Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-25 / 279. szám

1976. november 35. • PETŐFI NEPE • 3 Körzeti párttitkárok értekezlete A Magyar Szocialista Munkás­párt Bács-Kiskun megyei Bizott­ságának párt- és tömegszervezeti osztálya tegnap Kecskeméten ér­tekezletre hívta össze a megye városaiban működő körzeti párt- alapszervezetek titkárait és a vá­rosi pártbizottságok párt- és tö­megszervezeti főelőadóit. A me­gyei pártbizottság székházában tartott összejövetel résztvevőit Hegedűs István, a megyei párt- bizottság párt- és tömegszerveze­ti osztályának vezetője köszön­tötte. Elmondta, hogy az értekezlet célja, összegezni a Központi Bi­zottság 1969. március 6-i, vala­mint a Politikai Bizottság 1968. december 10-i és 1973. július 3-i, a városi-kerületi pártszerve­zetek és körzeti alapszervezetek munkájának fejlesztésére irányu­ló határozatok megyei végrehaj­tásának tapasztalatait. Célja az értekezletnek az is — mondta Hegedűs István —, hogy a hatá­rozatok egységes értelmezésével, érvényesítésével kapcsolatos fel­adatokat megbeszéljék, a körzeti pártalapszervezetek munkastílu­sát, munkamódszerét fejlesszék, a jó tapasztalatokat széles kör­ben elterjesszék. A megnyitó után a résztvevők meghallgatták Tengeri Pálnak, a megyei pártbizottság párt- és immmm Megnyílt a VI. országos úttörőparlament Szerda délelőtt a zalaegerszegi ifjúsági és úttörőházban összeült a hatodik országos úttörőparlament. 300 úttörő és kisdobos küldött 1 200 000 úttörő és úttörősorba lépő kisdo­bos képviseletében 4 napig tanácskozik az úttörőmozgalom eredményeiről, további feladatairól. Az ifjúsági és úttörőház szín­háztermének széksoraiban foglalt helyet Szűcs Istvánná, a Magyar Üttörők Országos Szövetsége el­nöke, Varga Gyula, a Zala me­gyei pártbizottság első titkára, az úttörőparlament fővédnöke, Deák Gábor, a KISZ KB titkára és dr. Hanga Mária oktatási miniszter- helyettes. A parlament szignáljának fel­hangzása, majd a Himnusz el­éneklése után a zalaegerszegi út­törők köszöntötték a nagy gyer­mektanácskozásra a városba ér­kezett pajtásokat. A vendéglátó házigazdák nevében Varga Gyu­la, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a VI. országos úttörőparlamentet, s valamennyi magyar úttörőt. A köszöntők elhangzása után Szűcs Istvánná, az Üttörőszövet- ség elnöke tartott beszámolót az úttörőmozgalom eredményeiről, feladatáról. (MTI) • Hegedűs István köszönti az értekezlet résztvevőit. (Tóth S. felv.) tömegszervezeti osztálya munka­társának vitaindítóját, amely tá­jékoztatót adott a körzeti párt- szervezetek munkájának főbb ta­pasztalatairól és a további fel­adatokról. A tájékoztatót hozzá­szólások követték, a vitát pedig Hegedűs István foglalta össze. Délután az értekezlet résztvevői kecskeméti városnézésen voltak. Ennek során megtekintették a megyei művelődési központot, a naiv festők kiállítását és felke­resték a tudomány és technika házát is. A program végén ellá­togattak a kecskeméti IV. kerü­leti (Budai úti) körzeti pártszék­házba. G. S. Téli szünet: december 22-től január 3-ig Változatos program készül a diákok szabad idejének eltöltésére ms&m '■mm A TÁRSADALMI TULAJDON VÉDELMÉBEN Őrjárat két vállalatnál "I A múlt évi bűnügyi sta- tisztikai adatok szerint a megye — az ismertté