Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-20 / 275. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. november 20. « NINCS GÁZOLAJ, HIÁNYOZNAK AZ ALKATRÉSZEK Mi nem tetszik a főmezőgazdásznak Már teszem is hozzá: most, november elején. A kérdés eredetileg nem így hangzott. Hanem: mi okoz gondot, fejfájást ilyenkor egy agronómusnak? Ebben a formában viszont, tudom, ostobának hat. Mert mi más gondja-baja lehet, mint — ami ősztájban a legsürgetőbb, a betakarítás. Ha úgy találja az olvasó, hogy az itt következő monológ nem a betakarításból törvényszerűen adódó problémákat tartalmazza, vérmérsékletétől és közéleti érzékenységétől függően csodálkozzon el, lepődjön meg vagy legyen mérges. Aminthogy jómagam is bosszankodó fejcsóválások és megjegyzések kíséretében jegyeztem le Molnár Albertnek a császártöltési Kossuth Tsz főmezőgazdászának szavait. • Sikerült 150 mázsa fűtőolajat szerezni — mondja Weszenhoffer József műhelyvezető (Jobbra) Molnár Albertnek. — Igen. igen, a betakarítás.. A szükséges gépek — hozzá kell tenni, jó állapotban levő gépek — mindegyikével rendelkezünk, tehát alkar szerencsésnek is nevezhetném magunkat! Csak éppen ... nincs üzemanyag. Se fűtőolaj, se gázolaj, se benzin, jóformán egy deka sem. Képzelje el...! Két vagon gázolaj ai napi igényünk. Nagyon sok. Csupán a 80 ezer férőhelyes csibenevelőben hét nagy teljesítményű Kályha 50 mázsát fogyaszt Hat kombájn aratja a kukoricát, még hátra van jó néhány hektár. És kell a szárítónak is, nem is kevés ... Egy ember naphosszat csdk telefonál, másik kettő a környéket járja. Épp hogy csurran-csöppen időnként valami... Körzetileg Kalocsához tartozunk, de nekik sincs, szóba sem állnak velünk. Baja adna, ám azoknak meg hitelesített tartály- kocsijuk nincs. Kértük Kalocsát, kölcsönözzék egy-két fordulóra az övékét, hogy Baja szállíthasson. Azt hiszi ideadták? Elutasítottak bennünket, mondván: nekik is kell az autó. A múlt héten Szolnokon jártunk az ÁFOR-központ- ban. Kaptunk három kocsival — öt napig tartott Azóta naponta 2—3 órát állunk. Húsz embert érint és nyilvánvalóan a gépeket. Már a baromfitelepről is elhoztuk a tartalékot, mindössze 3 napra való maradt ott is, pedig a keltető állandóan 30 fokos meleget követel. Volt olyan, hogy a tagoktól, sőt a községbeli házakból kéregettünk. Soha ilyen még nem fordult elő. És lassan már három hónapja tart. Ha nem lett volna az 1200 mázsás készletünk, elképzelni sem tudom, hol tartanánk. Higgye el. beleőezül az ember. Tíz-tizenkét napos munka hiányzik, az idő remek, sietni kellene, mert olyan fajta a kukoricánk, hogy hamar megdől, aztán csak kézzel lehet felszedni. Jön a hűvös, esős idő, az asszonyokat sem zavarhatom ki. Nem mennek ... Ráadásul: ma lerobbant a szárító is. Sirokkó 4-es. Elszakadt a behordólánca. Gépkocsira pattantak az anyagbeszerzők — eddig egy volt, most már három futkos — és nyakukba vették az országot. Ki tudjá hol és mikor szereznek egy másikat? Mert az alkatrészek sajnos, mindig hiányoznak. Főleg az ékszíjak az NDK-kombájnokhoz. A nyáron szépen, fennakadás nélkül folyt az aratás. Miért nem lehet mindig olyan nagyszerű az ellátás? Mi foglalkoztat ezenkívül? Hát ha marad még időm rá, az új háztáji földek. Szétszórtan mintegy 200, ezelőtt parlagon heverő belterületi parcellánk van — nagyságuk 300 négyzetmétertől egy hektárig terjed —, melyek nagyüzemileg nem hasznosíthatók. Elhaltároztuk, kiosztjuk a