Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-27 / 254. szám

1976. október 27. • PETŐFI NÉPE • 5 BÁCS-KISKUNBÓL INDULTAK A gobelinművész Találkoztam Széchenyi Lenké­vel a Kecskeméti Művésztelepen, beszélgettünk Párizsban, részt vettem bajai kiállításának meg­nyitásán. Ez az interjú Budapes­ten készül. Adott az első kérdés. — Szívbélileg hová tartozik? — Bajai vagyok, maradok itt •z Üllői úton is. — Mire gondol, ha szülőváro­sáról hall? — A vízre. Szeretem a Dunát, a Sugovicát. Csodálatos közeg a víz. Látta már télen a kikötőt? Mások a kontúrok, a tárgyak helyzete a térben. A furcsa sej­telmekben szinte lebegnek a tár­gyak. Túlzás nélkül mondhatom a vízi világot költőinek. Szüleim háza, gyermek- és ifjúkorom színtere a vízre néz. A Rudnay-kör — Baja az első tanárokat, mes­tereket is jelenti. Embereket, tárgyakat. Tudja, hogy ma is használom azt a festődobozt, amit Puskás Klári nénitől örö­költem? ö vette észre először, hogy ügyesebben rajzolok a töb­bieknél, élénkebb a fantáziám. Biztatott, megkedvelt. Már a fő­városban éltem, amikor felke­resett a húga ezzel a festékdo­bozzal. Betegágyán, halála előtt kérte meg Klári néni, hogy jut­tassa el hozzám, mivel a tárgy akkor él, ha használják. — Kik voltak gondolkodás- módjára, szemléletére a legna­gyobb hatással? — Hódsági Béla bácsi. Babits Mihállyal tanított együtt hajda­nán. Szabad idejében műfordí­tással foglalkozott és minket is beavatott a folyamatba. Tőle ta­nultam meg, hogy milyen jelen­tősége van egyetlen szónak? — Ismerte Rudnayt? — Egészen kis diákként jár­tam szakkörébe. Borzasztó félve mentem. Hallottam, hogy a nő­ket nem tartja alkalmasnak mű­vészpályára. Ráadásul kezdő vol­tam. Engem sohasem korrigált. Még­is hasznosak voltak az ott töltött órák. Elleshettem az anyag ke­zelését. Honnan tudhattam vol­na addig a tónusrajz felépítését? Magamba szívtam a műterem levegőjét. Be volt állítva egy cso­mó csendélet, mások aktok után dolgoztak. Akkoriban járt oda Kubatov, Bak János, Bácskai Mikii. A főiskola A most is Baján élő B. Mikii készített fel a főiskolára. Azon­nal fölvettek. Ma csodálko­zom akkori biztonságérzetemen: eszembe sem jutott, hogy más­ként is történhetne. — Mi vonzotta a gobelinhez? — A selymen érvényesülő pontos, éles rajzokra gondoltam, amikor a textilszakra jelentkez­tem. Azt hittem, ezekben érvé­nyesíthetem hajlamaimat. A go­belinről keveset, tudtam. Keve­set? Szinte semmit. Az előző években a főiskolán sem oktat­ták. Korábban Ferenczy Noémi vezetett gobelin-szakot a főisko­lások részére mesteriskola! mód­szerekkel. Schubert Ernő taná­runk kubista festőként kezdte. Sohase engedte meg, hogy egy témát kivitelezzünk. Azonnal to­vább, ez volt pedagógiájának az alapja. Vitatható szemlélet. Az ember ugyanis tanul saját kész munkáján is. A mesterséget tulajdonképpen a diploma megszerzése után sa­játítottuk el. Amíg vízszintesen haladtam — például — egy csí­kos haj szövésekor, nem volt semmi baj, csak amikor felfelé kellett mennem, szaladtak a szá­lak össze-vissza. Bejött a mes­ter, összeszldott; emiatt vesztet­tem el a Népköztársasági Ösz­töndíjat. Schubert tanár úr ké­sőbb mindenáron át akart vinni a selyem-szakra. Maradtam. Nem bántam meg. Az első siker — Mikor kapta az első meg­bízást? — Közvetlenül a főiskola után. Ketten végeztünk, Temes Hédi­vel. A minisztérium javasolta, hogy együtt vegyünk részt egy pályázaton. Sikerrel szerepeltünk a Madách Színházban ma Is lát­ható közös munkánk eredménye. Nagy örömeink voltak míg elké­szült. összezártan dolgoztam Hé­divel, egymást korrigáltuk, daco­san vállaltuk a műfajt. A munka Kecskeméthez is kötődik, mivel műtermünk nem lévén, a mű­vésztelepen találtunk otthont. Kedvezően fogadták, elismer­ték, hogy sikeresen megoldottuk a témából és a rendelkezésünkre álló térből adódó feladatokat. Fi­gyelembe kellett vennünk, hogy a félemeleten elhelyezett műnek van felül- és oldalnézete. Felépí­tésében nem hagyományos, noha formája és szövése az. — Hogyan alakult sorsa? — Azonnal kaptam egy másik megbízatást, most már egyedül. A siófoki vízügyi hivatal részére csináltam egy öt négyzetméteres gobelint. Láttam egyszer, hogy a kotróhajók klskanalal gyöngyso­rokként cslllognak-csorognak. Ez ösztönzött. Módom nyílt arra, hogy mintegy keresztmetszetét adjam a víznek, az ottani élővi­lágnak. Jobb itthon Közben a Madách Színháznak szőtt gobelint kiküldték a lausan- neaf biennáléra. Magyarországot képviselte. Díjat kapott és rá­adásul én egy franciaországi meghívást. Két évet töltöttem Pá­rizsban. Megtanultam, ami a szakmában elsajátítható. Na­gyobb magabiztosságot adott az ott eltöltött huszonnégy hónap, mert tapasztalhattam, hogy nem sokkal többet tudnak, mint ná­lunk a legtapasztaltabb szövők. — Kint szép karrier ígérke­zett Széchenyi Lenke számára. Mi hozta haza? — Csak itthon tudom elképzel­ni a2 életemet. Itt Jobb. Általá­ban is, a művésznek különöskép­pen. Nincs az a fajta kötelező életmód, amit egy művésznek a létfenntartásához végig kell csi­nálni. Egy Jónevű idős festőnél laktam. Jómódú volt, de ahhoz, hogy létezni tudjon, hogy szá­mon tartsák, egész délelőtt telefo­nozott, leveleket írt, ápolta a kap­csolatait. Állandóan figyelembe kellett venni, ki érkezik, kivel érdemes a kapcsolattartás a ba- rátkozás. Elmélyültebb munkára csak délután jutott ideje. Ha telefonon keresnek vala­kit, mindenhol azt kérdezték, „ki által”. Ha valakire hivatkoztam, megnyílt az ajtó. Addig nem. Ilyen karrierre nincs szüksé­gem. « Vízimalom a szövőszéken — Mit csinál, milyen tervek foglalkoztatják? — Hazatérve sokáig nem ju­tottam munkához. Pénzem is ke­vés volt, meg az új is izgatott, ezért vászonra rajzoltam. Ilyen munkáimat a Baján rendezett kiállításon is láthatták az érdek­lődők. Szülővárosom ezt követő­en vásárolt tőlem. Sikerrel szerepeltem a soproni .színház által hirdetett pályáza­ton. Itt is arra törekedtem, hogy a gobelin közvetlen közelről — az önálló részletek által —, és távolabbról is adjon élményt. Jöjjön, megmutatom. Kétszobás lakásának egyik szobáját használja műhelyként. A szövőszéken már kirajzolódnak a nagyméretű alkotás részletei. Idézi az első, vízimalomból át­alakított teátrumot, az első igaz­gatót. Talán jövőre befejezi. Lassab­ban halad, mint korábban. Az egyik iparművészeti vállalat go­belin-részlegének művészeti ve­zetőjeként hasznosítja tudását, tehetségét. Készül műcsarnoki ki­állítására. Szívesen látnánk ezt a tárlatot Bács-Kiskun megyében is. A jó kiállítások örömre han­golják az embert. Heltai Nándor • A művész hajdúböszörményi kiállításának megnyitója. KözépUtt Széchenyi Lenke. A nagyméretű gobelin a siófoki vízügyi hivatalban látható. „Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós. Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság. A könyvtár, amely Vörösmarty gondolatait gyújtotta — amely­ben felbuzdulva, a remekművet, a „Gondolatok a könyvtárban”-t megalkotta —, a most 150. szü­letésnapját ünneplő Akadémiai Könyvtár, a reformkor nagy vi­rágzásának egyik alkotása. Fél évvel azután, hogy Széchenyi a Tudós Társaság tervének megvalósítását elindította, 1826. március 17-én Teleki József harmincezer kötetes könyvtárát felajánlotta „a nevezett társaság­nak és a haza összes polgárainak használatára.. A Tudós Társaság csak 1931-ben kezd­te meg működését, a könyvtár átvételére csak az 1840-es években kerülhetett sor. Az Akadémia el­ső otthona a mai Roosevelt téren, a Gresham-palota he­lyén, a Deron-héz- ban volt, bérelt he­lyiségekben. A har- mlncezernyi kötet ekkor a család Szer­vita-téri (ma Marti­néin téri) házábun maradt. A könyvtár azon­ban azokban az években is növeke­dett, adományokból (olvasom az adomá­nyozók neveit: Szé­chenyi, Kazinczy Fe­renc, Vörösmarty, Bugát Pál, Toldy Ferenc...), vá­sárlásokkal, külföldi cserekap­csolatok első küldeményeivel. 1833-ban költözött el a Tudós Társaság a Deron-házból a régi Pest Űri utcájába, a mai Petőfi Sándor utcába. Ott, az úgyneve­zett Trattner-házban, az Akadé­mia mellett, a könyvtár négy nagyobb, s egy kisebb helyisé­get kapott. Megindult a rend­szeres feldolgozás. Az első betűrendes katalógust Czuczor Gergely, a társaság le­véltárnoka, a könyvtár első gon­dozója írta. A teljes állomány rendezését Toldy Ferenc titoknok végezte, egy írnok segítségével. A könyvtár első működési sza­bályzatát, amire büszkék va­gyunk, a „Könyvtári Ütasítás”-t, ugyancsak Toldy Ferenc írta. A külföldi akadémiákkal ellentét­ben, nem egy szűk körű tudomá­nyos testület igényeit kielégítő intézmény körvonalait rajzolta meg. Az első fejezet így szól: ,,'A magyar Academia Könyvtára fő­képp az intézet tagjai használa­tára van ugyan szánva; mind­azonáltal a tudományos közön­ségnek is meg fog helybeni hasz­nálat végeit nyittatni, mihelyt lajstromainak állapotja azt meg- engedendi”. * „Lajstromainak állapotja” csak a múlt század hatvanas éveitől engedte meg, amikor új, mi ál­talunk is ismert akadémiai pa­lota felépült. Közadakozásból — a szabadságharc bukását követő önkényuralom múltával — ki­lencszázezer forintra növekedett az Akadémia alaptőkéje, s to­vábbi hatszázezer forint gyűlt össze az önálló székház felépíté­sére. August Stüler tervei alap­ján, Ybl Miklós és Skolnitzky Antal vezetésével 1865-re elké­szül az Akadémia palotája. Itt kapott helyet a könyvtár is. 1865-től kezdve Könyvtári Bi­zottság foglalkozott a könyvtár ügyeivel. Első elnöke Toldy Fe­renc lett, s tagjai közt szerepel­nek: Arany János, Horváth Cy­rill, Jedlik Ányos, Hunfalvy Pál, Petzval Ottó ... * Az ünneplő Akadémiai Könyv­tár állománya ma két és félmil­lió kötet, kézirat, folyóirat, dön­tő többségük tudományos munka. Különleges érték a könyvtár fo­lyóirat gyűjteménye. Számos kül­földi akadémia nagy múltra visz- szateklntő folyóiratainak hiány­talan sora, európai ritkaságok. (Az első nemzetközi kapcsolato­kat már 1832—33-ban létesítették, a legelső partner a Philadelphiai Filozófiai Társaság volt, a kö­vetkező évben a Firenzei Aka­démiával, a Római Régészeti Akadémiával, a Stockholmi Ki­rályi Akadémiával vették fel a • kapcsolatot.) A Keleti Gyűjtemény az ori­entalista kutatásoknak, szakem­berképzésnek a könyvtári bázisa. Iszlám építőművészeti elemek felhasználásával készült az olva­sóterme, a könyvtár egyik leg­szebb helyisége. A könyv- és fo- lyóiratállomány mellett, nagyszá­mú kéziratos anyagot, kincseket őriz. Nemzetközi hírű a Kaufmann Dávid féle hebraika-gyűjtemény (az 1296-ból való héber kéziratok Maimonidesz: Misna Tóráját is őrzik.) A Szilágyi Dániel, Vámbé- ry Ármin féle gyűjtemény szinte sehol nem található ritkaság- számba menő török, perzsa, arab kéziratokat tartalmaz. A Körösi Csorna Sándorról elnevezett ti­beti gyűjteményben található a többi közt az iszlámkutató Gold- ziher Ignác több mint 13 ezer egységet tartalmazó tudományos levelezése. Az Akadémiai Levél­tár az 1949-től felgyűlt tudo­mánytörténeti értékű iratanyagát archiválja és bocsátja a kutatás rendelkezésére. Kőbányai György ••WAV (80.) Ebéd helyett ittam egy üveg tonikot, és felkutattam Imre író­asztalát cigarettáért, hogy meg­kínálhassam Lédit, aki csakis amerikai cigarettát szív. A vas­doboz mellett, amiben Imre a pisztolyát őrzi, találtam két cso­mag Camelt. Kiraktam a do­hányzóasztalra, hadd lássa Lédi, hogy van nálunk etikett. Majd — amíg a látogatásra vártam — gondosan felmostam a konyhakö­vet. Lédl fél kettőkor futott be. Azonnal levetkőzött, meztelenre, bevlharzott a fürdőszobába és lezuhanyzott, mert náluk ott­hon a házban reggel óta el van zárva a víz. Nem is figyelmez­tették a lakókat, így még tar­talékot sem tudtak gyűjteni. To­tál életöröm. A házukban több mint száz kisgyereket nem tud­tak megmosdatni reggel. — Az anyu veszekedett az apuval, hogy telefonáljon az Il­letékesekhez, vesse latba a befo­lyását egy ilyen disznóság ellen. Az apu csak legyintett. Az ő befolyása? Ha a miniszter tele­fonálna, a miniszter befolyására is fütyülnének a hapsík. A víz­műveknél legalább kétszáz sze­relő hiányzik a létszámból — hadarta el gyorsan Lédi, és amit ő mond, az totál hiteles, mert a papája mindent tud. Kiültünk a balkonra, és to­nikot szolgáltunk fel magunknak jégkockával. Lédi a családjával július 10-én megy nyaralni, te­hát addig még húsz napot kell túlélnie itt a betonsivatagban. De — mondta — a Balatonon jó lesz, mert állati klassz hecc, hogy családi összefogással építik a vikkendházukat, és ő már előre megkapta a beosztását, maltert hord a kőművesek keze alá. — El fogsz képedni, milyen izmos leszek őszre! Cigarettáztunk a balkonon, és ahogyan elnéztem Lédit bugyi­ban és melltartóban, megállapí­tottam, hogy tényleg ráfér egy kis építkezés, mert minden jó lenne rajta, ha a két vézna kar­ja valamivel nőiesebbre fejlőd­ne. Délelőtt kint felejtettem a balkonon Attila leveleit. Lédi rögtön kiszúrta, hogy levelek íe- hérlenek a kempingágy mellett, és mielőtt intézkedhettem volna, már el Is marta az egyiket. Ked­vesen, de határozottan kivettem a kezéből a levelet, de addigra elolvasta a megszólítást. — Kedves Tomka, Tamara plusz Szélkisasszony,.. Fiam, ha egyszer valaki így szólítana engem, ilyen oltárl aranyosan, esküszöm, hogy rögtön a menny­be mennék! — mondta totál őszintén. — Fóbián Attila? Nem hagytam magam befűzni a téma részletesebb megvitatá­sába. Lédl érzékeny lélek: nem erőltette, hogy Attiláról szöve­geljünk. Magnóztunk egy darabig, de hamarosan csengett a telefon. Nem akartam felvenni a kagy­lót. De csak csengett tovább. — Mit hülyéskedsz, vedd már fel! — kiáltott rám Lédi. — Le­het, hogy engem keres az anyu. Csak cédulát hagytam nekik, hogy itt vagyok. Bementem a szobába, felvettem a kagylót. Betli volt. Harsányan és mutálva ünnepelte a szeren­cséjét, hogy végre beszélni tud velem. Tegnap is keresett tele­fonon, tegnapelőtt is stb. — Felrohanhatok? — kérdezte. — Nem — mondtam aranyo­san. — Vendégeim vannak. Elplattyant. Vagyis a hangja: — Kár. Na, nem érdekes, tele­fonon is lehqt. Holnap H0- utánra tisztelettel meghívlak a récési nyaralóvillánkba, ami most lett kész. Csak húsz kilo­méter innen, de mór a kiköpött szűz vadregény. Ilyent te még nem láttál. Ott van a szomszéd­ban Pátrainak a villája, a szí­nészé. Hát az egy viskó a mi­énkhez képest, pedig a művész beleadott apait-anyait. Holnap délután fél négykor érted me­gyek, oké? Csak néztem. Betli? Mit kép­zel ez? Ha a királyi palota pon­tos mását építették fel az ősei a récési vadregényben, engem az is hidegen hagy. — Tudod, mit? Van egy ötle­tem; ne fáraszd magad. Nem érdekel a nyaralótok. Totál nél­külözni tudom az élményt. Ügy üvöltött bele a telefonba, mintha a hangerővel akarta Vol­na megakadályozni, hogy lete­gyem a kagylót. — Hallgass már végig! Lédit is meghívtam, és ki is jön! Halkan, de irónikusan kacag­tam: — Most lebuktál, nagyszájú! Lédi itt van nálam. Mellőzd az ájulást. Nem volt megdöbbenve. — Oké, ez a tökéletes szerve­zés ! Szíveskedj megérdeklődni Léditől, hantázok-e! Én lepődtem meg. Lédi? Nap­szúrást kapott? Betűvel társa­dalmizik? — Oké, tartsd a vonalat. Kimentem Lédihez a balkonra: — Betli telefonál, hogy te hol­nap kimész hozzájuk a villájuk­ba. Felvilágosítanál? — Spéciéi igazat mond a kis hapsi. Kimegyek hozzájuk, meg­szemlélem azt a kalcsalábon for­gó kéglit. — Elmentek tőled otthonról? — pillantottam a homlokára, — Nem. Mindjárt megmagyará­zom. De előbb rázd le Betűt. Visszamentem a telefonhoz. — Helló — mondtam. — Lédi Igazolást adott, de énrám ne szá­míts. Könyörgőre fordult a hangja: — Tamara, ne hülyéskedj. In­kább adok neked gondolkodási Időt. Tíz perc múlva újra hívlak, csao. Letettem a kagylót. Lédl köz­ben bejött utánam a szobába. Nem várta meg, hogy kérdez­zem. Odament a könyvespolchoz, keresett valamit. Közben: — Hogy megértsd a helyzetet: frankón kíváncsi, vagyok. Az apu úgy hívja ezeket a Betű-fajtákat, hogy a szocializmus újgazdag­jai, korunk) Valenod-jai. Emlék­szel a Vörös és fekete elején arra a pasira? Valenod. Tipikus újgaz­dag. Na, itt van! — Levette a polcról a Stendhal-kötetek közül a Vörös és feketét. Tévedhetetle- nül lapozott a könyvben. — Tes­sék, százötvenkettedik oldal. Ju- lient meghívják Valenod-ékhoz „Szobáról szobára vitték. Minden csodálatos volt, minden új volt, és mindeh bútornak megmondták az árát. Julien valamilyen hitvány­ságot érzett a lakásban: mintha lopták volna a pénzt!” Kezded érteni már? — Lédi az orrom alá dugta a könyvet. — Engem ér­dekelnek ezek a mai pénzhörcsö­gök, Nem vesztesz vele, ha velem jössz. Tekintsünk bele Prokáezék szerkezetébe. — Persze — jutott eszembe — Betűnek Prokácz a hiteles neve. Válla{ vontam: — Oké, veled vonulok, Díszki- séretnek, — Nem fogod megbánni. — Lé­dl tényleg komoly volt, — Az apu szerint mindent meg kell nézni, amit az élet feltár az em­ber előtt. Szintén az apu szerint: a negatív élmény la élmény. Mire ezt az egészet megbeszél­tük. már csengett is újra a tele­fon. — Oké — mondtam Betűnek —, rádumáltatok. Hát akkor ho­gyan U lesz? — Fél négyre felszaladok érted, te velem jössz ki motoron, Vállat vontam: — Nem bánom. Egy variációval. Lent leszek fél négykor a kapu előtt. Később megkérdeztem Léditől: — Te hogyan jössz ki oda Ré- césre? — Vart egy új hódolom — tu­datta velem. — A házból. Klassz kis/ mini-Morlsszal jár. Engedé­lyezem neki, hogy kikézbesitsen Récésre. És hogy később is legyen programja unalom ellen, majd közöljük vele, mikor jöjjön ér­tünk. Mit kalkulálsz, meddig tud­juk elviselni Betli közegében? Másfél óra bőven elég, n’est ce pás? Tehát Csaba hatra odapar­kol értünk a Prokácz-villa elé. (Folytatjuk.) HhBHhNR • Homókvirágok. (A Bajai Városi Tanács tulajdona.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents