Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-24 / 278. szám

1976. november 24. • PETŐFI NÉPE C 5 Beszéljünk az iskolákról II. Eszközök, tankönyvek, pedagógusok Régen tudja mindenki, hogy már az általános iskola első osz­tályában sem elég egy irka és egy ceruza. Tömött táskával igyekez­nek! az apróságok reggelenként, vagy délben az iskola felé, de a tanuláshoz szükséges valamennyi eszközt nem vihetik magukkal, azok egy jó része a tantermek­ben, szertárakban várja őket. Kü­lönösen érvényes ez a felsőtago­zatosokra, a gimnazistákra, a szakközépiskolásokra. Régi peda. gógiai felismerés, hogy a magya­rázásnál, az olvasásnál sokkal többet mond a szemléltetés, az éppen vallatóra fogott tárgy, ál­lat, jelenség bemutatása, kipróbá­lása. Elmondhatjuk — amint a NEB vizsgálata is megállapította —, hogy az úgynevezett alapfel­szerelések döntő többsége megta. lálható iskoláinkban, szemléltető eszközökkel, audiovizuális felsze­relésekkel jól el vannak látva ezzek az oktatási intézmények. A gyakorlati oktatás kedvező, de... Bosszantó viszont, hogy egy-két apróság hiánya miatt gyakran nem tudnak a tantervben előírt menet szerint haladni a pedagó­gusok. Például a kecskeméti Czollner téri iskola régen várja a kísérleti matematika oktatásá­hoz szükséges eszközöket a TA- NÉRT-től, de onnan még a meg­rendelést sem igazolták vissza. Adódnak azonban más hiányos, ságok is. Ilyen többek között, hogy a már meglevő szemléltető eszközök kihasználását akadá­lyozza a kezelési ismeretek hiá­nyai, de ha ez van is, nehéz a ja­vítás, nincs alkatrész. Jól bevált gyakorlat, hogy Kecskeméten és Kiskőrösön szerződést kötöttek az iskolák a GELKA-val az audió- vizuális eszközök javítására. A kiskőrösi járásban pedig egy kü­lön szakembert vettek fel erre a feladatra. A GELKA-val kötött szerződés nemcsak soronkívülisé­get jelent egy-egy iskolának, ha­nem azt is, hogy a szerviz csak a felmerült anyagköltségeket számlázza, a javítást társadalmi munkában végzik a szakemberek. Nem ilyen kielégítő azonban a helyzet a megye többi városában, községében. A GELKA és a szol­gáltató ipar alkatrészhiány és egyebek miatt nem vállalja az is­kolai eszközök jaivítását, így az­tán ezeken a helyeken — ahol egyébként is nagy sfzükség lenne az oktatást könnyítő, segítő esz­közökre — kénytelenek Budapes. ten javíttatni, ami viszont 4—5 hétig is eltarthat. Olyan is akad azonban, hogy nincs pénz a javí­tásra. Az ágasegyházi és a sza­badszállási iskoláknál 19, illetve 24 ezer forint értékű berendezést nem tudnák használni emiatt. Van azonban súlyosabb példa is: A kecskeméti közgazdasági szakközépiskola ügyviteli-gyakor­lati oktatásához mintegy 1 millió forint értékű géppark van. Az is. kola a már említett Űjkollégium- ban kapott helyet, de a tervezett felújítás miatt a szakközépiskola várható átköltöztetése nem teszi lehetővé, hogy a gépeknek szük­séges három tantermet elfoglal­ják. A gépek állnak, s a szakis­kola azt tervezi, hogy kéri az ügyviteli gyakorlati oktatás fel­függesztését. Hiánycikk a gyurma, rajzlap El kell ismerni, hogy az előző évekhez viszonyítva sokat javult a tankönyvellátás. Az idei nyár végén valóban minden könyvet, füzetet megkaptak a diákok — kivéve egy-két könyvet, amelyek Munkásőr sajtóbibliográfia Múltunk, hagyományaink, em­lékeink címmel rövidesen megje­lenik a munkásőrség megyei pa­rancsnokságának gondozásában a megyei munkásőr sajtóbibliográ­fia. A munka felöleli a húsz év n alatt megjelent, a munkásőrség­ről szóló