Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-30 / 257. szám
1976. október 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Ifjúsági parlament a Lenin Tsz-ben Két ifjúsági parlamentet rendeztek a múlt pénteken a kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ben. Az egyik a Bem kerületben volt. A tanácskozás végén, kifelé sodródva az ebédlőteremből, Darvas Lászlóval, a Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének munkatársával váltottam szót. Lelkendezve mesélte: — Második hónapja járom a megye közös gazdaságait, de hasonlót még nem tapasztaltam. Hogy a beszámolóban és később a vita során is részletesen visz- szatérjenek a két évvel ezelőtti fórumon fölvetett kérdésekre, javaslatokra, az egyedülálló... Feltétlen beleveszem az írásos jelentésbe. A másik: általában az efíéle gyűléseken azt szoktuk mondani, hogy ha a fele megvalósul annak, ami elhangzott, örülhetünk. Nekem most egészen más az érzésem: a felét sem hallottam annak, ami meggyőződésem szerint az ifjúsági törvény megjelenése óta a fiatalság érdekében és javára itt végbement. És ez nagy dolog. Nekem a parlament légköre tetszett. A fegyelmezett várakozás, a tudatos készülődés, s végig a fontos témáknak kijáró felelős komolyság. Aztán: Amler István elnökhelyettes előadása. Frázisok nélküli tájékoztatás sikerekről, gondokról, szövetkezeti ifjúságpolitikáról. Ilyen megállapításokat tett Amler István: * „Külön szisztéma szerint foglalkozunk a téesz vonzáskörzetébe tartozó fiatalokkal — velük megismertetni, megkedvelteim akarjuk gazdaságunkat — és külön azokkal, akik nálunk keresik meg a kenyerüket. Nekik — mármint a szövetkezetben dolgozó 418 fiatalnak — nyugodtan kijelenthetem: meghatározó szerepük van a Lenin Tsz életében. Ha nem lennének, nem funkcionálhatna a gazdaság ...” És hogy: „Rendkívül összetett az ő problémájuk... A beilleszkedés ugyan gyorsan megy, magas kezdőkeresettel indulhatnak, a fluktuáció alacsony. Tudjuk, a többségnek lakásgondjai vannak. Igyekszünk minél előbb orvosolni a bajokat. Nem vitás, az eddig létesített hat garzon nem elég. A fizikaiaknak is kell. Sajnos, e téren egyelőre nem bírunk tovább lépni. Most a Rá- kóczi-kerületi 38 személyes összkomfortos munkásszálló van soron ...” Továbbá: „Mindenki észrevehette, mennyit javultak' a szociális körülmények. Alig akad már munkahely, ahol ne volna higiénikus öltöző, hideg-melegvizes fürdő. Jelenleg is épül egy az Endre-majori szénaszárítónál. 1974-ben hiányolták az üzemorvosi rendelőt. Örömmel nyugtázhatjuk: ha ideiglenes jelleggel is, de elkészült. Végleges helyét — a gáz bevezetése és a közművesítés után — a készenléti lakótelepen jelöljük ki... ” Valamint: „Be kell vallanunk, elégedetlenek vagyunk a fiatalok politikai szervezettségével: mindössze egynegyed részük kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba. A KISZ-szel karöltve hatékonyabb, célratörőbb tevékenységet kell kifejtfenünk az arány kedvező módosítása érdekében. Látjuk azt is, milyen kevés a számuk a szövetkezet vezetőségében. Ezen is sürgősen változtatni kell és fogunk is. Ez a nemzedék alaposan rászolgált már a bizalomra...” Nagyobb az idegenforgalom Több a deviza- és vámbűntett Az idegenforgalom szezonális jellegű, nagyréíze a nyári hónapokban bonyolódik le, s ma már elmondhatjuk!, hogy a vége felé tartunk. Ilyen módon elkészíthető a mérleg a megye két határ- átkelőhelyén szerzett tapasztalatokról is. A múlt év és ez év első kilenc hónapját tekintve a következők állapíthatók meg: amíg a múlt évben Kelebián és Herceg- szántón 656 ezer 620 utas lépte át a határt, ebben az évben 755 ezer 181 utas jelentkezett ki-, illetve belépésre. A majdnem százezer utas 15 százalékos emelkedést jelent. Ez így önmagában kedvező, hiszen mind többen élnek államunk által adott lehetőséggel, hogy megismerjék a külföld természet és ember alkotta szépségeit), pihenjenek, szórakozzanak;. A dolognak! ázonban árnyoldala is van. A létszámemelkedéssel szinte párhuzamosan növekedett azoknak! az utasoknak: a száma is, akik megsértettek különböző jogszabályt, jogaik gyakorlása során megfeledkeztek kötelezettségeik teljesítéséről, betartásáról. Amíg 1975-ben 1257 darab ötszáz forintos címletű magyar fizetőeszköz kivitelét, illetve behozatalát kísérelték meg, ebben az évben ez a szám már 1603 darabra emelkedett, amely 801 500 forintnak felel meg. Ezenkívül vám- és devizaszabályok ellen elkövetett cselekményt 724 esetben derítettek fel vámőreink, kettővel többet, mint a múlt esztendőben. Az elkövetők száma azonos, ám a veszélyeztetett ösz- ázeg az előző évi egymillió 982 ezer 437 forinttal szemben majdnem a duplájára: 2 millió 871 ezer 070 forintra növekedett. Érdekes adat, hogy az egy-egy cselekményre jutó összeg átlaga 2745 forintról 3965 forintra emelkedett, amely arra enged következtetni, hogy a szabálytalankodók nagyobb összegű vám- és devizabűntett, illetve szabálysértés elkövetését kísérlik meg. Néhány példa, amely talán önmagáért beszél. Berki József és felesége — ózdi lakosok — turista útlevéllel utaztak Jugoszláviába és ezért 5800 dinárt vásároltak. Ezt teljes egészében áruvásárlásra fordították, amely már önmagában is jogsértő. A határon történt visszautazás alkalmával vámárunyilátkozatot nem töltöttek ki, csupán szóbeli nyilatkozatot tettek, ámely szerint a behozott áruk értéke nem haladja meg személyenként az ötezer forintot A vizsgálat azonban kiderítette, hogy összesen, 17 450 forint értékű árut hoztak volna be, amelyek közül 47 hosszú ujjú női pulóver bizonyára meghaladta a személyi és családi szükségletet. Csüllög Imréné szeghalmi lakos 27 darab ötszázforintos címletű belföldi fizetőeszközt kísérelt meg kivinni, nem éppen a szokásos helyen és módon. A pénzt ugyanis a nyakába akasztott zacskóba tette, amely csak tüzetes vizsgálat alkalmával került elő. Hajdú Gyuláné fehérneműjébe rejtett el 15 darab ötszáz forintot. S még ennél is furcsább, hogy Rácz Lásalóné budapesti lakos — az egyik kerületi IBUSZ ügyintézője — 6941 forint értékben kísérelt meg forintot és külföldi fizetőeszközt kivinni az országból. Nem érdektelen megemlíteni Gellén Mária debreceni lakos esetét, aki használtcikk-kereske- dő. ötezer forint értékű árut „vallott be”, ám gépkocsijában 14 450 forint értékű vámáru volt, amely nyilvánvalóan a kereskedés célját szolgálta. Ezt bizonyítja az a 40 darab kasmír fejkendő is, amelyet eldugott. Végvári Jánosné sátoraljaújhelyi lakos 9977 forint értékű áruról adott valótlan nyilatkozatot ám az ő általa behozott cikkek nem tekinthető személyi szükségletnek. Például a 6 darab női esernyő és a 17 darab női pulóver. Sorolhatnánk tovább az eseteket, de szükségtelennek tartjuk, hiszen a ki- és beutazók többsége betartja a rendelkezéseket, a magyar vám- és devizaszabályokat. Legtöbbjük sokáig emlékezik a kellemes élményekre, amelyeket a szomszéd vagy távolabbi országok tájai szereztek számukra. Néhányan azonban legszívesebben elfelejtenék ezt a külföldi utazást, a kudarcot, a kellemetlen következményeket. Ök azonban magukra vessenek. Gémes Gábor szakmai és általános műveltségük állandó gyarapítására. Az ilyenkor szokásos „kinek van hozzászólása?” kérdésre jelentkezik egy fiatalasszony, és felolvassa a KISZ IX. kongresz- szusának határozatából a mező- gazdaságban dolgozó fiatalokra vonatkozó fejezetet. Hatásos reflexió Amler István felhívására: halljátok valamennyien, mi, ifjúkommunisták így képzeljük, ennek szellemében kívánunk élni, cselekedni a jövőben. Ennyi jutott eszembe akkor, épp, hogy felocsúdva a parlament hatása alól. Ahogy utólag végiggondolom a történteket és jegyzeteimet, feltűnik még valami. A gyűlés egésze, mint kompozíció, mint egy avatott kézzel szerkesztett „műsor”. Vagyis: a tanácskozás „dramaturgiája”. Figyeljük csak. Az elnökhelyettes azzal fejezi be mondandóját, hogy az ötödik ötéves tervciklusban új, magasabb szintű minőségi és mennyiségi feladatok várnak az agrárfiatalokra. Helyben is, országosan is. Például a terméshozamok, elsősorban a zöldség-gyümölcstermesztés növelése. Ezek sikeres teljesítéséhez nemcsak az üzemek korszerűsítésére, fokozott gépesítésére van szükség, hanem az ifjú- és idősebb munkások önképzésére, Másik két KISZ-ista következik. Bejelentik a két alapszervezet. nevében, hogy társadalmi munkát ajánlanak fel a haleszi iskola tanulóinak megsegítésére, illetve a központi major rendezésére, parkosítására. Aztán Zugi Rácz Erzsébet, kissé mérgesen: megütközve figyelt fel a rádió aznapi reggeli krónikájában egy panaszkodó riporterre. Még egyetlen téesz—külterületi iskola kapcsolatról sem értesült. Hát jöjjön el Félegyházára! A Lenin területéhez öt ilyen intézet tartozik, s mindhez sokéves, aktív viszony fűzi a tagságot: rendszeresen színházba, üdülni viszik a diákokat, kiskönyvtárral, gyermeknapi ajándékokkal, télapócsomagokkal stb. lepik meg őket. Majd a kérdések. Szóban és írásban: elképzelhető-e a növénytermesztésben nyolcórás munkanap; mikorra várható a virágkertészet bővítése; mikor lesz a Bem kerületben fedett gépszín; és számíthatnak-e a gáz bevezetésére; lesz-e nagyobb javítóműhely; mikor nyílik meg a városi fürdő? Félretéve önös érdeket, a kollektív gondok, nehézségek miatt aggódva, az ösz- szefogva többet-jobbat akarás nemes szándékával. És az időközben megérkező Laczkó Gyula válaszol. Szép sorjában, türelemmel. Megmagyarázza, mire van lehetőség, mit szándékoznak tenni, melyik évben mire futja a fejlesztési tervből. S a kérdezők bólintanak. Értik. Mi több: megértik. Elnökük, Laszkó Gyula szájából hallják — el kell hinni... Kutasi Ferenc Kecskeméti zenekar a Vajdaságban A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar a napokban tért vissza arról a többnapos hangverseny- kőrútról, melyen Mozart- és Haydn-műveket adtak elő a zombori, kanizsai és szabadkai zenekedvelő közönségnek. A vajdasági koncerteken szereplő együttest Kemény Endre karnagy vezényelte. Közreműködött Szilvásy Viktória, Palotás József és Róbert Gábor hegedűn, Kemény Krisztina csellón, Merész Ignác brácsán, valamint Kó- bori Pál nagybőgőn. A látogatás viszonzása képpen a kanizsai szimfónikus zenekar és a zombori kamarazenekar a közeljövőben Kecskeméten mutatkozik be. 7000 kilométer vízvezeték épül, 1100 kilométer csatornahálózatbővítés Az Országos Tervhivatal a tanácsok ötéves közműfejlesztési programjáról Az Országos Tervhivatal az elmúlt hetekben valamennyi megyei tanács képviselőivel konzultált az adott megye ötévea tervéről, annak pénzügyi megalapozottságáról. Ahol a lehetőségek alá-, vagy túlbecsülését vagy aránytalanságokat tapasztaltak, erre felhívták a tanácsi vezetők figyelmét. így a középtávú előirányzatokat helyenként az éves tervek kidolgozása során módosítják, finomítják. A megyei tervek összegezése alapján az Országos Tervhivatalban tájékoztatták az MTI munkatársát a vízi-, közműfejlesztés, vagyis a vízmű, a vízvezeték és csatornahálózat-bővítések, valamint a szennyvíztisztító telepek építésének várható alakulásáról. A legfőbb tapasztalat, hogy a megyei tanácsok középtávú tervei ezúttal a népgazdasági tervvel szorosabb összhangban vannak, mint a korábbi tervidőszakban. A vízellátás és csatornázás bővítésére az egymást követő ötéves tervidőszsttóokban körülbelül 60—60 százalékkal növekvő összegeket költöttek, illetve költenek. 1976 és 1980 között 33 milliárd' forintos költséggel fejlesztik a vízi-közműhálózatot. 1970-ben alakosság fele, tavaly már 61 százaléka kapott a hálózatból egészséges vizet, alrányuk 1980-ra 72— 73 százalékra emelkedik. A megyék terve szerint a közműhálózatba bekapcsolt lakások aránya Bács-Kiskun megyében a jelenlegi 19-ről 33 százalékra, Békés megyében 18-ról 29, Zalában 27-ről 43 százalékra emelkedik, Szabolcsban pedig, ahol 1970-ben a lakásoknak még mindössze 5. tavaly pedig 14 százaléka ’ kapott vezetékes vizet 1980-ig a lakások csaknem egy- harmadát kapcsolják a közmű- hálózatba. A korábbi fejlesztések egyik hiányossága volt, hogy a közmű- hálózatba bekapcsolt lakások aránya jelentősen emelkedett ugyan, de oly módon, hogy egyes helyeken a lakások nagy többségét bekapcsolták a közműszolgáltatásba, más községekben pedig túlzottan lassú volt a fejlődés. 1980-ra a legrosszabbul ellátott ilyen településeken is a lakosságnak legalább 52 százaléka kap központi vízellátást. 1976. és 1980 között összesen 7000 kilométer vízvezeték épül. Egyébként az ország jelenleg évente 5 milliárd köbméter vezetékes vizet kap, A csatornahálózatba bevont lakások aránya a jelenlegi 29 százalékról 1980-ban 35—37 százalékra emelkedik. Ehhez öt év alatt 1100 kilométerrel bővítik az ország csatornahálózatát, s egész. sor szennyvíztisztító telepet is 300—500 millió forintba kerülnek. T akarékosság ötvenkét évvel ezelőtt három világrész 28 országából érkezett 354 küldött ült össze Milánóban az első takarékpénztár megalakításának 100. évfordulóján. A négynapos kongresszuson határozták el, hogy minden év októberének utolsó munkanapján megrendezik a világtakarékosság napját. Hazánkban 12 esztendeje tartjuk meg az előrelátó, takarékoskodó szemlélet napját. Milyenek vagyunk mi, magyarok? Gondolunk-e távlatainkkal, megalapozzuk-e a jelenben a jövőre vonatkozó elképzeléseinket? A számok azt sugallják, hogy igen. Tavaly 80, az idén pedig 88 milliárd forint a lakossági megtakarítások összege. Az Országos Takarékpénztár kimutatásai szerint egy főre most csaknem 8600 forint betét jut, 1100 forinttal több mint egy évvel korábban. A háztartások minden száz forintjából 4 forint betétkönyvbe kerül. Bács-Kiskun megyében 270 ezer takarékkönyvben 4,7 milliárd forintot őriznek a tavaly ilyenkorinál 16 százalékkal többet. A megye minden lakosára 8300 forint jut, egy jó minőségű televízió ára. Szép és dicséretes hagyományokkal büszkélkedhetünk, hiszen megyénkből indult el az „ahány ház, annyi betétkönyv” mozgalom, s az országban elsőként Bács-Kiskun érte el az egy-két, három és most 4 milliárd forintos betétállományt. Ebben az évben 540 millió forinttal lesz több a takarékpénztárakban őrzött pénzünk. Nemcsak a felnőttek, de már a gyerekek is — dicséretes módon — gazdálkodnak forintjaikkal. A diákok 90 százaléka vásárol rendszeresen takarékbélyeget, a múlt iskolai évben például 11,6 millió forint értékűt. A családalapítás előtti korban levők közül már mintegy 15 ezren rendelkeznek ifjúsági takarékbetéttel. A munkahelyi Kölcsönös Segítő Takarékpénztáraknak 25 ezer megyebeli tagja van, évente 80 millió forintot gyűjtenek, s 160 milliót kölcsönöznek rövid időre. Mind több, mind jelentősebb Bács-Kiskun 82 takarékszövetkezeti egységének feladata, hiszen a megyei betétállomány 20 százalékával, 946 millió forinttal gazdálkodnak. Elismerést érdemel a 133 postahivatal tevékenysége — az összes pénz 26 százalékát kezelik. A takarékosság egyik fő célja természetesen a lakásépítés. A megyében élők rendelkezésére bocsátott 3 milliárdos hitelállományból a megyében 2 milliárd 500 millió forintot adtak lakásépítésre és vásárlásra. Az OTP 100 épülő lakás közül, nyolcvannak a tető alá hozásában működik közre, jelentős saját akciója is, amelynek keretében ebben az évben több mint kétezer új lakást adnak át. Nem a mi, szocialista társadalmunk találmánya a takarékoskodás, hisz szerte a világban, mindenhol gyűjtenek ' az emberek. A különbségek ennek propagálásában vannak. A tőkés országokban a takarékosság előnyének a mértéktelen fogyasztást tartják. Mi a belátó, a holnap céljaira is szolgáló gazdálkodást, eszköznek tekintjük. Gondtalanabb, könnyebb, embo- « ribb jövőnk elérése, megvalósítása eszközének. B. .1. A fák védelmében A fáknak két nagy ellensége van a városokban: az építőtevékenység és a közle^ kedés. Az építőtevékenységgel összefüggő legbru- tálisabb cselekedet a fák válogatás nélküli kivágása, ami szerencsére ma már egyre ritkábban fordul elő. Annál gyakoribbak azok a közvetett kártevések, amelyek hosz- szabb idő elteltével idézik csak elő a fák tömeges pusztulását. Építési területeken talajtömörülést okoznak például a nehéz szállítóeszközök és munkagépek, így a talaj vizfelvevőképessége csökken, s a csapadékvíz nem jut kellő mennyiségben a gyökerekhez. Ugyanez a veszély jelentkezik akkor is, ha a fák környezetében aszfalttal, betonnal, salakkal burkolják a talajt. Előfordulhat az is, hogy a termőtalaj lehordása miatt kevés tápanyagot kapnak a gyökerek. •:*x*:*:*x«:>:*>x*:*:*x*>x*>:*:*x^^ A talaj olajos és maró folyadékokkal — gázolaj, benzin, cementlé stb. — való szennyeződése mérgező hatással van a fákra (különösen veszélyesek ilyen vonatkozásban a téli jég- és hóoldó szerek). Végezetül, de nem utolsósorban meg kell még említeni azokat a törzssérüléseket is, melyeket járművek, munkagépek anyagdepóniák, sodrony- kötél- és vezeték-felerősítések okozhatnak. Annak elkerüléséie, hogy ilyen törzssérülések ne fordulhassanak elő, több országban a képen látható megoldást választják. #«*»*#**##***«#****»#«*»*»#**#*«*«***«#«***^»*»*»* Konkrét gyerek - átlagruhában — Hogy telt el a hétvége? — Csak hagyd ... tJgy elszúrtam az időmet, hogy nem igaz. Elment a szabad szombat, a vasárnap — és végeredményben nem csináltam semmit. A hétfői találkozások röpke párbeszédeinek jelentős hányada hangzik el hasonlóképpen. Ami azt is jelzi, hogy szabad időnkkel bizony még nem tanultunk meg jól sáfárkodni. Erről árulkodik egyébként az iszonyú sok felmérés, tanácskérés, javaslat, tudományos érvényességre törekvő tanulmány is — ami szabad idő ügyben elönti életünket. Őszinte és szenvedélyes segítőszándékkal — mindannyiunk jól felfogott érdekében. Szóval — a technika és munkaszervezés jóvoltából egyre bőségesebben nyakunkba hulló szabad idő értelmes, kellemes eltöltése dolgában még erősen az „átképzés korszak” elején járunk. Nomármost. A sok-sok kérdőíves, beszélgetéses faggatózás általánosítható tanulságai —objektíve — bizonyos átlagolásokat szülnek. Tehát, hogy például a kétkezi emberek X százaléka Y_egész-háromtized szép- irodalmi könyvet olvas szabad idejében. Avagy a magasban kvalifikált vezetőréteg Z-hánya- da szombatonként Q számú kapavágással járul hozzá a zöldség- és gyümölcshelyzet fölpen- dítéséhez. Lehetséges — nem tévedek nagyot, ha feltételezem, hogy az átlagolásokon felbuzdulva termékenyült meg a divattervezők fantáziája. Azokra gondolok, akik úgymond költői-prózai névvel megálmodták az úgynevezett „szabadidő-ruhát”. Pesti kirakatnéző sétám alkalmával pillantottam meg ilyet. Lévén ugyancsak szabad időm vonatindulásig. Mi a szösz? Melegedett pillanatok alatt a szívem tája. No nem az öltöny minéműségének, hanem annak a gesztusnak a hatására, hogy eme újdonság bevezetésekor a férfiakra is gondolnak a divattervezők. Mert a „szabadidő-ruha” afféle átlagolt öltözék benyomását tette rám. Anyaga könnyebb fajtájú: ne húzza-nyorhi i az embert holmi súlyos kelme, ha már szabad időnek adja a fejét. Cicomátlan, sima vonalú ez a ruha: ne terheljék a dolgozót olyan nyugtalanságok szabad idejében, hogy „jaj, vajon jól ülök-e a széken, nem deformálódik-e hátul a zakóslicc a gátlástalan fenéknyomástól?” S milyen pompásan kijön a korszerű átlag ezen a „szabadidő-öltönyön”! Se nem farmer, se nem kombájnszerelő overállja, és mivel anyagának jellegével nem lehet ellentétes a ruha összképe sem, van benne valami nyári öltönyös: ha már szabad időre szabott, emlékeztessen kissé a vakáció hangulatára is. Ja igen; sokzsebes is ez a ruci. Elvégre szabad idejében sose tudja az állampolgár, hol, mikor, melyik zsebét kell latbavetni. Máshová nyúl ugye, ha borravalót, kapirgál össze, s megint más zseb szolgál arra, hogy collstokot, zsebkendőt, színházi látcsövet, mozi-, vagy könyvtárlátogató jegyet, horgászathoz' gilisztás-dobozt satöbbi, satöbbi — tároljon benne. Nem beszélve a személyi okmányokról, mint — azonossági, elbocsátólevél, jogosítvány, útlevél, meg hasonlók. Minden helyre és alkalomra gondolni kell, ahol és amikor szabad idejét fel szokta használni az ember. Ne idétlenkedjen hát senki férfitársam ezután, hogy szombat reggeltől — sőt már péntek délutántól — otthoni lezserbe, melegítőbe, elviselt pantallóba, kihízott zekébe vágja magát, s utána az özönvíz — vasárnap reggelig. Hogyne, mikor mégalkották számára a „szabadidő- ruhát”. Kocsimosásra — operába: „szabadidő-ruha”! Amibén azért van egy tagadhatatlan előny is: a levegősségé. Minek következtében nincs annak kitéve a viselője, hogy belé- szorul, s olyan madzagos-hurkos technológiával kell őt kivetkőz- telni a „szabadidő-ruhából”, mint az üveg aljáról a parafadugót. No persze félő, hogy e könnyedség, levegősség a méretátlagolások eddig még elég tökéletlen módszerei miatt a ló túlsó feléhez vezethet. A férfi-magasság és -szélesség középarányositó . manőverei könnyen azt eredményezhetik, hogy mondjuk egy 165—170 centi magas egyénre űrhajós-egyenruhához hasonló „szabadidő-öltöny” sikerül, míg a kosárlabdázó-méretűre cigaretta hűzni-formán tágas ruha. Hogy alaptalan volna az aggodalmam? Ne menjünk mesz- szebb szép megyénknél. Bizonyára nem egyedülálló a bajai Finomposztó Vállalat asszonyainak kifogása. Szerintük a konfekcióipar nem jól kalkulálta ki a gyermekruházati cikkek' méretarányait. Nincs praktikus egyensúly a szélesség és hosszúság egymáshoz való viszonyában. Ezért vanv hogy a gyermekholmik átlakítás nélkül ritkán használhatók. Na ugye. Amikor a gyakorlati életben konkrét gyerek konkrét ruhájáról van szó, menten kibukik az „átlaggyerek” abszolutizálásának következménye. „Átlaggyerek” csak papíron létezik. „Átlagfelnőtt” szintén. Konkrét gyerek nem öltözhet átlagruhába. Tóth István