tagoknak, háztáji szőlőművelésre. A telepítéshez és termeléshez minden támogatást megadunk. Szaporítóanyagot. trágyát, tőzeget, támrendszernek valót, gépi erőt. Eddig vagy százan jelentették be igényüket. A tsz szerződésben garantálja, hogy termőre fordulás után a tagok legalább 20 évig gazdálkodhatnak ezeken a földeken, melyeket kilépés vagy halál esetén akkori értékükön megváltunk. Egyetlen kikötésünk: a szőlőt, a mustot és a bort a szövetkezeten keresztül értékesítsék a gazdák. Na, szóval az elosztás bonyolítása is ram hárul. K. F. Idegenvezető holtidenyben Az idegenvezetőnek határozott fellépésűnek, biztos tudásúnak, barátságosnak, készségesnek kell lennie. Talán kicsit el is várjuk tőle, hiszen ez a foglalkozása. Négyesi Zsuzsa, az IBUSZ kecskeméti irodájának idegenvezetője. Vajon ez a főfoglalkozása? — Nem. Az ÉBKM Vízmű Vállalatnál állóeszköznyilvántartó vagyok. Az idegenvezetés csak mellékes. A főnökei azt mondják: lelki - ismeretes, megbízható. A KISZ- fitkár a kultúrfelelőst dicséri benne. Komolyan veszi az idegenvezetést is, erről a sok köszönőlevél tanúskodik. Vajon olyan könnyű ez a munka, vagy talán Négyesi Zsuzsa számára egy nap nem 24 óra? Nevet. — Néha olyan fáradtan megyek a vendégekhez, hogy remegnek a lábaim. De ahogy odaérek, teljesen felfrissülök. Az ember energiája kifogyhatatlan és megújulni képes, csak éppen a monoton munkát kell néha megszakítani. Állandóan még a szórakozás is fárasztó. — Az idegenvezetés tehát amolyan aktív pihenés? — Mozgás, sport, szórakozás, tanulás — de ennek egyszersmind szórakoztatásnak is kell lennie, állandó vizsgának: emberségből, emberismeretből és tudásból. — Az aktív pihenés minden elképzelhető változata egész nyáron. Ilyenkor ősztől tavaszig, holtidényben lehet lazítani? — No, nem alszunk téli álmot, mint a medvék. Ez az idény az utazási hagyományok szerint ugyan elő- vagy utószezonnak számít, programjaink azonban a íőszezoniakkal versenyezhetnek, nem beszélve arról, hogy kényelmesebbek, olcsóbbak. A karácsonyi és szilveszteri utazások már nem is számítanak újdonságnak. — Az emberek többsége nyáron veszi ki a szabadságát, ekkor van több dolga az idegen- vezetőnek is, ez azt jelenti tehát, hogy télen van több ideje. — Igen, valamivel több van, de nem kevés a feladatunk sem. A legfontosabb a szakmai felkészülés, a tanulás. — Szakmai felkészülés? Hiszen érettségizett, van országjárás-vezetői, az Országos Idegenforgalmi Tanács által kibocsátott igazolványa. Mi kell még ezek után? — Tanulni soha nem elég! És én szívesen teszem. Vizsgáztam KRESZ-ből, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem továbbképző intézetében pedig a mikrofilmtechnika alkalmazása az államigazgatásban tanfolyam oklevelet szereztem meg. Remélem munkahelyemen hasznosíthatom ezt a tudásomat. Német nyelvből szeretnék felsőfokú államvizsgát tenni, most járok előkészítőre. De az idegenvezető számára az önképzés sem hanyagolható el. Hiába ismerünk alaposan egy-egy tájegységet, mindig épül valami új az országban, szinte naponta nyílnak kiállítások, amelyeknek utána kell nézni, a szaklapokat átolvasni. — Mindig ugyanoda viszi a vendégeket? — Nem. A programokat a csoportok kérik, mi csak tanácsokat adunk. Oda megyünk, ahová hívnak és ahová kell. — Előfordul, hogy név szerint kérik? — Gyakran. Nagyszerű érzés, ha a csoport a „tavalyi” idegen- vezetőt kéri, ha lehetőség van rá# ezt figyelembe is vesszük. — Akadnak így