Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

1976. november 83. • PETŐFI NÉPE • 3

Megszűntek a takarmánygondok

A nyári aszály miatt hónapokon át szűkített szálastakarmány- adagokkal nevelték, tartották az állatállományt a gazdaságokban. A teljes értékű szálas takarmányokhoz jóformán csak a jól tejelő tehénállomány jutott hozzá, miután az állattenyésztők — attól tartva, hogy az eleségnek még csak átmeneti visszafogása is a tej elapadásával járna — nagy gondot fordítottak a megfelelő takarmányok előteremtésére.

A helyzet megváltoztatására a MÉM intézkedési terve alapján a termelők egyebek között összegyűjtötték a takarmányként számításba jövő szalmaféleségeket, gondoskodtak a szakszerű tárolásról és a hiányzó készletek megtermelésére másodnövényeket vetettek. Az országban mintegy 125 000 hektáron került sor takarmánynövények ismételt termelésére. A nyáron elvetett növények most ősszel jó terméssel fizetnek, s így október végén és novemberben lényegében megszűntek a takarmánygondok és zavartalannak ígérkezik az állomány áttelelése is.

Országszerte betakarították a másodvetésű silókukoricát, és minden eddiginél jobban hasznosították az üzemek a leveles répafejet és a kukoricaszárt, amely megfelelő tartósítással kitűnő takarmány. Ezekben a napokban hozzák le a földekről a kukorica még kinn levő termését, s ezzel kiegészítik az abrakkészleteket is.

A GABONATRÖSZT elegendő abraktakarmányt biztosít a következő hónapokra a kistermelőknek, akik közel 100 féle receptből összeállított takarmányféléből válogathatják ki az állományuk számára legmegfelelőbbeket. (MTI)

Kompju-T er ka számolni tanít

• A Bolyai

és az

Univerzál

szocialista

brigádok

tagjai

átadják

művüket

a tanulóknak.

• Összeadást

gyakorol az osztály.

Ajándék az iskolának

Az elektronikus komputereknek kistestvére született Kecskeméten. Négy darab, másfél voltos góliátelem tartja benne az életet. S ahogy az apróságokhoz illik, nem akar mindentudó lenni. Húszig számol, pontosabban szólva összead. Ennyit kell megtanulniuk az első osztályos gyerekeknek is.

Az elektromechanikus szerkezet Kompju-Terka névre hallgat, s doboznyi méretét meghazudtolva a katedrán áll a Hoffmann János utcai Általános Iskolában, mindenkinél közelebb a pedagógushoz. Arató Sándorné és a tanulói nyomban megszerették.

—• Meglepetésszerűen ért valamennyiünket a kis gép átadása — jegyzi meg a tanítónő. A 10-es számhatár átlépésének az oktatását szolgálja nagyon szemléletes módon. Kiválóan alkalmas a számképek gyakorlására, az elő- re-hátra számoltatásra, az egyéni és differenciált foglalkoztatásra. Az óra felén túl, amikor már lankad a figyelem, szinte felvillanyozza a gyerekeket. Eredményesen használjuk a korrepetálásokon is.

Kompju-Terka testén, valahol a szívtájékon kigyullad egy zöld lámpa, ami a teljes helyeslést jelenti a gépek nyelvén. Egyik szellemi világrasegítője, dr. Lovas Béla, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola tanára veszi át a szót:

— A tervezés során, amit Kovács Imrével, a számítástechnikai laboratórium vezetőjével végeztünk el, nem az volt a célunk, hogy egy kis számítógépet hozzunk létre. Hanem az, hogy pedagógiailag és módszertanilag hasznos készülék szülessen, amelyet viszonylag olcsón lehet előállítani.

Ennél a pontnál bekapcsolódik az eszmecserébe Rapajka Ervin elektroműszerész is, aki a főiskola szomszédságában, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára nagy fejlődés előtt álló vezérléstechnikai gyáregységében dolgozik, és a Bolyai János szocialista brigád tagja:

— Szívesen vállaltuk az elektromos szerelést, érdekes volt a feladat. Ehhez olyan anyagokat kerestünk, amelyek a kezünk ügyében voltak az üzemben, mégis szemléletesek, nagyobb távolságból is látszanak például a

T A nemzetközi kommunista mozgalom a veterán jelzővel tiszteli mindazokat akik egész életük során részesei, vezetői, vagy közkatonái a marxizmus—leninizmus eszméinek való- raváltásáért folyó önfeláldozó küzdelemnek.

Nehéz lenne megmondani: hányán álmodoztak a magyar munkásosztály soraiban a proletariátus hatalmáról, amely először és végérvényesfen a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban öltött

testet.

Az Októberi Forradalomban, a polgárháború, a honvédő háború harcaiban az orosz néppel vállvetve küzdöttek a többi népek fiai is.. Köztünk sok magyar hős áldozta életét, a forradalomért. Idézzük fel emléküket. Mindenekelőtt Ligeti Károly emlékét, aki 1918 május—júniusában az Omszkot védő internacinalista osztag parancsnoka volt, aki sebesülten fogságba esett és Kol- csak fehérgárdistái kivégezték. Ligeti Károlyt, a költőt és lángfényjelek. Nyolc-tíz óránkba került a szerelési munka.

Végezetül az Univerzál nevet viselő szocialista brigád adta rá Komp ju-Ter kára a dobozöltözéket.

— Egyaránt megtalálta feladatát a lakatos, a szerszámkészítő és a festő — eleveníti fel a társadalmi munka mozzanatait Bar- ta György, a brigád tagja, aki egyébként a Hoffmann János utcai Általános Iskola tanulója volt annak idején, összesen húsz órát fordítottunk arra, hogy a pontos mechanikai felépítés szép külsővel párosulhasson.

A kislányok és fiúk látható biztonsággal kezelik a zöld gombokat és a kapcsolókat. A nyilat az összeadási műveletben szereplő számjegyekre irányítják, s ha nem tévednek, a főkapcsoló el- fordításával megjelenik a helyes végeredmény, ami mindannyiszor elemi sikerélményt vált ki. A műszerfal közepén rajzos Miki egér trónol, mellette KRESZ- tábla magasodik, amely kivilálelkű agitátort, aki a munka és a forradalom vörös zászlaja alá ilyen szavakkal tömörítette magyarok és más nemzetiségűek ez. reit: „A mi jövendőnk, gyermekeink unoká'ink egyetlen öröksége: a forradalom! Készek vagyunk arra, .hogy az orosz forradalmat, amely az egész világnak békét és testvériséget hoz, az életünkkel is védelmezzük... az orosz forradalom, mint a dolgozó népek fölszabadításának forradalma, egyúttal a mi forradalmunk is, magyar dolgozóké.”

Ma Omszk városában emlékmű őrzi emlékét, hirdeti a hős magyar internacionalista dicsőségét.

1918. május 22-én Szamuely Tibor így lelkesítette a hazatérő és a Szovjetoroszországban maradó hadifoglyokat: „A forradalom

útjai tiszták, világosak és egyenesek. A proletariátust a forradalom útjára sodorta osztályhelyzete. Proletárérdekeink eléréséi hez, a tőké» kizsákmányolástól való teljes felsKabaduláshoz, a kommunizmus első grádicsáig

gosodik nync^n „íel^at megoldására. S az sem utolsó szempont, hogy a szellemes számológép*' puskea1 jelenlété"«"'11 a technikai érdekesség légkörét árasztja az osztályteremben.

Ez a játékos készülék elfoglalta helyét a szemléltető számjegykártyák, korongok, pálcikák között, méghozzá a sor legelején, és további módszertani lehetőségeket tartogat. Kár, hogy egyelőre az egykék közé tartozik. Hátlapján, a kapcsolórajz alatt olvasható: „ a műszert az MMGY vezérléstechnikai gyáregységének Univerzál és Bolyai János brigádjai, valamint a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola oktatói ajándékozták a kecskeméti 2. számú Általános Iskola tanulóinak”.

