Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-14 / 243. szám

1976. Október 14. • PETŐFI NÉPE • 5 NYOLCVAN ÉVE AVATTÁK Jászai Mari a kecskeméti színházról REMÉLHETŐEN mihamarabb áll Kecskemét legkiválóbb polgár- mesterének szobra. Lestár Péter bronzportréja a könyvtár mellől elégedetten szemléli majd az es­ténként a színházba igyekvő so­kaságot. „Érdemes volt”, gondol­ná. ha a hideg anyag érezne, me­ditálna. Azt hiszem erre az alko­tására lenne a legbüszkébb. Az utcakövezéseket parancsolóan megkövetelte a meglódult gyü­mölcskereskedelem, a városházát kikövetelte a közvélemény, a lak­tanyákat a parancsoló szükség, az országban az elsők között beveze­tett villanyvilágítást a kínálkozó kézzelfogható előnyök indokolták. A teátrum kisebb harcban szüle­tett. Millió helye lett volna az épí­tésére kifizetett 280 ezer koroná­nak. Hümmögtek is néhányan amikor 1894. május 18-án a tekin­tetes közgyűlés elhatározta városi színház és vigadó építését. Már két esztendeje korábban kimon­datott, hogy a városiasodó Kecs­kemét nem nélkülözheti a szín­házat, de többek húzódzkodtak az építés megkezdésétől. KATONA JÓZSEF növekvő te­kintélye segítette győzelemre a teátrum-pártiakat. . Elszégyellték magukat az utódok, amikor kide­rült, hogy milyen csúfosan kudar­colt drámaíró-főfiscalis játék-szín csináltatási javaslatával. (Elha- lasztatott, a teátrum-szála, „míg a város Cassája boldogabb állapot­ban lészen”.) A Bánk bán szerző­jének százados ünnepén látták be, amíg magtárból alakított színház­ban csúfoskodnak a vendégtársu­latok, arcátlanság a nagy szülött dicsőségében sütkérezni. A körülmények szerencsés ala­kulása és Lestár Péter kitűnő közgazdasági ismereteinek folya- mányaként megsokszorozódott a tanács jövedelme. A polgármester előrelátását, bátorságát bizonyítja az is, hogy az akkori hazafias má­morban osztrák szakemberekre bízta a tervezést, a kivitelezés irá­nyítását. Majd a fejét vették, de ő vállalta a demagógok gyűlölkö­dését. Ebben is őt igazolta az idő. 1894 szeptemberében hirdették meg a tervpályázatot. Az október végén lényegesen módosított ki­írásra beérkezett terveket, decem­berben mérlegelték. A következő év nyarán kezdődött az építkezés. 15 hónap alatt gyakorlatilag be­fejezték a munkát, készülődhet­tek az avatásra. MOST NYOLCVAN esztendeje ment fel először a függöny. Az ünneplő közönség kegyelettel gon­dolt az avatás előtt nem sokkal elhunyt kezdeményezőre: a pol­gármesterre és Muraközy Sándor főmérnökre. Elismerően beszéltek az Európa-hírű Feiner Ferdinand és Helmer Herman bécsi építé­szekről (48 színház dicséri együtt­működésüket), Bock bécsi szob­rászról. Az asztalosmunkákat Rei­ner Károly szegedi mesterre bíz­ták. a helybeli Prikkel Lajos vál­lalta az üvegezési, Szabó Lajos és Maár Antal a lakatosmunkákat. A kitűnő Rakodczay Elemér társulata költözött az új székház­ba. A háromnapos avatáson részt vettek a legjobb magyar színé­szek. Természetesen a Bánk bánna! nyitottak. Micsoda szereposztással parádézott a város! Melinda Már­kus Emilia, Tiborc Újházi Ede, B;ink Szacsvay Imre, Gertrudis Jászai' Mari. Az elementáris szen­vedélyű művésznő lelkesen mél- talta a színházművészet út ott­honát: „LEGYENEK büszkék színházukra, nincs párja sehol... Minden olyan bájos összhangban van, hogy ez maga inspirálja áz embert... Szeretem ezt a Kecs­kemétet. Most indul neki a hala­dásnak és milyen erővel indul. Olt mindenki fiatal és erős, az öregek is.” H. N. XIII. SZÁZADI ZSINAGÓGA SOPRONBAN • Sopron várossá válásának idején, a XIII. század végén IV. Béla egyik törvénye alapján telepedtek le a zsidók nagy számban az Ikva-parti helységben. Az eredeti szépségében most helyreállított zsinagóga mellett az asszonyok számára épült imateremnek a wormsi zsinagógán kívül nincs európai párja. (MTI-fotó — Hadas János fclv.) RITKA SZAKMÁK - KIHALÓ MESTERSÉGEK Kulacskészítő Kevesen tud­ják, hogy a kulacs eredeti­leg a termosz őse. A csikó­bőr-burkolás megvédte a fa­formát az idő­járás viszon­tagságaitól, és hőszigetelő tu­lajdonsága kö­vetkeztében megfelelő hőfo­kon tudta tar­tani a bort. Gyakran beás­ták a földbe a csikósok kula­csukat, hogy még tartósabb legyen a hőszi­getelés. Ma már a kulacsok — bár éppúgy alkal­masak ivásra, mint régebben — gyakorlatilag dísztárgyak. Magyarország ^ az egyetlen a világon, ahol kulacskészítés­sel foglalkoz­nak. S már itt is csak három mester dolgo­zik. Egyikük a Budapesten élő Tóthfalussy Géza, aki 14 éves kora óta foglalkozik ez­zel. Annak ide­jén édesapjától tanulta a szak­ma fortélyait, s most fiának adja út tudását, aki másodállásban szintén a Népmű­vészeti és Háziipari Szövetkezet részére dolgozik. Tóthfalussy Géza két éve nyug­díjas, de lankadatlan munkakedv­vel, ötletességgel készíti a repre­zentatív, egyedi kulacsokat. Egyik újítása, amely már elterjedt, hogy műanyag betétet alkalmaz­nak a kulacsfában. Ezáltal meg­akadályozzák a fa korhadását és az esetleges folyást. Egyébként a legjobb alapfa diófából készül. Ha ez nincs, nyárfát is felhasz­nálnak, de előnyével (igen küny­n.vű) szemben nagyobb a hátrá­nya (hajlamos a repedésre). Ezeket a kulacsfákat nem a mesterek készítik, ők a már for­mára esztergályozott alapfát kap­ják kézhez. Ekkor következik a munka java: kivágókkal, szélcak-. kozókkal, lyukasztókkal, ollókkal, késekkel, nekilát, a mester a dí­szítésnek. Az első fázis a csikóbőr megmosása, vékonyítása, kiszabá­sa. A már megfelelően kezelt, bőrt vizes állapotban felhúzzák a fára, majd megszárítják, s.íg'y tökéletes simulást, feszülést érnek el. Vé­gül az összeállítás következik. Utoljára kerül sor a különböző zsinórok, csatok, szegecsek felsze­relésére. A kulacsok legszebb és egy­ben legérdekesebb része a bőr­• A csikóbőrös kulacsot csak Magyar- országon késziiik. • Sándor fia is a népművészet mestere.-mm bm--Iúmmira díszítés. Ennek egyik speciális módja, melyet Géza bácsi fej­lesztett ki, a bőrhimzés. Úgy ké­szül, hogy a szironyt (a nyers bőrt) vékony csíkokra vágják, majd átszúrják és átfűzik egy­máson a szálakat. Ez az úgyne­vezett sallangkötés, amelyet rá­nézésre — tévesen — fonásnak vélne bárki. A bőrcsomózás egyik nagy előnye, hogy nem bomlik és nagyon tartós. Hátránya, hogy aprólékos munkát igényel, hi­szen a bőrfonalnak mindig a színével felfelé kell fordulnia. Nem közömbös a szirony szí­nezése sem. Régebben többhóna­pos munka árán érték ezt el: a nyers bőrt bevizezték, megsóz­ták, majd a csikósok rézfokosu- kát ráhelyezték a bőrdarabra. A réz oxidálódása során fokozato­san (tavasztól őszig) elérték a kívánt zöld színt. Ma erre már nincs idő, ezért az alapoxidáció után festéket használnak, ami éppúgy tartós színt ad a bőr­nek, mint a hagyományos mód­szerrel, a fokossal elért zöld szí­nezés. » A kulacsok általában 15—20 centiméter átmérőjűek. De ké­szítenek ettől eltérő méretűeket is: például emléktárgy minikula­csokat. Az eddigi legnagyobb ku­lacs 1 méter 86 centiméter ma­gas és 62 kilogramm súlyú volt, melyet Géza bácsi készített só­• A csikóbőrös kulacs vázlat­rajza. • A bal oldali képen: az idős mester lakását a népművészet re­mekei díszítik. gorával és a két feleség segítsé­gével. Az 1962-es helsinki VIT- en ezt ajándékozta a magyar kor­mány Kekkonen elnöknek. Gé­za bácsi a különleges kulacs el­készítéséért elnyerte a Népmű­vészet mestere megtisztelő cí­met. Ritka tehetségét mutatja , a Népművészeti Szövetkezet tör­ténetében egyedülálló eset: a zsüriztető bizottság egyik gyö­nyörű munkáját háromszori li­cittel felértékelte. Ez a — végül 8000 Ft-ért elkelt — kulacs je­lenleg a HISZÖV tulajdqna. Géza bácsi gyakran vesz részt munkáival népművészeti kiállí­tásokon. Ilyenkor leginkább ér­dekes, egyedi darabokat állít ki. Érdekes és ötletes az úgyneve­zett „csalikulacs” is. Legtöbb­ször lakodalmakon használják a vendégek ugratására. Lényege egy fagyűrű, amit alig lehet ész­revenni a kulacs száján és ami' a vízcsap mintájára zár, illetve nyit. A kulacs hasa két, külön­választott részből áll, ami kí­vülről nem látszik. Az egyik fe­lét édes borral, a másikat sava­nyúval töltik meg. A gyanútlan vendéggel megkóstoltatják a fi­nom bort, majd észrevétlenül át­állítják a „csapot”. Elképzelhető a fanyar arckifejezés, amint az édes íz után savanyút érez a beugratott vendég... E. £. A Megyei Művelődési Központ műsora október 17—23-ig. KIÁLLÍTÁS A KECSKEMÉTI MÜVESZ- TELEP ALKOTÓINAK KI­ÁLLÍTÁSA. Megnyitó: októ­ber 20-án 18 órakor az emele­ti előcsarnokban. HETI MŰSOR Október 17-én, vasárnap 10 órakor a természettudományi stúdióban: KÖZLEKEDÉSTU­DOMÁNYI ÉS KÖZLEKE­DÉSBIZTONSÁGI ANKÉT. Október 17-én, vasárnap 15 órakor a színházteremben: FELNŐTT FILMKLUB II. „Sokarcú Hollywood”. Bérle­tes, gyermekmegőrzés. Október 18-án, hétfőn 17 óra­kor a folyóiratolvasóban: JOGI TANÁCSADÓ SZOL- GÁLÁT Október 18-án, hétfőn 20 óra­kor, az emeleti előcsarnokban: JAZZ-HANGVERSENY. A jazz-klub vendége: KO­VÁCS GYULA és együttese. Belépődíj. Október 19-én kedden 19.30 órakor a színházteremben: ELMONDHATATLAN VAL­LOMÁS. Szereplők: BARANYI FERENC, József Attila-díjas költő, OSZTER SÁNDOR, MERÉNYI JUDIT. Október 20-án, szerdán 19 órakor a színházteremben: COLLEGIUM ARTIUM film- művészeti tagozat. Vetítés. Bérletes, gyermekmegőrzés. Október 21-én. csütörtökön 10 órakor a táncgyakorlóban: ÓVODÁSOK HANGVERSE­NYE. Közreműködnek az Ál­lami Zeneiskola növendékei. Vezeti: NEMES KLÁRA, a Kodály Intézet tanára. Az 1976 77-es évadra az ope­rabérletek kaphatók jegypénz­tárunkban, naponta 11—12 és 17—19 óra között. 1353 ÉLŐ REKLÁM (Fotó: NSZK—MTI-KS.) aminqo (69.) Mindig gondolkodik, mindig működik az az okos feje. Ezt lá­tom a szemében, ettől más a te­kintete, mint akármelyik fiúé volt, akit eddig ismertem. Olyan felpörgést, hogy uccuneki-vesdel- magad, amely minden srácon ki szokott törni, Attilától én soha­sem fogok látni. Hallom, hogy Imre most ért haza. Lent a földszinten mindig 6 szedi ki a levélszekrényből a postánkat. Nem megyek ki, hi­szen nekem még úgysem hoz­hatott levelet a postás. Ezt már háromszor kiszámoltam. Szomba­ton éjjel, amikor odaért Hanga­völgyre. a táborba, akkor mai- nem ült neki levelet írni. De tegnap már biztosan írt. Fel is adta rögtön. Egy nap alatt nem ér ide a levél olyan messziről. Legjobb esetben holnap kapom meg az első levelet. Mert a má­sodikat ma írta meg. Azt hol­napután kapom meg. Ez is vala­mi. hogy holnaptól már min­den nap leshetem a postást. Fél kettő körül, akkor szokott jönni. Amint meglátom, hogy bejött a kapun, lerohanok, ne dobja be a levélszekrényünkbe, adja ide rögtön nekem! De hogyan leszek itthon holnap fél kettőkor? Hiszen megígértem Sárinak, hogy vigyázok Nyuszira. Várjunk csak. Sári reggel hatra megy ki a gyárba., Kettőig dol­gozik. Fél háromra hazaér. Leg­később háromra. Tehát háromkor hazarohanhatok. Negyed négyre itt vagyok. Negyed négykor már olvashatom is, amit ír nekem. Nyuszi miatt két órával később kapom meg Attila levelét. De Nyuszi egy kis tündér. Külön­ben is: mesélni fogok neki Atti­láról. ATTILA Június 17. kedd Ma egész műszak alatt csilléz-4 tünk. Tegnap ugyanis a lengye­lek lerakták a keskeny kis ipar­vágányt a csillék számára. Csil­lékkel gyorsabb lett minden. Termelékenyebb a munkánk — ez a szakszerű kifejezés. A csillézéstől most már á csuklyásizom is ülőnkről van a nyakam alatt. De a "'lábamból már múlik az. izomláz, es a két tenyeremet is másképpen vette igénybe a csille, mint tegnap a talicska. Snuki háta tegnap úgy le­égett. hogy este, amikor le akaiy* ta húzni magáról az. ingét, már nem úgy sziszegett, mint' egy vízisikló, hanem úgy, mint egy boa constrictor (igaz, hogy nem is tudom, sziszeg-e a boa const­rictor). Hason aludt volna az éj­jel, de inkább ébren volt. Két­szer én is fölkeltem, és vigyázva leolajoztam a hólyagos hátát. Reggel a táborparancsnokunk (Vendely) bejelentette, hogy a tábor vezetpsége nevében szombat estére meghívta a lánytábor lakó­it, akik innen tíz kilométerre a berekkúti állami gazdaságban cseresznyét szüretelnek. A chilei­ek és a kubaiak vállalták, hogy ők adják a zenét. Ismerkedés, ének, játék és tánc este tizen­egyig. Izomlázasok fölmentve (ál­talános derültség). Snukit reggel — szintén tá­borparancsnoki utasításra — ti- zenkettedmagával táboron belüli melóra osztották be, hogy ne égjen tovább a bőrük. Nekem mázlim van: a hátam már feke­te, vagyis barna, mint Pinochet lelkivilága Pedro hazájában, Chi­lében. (Ma délután a tóparton spanyolul tanultam Pedrótól.) Valaki magával hozta (ki a melóba) a táskarádióját, és rend­szeres, szinte folyamatos zenei aláfestést adott a teljesítmé­nyünkhöz. Az egyik nótát Olivia Newton-John énekelte, és amíg toltam a csillét és hallgattam a Cherbourgi esernyők főszámát, totál azt hittem néha, hogy Ta­mara énekel, mert Olivia New- ton-John hangja éppen olyan hang, mint Tamaráé. Nem agyon­oktatott énekesnőhang, hanem klassz és friss és nyersüde lány*- hang. Eperyday remember* — <zt a szöveg többször is visszajött a rádióban. Víziós ügy, de mintha Tamara énekelt volna ide hoz­zám kétszázvalahány kilométer messziről. Megírom neki, hogy vettem az adást, és legyen biz­tos benne, hogy everyday re­member, vagyis nemcsak min­dennap, de a mindennapon belül is annyiszor eszembe jut, hogy ha volna időm számolni, hát nyit*' hatná nagyra az ultramarin pis- logóját. Ez van, ilyen a térké­pem itt a táborban. Akkor is, ha érzelmesnek nevezhető a hegy- és vízrajzom. Műszak után különös jelenet­nek voltam tanúja. Hazafelé baty- tyogtam, vagyis a sátrunk felé. Már messziről láttam hogy egy krapek idegesen bogárzik a sát­runk! környékén (a kifejezés a tarhosrévi folklórgyűjtésemből). Ahogy jobban is megnéztem, nyomban azonosítottam, hogy Gi­•Emlékezz örökké! (angol) da cselleng a szállásom vidékén. Akkor viszont már ö is kiszúrta, hogy én közeledek. Megállt, mint aki nem tudja eldönteni, mihez kezdjen magával, aztán elhúzta a csíkot a vízlevezető árok mentén a tábor keleti szárnya felé. A sátrunk sarkától még utána für­késztem. Már messze járt, leg­alább öt sátorral odébb, de már úgy haladt, mint aki még mesz- szebbre irányozza magát. Nem vitás; hogy nem engem keresett itt, plusz az se vitás, hogy távo­zás közben miattam nyújtotta meg a lépését. Félnótás. Csak egy félnótás tételezheti föl, hogy ne­kem egy nemzetközi építőtábor­ban támad kedvem olyan hülye­séghez, hogy két magyar srác a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség színeiben összebunyó­zik egymással. A tarhosrévi 4:1 összetételű viadal emlékét már rég nem bosszúszomjjal tárolom a torkomban. De ha egyszer úgy adódik, hogy muszáj lesz nem mondom, bizonyos elégtétellel ad­nék a pofájára Gidának. Meg a többi háromnak is. De nem te­kintem szorgalmi feladatnak a visszavágót. Egyébként — ahogy előre beter­veztem — ma már jobb az álta­lános izom- és ízületi állapotom, például kísérletileg bizonyítható, hogy a golyóstoll már nem ké­szül minden percben kihullani az ujjaim közül. Plusz: a melóból jövet a Pagony-tó hidegje or­vosilag értékelhetően gyógyító ha­tású az izomláz ellen. A rádió a terepen, meló közben értesített bennünket, hogy Olasz­országban befejeződtek a tarto­mányi és helyi választások, és a negyvenmillió szavazó közül há­rommillió fiatal most szavazott először. A * végeredmények még nincsenek meg, de az eddigi szá­mokból is totál világos, hogy a baloldal (Kommunista Párt, Szo­cialista Párt, Szociáldemokrd Párt) több mint ötven százalékot szerzett. A Kommunista Párt hat százalékkal több szavazatot ka­pott, mint 1970-ben, némelyik vá­rosban tíz százalékkal is többet kapott. Mert az ifjúság beakiasz- tott a burzsujoknak. (Mondtam Snukinak: otthon a suliban ne­künk is úgy kellene. Bepörgetni az ifjúságot és fejre állítani Gló­buszt. Snuki levette a szemüve­gét, úgy vizsgált meg. Röhögtünk. Otthon a suliban! Nem három- millióan nem lennénk, hanem harmincán Se. Glóbusz pedig nem állna fejre, hanem mi távozhat­nánk a francba, mint apa Tar- hosrévről. De minket nem vár­nának autóbuszvezetői székkel. Az olaszországi kisiklatás, amit az ifjúság csinált, oltárian impo­nál nekem de valahogy keserűsó is ízesíti. Ez az egész irtó klaszz lehetne, de amilyen klassz, any- nyira nyamvadt is. Mert most például baloldali főnökség is ala­kulhatna Olaszországban, ha a szociáldemokraták meg a szocia­listák nem olyanok lennének, amilyenek. Vagyis ha volna ben­nük tüdő, hogy a kommunisták­kal együtt tekerjenek egy nagyot balra. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents