Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-27 / 281. szám

1976. november 87. • PETŐFI NEPE • I A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata AMI EGY CIKKBŐL KIMARADT A Kodály Intézet varsói kapcsolata politikai rendezéséért. Egyetérte­nek abban, hogy az ilyen rende­zés megköveteli valamennyi iz­raeli csapat kivonását az 1967-es megszállt arab területekről, a Palesztinái arab nép elidegenít­hetetlen jogainak érvényre jut­tatását, beleértve az önálló állam létrehozásához való jogot, a konfliktusban érintett valameny- nyi — közte az izraeli — állam jogának biztosítását a független létezésre, a hadiállapot megszün­tetését az érintett arab államok és Izrael között. A genfi közel- keleti békekonferencia napirend­jére is ezeket a kérdéseket kell tűzni, s a konferencia munkáját a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet részvételével a legrövidebb időn belül fel kell újítani. A kö­zel-keleti konfliktust meg lehet és meg kell oldani, erre feltét­lenül szüksége van a térség va­lamennyi népe, a világbéke ér­dekében. Az ülés résztvevői határozot­tan síkraszállnak a libanoni helyzet maradéktalan normali­zálása mellett, azért, hogy az or­szág valamennyi belső problémá­ját maguk a libanoniak oldják meg békés úton, külső beavat­kozás nélkül, a Palesztinái Fel­szabadítási Szervezet által kép­viselt palesztin ellenállási moz­galom érdekei és törvényes jo­gai kellő figyelembevételével. Államaik és népeik nevében kijelentik, hogy készek a jövő­ben is támogatást és segítséget nyújtani Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika népeinek a fajüldöző rendszerek, az apartheid és a neokolonialista összeesküvések ellen, az ENSZ-nek a gyarmati rendszer és a fajüldözés felszá­molásáról szóló határozatai vég­BELGRÁD Nyárádi Róbert, az MTI tudósí­tója jelenti: Joszip Broz Tito jugoszláv ál­lamfő pénteken kézjegyével lát­ta el a társult munkáról szóló és szövetségi képviselőház által elő­ző nap elfogadott törvényt, amely ezzel életbe lépett. A szövetségi képviselőház két tanácsa egyébként péntekén foly­tatta munkáját. A napirenden Ju­goszlávia bel- és külpolitikájának megvitatása szerepelt. A vita be­vezetőjeként Tito elnök mintegy 20 perces beszédet mondott. „Az utóbbi időben hangoztatta beve­zető szavaiban — a szocialista önigazgatási rendszer jelentősen fejlődött, számos fontos döntést hoztunk társadalmi-gazdasági rendszerünk jövőjéről. Így pél­dául az ezzel kapcsolatos akció- program célul tűzte ki a mun­kásosztály szerepének erősítését az élet minden területén. Sok új törvény is született, amelyek kö­zül a legfontosabbat, a társult munkáról szólót most fogadtuk el.” Tito ezután így folytatta: „A jelenlegi helyzet egyik jellemzője a munkásosztály és a parasztság egyre szorosabbá váló szövetsé­ge. Az egyéni mezőgazdasági ter­melők előtt mindinkább nyilván­valóvá válik, hogy a munka tár­sult jellegének növelése az ő ér­dekük is és hogy boldogabb jö­vőjük szorosan összefügg a szo­cialista önigazgatás fejlődésével. A falun egyébként jelentős tár­sadalmi és gazdasági fejlődést értünk el, ami a parasztság pozi­tív hangulatát és politikánk álta­lános támogatásában jut kifeje­zésre. Ez egyébként a legjobb rehajtásáért vívott áldozatos harcához. A szocialista államok az em­beriség összes haladó erőivel együtt támogatják a chilei nép­nek országa törvényes alkotmá­nyos rendje visszaállításáért, a chilei nép kiváló fia, Luls Cór- valán és a többi politikai fog­lyok kiszabadításáért vívott hősi harcát. Az ülés résztvevői hangsúlyoz­zák a nemzetközi munkásmozga­lom és valamennyi társadalmi erő fontos szerepét a békéért és a nemzetközi biztonságért ví­vott harcban. Megerősítik, hogy készek együttműködni valameny- nyi haladó és demokratikus mozgalommal, minden békesze­rető erővel a tartós európai és vilógbéke megszilárdításában. • A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége kijelenti: Fokozni kell az erőfeszítése­ket a nemzetközi enyhülés el­mélyítéséért, a hidegháború ma­radványainak végleges felszámo­lásáért, a béke megszilárdításá­ért és a nemzetközi együttmű­ködés fejlesztéséért vívott harc­ban. Ahhoz, hogy e történelmi fel­adatok megoldásában újabb si­kerek szülessenek, szükség van minden olyan állam minden olyan politikai és társadalmi erő aktív fellépésére, amely tudatá­ban van felelősségének a jelen és a jövő nemzedékek előtt. Mindazok, akik valóban részt akarnak venni az ilyen akciók kidolgozásában és megvalósítá­útja annak, hogy folytatódjék a falu szocialista átalakítása, és an- na.k is, hogy sikerrel szálljunk szembe azokkal a nehézségekkel, amelyek a falun történt alapve­tő változásokból fakadnak”. A jugoszláv államfő a továb­biakban hangsúlyozta: „A kitű­zött célokért kizárólag az osz­tályellenség maradványainak fel­számolásával és a különböző dogmatikus, illetve liberális1 'el­lenállásokkal szembeni küzdelem fokozásával harcolhattunk. Ugyancsak sikerült meghiúsíta­nunk a nacionalista erőknek kü­lönféle formákban és színekben jelentkező kísérletét arra, hogy aláássák társadalmunkat. A na­cionalisták mindig arra töreked­nek, hogy kihasználják a fejlő­désből adódó nehézségeinket, tá­madják a szocialista önigazgatás alapjait és fenyegetik sok nemze­tiségű közösségünk létét. A na­cionalizmus egyébként, más el­lenséges irányzatokhoz hason­lóan, mindig idegenekkel szövet­kezik és alapját képezi a külföl­di beavatkozásnak.” „Ezért eredményeink biztosít­ják a JKSZ politikájának töme­ges támogatását és leszűkítik az önigazgatás-ellenes, valamint más ellenséges erők tevékenységének lehetőségeit. Sikerült lekü/.denünk az állami vezetéssel kapcsolatos eszmei ingadozást is. Ennek ered­ményeként általánossá vált az a meggyőződés, hogy az állami szer­veknek fontos tényezői a dolgo­zók biztonságának és jogai vé­delmének. Ennek a felfogásnak a megerősödése hozzájárult az ál­lami szervek munkájának haté­konyabbá tételéhez” — emelte ki az államfő, majd hangsúlyozta: sában, megbízható és hű szövet­ségesre találnak a szocialista or­szágokban, azok népeiben. A bolgár nEpköztarsasAG NEVÉBEN Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke. A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára. A NÉMET DEMOKRATIKUS köztársaság nevében Erich Honecker a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke. A ROMAN SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG nevében Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASAGOK SZÖVETSÉGE NEVÉBEN Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkára. Bukarest, 1976. november 26. (MTI) „A gazdaság stabilizálásának hoszú távú politikája területén jelentős eredmények születtek. Ez hozzájárult politikánk stabilitá­sához és kedvező feltételeket te­remtett a szocialista önigazgatás fejlesztéséhez. Változatlanul szembe kell azonban néznünk a gazdaságunkban jelentkező ko­moly és 'íárfós )ii'öbTéYrfó'Rkai, Így például a termelékenység gyor­sabb rioVélékéhék" skükségésségé- vel. a tervezés megjavításának és általában a gazdálkodás intenzí­vebbé tételének fontosságával. Növelni kell erőfeszítéseinket az ország kevésbé fejlett köztársa­ságai és tartományai nehézségei­nek gyorsabb leküzdése érdeké­ben is. Rendkívüli fontossága van annak, hogy közvetlen kap­csolat teremtődjék a fogyasztás és a termelés, valamint a fo­gyasztás és a termelékenység kö­zött. Dolgozóink előtt ismertek gazdaságunk fő irányai és stra­tégiája is. A közelmúltban jóvá­hagyott ötéves terv magában fog­lalja fejlődésünk fő célkitűzéseit, valamint gazdaságpolitikánk leg­fontosabb döntéseit. Társadal­munk kötelessége ezek megvalósí­tása. Az ország külpolitikájáról szól­va Tito elnök hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia a jövőben is az el nem kötelezettség politikájának útján halad. Készek vagyunk együttműködni mindazokkal, akik ezt óhajtják és támogatjuk má­sok konstruktív elgondolásait is — mondotta egyebek között a ju­goszláv államfő. Tito elnök beszédét vita követ­te, amelyben a párt- és állami vezetés több kiemelkedő szemé­lyisége fejtette ki álláspontját. A napokban felhívott bennün­ket telefonon Ittzés Mihály ze­netanár, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetből, s elmondta: érdeklődéssel olvasta lapunkban azt a számára érdekes cikket, amely a Varsói Magyar Intézet munkájával ismertette meg az olvasókat. A W. Zielinska lengyel kollégánk tollából meg­jelent írásból kiderült, hogy mi­lyen sokirányú és szerteágazó te­vékenységet folytat ez az inté­zet. melyet joggal tarthatnak kultúránk „nagykövetségének”. Az öröm közé azonban, mint mondani szokás, egy kis üröm is vegyült. Ugyanis egyetlen szó sem esett arról a sokat ígérő T Az AGROKER Vállalatnál elsőként szintén az igaz­gatót, Pálfi Pált kerestük meg, s rieki tettük fel az ominózus kér­dést, hogyan látja, ítéli meg a vállalat vagyoni biztonságának helyzetét? — Ebben az esztendőben két­milliárd-kétszázmillió forint ér­tékű árut forgalmazunk, s az áru­készletünk hatszáz—hétszázmillió forint. Ebből csupán növényvédő szer háromszáz, műtrágya száz­millió forint értékű. A tárolást öt helyen tudjuk megvalósítani, az árukészlet 40—50 százaléka a sza­badban van. Ezek főleg gépek, műszaki áruk, gumiabroncsok, esetenként növényvédő szerek. Mindezeket azért tartottam szük­ségesnek előrebocsátani, hogy pontosan utalhassak a társadal­mi tulajdon védelmére. Nálunk, ennél a jelentős forgalmat lebo­nyolító nagykereskedelmi válla­latnál, nemcsak az ellenőrzés — s itt gondolok a középvezetőkre, raktárvezetőkre, művezetőkre — végrehajtása a fontos, de a kol­lektíva ereje is. Másképpen fo­galmazva, nekünk olyanná kell nevelnünk a dolgozókat, hogy érezzék: a vállalatnál levő érté­kek a társadalmi tulajdont kép­viselik. Emellett, természetesen, nagyon nagy figyelmet fordítunk a bizonylati rend megkövetelésé­re; a belső ellenőrzésre és a pénz­ügyi fegyelemre. Az AGROKER Vállalatnál a tárolás, a raktárakon kívül hatal­mas területen történik, s ezért a rendészet tizenhat portást és éj­jeliőrt foglalkoztat. Sajnos, — s ez nemcsak az AGROKER gond­ja — az éjjeliőrök és a portások főleg az idősebb emberekből, nyugdíjasokból kerülnek ki. Ezek az emberek éjszaka félnek, nem járják körbe a telepeket. Talán ezért is döntöttek úgy, hogy a tárolótereket körben erősfényű lámpákkal világították ki, sőt, még őrkutyát is „alkalmaztak”. A társadalmi tulajdon védelmét segíti az a tény. hogy szoros kap­csolat van a rendőrséggel. Az információcsere kölcsönös. A rak­tárakban — egyedül itt megold­ható — kétkulcsos rendszer van, ám ennek ellenére, ezeken a he­lyeken is előfordulnak bűncse­lekmények. Gyakoriak az. AGRO- KER-nél a kisebb súlyú lopások, vagy pedig — ez. azonban szeren­csére ritkább — a nagyobb kár­értékű, bűnszövetségben elköve­tett sikkasztások. — Növelni kell a vállalati belső ellenőrzés hatékonyságát — mondta az igazgató —, s azok­ban a raktárakban, ahol rendet­lenség van, ott szigorúan elszá­moltatjuk a raktárvezetőt, mert kapcsolatról, mely kialakult a kecskeméti és az említett varsói intézet között. Jó példa erre, hogy amikor Ittzés Mihály a fent em­lített cikket olvastajwéppen ab­ban az órában tért vissza a len­gyel fővárosból, ahol a hamaro­san sorra kerülő Kodály szemi­nárium előkészületi munkáit vé­gezte lengyel partnereivel közö­sen. Arról van szó, hogy a Varsói Magyar Intézetben december 13-án kezdődően megrendezik azt az ötnapos szemináriumot, ame­lyen az ottani ének-zenetanárok, főiskolai hallgatók és más zenei szakemberek vesznek majd részt, és ismerkednek Kodály tanítási • Az ömlesztett áru ilyen tárolása * a rendetlenség mögött mindig sejthető a bűncselekmény. Petrovics János, a vállalat pártalapszervezetének titkára, ez­zel kapcsolatban elmondta, hogy a harminc tagú alapszervezet rendszeresen foglalkozik a társa­dalmi tulajdon védelmével, sőt, minden fórumon, ifjúsági parla­menten, termelési tanácskozáson, brigádvezetői értekezleten felhív­ják a kommunisták a vállalat többi dolgozóinak figyelmét a szándékos vagy gondatlan kár­okozás veszélyeire. A pártalap- szervezet titkára- úgy látja, hogy a tervezésnél, a készletgazdálko­dásnál is lehet még tenni, de a rendészet megerősítése jelenleg a legfontosabb feladat. A központi telepen szinte pél­dás rendet tapasztaltunk, akár a raktárakban jártunk, akár pedig a szabadban tárolt gépek és be­rendezések között. Maga az igaz­gató hívta fel a figyelmünket ar­ra, hogy szíve szerint a gumiab­roncsokat, amelyből igen jelentős készletük van, zárt tárolóhelyen tartaná, de ez beruházást igényel­ne. Hasonló módon nyilatkozott a különböző mezőgazdasági gépek­ről és berendezésekről. A gumi­abroncsokat és más gumiárukat azonban óvják az illetéktelen kezektől, leláncolják, lelakatolják azokat. módszereivel és a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet törekvé­seivel, eredményeivel. Ebből a célból az intézet igazgatója, Erdei Péter munkatársaival együtt elő­adásokat és bemutató foglalko­zásokat tart, s a szeminárium idejére megrendezik a kecskemé­ti intézet munkáját szemléltető kiállítást. Az eseménysorozat nagyszerű alkalom lesz arra, hogy lengyel barátaink, a varsói zenei élet formálói megismerkedjenek közelebbről is a hírős város é* * az ország egyik tekintélyes zenei központjával. S azon keresztül az egyetemes magyar zenei kul­túrával. V. M. veszteségeket okoz. Az AGROKER csomagolótele­pén, ahol a növényvédő szereket és a műtrágyát adagolják, akadt másfajta hiányosság is. Az úgy­nevezett ömlesztett árut ugyan fóliával letakarják, de az így is veszt mennyiségéből és valame­lyest hatóanyagából. Ennek meg­oldására már tettek intézkedést, épül egy tárolószin, amely az ilyen módon történő vesztesége­ket csökkenti. A készletek nagy­sága és tárolásának szűkössége természetesen okoz bizonyosfajta súlyhiányt. Nyilván van még mit tenni az AGROKER-nél is. So­kat lehet javítani a társadalmi ellenőrzésen, a vezetők szakértel­me és a raktárépületek bővíté­se érdekében. Ezeket az össze­tett feladatokat azonban egyik napról a másikra megoldani le­hetetlen. Két vállalatnál végeztünk őr­járatot a társadalmi tulajdon vé­delmében. Nemcsak a hibákat kerestük, hanem azokat a meg­oldásokat is, amellyel lehetséges megelőzni vagy visszaszorítani a bűncselekményeket. Ügy véljük — s ez nem az őrjárat érdeme —, a gazdasági vezetők, a párt- szervezetek és más társadalmi szervezetek e két vállalatnál megtesznek mindent ennek érde­kében. Gémes Gábor Tito elnök beszéde a jugoszláv képviselőházban A TÁRSADALMI TULAJDON VÉDELMÉBEN Őrjárat két vállalatnál • A gumiabroncsoknak sem használ az időjárás. Anyakönyvi ügyek A „Jogi esetek” legutóbbi tv- adása óta belém szállt a boldog­talanság, nemkülönben a bizal­matlanság. Hát már olyan szent dologban sem hihet az ember — legalább is százszázalékosan nem —, mint a születés irattározása? Emlékeznek ugye az asszonykára, akinek a kórházban gyereke szü­letett anélkül, hogy ő szült volna. Anélkül, hogy várandós kismama gyanánt a szülődébe bevonult vol­na. Megkönnyebbültek, nemde, a talány pofonegyszerű megfejtése hallatán. Valaki furmányos nő­személy megkaparintotta a szü­lésben vétlen asszonyka személy­azonossági igazolványát, s annak birtokában, tehát másnak a ne­vén hozott világra gyermeket. Nem akarjuk ismételni az eb­ből származott bonyodalmakat. Egyedül az igazságát kereső asz. szony férjét szánnánk máig is, ha szegény fejének nem Jön se­gítségére a „Jogi esetek” az ügy és a további teendők tisztázásá­val. Addig férj uram — akarva, akaratlan — görbe szemmel für­készte a titkot hű neje orcáján. Jámbor atyánkfiában a kor em­berét sajnáltuk. Magunkat is, akik vele együtt szigorú papír- elvűségi alapon mozgunk a tár­sadalomban. Ha nincs papírunk —, nem létezünk. Ámbár, mint példánk esetében a papír is lehet félrevezető. Ez a polgártársunk is inkább a fondorlatos módon kieszközölt kórházi — születési — iratoknak, felszólításnak hitt kez­detben, mint hű nejének. Jólle­het, asszonya keresztbe-kasul győzködte, hogy hiszen nem tá­vozott 6 oly hosszú időközökre a háztól, ami alatt az ártatlan kis­baba suttyomban összehozható lett volna. Mondom, a „Jogi esetek” jó­voltából lelepleződtek a döntő részietek. A nagyobb kérdés most már az, hogy hát csakugyan minden meg­történhet az emberrel anyaköny­vi — matricularis — viszonyla­tokban ? A szóbanforgó eset ugyebár bi­zonyítja, hogy — esetenként — nem mindenki az, aminek a szü­letési anyakönyvi kivonata mondja. Pár évvel ezelőtt meg arról a ravasz és türelmetlen aráról ír­tunk — más lapokkal együtt —, aki — siettetni akarván a frigyet az anyakönyvvezetőtől még ódz­kodó fiújával, kicsórta annak zse. béből a személyazonosságit. Rá­érő idejében lement vele az ut­cára és az első. útjába került fia­talembert befűzte: menjen el ve­le a tanácshoz, s a vőlegénye