Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-12 / 241. szám

1976. október 12. • PETŐFI NÉPE • 5 A kérdést nem kevesen tették fel azok kö- il a tízezrek közül is, akik az elmúlt más- :1—két év alatt részt vettek a törvényterve- et vitáin. Mert a tervezetet a legkülönfélébb ánteken, és résztvevőkkel igen sokat vitat­Vfire jó a közművelődési törvény ták, s hogy viszonylag hoszú idő után kerül csak az Országgyűlés elé az bizonyára annak is a jele, hogy a felvetődött észrevételek alapján volt mit átalakítani, bedolgozni a ter­vezetbe. fire jók az alaptörvények A válasz a miértre elsősorban gi természetű, amelyre azonban magyar parlament csakúgy, mint igyon sok, más szocialista és em szocialista törvényhozás is ilaszolt azzal hogy létrehozott ven szankció nélküli törvénye­st. Elég talán emlékeztetni az jósággal kapcsolatos törvényre, igy a világ legtöbb országában damilyen formában, létező al- otmányrai. Alaptörvények ezek, nelyek természetesen nemnyúj- tnak automatikus biztosítékokat végrehajtásra. (Ilyent persze a ankciókkal járó törvények sem yújtanak.) Mégsem lehet mellé­esnek tartani hogy például a íaigyar Alkotmány törvénybe ik- itta a munkához való jogot, agy a nők és férfiak teljes gyenjogúságát. Ettől még nem iztos, hogy minden munkahé­tén valóban egyenlő jogokkal sndelkeznek a nők és a férfiak, e az egyén és a közösség szá­lára fontos tudni, hogy ahol ez em így van, ott törvénytelenül írnak el. Megszüntetésén íára- azni kötelesség. Ezek szerint a közművelődési irvény legfőbb előnye, hogy :sz egyáltalában ilyen törvény? lyen végletesen is meg lehetne igalmazni ha a dolgok ennyire lvontak lennének á valóságban, lint ahogy a jog — szükségsze- űen — mindig is elvontan fog­lalkozik a valóság tényeivej. Sze­rencsére — vagy természetesen — az élet dúsabb, összetettebb, gaz­dagabb, s egyúttal egyszerűbb is. Aa emberek dolgoznak, hogy megéljenek, hogy amennyire csak lehet a munkában kibonthassák személyiségüket, hogy sikerélmé­nyük legyen, hogy kényelmesebbé gazdagabbá tegyék az életüket, a munkában és persze a munka után is. Otthon a lakásban, a kertben, a könyvtárban, vagy A klubban, a moziban, vagy a tévé előtt, színházban, vágy a napon heverészve, hegyre mászva és székben lustálkodva, kiállításon, vagy a szomszéd kerítésén bar­kácsolva. A részvétel magánügy Az életnek azt a nyolc óráját, amit dolgozunk — már, mint a munkahelyen, — számtalan tör­vény, rendelkezés szabályozza. (Egyesek Szerint túl sok is van belőlük.) De azt a másik nyolcat, amit nem a munkahelyen és nem alvással töltünk, azt is el kell rendezni. Na nem szabályozóssal, nem azzal, hogy bárkinek is ren­delet írja elő; most éppen mit kell, vágj' mit lehet csinálni. Ró- gondolni is rossz ilyen rémképek­re. amelyek — akár a legjobb in­dulattal — éppen attól fosztanák meg az embereket, hogy legsze­mélyesebb érdeklődésüket, kibon­tásra váró készségeiket, vagy ép­pen a pihenéshez szükséges per­ceiket áldozzák fel, valami közös­séginek vélt közművelődés oltá­rán. A részvétel, vagy éppen részt nem vétel a közművelődés bár­mely formájában csak magánügy lehet. Mennyiben lesz közügy ? Ám, ha egyszerre jut eszébe öt­venezer embernek, hogy novem­ber táján fát akar ültetni, és eh­hez jó lenne valami szaktanfo­lyamon ismereteket szerezni, ak­kor ez az egyén szempontjából magánügy, de a társadalom szá­mára már közügy. Az, hogy vala­ki a Szépművészeti Múzeumot választja vasárnap délelőtti szó­rakozásul, vagy a kocsmát az az illető magánügye, de hogy sokan válasszák a múzeumot is — ez a társadalom közügye. Az, hogy valaki szabad óráiban elmegy pénzért árkot ásni A harmadik faluba, s ezért este holtfáradtan kikapcsolja a televíziót, mert ab­ban Shakespeare III. Richárját játsszák, az az illető magánügye. Ám hogy Sokan értsék: a III. Richárd is adhat valamit az élet gazdagításához, nemcsak a har­madik faluban keresett pénz, ez már megint csak közügy. A példákat, a párhuzamokat, a végtelenségig lehetne sorolni, de talán ennyiből is kitetszik: mire való ez a készültő törvény. Ami az egyes ember számára magán­ügy, annak mindig vannak kö­zösségi, társaldalmi vonatkozásai a kultúrában is. S ha egy társa­dalom azt a célt tűzte maga elé: segíti az embert, hogy életét a le­hetőségek szerint minél gazdagab­ban, teljesebben élje végig, akkor segíteni kell ebben a látszólag magánszférában is. Anélkül, hogy bárkinek, bármit előírnánk. Segítség és mérték Ezt a segítséget szolgálja a tör­vény. Ami persze előírásokat is tartalmaz, majd, főként a végre­hajtási utasításban. Előírásokat, követelményeket, nem az egyes emberek számára: az intézmé­nyek, társadalmi szervezetek, mű­vészeti műhelyek, tömegkommu­nikációs rendszerek számára, ál­talában mindenki számára, aki­nek valamilyen formában dolga van más emberek művelődésével, időtöltésével, szórakozásával. Őket sem büntetéssel fenyegeti a tör­vény, hogy több segítséget adja­nak, végezzék el a dolgukat job­ban; inkább a feladatok ponto­sabb megfogalmazásában, a ten­nivalók egymásra utaltságában ad eligazítást a törvény és szab mértéket. S ha meg lesz a közművelődési törvény, ettől önmagában ugyan­csak nem pörögnek gyorsabban a fogaskerekek. De a törvény mér­céje alá állni, hogy megnézzük, milyen magasak vagyunk, akár már holndp is lehet. Különösen, ha holnap után még gyorsabban szeretnénk növekedni. B. L. A „kivitelezés”, a ,,hapciéit ás'’ és társaik H Ül AT A LOS FELVÉTELI AZ IRODALMI SZÍNPADON Vliért elentkeztek ? Jöttek az első szóra, jöttek kék semű lányok és ápolt bajszú agyfiúk, határozott fellépésüek s félve beköszönök, jöttek zengő rgánumúak és beszédhibásak, iákok és segédmunkások, far- lerban és kiöltözve. Hetvenen is lehettek a Megyei Művelődési Központban tartott xeghallgatáson. Ahányan annyi­éle módón gondolkoznak, visel­tednek, annyiféle ok hozta őket z irodalmi színpadhoz. Szendró István színművész és •ócs Márton színpadvezető millió tiettel csalogatják elő, mérik a :iben nagyobb, kiben kisebb te- etséget. Kitudódik, ki érti meg yorsan az útmutatást, kit áldott reg sorsa élénk képzelőerővel, van-e hajlama a humorhoz. Szorgoskodnak a pályázók, sszpontosítanak, mintha életük üggne a döntéstől. A Megyei Művelődési Központ- ian végül is sikerültnek minő- itették a felvételit. Tíz fiatallal