Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-26 / 253. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. október 26. Az erdő kutatói Közöny Ez a elme egy üzemi lapban meg­jelent Írásnak, amelyet a vállalat munkaverseny-felelöse irt, s mintegy a téma fontosságának Jeleként az il­lető Ipari ágazat szakszervezetének hivatalos lapja Is átvett. Itt akadt a kezembe, miután felhívták rá a fi­gyelmemet. Az első gondolat az volt, hogy talán úgy „egy az egyben” le kellene közölni a megyei újságban. Igazán megérdemelné ezt a szerző a bátorhangú, őszinte sorokért. De az­tán eszünkbe Jutott, hátha az illető munkaverseny-felelős ennek a nagy népszerűségnek már nem is örülne. Mert más dolog a saját házunktáján kinyilvánítani a véleményünket, még az is elviselhető, ha ezt' szakmabeliek hallják, de azért az egész megye la­kosságának mégsem szívesen vallaná be az ember, hogy rendetlenséget, nemtörődömséget tapasztalt a portá­ján. Márpedig ez a cikk erről szöl. S mivel gyanítható, hogy ilyesmi má­sul is előfordul, ezért talán a hatást is növeli, ha több helyen is magukra Ismernek. így hát érje be a kedves olvasó ennek a cikknek hely és név szerinti megjelölés nélküli ismerteté­sével. Abban a reményben, hogy a tanulságok megszivlelése ilyenformán még szélesebb körben mehet végbe. • A Központi Állami Védett Terület Moszkvától északnyugat­ra körülbelül 300 kilométerre húzódik. Gyakoriak itt az ilyen hatalmas fenyők, ame­lyek törzsének vastagsága az egy métert is meghaladja. Oroszország középső részén a Vol­ga és a nyugati Dvina vízválasztói jónál húzódik a Központi Állami Védett Erdőterület. Növény- és állatvilága egyaránt rendkívül gazdag és változatos. Az évszáza­dos, még érintetlen erdőrengeteg láttán, az ember képet alkothat magának az őstermészetről. A nagy kiterjedésű erdőségben az állatvilág számos képviselője honos, így a medve, farkas, hiúz, nyest, hód és a jávor- szarvas. A tudósok hosszú évek óta tanulmányozzák az egységes öko­lógiai csoportok egyes részei köz­ti belső összefüggéseket. Termé­szetes környezetben végzik az erdő megújítására irányuló meg­figyeléseiket, feltárják az állat­világ számszerű változásának törvényszerűségeit. (APN—KS) • A 21000 hektárnyi erdőség­ben több mint egy tucat medve él. A természet bőséges táplá­lékkal látja el őket és szabadon élnek ebben a környezetben. Az idősebb medvék általában kerü­lik az emberrel való találkozást, de a kíváncsi bocsok egészen közel mennek az erdőben dol­gozó munkásokhoz. (APN-foto: G. Gebadov felvétele — KS.) Húszéves korában a. henger­malomban töltött idő alatt meg­ismerkedett a szakszervezettel. Mélykúton ők — a kéttucatnyi malomipari munkás — alakítot­tak először érdekvédelmi szerve­zetet. 1948-ban első alkalommal kaptak karácsonyra ajándékot a malom gazdájától, s ezt a szer­vezkedéssel érték el. Honvédi Béla taeia a pártnak. A honvédségnél 1952-ben érte a megtiszteltetés, hogy fölvették. Jelenleg, s immár három éve ő a Vegyes- és Építőipari Szövetke­zet pártalapszervezetének titkára. A főosztályvezető — előtte bel­ső ellenőrként dolgozott az ipari szövetkezetnél — szívügyének tekinti a nagyközség fejlődését, s ezért nem kevés társadalmi munkát végzett már. Köztiszte­letben álló ember Mélvkúton, a 48. számú választókerület lakói több ciklus óta őt választiák ta­nácstagjukká, s ta«ia a községi pártvégrehajtó-bizottságnak is. A Mélykúti Vegyesipari Szö­vetkezet főosztályvezetőjének hármas feladata, van munkahe­lyén: a belső ellenőrzés vezetése, az árosztály munkáiénak felü­gyelete és a konfekcióipari rész­leg irányítása Felelősséggel dol­gozik, mint a szövetkezeti moz­galomban töltött több, mint két évtized alatt mindig. Pályafutá­sa során négyszer kitüntették a kiváló dolgozó címmel. Tulajdo­nosa a szövetkezeti ipar kiváló dolgozója, miniszteri kitüntetés­nek is. A. T. S. Közöny; nemtörődömség, közömbösség. Eléggé el nem ítélhető do­log, ha egy munkahelyen teret nyer és meghonosodik. Szomorú, hogy erről kell írni. Vállalatunknál az utóbbi időben a közöny, a közömbösség jelei egyre inkább fellelhetők, ami még szo­morúbb, üzemi életünk csaknem valamennyi területén tapasztalhatók. Reggelente, ha végigmegy az ember a munkahelyeken, lépten-nyo- mon találkozik a közömbösséggé), közönyösséggel. Néhány példa: a dohányzást tiltó táblákat már úgyszólván senki sem veszi figyelembe. Ezek a felelőtlen emberek azzal nem gondol­nak, hogy könnyelműségük során több mint ezer dolgozó maradhat kenyér nélkül. Mégis, e felelőtlen embereket nem intik le sem mun­katársaik, sem közvetlen vezetőik. Vagy a minden perc kihasználásáért erőfeszítést tevők szembeta­lálják magukat a kényelmesen reggeliző, trécselő, lógó emberekkel és - ha szólnak, többször nem teszik, a válasz miatt. Beszélhetnénk a „dudaszó” utáni „édes semmittevés” perceiről, a büfé előtti ácsorgókról, stb., stb. Említhetek ennél komolyabb, súlyosabb eseteket is. Itt van példá­ul a vállalatvezetés által közzétett „felhívás” iránt tanúsított érdek­telenség. Pedig a felhívás üzemünket nagyon is érintő, súlyos észre­vételekről, hibákról szól, de nemcsak erről, hanem a kijavítás mód­ját is mutatja. Az a felhívás éppen azoknak a szavát tartalmazza, akik szívükön viselik az emberek gondját, baját, legyen az közér­dekű, vagy akár személyes jellegű is. Hosszú heteken át személyes beszélgetések során mondották el a kommunisták tapasztalataikat, mutatták meg számos gondunkból a kivezető utat. Ezzel szemben akadnak felelős vezetők és jónevű szakmunkások, akik eltűrik, közönyösen veszik a feltárt hiányosságokat. Alig né­hány szocialista brigád beszélte meg a felhívás gondolatait és tett in­tézkedéseket, felajánlásokat a maga területén. Pedig a felhívás konkrét, valóságos hiányosságokat, hibákat tár mindenki elé: azt például, hogy az év első öt hónapjának időarányos tervével gond volt, nem teljesítettük. Az első félévi tervet az emlí­tetteken túl csak a júniusi hajrával sikerült túlteljesíteni. Hajrák­kal kell megalkudnunk és ez elsősorban az elmondottak miatt van és nem pedig az anyaghiány miatt. A tényleges ok, mint a felhívás is megállapítja: — a dolgozók nem eléggé informáltak, saját tervük csak kevesek előtt ismert, — sok a lógás, a selejtgyártás, — tűrhetetlen az egyes embereknek a magatartása, hanyagsága és az alkalmazott hangnem, stb. Ugyanakkor általános elégedetlenség van egy-egy fizetésrendezés után, vagy az év végi nyereségrészesedés csökkenése miatt. Jogos­nak tűnő feltevések és dühös, sértett hangú észrevételek történnek ilyenkor, de munka közben eltűrik az okozókat. Közönyösen elmen­nek azok mellett, akik magatartásukkal, lógásaikkal, selejtgyártá- saikkal valamennyiünk pénzét herdálják. Nincs felelőse a rongálásoknak. Összetörnek gépkocsit, ablakot, gé­pet és nem gondolnak arra, hogy ez nemcsak népgazdasági vagy vállalati kár, hanem minden egyes dolgozónak a kára. Eltűrik azok a szakmunkások, kiknek a szakma fejükben, szívük­ben van, hogy szervezetlenség uralkodjon egyes üzemrészekben. Nem hallatják szavukat az üzemi demokrácia fórumain, elnézőek a mun­katársaikkal, művezetőkkel szemben, hogy egy-egy fontos munka­menet megbeszélése elmarad, nem tanácskozzék meg egy-egy tech­nológia jó vagy rossz alkalmazásának következményeit. Eltűrik a la­zaságokat, pedig ez „a kéz kezet mos” szemlélet gyengíti az üzemi fegyelmet és megkárosítja a dolgozókat. Azt hiszem, sok becsületesen élő és dolgozó munkatársam gondola­tait írtam le. Nem szándékom a munkasikerek elhallgatása, de most a hibák el­leni harc a legfontosabb. Sok gond van országszerte. Nem élünk üvegbúra alatt. A világban történő gazdasági események elől nekünk sem lehet kitérni, legfeljebb éppen szocialista rendszerünk következ­ményeként nem olyan súllyal jelentkeznek e gondok nálunk, mint odaát. Ilyen körülmények között súlyos bűn a közöny, a nemtörődömség, a közömbösség, az élet minden területén. Szükség van az egész kollektíva összefogására terveink megisme­résében és azok teljesítésében. Fontos dolog, hogy minden fórumon hallassák szavukat azok a becsületes dolgozók, akik eddig is helyt­álltak, hogy közöttük a lógósok, a selejtgyártok, az összeférhetetle­nek, a dolgokat közönyösen szemlélők ne maradhassanak meg. KIVÁLÓ DOLGOZÓK 223« A főosztályvezető tanul otthon Mélykúton, egy magániparosnál. Levizsgázik, s ott marad segéd­nek a felszabadulásig. Aztán egy autójavítóhoz szegődik el, majd gépész lesz a felsőbácskai hen­germalomban. Onnan a főváros­ba, az Elzett Vasárugyárba visz az útja. Uzemlakatos, amikor be­hívják a néphadseregbe. Három­évi szolgálat után Honvédi Bé­la életútja visszavezet a kezdő­pontjára, a szülőfalujába. Ekkor 1953-at írnak. A Mélykúti Ve­gyes- és Építőipari Szövetkezet főosztályvezetője azóta otthon él és dolgozik. Szvetnik Dezső géplakatos­mester egykori inasa a negyven­nyolcadik életévét tapossa. Sorsa tipikus vonásokat hordoz. Ami­kor a leszerelése után hazakerült, a földműves szövetkezetnél he­lyezkedett el gépkocsivezetőként. A hadseregben tanulta, ki ezt a szakmát. Egy idő után italbolt vezetésére vállalkozott, majd ki­nevezték üzemágvezetőnek. Ami­kor 18 év után, öt esztendővel ezelőtt átment dolgozni az ipari szövetkezetbe, a közben általá­nos fogyasztási és értékesítésire átkeresztelt földműves szövetke­zetből, már a, kereskedelmi osz­tály vezetőhelyettese volt a mun­kás származású férfi. Időközben — mint generáció­jának munkás, és paraszt szár­mazású tagja — tanult. Tanulnia kellett, hiszen hat osztállyal kezdett hozzá, hogy egzisztenci­át, becsületet szerezzen magának a felszabadulás után újjászülető társadalomban. Elvégezte az ál­talános iskola hetedik és nyolca­dik osztályát, aztán nekivágott a középiskolának. Harmincnyolc éves korában tett érettségi vizs­gát. Később elvégezte a marxis­ta,—leninista közéDiskolát is. Még ma, közel az ötvenhez sem mondott le az önképzésről, a to­vábbfejlődésről: a marxista—le­ninista egyetemre jár, harmad­éves hallgató. Korán árván maradt. Talán ez is közrejátszott abban, hogy az átlagosnál egész életében jobban kereste az emberi kapcsolatokat, s a közösséget. Fiatalon megta­nult közösségben gondolkozni, érzékennyé vált más emberek, a gyöngék gondja-baja iránt. Társadalomkutatás a gyárkapun belül A társadalmi tervezés ma újra napirendre került Üjra állítjuk, hogy a húszas évek szovjet fej­lesztési tervei, például a híres GOELRO-terv nemcsak gazdasá­gi tervek voltak, hanem az egész társadalom fejlődését tartották szem előtt — a gazdaság mint eszköz fejlesztésével. Napjainkban egyesek a társa­dalmi tervezés fogalmán a társa­dalmi fejlődés .befolyásolását ér­tik. Mások a gazdasági és szoci- ális tervezés valamilyen elegye- ként kezelik a kérdést. A harma­dik irányzat a társadalmi terve­zést a népgazdasági tervezés ré­szének tartja, vagyis hallgatóla­gosan a gazdaságnak rendeli alá. A három megközelítés — bár mai vitáinkban még egymást ki­szorítva, kizárólagos igényekkel jelentkezik — úgy hisszük, in­kább időbeli, tervezéstörténeti különbségeket jelez. Ahogy foko­zatosan társadalmivá szélesedik a gazdasági tervezés, úgy közeled­nek művelői, irányítói is a har­madiktól az első tárgyalásmód felé. Eközben pedig az irányítás minden szintjén, a gyárakban, vállalatoknál is megjelennek a társadalomkutatók; a pszichológu­sok, szociológusok, hiszen szakis­mereteik, vizsgálataik, adataik nélkül elképzelhetetlen a társa­dalmi folyamatok reális figye­lembevétele az irányításban. Különösen szembetűnő azoknak az üzemi laboratóriumoknak a szaporodása, ahol a kutatók ki­lépnek az üzemszociológus, vágy munkapszichológus hagyományos szerepéből és munkájukkal az egész üzem, az egész közösség problémáinak megoldásához nyúj­tanak átfogó segítséget. A vállalatok megfelelő szoci­ális terveihez, — vagyis azokhoz a koncepciókhoz, amelyek a gaz­dasági célkitűzéseket társadalmi tervvé alakítják — egy sor elő­feltételt kell biztosítani. Mindenekelőtt alaposan ele­mezni kell a vállalat dolgozóinak társadalmi helyzetével, problémá­ival összefüggő kérdéseket. Ennek az átvilágításnak ki kell terjednie a kollektíva szerkezetére, össze­tételére, a szakmai-minősítési és funkcionális struktúrára, a ki- és belépések, valamint az átminősí­tések eredményeképpen jelentke­ző változásokra. Vizsgálni kell azokat az anyagi és nem anyagi jellegű adottságokat, amelyek kö­zött a közösség tagjai élnek és dolgoznak. Megfelelő összehason­lításokkal be lehet és be is kell mérni a vállalaton belüli szociális juttatások szintjét, s azok válto­zási irányát, s figyelmet kell for­dítani az üzemen belüli társadal­mi tevékenység (párt- és tömeg­szervezeti munka, brigádmozga­lom, munkaverseny) analízisére is. Végül lényeges az üzemi köz­véleménykutatás; mind a mak- rotársadalmi, mind az üzemen belüli kérdésekkel kapcsolatos ál­lásfoglalások előre jelzése, ill. visszacsatolása. A vállalati társadalomkutatás feladata is kettős. Egyrészt köz­reműködése nélkülözhetetlen a közösség társadalmi szűk ke­resztmetszeteinek bemérésénél, másrészt a vizsgálatok eredmé­nyeként feladatként jelentkezik a vezetés számára a társadalom­politikai információ optimalizá­lása is. A vállalat gazdasági céljaiból, az üzemi társadalomkutatók eredményeiből és a terület tár­sadalmi lehetőségeiből kiindulva, az egész társadalom rendszerét szem előtt tartva alakítható vé­gül ki a vállalat társadalmi ter­ve. Hazánkban ilyen komplex vizs­gálati társadalomkutatásra kiváló példa, a Csepel Művek Oktatási és Társadalomtudományi Intéze­tének tevékenysége, s a csepeli koncepcióhoz közelálló elképze­lések adják az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt most alakuló szociálpolitikai osztálya terveinek alapját is. Az egyik érdekes, Csepelen ké­szült munka az üzem. és műve­zetők helyzetével, szerepével fog­lalkozik. A kutatás kísérletet tett a közvetlen termelésirányí­tók helyzetének, önértékelésé, nek elemzésére, a vezető-beosz­tott viszony, az üzem- és műve­zetők, valamint a művezetők és a fizikai dolgozók kapcsolatának, és a beosztottak „elvárásainak” feltérképezésére. Egy másik kutatás — ugyan­csak Csepelen — a sokgyerme­kes családok, csonkacsaládok és a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő családok helyzetét választotta tárgyául. Az ilyen komplex kutatócso­portok szaporodása nagyvállala­tainknál fontos hozzájárulás le­het a munkahely nevelő, közös­ség- és emberformáló funkciói­nak tudatos kiterjesztéséhez, bő­vítéséhez. T. P. Mit kell tudni az olajtüzelésről és tárolásról? Nyitvatartás zárt ajtókkal? A bajaiak körében is kedvelt és hasznos foglalatosság a házi kertészkedés, nem beszélve ar­ról, hogy az itteni hobbyföld- tulajdonosok száma szintén ma­gas. Ezek az emberek — akik nemcsak a maguk szükségletei­nek kielégítésére, de eladásra is termesztenek zöldségfélét, gyü­mölcsöt. virágot — a Béke téri szaküzletből szerzik be a vető­magot. Az áruellátással nincs különösebb baj, annál inkább a kereskedők munkarendjével, mely olykor egyáltalán nem iga­zodik a hivatalos előírásokhoz. A panaszkodók nevében Farkas Imre értesítette szerkesztősé­günket. Olvasónk soraiból kiderül, hogy az utóbbi időben — s ez főleg az augusztus hónapra volt a jellemző — több alkalommal Baj van a kenyér minőségével! Samu Lajosné, Kiskőrös, Jó­zsef Attilá u. 63. szám alatti la- kosi aírról számol be, hogy a vá­rosban egyre gyakrabban — he­tenként legalább három napon — árusítanak emberi fogyasz­tásra kevésbe alkalmas kenye­ret, amely szalonnás, szagos és az íze sem étvágygerjesztő. (Mindezt a csomagban részünk­re elküldött kenyérszelettel iga­zolta is levélírónk.) Egyesek szerint a veknik nincsenek kel­lően megsülve, mások úgy mondják, az elkészítésük, vagyis a technológiájuk hagy kívánni­valót maga után. Dehát bármi is arz igazi ok. annak kiküszöbó­Sajtópostánkban tettük szóvá nemrég, hogy az l-es vonalion közlekedő kecskeméti helyi buszjáratok szinte állandóan csúcsforgalmat bonyolítanak le. Sorainkra á Volán 9-es számú Vállalattól kaptunk írásos és szó­beli válalszt. A tájékoztatásból megtudjuk, hogy a, rendszeresen jelentős utastömeget szállító l-es buszok késésének egyik legdön­tőbb oka a centrumban folyó út­építési munkálatok miatti forga­lomelterelés. A módosított útvo-% nal hossza eléri a fél kilométert is, melynek megtétele ideális fel­tételeknél két-három perc lehet, a forgalom csúcsidőszakában azonbah akár öt-nyolc perc is. Az ilyen mérvű időhátrány már nem hozható be. Ekkor úgyneve­zett betétjáratok beállításával bonyolítják le a forgalmat a Május 1 tér és a Homokbánya között. E gyakorlat folytatódik a következő hetekben is, mint­hogy a lapban leközölt javas­lat nem valósítható meg. Ugyanis az említett helyközi au­tóbuszok is általában zsúfoltak, útvonaluk csak részint azonos a helyi járatéval, s az eredeti me­zárva volt a bolt, pedig a kifüg­gesztett közlemény szerint nyit­va kellett lennie. Néha csak­nem tízen várakoztak, hogy vá­sárolhassanak, de hiába, az aj­tók nem nyíltak meg. Az emiat­ti bosszankodást, elégedetlensé­get magánügynek is lehetne te­kinteni, de ha az ilyen esetek meghiúsították a tervezett vete- ményezést — minthogy máshol a városban nem árusítanak efé- le cikkeket — már közérdekű a gond. Nos, az utóbbi következtetés jogos, ezért is szólunk az ügyről a nyilvánosság előtt. Meg abban a reményben is, hogy az illeté­kesek mielőbb intézkednek, és azután a vetőmagbolt a meg­szabott nyitvatartási időben mindig a vevők redelkezésére áll majd! lését nem szabadna hónapokig halogatni. Mert jelenleg ez a helyzet. Olvasónk, aki magal is több­ször hallott, olvasott nyilatkoza­tokat a minden szempontból ki­elégítő idei búzatermésről, meg a ,ió minőségű új lisztről, meg­engedhetetlennek tartja, hogy a sütőipar szinte állandóan ehe­tetlen kenyeret gyártson. Ezt a véleményt magunk is osztjuk, s ezúton kérjük az ille­tékeseket, sürgősen vizsgálják meg a kiskőrösi kenyérügyet, s gondoskodjanak a jogos sérel­mek orvoslásáról! netidejüktől igen eltérőek közlekednének, ha új meg­állókat iktatnának a menet­rendjükbe. Ezek után csak egyet lehet tanácsolni az utasoknak: munkábamenet előbb induljanak el hazulról, s visszafelé jövet is legyenek megértéssel a közleke­dési nehézségek iránt! Az l-es járatokat igénybe ve­vőktől egyébként csak körülbelül december végéig kér türelmet a Volán; mert a: tervek szerint az év utolsó heteiben helyezi forga­lomba az újonnan vásárolt Ika­rusz 280 túpusú buszokat. A mo­dern konstrukciójú kocsik — me­lyekből több fog közlekedni az l-es útvonalán is — a csuklósok­hoz viszonyítva több mint félszáz utassal tudnak egyszerre többet szállítani. Segítségükkel megszű­nik a kecskeméti helyijáratú tö­megközlekedési eszközök jelenle­gi zsúfoltsága. A lakossági igé­nyekhez igazodó menetrendjük betartása érdekében pedig új forgalmi intézkedések lépnek majd életbe, melyek tervezetét most készítik a közlekedési szakemberek. Az olajtüzelés előnyei közis­mertek, és ezt ml sem bizonyítja jobban, mint a több mint kétmil­lió olajkályha, ami hazánkban működik. A hagyományos fűtő­anyagok mellett a háztartási tü­zelőolaj ma a legkeresettebb energiahordozó. Természetesen az olajjal való tüzelés más ismerete­ket igényel, mint a fa, — vagy a széntüzelés. Ezért most az őszi. téli fűtési idény kezdetén — em­lékeztetőül — néhány fontos tud­nivalót felsorolunk. Az olajkályhák tüzelőanyaga a háztartási tüzelőolaj, hivatalos nevén TH—5/20. Kétféle minő­ségben készül, van nyári és téli fo­kozatú tüzelőolaj. A nyári olaj 0 C°-on. a téli —10 C°-on dermed meg. Az előbbi minőséget márci­us 15-től november 30-ig hozzák forgalomba, míg az utóbbit de­cember 1-től március 15-ig. Ki­vétel természetesen az az olaj, ami a tavaszi kedvezményes vá­sár idején, kapható, vagy amit a TÜKER-utalványokra lehet be­szerezni, mert ez minden időben téli minőségű! A háztartási tüze­lőolaj színe mindenkor piros. Dermedt, vagy részben dermedt olajat a kályha tartályába nem tanácsos betölteni, ilyenkor elő­zetesen melegebb helyiségben kell kannával együtt tárolni, ad­dig, amíg a kiválasztódott para- fin el nem oszlik. A dermedt olajat melegítő berendezéssel, vagy nyílt lánggal melegíteni szi­gorúan tilos, a fokozott tűzveszély miatt! A háztartási tüzelőolaj a kály­hában párologva ég el, az olaj és a levegő helyes keverési ará­nya tehát igen fontos, és fontos a kályha kifogástalan huzata is. A jól beállított kályha lángja erős, narancssárga színű, közepes hosszúságú és nem kormozó. Néhány fontos tűzrendészeti szabály foglalkozik a folyékony tüzelőanyag tárolásával. Lakás­ban csak 50 liter háztartási tüze­lőolajat szabad tárolni, egyenként legfeljebb 25 liter űrtartalmú edényben, közvetlen hőhatástól védett helyen. Üveg, — vagy más törékeny edényben olajat tárol­ni tilos, és a Szabványos kan­nákra is fel kell írni a TŰZ­VESZÉLYES! feliratot. Az ela­dóhelyeken különben csak ilyen felirattal ellátott kannákba szolgálnak ki háztartási tüzelő­olajat. Pincében, vagy más alag­sori helyiségben, lakásonként 250 liter tüzelőolaj tárolható, legfeljebb 200 literes tartályok­ban. Családi házaik olajtüzelésé­nél használhatók a kertben, vagy épületen belüli zárt helyen levő — föld alatt elhelyezett — szabványos olajtetrtályok, ame­lyeket a tartálygépkocsik köz­vetlen csőcsatlakozással tudnak feltölteni. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES I——

Next

/
Thumbnails
Contents