sze­mélyi okmányát igénybe véve ve­gye őt feleségül. A srác ráállt, megkötötték a házasságot, aztán agyő. Az apró szívesség után két­felé váltak útjaik. A házassági anyakönyvbe persze — tudtán kí­vül — az igazi vőlegény neve ke­rült a férjrovatba... Csak hát ki venné az ilyen trükköt szívesen — még az imádott-tól is?! S ugyan ki tudná Igaz hittel ál­lítani, hogy valamennyi házassá­gi anyakönyvi, bejegyzés abszolút hiteles — ezek után? Vajon a halotti anyakönyvet mindig azokról állították ki a vi­lágtörténelem folyamán — akik valóban meghalták? Regényalak lett abból a második világhábo­rúbeli pilótából, aki egy véletlen folytón lemaradt arról a gépről, amelybe „behajózták”. A repcsit leszedte az ellenség, a legénység odaveszett. Mivel a bevetésre in­dultak között a lemaradt bajtárs neve is szerepelt, a GH törölte őt az állományból. Hasztalan ágált, kardoskodott teljes életnagyság­ban, személyesen bizonyítva, hogy igenis él, kihúzták őt a sorból, zsoldból, étkeztetésből. A papír szerint megholt, vegye tudomá­sul, s ha sokat jártatja a száját, hadbíróság elé állítják azért, mert él, holott veszteséglistára került. Szóval — ezért szállt belém a boldogtalanság. bizalmatlan­ság. Boldogságom törte de­rékba az anyakönyvezés kö­rül előfordulható kalamajkák so­ra. Bizalmatlan lettem a Petőfi Népe anyakönyvi híreivel szem­ben is. Bár őszintén megvallva eddig sem kultiváltam olvasásu­kat, Mert még ha faluról volna szó. Ott ugye mindenki ismer min­denkit, legfeljebb nekik sincs any- nyj idejük személyes találkozá­sokra, mint ezelőtt. így aztán megörülnek, ha a Helyi Harsoná­ban megpillantják az ösmerős ne­veket. Ni hát Jucinak meglett a gyereke,. Na, ugyan meddig tart Pista meg Marosa házassága? Hát meghótt szegény Sandri, jobb is mán neki így.«— Fűzik a meg­jegyzéseket mindahhoz, amit úgy is tudtak addig is, csak épp az esetek végére hiányzott a pont. De itt van ez a szép, terebé­lyes határú hírős város. Mikor valaki az anyakönyvi híreket böngészve a Petőfi Népében meg­lát egy ilyen nevet, hogy Nagy János, vagy Kecece Jolán — hon. nan az égből tudhatja, kik ők, a majd kilencvenezer kecskeméti honfitárs közül? Mert azonos né­ven is százával futnak halandók. Aki meg tudja, hogy X. Y. kicso­da, azért tudja, mert anyakönyvi hír nélkül is ismerj, tájékozott afelől, megházasodott-e, szüle­tett-e gyereke, avagy itthagyta e földi tereket... Ezért aztán tör­jenek bár érte kerékbe, ki me­rem jelenteni, hogy nem sok te­teje van ekkora megye napilap­jában az anyakönyvi híreknek. Mert mint említém, a közel ki­lencvenezer kecskeméti közül is pár tucatnyi embernek monda­nak a nevek valamit. Hát még ha hozzávesszük, hogy hatvanezer körüli példány megy szét a me­gyébe naponta. Feltételezve, hogy legalább hárman olvasnak el min­den lapot, ez száznyolcvanezer lelket tesz ki. De tessék mondani, őszintén, miféle izgalmat nyújta­nak Baján, Szeremlén vagy Har. tán a kecskeméti anyakönyvi hí­rek az olvasóknak? Még tán Her­cegszántón se. Kíváncsi vagyok, visszaesik-e a termelés a megye iparában, me­zőgazdaságban, indiszponált, lesz-e egyetlen színész is a Ka­tona József Színházban, téved-e a pincér az összeadásban, elné­mul-e a beat a pinceklubokban —, ha egyszer kimaradnak a Petőfi Népéből az anyakönyvi hírek! Ha igen — nem szóltam semmit. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents