Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-17 / 272. szám
1976. november 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Tervek a közétkeztetés javítására Milyen az ebéd ? — Veszteséges szolgáltatás — A 10—14 évesek kiszorulnak Kilenc báziskonyha épül A közétkeztetés — a munkahelyen, illetve a böcsődében, óvodában, iskolában, egyetemen kapható kedvezményes árú ebéd — egyike a legszélesebb körben igénybe vett társadalmi juttatásoknak. Am az étkezés körülményei, a menük ösz- szetétele, minősége, a felhasználható nyersanyagok értéke, a szolgáltatás hozzáférhetősége és ára igen eltérő. Erről, illetve a nagy eltérések okairól, és a közétkeztetés fejlesztéséről tárgyalt november 9-i ülésén a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. Egy és negyed millió ebéd Azj elnökség megállapította,' hogy egy és negyed millióan étkeznek a munkahelyükön, ami azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak jóval több mint egyhar- mada veszi igénybe ezt a szolgáltatást. Sokhelyütt azonban a konyha kapacitása, az étterem befogadóképessége korlátozza az ebédelők számát, másutt azért nem él mindenki a lehetőséggel, mert vagy drágának, vagy valamilyen okból nem megfelelőnek ítéli a munkahelyi ebédet. Hogy milyen is valójában ez a szolgáltatás, jó vagy rossz, drága vagjtTolcsó, azt nem is lehet egyértelműen- megállapítani, hiszen szinte munkahelyenként változó. Az anyagi hozzájárulás mértékét és a felhasználható nyersanyagok értékét a munkáltatók, illetve a kollektív szerződések szabják meg, de az ebédet is a különféle szövetkezetek, vállalatok főzik, szolgálják fel — természetesen eltérő színvonalon. Az étkezők nagyobb részéről az a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó tizenegy munkahelyi vendéglátó vállalat gondoskodik, 30 százalékuknak a vállalatok, intézmények saját konyhái főznek, a többieknek ÁFÉSZ-ek, kereskedelmi vendéglátó vállalatok készítenek előfizetéses ebédet. Az úgynevezett nyersanyagnormát csak a költségvetési intézmények dolgozói számára szabályozták, egyéb munkahelyeken ez is igen nagy eltérést mutat, akárcsak a vállalati hozzájárulás, amely 1,56 és 12 forint között szóródik. Tehát rendkívül nagyok a különbségek. A szolgáltatás kiterjesztését gátolja, hogy a munkahelyi étkeztetés nem nyereséges vállalkozás. Az említett 11 szakvállalat például 20 százalékos állami támogatást kap, mivel a korlátozott árrés nem nyújt fedezetet a költségekre. Más vállalatok, amelyek nem csak közétkeztetéssel foglalkoznak, egyéb tevékenységük során igyekeznek megkeresni esetleges veszteségüket. Legyen gyermekétrend ! Még nehezebb helyzetben van a gyermekek étkeztetésével foglalkozó hálózat. Az óvodai konyhák 45, az iskolaiak 60 százalékkal főznek több ételt, mint amennyire eredetileg épültek. Elavultak az étkeztetési normák, emiatt sem tudják a gyermekeket megfelelő ízű, összetételű, minőségű ebéddel kiszolgálni. A szakszervezet elnökségének megállapítása szerint a normákat az egyes korcsoportoknál differenciáltan kellene emelni. Az étrendben is jobban figyelembe kellene venni az életkori sajátosságokat, de ezt sokhelyütt az is akadályozza, hogy a konyhák vezetői sem rendelkeznek speciális szakismerettel. Túl a minőségi követelményeken, a mennyiségieket sem tudják kielégíteni. A bölcsődések, óvodások, a szakmunkástanulók és az egyetemisták, főiskolások étkezése megoldott, a középiskolások túlnyomó többsége is kaphat kedvezményes ebédet. Nem így az általános iskolások, akiknek alig- több mint egyharma- dáról tudnak gondoskodni. Általában csak a napközisek jutnak kedvezményes ebédhez, elsősorban tehát az alsó tagozatosok, így a 10—14 évesek kiszorulnak