trősödik az üzemeket, a vidéket áró csoport. Többen előkészítő • Joób Tamás nem először állt a nyilvánosság elé. A szép versekkel hatni szeretne. A második képen: Verők Irén azért lesz népművelő, hogy a művészetekkel politizálhasson. Jobbra: Kása Márta: már a Petőfi Sándor Általános Iskolában szavaltam. (Strasszer András felvételei.) stúdiumokon vehetnek részt és a megszerzett szakmai ismeretek birtokában később ők is teljes jogú tagokká válhatnak. Nagy feladatokat kapott az ön­tevékeny együttes, szükség volt új tehetségek bevonására. Ha fele ilyen leleményesen, jó­kedéllyel készítik elő a bemu­tatókat, mint a felvételt, akkor sok-sok sikerre számíthatnak. II. N. C7.) Nem jelképesen, hanem telje­sen gyakorlatilag: egy perccel ez­előtt kiesett az ujjaim közül a golyóstoll. Megtekintettem az uj­jaimat (humorra): akaratomtól független mechanikai életet él­nek. Ennek ellenére optimista vagyok. Tavalyi tábori tapaszta­lataim alapján tudom ugyanis, hogy az izomzatom három-négy nap után rezonanciába jut a me­lóval, vagyis szerdára vagy csü­törtökre hasonló leszek a sprin­ter futókhoz, akik lábukra sze­relt nehezékkel edzenek, és ha egyszer megszabadul a lábuk a súlytól, olyan könnyűnek érzik a testüket, mintha Mercurius (a görög mitológiában Hermész) bo­kaszárnyaihoz hasonló kiegészü­lések röpítenék őket a föld fö­lött. Írtam egy képeslapot haza, és megírtam a második levelet (12 és fél sor, plusz aláírás) Tama­rának. Itt a náplóban nem aka­rok írni róla, mert annyira hiányzik, hogy az már egyáltalán nem férfias. Ebből következően megállapítandó, hogy a személyi­ségem nem korszerű. Ha elfoga­dom Kollár Ildi szabályzatát, amit kb. egy hónapja ismertetett velem. Ildi filozófiája értelmében egy korszerű mai -teenager srác ne legyen férfias, hanem legyen unisex és feminin, horpatag és dekadensen életunt. Ildi szemé­lyesen nem tudna tűzbe jönni egy ilyen korszerű képződménytől de az ő speciális ízlése nem változ­tat a lényegen, vagyis a lányok­nak általánosan a fentebb jel­zett típus az ideáljuk korunkban. Nekem nincs tehetségem átalakí­tani magamart; ilyen típussá, tehát engem enyhén zavar, hogy Ta­mara hiányzik. (Snuki látta, hogy megírtam a levelet, és látta a bo­rítékon a címzést is, Tamara ne­vét, de élőszóban nem észrevé­telezte, amit látott.) Snukival eddig is klasszul pár­huzamosak voltunk. Ha folytató­dik ez a párhuzam, van esélyem, hogy Snuki egyszer a barátom lesz, Ez jó volna. De nem aka­rom hiú reményekkel etetni ma­gam, nehogy pofára essek. Snuki a napokban azt mondta rólam, hogy nyugis alak vagyok. Ez (igy, egyszerűen) nem egészen precíz fogalmazás. Az az igazság, hogy egy dologban fixen átlagos va­gyok. Mégpedig abban, hogy mint a srácok legtöbbjének, úgy nekem sincs barátom. Mert a legtöbb srácnak nincs erre le merem tenni a nagyesküt. Van­nak haverságok, vannak érdek- szövetkezések, vannak kisebb-na- gyobb galerik unalom ellen, de ezek a műfajok nem azonosak a barátsággal. Azzal a barátsággal, ahogyan én akarom, hogy legyen Snuki és Fábián Attila között. Persze az is igazság hogy nem tudom világosan és szabatosan megfogalmazni, hogy mi