vált — a népgazdaságot károsító bűncse­lekményekkel a harmadik, a társadalmi tulajdont károsító bűncselekményekkel a negyedik helyet foglalja el az országban. A népgazdaságot károsító bűn- cselekmények száma nem nagy, az összes cselekmények mintegy 0,2 százaléka, azonban társadal­mi, gazdasági életünkre veszé­lyesek, ezért nagy figyelmet ér­demelnek. Megyénkben az ismertté vált vagyon elleni bűncselekmények 33,4 százaléka a társadalmi tu­lajdont károsította. Ezek mint­egy 10,5 millió forint veszteséget okoztak népgazdaságunknak. ' Egyes vagyon elleni bűncselek­ményfajták között, gyakoriságá­nál és a károkozás mértékénél fogva, jelentős helyet foglal el a betöréses lopás, a lopás és a csalás, de ezek közül is kiemel­kedik a sikkasztás és a hűtlen kezelés. A statisztikában arány­lag kisebb számban található a rongálás, ám az ilyen módon okozott kár igen jelentős. E rö­vid statisztikai felsorolás bizo­nyára ráirányítja a figyelmet a szocialista vagyonvédelem fon­tosságára, s arra is, hogy a rend­őri és bűnüldöző szervek mellett, az egész társadalom feladata a népgazdasági és társadalmi tu­lajdon védelme. A rendőri tevékenység közép­pontjában a bűncselekmények megelőzése áll. A nyomozások, vizsgálatok során az elkövetők felderítése mellett, a bűncselek­mények elkövetését segítő oko­i® kát és körülményeket is felderí­tik, s azokat az illetékes gazda­sági vezetővel közlik, nyilván­valóan annak megszüntetése ér­dekében. Az elmúlt esztendőben 270 esetben figyelmeztető és jel­ző levélben kért a rendőrség in­tézkedést a különböző gazdasági vezetőktől. Az a tapasztalat, hogy a vállalatok, üzemek, ter­melőszövetkezetek vezetői eze­ket, mint segítő intézkedéseket fogadják, s a feltárt hiányossá­gokat igyekeznek rövid idő alatt megszüntetni. Mint már említettük, a meg­előzés a legfontosabb, s ezért a rendőri szervek népgazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi elő­adásokat, ankétokat tartanak: Évenként 350—400 előadáson mintegy 18—20 ezer ember vesz részt, amelynek eredmé­nyességét az bizonyítja, hogy egyes bűncselekmény-fajták az ankétot, vagy előadást követően csökkentek, vagy megszűntek. Nem közömbös a megelőzés szempontjából, hogy milyen a gazdasági vezetők és a rendőrség közötti kapcsolat. Megyénkben a gazdaságvezetők legnagyobb része a társadalmi tulajdon fo­kozott védelme érdekében, jó munkakapcsolatot alakított ki a rendőri szervekkel, különösen a társadalmi tulajdon védelmével foglalkozó apparátussal. Nagyon sok példát lehetne felidézni ar­ra, hogy a vezetők, s közülük a középvezetők a társadalmi tulaj­don védelmét célzó intézkedé­sekhez véleményt kértek, vagy kérnek, esetleg közös intézke­déssel előzik meg a bűncselek­mények elkövetését, szüntetik meg az előidéző okokat. i^l Vietnami szemmel Két kedves vietnami újságíró barátunk látogatásáról, megyénk­ben tett körútjáról már jelent meg riport lapunkban. Különös azonban — vagy talán mégis tel­jesen érthető —, hogy milyen mély nyomokat hagyott bennünk a velük folytatott beszélgetés. Éreztük, hogy nem mindenna­pi emberek, s bizonyára a hős nép iránti évtizedekig tartó nagy figyelmünket, érzelmeinket is most rájuk ruháztuk. Az egyik­ről tudtuk, hogy ezredesként harcolt hazája függetlenségéért, a másik, a szikárabb pedig mindig Petőfiről beszélt, mintha maga is poéta volna titokban. Meghatódtunk, amikor elmond­ták, többször is elismételték, mi­lyen sokat jelentettek számukra a szabadságukért folytatott küz­delmük, éveiben Petőfi Sándor versei. Meg kellett nekik mutatni a Petőfi-emlékhelyeket, s hozzánk is azért jöttek, mert az újság cí­mében Petőfi nevét hordozza. Először azt hittük, hogy ez vala­mi romantikus hevület, Petőfin át néznek és látnak bennünket, őt keresik ezen a tájon. Aztán megértettük, hogy többről van szó, ez csak a fonál, ami összeköt minket, s nem is érik be eny- nyivel. Többre kíváncsiak, ponto­sabban szólva, mindenre, kíván­csiak. Szinte kielégíthetetlenül tudnak kérdezni, amikor már azt hittük, hogy biztosam ellankadta figyelmük a sok ténytől és adat­tól, kiderült, hogy csak mi fárad­tunk el, ők még mindig kérdez­nének, ha nem lennének ebben is olyan tapintatosak, udvariasak. Űj volt nekik a mi életünk. Néha azt éreztük, hogy az ered­ményeink puszta felsorolása is di­csekvésnek tűnhet, előttük, hiszen ők most kezdik csak hazájuk új­jáépítését, legfőbb teendőjük a ro­mok eltakarítása, a háború okoz­ta sebek begyógyítása. Aztán, ki­derült, hogy felesleges az aggo­dalmunk, s éppen a távlatok, a szocialista építőmunka elérhető eredményei, lehetőségei érdeklik őket. A sajtó tevékenységét is töviről hegyire el kellett mondanunk. Bemutatni az újságot, hol mi ta­lálható, milyen rovatok vannak. Tetszett nekik, hogy sok a kép a megyei lapban. Egyszer majd elérik ezt is. Hogy most még mi az akadálya? Nincs élég film, fo­tóanyag, felszerelés. Kíváncsiak voltak, mit hirdetnek az emberek. Olvastuk a vastagbetűs címeket: Ingatlan — Lakás — Munkaal­kalom — Gépek és alkatrészek. Nem lehet vitás, hogy a nép- gazdasági és a társadalmi tulaj­don védelmének kulcsa elsősor­ban a gazdasági szervek — üze­mek, vállalatok, intézmények, mezőgazdasági nagyüzemek — vezetőinek kezében van. Nyil­vánvaló, hogy elsősorban a ve­zetésnek kell megtenni a közös tulajdon védelme érdekében a szükséges intézkedéseket. Emel­lett azonban együtt kell mű­ködniük mindazokkal a társadal­mi, hivatali — köztük a rendőri — szervekkel, amelyek hivatal­ból, vagy társadalmi funkció­jukból adódóan^segítik a, társa­dalmi tulajdon ' megvédését, őr­zését. A rendőri szervek, ter­mészetesen, a jogszabályokban meghatározott kötelezettségüket teljesítve végeznek ellenőrzése­ket a különböző gazdasági egy­ségeknél, tesznek intézkedéseket az elkövetett bűncselekmények felderítésére, vagy éppen meg­előzésére. A megyei rendőrfőkapitányság társadalmi tulajdon védelmi osz­tálya és a Petőfi Népe szerkesz­tősége éppen a bűncselekmé­nyek elkövetését elősegítő okok és körülmények megállapítása érdekében szervezett társadalmi őrjáratot, amelynek során két vállalat igazgatóját keresték fel, s kértek tőlük tájékoztatást a társadalmi és a népgazdasági tu­lajdon védelme érdekében "tett, vagy teendő intézkedésekre. El­sőként az Építési és Szerelőipari Vállalatot keresték fel, s az ott szerzett tapasztalatokról követ­kező cikkben számolunk be. Gémes Gábor Jót nevettek az egyik házassági hirdetésen, amelyik azzal végző­dött: autó, lakás van. Aztán arról beszélgettünk, hogy még a hirde­tések is tükrözik a kort, amely­ben élünk. Náluk most legtöbb­ször arról szólnak, hogy egymást keresik a Családok. Sokan nem tudnak egymásról, kutatják hoz­zátartozóikat. A hirdetések éppen ezért ingyenesek. A mi háború utáni időszakunk jutott eszünkbe. Megjegyeztem, hogy abban az időben itt is más­félék voltak a hirdetések. Akadt olyan, hogy cipőt adnék egy pár csirkéért és hasonlók. Pedig va­lóság ez, csakhogy már elfelejtet­tük. A Kecskeméti Lapok 1945. február—márciusi számaiban még találhatók ilyenek, a levéltár őr­zi ezeket: „Asszony két kisgyermekkel bármilyen munkát vállal fizetés nélkül, csak kosztot kér... L. J-né”. „L. J. vasutast keresi fe­lesége és két kisgyermeke. Októ­ber 13-án Kelenföldről tűnt el. Aki tud róla, értesítsen.” — „Ke­resem szüléimét és testvéreimet H. J. kőfaragómester.” „Eladó egy pár -ft-as gumicsizma. Bővebbet vasgyári portásnál.” „Első osztá­lyos gimnáziumi könyveket kere­sek megvételre, élelmiszerért.” Vietnalmi barátaink juttatták eszünkbe azt az időszakot, felsza­badulásunk első hónapjait, éveit. Mi már szinte elfelejtettük eze­ket, gyermekeink pedig nem is Az országos 4214 általános és 529 középiskolájában tanuló egy­millió 72 ezer általános és több mint 202 ezer középiskolásának december 22-én, szerdán kezdő­dik meg a téli szünet. A szünet január első vasárnapjáig tart, vagyis az első tanítási nap ja­nuár 3-a, hétfő lesz. A korábbi évekhez hasonlóan a napközi otthonok a téli vakációban is várják majd a gyerekeket. Az iskolákban már megkezdődtek az előkészületek, hogy a diákok hasznosan tölthessék szabad ide­jüket. Az általános iskolákban az úttörőcsapatok, a középisko­lákban pedig a KISZ-szervezetek állítanak össze változatos szün­idei programot. Készülnek a művelődési házak is, sokhelyütt külön a vakáció idejére szer­veznek műsorokat, a legkülön­bözőbb korú fiataloknak. A téli szünetben a pedagógu­sok előkészülnek a félévi osztá­lyozó értekezletre, amelyek nyo­mán a második félév első taní­tási napján osztják ki a félévi bizonyítványt. Az idén is —va­lamennyi iskolatípusban — az ellenőrző könyvbe kerülnek a félévi osztályzatok. A véglege­sített rendtartás szerint nem kapnak félévi osztályzatot az idén sem az elsősök, és az ötö­dikesek. Az idén különben a tavalyinál ezerrel több, összesen 156 600 első osztályos tanul az általános iskolákban. Az osz­tályzattól függetlenül az ő fél­évi munkájukat is értékelni fog­ják. Januárban szülői értekezle­teken találkoznak a pedagógusok a szülőkkel. A" rendtartás rögzí­ti: az első osztályban a tanév folyamán, és a tanév végén is, a tantervi követelmények alap­ján kell elbírálni a tanulókat, de a továbbhaladás szempontjából a környezetismeret, a gyakorlati foglalkozás, az ének, zene, és a testnevelés esetleges elégtelen osztályzatát figyelmen kívül kell hagyni. Az általános iskolában nem osztályozzák félévkor azokat a tantárgyakat sem, amelyeket először tanulnak az iskolások. A téli szünetet követő időszak­ban intenzív szakaszába érkezik a nyolcadikosok továbbtanulá­sának előkészítése, a pályavá­lasztási tájékoztatás. Az idén a tavalyinál mintegy négy és fél ezerrel kevesebb, 114 600 diák fe­jezi be a tanulást az általános iskola nyolcadik osztályában. December második felében — általában az egyes intézmények saját vizsgaszabályzata szerint — megkezdődik a vizsgaidőszak az egyetemeken és főiskolákon. A most folyó tanévben a fel­sőoktatási intézmények külön­böző tagozatain 110 és fél ezer hallgató sajátítja el a tudomá­nyokat. A legtöbben, mintegy 65 ezren a nappali tagozaton ta­nulnak. Több a tavalyinál az esti tagozatos egyetemi és főis­kolai hallgató; 9 és fél ezren ta­nulnak ily módon, munka mellett. (MTI) Rendelkezés az ünnepi ajándékozásról A Belkereskedelmi Miniszté­rium hivatalos lapjában válla­latainak közleményt adott ki, amelyben az ünnepi ajándéko­zással kapcsolatos múlt évi ál­lásfoglalásának, valamint a rep­rezentációs ajándékozásról és a szóró reklámtárgyak terjesztésé­ről szóló idei rendelkezésének következetes végrehajtására hív­ta fel a figyelmet. A rendelkezés szerint a belföldiek részére a kereskedelmi vállalatok ajándé­kot általában nem adhatnak. A közlemény figyelmeztet ar­ra is, hogy a kereskedelmi gaz­dálkodó szervek — vállalatok, ÁFÉSZ-ek, stb. — vállalati, szövetkezeti költségekre kará­csonyi, újévi üdvözleteket, aján­déktárgyakat és más megemlé­kezéseket ne küldjenek. V M hallottak rólá, vagy ha igen, úgy hallgatják, mint a mesét, s főleg a humoros oldalát érzik az egésznek. De hiszen mi is azon kapjuk rajta magunkat, hogy főleg az akkori — azért mégis volt ilyen — derűs epizódok és groteszk történetek maradtak meg emlékezetünkben. A szomo­rú históriákat, fájdalmas epizódo. kát jótékonyan törli, vagy homá­lyos réteggel vonja be az emlé­kezet. De a vietnami emberek még nem felejtették el azokat a napokat, mikor szinte a semmiből, a romokból kell újat teremteni. A segítséget emlegetik, amely­ben a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország részesítette őket. Biztosan nem az udvariasság mondatja velük: nagyon sokat köszönhetnek a magyar nép szo­lidaritásának. mai napig is tartó támogatásának. És most őszinte érdeklődéssel nézelődnek a ta­pasztalatszerzés vágyával tuda­kozódnak, vizsgálják kritikus szemmel módszereinket, hogy amit lehet, hasznosítsanak oda­haza. Közben — csak később derül ez ki — mi is tanulunk tőlük. Ha már elfelejtettük volna, látjuk, érezzük az indulás nehéz, mégis szívet vidító időszakát. A sze­mükből olvashatjuk ki saját múl­tunkat, s jelenünket. F. Tóth Pál Mi a panasza? — Kérem, doktor úr, a teljes és alapos kivizsgálásomat! Itt a hétfő, és én már munka- képtelen vagyok. Rámtört egyfaj­ta hét eleji betegség. A homlo­kom. A fülem. A mandulatájé­kom. Jaj, hogy tüzel mind meg­annyi testrészem! Az orromban dugulás, a nyakam meg akár egy csontőrlő garatja, úgy ropog, ha forgatom. Kérem, én azt hiszem, valami van a levegőben, hogy majdnem minden hét elején így elanyátla- nodom. Mondtam is a haveroknak ott a Nagy Vederhez címzett kis­kocsmában, még szombaton, hogy „... figyeljetek csak meg, fiúk, ha leszáll az első köd, vége a torkunknak!" Szabad szombatosuk voltunk. Vajon hol másutt pihenhetné ki a dolgozó ember az egész heti gépzaj-fáradalmát, ha nem egy kiskocsmában? A füstös, poros műhely után, ugye, jólesik egy kis kikapcsolódás. Vendel Pityuik is benne vol­tak a brigádból. „Hát üsse kő, fiúk, ha mehetnékünk van, gye­rünk a Nagy Vederhez!” össze­tartó nép vagyunk mi, kérem. Szeszeim is együtt járunk. Nem bűn az. Az a mienk, amit meg­eszünk és megiszunk. Régi igaz­ság. Hajaj! De még milyen ré­gi'... Az egészségemért minden áldo­zatra kész vagyok. Az utolsó fil­lérig. Öblögető szomszéd, seprő­érmes törzsborozó, évekkel ez­előtt megmondta: „Ha azt írják a lapok, hogy az A—1-es vagy az A—2-es vírus újra köszörüli a fullánkját, teljes gőzzel folytat­ni kell a garatfertötlenítést. Na­pi 3x3 deci tisztán már megteszi, szóda nélkül; de megfizethetet­len, ha fenntartjuk a hatást még napi 2x2 korsóval. Ez a dózis már tomporon billenti a legel­szántabb influenzavírust is. Ne­kem, Öblögető szomszédnak, el­hiheti". Azt is mondta nagyivó szom­szédom, ne becsüljem le a boro­zók tömény cigarettafüsttel dúsí­tott levegőjét se. Gondoljak arra, hogyan ehetnék máskülönben húsvétkor sonkát, kolbászt, ha amúgy magyarosan meg nem füs­tölnék? Tátva maradt a szám, képzel­heti, doktor úr, ekkora bölcses­ség hallatán! Azóta is edzem ma­gam itallal és füsttel a légutaim védelmében. És mégis... mégis minden héten megfázom. Noha a Nagy Vederben, kérem, csukva van az összes ablak. Levegőt kintről alig kapok. Esetleg egy­egy hapci, „Kedves egészségére!”, hoz némi változatosságot ebben az állóvízben, pardon, álló füst­ben. De más semmi. Semmi. Ügy higgye el, doktor úr, mint ahogy itt ülök! Hogyan? Hogy szoktam-e ideges lenni? Hogyne. Munkanapokon. Reggel 6-tól délután 2-ig egyhu­zamban. Ilyenkor bütykölök su- tyiban sok kis apróságot otthon­ra. Vaspántot a szenes kamrára, kis és nagy kampót a biciklire, teherhordáshoz; tölcsért, leme­zes szűrőt, meg ami jön.. . For­más madárkalitkákat is összefab­rikáltam már. Részenként. Per­sze, nem holmi vándormadarak­nak. Papagálytartásra valók, de szükség esetén kisebb szatkák is ellakhatnak bennük. Ne is kérdezze, doktor úr, tu­dom mire akar kilyukadni. Hát hogy ne lenne ideges az ember, an.ikor a műhelyfőnök meg egy­szerre csak benyit (folyton körü­löttem ólálkodik, már csaknem üldözési mániát kapok ettől a vizslatástól) és azt kérdezi: „Na­hát, Lógó Kartárs, megcsinálta már azt az udvari csapot?!” Ennyi nekem elég. Ezt az inzul­tust az én gyönge idegzetem már nem képes elviselni anélkül, hogy fel ne tenném magamnak a kényes kérdést: Hogyan tudjam összeházasítani, egy fedél alá szelídíteni, a vállalati és a ma­szek munkát? Mert ha ez így megy tovább, esküszöm, annyi járiányi erőm se lesz, hogy néha­napján a Nagy Vederhez betér­jek. Meg egy gyümölcslé-kosto- ‘ lóig sem bírok majd elvánszorog­ni. Látja, doktor úr, ennyi baj senyveszt engem! Remélem, ide­jében jöttem. Rögtön fél hat. Igen. Jól tetszik mondani. Pon­tos a doktor úr órája. 17 óra 30. De miért fontos ez? ... Hogy hol jártam egész nap? Gyógyítgat. tam, kúrálgattam magam. Ö, ez a kis szeszszag semmiség ... Ku­tyaharapást szőrével, tetszik tud­ni... Dolgozni? ... Nem ... dok­tor úr... dolgozni nem voltam ma. Ilyen állapotban? ... Képte­lenség. Tessék! Tessék a lázmé­rő! Negyven felé járhat... 36,7? Selejt hőmérő! Kidobni! Kérdem én: ki fogja igazolni a napomat? Ha már a táppén­zes papírt olyan haragosan félre tetszett dobni ... Senki? És mit mondjak holnap a műhelyfőnök­nek? Hogy az én bajomat nem a doktor úr hivatott orvosolni? De kérem! Nekem is van bizto­sításom! —hl -1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents