Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-12 / 241. szám
1976. október 12. • PETŐFI NÉPE • 5 A kérdést nem kevesen tették fel azok kö- il a tízezrek közül is, akik az elmúlt más- :1—két év alatt részt vettek a törvényterve- et vitáin. Mert a tervezetet a legkülönfélébb ánteken, és résztvevőkkel igen sokat vitatVfire jó a közművelődési törvény ták, s hogy viszonylag hoszú idő után kerül csak az Országgyűlés elé az bizonyára annak is a jele, hogy a felvetődött észrevételek alapján volt mit átalakítani, bedolgozni a tervezetbe. fire jók az alaptörvények A válasz a miértre elsősorban gi természetű, amelyre azonban magyar parlament csakúgy, mint igyon sok, más szocialista és em szocialista törvényhozás is ilaszolt azzal hogy létrehozott ven szankció nélküli törvényest. Elég talán emlékeztetni az jósággal kapcsolatos törvényre, igy a világ legtöbb országában damilyen formában, létező al- otmányrai. Alaptörvények ezek, nelyek természetesen nemnyúj- tnak automatikus biztosítékokat végrehajtásra. (Ilyent persze a ankciókkal járó törvények sem yújtanak.) Mégsem lehet melléesnek tartani hogy például a íaigyar Alkotmány törvénybe ik- itta a munkához való jogot, agy a nők és férfiak teljes gyenjogúságát. Ettől még nem iztos, hogy minden munkahétén valóban egyenlő jogokkal sndelkeznek a nők és a férfiak, e az egyén és a közösség szálára fontos tudni, hogy ahol ez em így van, ott törvénytelenül írnak el. Megszüntetésén íára- azni kötelesség. Ezek szerint a közművelődési irvény legfőbb előnye, hogy :sz egyáltalában ilyen törvény? lyen végletesen is meg lehetne igalmazni ha a dolgok ennyire lvontak lennének á valóságban, lint ahogy a jog — szükségsze- űen — mindig is elvontan foglalkozik a valóság tényeivej. Szerencsére — vagy természetesen — az élet dúsabb, összetettebb, gazdagabb, s egyúttal egyszerűbb is. Aa emberek dolgoznak, hogy megéljenek, hogy amennyire csak lehet a munkában kibonthassák személyiségüket, hogy sikerélményük legyen, hogy kényelmesebbé gazdagabbá tegyék az életüket, a munkában és persze a munka után is. Otthon a lakásban, a kertben, a könyvtárban, vagy A klubban, a moziban, vagy a tévé előtt, színházban, vágy a napon heverészve, hegyre mászva és székben lustálkodva, kiállításon, vagy a szomszéd kerítésén barkácsolva. A részvétel magánügy Az életnek azt a nyolc óráját, amit dolgozunk — már, mint a munkahelyen, — számtalan törvény, rendelkezés szabályozza. (Egyesek Szerint túl sok is van belőlük.) De azt a másik nyolcat, amit nem a munkahelyen és nem alvással töltünk, azt is el kell rendezni. Na nem szabályozóssal, nem azzal, hogy bárkinek is rendelet írja elő; most éppen mit kell, vágj' mit lehet csinálni. Ró- gondolni is rossz ilyen rémképekre. amelyek — akár a legjobb indulattal — éppen attól fosztanák meg az embereket, hogy legszemélyesebb érdeklődésüket, kibontásra váró készségeiket, vagy éppen a pihenéshez szükséges perceiket áldozzák fel, valami közösséginek vélt közművelődés oltárán. A részvétel, vagy éppen részt nem vétel a közművelődés bármely formájában csak magánügy lehet. Mennyiben lesz közügy ? Ám, ha egyszerre jut eszébe ötvenezer embernek, hogy november táján fát akar ültetni, és ehhez jó lenne valami szaktanfolyamon ismereteket szerezni, akkor ez az egyén szempontjából magánügy, de a társadalom számára már közügy. Az, hogy valaki a Szépművészeti Múzeumot választja vasárnap délelőtti szórakozásul, vagy a kocsmát az az illető magánügye, de hogy sokan válasszák a múzeumot is — ez a társadalom közügye. Az, hogy valaki szabad óráiban elmegy pénzért árkot ásni A harmadik faluba, s ezért este holtfáradtan kikapcsolja a televíziót, mert abban Shakespeare III. Richárját játsszák, az az illető magánügye. Ám hogy Sokan értsék: a III. Richárd is adhat valamit az élet gazdagításához, nemcsak a harmadik faluban keresett pénz, ez már megint csak közügy. A példákat, a párhuzamokat, a végtelenségig lehetne sorolni, de talán ennyiből is kitetszik: mire való ez a készültő törvény. Ami az egyes ember számára magánügy, annak mindig vannak közösségi, társaldalmi vonatkozásai a kultúrában is. S ha egy társadalom azt a célt tűzte maga elé: segíti az embert, hogy életét a lehetőségek szerint minél gazdagabban, teljesebben élje végig, akkor segíteni kell ebben a látszólag magánszférában is. Anélkül, hogy bárkinek, bármit előírnánk. Segítség és mérték Ezt a segítséget szolgálja a törvény. Ami persze előírásokat is tartalmaz, majd, főként a végrehajtási utasításban. Előírásokat, követelményeket, nem az egyes emberek számára: az intézmények, társadalmi szervezetek, művészeti műhelyek, tömegkommunikációs rendszerek számára, általában mindenki számára, akinek valamilyen formában dolga van más emberek művelődésével, időtöltésével, szórakozásával. Őket sem büntetéssel fenyegeti a törvény, hogy több segítséget adjanak, végezzék el a dolgukat jobban; inkább a feladatok pontosabb megfogalmazásában, a tennivalók egymásra utaltságában ad eligazítást a törvény és szab mértéket. S ha meg lesz a közművelődési törvény, ettől önmagában ugyancsak nem pörögnek gyorsabban a fogaskerekek. De a törvény mércéje alá állni, hogy megnézzük, milyen magasak vagyunk, akár már holndp is lehet. Különösen, ha holnap után még gyorsabban szeretnénk növekedni. B. L. A „kivitelezés”, a ,,hapciéit ás'’ és társaik H Ül AT A LOS FELVÉTELI AZ IRODALMI SZÍNPADON Vliért elentkeztek ? Jöttek az első szóra, jöttek kék semű lányok és ápolt bajszú agyfiúk, határozott fellépésüek s félve beköszönök, jöttek zengő rgánumúak és beszédhibásak, iákok és segédmunkások, far- lerban és kiöltözve. Hetvenen is lehettek a Megyei Művelődési Központban tartott xeghallgatáson. Ahányan annyiéle módón gondolkoznak, viseltednek, annyiféle ok hozta őket z irodalmi színpadhoz. Szendró István színművész és •ócs Márton színpadvezető millió tiettel csalogatják elő, mérik a :iben nagyobb, kiben kisebb te- etséget. Kitudódik, ki érti meg yorsan az útmutatást, kit áldott reg sorsa élénk képzelőerővel, van-e hajlama a humorhoz. Szorgoskodnak a pályázók, sszpontosítanak, mintha életük üggne a döntéstől. A Megyei Művelődési Központ- ian végül is sikerültnek minő- itették a felvételit. Tíz fiatallal trősödik az üzemeket, a vidéket áró csoport. Többen előkészítő • Joób Tamás nem először állt a nyilvánosság elé. A szép versekkel hatni szeretne. A második képen: Verők Irén azért lesz népművelő, hogy a művészetekkel politizálhasson. Jobbra: Kása Márta: már a Petőfi Sándor Általános Iskolában szavaltam. (Strasszer András felvételei.) stúdiumokon vehetnek részt és a megszerzett szakmai ismeretek birtokában később ők is teljes jogú tagokká válhatnak. Nagy feladatokat kapott az öntevékeny együttes, szükség volt új tehetségek bevonására. Ha fele ilyen leleményesen, jókedéllyel készítik elő a bemutatókat, mint a felvételt, akkor sok-sok sikerre számíthatnak. II. N. C7.) Nem jelképesen, hanem teljesen gyakorlatilag: egy perccel ezelőtt kiesett az ujjaim közül a golyóstoll. Megtekintettem az ujjaimat (humorra): akaratomtól független mechanikai életet élnek. Ennek ellenére optimista vagyok. Tavalyi tábori tapasztalataim alapján tudom ugyanis, hogy az izomzatom három-négy nap után rezonanciába jut a melóval, vagyis szerdára vagy csütörtökre hasonló leszek a sprinter futókhoz, akik lábukra szerelt nehezékkel edzenek, és ha egyszer megszabadul a lábuk a súlytól, olyan könnyűnek érzik a testüket, mintha Mercurius (a görög mitológiában Hermész) bokaszárnyaihoz hasonló kiegészülések röpítenék őket a föld fölött. Írtam egy képeslapot haza, és megírtam a második levelet (12 és fél sor, plusz aláírás) Tamarának. Itt a náplóban nem akarok írni róla, mert annyira hiányzik, hogy az már egyáltalán nem férfias. Ebből következően megállapítandó, hogy a személyiségem nem korszerű. Ha elfogadom Kollár Ildi szabályzatát, amit kb. egy hónapja ismertetett velem. Ildi filozófiája értelmében egy korszerű mai -teenager srác ne legyen férfias, hanem legyen unisex és feminin, horpatag és dekadensen életunt. Ildi személyesen nem tudna tűzbe jönni egy ilyen korszerű képződménytől de az ő speciális ízlése nem változtat a lényegen, vagyis a lányoknak általánosan a fentebb jelzett típus az ideáljuk korunkban. Nekem nincs tehetségem átalakítani magamart; ilyen típussá, tehát engem enyhén zavar, hogy Tamara hiányzik. (Snuki látta, hogy megírtam a levelet, és látta a borítékon a címzést is, Tamara nevét, de élőszóban nem észrevételezte, amit látott.) Snukival eddig is klasszul párhuzamosak voltunk. Ha folytatódik ez a párhuzam, van esélyem, hogy Snuki egyszer a barátom lesz, Ez jó volna. De nem akarom hiú reményekkel etetni magam, nehogy pofára essek. Snuki a napokban azt mondta rólam, hogy nyugis alak vagyok. Ez (igy, egyszerűen) nem egészen precíz fogalmazás. Az az igazság, hogy egy dologban fixen átlagos vagyok. Mégpedig abban, hogy mint a srácok legtöbbjének, úgy nekem sincs barátom. Mert a legtöbb srácnak nincs erre le merem tenni a nagyesküt. Vannak haverságok, vannak érdek- szövetkezések, vannak kisebb-na- gyobb galerik unalom ellen, de ezek a műfajok nem azonosak a barátsággal. Azzal a barátsággal, ahogyan én akarom, hogy legyen Snuki és Fábián Attila között. Persze az is igazság hogy nem tudom világosan és szabatosan megfogalmazni, hogy mi a barátság. Csak anyit tudok, hogy a barátság olyan (jó) valami, amire van esélyünk. Snukinak és nekem. Deák doktor (a barátságos szemével olyant is kiröntgenez az emberből, amihez semmi köze se volna) egyszer megkérdezte tőlem, van-e barátom. Én visszakérdeztem (egyéniség akartam lenni a szemében), hogy hát őneki van-e. Közölte, hogy őneki van. Én tovább egyéniesked- tem: honnan tudja, hogy az Illető frankón a barátja? Miből lehet tudni? Deák doktor a szemtelenségemet nem értékelte gyermetegnek, vagyis komolyan felelt. A hivatalos nyelv használata sok idegen szónak van jó magyar megfelelője. Csak néhány megfelelőt említve, ilyen _ az approximative (megközelítőleg), fázis (korszak, szakasz), kapacitás (befogadó-, termelő- stb. képesség), nívó (szint, fejlettség), perspektíva (távlat, kilátás), probléma (gond, nehézség), rekonstruál és rekonstrukció (felújít, felújítás), revideál (felülvizsgál, módosít), volumen (térfogat, mennyiség). Néhány sokszor használt magyar szót még világosabb, kifejezőbb szóval lehet helyettesíteni. Pl. kézenfekvő (nyilvánvaló, magától értetődő), kivitelez (megvalósít, valóra vált). Természetesen sok a helytelenül használt szó. Ilyen mindjárt a hivatkozott (pl. rendelet). Álapigéje nem tárgyas ige, tehát nem valamit, hanem csuk valamire lehet hivatkozni. Helyette tehát jobb tárgyas igét • használni: az említett, az idézeti (rendelet). Helytelen a súly használata is (jelentőség értelmében). Pl. „a vegyipar súlya a népgazdaságban” helyesebben fogalmazva: „a vegyipar fontossága, jelentősége vagy fontos szerepe". A súlyból képzett súlyos ige a közéleti nyelv mesterséges zsargonszava. Ne is használjuk! Tehát a „súlyozza a problémákat” mondatot fogalmazzuk át például így: „válasszuk szét a lényeges és lényegtelen kérdéseket”. A kérdés sokszor csak üres toldalékszóvá lesz. Pl. „Beszéljünk a munkaverseny kérdéséről!" Egyszerűbben: „Beszéljünk a munkaversenyről!” A birtoklás kérdésében hozott határozat egyszerűen: a birtoklásról hozott határozat. Kifogásolhatók n következő szavak is: megkülönböztetetten, viseltetik, vonalán, x'onatkozásá- ban, köztudott, megkeresés, mindösszesen. A parafálás csak mint diplomáciai kifejezés jó, szanálni csak intézmények zilált pénzügyeit, lehet, a régi épületeket szanálásuk helyett inkább bontsuk le. Az oroszból fordított szűk keresztmetszet nehézséget, gondot, akadályt jelent, tehát ezeket használjuk helyette. A vi- szonyulás „valamilyen magatartást tanúsít” jelentése is oroszból való fordítás (aki jól viszonyul a munkához, az jól dolgozik). A hivatalos nyelvben á szavaknak néha a köznyelvben nem általános jelentései is kialakulnak. Ezeket mint általánosan hibás szóhasználatot mindenképpen más szavakkal kell helyettesíteni. A realizálni igének t;sak vagyontárgyat pénzzé tenni jelentése a helyes. Tehát ehelyett: Az adott tervidőszakban ennyi meg ennyi jövedelmet realizáltunk — mondjuk azt, hogy jövedelmet értünk el, jövedelemre tettünk szert. A során csak időtartamot jelölhet (pl. a vizsgálat során), időpontot nem (pl. az aláírás során). A keresztül névutó csak időhatározásban helyes, mód- és eszközhatározó nem lehet (ezért helytelen: a rádión keresztül). A forgalmazás csak az üzleti forgalomban elért ösz- szegre vonatkozhat. Egyébként A* értekezlet1 topcíáír felfektetett1 jegyzi könyv temÚiég* fC. •zerint célkltüzéeelnk megve- lólúáeéhoz e legjobb ekaret mellett' tem megfeleli ejelen,>L leg monketirel gérde ezekképe*i*t_ zettsége ben AftatS I HEZIHGNyilE használjuk helyette a forgalomba hoz szószerkezetet. A maradéktalan eredeti jelentése: maradék (hagyása) nélkül. Más esetekben használjuk a hiánytalan, teljes, tökéletes mellékneveket. Tehát beszélhetünk a készlet maradéktalan kiosztásáról, de valaminek maradéktalan végrehajtásáról nem. A végrehajtás legyen hiánytalan. teljes, tökéletes. A tarol pedig maradjon meg tárgyas igének, ne a fa tároljon hanem azt tárolják valahol. Az egyben szónak két jelentése van: „egészben, nem részletekben" és „egyúttal”. A második jelentésben az egyúttal, egyszersmind szavakat használjuk helyette. A hivatalos nyelv nagyon szereli az igekötők gyakori használatút, Tömörségük miatt elfogadhatjuk a következőket: lebont, lelevelez, leszűkít, megindokol. A sokáig üldözött leszállít igére is szükségünk van, mert a szállít igével kifejezett cselekvés befejezettségét csak így tudjuk kifejezni. A xüsszaigazol Is elfogadható, habár sokszor az igazol Is megfelel. Nagyon gyakran szerepelnek a nehezen helyettesíthető igekötős igék (aláhúz, leszögez). Sokszor nincs is szükség igekötőre: (bejazonosít, (ki)lcözvetít, (lejszerződik. Néha más igét kell használni. Pl. a lenyomoz helyett kinyomoz, kivizsgál, a lefektet helyett írásba foglal. Az odahat jól helyettesíthető az arra törekszik, igyekszik elérni igékkel. Gyakran az igekötőt kell megváltoztatni: aláértékel (helyette: leértékel, behatárol (körülhatárol), leterhel (megterhel), leutal (kiutal). A leinformál csak a leinformálható alakban fogadható el, mert az nemigen pótolható mással. A Hivatalos nyelvünk kézikönyve ismertetését fejezzük be Lőrincze Lajos szavaival: „Hisz- szük, hogy a hivatalos nyelvünk jobbá, élőbbé, emberközelibbivé tételéért vívott küzdelemben kiadványunk is fontos szerepet tölt majd be, s talán eljön az az idő, amikor a „hivatalos nyelv” kifejezés elveszti rosszalló árnyalatát. Egyaránt érdeke ez nyelvünknek és társadalmunknak, egyszersmind értékmérője, kritikája nyelvművelésünknek és közéletünknek.” Kiss István Azt mondta, hogy a barátságot a hosszú évekből lehet tudni. Tehát van esélyem, hogy öt év múlva! vagy tíz év múlva egyszer csak elbámuljak a csodálkozástól, vagyis attól, hogy észre se vettem, de Snuki már évek óta a barátom. Zavaros a szöveg, de a1 téma se egyszerű. Az egész élet nem egyszerű. Pluszi: benne (az életben) az az érzés, ami Talmara miatt van a szervezetemben. Valahogy állandóan nyugtalan vagyok miatta, és valhogy fixen nyugodt is. Most például közérthetően hallom á dobhártyámon belül Tamara hangját. Azt mondja, amit a pályaudvaron mondott: „Szeressél engem, szeplős.” Nem vitás: jobb leáz, ha kivonszolom magam a tábortűz helyszínére. Segítek a srácoknak megrakni. A tűzrakásban úgyse vagyok eléggé szakképzett. Meg aztán legalább a tűzrakással is telik az idő. A vacsorát is oszthatnák már. Négy vagy hat béka vokálozik at gyomromban, mint otthon, a lemezemen a Golden Gate együttes. Akkorát ásítottam, hogy csaknem kiestem a Számon. A levelet is be kell még dobnom a postaládába; Irigylem azt a lengyel srácot (Sztanisldsz), aki ott horkol a legbelső tábori ágyon. Az éjjel mindenki olyan mélyen szunyáit itt a sátorban, hogy senkit se zavart a horkolása. Reggel ugyanis érdeklődött, nem ébresztett-e föl valakit az éjjelizenéjével. Fogytán a cigarettám isi, pedig napközben egyet se szívok. Talicskázás és lapátolás közben valahogy egyikünknek se jut eszébe a bagó. Állati rosste lesz a combizmaimnak, ha mast fölállok, de már tényleg mozgósítanom kell magaim, Hát akkor koncentráljunk! TAMARA Június 16, hétfő Egész nap nem mozdultam ki a -lakásból. És ez nem szerepjátszás. Nem akarok emberek közé kerülni, mert akárkire néznék rá, egyik sem Attila volna, Ezért délelőtt, amikor ide sütött a nap, kifeküdtem a balkonra, és el akartam aludni a napon. De nem tudtam elaludni. Délben ebédelni kezdtem, de három kanál leves után abbahagytam. Ez az ábra. „Ebéd” után befüggönyöztem minden ablakot, ide-oda imbo- lyogtam a lakásban, és közben — pihenni, mintha agyonfárasztot- tam volna* magam — hol ide, hol oda raktam le „jótestű vékony szőke” 'lényemet. A lakásban csend volt, és a csendben tisztán hallottam mindenféle zajokat, amelyeket a beton közvetít összevissza a lakások között. Valahol legalább fél óra hosszat csobogott egyenletesen a víz A csaptelepből a fürdőkádba. Valahonnan rádió szólt, előbb a Slade-együttest, utána a Supremeséket, majd a magyar Vadmacskákat adták át a betonnak továbbításra. Párhuzamosan villanyfúró zúgott valamelyik felsőbb emeleti lakás falában. Közben, na a fúró elhallgatott, tisztán hallottam, hogy a szomszéd lakásban Hertelendiéknél habverővel cincogtak a rézüstben, legalább is a hangról olyan kis helyes rézüstre tippeltem, amilyen a mama hagyatékából maradt ránk. Amikor a villanyfúró zúgása végleg elhallgatott, más Irányból — másik lakásból porszívó kezdett szirénázni. Majd pedig odakintről, a világból keletkezett olyan mennydörgés, ami elnyomta a betonban járó zajo- 'kat. Erőszakos, ronda motorkerékpár-dörgés volt. Mint Betűnek, annak a szegény dilisnek a motorjai. De úgy erősödött és gyengült és erősödött ismét, mintha a motorkerékpár a háztömböt kerülgette volna. Odamentem az ablakhoz, elhúztam egy kicsit a függönyt, és lepislogtam. A fülem: tökéletes! Motorke- rékpár-üpvben is, csaknem abszolút a hallásom. Vagyis motorkerékpár-ügyben. totál abszolút. Mert a háztömböt tényleg Betű kerülgette a menydörgő motorjával. A kanyarban úgy dőlt be balra, mint a tévében a versenymotorosok. Hülye vízagyú, egyszer majd kicsúszik alóla a kerék, aztán megnézheti a maradványait. Fentről, Ez a csökkent értelmű — gondoltam — a kificamodott fantáziájával talán tényleg motorversenyzőnek képzeli magát? (Folytatjuk)