Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-08 / 238. szám
1976. október 8. • PETŐFI NEPE • 3 MEGJELENT TAMÁS ALADÁR ÖNÉLETRAJZA Harcostárs Molnár Erikről A partizán halála A Szlovák Nemzeti Színház Kecskeméten Szerdán este a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház együttese mutatkozott be a kecskemétiek közönsége előtt. A csehszlovák kultúra napjai rendezvénysorozat színházi programjában a társulat a megyeszékhelyi fellépést követően Békéscsabán, majd két alkalommal a fővárosban is vendégszerepei. A pozsonyi színház Magyarországra hozott repertoárja a mai szlovák drámairodalom alkotásaira épül. Kecskeméten Jan Solovic Meridián című, eredetileg négyfelvonásos színművét mutatták be. • Jelenet az előadásból. Tomas Benedik szerepében Elő Romancik érdemes művész játszott, Évát, a feleséget Éva Krizikova érdemes művész alakította. A nyolcadik évtizedet taposó Tamás Aladár, az illegális kommunista mozgalom harcosa, a két világháború között több újságot szerkesztett. Az ő nevével jelent meg 1926-ban az Üj Föld, majd a 100%. Amikor a fokozódó terror, a közvetlen életveszély és a rendőri parancs emigrációba Jtényszerítette, külföldön is arra törekedett, hogy a nyomtatott betűvel is szolgálja a fiatalkorában felvállalt ügyet. Párizsban az Üzenet, majd később Mexikóban a Szabad Magyarság Tamás Aladár szervező készségének köszönheti létét. Üjságírói, mozgalmi tevékenysége során megismerkedett a haladó gondolkodású magyar írókkal, tudósokkal, politikusokkal, találkozott világhírű forradalmárokkal. Olvashatunk József Attiláról, Rajk Lászlóról, Károlyi Mihályról, Egon Ervin Kischről. . _ , „ A most megjelent „Akkoriban szüntelen fújt a szél” című, csaknem kétezer oldalas önéletrajza figyelemre méltó olvasmány. Szépén megírt könyv. Csiszolt, szemléletes mondatain érződik a költői iskolázottság. Dokumentumértékű kiadvány. A törvényenkívüliség homályában tevékenykedő kommunisták és velük rokonszenvező értelmiségiek, munkások kapcsolatairól, akcióiról, sikereiről és kudarcairól árnyaltan, pontosan számolt be. , . , , A szegedi börtönben találkozott a bajai szervezkedesen lebukott elvtársaival, barátság fűzte dr. Molnár Erikhez, aki több cikket irt a 100% részére, majd kettőt az Uzenet-be. Második letartóztatásakor a párt ügyvédje, Molnár René látta el jótanácsokkal, tájékoztatta az eseményekről. , A könyvet olvasóink figyelemébe ajánljuk. Az alább közölt résziét a szerző és dr. Molnár Erik első találkozását írja le. Madzsar József hívta fel figyelmét a „nagy képzettségű fiatalemberre”. H. N. A darab, amelyet a közelmúltban a Magyar Televízió is közvetített és így tartalma nem volt ismeretlen a nézőközönség előtt, egy sajátosan izgalmas emberi magatartásforma vizsgálatát tűzte ki célul. A főszereplő Tomas Benedik azt a puritán forradalmár-típust testesíti meg, aki a németek elleni harcban, partizánként járta ki az öntudatosodás iskoláját. A dráma belső konfliktusa abból fakad, hogy a mozdonyvezető az ellenállás nehéz körülményei között megszerzett elvtársi gondolkodását, következetes közélétiségét változatlan elkötelezettséggel vallja — és éli — három évtized elteltével napjainkban is. Eszméihez való eltökélt ragaszkodása képtelenné teszik a legkisebb eredményre is, már ami az egyénicsaládi érdekeket illeti. A szerző ugyan egy kissé mesterkélten bonyolítja darabjának cselekményét, hősei azonban A tanintézetekben ezekben a napokban foglalkoznak a szülői munkaközösségek azzal a levéllel, amelyet a Hazafias Népfront Országos; Tanácsa juttatott el valamennyi általános és középiskolába. Valamennyi nevelőtényező — az iskola, a család, az oktatási irányítószervele, a társadalmi és tömegszervezetek, az egész társadalom — együttműködésére serkent a HNF Országos Tanácsa., A népfront illetékesei elmondták: az utóbbi években egyre nagyobb teret kapott az a felismerés, hogy immár nem elég az iskola és a szülői ház, tanintézet és az ifjúsági mozgalom kapcsolatpárjait létrehozni, hanem valamennyi nevelőtényező között kell jó munkamegosztást és együttműködést biztosítani. Az együttes munkát — s eire hív fel a levél — természetesen össze kell hangolni, folyamatosan meg kell teremteni a sokféle tényező elvi egységét. Erre az összehangolásra elsősorban az iskola hivatott. Hiba volna azonban azt gondolni — mondták a népfrontnál —, hogy ilyen központi, rendező szerepet egyedül az iskola tölt be. A csalód az a — elsősorban a főszereplő és felesége, illetve Ilja, az idősebb fiú — élő alakok. Összeütközésükben nem morális szólamok vagy mesterséges ideológiák csapnak ösz- sze, hanem a megváltozott életkö-^ rülményeket tükröző ellentétes^ emberi szándékok, érdekek és törekvések ... A rendező Pavel Haspra mindenekelőtt az írói mondanivaló eme valósághitelét kívánta érzékeltetni az előadásban. Ezt szolgálta a részletekben is realista aprólékossággal kialakított színpadkép, amely ,,metszetét” adta egy panelház egyszerű típuslakásának, másrészt jó keretet teremtett a színészi játék szolgálatára is. Az egyszerű bútoc«k, a falakat díszítő olcsó reprodukciók, a szüntelen csengő telefon, a csecsebecsékkel, könyvekkel zsúfolt vitrin és a virágoskertet közösség, amely érzelmi erejénél, a benne uralkodó légkörnél fogva sokáig a legerősebben befolyásolja a gyerekek minden más kapcsolatát és azt a módot, ahogyan a gyerekek! a máshonnan érkező hatásokat fogadják. Például a televíziós műsorok befolyása a gyerekekre mindenekelőtt azon múlik, hogy a család milyen műsorokat néz és milyenek nézését ajánlja, illetve tiltja a gyerekeknek. Az is nyilvánvaló, hogy a szülők véleménye formálja az iskolához, az egyes pedagógusokhoz, a különféle tantárgyakhoz és iskolai elfoglaltságokhoz való viszonyt. Már maga az érdeklődés formáló hatású. Az a szülő, aki mindig csak gyermeke osztályzatokban kifejeződő eredményei iránt érdeklődik, óhatatlanul azt a beállítódást alakítja ki, hogy egyedül a teljesítmény, az eredményesség a fontos, minden más alárendelt jelentőségű. Aki viszont az iskolai élet egésze iránt érdeklődik, elősegíti, hogy az iskolai neveles a maga teljességében érvényre jusson, felerősíti az iskola személyiségfejiesztő hatását. A szülői munkaközösségek a KISZ-szel, az úttörőszervezettel pótló muskátlis-cserepek nagyon pontosan „leírták” azt a szociális-társadalmi emberi környezetet. ahol a Tomas Benedikhez hasonló emberek élnek. A színészek, akik közül kiemelkedett Elő Romanick (Tomas Benedik), Éva Kriziková (a feleség) és Michal Docolomansky (Ilja, az idősebb fiú), a darab jellegének megfelelően realista stílusban játszottak és arra törekedtek, hogy az összeütközések, viták mögött mindig éreztessék a hétköznapi valóság jelenlétét. A Szlovák Nemzeti Színház együttesének bemutatkozása sikeres volt, előadásuk sok tekintetben gazdagította a kecskeméti közönség színházi ismereteit. P. M. szoros együttműködésben segíthetnek abban, hogy a kéthetenkénti szabad szombat bevezetésével a gyermekek megnövekedett szabad idejét személyiségük gyarapítására használják fel. A programok szervezésével hozzájárulhatnak ahhoz, hogy csupán a szülői elfoglaltság miatt ne maradjanak kisdobosok szombatra az iskolai napköziben. A szülők segíthetnek tanácsokkal, ötletekkel e szombati programok megszervezésében. A terv az, hogy olyan nevelési központokat építenek! majd ki, ahol az oktatás, a nevelés, a művelődés, a közösségi munka, a sport, a játék mind egy helyen, egy intézményegyüttesben valósul meg. Ennek még sok feltétele vah, országos viszonylatban nem megy máról holnapra. A családi élet „nyitottságával”, azzal a törekvéssel, hogy minden nevelési tényező hatását a lehető legteljesebb mértékben kiaknázzák, már most, 1976—77-es tanévben nagyon sokat tehetnek a sokféle nevelőhatás összegezése és egységesítése érdekében, ami a mind hatékonyabb nevelés zálogát jelenti — hangsúlyozza á HNF Országos Tanácsának levele. (MTI) Hazafelé menet jó érzés fogott el: újabb munkatárs kerül a 100 % gárdájába, akikre lehet majd számítani. Annyira ismertem már Madzsar Józsefet: nem egyköny- nyen osztogatja a dicsérő jelzőket. Talán el kellett volna kérni a címét — jutott eszembe —, és írni Kecskemétre. De nem, mégsem — vetettem el a gondolatot — a mi lapunknál jobb, ha minél kevesebb a maradandó nyom. Másnap délelőtt egy mosolygós, kerek arcú, fiatal férfi állított be szobámba. — Molnár Erik vagyok — mutatkozott be. Nagy örömmel ültettem le. — Madzsar József háromszor is megkérdezte, felkerestelek-e már — folytatta. — ösz- sze kell tartani azoknak, akiknek egyfelé vezet az útjuk, ezzel biztatott. Nem mintha a biztatásra szükség lett volna. De az a fajta ember vagyok, aki nem szeret soha sehová üres kézzel beállítani. Hát még amikor először jövök, örvendtem volna, ha mindjárt cikket is hozhatok magammal a táskámban. De evvel ■még valamennyit várnunk kell. így egyelőre csak egyetértésem helyezhetem le a szerkesztő ség asztalára. Körülnéztem a szobában. Jobb karommal nagy félkört írtam le: — Szerény ez a kis helyiség — mondtam —, csak papíron merem szerkesztőségnek nevezni. De a múlt századból ittmaradt bútorok között merész gondolatokkal és tervekkel foglalkozunk. És ez az esetlen ebédlőasztal, amelyre most képletes ajándékodat helyezed, velem együtt fog örvendeni, ha majd első cikkedet teszed le rá. Molnár Erik elmosolyodott. — Szépeket mondunk egymásnak, de hát ki mástól várjunk mi jó szavakat? Itt vagyunk a cikkeknél... Hogy jobban megmagyarázzam: A Társadalmi Lexikon részére vállalt munkát már befejeztem. Elég sok bosszúságom volt vele. Enyhítette a helyzetet, hogy Madzsar is velem bosszankodott, amikor itt-ott átírtak egyet s mást. Avval vigasztalt: ez ma a magunkfajta író sorsa. Most hát szabad lennék, és szándékom is, hogy a 100 % minden számába írok valamit. Csak még az előkészületeknél tartok. A francia munkásmozgalmat és forradalmakat tanulmányozom. Erről szándék- szóm írni. Még egy-két hónapra van szükségem, amíg végzek a forrásmunkák feldolgozásával. Ez a nehezebbik rész. Az írás már aztán könnyebben esik. De meg se kérdeztelek: érdekli ez a tárgykör a 100 "n-oí? — Nagyon is. Hiszen a tárgyról jóformán semmit sem írtak még magyar nyelven. — Ez az. Sokat vitatkoztam önmagámmal, mielőtt ennek az érdekes korszaknak a tanulmányozásához fogtam volna — folytatta Molnár Erik. Gyors, szaggatott, de határozott mondatokban beszélt. — A magyar munkás- mozgalom az osztrák meg a német szociáldemokrácia tapaszr- talatait vette át. Ezeken túl soha nem is akart látni. Nem mondom, sokat tanulhatott onnan is. De a francia forradalmi mozgalmakat is hasznos megismerni. Gondolj csak Petőfire. Nem véletlenül szerelmesedéit bele 1789- be. És azóta is történt egy s más Franciaországban. Olykor tévedtek is. De ezeknek a tévedéseknek is megvan a tanulsága. 0 0 0 Annyit tudtam Molnár Erik felöl Madzsar Józseftől, hogy Kecskeméten lakik. Kérdezősködni kezdtem tehát, hogy s miképpen él ott. — Ha nem lenne könyv, villanyvilágítás, papiros meg írószerszám, meg lehetne bolondulni. így a hajnal gyakorta ott talál az íróasztal mellett. Kint már napsugarak siklónak a háztetőkön, a szobában még ég a villany. Utána a feleségem egész nap sóhajtozik. A csend és a mozdulatlanság vagy megöli a lelket, vagy voltaképpen nem engedi a választást. Feltéve, ha van eszünk, szívünk, és valami kevés a fejünkben. Nagyon jól értettem, mire gondol, azért csak megkérdeztem: — Saját sorsunkra érted ezt? vagy valami másra is? Elkomolyodott. — Ügy, ahogyan mondod: valami másra is. Arra, ami megválthatja életünket, meg az egész, nyomorúságban vergődő országot. Nézzünk a látszat mögé, s amit ott látunk, mutassuk fel, hogy más is észrevegye. Aztán elborzadhat. De ha csak mi ketten tesszük ezt: annyi, mintha senki se tenné. Iszonyú nagy tud lenni ez a kicsi ország, ha tudatlanságról van szó. És ebben lehet a 100 °/n-nak fontos szerepe: fel kell világosítani az elméket, rneg kell tisztítani a - látást. Ezért engedd meg: ha régimódi is a bútor ebben a szobában, ne becsüld le te magad azzal, hogy megtagadod tőle a szerkesztőség nevet. — Aztán van, akivel elbeszélgethetsz egyről s másról ott Kecskeméten? — kérdeztem kisvártatva. Kissé csodálkozva nézett rám. — Nem vagyok mindig ennyire beszédes. De nekem az élet minden jelensége sokat mond, ami csak a szemem elé kerül. Az elmúlt hideg tél egyik reggelén sétálok a város központjában, a Beretvás-szálló előtt. Takaroson öltözött emberek mindenfelé, a kávéházakban nyugodtan üldögélnek, a kémények is szinte nyugalmasan füstölögnek. Nincs itt semmi baj, vélhetné az ember. No, induljunk tovább, a külső részek felé. Szó, ami szó, itt már vem sokan járnak. A háztetők is közelebb kerültek a földhöz, füst sem száll minden kéményből. Hideg is van, köd is van, nyugtatom meg magamat. A széles utcán szemközt egy apróka ház vonja magához a pillantásomat. Félig szalma, félig zsindely teteje és a föld között alig arasznyi a fal. Ebben a pillanatban nyikorog a keskeny kapu, és bekecses, kucsmás férfi lép ki az utcára. No lám — gondolom —, nincsen nagy baj, amíg ilyen jó melegen öltözött ember kerül ki ebből a házból. Jön át arra az oldalra, ahol én haladok csendesen. Amint közeledik, foszlik körülötte a köd, de foszlik sok minden egyéb is. A kucsma valamikor csakugyan kucsma lehetett, de most már csak diribdarab báránybőrökből áll,' egymás tetejére varrva. A „bekecs” három darab gabonászsákból készült, derekán kötélhúzta simulóra. Nyakában pedig egy valamikori női kabát bársonygallérja. így vagyunk valahogy az egész élettel, ami körülvesz bennünket. Nem szabad várakozni, amíg a köd felszáll, hanem kutatni kell, mindig csak kutatni. A feltárt valóságnál nincs forradalmasítóbb. Csak hát ehhez nem elég a jó szándék. Tanulni kell és tudni. — Egyszóval így élek Kecskeméten — csak ennyit mondott... Társadalmi összefogást az iskolákért, a hatékonyabb nevelésért Népfrontlevél a tanintézetekhez .•Av.v.wAw.w.w.v.*.v.v>.v.*Xv>>>>>>>>X<,>>H<<*X,K<Í!CT&>iMMX?WKS!%8?KS£:&S&%yraW BULGÁRIAI JEGYZETEK (4.) Az optimista ország Bekukucskáltam a balcsiki minaret drótfüggönyös ablakán. Villanyrezsókon nagy fazekak pihentek. Kiderült, hogy az elektromosság segítségével melegítik a rituális mosdáshoz szükséges vizet. A hazafiság forrásai Sumenben a gyönyörű Tambul dzsámi papja már nem a toronyból szólítja imára az igazhitűeket; lent mondja el az előírtakat. Bízik abban, hogy Allah sem olyan szigorú, mint hajdanán hitték. Mellette szép épületet csinosítanak a munkások. Megtudom, hogy valamikor papnevelde volt, műemlék. Vigyáznak rá, nemzeti érték. Elképesztő gyorsan tűnnek el a félezer éves török uralom nyomai. Az útikalauz Sumenben töröknegyedet ígért. Bejártam a megadott utcákat, csak egy-egy kiugró erkélyű ház, apró ablak sejtette a régi urakat. Megkérdeztem egy tanárt, merre találom meg a türk emlékeket. A múzeumban kérem, válaszolt udvariasan. 15—20 nemzedék is kevés volt ahhoz, hogy a hódítók a maguk képére gyúrják az embereket. Az ősi bolgár kultúra, a nemzeti öntudat fenntartotta az önálló államiság gondolatát. Kevés olyan nép van, ahol így becsülik az írókat, a művészetet. Az ősi dalok összetartó vonzása, az eposzok ösztönzése. Botev, Vapcarov áldozata nélkül aligha beszélhetnénk így Bulgáriáról. Természeti kincsek Nagy írók szemével vették birtokukba gyönyörű országukat, látják párás mezőit, komor erdőit, a tajtékos tengert, a kristályos patakokat. A táj Szépsége a hazafiság egyik forrása. Minél többet meg akarnak menteni utódaiknak a természeti kincsekből. Nem pusztítják ki az erdőket az új építkezésekkel. Éppen csak a házak helyén irtják a növényzetet. Megfigyeltem, hogy milyen nehézségeket okoz néha a járművek útjában álló fa, bokor. Inkább megkerülik, inkább másfelé mennek, mert tudják, hogy évtizedek kellenének az oktalanul kipusztított növényzet pótlására. Ennék a szemléletnek is köszönhető az Aranypart hangulata. A homokfövenytől százkétszáz méternyire őshonos facsoportok javítják a levegőt, adnak pihenést a szemnek. Említettem már Balcsikot. A túristákat főként a román királynő hajdani nyár a lójába, az álromantikus tornyos kastélyba viszik. Áldom jó Sorsomat, hogy megnéztem alaposan ezt a csodálatos kisvárost is. Ismét meggyőződhettem arról a helyi múzeumban, hogy nagyot akarnak alkotni, magasra törnek, ezért gyöke- reztetik a köztudatot a történelmi múlt legmélyebb és legfontosabb rétegeiben. A forradalmi múlt tisztelete A kisvároska pompás múzeuma olvain régészeti emlékekkel büszkélkedhet, amelyekért kincseket adnának másutt. Mikor lesz a kecskeméti munkásmozgalomnak olyan emléktára, mint a balcsiki harcosoknak? Kaptak otthont a képzőművészek, szobrászok, akiknek nagy szavuk van a város arculatának formálásában. Nekik is tulajdonítható hogy ilyen jól mutatnak a sziklák közé ékelt modern házak. Olcsóbban, egyszerűbben is beépíthették volna az adott területet. A történelem megtanította őket arra, hogy sohase elégedjenek meg a pillanatnyi segítséget jelentő megoldással. A tervezésnél a holnap szükségleteire is gondolnak. Bizakodó fiatalság Jártomban-keltemben figyeltem a fiúkat, lányokat. Erős, fegyelr mezett ifjúság. Szinte biztos, hogy a gondozatlan ifjú nem érti a bolgár szót: túrista. A kötelező egyhónapos munkát jókedvűen végzik. Megtanulják, korán megtanulják, hogy a munka a legjobb valuta az ország előrehaladásához, az egyén érvényesülésénél. Erejük, sikereik tudatában optimisták. Indokoltnak érzem a baráti nép reményeit. Csodálatos, amit eddig. új önállóságuk 98. a demokratikus rendszer 31 esztendeje alatt elértek. Írástudatlan nagyapák unokái elektronikus eszközöket gyártanak, építészeik példát mutatnak sok orseágnak, mi is láthatjuk a nemzetközi műúton robogó, primőrökkel megrakott kamionjaikat. Miért ne bizakodnának? Heltai Nándor • Kilátás a balcsiki képtár erkélyéről. • Főtér a sziklák között.
