúlynak azonban az igazi kulturális értékek, a valódi információk cseréjén kell len­nie, s ez nem szolgálhat ürü­gyül ahhoz, hogy beavatkozza­nak szuverén országok bel- ügyeibe. A tájékoztatásnak is ragaszkodnia kell a tényék­hez. E tekintetben még sok kívánni valót hagy maga után az, ahogyan némely nyu­gati televízió-, rádióállomás, vagy újság a szocialista or­szágok életével foglalkozik. Sajátos, hogy a tárgyilagosság bizonyos elemi normáiról né­ha épp azok feledkeznek meg, akik erről a legtöbbet beszél­nek, cikkeznek. A Varsói Szerződés tagálla­mai szerint ezeknek a kérdé­seknek a megnyugtató megol­dását kell előmozdítania az európai kormányok jövő év­ben esedékes belgrádi tanács­kozásának. A hét szocialista ország vé­delmi szövetségének legmaga­sabb testületé bukaresti ülé­sén nagy jelentőségű döntése­ket hozott abból a célból, hogy erősítsük a tagországok nem­zetközi tevékenységének össz­hangját, még hatékonyabbá tegyük a szervezet működését. Ez indokolja a külügyminisz­terek bizottsága és a Politi­kai Tanácskozó Testület egye­sített titkárságának felállítá­sát. A bukaresti tanácskozás részvevői megerősítették azt a korábbi javaslatukat, hogy ké­szek a NATO és a Varsói Szerződés szervezetének egy­idejű feloszlatására. Addig is felhívnak minden államot, hogy tartózkodjanak az új ka­tonai szövetségek létrehozásá­tól, és javasolják, hogy a Var­sói Szerződés és a NATO függessze fel új tagállamok csatlakozásának lehetőségét. Mindaddig azonban, míg a NATO növeli katonai erejét, a Varsói Szerződés tagállamai megtesznek minden intézke­dést biztonságuk szavatolására. A PTT mostani ülésének je­lentőségét a jövő, a jóváha­gyott program valóra váltá­sáért vívott harc mutatja majd meg. Bizonyos azonban, hogy az idő bizonyítani fogja e vá­rakozásokat. V. F. • A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben jó munkaszervezéssel időben befejezték a kukorica betakarítását. A tér. més egy részét — többszáz vagon tengerit — ezekben a fémtornyoka ban tárolják. (Tóth Sándor felvétele.) Az őszi betakarítás szakaszába!!! M^ ííl^^ iíréktáron vár törési&Sjiílükorica Az őszi munkák befejező sza­kaszában még sikerült a fagyok; beállta előtt felszedni — 25 hek­tár kivételével — a cukorrépát. Az utóbbi hetekben az összefo­gás szép példáival találkoztunk. A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet nagy teljesít­ményű Herriau típusú gépével a kunszállási Alakotmány Termelő- szövetkezet még kint levő cukor­répáját 48 óra alatt rendre rakta, maid a tiszaikécskei Űj Élet Ter­melőszövetkezet gépével pótkocsi­ra rakták a termést. A mélykúti Lenin Termelőszövetkezet, a tóm. pai Szabadságnak segített, a ti- szakécskei Béke és Szabadság pe­dig a lakiteleki Szikra Termelő- szövetkezetnek. Az idén, bár alacsonyabb a termésátlag,. de jobb a répa mi­nősége. ahogy a cukorgyári szak­emberek mondják, tisztább a ter­més, magasabb a cukortartalma. A tompái Szabadság 450 mázsát takarított be hektáronként, ami az idén kiemelkedő hozamnak számít. A termelőszövetkezetek jövő évi terveikben hasonló mennyisé­gű répa termesztését irányozták elő. A fontos ipari növény műve­lését sikerült teljesen gépesíteni. Nagy az érdeklődés a jól bevált önjáró csehszlovák fejező és szov­jet szedőgépek iránt. Több me­zőgazdasági nagyüzem szándéko­zik ilyen berendezésekkel kiegé­szíteni gépparkját. A másik fontos növényünkből, a kukoricából, még mintegy 6 ezer hektárnyi töretlen, a gazda­ságok most már minden erőt a betakarítógépek átcsoportosításá­ra és a még hátralevő munkák­ra összpontosítják. Kiskunhalason az állami gazdaság a helyi Vörös Szikra Termelőszövetkezetnek se­gít. Ez utóbbi gazdasággal már évek óta olyan kapcsolat alakult ki. hogv a vetéstől a betakarításig segít a kukoricatermesztésben, az állami gazdaság. A Vörös Októ­ber Termelőszövetkezettel frisske. letű az együttműködés. Az álla­mi gazdaság segítségének köszön­hetően a mai napig valószínűleg be tudják takarítani az összes ku­koricát. A tengeri betakarításban szin­te általános jellegű az összefogás a Duna menti és bácskai terme­lőszövetkezetekben. Erre különö­sen szükség van ezeken a terüle­teken, mert itt a legtöbb száron levő kukorica. Az őszi mélyszántás üteme jobb a tavalyinál. A mezőgazdasági üzemek a munka háromnegyed részét elvégezték. Tavaly ilyen­kor csak az előirányzott terület kétharmadát szántották fel. A Varsói Szerződés tagállamainak javaslata A Varsói Szerződés tagállamai­nak vezetői, akik 1976. novem­ber 25—26-án Bukarestben részt vettek a Politikai Tanácskozó Testület ülésén, megállapították, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet óta el­telt idő megerősíti a konferen­cia eredményeinek, a résztvevők által a záródokumentumban vál­lalt kötelezettségeknek nagy po­zitív jelentőségét. Ezzel együtt, úgy vélekedve, hogy az élet megköveteli az európai és a világbéke erősíté­sére irányuló erőfeszítések to­vábbi fokozását, és kifejezve az ilyen irányú cselekvésre való el­tökéltségüket, arra a következ­tetésre jutottak, hogy az emlí­tett céloknak megfelelne, ha a záródokumentumot aláírt összes állam kötelezettséget vállalna ar­ra, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert a másik ellen. A Varsói Szerződés tagállamai közös egyetértésével ezzel a le­véllel együtt az európai bizton­sági és együttműködési értekez­let összes többi résztvevő állama elé terjesztik a vonatkozó szer­ződés tervezetét. Szerződéstervezet Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részt­vevő államai a konferencia zá­ródokumentumának céljaitól és tételeitől vezettetve; attól az óhajtól vezérelve, hogy az egymás iránti bizalom erősí­tésére, a katonai szembenállás enyhítésére és a leszerelés előse­gítésére irányuló újabb közös ak­ciót hajtsanak végre; az ENSZ alapokmánya céljai­val és elveivel összhangban cse­lekedve; attól a határozott szándéktól vezérelve, hogy megakadályozzák az atomfegyver egymás elleni al­kalmazását, vagy az azzal való fenyegetést; arra törekedve, hogy hozzájá­ruljanak az atomháború veszé­lyének európúban és az egész világon való csökkentéséhez, kö­telezik magukat: I. cikkely Nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert egymás ellen a szá­razföldön, a tengeren, a légtér­ben és a világűrben. II. cikkely Az I. cikkelyben vállalt köte­lezettség nemcsak az államok te­rületére, hanem azok fegyveres erőire is kiterjed, függetlenül at­tól, hogy a föld melyik térségé­ben állomásoznak. III. cikkely A jelen szerződés határidő nél­küli. IV. cikkely A szerződés nyitva áll aláírás­ra minden olyan állam előtt, amely 1975. augusztus 1-én Hel­sinki városában aláírta az euró­pai biztonsági és együttműködé­si értekezlet záródokumentumát, V. cikkely 1. A jelen szerződést az alá­író államoknak ratifikálniuk kell. A megerősítő okmányokat.... kormányának adják át megőr­zésre, amely a szerződés letéte­ményese. 2 A szerződés a megerősít; ok­mány átadásával lép hatályba minden egyes szerződő fél szá­mára. VI. cikkely 1 A jelen szerződést, amely­nek orosz, angol, spanyol, olasz, francia és német szövege egya­ránt érvényes és azonos értékű, ........ kormányának adják át m egőrzésre. 2. A szerződést az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmá­nya 102. cikkelyének megfelelő­en veszik nyilvántartásba. (MTI) utóbbi vizsgálatai szerint vannak Bács-Kiskunban olyan vállalati újítási szabályzatok is, amelyek még mindig nem ösztönzik kel­lőképpen a műszakiakat. Ezért részarányuk az újítómozgalom­ban még mindig nem éri él a kívánatos mértéket. Az említett vizsgálatok szerint az idén beadott újítási javasla­tok zöme a termelékenység nö­velését, a takarékosabb anyag- és energiafelhasználást vagy a minőség javítását segíti elő. Az üzem és munkaszervezési ötletek száma továbbra is elmarad a le­hetőségektől. Az újítómozgalmat még nem minden gazdasági ve­zető kezeli fontosságának megfe­lelően. A pozitív példák sorában a Kalocsai Fűszerpaprika és Kon­zervipari Vállalatot, a halasi és a kecskeméti Fémmunkás-gyárat, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatot, a Konzervgyárat, a Ganz Villamossági Művek bajai Készülékgyárát találjuk. V. ötéves tervünk magas köve­telményeket állított a népgazda­ság valamennyi ágazata, válla­lata, szervezete elé. Minden terü­leten fokozni kell a munka ha­tékonyságát, hogy növekvő szük­ségleteinket kielégíthessük. Az egyes munkahelyek vezetőié a felelősség, hogy a gazdaságpoli­tikai célok megvalósításából le­hetőségeikhez mérten kivegyék részüket az újítók is. Erre jól át­gondolt újítási feladattervvel, az anyagi és erkölcsi ösztönzés ed­dig bevált és új módszereinek al­kalmazásával serkenthetik az alkotó tehetséggel rendelkező dolgozókat. A megyei újítómozgalom tö­megbázisának és évenkénti gaz­dasági hasznának növelésében tekintélyes erőnek bizonyult az egy brigád egy újítás verseny­vállalás elterjedése a vállalatok szocialista kisközösségei körében. Ez a tény arra hívja fel figyel­münket, hogy a szocialista bri­gádmozgalomnak ezen a téren is vannak még tartalékai, lehe­tőségei. A. T. S.

Next

/
Thumbnails
Contents