a barát­ság. Csak anyit tudok, hogy a barátság olyan (jó) valami, ami­re van esélyünk. Snukinak és nekem. Deák doktor (a barátsá­gos szemével olyant is kiröntge­nez az emberből, amihez semmi köze se volna) egyszer megkér­dezte tőlem, van-e barátom. Én visszakérdeztem (egyéniség akar­tam lenni a szemében), hogy hát őneki van-e. Közölte, hogy őne­ki van. Én tovább egyéniesked- tem: honnan tudja, hogy az Ille­tő frankón a barátja? Miből lehet tudni? Deák doktor a szemtelen­ségemet nem értékelte gyerme­tegnek, vagyis komolyan felelt. A hivatalos nyelv használata sok idegen szónak van jó ma­gyar megfelelője. Csak néhány megfelelőt említve, ilyen _ az approximative (megközelítőleg), fázis (korszak, szakasz), kapaci­tás (befogadó-, termelő- stb. ké­pesség), nívó (szint, fejlettség), perspektíva (távlat, kilátás), probléma (gond, nehézség), re­konstruál és rekonstrukció (fel­újít, felújítás), revideál (felül­vizsgál, módosít), volumen (térfo­gat, mennyiség). Néhány sokszor használt magyar szót még vi­lágosabb, kifejezőbb szóval lehet helyettesíteni. Pl. kézenfekvő (nyilvánvaló, magától értetődő), kivitelez (megvalósít, valóra vált). Természetesen sok a helytele­nül használt szó. Ilyen mind­járt a hivatkozott (pl. rendelet). Álapigéje nem tárgyas ige, tehát nem valamit, hanem csuk vala­mire lehet hivatkozni. Helyette tehát jobb tárgyas igét • használ­ni: az említett, az idézeti (ren­delet). Helytelen a súly haszná­lata is (jelentőség értelmében). Pl. „a vegyipar súlya a népgazda­ságban” helyesebben fogalmazva: „a vegyipar fontossága, jelentősé­ge vagy fontos szerepe". A súly­ból képzett súlyos ige a közéleti nyelv mesterséges zsargonszava. Ne is használjuk! Tehát a „sú­lyozza a problémákat” mondatot fogalmazzuk át például így: „vá­lasszuk szét a lényeges és lé­nyegtelen kérdéseket”. A kérdés sokszor csak üres toldalékszóvá lesz. Pl. „Beszél­jünk a munkaverseny kérdésé­ről!" Egyszerűbben: „Beszéljünk a munkaversenyről!” A birtoklás kérdésében hozott határozat egy­szerűen: a birtoklásról hozott ha­tározat. Kifogásolhatók n következő szavak is: megkülönböztetetten, viseltetik, vonalán, x'onatkozásá- ban, köztudott, megkeresés, mindösszesen. A parafálás csak mint diplomáciai kifejezés jó, szanálni csak intézmények zilált pénzügyeit, lehet, a régi épüle­teket szanálásuk helyett inkább bontsuk le. Az oroszból fordított szűk keresztmetszet nehézséget, gondot, akadályt jelent, tehát ezeket használjuk helyette. A vi- szonyulás „valamilyen magatar­tást tanúsít” jelentése is orosz­ból való fordítás (aki jól viszo­nyul a munkához, az jól dolgo­zik). A hivatalos nyelvben á sza­vaknak néha a köznyelvben nem általános jelentései is kialakul­nak. Ezeket mint általánosan hibás szóhasználatot mindenkép­pen más szavakkal kell helyet­tesíteni. A realizálni igének t;sak vagyontárgyat pénzzé tenni je­lentése a helyes. Tehát ehelyett: Az adott tervidőszakban ennyi meg ennyi jövedelmet realizál­tunk — mondjuk azt, hogy jö­vedelmet értünk el, jövedelemre tettünk szert. A során csak idő­tartamot jelölhet (pl. a vizsgá­lat során), időpontot nem (pl. az aláírás során). A keresztül névutó csak időhatározásban he­lyes, mód- és eszközhatározó nem lehet (ezért helytelen: a rádión keresztül). A forgalmazás csak az üzleti forgalomban elért ösz- szegre vonatkozhat. Egyébként A* értekezlet1 topcíáír felfekte­tett1 jegyzi könyv temÚiég* fC. •zerint célkltüzéeelnk megve- lólúáeéhoz e legjobb ekaret mellett' tem megfeleli ejelen­,>L leg monketirel gérde ezekkép­e*i*t_ zettsége ben AftatS I HEZIHGNyilE használjuk helyette a forgalomba hoz szószerkezetet. A maradékta­lan eredeti jelentése: maradék (hagyása) nélkül. Más esetekben használjuk a hiánytalan, teljes, tökéletes mellékneveket. Tehát beszélhetünk a készlet maradék­talan kiosztásáról, de valaminek maradéktalan végrehajtásáról nem. A végrehajtás legyen hiány­talan. teljes, tökéletes. A tarol pedig maradjon meg tárgyas igének, ne a fa tároljon ha­nem azt tárolják valahol. Az egyben szónak két jelentése van: „egészben, nem részletekben" és „egyúttal”. A második jelentés­ben az egyúttal, egyszersmind szavakat használjuk helyette. A hivatalos nyelv nagyon sze­reli az igekötők gyakori haszná­latút, Tömörségük miatt elfogad­hatjuk a következőket: lebont, lelevelez, leszűkít, megindokol. A sokáig üldözött leszállít igére is szükségünk van, mert a szállít igével kifejezett cselekvés befe­jezettségét csak így tudjuk kife­jezni. A xüsszaigazol Is elfogad­ható, habár sokszor az igazol Is megfelel. Nagyon gyakran szerepelnek a nehezen helyettesíthető igekötős igék (aláhúz, leszögez). Sokszor nincs is szükség igekötőre: (bej­azonosít, (ki)lcözvetít, (lejszerző­dik. Néha más igét kell használni. Pl. a lenyomoz helyett kinyo­moz, kivizsgál, a lefektet helyett írásba foglal. Az odahat jól he­lyettesíthető az arra törekszik, igyekszik elérni igékkel. Gyakran az igekötőt kell megváltoztatni: aláértékel (helyette: leértékel, behatárol (körülhatárol), leterhel (megterhel), leutal (kiutal). A le­informál csak a leinformálható alakban fogadható el, mert az nemigen pótolható mással. A Hivatalos nyelvünk kézi­könyve ismertetését fejezzük be Lőrincze Lajos szavaival: „Hisz- szük, hogy a hivatalos nyelvünk jobbá, élőbbé, emberközelibbivé tételéért vívott küzdelemben ki­adványunk is fontos szerepet tölt majd be, s talán eljön az az idő, amikor a „hivatalos nyelv” kifejezés elveszti rosszalló ár­nyalatát. Egyaránt érdeke ez nyelvünknek és társadalmunk­nak, egyszersmind értékmérője, kritikája nyelvművelésünknek és közéletünknek.” Kiss István Azt mondta, hogy a barátságot a hosszú évekből lehet tudni. Te­hát van esélyem, hogy öt év múl­va! vagy tíz év múlva egyszer csak elbámuljak a csodálkozás­tól, vagyis attól, hogy észre se vettem, de Snuki már évek óta a barátom. Zavaros a szöveg, de a1 téma se egyszerű. Az egész élet nem egy­szerű. Pluszi: benne (az életben) az az érzés, ami Talmara miatt van a szervezetemben. Valahogy állandóan nyugtalan vagyok miat­ta, és valhogy fixen nyugodt is. Most például közérthetően hal­lom á dobhártyámon belül Ta­mara hangját. Azt mondja, amit a pályaudvaron mondott: „Szeres­sél engem, szeplős.” Nem vitás: jobb leáz, ha ki­vonszolom magam a tábortűz helyszínére. Segítek a srácoknak megrakni. A tűzrakásban úgyse vagyok eléggé szakképzett. Meg aztán legalább a tűzrakással is telik az idő. A vacsorát is oszt­hatnák már. Négy vagy hat béka vokálozik at gyomromban, mint otthon, a lemezemen a Golden Gate együttes. Akkorát ásítottam, hogy csak­nem kiestem a Számon. A levelet is be kell még dobnom a posta­ládába; Irigylem azt a lengyel srácot (Sztanisldsz), aki ott horkol a legbelső tábori ágyon. Az éjjel mindenki olyan mélyen szunyáit itt a sátorban, hogy senkit se zavart a horkolása. Reggel ugyan­is érdeklődött, nem ébresztett-e föl valakit az éjjelizenéjével. Fogytán a cigarettám isi, pedig napközben egyet se szívok. Ta­licskázás és lapátolás közben va­lahogy egyikünknek se jut eszé­be a bagó. Állati rosste lesz a combiz­maimnak, ha mast fölállok, de már tényleg mozgósítanom kell magaim, Hát akkor koncentrál­junk! TAMARA Június 16, hétfő Egész nap nem mozdultam ki a -lakásból. És ez nem szerepját­szás. Nem akarok emberek közé kerülni, mert akárkire néznék rá, egyik sem Attila volna, Ezért délelőtt, amikor ide sütött a nap, kifeküdtem a balkonra, és el akartam aludni a napon. De nem tudtam elaludni. Délben ebédelni kezdtem, de három kanál leves után abba­hagytam. Ez az ábra. „Ebéd” után befüggönyöztem minden ablakot, ide-oda imbo- lyogtam a lakásban, és közben — pihenni, mintha agyonfárasztot- tam volna* magam — hol ide, hol oda raktam le „jótestű vé­kony szőke” 'lényemet. A lakásban csend volt, és a csendben tisztán hallottam min­denféle zajokat, amelyeket a be­ton közvetít összevissza a laká­sok között. Valahol legalább fél óra hosszat csobogott egyenlete­sen a víz A csaptelepből a fürdő­kádba. Valahonnan rádió szólt, előbb a Slade-együttest, utána a Supremeséket, majd a magyar Vadmacskákat adták át a beton­nak továbbításra. Párhuzamosan villanyfúró zúgott valamelyik fel­sőbb emeleti lakás falában. Köz­ben, na a fúró elhallgatott, tisz­tán hallottam, hogy a szomszéd lakásban Hertelendiéknél habve­rővel cincogtak a rézüstben, leg­alább is a hangról olyan kis he­lyes rézüstre tippeltem, amilyen a mama hagyatékából maradt ránk. Amikor a villanyfúró zú­gása végleg elhallgatott, más Irányból — másik lakásból por­szívó kezdett szirénázni. Majd pedig odakintről, a világból ke­letkezett olyan mennydörgés, ami elnyomta a betonban járó zajo- 'kat. Erőszakos, ronda motorke­rékpár-dörgés volt. Mint Betűnek, annak a szegény dilisnek a mo­torjai. De úgy erősödött és gyen­gült és erősödött ismét, mintha a motorkerékpár a háztömböt ke­rülgette volna. Odamentem az ab­lakhoz, elhúztam egy kicsit a füg­gönyt, és lepislogtam. A fülem: tökéletes! Motorke- rékpár-üpvben is, csaknem ab­szolút a hallásom. Vagyis motor­kerékpár-ügyben. totál abszolút. Mert a háztömböt tényleg Betű kerülgette a menydörgő motor­jával. A kanyarban úgy dőlt be balra, mint a tévében a verseny­motorosok. Hülye vízagyú, egyszer majd kicsúszik alóla a kerék, az­tán megnézheti a maradványait. Fentről, Ez a csökkent értelmű — gondoltam — a kificamodott fantáziájával talán tényleg mo­torversenyzőnek képzeli magát? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents