Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-15 / 244. szám
19*6. október 15. • PETŐFI NÉPE # 5 A haza védelme - hivatásból Kik Választhatják a katonai pályát?... A tanárok, nevelők hogyan kelthetik fel a fiatalok érdeklődését a közös ügy, a honvédelem szolgálata iránt? Milyen szellemi, testi és pszichológiai tulajdonságok fontosak azok számára, akik a fegyveres testületek iránt vonzódnak? Mit tehetünk a hadsereg életének jobb. hatásosabb megismertetéséért, a fiatalság előkészítéséért? Ezekről és még számos időszerű kérdésről cserélték ki gondolataikat a közelmúltban megrendezett tanácskozás résztvevői a Honvédelmi Minisztériumban. A parancsnokok, pedagógusok, pályaválasztási szakemberek és tanácsi irányító beosztásban dolgozók országos eszmecseréjén jól tükröződött az a megváltozott szemlélet, amely az utóbbi években jellemzi a katonai pályák népszerűsítését. Miként a haza védelme minden állampolgár közös ügye, édeke és felelőssége is egyben, a néphadsereg személyi állományának utánpótlása, a fiatalok katonai pályákra való irányítása sem csupán a fegyveres testületek érdeke, hanem az egész társadalom közös feladata. A modern haditechnika kezeléséhez alapos elméleti és gyakorlati ismeretek szükségesek. Az egyes fegyvereknél mind nagyobb számú specialistára, szakmunkásra, technikusra és mérnökre van szükség, akik életpályaként, hivatásukként választják a foglalkozásukat. A néphadsereg keresi azokat a fiatalokat, akik kedvet éreznek a katonai pályák iránt. A munkaerő-gaizdálkodással foglalkozó szakemberek jól tudják, milyen sok a hiányszakma hazánkban. Mint a tanácskozás egyik hozzászólója megfogalmazta. a katonatiszti, tiszthelyettesi pályák még nem tartoznak a „divatszakmák” közé. Ezért valamennyi érdekelt szerv, intézmény, iskola összefogására szükség van, hogy mind több fiatalban felébresszék a kedvet a haza védelmének hivatásos szolgálatára. A középiskolai, katonai kollégiumok rendszere, a szakmunkások katonai főiskolára való felkészítése, az egyetemi—főiskolai ösztöndíjak elsősorban a tiszti utánpótlásban éreztetik kedvező hatásukat. A négyéves szakmunkás-tiszthelyettes képzés, és a szakmunkásképző intézetek hallgatóinak adományozott ösztöndí* jak is az érdeklődést motiválják. A jelenlegi gyakolaton azonban akad még javítani való. Nem eléggé hatékony a tanulók előzetes felkészítése, iskolai kiválasztása. Élményszerűbbé, gazdagabbá kell tenni a tanintézetek és a honvédség közötti kapcsolatokat. Gyümölcsözőnek mutatkozik a néphadsereg középfokú bázis-iskolái hálózatának létrehozása, amely országosan több mint négyszáz gimnáziumot, szakközépiskolát és szakmunkásképző intézetet érint. Az intézményeket patronáló tisztek jól betöltik a feladatukat. A taupasztalatok elemzéséből viszont az is kitűnt, hogy a célirányos felvilágositó- tájékoztató munkát nem elég a végzős évfolyamokban elkezdeni, hiszen a fiatalok közül igen sokan ekkorra már szakmát választottak. Több hatásos ismertető füzetre, az életkorhoz igazodó, a hadsereg életét szemléltető anyagra is szükség lenne. Egyszóval, javítani lehet a propagandán. A pedagógusoknak tervszerűbben kell foglalkozniuk a világnézeti nevelés témakörén belül a haza védelmének kérdéseivel és népszerűsítésével. Ezt szolgálják például azok az egyre gyakoribb megyei tanácskozások, értekezletek. amelyeken a honvédség képviselői is részt vesznek, és elmondják véleményüket. Hasznosak a laktanyalátogatások, amelyek alkalmával a pedagógusok — különösen a nőtó — közvetlen tapasztalatot szereznek a katonaélet mindennapjairól. Fokozatosan érlelődnek az átgondolt. a közös munka eredményei. Ugyanakkor mind a honvédség, mind pedig a tantintéze- tek, a pályaválasztási tanácsadók részéről érdemes keresni az együttműködés újabb, az eddigieknél gyümölcsözőbb lehetőségeit, formáit. P. M. Csehszlovák képzőművészeti kiállítás a Műcsarnokban FILMJEGYZET Foglalkozása: riporter Ha az ember Antonioni nagy filmjeinek sorát idézi, óhatatlanul felvetődik a kérdés: vajon milyen rendezői utat jár be ez a hatalmas tehetségű, utánozha- tatlanul egyéni stílusú filmrendező. A Vörös sivatagban hátborzongató hitelességgel mutatta be tudathasadásos hősnőjének különös reagálásait a társadalom, a család, az egész világ hatásaira; a Zabris- kié Point végső jelenete a maga felrobbanó látszatvilágával még élénken az emlékezetünkben él. Fel tudjuk idézni a Nagyítás rejtett dolgok iránt érdeklődő fotóriporterének alakját, s gyönyörködtünk rendezői technikájának különlegesen érdekes szépségeiben. A most látott film, azonban amelyet egyelőre a Mü- vészmozik mutatnak be a közönségnek, nem jelentik summá- zatnt mindannak amit alkotói pályája során Antonioni elért, kikísérletezett. Főhősét, a riportert, aki precíz és kitűnően szerkesztett filmtudósításokat készít afrikai országok belső harcairól, a teljes kiábrándultság, szenvte- lenség és érdektelenség páncéljába burkolja. Csak afelől lehetünk biztosak, miközben a film ragyogóan megszerkesztett jelenetei peregnek, hogy valami miatt válságba került, nem hajlandó vállalni tovább eddigi életformáját, és a személyiségcsere kétséges kimenetelű vállalkozásba kénytelen bonyolódni. De, hogy mindez tulajdonképpen miért történik, azt nem teszi kétséget kizáróan világossá a rendező. Vajon az ötvenes évek felé haladó főszereplő ismerte-e ffil eddigi tevékenységének hiábavaló voltát, vagy talán sürgette a személyiségcsere útjának megtalálását válságba került családi élete? Ez titokban marad. A film első gyönyörűen megkomponált jelenetében még úgy látszik, mintha képes lenne a riporter parancsolni a sorsának, az azt irányító erőknek. AmiMEGŐRZÉS kor a sivatagban elhagyja kísérője, még van ereje arra, hogy bevánszorogfon a legközelebbi lakott helyre. Ott talált halott ismerősének holmijait is képes felcserélni a sajátjával, de továbblépni már nem tud. Antonioni is csak a magatartás külsőségeinek részletező bemutatására. vállalkozik, a jelenségek hátterének megfejtésére már semmiképpen sem, igy aztán — bár a film minden jelenete izgalmakat, érdekességeket ígér — a néző részletszépségek emlékével távozik, s csak egy lassan folydogáló, szinte a mozdulatlanságig tempótlanított talányos mese emlékét viszi magával. Az utolsó jelenet háborzonga- tóan jelzi ennek a szenvtelen rendezői módszernek minden eredményét. Miközben a hőst utoléri végzete a spanyol kisváros hotelszobájában, a kamera csak a szoba ablakán kívüli, lassan csordogáló élet esekeges részleteit figyeli, majd szinte semerre sem ügyelve, átúszik a tér fölött, még egyszer visszapillant az események színhelyére. Csak néz, de nem figyel; lát, de nem ösztönzi a nézőt a je- lenségek összegezésére. A kél főszereplő közül a riportert megszemélyesítő Jack Nicholson ajándékozza meg a nézőt árnyaltabb alakítással. A kitűnő színészt kevésszer láthatta a közönség, csak a Szelíd motorosok és az öt könnyű darab című filmben bukkant fel eddig a magyar mozik vásznán. A lány szerepében Maria Schneidert ismerhettük meg. Ez az érdekes arcú fiatal színésznő bizonnyal többre is képes, mint amit ez a szerep megkívánt tőle. Cs. L. • A mai csehszlovák képzőművészetet bemutató kiállítás nyílt a Műcsarnokban a Csehszlovák Kultúra Napjai alkalmából. Az előtérben: Sponek Eadislav szobra: A család. Nem azért de a Megyei Művelődési Központ a tavalyi Induláskor megígérte. hogy rendszeresen lesz gyermekmegőrzés. Volt is. Megdicsértük, ahogy a szép kezdeményezéseknek dukál. Ámbár néhányan aggodalmaskodtak amiatt, hogy nincs hagyománya, hosszabb Időnek kell eltelni, amíg hozzászoknak a látogatók. A koncertek, színházi produkciók, opera- és balettelöadások. pódiumbemutatók esti óráiban diáklányok ügyeltek a Játszogató apróságokra a meseszobában, amíg a szülők a színházterem széksoraiban ültek. Ez hasznos volt a leendő óvónőknek, Jól Jött az apukáknak és anyukáknak, s a művelődési központ programjáról sem maradt le senki amiatt, mert nem tudott mit csinálni a gyerekével. Újabban viszont hiánycikk lett ez a szolgáltatás az esti programok mellől. Így dicsérjen meg valamit az ember? Hiába érdeklődik a nagyérdemű szülő az Információs asztalnál, lilába keresi az egyezményessé váll Gy-bc- tüs Jelet a havi műsort népszerűsítő plakátokon. Igaz, az októberi műsorfüzet több esetben előre jelzi a gyermekmegőrzést. Ilyen volt Szabó Tünde önálló Irodalmi estje Is. Néhány korábbi csalódásból okulva — biztos, ami biztos alapon — előzetesen érdeklődtem az Információnál. A szóbeli válasz, mintha csak a gyanút akarta volna Igazolni, tagadóan hangzott. Azóta sem tudom, hogy volt gyermekmegőrzés ezen az estén, vagy nem. Úgy látszik, hogy a gyermekmegőrzés szép szándékú és hasznos kezdeményezésének egyszerűen lába kel. Ha továbbra sem lehetnek bizonyosak benne a kecskeméti művelődési Intézmény vendégel, tényleg nehéz lesz megszokni ... — halász — Pajtások! Ezen a heten leveleitekből, tudósításaitokból közlünk összeállítást. Felhívjuk • valamennyi csapat ligyeimét a Páhi községben élő úttörők — és vezetőik — munkájára. Nagyon gondosan megtervezett, pontos úttörőmunká't végeznek valahányan. Természetesen ez. nem azt jelenti, hogy életükből száműzték a játékosságot. a romantikát, hanem azt, hogy helyesen értelmezik az Együtt — Egymásért jelmondatot. Minden pajtás a kapott feladatot a tőle telhető legnagyobb lelkiismeretességgel teljesíti, ezen túlmenően különböző feladatokat vállal csapata, raja tagjaiért. A csapatzászló ünnepén — amint azt hírül adtuk — a megyében az elsők között náluk is ünnepélyes keretek között lett fogadalmat az úttörő-honvédelmi egység, s felvette a hősi hálált halt Zeleszkó Benjámin nevét. Természetesen a Páhiban folyó munkára felfigyeltek a járási, megyei, valamint az országos vezetők. Nyilvánvalóan ezért juthattak el sokan a Páhiak közül Zánkára, az úttörövárosba. Élményeikről, a gyorsan repülő tábori napokról küldtek legutóbb egy csokorra való élménybeszámolót. Ezekből közlünk most részleteket. * . Fischer Ági „öreg” tudósítónk, ntár két esztendeje kapunk tőle rendszeresen beszámolókat. Ügyes írását most csaknem egész terjedelemben tesszük közzé. „Közlekedési szaktáborban voltam augusztus végén, Zánkán. Örömömre érkezésünk után őrsvezetőnek választottak. A tábori életet valamennyien nagyon érdekesnek találtuk, hiszen a különböző feladatok megoldását — sziklakért építés, tűzoltóverseny, útjelző-tábla készítést stb. — kirándulásokkal, vitorlázásokkal, laktanyalátogatással cserélgettük. Zónkai táborozásunk egyik nagy eseménye Szűcs Istvánné- nok, szövetségünk főtitkárának látogatása volt. Hésztvett a honvédelmi napon, köszöntött bennünket. Az úttörővárosban a tanév kezdete előtt nagy búcsútábortüzet rendeztünk. Erre az ese? menyre verset írtam, és én is adtam elő. Könyvvel, oklevéllel jutalmazták! A csodálatosan szép és tanulságos zánkai napokon szerzett tudásunkat most itthon kell továbbadni pajtásainknak.” * Az elmúlt nyáron az Országos Üttörőtalálkozóra indult Páhiból Jenei Erika. Mint írja, megyénk úttörő-küldötteit, a nyolcadik kerületi Varga Péter utcai általános iskola úttörői, úttörővezetői várták. Ök kalauzolták a találkozó hetében Erikáékat a fővárosban. Voltak gyárlátogatáson — a Május 1. Ruhagyárban —. részt vettek honvédelmi akadályversenyen. ejtőernyős bemutatón, koszorúztak a Kerepesi temetőben, úttörő-fogadalmat tettek a Hősök terén, végül a Ganz-MAVAG gyár kultúrtermében zenés, táncos búcsúestre indultak. Mindvégig pajtásaiknál laktak és étkeztek, jó barátságba kerültek velük. Négyoldalas, hibátlan (!) beszámolót kaptunk Ba Zsuzsannától, a páhi úttörőcsapat tanácsának elnökétől. Zsuzsa akkor mehetett az elmúlt nyáron Zánkára, amikor huszonhárom országból érkezett pajtásokat látott vendégül az úttörőváros vezetősége. Zsuzsáék rajába az NDK-ból és az NS7.K-ból érkezett gyerekeket osztották be. Először egy kicsit nehezen értették meg a német pajtások beszédét, néhány nap Után azonban gyorsan gyarapodott a német pajtások magyar szókincse és viszont... ' A foglalkozások idején — hiszen ekkor képezték tovább az úttörőtanács-titkárokat — már a soronkövetkező úttöröév programjával ismerkedtek, főleg azzal, hogy a gyakorlatban hogyan dolgozza ki a feladatokat az úttörővezető, a -titkár. Természetesen jutott idő kirándulásra, számháborúra, szalonnasütésre, fürdésre, vitorlázásra, csónakázásra is. Örömmel írjuk le a hosszú levél szűkszavú zárómondatát: „a táborozárás alkalmával értékelték munkánkat. Én táborvezetői dicséretet, oklevelet kaptam.” (Büszkék vagyunk rád Zsuzsa, mert úgy dolgoztál, viselkedtél Zánkán, hogy kiérdemelted: a tábor minden lakója előtt mondják ki a neved!) Rejtvényfejtőknek! örömmel o ostáztuk a :saknem ötszáz rejtvényfej- iőnek a jutalmat az elmúlt alkalommal közölt rejtvény helyes megfejtéséért (Ki korán kel, ■ aranyat lel — volt a helyes megfejtés). Ilyenformán kiderült, hogy szeretitek a fejtörőkéi. Most csak kisdobosoknak közlünk képes rejtvényt. A feladat: találjátok ki hord megy a képen látható gőzös, hiszen a betűk egy kicsit összekeveredtek. A megfejtésekét — a helységnevet — levelezőlapon küldjétek szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe Szerkesztősége, 6000 Kecske■ mét, Szabadság tér 1 a) október 22-ig. A megfejtők közölt könyvjutalmakat sorsolunk ki. A levelezőlap címoldalára Írjátok rá: Kisdobosrejtvény. Selmeci Katalin SZ1LVASI LAJOS (70.) De nincs bennük tüdő. Mert be vamnak tremálva, hogy ha a kommunistákkal megegyeznek, akkor á Kispolgár választóik (te jószagú Diomio!) elpártolnak tőlük. Tamara egész környezete (Imre és Anikó) szakszervezeti beutalót kapott üdülésre. Csütörtöktől a Balatonon nyaralnak. Tomka ott muratí egyedül Budapesten, és én se vagyok a közelében. Pocsék lesz neki, egyedül a kánikulában. Nem akarnám leírni, de leírom, mert kötelez a szerződés, amit kötöttem magáimmal, vagyis a törvény, hogy őszinte leszek ennek a naplónak minden sorában. Tehát leírom. Igen. eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha most az unalom és az egyedüliség napjaiban előosonnak a homályból Tamara árnyékai, a srácok, akikkel a múltban járt? Vagy hanem is mindegyik, hanem csak egyik vagy másik? Vagy ha nem is egyik-másik, hanem csak szólóban Digó, akit Tomka énmiattam koptatott le? Én nem akarok féltékeny lenni, mert a féltékenység állatian ókori stílus. Én bízom Tamarában, tehát nem lehetek féltékeny. De ha nem vagyok, akkor miért settenkednek bennem hülye érzések? Nem fantáziátok semmit, hogy pl. Tamara unalmában elmegy lógni pl. Digóval, és (szín. tén unalomból) smárolnak egymással. Nem úgy, mint énvelem^ hanem unalomból, értsük meg egymást. Mert van olyaín a lányokban, hogy frankón csak egyetlen srác kell nekik, de azért smárolnak másokkal is. Kollár Ildi informált oktató céllal májusban, amikor egy este szakkörből csellengtünk hazafelé, hogy a barátnője állatian bele van esve egy sarcba, mégis randevúzik másokkal is (és smárol is másokkal). Nem megcsalásból, hanem időtöltésből. Meg kíváncsiságból is. Mert az a srác, akibe bele van esve, az csak egy srác, és a kis csaj azt is szeretné tudni, hogy mások milyen stílusban fűzik az agyát, és milyen technikával smárolnak. Kollár Ildi azt is közölte, hogy ő tulajdonképpen megérti a barátnője filozófiáját. Azzal, hogy egy kis csaj más srácokkal is smárol, azzal még nem követ el semmi végzeteset — mondta Ildi.. Én nem ismertettem vele a véleményemet. Mert a véleményem különbözött az ő véleményétől. Ahogy most visz- szagondolok, tálán azért hagyott hidegen Kollár Ildi (a bomba alakja ellenére), mert azonos volt a filozófiája annak a kis csaj barátnőjének a maga,tartásával. Tamarában én bízni akarok, totál megbízni. Ezért kell haladéktalanul taccsra tennem magamban az olyan hülyeségeket, amik eszembe jutnak róla (unalom, egyedül, srácok, Digó stb.). Abban a pillanatban, amikor ilyen hülyeségek kezdenek motoszkálni a fejemben, azonnal meg kell szüntetnem az áramszolgáltatást. Mindjárt kezdődik a tábortűz, befejezem. Még csak annyit: nem vitás, hogy a brigádunk a mai napi teljesítményéért tábortűzi dicséretben fog részesülni, tekintettel arra, hogy egy fő hiánnyal (SnUki mint brigádvezető, gyengélkedő beosztásban) csak azért is nyolc köbméterrel többet termeltünk ki és csilléztünk el. Pedig a kubaiak messze jobban bírják a meleget, mint mi, plusz kajakosabb srácok is (meg idősebbek is, mert egy-két kivétellel mind egyetemisták. Az az egyetlen dühítő itt a táborban, hogy nem jut hozzá az ember egy rendes hideg Colához vagy valami más frissítőhöz, mert hiába dekorálja két hűsítőautomata a táborbejárat két oldalát, ha mind a két szerkentyű automatikusan és következetesen nem működik. A csapvíz pedig ihatatlan. Mindegy, ki lehet bírni, de azért jobb volna, ha legalább akkor ihatna hidegei az ember, amikor nagyon akar. El ne felejtsem: tábortűz után ki kell mosnom az egyik váltás gatyámat és trikómat. Végül: amióta itt vagyok — tehát három nap alatt — több mint egy kilót fogytam, nem vitás, hogy a melótól (ugyanis any- nyit zabálhatunk, amennyit nem szégyellünk, ma délben is ugyanakkora repetát bevágtam, mint amennyi az eredeti ebédadagom volt). Tamarának is be kell dobnom a levelet. Ma már valamivel hosszabb szöveget tudtam kisajtolni magamból, mint tegnap. Fejlődőképes vagyok. TAMARA Június 17, kedd Megjött Attila első levele! Még csak tizenkétszer olvastam el, és mivel finom levélpapírral szereltem fel, nem fog elkopni a papír, ha még százszor elolvasom, akkor sem. Kedves Tomka (Tamara-j-Szél- kisasszony) Egy darabban érkeztem, meg ide a táborba. Azóta is egy darabban vagyok. Bizonyos fogyatkozásokat leszámítva, melyek azonban törvényszerűen együtt járnak a mértéktelenül és fokozatosság nélkül fogyasztott fizikai munkával, továbbá azzal az objektiv ténnyel, hogy a lapát és a talicska nyele nem olyan puha, mint a csecsemők popsija. Próbáld meg rábeszélni a fantáziádat ugyanolyan teljesítményre, mint én. Meglátod, az eredmény azonos lesz. Érthetőbben: az én fantáziámmal akkor látlak téged ■ a vevőkészülékem képernyőjén, amikor akqrom, hogy lássalak. (Elég sűrűn, de ne bízd el magadat.) Meggyőződésem, hogy a te vevőkészüléked ugyanolyan üzembiztos, mint az enyém. Jankavölgy-Tábor, 75. Ví. 15. Attila Ennyi a szöveg, de már tisztáztam magammal, hogy a türelmetlen telhetetlenkedést száműzöm az érzelmi életemből. Ha belegondolok, hogy egy vasútépítő táborban nem zsugázzák végig a napot, mint itt az ABC mellett azok az alakok, akikpek a hőközpontot kellene tatarozniuk, akkor nemcsak elfogultsággal, de tárgyilagosan is el kell ismernem, íiogy Attilától ennyi szöveg is megható teljesítmény. Hát még, ha azt a tényezőt is beépítem az egyenletbe. hogy — mint írja — fel van törve a tenyere a lapát és a talicska által. Vagyis kösz, irtára kösz, szeplős, hogy ennyit is írtál! Az elutazásod előtti napon közöltem veled, hogy én nem fogok írni neked. Azért nem — folytattam. hogy megértsd —, mert nekem gátlásaim vannak. Abból adódóan, hogy ismerem a teena- gereket: táborban, ahol egy levél is szenzációt jelent, szemtelenül elolvassák a másiknak a levelét is, és nagy röhögések kíséretében utánozzák a levélíró stílusát, a gyengédebb szövegrészeket, vagyis az érzelmi jellegű közleményeket. A lányok is ilyenek, ha csokorban vannak. A fiúk pedig egymásra licitálnak, ízléstelenre ízléstelenebbet, mert azt képzelik, hogy az a jópofább, aki pornób- bat tud disznólkodni. Nos, ezért nem írok neked. De ide a naplómba mindent feljegyzek, hogy amikor majd hazajössz, minden eseményről a legrészletesebben vallomást tehessek. Ma: hajnalban keltem, mert — mint tegnap elvállaltam — negyed hatra Sári kisfiához, Nyuszihoz kellett rohannom anya- és ápolónőpótlék szerepkörben. Annak ellenére, hogy éjjel — miattad — későn aludtam el, ma negyed ötkor, amikor Anikó ébresztett, azonnal kiugrottam az ágyból. És már negyed hat előtt ott voltam Sáriéknál. Nyuszinak mumpsza van. Este fájdalomcsillapítót is kapott, ^pii- től csak nyolc óra után ébredt fel. Mire felébredt, én már megcsináltam a reggelijét: meleg lejbe kellett kevernem lépesmézes grízpelyhet, amit csinos papírdo- boz.ban lehet kapni. (Folytatjuk.)
