Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-05 / 235. szám

1976. október 5. • PETŐFI NÉPE • 5

MILYEN SZÍNRE NYÍLIK A VIRÁG...

A kalocsai hímzés titka

Megjárta az NSZK-t, Kanadát, Svédországot, Ausztriát, Finnországot. Mindenütt megcsodálták kezemunkáját a drágszéli népművész íróasszonynak, Pandúr Ist- vánnénak. Mert az igazi kalocsai hímzés színeit, mintáit csakis az ott lakók, a Kalocsa-környékiek tudják, ismerik, s a másutt készültekre vetett egyetlen pillantás elegendő annak véleményezésére, miszerint csak hasonlók az igazihoz, a hamisítatlanhoz. Ha — hasonlók. Mert bizonyára az sem a véletlen játéka, hogy a rövidáruboltokban kapható előrenyomott vásznak közül elsőnek azok találnak gazdára, amelyek mintáiban a megfelelő szín kezdőbetűje is kiolvasható.

Minden mesterségnek, minden olyan cselekvésnek, ami újat hoz létre, titka, fortélya létezik. Kevesek, beavatottak által megismerhető, megtanulható. A hímzés törvényeinek elsajátítása például elképzelhetetlen tudós könyvek, aprólékos leírások tanulmányozásával; a kezdet a legnehezebb: rájönni a hozzáértő számára teljesen nyilvánvaló összefüggésekre.

— Érezni kell, melyik színhez melyik másik illik, milyen legyen az árnyalás. — Pandúr Istvánná és Vén Ferencné, örzse néni, vezet be a rejtelmekbe. A szoba falán körös-körül minták, festett virágok. Hasonlóképpen a munkaszobához, amelynek mennyezet felőli részét díszítik kalocsai formák. Évek kellenek ahhoz, hogy mindenütt falra kerüljenek az apró ecsetnyomok, bizonyítékai az íróasszonyi tudománynak.

— A piros színhez lila essen, az mindig szép ...

Logikusnak tűnik a kérdés, tényleg hányféle színt használnak?

— Tizenhetet — mondják nevetve a választ —, de hát a titok nem ebben rejlik ...

— A titok?

# Készül a kalocsai mintás kártya.

— A permetkéknek az olajkék. a világoskéknek a búzakék a párja. A kislibasárgához a tüzessárga (olyan narancsos) illik. Négyféle a piros is: pántlika- és meggypiros, bordó és simapiros.

A sötétzöldhöz csak a dohányzóid pászítható.

Nem késik ez utóbbi kitétel részletesebb kifejtése sem.

• Fantáziadús, szép. A minta a természet volt.

— A színeket nem elég tudni. A növényeket kell ismerni. Azt, hogy a virág melyik színre nyílik. Mi, errefelé élők, mind ismerjük ezeket. Ezért írunk elő a mintára két püspöklilát, két lángszínt. A titok — ha ugyan van — nem a hímzésben van, A természetben, erdő-mező szépségében, gazdagságában, színpompájában.

A kezdetre terelődik a szó.

— Iskolás koromban — meséli Pandúrné Marika —, nem tudtam lerajzolni jól egy házat, egy kerítést, egy szögletes, vagyis szabályos testet. Rajzból azért mindig megkaptam az ötöst, mivel a virágokat szépen tudtam cifrázni. Persze, azok kislányos minták voltak. Már akkor feltettem magamban, megtanulom azt, amit Homokmégyen Szőnyi Marosa néni tud, próbáltam ellesni hogyan, miként csinálja, mert az tetszett a legjobban, amit ő írt ki.

— Irigylem Marikát — árulja el örzse néni. — A könnyű kezéért. A mintákat, meg a színezést ismerem én is, de nem áll rá a kezem a kiírásra. Mikor ecsettel kis lapokat fest, hát azokat a hajszálnyi vonalakat is olyan biztosan húzza. De majd a télen, lehet én is beletanulok.

Mindketten a Kalocsai Háziipari Szövetkezet bedolgozói, amit Pandúr Istvánné kiír a kelmén, megvásárolhatjuk boltokban is. így áttételesen, lassanként remény van arra, hogy közkinccsé váljanak a kalocsai népművészet kifürkészhetetlen- nek tűnő titkai. Mindannyiunk épülésére. Ballaj Jószef

Ifjú

zenebarátok

A második világháború után Belgiumban muzsikusok és zenekedvelők alakították meg az első ifjú zenebarát csoportokat azzal a céllal, hogy a fiatalok körében az értékes, jó muzsikát, s vele a humanizmus gondolatát, o népek közötti megértés eszméjét terjesz- szék. A zenei nevelésnek az iskolán kívüli formái hamarosan népszerűek lettek más országokban is, sok helyütt éppen a hiányos iskolai oktatást hivatottak pótolni.

Ma már a világ számos országában működik az Ifjú Zenebarátok Szervezetének (Jeunesses Mu- sieales) nemzeti csoportja. Hazánk több mint tíz éve tagja a nemzetközi szervezetnek.

□ □ □

Magyarországon az Országos Filharmónia az általános iskolásoktól kezdve az egyetemistákig rendez ifjúsági koncerteket. Az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének léte, munkája azonban mégsem felesleges. A most újjáéledő szervezet vezetői egyik fontos célkitűzésüknek azt tartják, hogy olyan intézmények tanulói számára biztosítsák a zenei műveltség megszerzésének lehetőségét, amelyek a szervezett énekzeneoktatásból kimaradtak (szak- ■ középiskolák, szakmunkástanuló intézetek, főiskolák).

Ezzel együtt a zenésznövendékek, a fiatal művészek számára hangversenyezési lehetőséget is teremtenek. A muzsikusok felléptidíj nélkül vállalják a szereplési a zenebarát klubokban, ifjúsági hangversenyeken. E rendezvényekre olyan neves ifjú művészek is ellátogatnak, mint Kocsis Zoltán, a Jeunesses Fúvósötös, a közelmúltban Kecskeméten is bemutatkozott Éder Vonósnégyes, vagy az október végén megyénkben vendégszereplő Onczay Csaba gordonkaművész.

□ □ □

E hangversenyek kedves szokása, hogy koncertet követően a hallgatók elbeszélgetnek a _ szereplőkkel a művekről, a művészi munkáról, az előadók terveiről.

Ugyanezt a célt szolgálja évek óta a pécsi nemzetközi zenei, tábor, ahol főként a fiatal szakzenészek gyűlnek össze. Jövőre Bács-Kiskunban, Vas és Heves megyékben terveznek a KISZ és a tanácsok segítségével — az olvasótáborokhoz hasonló — ze. nei találkozókat.

□ □ □

Az Ifjú Zenebarátok közösségének minden 14—25 év közötti fiatal tagja lehet. A szervezel elsősorban a Nemzetközi Koncert- igazgatóság támogatását élvezi, de számos más közművelődési és zenei intézmény is hozzájárul terveik megvalósításához.

Bács-Kiskun megyében elsősorban a kecskeméti Kodály Intézethez, illetve a zeneiskolákhoz fordulhatnak tanácsért, segítségért azok a tanintézetek, amelyekben zenebarátok csoportokat kívánnak létesíteni.

I. M.

wm

A „pontosít", a „felfutás" és társaik

A Hivatalos nyelv kézikönyvének általános ismertetése után jól megválasztott példákkal mur tatjuk be, hogyan vélekedik nyelvművelésünk a hivatalos nyelvről. Elöljáróban meg kell említeni, hogy nyelvészeink véleménye nem feltétlenül elutasító: sokszor meg kell alkudni a nem szabályos, nem hagyományos képződményekkel, mivel szükség van rájuk, mert csak körülírással tudjuk őket helyettesíteni.

Kezdjük az ismertetést a hivatali, vállalati nyelv új keletű kifejezésével, a tóligos-sal. A sző nagyon furcsának látszik, pedig megalkotása ötletes, szemléletes és kifejező. Első eleme a -íóí és az -ig rag, amelyeket pl. a háztól házig kifejezésben is megtaláljuk. Az -os elem a szó végén a melléknévképző. Maga a kifejezés az alsó-felső bérhatáros fizetést, bérrendszert, bértételt stb. jelöli. Egyéb képzett társaival együtt (tóligoz, tóligoz- ható) tömören fejez ki csak körülírható fogalmat, de sajátos, bizalmas színezete miatt írásbeli használatra még egyelőre nem alkalmas.

Üj keletű kifejezés a pontosít ige is, és már divatossá is vált, sajnos, sok jó magyar szót szorít ki a használatból, ezért ennek a használatát nem ajánlják („az írott nyelvben még nem nyert polgárjogot”).

Örömmel olvassuk, hogy a kézikönyv rendet akar teremteni a termel — termeszt — tenyészt használatában is. A termel lényegében nem hibáztatható, de használatával nagyon visszaélnek, így egyik legjobban megterhelt szavunk lett. Használjuk helyette mezőgazdasági vonatkozásban a termeszt igét, állatokra vonatkoztatva pedig a tenyészt a megfelelő szó. Tehát a sertést nem termesztjük, mint hogy egy bábolnai riportban hallottuk.

Üjabban nagyon elharapózott a darab helytelen használata. Nagyobb tárgyakról szólva felesleges. Tehát a húsz darab öröklakás és a három darab teherautó helyett csak húsz öröklakást és három teherautót említsünk.

Az ossz- előtagú összetett szavak német mintára jöttek létre a múlt század eleje óta, és különösen a szaknyelvekben terjedtek el. Habár szóalkotásmódjuk elvileg kifogásolható, a hivatalos nyelvben meghonosodott szavak már elfogadhatók. Pl.

i S

összbevétel, összjövedelem, összhang, összpontosít. Ugyanezt

mondhatjuk az utókalkulál igéről is, nem szabályosan alakult, de szükség van rá.

Egy csomó szót tömörségük miatt nem kifogásolhatunk.

Ilyenek: adómentesít, leszámítol, devizabelföldi és devizakülföldi. Nélkülözhetetlen a finanszíroz és mint jogi műszó a megnyílik (pl. igény, hagyaték) is. Ugyanilyen az integráció és a nehezen helyettesíthető miheztartás végett és a tárgyában is. Túlságosan gyakran használják az invesztál igét és a kooperáció főnevet is, pedig könnyen helyettesíthetők (befektet, beri^iáz, illetve együttműködés, összedolgozás).

Gyakori használatuk a legfőbb panasz a mélyreható, ellenében, esetében, követően, lényegében, tekintetében, területén, terén, kifejezetten, ezen meg azon túlmenően, a féleség és a hiányosság szavakkal szemben. Ezek pedig nagyon hivatalos ízűek: beazonosít, átszármaztat, felfektet, fennforog, foganatosít, amennyiben, miszerint, eredően, értelmében, kifolyólag, következtében, megfelelően, részéről, helye van (pl. kifogásolásnak), súlyponti (kérdés).

A divatszójellegük miatt agyonhasznált elvárások, hozzáállás, felfutás és felfuttatás szavakat helyettesítsük más alkalmas szóval. Mivel az elvárások jelentése is valakivel szemben tanúsított igény, megfelelőbb ez a szó. A hozzáállás szót az árnyaltabb magatartás, viselkedés, viszony, állásfoglalás szavak jól helyettesítik. A grafikonszemléletet tükröző, újabb divatszó, a felfutás helyett is jól használhatjuk a hagyományosabb szavakat (pl. fejlődés, emelkedés, fokozódás, erősödés, kiemelkedés).

Részletes tárgyalás helyett csak megemlítjük, hogy szigorúan meg kell különböztetni a következő szópárokat: felszólalás és felszólamlás, le- és elszámol, napirend és napirendi pont, betart és megtart, éves és évi, eredmény és következmény. A letárgyal csak akkor használható, ha már eredményesen megtárgyaltunk valamit. Unos-untaían megtárgyaltuk, de azért még mindig meg kell említeni, hogy más a célkitűzés és más a cél. A célt valósítsuk meg, ne a célkitűzést, ez a kitűzéssel már meg van valósítva. Jó lenne, ha egyszer már végleg letárgyaltuk volna ezt a kérdést.

Kiss István

Lemorzsolódás az NSZK-egyetemeken

Az NSZK-ban jelenleg minden negyedik főiskolás vagy egyetemista szakítja félbe tanulmányait. Számuk a következő öt év alatt, becslések szerint, százezerre emelkedik. Elhelyezkedést keresve nemcsak a tanulmányaikat befejezőkkel szemben lesznek hátrányban, hanem üzemi gyakorlattal rendelkezőkkel szemben is.

A tanulás abbahagyásának okaként. a diákok nagy része anyagi, illetve családi körülményekre, a kellő felkészítés hiányára, az egyetemi oktatási rendszer áttekinthetetlenségére, az egyetem nagyüzem-jellegére hivatkozik

(61.) Szeretem az arca bőrét is. Máris látszik rajta a nap, és mire hazajön a táborból, olyan barna lesz, hogy irigyelni fogom.

Mozi után eszmecseréltünk, de közben Attila elhallgatott, mert — erre esküdni merek — a filmben ábrázolt gengszterekről azok jutottak eszébe, akik a papáját tönkretették, azokról a megcsömörlött és elkeseredett detektívekről pedig, akik az életüket is kockáztatták a kábítószercsempészek ellen, azokról a de- tektívekről, akiket a film végén kirúgnak az állásukból, mert éppen azoktól nem kaptak rendes támogatást, akiknek a kötelességük lett volna segíteni, azokról is Attila papájára kellett gondolni. Mert Attila papáját is éppen azok hagyták cserben, akik eleinte helyeselték, hogy elmenjen rendet csinálni Tarhosrévre, de aztán amikor még több disz- nóságra derült lény. mint kellett volna, vízben hagyták Fábián apukát. Ugyan miért fárasztották volna magukat kényelmetlen vizsgálatokkal. Hiszen itt a fővárosban olyan kényelmes lehet az élet és az íróasztal, ha az ember nem zavartatja magát... Megnyugodva és elégedetten sóhajtottak fel, amikor Fábián apuka még attól is mentesítette őket, hogy meg kelljen szabadulniuk tőle.

Ezeket gondolhatta Attila, de nem mondta el, én pedig nem akartam, hogy elmondja, hanem azt akartam, hogy örüljön nekem még ezen az utolsó napon, amikor még egész nap magam mellett tarthatom.

Este a kék óvodánál bolondul csókolóztunk, és közben először éreztem, hogy már akarná, hogy egészen szeressük egymást. Először éreztem, hogy az ő testéhen is olyan sisteregve ég a szex, mint a gázgejzírben a sok-sok kék láng, vibrálósan, ahogy az én testem körül is vibrál a levegő Attila karjában. Mint ott a kék óvodánál is.

Kerülgetett a hisztis kiborulás, de valahogy mégis kitartott ben- lem a hipnózis, amit reggel tápláltam be magamba — hogy nagyon vigyáznom kell erre az utolsó teljes napra, nem szabad elrontanom dilis magatartással —, és attól is megnyugodtam, hogy kibőghettem magam Attila vállán.

De Anikó észrevette a szememen, mihelyt beléptem a szobába, pedig csak az állólámpa égett a sarokban és a televízió fénye.

— Helló — mondtam és el akartam tűnni a szobámban.

— Gyere ide — mondta.

Odadobtam az egyik díszpárnát a nagyfotel mellé Anikó lábához. Paskolt egyet a fenekemre. Azt hittem, jön a lelkivigasz, de nem az jött.

— Olyan kemény a feneked, ez a két kis kerek labda, mint a radírgumi. Ha ráülnél egy mogyoróra, megtörhetnéd vele.

—• Tudom — mondtam és lekuporodtam a lábához a párnára.

— Nahát, aki ilyen tömör kislány, az kibír két hetet a fiúja nélkül — közölte Anikó karbantartóig.

Nem akartam megint itatni az egereket, tehát bölcsen hallgattam.

A tévében is folyt a vér, de kosztümös filmből fakasztva. Valakiket nagyon ritkítottak, majd akik megmaradtak, azokat lezseren gályarabokként hozták forgalomba a világpiacon, de nem a mai világpiacon, hanem kétszáz évvel ezelőtt. A tévé-híradóban a mai világpiacról már adott közoktatást a kommentátor, Imre „kedvence”, a Mindenlében Színtelen megmagyarázó, aki nemcsak az egyiptomi bonyolult helyzetben honos minden este, hanem az inflációban is, amely már Magyarországot is nyaldossa, vagyis ezért drágul minden. Tegnap a suliban bizonyítványosztás közben Lédi elpletykálta, hogy július elsején felemelik minden építőanyag árát. Lédi pedig az ilyen mindig tudja, mert a papája a belkereskedelmiben osztályvezető, és Lédi otthon mindig figyelmesen kagylózik, amikor a papája politikával műveli a családot. Megemelkednek az építőanyagárak, és Luxy az ő aranybánya munkahelyén szintén megemeli az árakat, vagyis az összegeket, amivel díjazni kell a jóindulatát, hogy a szerencsétlen vevő betongerendát vagy ajtót, vagy abla'kot, vagy mittudoménmit kapjon tőle. Úristen — jajdulna fel szex- madonnásan Anikó, ha engem helyettesítene, ebbe az emberformájú vámbeszedő voltam én beleesve? Hülye kis legelő háziállat voltam. Beleesve? Vagy pláne: szerelmes?! Mikor éreztem én Luxy mellett, hogy vibrál körülöttem a levegő az én szerelmemtől? Mikor? Soha! Soha! Senki mellett! Senki bőrétől! Csak Attila szájától, csak Attila szeplőitől!

ATTILA Június 14,

szombat

Állati klasszul vágtázik velünk az expressz, és én itt a vonaton jegyzőkönyvezem naplóba a mai napot. A vagonunknak tökéletes a rugózása, egyáltalán

nem zötyög, úgy tudok írni itt a térdemen, mint otthon a mozdulatlan íróasztalomnál. Kiültem ide a kocsi végébe a kapcsoló- szekrény mellé, mert a srácok odabent izgatottan bőgetik Snu- ki táskamagnóját, amely (természetesen és jogosan) atyailag lett kiutalva Snukinak a 4,8 átlagért.

Reggel Tamarával kiloholtunk a csillaghegyi strandra. A szombat reggel és a kánikula ellenére alig lézengtek a vízben és a pázsiton. Párhuzamosan egymás mellett úsztunk tizenkét hosszt, aztán kifeküdtünk száradni és napozni a fűbe. Egyszer fölültem és elszívtam egy cigarettát. Tamarának be volt hunyva a szeme, mégis észrevette, hogy őt nézem. Nem nyitotta ki a szemét, úgy kérdezte meg:

— Mondd, szeplős... igazán tetszem én teneked?

Valahogy ki kellene szoktatni a magatartásából, hogy időnként ilyen kérdésekkel állítson csapdát nekem. Mert az a helyzet, hogy mondanám én neki, mint három költő kórusban, hogy frankón nagyon tetszik nekem, és nem tudok elképzelni szebb lányt nála, mert nem vitatom ugyan, hogy lehetnek esetleg szebb lányok is, mint ő, de azok a szebbek mégse tudnának úgy tetszeni nekem, mint ahogy ő tetszik. De hogyan adja elő ezt az ember? Hogyan lehet ilyen szöveget úgy tolmácsolni, hogy közben ne testesítsem meg az időtlenség szobrát?

Inkább odakoppantottam a fejem az ő feje mellé a fűbe, és átraktam a karomat a vállán.

— Az nem érdekel, hogy hány óra? — kérdeztem.

— Nem udvarolsz nekem — mondta, és még mindig nem nyitotta ki a szemét. De a száján láttam, hogy kuncog magában. — Anikó, képzeld, ugyanúgy fejezte ki magát, mint a mamád: hogy te udvarolsz nekem. Mondd, szeplős, tudnál udvarolni, ha például fejvesztés terhe mellett köteleznének?

— Tudok most is — mondtam, hogy lenyugtassam a témáját.

— Na? — olyan rugósán könyökölt föl, mintha fagylalttal kínáltam volna.

Fölkeltem mellőle.

— Szélkisasszony — mondtam és elnavigáltam vissza a medencéhez. Gyártottam egy közepes fejest, végigúsztam a medencét oda és vissza, aztán tényleg elmentem fagylaltért.

Délben Tomka hazament, mert be kellett engednie a lakásba azt a nőt, aki havonta egyszer jár hozzájuk nagymosást csinálni.

Én is hazamentem, és fölhívtam Snukit, hogy jön-e velünk együtt a csotrogány Volkswagenünkön a pályaudvarra. Közölte, hogy ő ugyan jönne szívesen a csotrogányon, de mivel az édesanyja ragaszkodik a pályaudvari búcsúztatáshoz, ebből adódóan kénytelen ő is a szolgálati Mercedes hátsó ülésén kihajózni a Nyugatiba, otthontól a pályaudvarig figyelmes képpel hallgatva az anyai intelmeket a táborbeli miheztartást illetően.

(Folytatjuk.)