Ügy hírlik, hogy már útban van a Kompju-Terka család soron következő tagja, amelyik az egyszeregyet tudja. De nemcsak tudja, hanem a tanulásban és a gyakorlásban is segít.

Halász Ferenc

csakis ez az út vezet. Akik pedig ezt az utat járják, nem tévelyeg. hetnek rajta Sem jobbra, sem balra: az ingadozás, a sötétben tapogatózás nem a forradalmár tulajdonságai közé tartoznak. (...)

.. i Menjetek háza, de nem azzal a céllal, hogy újból az imperializmus jármába hajtsátok fejeteket, újból fegyvert fogva kezetekbe, újabb testvérgyilkosság- ra induljatok. A fegyverekkel zsarnokaitok kezetekbe adják egyúttal a hatalmat is; ne felejtsétek el soha, hogy p hatalommal, élni is lehet, sőt élni is kell. A példa előttetek áll, az orosz forradalomból sok mindent megtanulhattatok!”

Szamuely Tibor lelkesítő és útmutató szavai a bizalmat és győzelembe vetett hitet plántálták el ezrekben és tízezrekben, amely nem maradt nyomtalan.

A világtörténelem nagy fordulópontján a magyar munkásmozgalom történetében is új fejezet kezdődött. Hazánkban is kibontották a szocializmus zászlaját, megalakult és elindult útjára a magyalr munkásosztály forradalmi, marxista—leninista élcsapata, a Kommunisták Magyarországi Pártja, majd négy hónappal később, 1919. március 21-én — a magyar „^proletárok orosz testvéreik példáját követve — kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot

Veteránok

November 24-én ünnepeljük pártunk megalakulásának 58. évfordulóját.

Majd hat évtized telt el e történelmi dátum óta, s az alapítók többségének neve

már mindörökre bevonult a magyar nép forradalmi történetébe. Köz. tünk élnek, dolgoznak, figyelnek még jó néhányan az első évek harcosai közül. Rájuk emlékezünk ezekkel a sorokkal.

Vezetés és tanulás

• Hunya Istvánról, a magyar agrárproletár mozgalom nagy öregjéről sugárzott műsort a közelmúltban a televízió. A ma, 82 éves korában is friss szellemű veterán megrendítő epizódokat mesélt — minden hősi póz nélkül — küzdelmekkel teli életéből: a kubikus-sors nehéz kenyeréről, az első világháborús front borzalmairól, hadifogságáról és csatlakozásáról a bolsevikok vezette forradalomhoz, itthon a Tanácsköztársaság védelméről, az illegális szervezkedésről, csendőri zaklatásokról, Horthy börtöneiről, emigrációjáról a Szovjetunióba és a fel- szabadulás utáni hazatéréséről. Lapáthoz, talicskához szokott kezével gyakran fogott tollat is, újságcikkeivel is agitált, szervezett. Számomra mégis az a néhány szó volt a megragadóbb, melyet a tanulásról, az olvasásról, önképzésről ejtett. Hogy már nem fiatalon, s négyelemis „előképzettséggel” hogyan forgatta Marx, Engels, Lenin műveit, hogyan birkózott a filozófiával, hogyan rágta át magát a számára legnehezebb Anti-Dühringen

A képernyőt nézve az őszbajszú arcról egy másik, ugyancsak bajszos, de fiatal arc villant emlékezetembe. Egy ifjú mezőgazdászé. Két éve együtt voltunk lakói a Politikai Főiskola kollégiumának. Barátom — könyvtárak kidobhatatlan vendége, s könyvesboltok tékozló vásárlója —, az államvizsgára készülőben már a doktori disszertációját írta, hétvégeken otthon, saját megyéje levéltárát és hivatalos irattárait bújta, s úgy mellesleg a kollégiumban afféle színházi közönségszervező volt; operajegyeket hajtott föl társai és a maga számára. Ma, úgy tudom, az egyik megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője.

• Két típus: mindkettő jó ismerősünk. Minden megyében élnek még, ha már nem is nagy számban, s ha nem is a Hunya Istvánéhoz hasonló országos hírnévnek örvendve, a párt- és a munkás- mozgalom régi harcosai, hajdani helyi vezetői. Tisztelettel és megbecsüléssel övezzük alakjukat, merítünk életük példájából. Egyebek közt — tanulni tanulunk tőlük. Azt, hogy a tudás, a tanulás, politikai önképzés — sohasem, a legnehezebb időkben sem volt elválasztható a politikai harctól. Ma sem.

És minden megyében fiatalok százai és ezrei nőnek ki társaik közül, a párt soraiból, s válnak

— demokratikus választás vagy állami kinevezés útján, különféle területen és különféle szinten — vezetővé. Ez a „válnak” persze nem valami spontán és automatikus folyamat. Hanem tudatos kiválasztás, megismerés, a gyakorlatban való „kipróbálás” — egyre nehezebb próbák elé állítás —, felkészítés, iskolázás, képzés eredménye, melyet egyszerűen és kissé ridegen kádermunkának, vagy állami személyzeti munkának szoktunk nevezni. Célja, hogy a hármas követelménynek — a politikai, a szakmai, a vezetőkészségbeli feltételeknek

— leginkább megfelelő jelöltek közül választhassanak a választók, vagy a kinevezésre jogosult felettes szervek. Mindhárom említett követelményben nagy (bár nem egyedüli) szerepet játszik a

I*kÉp*fettSégr»az'■általános műveltség, mint alap, s erre ráépülve a szakmai és politikai felkészültség.

Bármily tiszteletreméltó és vonzó példa ugyanis az elődök hallatlan erőfeszítése a — ráadásul akkor tiltott-üldözött — marxista műveltség megszerzéséért, a proletársors miatt hiányos iskolázottság autodidakta módon Való pótlásáért: amit ők elsajátíthattak, az ma már kevés egy vezető számára. Ma más korban élünk, a mozgalom senkitől sem kívánja élete kockáztatását, viszont összehasonlíthatatlanul bonyolultabb problémák megoldása elé állítja a párt-, állami és társadalmi tisztség- viselőket, a választott testületek tagjait, s nemcsak a legmagasabb, hanem a legalsó szinteken is.

• Bonyolultabbak a feladatok, és a gyorsuló idővel szédítő iramban fejlődnek a tudományok. Igaz, politikai vezetők -és politikai ismeretekről lévén szó elsősorban, azt mondhatnánk ellenvetésül, hogy a marxizmus—leninizmus alapvető igazságai nem változtak és nem változnak. Ez így van, de szüntelenül változnak a körülmények, amelyek között alkalmaznunk kell őket. A marxizmus—leninizmus talaján a marxista társadalomtudományok egész bokra sarjadt ki és fejlődik biztatóan, nyújt nélkülözhetetlen segítséget a mai viszonyokban való eligazodáshoz (akkor is, ha néha bizonyos pontokon több és gyorsabb segítséget várunk tőlük). A ma vezetője nem hagyatkozhat ösztönei sugallatára vagy készen kapott utasításokra. Korszerű gazdaságpolitikai, szociológiai, társadalom- lélektani ismeretekkel, nyelvi kultúrával kell rendelkeznie, akár döntést hoz, akár közösséget szervez és irányít, akár propagandamunkát folytat.

Ä párt Központi Bizottsága legutóbbi, október 26-i ülésén tüzetesen foglalkozott — a propagandamunka egészében — a vezetőképzéssel is. A kialakult és bevált szervezeti keretek és optimális létszám fenntartrása mellett a színvonal, a tanulás minőségének javítására tette a hangsúlyt a testület. A szervezett képzés mellett az eddiginél több gondot kell fordítani a szervezett továbbképzésre is. Teljesen világos, hogy — mint az élet más területein — a politikai munkában sem lehet a bizonyítvány megszerzésével egyszer, s mindenkorra elintézettnek tekinteni a tanulást; a megszerzett ismereteket egy életpálya során többször is fel kell frissíteni, ki kell egészíteni. És valóban felfrissíteni, kiegészíteni! A vizsgakötelezettség nélküli továbbképzéseket sem tekintheti senki jó lelkiismerettel afféle pihentető kurzusnak.

• A Központi Bizottság a képzés és továbbképzés szervezett formáin túl igen nagy fontosságot tulajdonít az önképzésnek. A szüntelen, mindennapi, önálló tanulásnak. A politikai irodalom rendszeres olvasásának. (Nem is szólva most az általános műveltség gyarapításáról, „karbantartásáról”) Nem valami új követelményről van szó. A tanulásnak az az önálló formája valaha szinte kizárólagos, egyedül lehetséges módja volt a marxista politikai és ideológiai műveltség gyarapításának, s ma sem nélkülözhető. Legyen hát ez önmagával szemben támasztott, szigorú, belső, lelkiismeretbeli parancs minden vezető, minden kommunista számára. Akkor is, ha semmiféle vizsgabizottság nem kéri számon. Mert számon kéri előbb-utóbb — az élet, a gyakorlat, a politikai munka.

K. I.

KÉPERNYŐ

Kétmondatos emberek?

Gyors légelemző

A Szovjetunióban olyan hordozható gázelemző laboratóriumot készítettek, amely 60—90 perc alatt teljes és objektív képet ad a levegő szennyezettségéről. A Karjek—1 névre keresztelt készülék' saját elektromos tápegységekkel rendelkezik, és három napon át dolgozhat üzemanyag; víz és vegyszerek pótlása nélkül.

A hordozható laboratóriumok ipari alkalmazása fokozza majd a munka biztonságát; csökkenti a bányákban a robbanás utáni állásidőt. (APN — BUDAPRESS)

A Tanácsköztársaság kivívásában nagy szerepük volt a hazatérő hadifoglyoknak, akik az orosz proletariátua forradalmi harcában ismerték meg a győzelemhez vezető utat, s hazai osztálytestvéreikkel összefogva, a magyar proletariátus és minden kizsákmányolt harcának eredményeként teremtették meg a világ második tanácshatalmát, a magyar proletariátus első diktatúráját.

A nemzetközi imperializmus minden erejét latba vetve összefogott a magyar proletariátus for. radalma ellen. A fiatal Vörös Hadsereg hősiesen védte szocialista hazáját, harcai — különösen a dicsőséges északi hadjárat — egyike legszebb nemzeti hagyományainknak. Az ellenség túlereje győzött 1919 augusztusában vérbefojtották a Tanácsköztársaságot. Az orosz proletariátus még nem volt olyan helyzetben, hogy katonai segítséget is tudott volna adni. De az a tudat, hogy a proletárforradalom a világ egyhato- dán győzött, s ezzel a szocializmus győzelmes útjára indult, erőt és bátorságot adott a magyar internacionalistáknak és forradalmi erőknek ahhoz, hogy a harcot — ha ideiglenesen más módszerrel is — folytassák, s ha később is, de eljön a végső győzelem.

Kőszegi Frigyes (Folytatjuk.)

Többnyire felnőtteknek ír újabban meséket Palotai Boris. A Zöld dió öze Katija a nagyok értetlenségétől szenved, s kapkodva kutatja a számára gyerekkorban elapadt szeretetforrásokat. A Nemzeti Színházban hemutatott művének elmagányosodó asszonya, a Koprodukció megcsalatott írónője, az Ezüstlakodalom szomorú sivársága mind-mind arról szól, hogy a megértő és a megbocsátó szeretet, a kölcsönös figyelem nélkül tartalmatlan az élet, a napi bajok elfonnyasztják az örömvirágokat.

„Hétköznapi konfliktusokat írok, hétköznapi csalódásokat, örömöket, kudarcokat, olyannak ábrázolom az embereket, amilyenek, nem pedig olyanoknak, amilyeneknek lenniök kéne.”, írta az Üj írásnak 1972-ben adott nyilat, kozatában.

Az elidegenedés, az elszürkü- lés, a befelé fordulás irritálja, aggódva tapasztalja, hogy mind többen keresik boldogulásukat a magány csalitjában.

Problémaérzékenysége dicséretes, példás. Palotai Boris a szó legjobb értelmében kíváncsi író. Az elsők között utazott Pentelére, mert érdekelte: „hogyan vetik be téglával a kukoricaföldeket”. Tettvágytól, a segítőkész beavatkozás szenvedélyétől hajtva hét hónapig élt a nagy építkezésen.

Most mások a körülmények, kevésbé megfoghatók, ábrázolhatok a tudat mozgásai. Látványosan bemutatható, amint egy értelmes parasztemberből a környezet, a közösség, az építkezés nagy ügyének a hatására munkás formálódik. Csendesen hullámzó, egymásba kapaszkodva elrepülő napjainkban már nehezebb a nagy célok és a valóság^ viszonyának az érzékeltetése, az okok és a távlatok meggyőző megrajzolása.

A szokottnál hosszabban időztem egy tévéjáték szerzőjének a , pályafutásánál, írói egyéniségének feltérképezésével.

Tulajdonképpen arra keresem a választ, hogy egy tehetséges, min.

den idegazálával napjainkhoz kapcsolódó művész miért marad adós — s nemcsak A szürkezakós és a mama című tévéjátékban — a hús-vér valóság ábrázolásával, miért nem kavarnak föl, idegesítenek vagy lelkesítenek figurái,, noha tudom, hogy fontos dolgokról szólnak, sűrűn tapasztalható magatartásformákat képviselnek.

Bonyolultabbak a dolgok mint régebben, erről feledkezik meg az író. Többféle érdek, kötelesség hat ránk, megnövekedett lehetséges cselekedeteink, reagálásaink választéka. Sokkal nagyobb az egyén „— az alkat, neveltetés stb. — szerepe a döntésekben, mint korábban.

Palotai Borist sajnos, annyira rabul ejti a felszín, annyira hatnak rá a tünetek, hogy nincs energiája, kedve a jellemalakulás ábrázolására.

Most is csak találgatjuk, hogy mitől lett olyan ember, amilyen a Szürkezakós, mennyiben egyéni és mennyiben társadalmi okok terméke. Mi is ismerünk majdnem ilyen figurákat, majdnem hasonló szituációkat, de így nem az igazi. Túlmagyaráz és túlzottan egyszerűsít, hogy mindenki értse a tanmesét.

Messziről kiabálnak a szereplőkre ragasztott címkék: két mondattal jellemezhetem a szerdai adásban látott négy feleséget, a mamát, az írót. Kétmondatos emberek nincsenek az életben, éppen ez a csodálatos, hogy ahá- nyan, annyifélék vagyunk.

A rendező árnyalás, összemosás helyett még élesebbre állította a feleségeket egymástól megkülönböztető vonásokat: egyetlen tulajdonság megtestesítőivé váltak.

Dayka Margit volt az egyedüli, aki új színeket adott eddigi hasonló jellegű alakításaihoz, éreztette egy idős ember megpróbáltatásait. Ügy éreztem olykor, hogy minden az ő kitűnő alakításáért történik így, minden kolléga, rendező, az operatőr őt tolja előtérbe: bizonyosodjunk meg ismét színészi képességeiről.

H. N.