a szolgáltatásból. A munkavégzés előfeltétele Az elnökség leszögezte, hogy — az ide vonatkozó párt- és kormányhatározatok értelmében — az étkezést a munkavégzés, illetve a tanulás előfeltételeként kell kezelni. A társadalmi gondoskodás fejlesztéséért egyaránt felelősek a munkaadók, az oktatási intézmények és a szolgáltatást végző vendéglátó vállalatok. A munkahelyükön étkezők arányát a jelenlegi .37 százalékról 1980-ig 45—50 százalékra kell emelni. A gyermekétkeztetésben a legnagyobb gondot az általános iskolások ellátására kell fordítani; 1980-ig 150 000-rel emelik az étkezésben részt vevő 6—14 évesek számát. Igyekeznek megoldani, hogy a napközibe nem járók is ebédelhessenek. Ennek érdekében 320 millió , forintos költséggel nagy, úgynevezett báziskonyhákat építenék Budapesten, Miskolcon, Pécsett, Szegeden, Győrött és Szolnokon, ösz- szesen kilencet. A kereskedelmi vendéglátó vállalatok fokozottabb bekapcsolásával, technológiai fejlesztéssel, az új iskolákba tervezett étkezési kapacitások megépítésével, a meglevők rekonstrukciójával bővítik az étkezési lehetőségeket. Szükség lenne egy reális norma-minimum bevezetésére, ezért megbízta a KPVDSZ illetékes szerveit, hogy dolgozzák ki a munkahelyi és gyermekétkeztetés normaemelési javaslatát, valamint a vállalati hozzájárulás szükséges mértékét. Így állami intézkedések, vállalati törekvések és a szakszervezeti javaslatok hatásának eredményeként várható, hogy a közétkeztetés mind többek számára lesz hozzáférhető és színvonala is emelkedik. G. Zs. Befejeződött az árvédelmi művek őszi szemléje Az Országos Vízügyi Hivatal irányításával a vízügyi igazgatóságok befejezték a folyók mentén kiépített több mint négyezer kilométer hosszú árvédelmi töltés őszi műszaki szemléjét, ami egyúttal a téli jeges ár elleni védekezés előkészületeinek is fontos állomása. A vizsgálatok szerint a felkészültség jónak minősíthető. Mindenütt gondoskodtak a védekezéshez szükséges felszerelésekről, anyagokról. Az árvízvédelmi biztonság folyamatos növelésére idén előirányzott 217 millió forint értékű töltéserősítési munkát már befejezték, s a kedvező időjárást kihasználva a jövő évi programból előbbre hozott feladatok megvalósításával jelentősen túlteljesítették 1976. évi tervüket. A Körösök völgyében befejezték a mérgesi és a mályvádi szükségtározók kiépítését. Többéves munkát fejeztek be a Szigetközben, ahol a Duna jobb partján 62 kilométer hosszú gátat erősítettek meg Rajka és Gönyü között. A Duna legalsó balparti szakaszán az országhatártól Bajáig az előző években már megerősítették * a gátakat, s az idén Baja és Solt között folytatták a korszerűsítési programot. Jelentős erőkkel dolgoztak ebben az évben a Bodrog és a Szamos gátjainál, valamint a szegedi és a győri partfalépítésnél is. A téli felkészülés újabb állomásaként november végéig gondoskodnak a nyáron vontatási feladatokkal foglalkozott jégtörő hajók alapos műszaki felülvizsgálatáról, karbantartásáról és javításáról, így decemberben már 11 nagy teljesítményű, 9 közepes és 7 kis jégtörő hajó áll majd bevetésre készen a vízügyi igazgatóságok rendelkezésére, hogy folyóinkon késleltessék a zajló jég beállását és tavasszal segítsék a torlaszok megbontását, a jég le- úsztatását. A magyar—jugoszláv vízügyi megállapodásnak megfelelően szükség esetén ezen a télen is átirányítanak magyar jégtörő hajókat a közös érdekű jugoszláv Duna-szakaszra. Az OVH központi és a vízügyi igazgatóságok területi kárelhárítási osztagai is befejezték idei felkészülési programjaikat. Valamennyi osztag sikeresen vizsgázott az őszi árvízvédelmi gyakorlaton, amelyen már az áradás és a vízszennyezés okozta károk elhárítását is egymással összhangban oldották meg. (MTI) /"'1sak ne volna ilyen rettentő nagy önkritikám. Különben még túlkoros tanfolyami hallgatóként is jelentkeztem volna manökennek. Mármint férfi manökennek, mivel az — legfrissebb értesüléseim szerint — hiánycikk. Itt volt a legutóbbi manökensorozás, és férfi jelöltnek egy szem fiúgyerek se jelentkezett. Mi lehet ennek az oka? Hát ennyi kurázsi sincs a mai magyar fiúkban?! Katonának el mernek menni, manökennek meg nem? Holott az alapkritériumokat tekintve mi a differencia a kettő között? Ott is a legények elejét vizitálja a sorozóbizottság, emitt is azt teszi a zsűri. Sőt manökenjelöltként még attól se kellene tartaniok a szemérmete- sebb férfiúknak, hogy mármeg merre forduljanak, ha nem akarják megsérteni a bizottságot becstelen fertályuk egyoldalú fi- togtatásával. Nem. A manökenválogató zsűri elé egyszerű, de kifejező fecskében vonul fel a férfijelölt. Gondolom — a babucikról közölt fényképfelvételekből kiindulva. Rajtuk kicsit bővebben van ruházat, minthogy alkatuk bikinihez szabott. Tehát a fiúknak már a bevonulási szerelése is kevesebbe kerül. S ha a nőknél sem legfontosabb követelmény a szépség, hanem a fő, hogy érdekes, karakteres, vonzó megjelenésűek leKépek, szobrok a kirakatban Amikor Baján járok, nem mulasztom el, hogy megállják legalább néhány percre a kirakat galéria előtt. Ott mindig akad látnivaló, amióta létrehozták a művészeti alkotások népszerűsítése, az emberek ízlésének alakítása céljából ezt a sajátos arcú, kicsi „intézményt”. A város szívében, ám a nagyobb zajoktól mégis távol, egy parányi, csendes forgalmú utcácskában nézelődhet az ember, ha akad egy kis ideje a gyönyörködésre. A minden felesleges díszt, hivalkodást nélkülöző kirakatokban az év minden szakában láthatunk valamilyen kiállítást. Van ennek a parányi „intézménynek”, a bajaiak hamar megkedvelt kirakat galériájának egy nagy-nagy előnye: az, hogy az embernek jóformán csak a „kezét kell kinyújtania” az alkotásokért, illetve azok látványáért, nem kell épületbe, terembe bemenni, köszönni, . lábat letörölni, csak arra járva néhány percre megállni, kicsit elgyönyörködni, elgondolkozni a látványon, aztán máris lehet tovább menni — ennyi az egész. Van ebben a rendhagyó galériában valami kedvesség és frisseség, valami egyszerű természetesség. Bizonyára azért szerették meg annyira a bajaiak. A hatalmas üvegfalak mögött, kéznyújtásnyira a legváltozatosabb műfajú alkotásokat láthatják a járókelők. Képeket és szobrokat, s fotókat, kerámiákat, de még nép_ művészeti alkotásokat is. S alkalom nyílott már arra is, hogy az értékes Oltványigyűjtemény legjavát, s Nagy István helyben fellelhető műveinek egy részét a közönség elé tárják. Erénye a kirakat galériának a tartalmi-műfaji sokoldalúság mellet az is, hogy nem jellemző rá a befelé fordulás, az elzárkózás. Hiszen csupán ebben az esztendőben helyet adtak pécsi, váci, budapesti és nyíregyházi alkotó munkáinak is. S máris készen állnak a jövő évi tervek, melyekből kiderül: 1977-ben többek között dunaújvárosi, bala- tonfűzföi, vásárhelyi és salgótarjáni művész is szerepel majd képeivel, illetve szobraival a galériában. S természetesen a helybeliek közül is többen bemutatkoznak. A város közművelődésének irányítói megpróbálták kimutatni: vajon milyen mértékű a látogatása a kirakat galériának. Tapasztalataik azt mutatják, hogy általában évente legalább harmincezer ember áll meg és nézelődik a kiállított tárgyak előtt; legalább ennyien kerülnek ezáltal is közelebb a művészethez. Egy- egy tárlat három-négy héten keresztül látható. Ez tehát azt jelenti, hogy aki ezen a helyen mutatkozik be a közönség előtt, annak a műveit mintegy három-négyezer érdeklődő megtekinti. Ezek a számok önmagukért beszelnek. Varga Mihály T“Tq c7tine 1/Q t ioSna Ilii UVüUlili Kossuth Tsz dolgozói JL alakítottak ki. Népszerű az „Egy üzem — egy iskola” akció. Kedvelik a diákok, az üzemi munkások. Mindkét részről hasznos. A patronáló üzemtől szemléltető eszközöket, iskolai felszereléseket, berendezéseket kapnak a tanulók, s mivel a meghívásoknak eleget téve gyakori vendégek a műhelyekben, még az általános iskolai éveik alatt megismerik a gyár, az üzem életét, termelését, az egyes szakmákat. Közülük sokan az itt szerzett ismereteik alapján választanak pályát. A jó példát követve az utóbbi időben Bács-Kiskun megye városaiban, községeiben egyre több termelőszövetkezet és iskola között jött létre együttműködés — eddig több-kevesebb eredménnyel. Ott, ahol nem csupán formális dolgokban nyilvánul meg a kapcsolat, hanem annak tartalmat is adnak, mint például Ménteleken, hamarosan mindkét részről hasznossá válik az egy tsz, egy iskola nevet viselő akció. A ménteleki Kossuth Termelőszövetkezet központjában Kollár Tibor párttitkárral a helyi iskolával való kapcsolatuk kialakulásáról beszélgettünk. — Mikor kezdődött az együttműködés ? — Tíz évvel ezelőtt az akkori Petőfi Termelőszövetkezet és a volt Sóhordó úti ■ iskola között meglehetősen jó kapcsolat alakult ki, de tervszerű együttműködésről csak a 70-es évek elejétől beszélhetünk, amikor 1971- ben az Alkotmány és a Petőfi Termelőszövetkezet egyesült. Az új, Kossuth Termelőszövetkezet a Sóhordó úti iskola megszűnése után a ménteleki iskolával vette fel a kapcsolatot. — Miért szívügyük ez? — Ügy szoktuk mondani, hogy az itteni iskola a szövetkezet iskolája — folytatta a párttitkár. — Valóban, a tanulók mintegy 80 százalékának szülei a termelőszövetkezetben dolgoznak, természetes, hogy sok mindent megteszünk az iskoláért. — Mondjon néhány példát. — Szemléltető eszközöket, iskolai felszereléseket készítettünk nekik. A szövetkezet gépkocsijaival visszük őket az úttörőtá• Ügy szoktuk mondani, hogy az itteni iskola, a szövetkezet iskolája — magyarázta Kollár Tibor párttitkár. borokba. Tavaly Pécs mellett, az idén Balatonfenyvesen üdültek a ménteleki gyerekek, akiknek ezalatt mi adjuk az élelmet. Évente egyre több szakmunkástanulónak, szakközépiskolásnak adunk ösztöndíjat. A ménteleki iskola mellett társadalmi munkában sportpályát építettünk, hamarosan egy fedett tornatermet alakítunk majd ki. — Valóban szép, a tartalmas együttműködésre jellemző példák ezek. Mindezért mit ad az iskola? Erről B. Kovács István iskolaigazgatóval beszélgettünk. — Minden nyáron, s a tanév megkezdése után is segítünk a tsz-nek a betakarításban — mondta az igazgató. — A szakmunkás-utánpótlásban is nagy szerepe van az együttműködésünknek. A ménteleki iskolában végzett diákok fele a termelő- szövetkezetben helyezkedik el. Nagyrészük először valamilyen mezőgazdasági szakmát tanul, de sokan gépszerelőként, villany- szerelőként, gépjárművezetőként, vagy hentes szakmunkásként jön vissza a szövetkezetbe. Bér a Lajosné pedagógus nyitott be a tanári szobába. A harmadikosokkal a termelőszövetkezet szerelőüzemében volt. ők még ugyan nem, de a nagyobbak egy-egy üzemlátogatás során részletesen érdeklődnek a szövetkezet életéről, munkájáról. Persze mivel szüleik is itt dolgoznak, otthon is sokat hallanak erről. Kozla Lukács igazgatóhelyettes megmutatta a sportpálya végében épülő tornatermet. — Félmillió forintba kerül majd — magyarázta. — A termelőszövetkezet 250 ezer forintot ad, s társadalmi munkában építik fel a tornatermet, ahol természetesen a diákokon kívül a szövetkezet dolgozói is sportolhatnak majd. Ugyancsak fontos: mivel egyelőre napközi nincs, a tsz melegítőkonyhát épít. Az együttműködési szerződést évről évre megújítják, s kapcsolatukat új formákkal gazdagítják. Helyes kezdeményezés volt például az is, hogy a tsz-ben kihelyezett általános iskola működik. Az elmúlt négy év alatt hatvanan végezték így el a nyolc osztályt... Tárnái László Hol maradt a férfiak eleje? gyenek, — férfiaknál mégúgyab- bul elesik ez az „elvárás”. Csak a többiből legyen bennük valami. Ha meg már felveszik manökenjelöltnek — márpedig erre még most nagy sánssza van férfiembernek a jelentkezők hiánya miatt — a többibe majd beletanul. Hát ha a gyöngébb nem vállalkozik arra, hogy akrobatikát, balettet, pantomimot, sminkelést, horribile dictu! divattörténetet is tanuljon — a keményebbnek tartott nem csak nem hátrál meg efféle stúdiumok elől?! Mert vegyük csak példának a sminkelést, kozmetikázást. Tekintettel arra, hogy női egyenjogúság ide meg oda — vezető pozíciókban még mindig férfi-túltengés tapasztalható, — a fiúk sok esetben még fölényben is érezhetik magukat a kozmetikázás művészetében. Gondoljanak csak a rendkívül tehetségesen sminkelt jelentésekre. Nemde, olyan patikai finomságúra kiegyensúlyozott minden eme beszámolókban, hogy legyen az megyei szerv, vagy minisztérium, csak vakarhatja a kobakját némelyik számadás olvastán: „Érdekes. Itt minden a legeslegjobban ment, a hibákat is zseniálisan megokolták — csupán a tervet nem teljesítették... Ha pedig ennek objektív, földi okai nincsenek, akkor egyedül a jóistent lehet hibáztatni. Avval pedig öntudatból sem széliünk vitába...” v No, hasonlóképpen van már előgyakorlata a férfinak akrobatikában. Hányszor jár borotvaélen ki-ki a szakmájában, s nem kevés ügyesség kell hozzá, hogy valaki végzetesen el ne vágódjék. Miért ódzkodnak mégis a magyar fiúk a manökenségtől? Mikor jópár színész már a könyökünkön jön ki, mert moziban, tévében, filmen, színházban, reklámműsorban csak őket látjuk, mintha pár tucatjukon kívül nem lenne több színész Magyarországon — hogyne unnánk azt az egy-két szál férfimanökent, akit minden divatbemutatón, reklámfotón viszontlátunk. Sehogy se megy a fejembe ez az idegenkedés. Lerágott csont már ugyan a televízió-színről lekerült kis pocsékság, a Béla, Mi? — de ide is pászol tanulságnak. Hát ha mert vállakozni a fiúi szépség megtestesítőjének olyan gyerek, akire a lyányok, asszonyok sokasága szegény megboldogult Rózsa Sándor szavával így fakadt ki: „Hibbe-csúf!” — akkor egy kis manökenségtől igazán nincs okuk visszariadni magyar gyerekeknek. Még van rá alkalom. Itt van Márton napja, amikor ősi szokás szerint nemcsak a legeltetést fejezik be a mezőkön, hanem az elszegődésnek is ez a nap az ideje. Embereljék meg magukat férfi- és fiútársaim, próbáljanak jelentkezni manöken-pótfelvételre. Ugyan nem is pótra, hiszen a fősorozáskor egy jelölt se merészkedett a zsűri elé. Jómagam gondoltam rá, hogy végszükség esetén másodállásban fellépek manökennek, dg. mint mondám, iszonyú éles az önkritikám. Mell- bőségem egy idő óta érthetetlenül messze lemaradt úgynevezett derekam kerületének méretétől. Nem is szólva arról, hogy balet- tezésben sem volnék képes tisztességes spiccelést vagy piruettet kivágni. Az, hogy hokedlin tudom befűzni a cipőmet, sokmindent megmagyaráz. Mert amúgy az újságíróság sem összeférhetetlen a manöken szakmával. Sminkelésben, kozmetikázásban, karmesteri beintés- re való tánclépések dolgában némi előgyakorlatunk szintén van. Gondolom, hogy a legutóbbi manökensorozáson — áruházi eladó, önálló kisiparos, műszaki rajzoló, üzletkötő, sőt múzeumi tárlatvezető társaságában — ezért lépett föl újságírónő is ... Tóth István
