Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-07 / 237. szám

1976. október 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Szovjet önjáró biztosító ésjövesztő berendezés A mecseki bányászkodás törté­netének fontos eseménye, hogy a komlói Béta-bányán háromszáz méter mélységben, megkezdte kí­sérleti üzemelését a szovjet gyárt­mányú önjáró fejtésbiztosító és jövesztő berendezés, amely 50 foknál meredekebb dőlésű szén- telepbcl bányássza ki a szenet. Érdekessége, hogy a ^Szovjetunión kívül hazánk az első ahova az új berendezés eljutott. A 24 egy­ségből összerakott, 25 méter hosz- szú berendezés a lejtős széntelep­ben saját súlya, illetve a ránehe­zedő kőzet nyomására mozog, ha­lad a telep dőlésében lefelé, mi­közben biztosít, kibányássza, to­vábbadja a szenet. A képen: hár­man a gépen dolgozók közül: Bachmay Károly, ©láh Mihály és László Imre. (MTI-fotó — Bnjkor József felv. — KS) Lyuk a harisnyán Az évszakok változásával vál­tozik, ugye, a férfiak nőiharis- uya-szemlélete is. Momentán mi- hozzánk is beszökött az ősz. s az asszonyok, lányok harisnyát öl­töttek. Ez — bizonyos lábhely­zetekben. mint például kereszt- berakásnál, nem hagyja hidegen a férfiakat. Legalább is a legé­nyek elejét. Esetenként igen-igen érdekli őket, hogy cumbejspil meddig is ér az a harisnya. Hogy ugye, fel ne fázzon az a lány. Majd csak azt követően latolgat­ják, mennyit is érhet. Ugyancsak a harisnya. Mert akiket ez anyagilag köze­lebbről érint, eléggé el nem ítél­hető smucigsággal kisszerű szá- mítgatásokba fognak. Hogy teszem azt, mennyit fogyaszt vajh, ez az őzlábú fehércseléd a 47 forintos harisnyanadrágból a harisnya­évadban? S amikor tudomásuk­ra jut, hogy minapság minden te­remtett magyar vászoncseléd öt párat nyű el évente, nem átalla- nak sopánkodni. Hogy hát meny­nyivel kevesebbe került déd­anyáink felruházása, amikor még egyszerű gyapjú- és pamutharis­nyába bújtatták lábikóikat a nők. Nem volt ennek a harisnyának szüksége folytatásra, azaz fölfelé haladóan ülepre, koréra, egyéb­re. Megtette egy ügyes kis gu- miszalag. a slrumfpántli, amely­ikei térdük fölött vagy alatt rög­zítették a harisnyát. Nem volt azidőt sikkanlgatás, szipákolás — isten ne vegye bű­nül — káromlás olyasmiért, hogy „a fene bele, megint leszaladt a szem!' Meg egyáltalán. Ki ismert akkoron olyat, hogy harisnyakér­dés?! Egyrészt a dédmami harisnyája legalább olyan intim fehérneműnek számított mint ma ... Izé. hogy is mondjam na. Hirtelen nem jut eszembe intim lehéralsó napjainkból, minthogy azok igen mindegyike elannyira demokratizálódott, hogy miben és Uinlétüií már az óvodás korúak előtt sem titok.,. Elég az hoz­zá, hogy a pamut „harisnya” még bensőséges fehérneműként visel­kedett. mivel roppant szemérine- tesen eltakaró űt a hosszú szok­nya. S milyen a sors... A hosszú rokolya fedezékében ugyebár nyugodtan leszaladgálhatott vol­na a gyapjúharisnya szeme — mégse tette, inkább elszakadt. De ki látta azt, édes szűzanyám?! Ámbátor az egészet nem jól tu­dom. Azt mondtam az előbb, hogy tlédék pamutharisnyáján nemigen futott a szem. Ugyanak­kor fülembe jutott egy hír, ame­lyet Kossuth Lajos lapjából bön­gészett elő valaki. Hogy tudniil­lik az 1840—50-es években György-napon botozással bün­tették a minőség ellen vétő haris- nyakészítőket. Ha leszaladt a széni a kezükből kikerült harisnyákon, huszonötöt kaptak a... Eszerint összedől minden vak; hitem, amivel a hajdani haris­nyák intim voltát öveztem. Azt a lyukat csak meg kellett mutatni valakinek. S nem csupán úgy kézre, húzva, avagy az ablak irá^ nyában tartva. Hanem a lábon is. Amihez viszont föl kellett emel­ni a hosszú szoknyát. És antul magasabbra, minél föntebb tá­madt rajta folytonossági hiány. Így volt hiteles a tetthely. Hajaj. Ne is beszéljenek ne­kem dédjeink oltári szemérine- tességről. Tóth István KÖNYVESPOLC Veteményeskert A zöldségellátás az idén gond Volt. Enneki nemcsak az aszály az óka. hanem csökkent zöldségter- rnó terület. is. 'Fokozná kell tehát a termelési kedvet a háztájiban. Ehhez ad jó tanácsokat Kom- játi István és Tuza Sándor. A szerzők igyekeztek úgy tálalni mondanivalójukat, hogy egyaránt használhatóvá tegyék a vetemé- nyeskertben foglalkozó nyugdíjas, üzemi munkás vagy értelmiségi számára. A könyvet a Mezőgaz­dasági Kiadó jelentette meg. • A termékszerkezet­váltás nem kampány, nem is lehet az. Ha a korábbi években, vagy eddig bármikor is nem folyt volna gyártmány- fejlesztés, nem lett volna folya­matos a termékek korszerűsítése (ami elvileg is abszurdum), ak­kor hazánk nem állhatna azon a szinten, ahova eljutott: az ipa­rilag fejletlen országok csoport­jából a közepes fejlettségűek fel­ső szintjéig. A hazai iparban folyt gyártmányfejlesztés és en­nek következtében a termékvá­laszték cserélődése, még azokban a gyárakban is, amelyek külön­ben, a mai mérce szerint is ha­gyományos termékcsoporttal ren­delkeznek. Végtére is tehát az előállítóit termékek, alighanem szinte ki­vétel nélkül, műszakilag elfo­gadhatók, kielégítők valamennyi ágazatban és vállalatnál. Legyen szó akár gépekről, járművekről, tartályokról, kazánokról, műsz.e- rekrői, vegyi vagy fogyasztási cikkekről. Vagyis bizonyos hasz­nálati értékkel bírnák, szükséges funkciókat és igényeket elégíte­nek ki, nagyjából tisztességes minőségben. • A hazai ipar által előállított termékek túlnyomó részét, csak ezen az alapon, tehát a műszaki jellemzőikért, tulajdonképp ne­héz is lenne kritizálni. Még ha — egy-két kivételtől eltekintve — általában nem is az élenjáró nemzetközi műszaki színvonalat testesítik meg. Hiszen erre már eleve mentség, reális és objektív indok, éppen az. hogy a hazai ipái' nagyobb része, adottságai­nál fogva, úgynevezett „követő” ipar, tehát csak egy-két ágazat­ban. teijrnékcsoportban tűzheti ki azt a célt. reálisan, hogy a nem­zetközi élvonalhoz tartozzon. (A vegyiparban, a műszeripar egy részében, a híradástechnikában, Ne csak műszakilag! VESZPRÉMTŐL NORVÉGIÁIG — RIPORT A VÁLÁSRÓL Mit ígér a rádió? A Magyar Rádió politikai adá­sainak főszerkesztősége a szoká­sos módon, tüzet alakban meg­jelentette októberi műsortervét. Ennek alapján tájékoztatjuk ol­vasóinkat arról, hogy mi-mindent hallhatnak az elkövetkező hetek­ben. Hazai és külföldi tájakkal is­merkedhetnek meg közelebbről is a mások jélete-sorsa irápt . érdek­lődők. A veszprémi rádiós, hetek keretében jó néhány alkalommal sugároznak olyan riportot, doku­mentumműsort. előadást stb., amelynek segítségével egy du­nántúli megye sokrétű életébe kaphatunk betekintést. Ma dél­előtt például a badacsonyi Egry József-emlékházba kalauzolja el a hallgatókat Tomkai Judit. Ugyancsak ma kezdődik az a két­részes riport is, mely a norvégjai olajtermelésről ad képet. Októ­ber 17-én a világhírű Tretyakov Képtárral és többek között Ra­bindranath Tagore költővel is­merkedhetnek a művészetbará­tok. Alkalmunk lesz a következő he­tekben több időszerű társadalmi kérdésről előadást, riportot hall­gatni. Elkezdődik 14-én egy ti­zenöt adásból álló sorozat. Az egészségügy frontjain címmel. Az első részben a csecsemők neve­lésével kapcsolatos teendőkkel foglalkoznak a műsor szereplői. A következő napon Nagy Piroska riportja egy nyolcgyermekes ci­gánycsalád életét hozza közelebb hozzánk. Egy 26-án elhangzó ri­portban viszont a válásokkal foglalkoznak. Művészeti, ismeret- terjesztő és néprajzi témájú mű­sorok gazdagítják még többek kö-> zölt az októberi rádiós progra­mot. V. M. az élelmiszeriparban, az autó­busz-gyártásban. " A szelektív iparfejlesztésnek éppen ez a meggondolás az alapja: odaössz­pontosítani az. erőket, ahol az élenjáró nemzetközi műszaki színvonallal képesek állni a versenyt.) $ Mindezek után, akkor mi az, amiben a vállalati termék­szerkezet-váltás programja új fel­adatot fogalmazott. Ha ugyanis korszerűsítés eddig ik -folyt, illet­ve a gyártmány és műszaki fej­lesztés ezek után sem torpant volna meg. Nos, alighanem a termékszerkezet- váltás feladatá­ban az az új vonás — mintegy szigorított norma a vállalatok számára — hogy ebben, végső­sorban. nem a műszaki követel­mények a hangsúlyosak: nem a pusztán műszaki szempontok szerint megtervezett és kivitele­zett fejlesztés a fontos, hanem, hogy az eddiginél jelentősen na­gyobb gazdasági eredmény szü­lessen. Tehát a gyártmányfej­lesztés, ebben a program nem cél. hanem eszköz. Ezért a ter­mékösszetétel változtatása csak részben. és nem főrészt. a konstruktőrök. technológusok dolga, hanem a közgazdászoké. Még mindig elég gyakran és elég sok vállalatnál hangoztatják, hogy termékeik műszakilag ki­elégítőéit. Csakhogy napjainkban, s a következő években, évtize­dekben most már mindvégig — a gyártmányoknak gazdaságilag szükséges kielégítőnek lenniük. Műszakilag kiváló lehet egy ter­mék. gyártói mégis könnyen tönkre mehetnek. Hiszen a gyárt­mány például annyira kiváló is lehet, hogy széles körű felhasz­nálásához még nem álltak efő a feltételek s ezért nem akad ve­vője. nem lesz rá igény. Vagy annyira drága az. előállítása, hogy a túl magas ár riasztja el a fogyasztókat és így tovább. Vagyis nem íeltetlenül a mű­szakilag legkiválóbbat kell gyár­tani. hanem azt. ami a legna­gyobb eredményt hozza. Ez per­sze általában korszerű termék, de korántsem okvetlenül a leg- korsz.ei űbb. Az a termék hozhatja a leg­többet vállalatnak, népgazdaság­nak egyaránt, amelynek gyártása maradéktalanul összhangban áll a vállalat számára rendelkezésre álló anyagi-műszaki bázissal, a gyártók hozzáértésével, s jelen­tős iránta a kereslet itthon és külföldön is. <» Tehát a termékszerkezete váltással az a cél, hogy ne ál­talában és műszakilag korszerű, hanem gazdaságosan gyártható, értékesíthető termékek szerepel­jenek minden vállalat termelési programjában. Hogy ehhez egy- egy gyártmány esetében a szük­séges feltételek összhangja léte­zik-e, megteremthető-e és ho­gyan, azt a gazdasági szakembe­reknek kell vizsgálniok, megál- lapítaniok — sok komponens­ből álló információk alapján, amelyek között csupán egy a technikai információk köre. A gazdasági és műszaki szem­pontok együttes érvényesítése hozhatja csak meg a szükséges hatásfokjavulást a vállalati gaz­dálkodásban, és ennek általá­nossá válásával a népgazdaság­ban. G. F. Külterületi postaládák Petőfiszálláson, Lajosmizsén, Zsanán A tanyai külterületi lakosság részére a. Szegedi Postaigazgató­sághoz tartozó Bács, Békés és Csongrád megyékben az 1964-ben hozott postatörvény adta lehe­tőség alapján 1971-ben kezdtek el az új, úgynevezett támponíos postai kézbesítési rendszer ici- alakításút. Ekkor elsőként az országban Kunszentmiklóson al­kalmazták. Az itteni kedvező ta­pasztalatok után. a három me­gye 39 helységében vezették be ezt a rendszert. Több mint 44 ezer család a tanyák centru­mában az út mentén elhelye­zett postaládákból veheti ki azó­ta a postai küldeményeket. Eb­ben az esztendőben a három megye területén kilepc helyen alkalmazták ezt a kézbesítési módot. Bács-Kiskunban október 1-én, Petőfiszálláson adtak át külterületi postaládákat, ame­lyekbe csaknem ezer család ré­szére érkeznek a levelek. Lajos­mizsén október 5-től több mint kétezer, mától pedig Zsanán csaknem félezer családhoz ha­sonló módon érkezik a postai küldemény. E három község külterületén elhelyezett postaládákhoz négy gépkocsival szállítják a küldemé­nyeket. A Szegedi Postaigazgató­ság ezek létesítésére csaknem kétmillió forintot költött. Az év végéig még a keceli, a kéleshal- mi. a jánoshalmi és az ópuszta­szeri tanyavilág lakói kapják ha­sonló módon a napi postájukat. Az ötéves terv végéig még 33 helységben tervezi az igazgató­ság az új rendszerű külterületi kézbesítés bevezetését, s így 25 ezer családhoz érkezik még az út menti postaládákba a külde­mény. BULGÁRIAI JEGYZETEK (3.) Kossuth nyomában 1849 novemberében fáradt csa­pat utazott a hatalmas török bi­rodalom központja felé. Hegyes- völgyes, hellyel-közzel termékeny fennsíkú vidéken haladtak, gyö­nyörű virágok, rózsaligetek kö­zött. A karaván több tagja meg­örökítette élményeit, feljegyezte a történteket. Legszemléletesebben László Károly, a kecskeméti szü­letésű volt honvédtiszt. Kossuthtal együtt kocsizott a magyar menekültek újonnan pa­rancsolt .szálláshelyére, Sumlába. Szavahihetőségét, érdemeit maga az elűzött kormányzó tanúsítot­ta 1887-ben Turinban kelt leve­lében. Á naplót nélkülözhetetlen kútfőnek nevezte, dicsérte szer­zőjének megfigyelő tehetségét. ,,A város gyönyörűnek látszott...” Mi is László Károly szavaival mutatjuk be a múlt századbeli Sumlát. „November 21-én Sumlához kö­zeledve, az erdélyi havasok nagy­ságú, erdős, sziklás meredek he­gyen másztunk, melyek a Balkán keleti ágát képezik, és Sumlát egy széles kiterjedésű völgyben, félkör-alakban kebelébe zárja. Ezen félkör északkelet felé a Fe­kete-tenger partján fekvő Várna télé van nyitva, s a beláthatat­lan szélű síkságon egy minaret se tűnik fel. Ezen félkörben ka­nyarodó magas hegyek Sumlá- nak természet alkotta erőművei, melyek kiegészítésére nem kel­lett egyéb, mint néhány ágyú­sánc. ...A nagy völgy nyugati ol­dalában, csendes lejtőn fekszik szélesen elterülve a történelmi nevezetességű Sumla, az európai Törökországban olyan nagy fon­tosságú várnégyszög egyike, fő­pontja mintegy 20 minaretével, s a város szélén levő három nagy katonai laktanyájával. Maga a város — mint minden török vá­ros — messziről — gyönyörű­nek látszott... Lakosainak szá­ma 25 000, melynek fele török, a többi bolgár, örmény, görög és zsidó; utcái, mint minden török, városéi, tekervényesek, szűkek és rondák, épületei, mint máshol, fából építvék.” A vesztett háború kínja, a bi­zonytalan jövő fenyegetése fel- hőzte a magyarok sumlai napjait. Szobrok a főutcán László Károly idézett naplójá­ból is tudható, hogy ármánnyal próbálták a gúzsbakötötten is fé­lelmetes; hajdani kormányzót meggyilkolni. Tizenkét felbérelt ember szállásolta be magát a Kossuth Lajos szállásával szem­ben levő vendégfogadóba. Szeren^ cséré, a magyarok és lengyelek felfigyeltek a gyanús idegenekre és állandó őrség, készültség vi­gyázott a nemzetközi haladó köz­vélemény által is védett magyar népvezér életére. Meg a sumlaiak gzeretete, bizalma. Kossuth Lajos a hideg idő be­álltával a város egyik legszebb házában rendezkedett be. Buka­restből még vaskályhát is hozat­tak számára. 1849. december 4-től lakott a mai Car Oszvoboditel utcában. Az épület ma múzeum, két nép barátságának bizonysága. A vasút- és autóbuszállomástól a hajdani városmaghoz vezető fő­• A kormányzó szobra a főutcán. utcán szabadsághősök szobrai emlékeztetnek arra, hogy itt a Duna-tájon bőven csörgött a vér az elnyomók elleni harcokban, a kiváló férfiak emelték a zászlót. Az út közepén zöldellő parksáv­ban Zaimov marsallnak, a má­sodik világháború kitűnt legen­dás hadvezérnek a portréjához közel helyezték el Vaszil Kolarov mellszobrát. (Felszabadulásuktól 1960-ig Vaszil Kolarovnak, Di­mitrov legközvetlenebb munka­társának a nevét viselte a város.) Hriszto Botev, a bolgár Petőfi a sumeni Pantheon következő 0 Jellegzetes részlet a Kossuth utcából. (A szerző felvételei) • Emléktábla a múzeum bejáratánál. C HA7BA.M 1AK0TT MINT emigráns i84'> növi moi k 91-TŐL lÖWPÉRRUAK ICriG KOSSUTH LATOS A MAGYAR DEMOKRAMIUIS FORRADALOM AZ 1818 AS SZA­BADSÁGHARC VI /F Rl A BŐI C-AR MP f MA/AI A MAGYAR \H> SZABAD« NOÍRT, FÜGGI III SM M I-: IS DEMOKRÁCIÁTRT VH0JI MJ7M1MFI ' M k MOZI (IMÁVÁ ALAKÍTÓT INAI 1949.XI.ST. I alakja. Mindössze huszonkét ver­se maradt fönn, minden idejét, energiáját a forradalmi harc elő­készítése foglalta le. Egy szabad­csapat élén adta életét hazájáért. Ma múzeum Talán száz méterre áll a ma­gyar szabadsághös portréja. A közeli Kossuth utca Sumen két legfontosabb utcáját köti össze. A múzeum naponta fogadja a látogatókat. A parányi udvaron hallgatták 1850 elején az emig­ráns vezért hívei. Lobogtak a láklyák, a piros-fehér-zöld kari­májú lampionok fényében szólt híveihez az üjdözött. All még az emeleti faerkély. Nehéz óráiban innen figyelte ezt a furcsa, idegen tájat. Tekintete túlszállt a sűrűn egymáshoz bű­vé háztetőkön, túl a várost öve­ző magaslatokon ... Számolta mi­kor térhet haza, tudván tudta, hogy csak az ügy diadala nyitja meg számára az országhatár^ Állunk turisták, magyarok, cse­hek, bolgárok a tenyérnyi udva­ron. A gondosan rendben tartott épületben hét szobát kapott a Kossuth-család. A berendezés a tulajdonos gazdag kereskedő íz­lését mutatja. Fagerendás helyi­ségek, kazettás mennyezetek, a falaknál csergék, titkos kijára­tok . . . ! Magyar — bolgár barátság Kossuth Lajost és huszonnégy társát a szultán 1850 februárjá­ban Kisázsiába parancsolta. Su- menban maradt honfitársai gyor­san hasznosították ismereteiket, 1850 márciusában a magyar emig­ránsok által bemutatott népszín­mű hatására határozta el egy Szava nevű bolgár tanító, hogy színjátszó csoportot szervez. Szig­ligeti Szökevényének hatására mutatkoztak be 1856-ban, így a hazájukból elüldözötteknek is kö­szönhető egy rabságban tartott nép és a színházművészet talál­kozása. A menekültek zenekara játszott először szimfonikus mű­veket, ők korszerűsítették a sző­lőtermesztést és alapították az első bulgáriai sörgyárat. A régi házhoz újabb épületet csatoltak, a magyar—bolgár ba­rátság múzeumát. A bejáratnál a Táncsics szerkesztésében meg­jelent Munkások Újságja, majd valamivel távolabb a kiskőrösi Ligeti Károly nevével kiadott ha- ditogolyújság. A két teremben rengeteg dokumentum, rajz, fény­kép bizonyítja a két nép régi, mind több szálon kötődő barátsá­gát. Ezt a testvéri szeretetet ta­núsítják a vendégkönyvi bejegy­zések is. Kecskeméti nevekkel is találkoztunk. Legutóbb Leány fa­lusiék írtak elismerő sorokat a pirosfedeles kötetbe. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents