Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-25 / 279. szám
1976. november 25. • PETŐFI NÉPE • 5 JÁTÉK AZ EMBERI TISZTESSÉGRŐL Ajtmatov: Fent a Fudzsijámán „... a történet, amely arra késztetett, hogy ecsetet ragadjak, olyan hatalmasnak látszik számomra, hogy egyedül kevés vagyok hozzá. Félek, hogy nem tudom végigvinni, félek, kilöttyintem a tele csészét. Azt akarom, segítsenek nekem az emberek tanácsaikkal, adjanak útmutatást a megoldáshoz, legalább gondolatban álljanak mellettem ... Ne sajnáljátok szívetek melegét, lépjetek közelebb, hadd mesélem el e történetet...” Dzsingisz Ajtmatov egyik korai novellájából Az első tanítóból idézett sorok mottóul kívánkoznak nevezetes színpadi művéhez, a Fent a Fudzsijámán című drámához, de mondhatni eddigi valamennyi jelentősebb alkotásához is. A versenyló halála, a Fehér hajó, vagy a Dzsamila szerelme és a többi nagylélegzetű elbeszélésben a közösségi eltökéltség ugyanazon szándéka; a felderíthető vagy mindörökre ki- kutathatatlan, de létező emberi igazság feltárásának alkotói szándéka munkálkodik. Ajtmatov azon írók közé tartozik, akik mélységesen hisznek a leírt, színmű esetében pedig a kimondott szó társadalmi hasznosságában, az írói tanulság — nevezhetjük mondanivalónak is — etikai erejében. Műveinek többségében az emberekben lakozó erkölcsi jó és rossz megnyilvánulásának kérdéseit veszi bonckés alá. Ugyanakkor jól tudja, hogy a helytelen és a helyes cselekedetek megítélése mennyire bonyolult vállalkozás, menynyire nemcsak az egyén, hanem a társadalmi környezet, a kor, a szándékok és lehetőségek bonyolult összefüggései rajzolhatják csak ki a cselekvő emberek morális röntgenfelvételét... ítéleteinek megalkotásához ezért érzik erősnek írói bölcsességét és kér segítséget az emberektől; „adjanak útmutatást”. Ez a csak becsülhető tanácstalanság vezette Ajtmatovot a színház közösségi, élő művészetéhez, a Fent a Fudzsijámán című dráma megírásához is. □ □ □ A Kaltáj Muhamedzsánov drámaíró-dramaturg közreműködésével készült darab furcsa keveréke a lélektani (eseménytelen) és a cselekményes (oknyomozó) drámának. A történet, amelyről a színjáték szól, már bevégeztetett, lezárt ügy. És a hős, akinek a neve talán a legtöbbször hangzik el a játék során, való• A kirándulók örömmel fogadják egykori tanítónőjük megérkezését. Forgács Tibor (Mambet), Biluska Annamária (Aimagül), Vass Éva (Güldzsán), Koós Olga (Ajsa-Apa), és Fekete Tibor (Doszbergen.) • Az önvallomások civódásokba torkoltának. Heté- nyi Pál (Mergenov), Takács Eszter (Anvar), Köl- gyesi György (Tatajev) és Vass Éva. jában meg sem jelenik a színpadon. Szabur, a költő magasra ívelő pályájának és váratlan bukásának drámáját tulajdonképpen négy diákköri barátja éli át — a történtek után csaknem három évtizeddel fent az Ala- Tau csúcsán, amelyet egyikük pedagógus felesége a japánok ősi szent hegyéről Fudzsijárnának keresztelt el. Ez az elnevezés általános érvényű szimbólummá változik a cselekmény során, hiszen miként a távol-keleti szigetországban, itt is az önmagukkal való szembenézésre kényszerülnek a vidám hétvége eltöltésének céljával magasba kapaszkodó szereplők. Barátjuk sorsának alakulásában való részesedésük, illetve az, hogy ki menynyire képes felelősséget vállalni a történtekért, ez a vizsgálódás lobbantja fel a dráma gondolatierkölcsi izgalmának tüzét. A második rész tragikus balesete nem más, mint a tanulságnak a jelenben való igazolása. □ □ □ Sok szó kevés cselekedet, egy kopár sziklacsúcs, amelyen a szereplők szinte mindegyike — szám- szerint nyolcán — állandóan ott tartózkodik, önvallomásokon át és nem mások által lelepleződő emberi arculatok — ez a drámai anyag szinte minden szempontból „színpadellenes”. Nem kínál hálás feladatot a Fent a Fudzsijámán színrevitele sem a színészeknek, sem a rendezőnek. Az előbbieknek hosszú-hosszú tízperceket kell szótlanul eltölte- niök a színpadon, az utóbbinak pedig valóságos drámai összeütközések helyett az emberi becsületérzés és tisztesség légiesnek tűnő anyagából kell feszültséget szőnie. A kecskeméti Katona József Színház bemutatójáról elmondható, hogy a társulat sikerrel birkózott meg a nehézségekkel. Világoskék, tág, a levegős háttérfüggöny előtt felmagasodó kopár hegycsúcsot ábrázolt Szlávik István színpadképe. Néhány árva fácskán kívül semmi nem jelzi a tér hovatartozását, a végtelen égbolt mintegy tükörként szolgál a szereplők tekintetének visszavetítésére. Az előadás mottójául pedig egy Szabur verssor idézhető: „Soha nem múló örök vita: Hogyan is legyen ember az ember?” □ □ □ Szurdi Miklós rendezésének alapkérdése a valóság hitelének, a cselekmény lélektani súlyának következetes érvényesítése. __ A legtöbb gondot arra fordítja, hogy realitással töltse meg akibontakozó lelkiismereti drámák sorozatát. A bemutató legnagyobb érdeme az, hogy ez nagyobbrészt sikerült is. A gondolatok és vallomások nem sikla- nak ki a lehetséges helyzetek etikai-logikai egymásutánjának sodrából, a szereplők általában „szituációban maradnak” nincsenek hamis felhangok, nem hangzanak el hitel nélküli, üresen kongó mondatok a színpadon. A dráma itt és most születik meg, az egykori és jelenidejű cselekvések között szükség- szerű, ok-okozati kapcsolatok feszülnek. , Ügy tűnik — és ez nem a rendezésre, hanem inkább a darab dramaturgiai szerkezetére vonatkozik —, az első rész egy kissé hosszasan kötözi a földhöz (a múlthoz) a cselekmény szárnyalását. Szurdi Miklós szemmel láthatólag alig várja azt a pillanatot, amikor végre kimozdíthatja a szereplőket a gondolati konfliktusok közül és valóságos eseményeket ábrázolhat. Az előadás második részében hatásos színi játékkal, a legjobb értelemben vett teátrá- lis eszközökkel pergeti fel a cselekményt és teremt szorongató- an drámai helyzetet a színpadon. □ □ □ Alapos, elmélyült és kollektív színészi-rendezői munka áll a bemutató mögött. Az egyes szereplők annál jobbak, minél kevésbé törekedtek egyéni arculatuk érvényesítésére, hiszen nyolcuk közül egyikük egyénisége sem fontosabb, jelentősebb a többinél. Ugyanakkor viszont mindegyiküknek megvan a saját, eljátszható — konfliktusa is, bár ennek ábrázolásában már kevésbé jeleskedtek. Koós Olga titkolt belső drámáját is érzékeltetve jelenítette meg az idős Ajsa—Apa tanítónő erkölcsi bírójának szerepét. Vass Éva színésznője nemcsak azéles házastársi vitákban, hanem a szertartást vezető tamada „zavarában is” tudott szuggesztív perceket teremteni. Szakács Eszter ideges, fáradt orvosnőként érzékenyen reagált a történetre, Biluska Annamária pedig a szövegnélküli jelenetekben is jelezni tudta lappangó vonzalmát tanár kollégájához. Fekete Tibor játszotta Dosz- bergent, a lélektani finomságok iránt érzéketlen házigazda ag- ronómust — vaskosan, következetesen. Hetényi Pál újságíró figurájának felszínességében a fásultság közönyössége mutatkozott meg. Ö és Kölgyesi György professzorja azok, akikben a legjobban érződik a szereplők egykori diákénjétől való eltávolodása, a felvett modor következetes vállalása. Mambet, az általános iskolai történelemtanár figurájával Forgács Tibor jól érzékeltette a darab egyik legfontosabb ellentmondását: ki-ki minél őszintébben leplezi le önmagát, annál inkább kiszolgáltatottja lesz azoknak, akik nem követik példáját... Basa István formálta meg az első erdőmunkás nem könnyű epizód-szerepét, a vállalati sofőrt pedig Kemecsi Ferenc játszotta. A szereplők egyéniségét jól jellemző ruhákat Szakács Györgyi tervezte. Pavlovits Miklós A Megyei Művelődési Központ műsora november 28—december 4-ig KIÁLLÍTÁSOK PÁLYAVÁLASZTÁSI KIÁLLÍTÁS. Megtekinthető: december 5-ig. SCHÉNER MIHÁLY festőművész kiállítása. Megtekinthető: december 6-ig. ERDEI FERENC emlékkiállítás. Megtekinthető: december 7-ig. HETI MŰSOR: 28-án vasárnap 10 órakor a természettudományi stúdióban KAKTUSZGYÜJTÖK BARÁTI KÖRE. 28-án vasárnap 10 órakor a színházteremben FOKY OTTÓ RAJZFILMJEINEK VETÍTÉSE GYERMEKEKNEK. 28- án vasárnap 15 órakor a színházteremben FELNŐTT FILMKLUB II. A sokarcú Hollywood. Bérletes, gyermekmegőrzés. 29- én hétfőn 17 és 20 órakor a színházteremben KI FOG GÓLT LŐNI? A Mikroszkóp Színpad vendégjátéka. Belépődíj: 35,— Ft. (Minden jegy elkelt) Gyermekmegőrzés. 30- án kedden 19 órakor a színházteremben A HAZUDÓS Garas Dezső színművész előadói estje. Belépődíj: 20,— Ft., diákjegy: 10,— Ft. 1-én szerdán 18 órakor a színházteremben COLLEGIUM ARTIUM filmesztétikai szabadegyetem III. előadása „Ca- ligaritól Hitlerig”. Német némafilm. Bérletes. 2- án csütörtökön 19 órakor a színházteremben CSAJKOVSZKIJ: ANYEGIN (ősbemutató). A Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának vendégjátéka. Bérletes. Gyermekmegőrzés. Belépőjegyek is válthatók: 25,— Ft., ifjúsági 20,— Ft. 3- án pénteken 18 órakor a felnőttklubban A SZOCIALISTA BRIGÁDOK KLUBJÁNAK nyilvános klubnapja. — Az MSZMP 20 ÉVE. Előadó: Dr. Bognár Lajos kandidátus. Ingyenes. Minden érdeklődőt várunk. 4- én szombaton 18 órakor a földszinti előcsarnokban TÁNCHÁZ. Belépődíj: 5,— Ft. Tájékoztatjuk az érdeklődőket. hogy december 6-tól, hétfői és szerdai napokon 14 óra 30 perctől 16.30 percig varró- tanfolyamot indítunk kismamák és kisgyermeküket otthon gondozó édesanyák részére. A foglalkozások alatt gyermekmegőrzést biztosítunk. Részvételi díj 400,— Ft. A tanfolyam 4 hónapos. Jelentkezést az MMK pénztára fogad el. 1524 FILMJEGYZET A három testőr A televízió nemrégiben elevenítette fel Dumas jól ismert regényének egyik filmfeldolgozását. Akárcsak a korábbiak, elsősorban a fordulatos mese korhű megelevenítését tűzte ki legfőbb céljául, hiszen a megfilmesítések rendezői most is, a múltban is, azért tekintették jó alapanyagnak idős Alexandre Dumas regényét, mert a romantikus kalandtörténet csaknem összes költségei fellelhetők benne, királyok, testőrök, szerelmes királyné, álnak lelkű polgárok, nagy üldözések, izgalmas kardpárbajok. Ha emlékeinkben kutatni próbálunk, a korábbi megfilmesítések bármelyikéből csak ezekre emlékezhetünk. A történelmi távolságok elválasztják tőlünk a regényt, mert a rendezők meg sem kísérelték annak a felkutatását, mit mondhat a ma embere számára ez a régi történet. Richard Lester, a mostani megfilmesítés rendezője, éppen erre a maiságra törekedett, amikor eléggé önkényesen megválogatva ugyan a kalandos történet egyes elemeit, elénk tárja kétrészes filmjét (most az első részt vetítik a mozik, a hírek szerint a film második fele „A négy testőr” címmel később kerül a közönség elé.) Az eredeti történethez képest, tulajdonképpen olyan igazán nagy eltérések nincsenek, csak éppen Lester megkereste a romantika mögött a m.ának is szóló mondanivalót. Emellett kitűnő, vonzó szerep- osztás gyönyörködteti a közönséget. A népes szereplőgárdából csak néhány nevet említsünk: Michael York, Oliver Reed, Frank Finlay, Richard Chamberlain, ök játsszák a négy testőrt. Madame Bonancieux-t, Raquel Welch alakítja, a királynőt pedig Geraldine Chaplin. A film mentes mindenfajta súlyos történetiségtől, finom, kellemes és elegáns iróniával kezeli az eseményeket. A jól ismert jelenetek újrafogalmazása néhol egészen meglepő helyzeteket produkál. Képzeljük el, hogy például a szerelmes királynő éppen a palota mosodájában, a mosásra előkészített hatalmas ruhahalmazok tövében találkozik szíve titkos választottjával. Ez aztán meg is menti a jelenetet attól, hogy valami gáláns finomkodást figyelhessenek meg benne a nézők. A hatalmas lovagi kardpárbajok helyett is valódi realisztikus verekedések zajlanak le. Itt a vaskos realitást apró humoros pillanatképekkel oldja fel a rendező. Ide kívánkozik a Sunday Times kritikusának megjegyzése: „így kell komolyan venni a film- művészetet, ahogy a rendező, Richard Lester teszi, a stílus és hangulat tekintetében.” Ez egyszer tehát többet kap a néző a romantikus kalandfilmtől, mint amit a korábbi megfilmesítések után ítélve elvárhatna. Cs. L. (105.) Szívből jövő örömmel értesítelek, hogy szívesen helyettesi, tettelek, amikor Tamara volt olyan kedves, és szétrakta a lábait. Alattam, hogy félre ne értsd. Időpont: 1975. június 21. délután 17 óra után. A perceket nem tudom precízen közölni veled, mert az ilyen szexi szituban az ember mással van elfoglalva, nem az óráját nézegeti, hanem a testet. Neked nem új, ha közlöm, hogy oltári volt a bula, élményszámba ment. Hogy el ne felejtsem, itt van egy fotó is a kis búidról. Ez a művészi felvétel már a szex után készült. Látni rajta, mi, hogy állatian elégedett a bula az élménytől? Tartsd meg emlékbe. Prokácz Gennyes dög — koszos buzisakál pattanásos hernyócsiga ragacsos csúszómászó rovar nyomorállat hüllőpatkány rühes poloskabéka a keléses undor pofájával. Hánynom kellett. A falba kapaszkodtam a körmeimmel, a falba fogóztam, úgy vonszoltam ki magamat a fürdőszobába. Nem tudtam hányni. Az a fénykép, az a settenkedve és orvul csinált mocsok fénykép. Akkor csináka rólam a patkány vagy a csigaszemű okádék cinkosuk, az a Taksics, amikor fent a teraszon matattak azzal a fényképezőgéppel. Napolajjal kenem a lábamat a fényképen, a fűben ülök, és onnan fentről, ahonnan lefényképeztek, belátni a két mellem közé. És ahogyan olajozom a lábamat, a bokám körül éppen, a fejem úgy hajlik előre, mintha az ágyékomat nézném. És a kép úgy van kivágva a nagyításból, hogy Betli anyja már le van vágva róla, pedig az a nő ott ült mellettem a fűben, talán egy méterre tőlem, és Lédi is ott volt mellette. De őket levágták a nagyításról. Gennyes hüllő. Akármelyik csinálta a képet. Pornókép, hiába van rajtam bikini. Keléspofá- jú patkány, vicsorgó sakál. AmL kor nem tudott megerőszakolni, mert majdnem kikapartam a szemét, akkor hörögte, mint egy veszett kutya, hogy te kurva, kicsinállak, úgy kicsinállak! Mennyit vicsorgott magában, amíg a mocsok agya kitalálta ezt a levelet, ezt a fényképet! Patkányvarangy! A bosszúálló agya is csupa kelés! Nem tudtam hányni, nem tudtam kitisztulni, csak az eszem kezdett összeállni. A hideg víztől. amivel lemostam az arcom. Kipusztítani az ilyen hüllőt, meg- dögleszteni... Szédülten imbolyogtam ide-oda a lakásban. Olyan gyenge voltam, hogy minden lépésre meg kellett fogóznom valamiben. Imre íróasztalában is. Kipusztítani ezt a keléses pattanásos rühes hullaférget! Imre asztalán ott hevert a kulcscsomó. A kulcsok között a kis kulcs is, amelyik a vaskazettát nyitja. A pisztoly kazettáját. Lány pisztollyal. Belelőni abba a sakálba, freccsenjen ki a vére, mint a moziban, amikor iszonyodtam. Belelőni, vérezzen el, és nyivákoljon, amíg elvérzik, bőgjön, mint a patkány a Szigony utcai udvar sarkában! De előbb odakergetni Attila elé, ráparancsolni, hogy essen térdre, és vallja be az igazat! Már nyitva volt a vaskazetta, már a kezemben volt a pisztoly. Nehéz volt. Néztem és arra gondoltam, mert már hideg voltam, hogy nem mehetek ki a házból, nem mászkálhatok az emberek között egy pisztollyal a kezemben. Hová dugjam, hogy senki ne lássa, amíg agyon nem lövöm vele azt a patkány poloskát? Lápy a pisztollyal Monica Vitti. A ridiküljében hordta a pisztolyt. Nekem nincs ridikülöm. A tarisznya, amit Anikótól kaptam. A rátétes szűrtarisznyám. Abba belefér ez a nagy pisztoly is. Beletettem a tarisznyába a pisztolyt, és a vállamra akasztottam a tarisznyát. Nehéz volt. De a pisztoly nem látszott. Nyugodt voltam. Akinek lehet parancsolni. Ezt csináld, most pedig azt. Nyugodtan. Mint egy android egy fantasztikus tévéfilmben, egy android, akit rádióval irányítanak. Telefonálj. Tárcsáztam. Kicsengett. A negyedik kicsengésre vették fel. Éva vette fel. Hallottam, hogy nyugodt a hangom. Színtelen, élettelen, mint egy android gép hangja. — Helló, én vagyok, Tamara, Attilát kérem. — Szia, szöszi, de nem is tudom, itthon van-e. Én most indulok, jaj már el is késem, meg_ nézem Attilát a szobájában. Csend. Percek. Vagy órák, Vagy egy év. Száz év. — Nyertél, szöszi, itthon van. Aludt az aranyos. Vagy csak megjátszotta, hogy alszik. De idecipeltem neked. Attila hangja: — Mit akarsz? Hallottam, hogy Éva rákiált: — Attila! Micsoda hang ez? ö pedig: — Menj a francba. — A nővérének. Belekiáltottam a kagylóba. Már nem az android hangja kiabált belőlem, hanem az enyém. — Attila! Csend. Aztán mégis erőt vett rajta, ahogyan nevelték. — Tessék ... — Arra kérlek, maradj otthon. Nagyon fontos! Csend. Azután: — Nekem nem. — Legyél otthon! — Nem tudom, parancsoltam-e vagy Könyörögtem-e a hangommal. — Legyél otthon! Nem felelt. — Legyél otthon! Az életem függ tőle, hogy otthon legyél! Szeplős! Könyörgök! Csend végtelen csend. — Itthon vagyok én... hol lennék... — Jövök! Várj meg, segíts rajtam! Lecsaptam a kagylót, és ki rohantam a lakásból. A tarisznyám nekivágódott a becsapódó ajtónak, és tompán koppant a pisztoly, ahogyan nekiütődött az ajtónak. Ettől magamhoz tértem. Visz- szatámolyogtam a hallba. Hol lakik ez a patkány? A telefonkönyv súlyától is le akart szakadni a kezem. Szárny utca, a kék óvodán túl, ahol már vége a lakótelepnek. Valahol ott lakik, valahogyan erre emlékszem, mintha azon a vasárnapon mondta volna, amikor velem csámbor- gott Attiláék tömbje felé, a szökőkút felé ... Szárny utca. Prokácz. Szárny utca 3. Ott lakik, ott rohad ... Mentem és meleg szél fújt az arcomba. A tarisznya húzta a vállamat a pisztoly súlyával. Emberek jöttek szembe velem, de nem akartam látni az arcokat. Hogy ne láthassák ők sem az én arcomat, és ne olvashassák ki a szememből, hogy pisztoly van nálam. Szárny utca. Családi házak, villák, kertek. Akácfák, még mindig tele virággal. Egy kutya a kerítésen belül, futva és ugatva követ a kerítésen belül, amíg csak a kerítés mellett megyek. Szárny utca 3. Egyemeletes ház. Kert. A lépcsőházban üvegfedelű doboz a falon. A lakók neve. Prokácz — emelet. Lépcsők. Frissen felmosva, még nedvesek. Valahol porszívó zúg. Takarítanak. Csengő az ajtón, alatta a név, réztáblán, bevésve. Prokácz. Bimbamcsengő. Porszívó zúg. Takarítanak. Ismét megnyomtam a csengőt. A porszívó elhallgatott. Valaki bentről lassan közeledett az ajtóhoz. Csoszogva. (Folytatjuk.)