állandó útitársak is? — Természetesen. Egy-egy termelőszövetkezet, vállalat szinte minden évben elviszi dolgozóit hazánk különböző tájaira. — Van-e egyéni statisztikája? — Az utakról naplót vezetek és fényképekkel illusztrálom. Eddig mintegy, kétezer vendéggel' 19 ezer kilométert tettem meg. És, ha már itt tartunk, hadd mondjam el azt, amit egy lengyel idegenvezető említett: másképpen kellene jelölni a magyar nyelvben az idegenvezetést. Ha jól csináljuk ugyanis, akkor valójában vendég-vezetés. Ügy kell a látogatókat kalauzolni, olyan programokat kell szervezni, hogy ne idegennek, hanem véridégnek érezzék magukat. Ez „a mi nehéz, de szép feladatunk. Kmett Klára Bizánci pénzek Bulgáriában A Bolgár Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének sumeni részlegébe megérkezett az a régi pénzekből álló lelet, amelyet a Targoviste megyei Draganovec falu közelében találtak. A több mint 4000 darabból álló rézpénz- lelet a XI—XII. századból való. Az érmék a bizánci császárok képeit ábrázolják. A pénzeket jelenleg Ivan Jordánon numizma- tikus vezetésével tanulmányozzák. A pénzérmék egyikén — a ritkán előforduló domború pénzdarabon — a II. Komnenosz János koronázását ábrázoló kép látható. Ezen az említett bizánci császár atyjának képe is kivehető, s a koronázás dátuma: 1092 szeptembere. Az effajta keltezés különleges értéket kölcsönöz a pénzérmének. (BUDAPRESS—SOFIAPRESS) FILMJEGYZET Illünk egymáshoz, drágám? A nemrég bemutatott csehszlovák film rendezőjét Petr Schulhoffot bűnügyi filmek alkotójaként ismertük meg. Általában a bűnügyi vígjátékok jólismert technikáját alkalmazó, tehetséges rendezőként lépett a közönség elé. Most bemutatott filmje is korábban kiérlelt alkotói adottságait tükrözi, ezúttal azonban nem a kriminalisztika, hanem a családi élet néhány kifigurázható visszássága érdekli. Márta és Viktor, a történet két főszereplője, tízéves házasság után, arra a bizarr elhatározás- ra jut, hogy komputer segítségével kideríti, vajon tulajdonképpen egymáshoz illenek-e, vagy sem? A komputer természetesen a néző által előre is megjósolható következtetésre jut, mindkét házasfélnek ideális partnerként egy másik, számukra ismeretlen embert jelöl meg. A partnerek megismeréséért folyó mulatságos hajsza képezi a filmtörténet további részét és eközben alkalma van a nézőnek viszontlátnia két, rendkívül tehetséges, nálunk is ismert csehszlovák művészt Jana Brejcho- vát és Vlastimil Brodskyt. Mellettük is rangos csehszlovák művészek játsszák az epizódszerepeket. A néző tehát jól jár, mert kellemes, kiegyensúlyozott, ügyes színészvezetést kap a rendezőtől és őszinte, belülről jövő humort a kedves, rokonszenves szereplőktől. És ez némileg feledteti a történet itt-ott felbukkanó közhelyszerűségét, hosszabb- rövidebb tempótlanságait. Nem tartozik ugyan a filmbeszámolók körébe az ilyenfajta érdekesség, de nem árt megemlíteni azt sem, hogy a két főszereplő Jana Brejchová és Vlastimil Btodsky az életben is házastársak. Cs. L. • A film két főszereplője: Jana Brejchová és Vlastimil Brodsky. TRAKTORMUZEUM • A Kiskunhalasi Állami Gazdaság összegyűjti az alakulás óta használt erőgépeket. A gazdaság tajói kerületében „múzeumot” rendezett be a régi gépekből. (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc — KS.) SZILVAS1 LAJOS (101.) Ma még azt tartja Ele^ mérről, hogy Elemér egy güzü, egy ügyeskedő krapek. Ha majd benő a kisöcsém feje lágya, szép lassan rájön, hogy Elemér nem güzü volt, hanem egy konok emberke, aki igazodik az élethez, mert nem tehet mást. A háromezer forintos keresetéből és az én huszonnyolcezer forintomból, amit összespóroltam, ezekből a pénzekből sohasem épült volna fel a lakásunk Kispesten. Arra pedig hiába vártunk volna, hogy kiutaljanak nekünk egy lakást. Talán mire a második vagy a harmadik srácunk is megszületik, talán akkorra. Mire már öregedni kezdtünk volna. De Attila ezt még nem érti. Nem is értheti. Mit tud egy tizenhét éves taknyos az életről? Jaj, bocsáss meg, te is tizenhét vagy, ne érts félre... De hát egy lány úgyis mindig felnőttebb. Nem világosítottam fel Évát, hogy szerintem Attila — Hamlet módjára — több dolgot tud már, mintsem egy esküvői zsongásban örömködő testvér bölcselme felfogni képes. Inkább arról érdeklődtem, nincs-e Évában szorongás amiatt, hogy abban a kispesti kertes házban mégiscsak valahogyan közös élete lesz az anyósával és az apósával. — Én leszek a legjobb meny a világon — közölte habozás nélkül és határozottan. — Tudod, Tamara, illetve honnan is tudhatnád, az emeleten, a szomszédunkban mi nyomon követtük, hogy egy öreg bácsit, az öreg Jurnikot hogyan csinálta ki szisztematikusan a menye. Hát ha én egyszer is rajtakapom magam, hogy egy dekát is hasonlítani kezdek az öreg Jurnik menyéhez, inkább nekimegyek a Dunának, de nem viselem el magam olyan deformált alakban. Nekem az öreg Jurnik ki- csinálása olyan tanulság, hogy egy életre elég. Ekkor éppen be kellett rohannunk az Oktogon melletti konyhabútorüzletbe. Éva nem mondhatott többet az öreg Jurnikról, akiről én honnan is tudhatnék. Tudok az öreg Jurnikról és arról is, hogy ennek az öregembernek a halála miatt csábíthatta el Attilát az az autós csaj. Olvastam Attila naplóját, és talán sohasem fogom elfelejteni, hogy az a nő kigombolta Attila kockás ingét, és becsúsztatta a síma, hideg kezét az inge alá.” És ahol végigvetkőztettek az uj- jai, ott mindenhol meztelen lettem." Leírtam ezt, és megfájdult a hasam. A menzesz. Igyák egy kortyot a konyakból, amit Anikó a szekrénysor bárfiókjában tart? Nem, most már úgyis el kell múlnia magától is. Harmadik nap, de legkésőbb negyedik nap reggelre mindig túl vagyok rajta. Inkább lefekszem. Jaj, szeplős, de jó, hogy holnap este újra látlak! De most meg egyszerre elmúlt a fájás a hasamból. És még azt is le kellene írnom, amit Éva a Kiskörúton mondott Attiláról. — Apa természetét örökölte a kisöcsém, egy az egyhez, Apa kérődző természetét. Rágni, rágni mindent a végtelenségig, de nem megemészteni. Vagy ha mégis, hát tízszer annyi idő alatt, mint egy normális ember. Nem vitatkoztam Évával. Nem igazítottam helyre a jelzőt, amit használt. Éva úgysem érti. „Tízszer annyi idő alatt mint egy normális ember”. Ha úgy mondta volna, hogy tízszer annyi idő alatt, mint egy átlagember, rá- bólintok, hogy igaza van. Mert cáfolhatatlan, hogy ahogyan Fábián Jóska' bácsi nem átlagember, úgy Attila sem átlagos. Ezért lesz nehéz az élete, amit együtt akarok élni vele. Mindig. Ha kellek neki, később is. De ha egyszer majd nem kellek, nekem akkor sem kell senki Attila helyett. Inkább maradok magányos egész életemben, de soha senki más! Belehalnék, ha valaki más akarna hozzám érni szerelemmel vagy szexeszel. Szeretlek, szeplős! És most már tudom, hogy kellett nekem ez a két hét, amíg nem láthattalak. Kellett, hogy cáfolhatatlan és visszafordíthatatlan tudássá erősödjön bennem, amit enélkül a két hét nélkül csak felületesen éreztem volna. Ez rém ünnepélyes, amit leírtam. De igaz! Aludj jól szeplős, és álmodj szépeket. Rólam. Ez az utolsó éjszakád ott Jankavölgy-táborban. Holnaptól sohasem alszol egyedül. Akkor sem egyedül alázol, ha te otthon nálatok fekszel a pléded alatt, én pedig itt, kilométernyire tőled. És amit ma Évától hallottam, az is jó lecke nekünk. Ha Éva és a vőlegénye össze tudták szorgalmazni alz otthonukat, ahol majd lakni fognak, miért ne lennénk képesek mi is, hogy megteremtsük? Szeretlek, szeplős, és ha neked nincs is Elemér-természeted, majd lesz nekem, átcsdnálom ma. gam, hogy kettőnk helyett is gyakorlatias és akaratos legyek. ATTILA Június 29, vasárnap Bölcs belenyugvással kell tudomásul vennem, hogy ez a gyorsvonat, ami a zsibbadt ülepem alatt csattog Budapest felé, nem azonos azzal az expresszel, amivel két hete (tizenöt napja), a jankavölgyi táborba j -repültünk. Ez a gyorsvonat egy szabályszerű vasárnap délutáni szerelvény, ami vidékről halad Budapest — szép fővárosunk felé. Nem véletlenül vagyok köteles hangsúlyozni, hogy vasárnap délutáni gyors, és azt se véletlenül írtam le, hogy vidékről a főváros felé. Ütitársaink legtöbbje ugyanis faluról jön, állig fölfegyverkezve, demizsonokkal és pintesüvegek- kel. Speciális fegyverzetük az oka, hogy a koszos folyosók és a versenyképesen koszos fülkék légterét (mint egy telített oldatot az oldott anyagok) tökéletesen átitatja a /bor- és pálinkaszag. Mintha egy mozgó kocsmahivatalban utaznánk Ütitársaink közül a legtöbben látogatóban voltak falun, illetve a hét végét töltötték (pihenés gyanánt) falun. Nem kétséges, hogy akik gyerekkel terhelve utaznak, azok voltak látogatóban a fálusi rokonoknál. Akik egyedül vagy kisebb-na- gyobb kollektívákba verődve rá- aatják magukat, azok atz ingázók, akik Budapesten vagy valahol a főváros környékén melóznak egész héten, és csak a hét végére jutnak haza a családhoz. De ami azt a társadalmi kérdést illeti, hogy kik tankolták föl magukat szakszerűbben, nehéz különbséget tenni a rokonlátogatók és az ingázók között. Éppen az előbb billegett el itt előttem (a kocsi vécéje mellett ülök a lehajtható kis pádon) három kiválóan képzett részeg honfitárs, akik közül az egyik az állampolgári jogok hiánytalan ismeretében határozottan állította, hogy nincs olyain a magyar törvény, ami a magyar dolgozónak megtiltaná, hogy a vonaton is magyar ember módjára piálhasson, a másik két politikus közül az egyik szónokian emelt hangon csatlakozott az előtte szóló magyarnak a véleményéhez, harsány szövegében úgy értelmezve az alkotmányt, hogy abból fakad a dolgozó magyar embernek a piához való joga. a harmadik közéleti személyiség pedig szívből fakadó hazafias meggyőződéssel bólogatott, mert nyilatkozatra fakadni már magyarul se tudott, csak bólogatni, de a feje tagadhatatlanul nemzetiszínűen csuklóit a szegycsontjára. Snuki rendelkezik ázzál a különleges adottsággal, amit tőlem megtagadott a fejlődéstan : őt nem fojtogatja a fülkében áporodó pálinkaszag és cigarettafüst (a fülke ablakát ugyanis azért nem szabad lehúzni, mert egy illumi- nált magyar anya is tartózkodik a fülkében, aki féltőn óvja pó- lyás csecsemőjét a huzattól. Snuki rövid noszogatás után beletörődött, hogy a mellette és a vele szemben illatozó három pirospozs. gás hapsival negyedik gyanánt kísérletileg zsugázzon két-három partit. (Folytatjuk.)