anyagokat, amelyek a Petőfi Népében, annak vidéki ki­adásaiban, illetve a Munkásőr cí­mű lapban jelentek meg. A bib­liográfiát. Fekete Dezső főkönyv- táros, a kiskunhalasi városi könyvtár dolgozója éa Bozóki Jó­zsef munkásőr, a Katona József megyei Könyvtár csoportvezető könyvtárosai állította össze. A munkásőrség 20 éves évfor­dulójára megjelenő kiadvány első közleménye az 1956. november 17. keltezésű híradás, amely Kádár elvtárs nyilatkozatára utal. Esze­rint felfegyverzett munkásokkal le kell törni az ellenforradalmat. A további címekből nyomon kö­vethető a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 13. szá­mú törvényerejű rendelete végre­hajtása, a munkásőrség megszer­vezése, fejlődése, életének tükrö­ződése. Emellett a szerzők fel­jegyzéseikkel egészítették ki a címjegyzéket, amelyek megköny- nyítik például a névadókra, vagy a kitüntetésekre vonatkozó írások, közlemények felkutatását, fel- használását. Utalnak a megjelent képanyagra is. A címleírást egyébként személyi, földrajzi és tárgymutató egészíti ki, amely még jobban segíti a tájékozódást. A 20. évfordulóra megjelenő bibliográfia mindenképpen jó adattár a munkásőrség kétévtize- des történetéhez, önmagában is sok kérdésre ad eligazítást, ese­ményeket és neveket helyez el az idő folyamatában. A bibliográfia mindenképpen hézagpótló munka, amely nélkül minden bizonnyal szegényebbek lennénk, hiszen helytörténeti, illetve munkásmoz­galmi célokat is szolgál. G. G. nem véglegesen hiánycikkek, csu­pán később jutnak el a boltokba, a gyerekekhez. Reális tehát a vizsgálati anyag megállapítása, hogy a tanévkezdéskor mutatkozó hiányok pótlása szeptember kö­zepéig csaknem teljesen megtör­tént. Mit jelent ez a „csaknem teljesen” ? Meglepő módon azt, hogy ál­talános hiány az iskolákban az orosz—magyar szótár. Herceg­szántón a délszláv iskola a nem­zetiségi tankönyveket minden év­ben késve kapja meg. A NEB ál­tal vizsgált városokban, járások­ban általános hiánycikk a rajz­tábla, a rajzlap, a gyurma, a szí­nes ceruza, a festék. A bajai víz­ügyi szakközépiskola tanulói pél­dául képtelenek beszerezni az úgynevezett grasos léptékmérőt. Ha esetleg van, az nagyon drága, mert külföldi. Ezek a hiányosságok azonban nem a kereskedelmi szerveink munkájából fakadnak. Az iskolák ugyanis még áprilisban megküld, ték rendeléseiket a boltoknak, ahonnan időben továbbították azokat. A boltosok sokat fáradoz­tak azon, hogy a lehetőségekhez mérten kielégítsék az igényeket. De ha valamit nem gyártanak, akkor érthető, ha azt a bolt nem árusítja. A népi ellenőrök vizsgálatának megállapításait és a hiányosságok megszüntetésére tett javaslatokat érdemes és szükséges is megszív­lelni, de azon túl cselekedni is. Gá] Sándor FURULYASZÓ, GORDONKA, ÉNEKKAR Eredményes zenei nevelés Baján Do-do-re, mi-re-do.. i az is­mert szolmizálás gyerekhangon csendül ki a bajai Kállai Éva Ének-zenei Általános Iskola el­ső osztályból. A teremben Van- csura Béláné kezét és szájmoz­dulatát figyelik a csilingelő han­gú kicsinyek, amint az ének­leckét tanulják. Az emeleti tanteremből egy­behangzó furulyaszó szökik ki a folyóséra. Ott a másodikosokat tanítja Szalma Sándorné az in­tézet igazgatónője. Az iskola jö­vőre ünnepli fennállásának 20. éves jubileumát. 1957-ben ipint a tanítóképző gyakorló iskolájá­nak tagozata kezdte működését. Az első évek a megalapozás évei voltak. Az „aranyeső” 1966- tól kezdődött. Ettől számítva ugyanis valamennyi úttörő kul­turális szemléről aranyoklevéllel tértek haza. Az 1967-es veszpré­mi úttörő kórusfesztiválon ők képviselték megyénket. Később önálló hangversenyek Baján. A sikereket tetézte az 1970-es ju­goszláviai meghívásos fellépésük. 