Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-05 / 235. szám

1976. október 5. • PETŐFI NÉPE • 5 MILYEN SZÍNRE NYÍLIK A VIRÁG... A kalocsai hímzés titka Megjárta az NSZK-t, Kanadát, Svédországot, Ausztriát, Finnor­szágot. Mindenütt megcsodálták kezemunkáját a drágszéli népmű­vész íróasszonynak, Pandúr Ist- vánnénak. Mert az igazi kalocsai hímzés színeit, mintáit csakis az ott lakók, a Kalocsa-környékiek tudják, ismerik, s a másutt ké­szültekre vetett egyetlen pillan­tás elegendő annak véleményezé­sére, miszerint csak hasonlók az igazihoz, a hamisítatlanhoz. Ha — hasonlók. Mert bizonyára az sem a véletlen játéka, hogy a rövid­áruboltokban kapható előrenyo­mott vásznak közül elsőnek azok találnak gazdára, amelyek min­táiban a megfelelő szín kezdőbe­tűje is kiolvasható. Minden mesterségnek, minden olyan cselekvésnek, ami újat hoz létre, titka, fortélya létezik. Ke­vesek, beavatottak által megis­merhető, megtanulható. A hímzés törvényeinek elsajátítása például elképzelhetetlen tudós könyvek, aprólékos leírások tanulmányozá­sával; a kezdet a legnehezebb: rájönni a hozzáértő számára tel­jesen nyilvánvaló összefüggések­re. — Érezni kell, melyik színhez melyik másik illik, milyen legyen az árnyalás. — Pandúr Istvánná és Vén Ferencné, örzse néni, ve­zet be a rejtelmekbe. A szoba fa­lán körös-körül minták, festett virágok. Hasonlóképpen a mun­kaszobához, amelynek mennye­zet felőli részét díszítik kalocsai formák. Évek kellenek ahhoz, hogy mindenütt falra kerüljenek az apró ecsetnyomok, bizonyíté­kai az íróasszonyi tudománynak. — A piros színhez lila essen, az mindig szép ... Logikusnak tűnik a kérdés, tényleg hányféle színt használ­nak? — Tizenhetet — mondják ne­vetve a választ —, de hát a titok nem ebben rejlik ... — A titok? # Készül a kalocsai mintás kártya. — A permetkéknek az olajkék. a világoskéknek a búzakék a pár­ja. A kislibasárgához a tüzessár­ga (olyan narancsos) illik. Négy­féle a piros is: pántlika- és meggypiros, bordó és simapiros. A sötétzöldhöz csak a dohány­zóid pászítható. Nem késik ez utóbbi kitétel részletesebb kifejtése sem. • Fantáziadús, szép. A minta a természet volt. — A színeket nem elég tudni. A növényeket kell ismerni. Azt, hogy a virág melyik színre nyí­lik. Mi, errefelé élők, mind is­merjük ezeket. Ezért írunk elő a mintára két püspöklilát, két láng­színt. A titok — ha ugyan van — nem a hímzésben van, A ter­mészetben, erdő-mező szépségé­ben, gazdagságában, színpompá­jában. A kezdetre terelődik a szó. — Iskolás koromban — meséli Pandúrné Marika —, nem tud­tam lerajzolni jól egy házat, egy kerítést, egy szögletes, vagyis szabályos testet. Rajzból azért mindig megkaptam az ötöst, mi­vel a virágokat szépen tudtam cifrázni. Persze, azok kislányos minták voltak. Már akkor feltet­tem magamban, megtanulom azt, amit Homokmégyen Szőnyi Mar­osa néni tud, próbáltam ellesni hogyan, miként csinálja, mert az tetszett a legjobban, amit ő írt ki. — Irigylem Marikát — árulja el örzse néni. — A könnyű ke­zéért. A mintákat, meg a színe­zést ismerem én is, de nem áll rá a kezem a kiírásra. Mikor ecsettel kis lapokat fest, hát azo­kat a hajszálnyi vonalakat is olyan biztosan húzza. De majd a télen, lehet én is beletanulok. Mindketten a Kalocsai Házi­ipari Szövetkezet bedolgozói, amit Pandúr Istvánné kiír a kelmén, megvásárolhatjuk bol­tokban is. így áttételesen, las­sanként remény van arra, hogy közkinccsé váljanak a kalocsai népművészet kifürkészhetetlen- nek tűnő titkai. Mindannyiunk épülésére. Ballaj Jószef Ifjú zenebarátok A második világháború után Belgiumban muzsikusok és zene­kedvelők alakították meg az első ifjú zenebarát csoportokat azzal a céllal, hogy a fiatalok körében az értékes, jó muzsikát, s vele a humanizmus gondolatát, o népek közötti megértés eszméjét terjesz- szék. A zenei nevelésnek az isko­lán kívüli formái hamarosan népszerűek lettek más országok­ban is, sok helyütt éppen a hiá­nyos iskolai oktatást hivatottak pótolni. Ma már a világ számos orszá­gában működik az Ifjú Zenebará­tok Szervezetének (Jeunesses Mu- sieales) nemzeti csoportja. Hazánk több mint tíz éve tagja a nemzet­közi szervezetnek. □ □ □ Magyarországon az Országos Filharmónia az általános iskolá­soktól kezdve az egyetemistákig rendez ifjúsági koncerteket. Az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének léte, munkája azon­ban mégsem felesleges. A most újjáéledő szervezet vezetői egyik fontos célkitűzésüknek azt tart­ják, hogy olyan intézmények ta­nulói számára biztosítsák a zenei műveltség megszerzésének lehető­ségét, amelyek a szervezett ének­zeneoktatásból kimaradtak (szak- ■ középiskolák, szakmunkástanuló intézetek, főiskolák). Ezzel együtt a zenésznövendé­kek, a fiatal művészek számára hangversenyezési lehetőséget is teremtenek. A muzsikusok fellép­tidíj nélkül vállalják a szereplési a zenebarát klubokban, ifjúsági hangversenyeken. E rendezvé­nyekre olyan neves ifjú művészek is ellátogatnak, mint Kocsis Zol­tán, a Jeunesses Fúvósötös, a kö­zelmúltban Kecskeméten is be­mutatkozott Éder Vonósnégyes, vagy az október végén megyénk­ben vendégszereplő Onczay Csa­ba gordonkaművész. □ □ □ E hangversenyek kedves szoká­sa, hogy koncertet követően a hallgatók elbeszélgetnek a _ sze­replőkkel a művekről, a művészi munkáról, az előadók terveiről. Ugyanezt a célt szolgálja évek óta a pécsi nemzetközi zenei, tá­bor, ahol főként a fiatal szakze­nészek gyűlnek össze. Jövőre Bács-Kiskunban, Vas és Heves megyékben terveznek a KISZ és a tanácsok segítségével — az ol­vasótáborokhoz hasonló — ze. nei találkozókat. □ □ □ Az Ifjú Zenebarátok közösségé­nek minden 14—25 év közötti fiatal tagja lehet. A szervezel el­sősorban a Nemzetközi Koncert- igazgatóság támogatását élvezi, de számos más közművelődési és zenei intézmény is hozzájárul terveik megvalósításához. Bács-Kiskun megyében elsősor­ban a kecskeméti Kodály Intézet­hez, illetve a zeneiskolákhoz for­dulhatnak tanácsért, segítségért azok a tanintézetek, amelyekben zenebarátok csoportokat kíván­nak létesíteni. I. M. wm A „pontosít", a „felfutás" és társaik A Hivatalos nyelv kéziköny­vének általános ismertetése után jól megválasztott példákkal mur tatjuk be, hogyan vélekedik nyelvművelésünk a hivatalos nyelvről. Elöljáróban meg kell említeni, hogy nyelvészeink vé­leménye nem feltétlenül elutasí­tó: sokszor meg kell alkudni a nem szabályos, nem hagyomá­nyos képződményekkel, mivel szükség van rájuk, mert csak körülírással tudjuk őket helyet­tesíteni. Kezdjük az ismertetést a hi­vatali, vállalati nyelv új keletű kifejezésével, a tóligos-sal. A sző nagyon furcsának látszik, pedig megalkotása ötletes, szemléletes és kifejező. Első eleme a -íóí és az -ig rag, amelyeket pl. a ház­tól házig kifejezésben is meg­találjuk. Az -os elem a szó vé­gén a melléknévképző. Maga a kifejezés az alsó-felső bérhatáros fizetést, bérrendszert, bértételt stb. jelöli. Egyéb képzett tár­saival együtt (tóligoz, tóligoz- ható) tömören fejez ki csak kö­rülírható fogalmat, de sajátos, bizalmas színezete miatt írásbe­li használatra még egyelőre nem alkalmas. Üj keletű kifejezés a pontosít ige is, és már divatossá is vált, sajnos, sok jó magyar szót szo­rít ki a használatból, ezért en­nek a használatát nem ajánlják („az írott nyelvben még nem nyert polgárjogot”). Örömmel olvassuk, hogy a ké­zikönyv rendet akar teremteni a termel — termeszt — tenyészt használatában is. A termel lé­nyegében nem hibáztatható, de használatával nagyon visszaél­nek, így egyik legjobban meg­terhelt szavunk lett. Használjuk helyette mezőgazdasági vonat­kozásban a termeszt igét, álla­tokra vonatkoztatva pedig a te­nyészt a megfelelő szó. Tehát a sertést nem termesztjük, mint hogy egy bábolnai riportban hal­lottuk. Üjabban nagyon elharapózott a darab helytelen használata. Nagyobb tárgyakról szólva feles­leges. Tehát a húsz darab örök­lakás és a három darab teher­autó helyett csak húsz örökla­kást és három teherautót említ­sünk. Az ossz- előtagú összetett sza­vak német mintára jöttek lét­re a múlt század eleje óta, és különösen a szaknyelvekben ter­jedtek el. Habár szóalkotásmód­juk elvileg kifogásolható, a hi­vatalos nyelvben meghonosodott szavak már elfogadhatók. Pl. i S összbevétel, összjövedelem, össz­hang, összpontosít. Ugyanezt mondhatjuk az utókalkulál igé­ről is, nem szabályosan alakult, de szükség van rá. Egy csomó szót tömörségük miatt nem kifogásolhatunk. Ilyenek: adómentesít, leszámítol, devizabelföldi és devizakülföldi. Nélkülözhetetlen a finanszíroz és mint jogi műszó a megnyílik (pl. igény, hagyaték) is. Ugyanilyen az integráció és a nehezen he­lyettesíthető miheztartás végett és a tárgyában is. Túlságosan gyakran használják az invesz­tál igét és a kooperáció főnevet is, pedig könnyen helyettesíthe­tők (befektet, beri^iáz, illetve együttműködés, összedolgozás). Gyakori használatuk a legfőbb panasz a mélyreható, ellenében, esetében, követően, lényegében, tekintetében, területén, terén, ki­fejezetten, ezen meg azon túl­menően, a féleség és a hiányos­ság szavakkal szemben. Ezek pe­dig nagyon hivatalos ízűek: be­azonosít, átszármaztat, felfektet, fennforog, foganatosít, amennyi­ben, miszerint, eredően, értelmé­ben, kifolyólag, következtében, megfelelően, részéről, helye van (pl. kifogásolásnak), súlyponti (kérdés). A divatszójellegük miatt agyonhasznált elvárások, hozzá­állás, felfutás és felfuttatás sza­vakat helyettesítsük más alkal­mas szóval. Mivel az elvárások jelentése is valakivel szemben tanúsított igény, megfelelőbb ez a szó. A hozzáállás szót az ár­nyaltabb magatartás, viselkedés, viszony, állásfoglalás szavak jól helyettesítik. A grafikonszemlé­letet tükröző, újabb divatszó, a felfutás helyett is jól használ­hatjuk a hagyományosabb sza­vakat (pl. fejlődés, emelkedés, fokozódás, erősödés, kiemelkedés). Részletes tárgyalás helyett csak megemlítjük, hogy szigorúan meg kell különböztetni a követ­kező szópárokat: felszólalás és felszólamlás, le- és elszámol, na­pirend és napirendi pont, betart és megtart, éves és évi, ered­mény és következmény. A le­tárgyal csak akkor használható, ha már eredményesen megtár­gyaltunk valamit. Unos-untaían megtárgyaltuk, de azért még mindig meg kell említeni, hogy más a célkitűzés és más a cél. A célt valósítsuk meg, ne a célki­tűzést, ez a kitűzéssel már meg van valósítva. Jó lenne, ha egy­szer már végleg letárgyaltuk vol­na ezt a kérdést. Kiss István Lemorzsolódás az NSZK-egyetemeken Az NSZK-ban jelenleg minden negyedik főiskolás vagy egyete­mista szakítja félbe tanulmányait. Számuk a következő öt év alatt, becslések szerint, százezerre emelkedik. Elhelyezkedést keres­ve nemcsak a tanulmányaikat be­fejezőkkel szemben lesznek hát­rányban, hanem üzemi gyakorlat­tal rendelkezőkkel szemben is. A tanulás abbahagyásának oka­ként. a diákok nagy része anyagi, illetve családi körülményekre, a kellő felkészítés hiányára, az egyetemi oktatási rendszer átte­kinthetetlenségére, az egyetem nagyüzem-jellegére hivatkozik (61.) Szeretem az arca bőrét is. Máris látszik rajta a nap, és mi­re hazajön a táborból, olyan bar­na lesz, hogy irigyelni fogom. Mozi után eszmecseréltünk, de közben Attila elhallgatott, mert — erre esküdni merek — a filmben ábrázolt gengszterekről azok jutottak eszébe, akik a pa­páját tönkretették, azokról a megcsömörlött és elkeseredett de­tektívekről pedig, akik az életü­ket is kockáztatták a kábítószer­csempészek ellen, azokról a de- tektívekről, akiket a film végén kirúgnak az állásukból, mert ép­pen azoktól nem kaptak rendes támogatást, akiknek a kötelessé­gük lett volna segíteni, azokról is Attila papájára kellett gon­dolni. Mert Attila papáját is ép­pen azok hagyták cserben, akik eleinte helyeselték, hogy elmen­jen rendet csinálni Tarhosrévre, de aztán amikor még több disz- nóságra derült lény. mint kellett volna, vízben hagyták Fábián apukát. Ugyan miért fárasztot­ták volna magukat kényelmetlen vizsgálatokkal. Hiszen itt a fővá­rosban olyan kényelmes lehet az élet és az íróasztal, ha az ember nem zavartatja magát... Meg­nyugodva és elégedetten sóhaj­tottak fel, amikor Fábián apuka még attól is mentesítette őket, hogy meg kelljen szabadulniuk tőle. Ezeket gondolhatta Attila, de nem mondta el, én pedig nem akartam, hogy elmondja, hanem azt akartam, hogy örüljön ne­kem még ezen az utolsó napon, amikor még egész nap magam mellett tarthatom. Este a kék óvodánál bolondul csókolóztunk, és közben először éreztem, hogy már akarná, hogy egészen szeressük egymást. Elő­ször éreztem, hogy az ő testéhen is olyan sisteregve ég a szex, mint a gázgejzírben a sok-sok kék láng, vibrálósan, ahogy az én testem körül is vibrál a levegő Attila karjában. Mint ott a kék óvodánál is. Kerülgetett a hisztis kiborulás, de valahogy mégis kitartott ben- lem a hipnózis, amit reggel táp­láltam be magamba — hogy na­gyon vigyáznom kell erre az utolsó teljes napra, nem szabad elrontanom dilis magatartással —, és attól is megnyugodtam, hogy kibőghettem magam Attila vállán. De Anikó észrevette a szeme­men, mihelyt beléptem a szobá­ba, pedig csak az állólámpa égett a sarokban és a televízió fénye. — Helló — mondtam és el akartam tűnni a szobámban. — Gyere ide — mondta. Odadobtam az egyik díszpár­nát a nagyfotel mellé Anikó lá­bához. Paskolt egyet a fenekem­re. Azt hittem, jön a lelkivigasz, de nem az jött. — Olyan kemény a feneked, ez a két kis kerek labda, mint a ra­dírgumi. Ha ráülnél egy mogyo­róra, megtörhetnéd vele. —• Tudom — mondtam és le­kuporodtam a lábához a pár­nára. — Nahát, aki ilyen tömör kis­lány, az kibír két hetet a fiúja nélkül — közölte Anikó karban­tartóig. Nem akartam megint itatni az egereket, tehát bölcsen hallgat­tam. A tévében is folyt a vér, de kosztümös filmből fakasztva. Valakiket nagyon ritkítottak, majd akik megmaradtak, azokat lezseren gályarabokként hozták forgalomba a világpiacon, de nem a mai világpiacon, hanem két­száz évvel ezelőtt. A tévé-hír­adóban a mai világpiacról már adott közoktatást a kommentá­tor, Imre „kedvence”, a Minden­lében Színtelen megmagyarázó, aki nemcsak az egyiptomi bonyo­lult helyzetben honos minden es­te, hanem az inflációban is, amely már Magyarországot is nyaldossa, vagyis ezért drágul minden. Tegnap a suliban bizo­nyítványosztás közben Lédi el­pletykálta, hogy július elsején felemelik minden építőanyag árát. Lédi pedig az ilyen mindig tudja, mert a papája a belke­reskedelmiben osztályvezető, és Lédi otthon mindig figyelmesen kagylózik, amikor a papája poli­tikával műveli a családot. Meg­emelkednek az építőanyagárak, és Luxy az ő aranybánya munka­helyén szintén megemeli az ára­kat, vagyis az összegeket, amivel díjazni kell a jóindulatát, hogy a szerencsétlen vevő betongeren­dát vagy ajtót, vagy abla'kot, vagy mittudoménmit kapjon tőle. Úristen — jajdulna fel szex- madonnásan Anikó, ha engem helyettesítene, ebbe az ember­formájú vámbeszedő voltam én beleesve? Hülye kis legelő házi­állat voltam. Beleesve? Vagy pláne: szerelmes?! Mikor érez­tem én Luxy mellett, hogy vib­rál körülöttem a levegő az én szerelmemtől? Mikor? Soha! So­ha! Senki mellett! Senki bőrétől! Csak Attila szájától, csak Attila szeplőitől! ATTILA Június 14, szombat Állati klasszul vágtázik ve­lünk az expressz, és én itt a vonaton jegyzőkönyvezem napló­ba a mai napot. A vagonunknak tökéletes a rugózása, egyáltalán nem zötyög, úgy tudok írni itt a térdemen, mint otthon a mozdu­latlan íróasztalomnál. Kiültem ide a kocsi végébe a kapcsoló- szekrény mellé, mert a srácok odabent izgatottan bőgetik Snu- ki táskamagnóját, amely (termé­szetesen és jogosan) atyailag lett kiutalva Snukinak a 4,8 átlagért. Reggel Tamarával kiloholtunk a csillaghegyi strandra. A szom­bat reggel és a kánikula ellené­re alig lézengtek a vízben és a pázsiton. Párhuzamosan egymás mellett úsztunk tizenkét hosszt, aztán kifeküdtünk száradni és napozni a fűbe. Egyszer fölültem és elszívtam egy cigarettát. Ta­marának be volt hunyva a sze­me, mégis észrevette, hogy őt nézem. Nem nyitotta ki a sze­mét, úgy kérdezte meg: — Mondd, szeplős... igazán tetszem én teneked? Valahogy ki kellene szoktatni a magatartásából, hogy időnként ilyen kérdésekkel állítson csap­dát nekem. Mert az a helyzet, hogy mondanám én neki, mint három költő kórusban, hogy frankón nagyon tetszik nekem, és nem tudok elképzelni szebb lányt nála, mert nem vitatom ugyan, hogy lehetnek esetleg szebb lányok is, mint ő, de azok a szebbek mégse tudnának úgy tetszeni nekem, mint ahogy ő tetszik. De hogyan adja elő ezt az ember? Hogyan lehet ilyen szöveget úgy tolmácsolni, hogy közben ne testesítsem meg az időtlenség szobrát? Inkább odakoppantottam a fe­jem az ő feje mellé a fűbe, és átraktam a karomat a vállán. — Az nem érdekel, hogy hány óra? — kérdeztem. — Nem udvarolsz nekem — mondta, és még mindig nem nyi­totta ki a szemét. De a száján láttam, hogy kuncog magában. — Anikó, képzeld, ugyanúgy fejez­te ki magát, mint a mamád: hogy te udvarolsz nekem. Mondd, szeplős, tudnál udvarol­ni, ha például fejvesztés terhe mellett köteleznének? — Tudok most is — mondtam, hogy lenyugtassam a témáját. — Na? — olyan rugósán kö­nyökölt föl, mintha fagylalttal kí­náltam volna. Fölkeltem mellőle. — Szélkisasszony — mondtam és elnavigáltam vissza a me­dencéhez. Gyártottam egy köze­pes fejest, végigúsztam a meden­cét oda és vissza, aztán tényleg elmentem fagylaltért. Délben Tomka hazament, mert be kellett engednie a lakásba azt a nőt, aki havonta egyszer jár hozzájuk nagymosást csinálni. Én is hazamentem, és fölhív­tam Snukit, hogy jön-e velünk együtt a csotrogány Volkswage­nünkön a pályaudvarra. Közölte, hogy ő ugyan jönne szívesen a csotrogányon, de mivel az édes­anyja ragaszkodik a pályaudvari búcsúztatáshoz, ebből adódóan kénytelen ő is a szolgálati Mer­cedes hátsó ülésén kihajózni a Nyugatiba, otthontól a pályaud­varig figyelmes képpel hallgatva az anyai intelmeket a táborbe­li miheztartást illetően. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents