Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-07 / 237. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. október 7. ŐSZI ÖRÖMÖK Jó munkáért jutalom a PANYOVÁ-nál — Nekünk igen jól sikerült az elmúlt hónap — újságolta Ván József, a Pamutnyomóipari Vál­lalat kiskunhalasi telepének ve­zetője. — Június közepén a vál­lalat vezetősége felhívta a figyel­münket: társgyáraink tervteljesí­tése szempontjából most különö­sen fontos az, hogy nálunk jú­liusban és augusztusban ne le­gyen lemaradás. A telep vezető­sége megbeszélte a feladatokat a párt-, KISZ- és szakszervezettel, a szocialista brigádokkal, s az eredmény nem is maradt el. Nemcsak a kilátásba helyezett célprémiumért dolgoztunk a szo­kásosnál is szorgalmasabban, ha­nem, mert beláttuk, hogy meny­nyire fontos a társgyáraink ellá­tása. Mi ugyanis flanell nyers­szövetet gyártunk, amelynek a kikészítése és festése más üze­mekben történik. Dolgozóink szorgalmát dicséri, hogy termé­keink 94,7 százaléka általában első osztályú minőségű. Mennyi­ségi tervünket különben a har­madik negyedévben 104 százalék­ra teljesítettük, s ez azt jelenti, hogy az év végére telepünket kb. radi Istvánné 1100, Modok Lajos- né, Udvardi Balázsné, Molnár Mihályné és még többen — 1000 —1000 forintot. Másik örömünk — mutat ki az ablakon a telepvezető — az az új panorámás autóbusz. Fiataljaink éppen most ápolják. A napokban adtuk le 14 éves öreg autóbu­szunkat, amelyik eddig hordta­vitte vidéki dolgozóinkat. Há- rcmszázhúsz lány és asszony dol­gozónk közül ugyanis száztízen naponta járnak be Kecelről és a környező községekből. A most kapott új busz kényelmesebbé és gyorsabbá teszi közlekedésüket. O. L. t Ez az új panorámás autóbusz hozza-viszi ezentúl a bejáró dolgozókat. (Opauszky László felvételei) 2,5 millió méter nyersszövet hagyja el. — Ezek szerint megkapták a prémiumot? — Meg, szerintem igazságosan is osztottuk el. A művezetők ja­vaslatai alapján az üzemi négy­szög döntötte el a kapott 193 ezer 600 forint sorsát. Nagyon sok szempontot vettünk figye­lembe az elbírálásnál, a mennyi­ségi és minőségi teljesítményt, a munkafegyelmet, a munkában eltöltött időt és még sok egyebet. Végül átlagosan 620 forintot kap­tak dolgozóink. Persze, érdemeik elismeréséül sokan vettek át en­nél jóval nagyobb öszeget — Vá­• Vincze Erzsébet szövőnő kiváló dolgozó 1100 forint célprémiumot kapott. • Abban, hogy a telep minőségi mutatói jók, nagy szerepük van a minőségi ellenőröknek is. Közü­lük örökítettük meg munka közben Faddi Jó- zsefnét, a kiváló dolgozó kitüntetés tulajdonosát. Több a malac, mint a hízó Pártmunkások - önmagukról — A kenyérkereső munka mel­lett pártmunkásként helytállni, a pártalapszervezet bizalmának megfelelni, bizony nem is olyan könnyű... — vallotta néhány hó­nappal ezelőtt a MEZŐGÉP Vál­lalat kerekegyházi gyáregységé­nek fizikai munkás párttitkára. A legutóbbi választáskor a ko­rábbihoz képest is több arra ér­demes és alkalmas kétkezi mun­kás kommunista került a párt­szervezeti vezetőségekbe, a kü­lönböző pártbizottságokba. So­kuk számára egészen új felada­tot jelentett a párttestületi tag­ként végzendő munka. Hiszen érdemben közreműködni az adott terület politikai irányítását ellá­tó pártvezetőségben, pártbizott­ságban, eleget tenni a testületi tagságból adódó kötelezettségek­nek, önzetlenséget: nem kevés erőfeszítést és sok szabad időről való lemondást kíván. Nagyon fontos, sőt nélkülözhe- tellen, hogy a bizalmat előlegező kommunista közösségek segítsék, támogassák őket felelősségteljes pártfeladatuk végzésében. Meny­nyire hatékony ez a támogatás — lényegében erről szereztek sze­mélyes tapasztalatokat a kecske­méti járási pártbizottság vezető tisztségviselői a közelmúltban. A járási pártbizottság három titkára — felosztva egymás kö­zött — a járás valamennyi nagy­községében kötetlen elvtársi esz­mecserét folytatott a párttestü­letekbe választott fizikai munká­sokkal. Az egyik ilyen, tizenegy részt­vevővel folytatott beszélgetést alkalmunk nyílott meghallgatni. Minthogy a testületben végzett munkájuk megítéléséről, segíté­sükről, gondjaikról, s egyáltalán a közérzetükről megkérdezettek őszinte megnyilatkozása tanulsá­gos tapasztalatokkal szolgált, úgy véljük, hasznos közülük néhá­nyat közreadni. Aligha véletlen, hogy az esz­mecserét elindító kérdések kö­zül a párttestületi tagok csak­nem mindegyike először a köz­érzetük felől érdeklődőkre rea­gált. Méghozzá lehangoló kicsen­géssel. íme, néhány vélekedés: Nem örvendünk a legna­gyobb megbecsülésnek; érdemes lenne erről alkalmasint a gazda­sági vezetőkkel is szót érteni... Nem egyszer lenézik a pártmun­kást és tevékenységét. Ebből né­ha nem éppen barátságos hangu­latú konfliktusok adódnak ... — Jó lenne, ha üzemünk ve­zetője legalább olyan partnernek tekintené a jelenlegi párttitkárt, mint amilyent ő kívánt magá­nak, amíg párttitkár volt... — Az embernek, mint községi pártbizottsági tagnak, adódik olykor öt-tízperces megbeszélni­valója. S milyen könnyen meg­kapja, hogy: kisfiam, te melós, lakatos vagy, a te dolgod a ter­melés ... — Az elején különösen sok froelit kaptam, hogy pártvezető­ségi ülésre megyek. Tény; köny- nyebb volt, míg nem voltam a pártvezetőség tagja ... Elég sokszor kapom a meg­jegyzést: „Nem is tudtam, hogy ilyen nagy ember lettél...” Rend­szerint akkor van baj, ha menni kell testületi ülésre. Olyankor mindig sok és nagyon sürgős a muríka. A munkaidőn kívüli te­vékenységet észre sem veszi ugyanaz a gazdasági vezető ... Sok társam nem hiszi, hogy én ezt önként vállalva a ' többlet- munkát, csinálom. És azt meg­értetni sem könnyű, hogy az em­ber annyival több, amennyivel többet ad a társadalomnak. Az iménti vallomások szinte mindegyikét megkönnyebbülj, szavakkal zárták a munkás párt­testületi tagok.' Ilyenformán: az első alkalom, hogy nem munka­időben hívtak minket össze. Há­la a Politikai Bizottság határoza­tának, jó, hogy ezentúl így lesz! Az egyik üzem pártvezetőségé­nek tagja — meglettebb korú, tapasztalt pártmunkás — meg is indokolta, miért lesz ez jó: — Néha csakugyan több meg­becsülést vár az ember. Leg­alább annyit, hogy észrevegyék. Persze, értem én a gazdasági ve­zetőt is; a tervteljesítés, a hét és fél óra ledolgozása. Mert tényleg kiesik az a pár óra. Magamban sokszor igazat adok a gazdasági vezetőnek. Jó, hogy ezentúl más­képp lesz, mégha tovább növek­szik is a munkaidő utáni elfog­laltság. Ez lesz az igazi plusz! Néhányan észrevételezték, hogy akad gazdasági vezető, aki vala­mely felsőbb pártszervnél tölt be tisztséget, s aki a tőle joggal el­várt segítség, magyarázat, útba­igazítás helyett úgymond, diktál­ni akar az alsóbb testületnek. A felsőbb pártszerv döntése — a demokratikus centralizmusból adódóan — kötelező érvényű az irányítása alá tartozóra. Csakhogy a határozatot a helyi körülmé­nyekhez, például az akipszerve- zet sajátosságaihoz igazítottan kell végrehajtani. Az említett, párttisztséget is betöltő gazdasági vezetőnek, tehát éppen ebben kell segítenie a helyi testületet, s e testület kevésbé tapasztalt, fia­tal munkástagjait. A megbízást adó kommunista kollektíváknak kínálnak meg- sz; .'lelendő tanulságot azok a vélekedések, ahogyan a saját tes­tületi munkásságukat, aktivitásu­kat ítélik meg a kétkezi munkás kommunisták. Mert ' az önnön- munkával való elégedettségről nemigen esett szó. Ellenben, hogy sok nehézséggel küszködnek, több segítséget várnak testületi mun­kásságukhoz, annak többen is hangot adtak. Például így: — Sokszor jönnek a dolgozók, s mondják: te pártbizottsági tag vagy. biztosan tudod ... Nagyon kellemetlenül érzem magam ilyenkor. Épp ezért jó lenne, ha az üzemi négyszögben, vagy más, módon, tájékoztatást kapnék üze­münk dolgairól. Sajnos, eddig nem szólaltam fel pártbizottsági ülésen. Nem tudnám a vállala­tot képviselni, hiszen jószerint csak munkapadom környezetének gondjait ismerem ... Elhangzott ilyen vélemény is: — Tagadhatatlan, hogy van gát­lás az emberben. Én csak egy­szerű lakatos vagyok, nem tu­dom a véleményemet úgy tálal­ni, mint a magasabb végzettsé­gű. KlSZ-bizottsági tagként könnyebb volt... S ha más szempontból is, de ugyancsak figyelemre méltó a fentebb már idézett tapasztalt pártmunkás vallomása, amellyel mintegy receptet kínált ifjabb társainak: — Ha felszólalok, a körülöt­tem tapasztalható problémákat teszem szóvá. Függetlenül attól, hogy beleillik-e a községi vagy éppen az országosba. Elvem, hogy tízszer, százszor el kell mon­dani, amíg meg nem oldódik. Vagy győzzenek meg, ha nincs igazam. Drukk mindig van ben­nem. Nem tagadom, most is, mert elég kényes kérdéseket feszege­tünk. Enélkül azonban semmi sem mozdulna előbbre. A kecskeméti járás egy nagy­községében lefolytatott elvtársi eszmecsere néhány mozzanatát villantottuk fel. E tapasztalatokat általánosnak mondani alighanem hiba lenne. De hogy a tanulsá­gokban sok az általánosan meg­szívlelendő, az is tény. Például mindenekelőtt az, hogy a bizal­mát előlegező kommunista kö­zösség segíteni köteles, mert fe­lelősséggel tartozik a párttestü­letbe választott tagjaiért. A járási pártbizottság vezető tisztségviselőinek vezetésével^.le­folytatott beszélgetések tapaszta­latait a szükséges következteté­sek levonása céljából összegezet- ten elemzi majd a párt-végre­hajtóbizottság. A kezdeményezés mindenkép­pen figyelemre méltó és követés­re érdemes. Perny Irén Kihaló növényfajok A mezőgazdasági üzemek min­den eddiginél hatékonyabban se­gítik a háztáji gazdálkodást. Nem a közös rovására, hanem annak erősítésére. így olyan termékeket tudnak adni a fogyasztóknak, amelyek termelésének nagyüzemi módszerei nincsenek kidolgozva, hiányzik a munkaerő, a speciá­lis termelőeszköz. Jó kezdeményezés Lajosmizsén hagyománya van a sertéstenyésztésnek, de sokan tartanak tehenet és kertészkednek is. A helyi Kossuth és a Béke Szakszövetkezet arra ösztönzi tagjait, hogy az ólat, az istállót, a fóliasátrat használják ki. A jó kezdeményezést nemcsak szóban támogatják, hanem anyagilag is. Mindkét szövetkezetben külön agronómus irányítja a kisáru- termelést. A tagság ezért munka­nap-jóváírásban is részesül, és megszerezheti a nyugdíjjogosult­ságot. Melis József, a lajosmizsei Kos­suth Szakszövetkezet háztáji agro- nómusa elmondta, a kormányin­tézkedéseknek kézzelfogható ered­ményei vannak. Hetente több, mint 300 malacot és 30 hízót vesznek át a tagok gazdaságai­ból. Ha összehasonlítjuk az ér­tékesített malac és hízó arányát, akkor elgondolkoztató adatokat kapunk. Miért értékesítik malac­ként a sertést, és miért nem hí­zót adnak el? Ennek egy ma­gyarázata lehet. így többet kap értük a tulajdonos. A malac kiló­jáért 36 forintot fizet az állatfor­galmi és húsipari vállalat, a hí­zóért pedig megfelelő súlyhatá­rok között legfeljebb 26 forint jár kilónként. A fehérjék import­árának emelkedése miatt termé­szetszerűleg nőttek a hazai ta­karmányárak is. Nem kell köz­gazdásznak lennie valakinek ah­hoz, hogy kiszámítsa, a sertéshiz­lalásért kevesebb hasznot vág zsebre. Folytassuk tovább az okfejtést! A tagsági gazdaságoktól vásárolt malacok egy részét levágják, többségük azonban a nagy ser­téstelepekre kerül. Mondhatná valaki, akkor mi a gond? Hiszen meghizlalják a süldőket. Ez így igaz, de mi lesz akkor, ha a telepek megtelnek, ugyanakkor a háztáji ólak üre­sen maradnak? Az előző években több ezer ser­tést hizlaltak a háztáji gazdasá­gokban. Az állatforgalmi és hús­ipari vállalat bár kötelezettséget vállal a malacok átvételére, de ha a sertéshizlalók telítődnek, nem tudja elhelyezni őket. Hogy erre ne kerülhessen sor, a háztáji sertéstartóknak kellene a mala­caik többségét meghizlalni. Fordított az arány A lajosmizsei Kossuth Szak- szövetkezetben azelőtt 200—300 hízót vásároltak fel hetente és ennek arányában kevesebb mala­cot. A községben 1973-ban több mint 12 ezer sertést hizlaltak meg, ebből 6500-at a szövetkezet tagsági gazdaságaiban. A szak- szövetkezet úgy szándékozik eny­híteni a gondokon, hogy a tag­sági gazdaságokba kihelyezett ko­cák árát főként hízóban fizette­ti vissza. Ezt az intézkedést a tagság többsége megértéssel fogadta. Ilyen feltételek mellett jelenleg is harmincán igényelnek anyaálla­tai. A kocákat főként olyan gaz­dáknál helyezik ki, akik a tar­tási és takarmányozási előírást megtartják. Segítséget nyújt a szövetkezet takarmányboltja is, amelynek heti forgalma ötven tonnával magasabb. A vezetőség tervezi, hogy jö­vőre újabb módszert vezet be. Ennek az a lényege, hogy a tag­ság ingyen kapja a malacot, a takarmányt, viszont a szakszövet­kezetnek adja át a sertést. Megéri az állattartás A legelő és a szálastakar­mány a tejtermelés növelé­sét segíti a tagsági gazdaságok­ban. Erre a célra Lajosmizsén több dűlőben összesen száz hek­tár legelőt telepítenek, és ennek a költségeihez a tagság hozzá­járul. A szövetkezetben a tagság gazdaságaiból vásárolt állatok ér­téke évente 10 millió forintnál magasabb. Ezen felül 20 ezer ludat hizlalnak meg a kisgazda­ságok. A másik helyi szakszövetkezet a Béke, összes árbevételéből mintegy 10 millió a tagsági gaz­daságok árutermeléséből szár­mazik. Csillik László elnökhe­lyettes felvilágosítása szerint a szövetkezeti gazdák 80 százaléka tart állatot. Ebben a gazdaságban 300 hektár legelőt használhatnak a tagok kedvezményes áron. Az első félévben már 60 hektoliter tejjel többet vásárolt a vállalat a tagságtól, mint 1975-ben. A tej­hozamok növeléséhez hozzájárult, hogy az elöregedett, kevés tejet adó egyedeket ma már a háztá­jiban is kicserélik. A Béke Szakszövetkezet tagsá­gának többsége sem hizlalja meg a malacokat. így a vezetőség azzal kénytelen számot vetni, hogy az idén mintegy 400 hízó­val adnak át kevesebbet, mint egy évvel korábban. Béna Zoltán A környezetvédelmet és a ter­mészetvédelmet tárgyaló cikkek és szakkönyvek ez ideig kizáró­lag az állatok védelmével és ve­szélyeztetett állatfajok megmen­tésével foglalkoztak. Idő közben kiderült az is, hogy a/4 állatfajok mellett számos növényfajt fe­nyeget a Földön a kihalás ve­szélye. A Newsweek hírközlése szerint kereken 30 000 növényfaj kipusz­tulásának veszélyéről van szó. Egyedül az USA-ban az ott élő 20 000 növényfajnak mintegy 10 százaléka veszélyeztetett. Nemré­giben listát állítottak össze, amely hírt ad a már eddig is helyrehozhatatlan károkról. A táplálékon és a levegő oxigéntar­talmán kívül a növények bizto­sítják az ember számára a leg­fontosabb gyógyászati hatóanya­gokat is. A növényfajok megtizedelődé- ' sének okai részben az intenzív gyűjtőmódszerekben, az urbani­zációs törekvésekben, a herbici- dekkel, a szeméttel, a légköri szennyeződéssel hozhatók ösz- szefiiggésbe. A veszélyeztetett nö­vényfajok megmentése érdekében inár megtették az első lépést: 12 nemzet írta alá azt a megegye­zést, amely megtiltja a veszé­lyeztetett növények! exportjá, biztosítja a szükséges génbankok nemzetközi hálózatát és kidolgoz­za a speciális védelmi progra­mot is. Változik-e éghajlatunk? A múlt század meteorológusai az éghajlatot állandó jellegű ter­mészeti adottságnak tekintették, amely legfeljebb csak igen lassan (évezredek! folyamán) változik meg. Ma tudjuk, hogy az éghaj­latváltozások ennél sokkal gyor­sabb ütemben játszódnak le, és­pedig kétféle irányban. Először is létezik egy természetes éghaj­latingadozás, amely kb. 40 éven­ként felváltva lehűlést és mele­gedést idéz elő. Másodszor pedig folyik az éghajlatnak az ember okozita átalakulása, amelyet az emberiség ipairi tevékenysége okoz. • A természetes éghajlatingado­zás már a század közepe óta a lehűlés irányában halad. Az em­beri tevékenység ellenben szén­dioxidot és aeroszolokat juttat a légkörbe és ezáltal a Föld ég­hajlatának felmelegedését idézi elő. Tehát két ellentétes irányú fo­lyamat megy végbe egyidejűleg, és így éghajlatunk jövője azon múlik, hogy a két hatás közül melyik lesz erősebb. A meteoro­lógusok számításai szerint a leg­közelebbi évtizedekben az embe­ri tevékenységből származó me­legítő hatás erősen túlsúlyba ke­rül a természetes eredetű éghaj­lati ingadozásokkal szemben. A természetes eredetű lehűlés tehát csak mérsékli a mesterséges ere­detű melegedésnek az ütemét. Századunk utolsó évtizedeiben a természetes ingadozás ellenkező irányba fordul és így az évszázad végén mind a két hatás az ég­hajlat melegedését fogja támo­gatni. Az így előálló melegebb idő­szak azonban nem lehet hosszú­életű. mert akkorra már asz em­beriség elhasználja a fosszilis tü­zelőanyagokat. Az emberi gaz­dálkodás alapja az atomenergia lesz, ez pedig nem termel sem széndioxidot, sem aeroszolokat, ezért az éghajlatot többé nem melegítheti. Embernagyságú csapágy A maga idejében forradalomnak számított a tech­nikában a kerék feltalálása. Sokan máig a technika legnagyobb vívmányának tartják ezt az egyszerű gépet, amely valóban gépnek tekinthető, hiszen munkát végez. A kerék egyik legfontosabb alkalmazását a köz­lekedési eszközöknél látjuk, pl. egy kocsinál, ahol az a feladata, hogy csökkentse a súrlódást a kocsi és az út között. Azzal éri ezt el, hogy csak egyet­len vagy néhány ponton érintkezik a földdel, és ez a pont is folyton emelkedik, miközben a kerék forog. A kereket azonban mindenütt előnyösen le­het alkalmazni, ahol ki akarjuk küszöbölni a súr­lódást. Ez pedig nagyon fontos a technikában, hi­szen a súrlódás nagyon sok energiát emészt fel hasznontalanul, és a nagy kopás miatt hamar el­használódnak így az alkatrészek. A súrlódás annál több zavart okoz, minél gyor­sabb a mozgás. A gyorsan forgó tengelyeket ezért úgy építik be a gépekbe, hogy kerekekre fektetik, ún. gördülőcsapágyakat alkalmaznak, amiben igen könnyen és aránylag súrlódásmentesen foroghat a tengely. Az álló- és mozgórészek közé helyezett gördülőtestek golyó, henger, hordó és kúpalakúak lehetnek. A gördülőtestek a számukra kiképzett futópályákon körben keringenek. Jó minőségű szer­kezeti acélból gyártják a görgőket; egyenletes mi­nőségük és nagy tisztaságuk érdekében különleges gyártási előírások betartásával állítják elő. A csapágyak rendkívül pontos munkával, precíz^ kivitelben készülnek. A darukhoz, bányaipari és hajógyári berendezésekhez sokszor szinte ember­nagyságú gördülőcsapágyakat használnak fel. Ilyen látható képünkön, amely az NDK-beli „Október 7.” csapágygyárban készült. Hasonló csapágyakból a gyár 1975-ben 60 millió darabot állított elő; termé­kei egy részét a KGST-országokba exportálják.

Next

/
Thumbnails
Contents