1971-ben és 1972-ben rádiói szereplés, 1973-ban siker Pécsett az Éneklő Ifjúság befejező hang­versenyén. Kecskemét, Dunapa- taj az újabb sikeres fellépések színhelye. 1975 fordulat az iskola évében, önálló igazgatóság ve­zetése alatt működik tovább, ugyanebben az évben húsz sze­replés. Egymást követi a társa­KULTÚRÁNK KÜLFÖLDÖN A Varsói Magyar Intézet évadja Váczi Mihály, Simon István, Ben­jámin László, Garai Gábor. Ady Endre születésének 100. évfordu­lója alkalmából számos előadást terveznek, magyar vendégek rész­vételével. A Magyar Intézet Varsó köz­pontjában a „magyar kultúra nagykövetsége” varsóiak számá­ra Naponta több százan is meg­fordulnak az intézet székházában. Egyesieket a magyar irodalom, másokat a magyar festészet, szob­rászat, vagy „filmművészet érde­kel közelebbről, vannak, akik a magyar sajtótermékekre kíván­csiak, vagy könyvet vesznek köl­csön, sokan pedig az intézet mel­lett működő „kultúra” boltban magyaros emléktárgyakat vásá­rolnak. Az intézet egyik legfontosabb feladata a klasszikus és mai ma­gyar irodalom népszerűsítése: Iro­dalmi estéket, kiállításokat, elő­adásokat és felolvasásokat ren­deznek. Az idén József Attila Vö­rösmarty, Berzsenyi irodalmi es­teket rendeztek már. Különösen nagy sikere volt a Rákóczi Fe­renc születése 300. évfordulója al­kalmából rendezett rendezvényso­rozatnak. Hasonló rendezvények­re — közöttük tudományos ülés­szakokra — több lengyel város­ban is sor került. Jövőre az intézet a magyar for­radalmi költészetről tart előadá­sokat. Olyan költőkkel kívánja megismertetni a lengyeleket, mint A varsói Magyar Intézet nagy súlyt helyez a magyar zene nép­szerűsítésére is. Mai magyar ze­neszerzőket bemutató találkozó­kat szerveznek, amelyeken a ze­neszerzők és a legjobb magyar előadóművészek vesznek részt. A műsorból nem hiányzik a magyar népzene sem: az elmúlt hónap­ban több legyei városban nagy sikerrel szerepelt a sarkadi „Re­pülj Páva” citeraegyüttes. 1977- ben több magyar művész ven­dégszereplését is tervezik. A Magyar Intézet nyelvtanfo­lyamai nagy érdeklődést váltanak ki évről évre. Az idén ismét több jelentkező volt. mint ahányat az intézet korszerű nyelvi laborató­riuma fogadni tud. Az intézeten és ajz egyetemeken kívül nyolc intézménynél folyik Lengyelor­szágban magyar nyelvoktatás, ter­mészetesen az intézet segítsé­gével. W. Zielinska (Interpress — KS) • Énekóra az I. osztályban Vancsura Béláné vezetésével. dalmi eseményekre való meghí­vás, rangot kapott az ének-zenei általános iskola gyermekkórusa. Az iskola munkáját áthatja a Kodály-módszer. A gyerekekből nem énekeseket, hanem éneket szerető, magasabb zenei művelt­séggel rendelkező, zeneérlő fia­talokat nevelnek. Emellett nem • Sütő Károly V. osztályos, gordonka aranyérmese. ritka az olyan országos tehetség, mint amilyet. Sütő Károly V. osztályos tanuló képvisel, aki ta­valy a zeneiskolák országos ver­senyén a 10 évesek kategóriájá­ban első helyezést ért el gor­donkán. Tanárnője Gál Zoltán- né. Ugyancsak aranyérmes Háber Angéla V. osztályos, aki hegedűn ér el kimagasló eredményeket. Tanárnője dr. Aszalósné Timáry Mária. Az iskola szorgalmát di­cséri, hogy egyetlen bukott ta­nulója sincs. A gyerekek ének- szeretete átszáll a munka után hazatérő szülőkre is, olyannyira, hogy többen kérték az iskola vezetőségét, hogy alakítsák meg a szülők kórusát. A közel 250 tanuló közül 140- en hangszeren is tanulnak. Az énekkar nyolcvantagú, s tulaj­donképpen ez adja a bázisát a zene iránt oly fogékony kollek­tíva nevelésének. A bajai Liszt Ferenc felnőttkórusnak legalább fele ebből az iskolából indult el. Az iskola növendékei közt sok a jó matematikus. A nevelők szerint, aki jó matematikus, az jó zenész is. Az iskola eredmé­nyei valóban ezt igazolják. Szabó Ferenc • Horváth Erika ötödik osztályos hegedülni tanul, nyolcadik osztályosnak a zongora a kedvence. míg Búza Edit (104.) — Jóska bácsi, ha útközben ki tetszene engem dobni a kapunk előtt... Hogy Attila ne kísérhes­sen haza, hanem letehesse a kispárnájára ezt az álmos ész­tartályt — és lábujjhegyre áll­tam, hogy öszekoccantsam a homlokával a homlokomat. Köz­ben belesúgtam a fülébe: — Reggel .. . Gyere, amilyen korán csak tudsz. Szeretlek, szeplős. Jóska bácsi hazahozott a Volkswagennel. Nehéz lett vol­na megmintázni róla a frisse­ség szobrát. Ezt szóvá is tettem. Nevetett: — Ha már a buszon vagyok, elmúlik a fáradtságom. Reggel pedig, mihelyt leteszem a szol­gálatot, kimegyek a Palatínus­ra. Tudja mit, Tamara? Mondja meg a fiamnak holnap, már reggel szóljon neki, hogy mind a ketten jöjjenek ki utánam a strandra. Én foglalok egy jó he­lyet, valahol fa alatt, árnyék­ban, aztán fütyülünk a világra. Rendben van ? — Kösz, Jóska bácsi, rábeszé­lem a srácot. A kapuból addig integettem utána, amíg a Volkswagen el nem tűnt. Irtóra bírom a csen­des kedvességét. Figyelem! mintha megmozdult volna a levegő. Zörejt hallot­tam: a huzat megrázta a külső ajtón a levélbedobó fedelét. Lefekszem és végre-végre, két hét után először, akkora nagyot fogok aludni, mint a Gellért­hegy. Nyugodtan fogok aludni, talán álmodni sem fogok, de ha mégis álmodom, akkor csak At­tiláról. Igaz is: vacsora közben egyszer csak megnézett, és meg­lepetten jegyezte meg, hogy a bőröm egy árnyalattal sötétebb, mint a hajam. Vagyis nem volt felesleges a fáradozásom a bal­konon : gyűjtöttem magamra egy kevés színt. És ezután, együtt Attilával, mindig együtt napon, vízen, levegőn ... De most már indulás, aludni, kialudni mindent, hogy reggel, amikor Attila értem jön, üde legyek és szépséges! Haláli fáradt vagyok a boldog. Ságomtól, de olyan jót fogok alud­ni a boldogságomtól, hogy holnap reggelre én leszek a leggyönyö­rűbb ébredő Csipkerózsika^ A boldogságomtól. ATTILA Június 30, hétfő Még mindig nem hajnalodik. Nem tudom, aludtam-e. De a göncöket leszórtam magamról, amikor ledobtam magam az ágy­ra. Nem tudom, aludtam-e, de mindegy isi Feküdni se tudok, aludni se tudok. Semmit. Ha volna humorom, röhöghet­nék. Hogy beledögöljek a röhö­gésbe. Valahogy elcsámborogtam az ő háztömbjükig. Hány óra lehetett? Éjfél, egy óra? Álltam a kapujuk előtt, aztán azon vettem észre magam, hogy kezemben a kapukulcs, a mi ka- pukulcsunki, aztán már benne volt a kulcs az ő kapujuk zárjá­ban — s nyitotta. Hány háztömb kapujának azonos a kulcsa ezen a lakótelepen? Beléptem a liftbe. Ugyanolyan mint a mienk. Ugyanannyi a nyo­mógomb is. Ugyanannyi az eme­let. Becsúsztattam a levélbedobón a borítékot. Becsempésztem. Mint egy tolvaj. Mintha nekem kel­lene titkolnom, amit ő csinált. Rá kellett volna törnöm az ajtót? Vagy rácsöngetni? Vagy rádö­römbölni, hogy riadjon föl, és ro­hanjon ki, és ne csak reggel ta­lálja meg azt a1 kurva levelet. Minek firkálok? Ülök itt, minit egy gép, és fir­kálok, mert megszoktam, hogy ha itt ülök az íróasztalomnál, akkor firkálni kell. Vallani a naplóm­nak. Röhej. Három óra tíz perc. Mindenki alszik. Ö is alszik, abban a má­sik ugyanolyan házban. Még nem gyanítja, hogy én már mindent tudok. De reggel majd rájön. Vagy mégse kellett volna be­dobnom a levelet. Csak eltűnni, elrejtőzni. Előle. Vagy magam elől. Magától is kitalálta volna, hogy miért tűntem el. Miért dob­tam be neki, a levelet? Mintha félálomban csináltam volna. Ta­lán még mindig azt akartam, hogy védekezhessen? Mindegy. Hideg vizet akarok. Erős hideg vizet. Beállni a kádba, és megveretni magam a hideg zuhannyal. De attól még józa­nabb leszek. Mindegy. Józanab- bul, vagy hülyébben, totál mind­egy. Negyed négy. Feketerigó füty- työg. Lent a parkoló mellett, azon a csenevészi, angolkóros nyárfa­csemetén. Vagyis mindjárt haj­nalodik. Megnézhetném a napföl- keltét itthon is. Mint a táborban. Nem érdekel. Napfölkelte! Röhej. Beállók a kádba, és belefröcs­kölöm a képembe a hideg vizet. A számat is kimosom, mert olyan száraz, mint a terepen, 36 fokos hőségben, aimikor a lapát fanyele is égette a tenyeremet. Kevés a levegő, alig van leve­gő. Ha lezuhanyozok és visszalö­köm magamat ide a heverőre, talán el is alszom. Mint a hülyék a diliházban. TAMARA Nyugodt vagyok. Már nyugodt vagyok. És üres vagyok. És tár­gyilagos. Magam iránt is. Mint egy idegen. Attila iránt is. Mint egy idegen. Egyedül vagyok. Megkötözve. Pedig a kezem mozog. Jaj, ne legyen így. Ne, ne, ne! Mi lesz velünk, szeplős? A holdkórosok lehetnek ilye­nek, mint én. Mindent látok és mindent hallok magam körül, de nem valódi semmi sem. Nincs testem, és nincs súlyom, és ha nekirohannék a falnak és szét- locssanna a fejem, az se fájna. Csak dolgozni tudok. És a jobb kezem írni tud. El­kapkodott rövidítéseket. Mert mindig megrándul a kezem, meg­rándulnak az ujjaim. És a ceru­zát sem érzem valódi tárgynak. Minden igaz, ami történt. Csak én nem vagyok igaz. Talán már nem is létezem. Az éjjel, amikor azt hittem, a huzat zörgette meg a külső ajtón, a levélbedobón az alumíniumfe­delet, nem a huzat volt. Attila dobta be ezt a szörnyű levelet. Most megint hihetetlen. Nem lehetett igaz. De a levél itt fek­szik előttem. És a fénykép is. Nyugodt vagyok. Idegen va­gyok. Már fél hétkor felébredtem. Mint egy gyerek, aki abban a tudatban aludt, hogy reggel gyö­nyörű utazás vár rá. Fürödtem, felöltöztem, reggelit csináltam, hogy ha Attila nem reggelizett volna — hiszen hozzám siet, a reggelivel csak időt veszítene —^ megreggeliztethessem. Amikor ki­léptem a konyhából, akkor lát­tam meg a fehér borítékot. A szőnyegen lapult, ahogyan Attila bedobta a nyíláson. Felvettem a szőnyegről a borí­tékot. Sejtelmem sem volt ho­gyan dobódott be. Megnéztem: Attilának címezték: Fábián Atti­la. Fel volt tépve a boríték. Ügy emlékszem, hogy mosolyogtam, amíg kivettem a papírt és a má­sik papírt, ami benne volt. Ho­gyan kerülhet ide a mi előszo­bánkba egy levél, amit Attilának címeztek? Talán úgy — gondol­tam és nevettem is magamban — hogy minden, ami Attilának szól, az már mind énnekem is. Nyugodt vagyok, és nyugodt akarok maradni. Idegen. Tárgyi­lagos. Hogy ne üvöltsék újra, mint akkor, amikor elolvastam azt a mocsok szöveget, és meg­néztem azt a mocsok fényképet. Szia, Fábián! Szívből örvendek, hogy viszont­szolgálatot tehettem neked, te pi­szok állat, a június hatodikéért, amikor, ha nem emlékeznél, vé­resre vertél engem. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents