Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-22 / 250. szám

1976. október 22. • PETŐFI NÉPE • 3

Közös erővel a közös célokért

Az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi vegyipari gyárának ifjúsági parlamentjére készülve, előkerestem azt a két évvel ezelőtti újságcikket, amelyet annak idején a vegyi- gépgyár vezetőinek, s fiataljainak hasonló tanácskozásáról írtam. Eredményeiket, gondjaikat sorolva, egyebek között a pályakezdés, a munkahelyi beilleszkedés számukra gyakran nem könnyű heteiről, hónapjairól, a kelleténél talán lassabban emelkedő órabérükről, a lakásépítés anyagi akadályairól, a továbbtanulási lehetőségeikről beszéltek akkor a legtöbbet az ifjúmunkások.

S mintha két év után a nemrég megtartott gyári ifjúsági parlament folytatása lett volna az előbbinek, a felszólalók többsége lényegében a fenti témákkal kapcsolatban mondta el véleményét, javaslatát. Az úgynevezett részparlamenteken választott száz küldött közül a gyári parlament vitájában részt vevő csaknem harminc fiatal többsége a pályakezdésről, a fiatal szakmunkások beilleszkedéséről, a bérezésről, a lakásépítésről s a továbbtanulásról beszélt.

Kiskunfélegyházi ifjúmunkások parlamentjén

Az élénk, valóban fiatalos vitát hallgatva azon gondolkodtam, hogy talán hiányosság van a gyári intézkedési tervek megvalósításában, vagy az ifjúsági törvény paragrafusai közül ez a kérdéscsoport foglalkoztatja leginkább a fiatalokat? Erre sem, arra sem mondhatunk határozott igent. Nézzük az utóbbira adott választ, ezzel megtartva a parlamenti vitaindító, s az ezt követő felszólalások fontossági sorrendjét.

Halász Árpád igazgató, s a vitában szót kérő ifjúmunkások nagyon helyesen az ifjúsági törvényben meghatározott kötelességek teljesítését is részletesen elemezték. Az elmúlt ötéves tervidőszakban a félegyházi vegyigépgyár termelése elmaradt a kívánalmaktól. Az is igaz viszont, hogy a KISZ-esek ebben az időszakban a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját harmadszor is, tehát végleg elnyerték, s e fény bizonyítja, hogy a termelési eredmény bizonyos fokú csökkenésének olyan okai is voltak, amelyekről a munkáskollektíva nem tehetett.

Ennek tudatában a parlament résztvevői jóleső érzéssel hallgatták az egyik gazdasági vezető bejelentését, mely szerint a íélegyházi vegyipari gépgyár az

idén túlteljesítette háromnegyedéves tervét.

— Eredményünk nagyrészt a fiatalok becsületes, lelkiismeretes munkájának köszönhető — mondta Halász Árpád. — Ifjúmunkásaink a nagy feladathoz méltóan dolgoztak az országosan kiemelt beruházások építésén is. Részt vettek a Szegedi Szalámigyár új létesítményének szerelésében, sikeresen befejezték a százhalombattai víztisztító berendezés technológiai munkáját. Védnökségvállalásaikat az idén is folytatják. Sok fiatal segített Félegyházán a móraváro- si óvoda építésénél. Számítani lehet rájuk, ha kommunista műszakokat, társadalmimunka-ak- ciókat szervezünk.

— Szükség van mostanában a társadalmi munkánkra? — kérdezte az egyik küldött.

— Nemrég részt vettem a városi úttörőparlamenten, ahol a diákok említették, hogy milyen jó volna nekik egy KRESZ-park, ahol a közlekedési szabályokat a gyakorlatban megtanulhatnák — jegyezte meg a küldöttek közül egy fiatal lány, s javasolta, hogy a gépgyári ifjúmunkások segítsék a KRESZ-park kialakítását társadalmi munkában.

— Bevonhatnánk ebbe a szakmunkástanulókat is — javasolta Nagy Gáspár lakatos szakmunkás. — Véleményem szerint az idősebb szakmunkásoknak az

eddigieknél több időt kellene fordítani a fiatalok nevelésére, s ez egyebek között azt is eredményezné, hogy többen jelentkeznének ide tanulónak. Évről évre ugyanis csökken a számuk ...

— Valóban csökkenés tapasztalható, de véleményem szerint nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy látod — magyarázta a következő hozzászóló, Rigó Joachim oktatási felelős. Itt a statisztika, mely szerint az elmúlt évben 130 szakmunkástanulónk volt, közülük 61-en társadalmi ösztöndíjat kaptak a gyártól. A kovács-, forgácsoló- és hegeszfő- tanulók havonként 500 forintot, a többiek ennek felét kapták meg. Az idén 41-en végeztek, s egy kivételével mindannyian itt dolgoznak. Foglalkoztatásukkal, a velük való törődéssel kapcsolatban persze bőven van tennivalónk. Például egy tanműhely kellene, ahol elsajátíthatnák választott szakmájukat

— A szakmunkásvizsga után sok fiatal tovább szeretne tanulni — mondta Homoki Szabó Tibor fiatal szakmunkás. — Sokan hiányolják a technikusi minősítő tanfolyamok Miért nincs?

— Mert évekkel ezelőtt, mikor megindítottuk, tízvalahányan jelentkeztek, aztán a többség lemorzsolódott. Ha van igény rá, ismét meghirdetjük a tanfolyamot. Egyébként a gyárból évente 70—80 fiatal jár középiskolába. Tavasszal két fiatalt felvettek egyetemre, illetve főiskolára. Hamarosan általános iskolai kihelyezett tagozatot szervezünk azok számára, akik még nem végezték el a nyolc osztályt. A tanulóknak a kollektív szerződés alapján munkaidő-kedvezményt, olcsó jegyzeteket, taneszközöket, jó vizsga esetén pedig jutalmakat ad a gyár.

— A fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa, vagy a különböző szakmai vetélkedők, a ki minek mestere, a szakma ifjú mestere, a kiváló ifjú szakmunkás vetélkedők is arra ösztönzik

MELYIK AZ OLCSÓBB?

A motorozás megszállottjai

Száz tétel 3 perc alatt

a fiatalokat, hogy folyamatosan tovnbbképezzék magukat — magyarázta felszólalásában Herédi Éva a programosztály dolgozója.

— Kevés a művelődési, szórakozási, sportolási lehetőségünk, ezen hogyan lehetne javítani? — kérdezte az egyik küldött.

— Arra lehetőség van, hogy a gyáron belül egy területet szabaddá tegyünk, s a már meglevő sportpályán kívül, ami véleményen^ szerint nincs teljesen kihasználva, itt is sportolhatnak majd a fiatalok — válaszolt az igazgató. — Egy földgyaluval kialakíttatjuk a hepehupás terepet, de a többi a fiatalok dolga, társadalmi munkában. A másik a művelődés, szórakozás kérdése. A gyáron belül nincs mód arra, hogy klubot adjunk, annál is inkább, mert a gyár a város külterületén van, s az esti órákban kilométereket kellene gyalogolni. Azt viszont ígérjük, hogy a város központjában keresünk egy alkalmas helyiséget, ahol a már meglevő pinceklubon kívül művelődhetnek, szórakozhatnak a fiatalok, s ez egyben megoldja az ingázóknak azt a problémáját is, hogy a busz, vagy vonat indulásáig hol töltsék el a várakozási időt.

Jó néhány kérdés hangzott el a bérezéssel, a lakásépítési kölcsönnel kapcsolatban.

— Való igaz, az elmúlt években nem volt szerencsés a bérpolitika a gyárban — magyarázta az igazgató. — A jövőben erőnkhöz képest emelni fogjuk a béreket, különösen a hegesztődét és a műszakiakét. Az elmúlt két évben 33-an kaptak a gyártól lakásépítési kölcsönt. Ha Félegyházán is elkezdődik a mun- káslakás-építési akció, a gyár mintegy húsz lakás árának befizetését vállalná. A lakásépítési- kölcsön-akciót egyébként az idén is folytatjuk.

A késő estig tartó vita, s a válaszadások után mintegy összegezésként Szabó Jánossal, a gyár KISZ-bizottságának titkárával arról beszélgettünk, hogy az ifjúsági törvény végrehajtása során két év alatt hogyan változott a fiatalok helyzete. A KISZ- titkár találóan jegyezte meg: gondjaik, problémáik most is vannak, de míg két évvel ezelőtt még csupán a tucatnyi lehetőségeiket sorolták, most a gazdasági vezetőkkel együtt azon gondolkodnak, közös erővel hogyan tudják maradéktalanul megvalósítani a törvény paragrafusait.

Tárnái László

„Hogy mindenki értse a rendeletet...”

• Az ország mezőgazdasági földterületének közel 10 százalékán, mintegy 1,5 millió háztáji és kisegítő gazdaság folytat mező- gazdasági tevékenységet. E kisgazdaságok szerepe a lakosság élelmiszer-ellátásában számottevő, hiszen a mezőgazdaság össztermelésének több mint egyharmada innen szármadzik. Bács-Kiskun megyében 139 ezer gazdaságban folyik kisárutermelés, és nem kell külön hangsúlyozni, hogy ezek évi 8 milliárd forint értékű produktuma igen jelentős tétel mind a Duna—Tisza köze, s fölöslegeivel az ország ellátása szempontjából is.

Ám, hogy a lakosság ellátása érdekében — főként a zöldség- és gyümölcstermelést, a szarvasmarha-, sertés-, baromfi- és kisállat- tenyésztést a növekvő igényekhez igazodva továbbfejleszthessük, az eddiginél ösztönzőbb adórendszert kellett kialakítani. Ezért született a Minisztertanács határozata a háztáji és kisegítő gazdaságok adóztatásának új szabályairól, amit számtalan javaslat, vélemény előzött meg éppen a legközvetlenebbül érdekeltek, a kistermelők részéről. Az ő gondjaik, bajaik ismeretének birtokában látott hozzá a Pénzügyminisztérium is a kistermelők új adóztatási rendszerének kidolgozásához. S hogy a rendelet még jobban tükrözze az érintettek javaslatait, a Hazafias Népfront kezdeményezte beszélgetések egész során értettek szót velük az új adóztatásról.

• Milyen volt a régi? Többek között elég ellentmondásos, kissé bonyolult, s ezért az adóztatás gyakorlatában igazságtalanságokra is adott alkalmat. Jóllehet, hogy a jogos panasz egy-egy kivetéssel szemben jóval kevesebb volt, mint amennyiről „hallottak” az emberek. Nagyvonalakban: egy hektár földterületre eddig csaknem ezer forint adót vetettek ki; bizonyos összeget meghaladó jövedelem után progresszív kulcsokkal fizették az adót a' termelők. Érvényben volt általános jövedelemadó, borforgalmi adó, 'ez utóbbi literenként 8 forint.

Az új szabályok szerint a 6000 négyzetméternél (egy kát. holdnál) nem nagyobb földterületek halsználói egységesen, a háztáji gazdaságok alacsonyabb adótételei szerint adóznak. Az adófizetők csaknem egyharmadánál csökken a jövő évtől az évi adó összege.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsával karöltve a múlt héten Kecskeméten szervezett beszélgetést a népfront megyei titkársága. Kistermelők, téesz- és szakszövetkezeti vezetők, mintegy harmincán vettek részt. Az eszmecserét Király László, a megyei tanács osztályvezetője indította el az új adóztatási rendszer fő vonásainak ismertetésével, majd a még nem egészen tisztán látott adóügyi kérdéseket dr. Hegedűs János, a megyei tanács adócsoportjának vezetője világította meg. A beszélgetésen egész sor olyan javaslat, felvetés, kritika hangzott el, aminek figyelembe vételével még világosabbá, egyértelműbbé, igazságosabbá tudják tenni a! rendelet végrehajtási utasítását.

• Szó volt arról, hogy megyénkben általában eddig is jól végezték feladatukat az adóügyi hatóságok. Néhány kirívó példát azonban sírra is felhoztak a résztvevők, hogy itt-ott kicsit udvariasabban, méltányossági szempontokat is figyelembe véve kellett volna intézkedni. Egy-két túlkapás nyomán bizony lelohadt a termelési kedv az igazságtalanul megadóztatott tágabb környezetében is. Már csak azért is hasznos, célszerű volt megyei tanácsi és népfrontvezetők részvétele, hogy a szélsőséges esetekről első kézből értesülve — határozott ígéretet tettek azok gyors kivizsgálására, illetve a hibát korrigáló intézkedésekre.

Másfelől számos olyan véleménynek is hangot adtak a jelenlevők —, mint például, hogy van-e szükség „eszmei földjáradékra”; a családtagokra kiterjesztett kedvezmények még árnyala- tosabbá tétele; hasonlóképpen a libatömők adóztatásánál a bruttó árbevételből, a májból elért haszon figyelembe vétele; s hogy maradjon a gyakorlatban is olyan tiszta az új rendelet, mint ahogy a kistermelők gondja-baj a ismeretében megalkották —, melyek a helyi sajátosságok érvényesítését is szolgálják a végrehajtásban.

• Szívesen vették tudomásul az

érdekeltek, hogy a szarvasmarha és a tej értékesítéséből származó árbevételt figyelmen kívül hagyják. Ugyanígy egyetértéssel foglaltak állást olyan kérdésben is, hogy aki bérmunkást tartósan alkalmaz, „fizessen”. Visszatérően méltányolták a kistermelői új adóztatási rendszer szocialista jellegét, amelynek célja nemcsak a fogyasztási árualap növelése, hanem a tervszerűség, a termelői biztonságérzet fokozása is.

T, I.

Az Autóközlekedési Tanintézetnél egy motoros tanfolyam képzési és vizsgadíja összesen 550 forint. Ezért az összegért a tanulók, a motorozni vágyók a közlekedéselméleti ismereteken túl, műszaki és gyakorlati kiképzést is kapnak, s a rutinpályán, illetve a városi forgalomban vizsgáznak. A sikeres vizsgát követően, rövid idő alatt megkapják vezetői engedélyüket, s további gyakorlatot szerezhetnek járihűvük vezetéséből. Ezért érthetetlen, hogy sokan — ezt a példák majd bizonyítják — inkább vállalják a tan- és vizsgadíj tízszeresének büntetésként való kifizetését, ahelyett, hogy normális körülmények között, képzett oktatók felügyelete mellett sajátítsák el a motorozás alapjait.

Lássuk a példákat: Kozma Antal, Jánoshalma, Görgey utca 14. szám alatt lakó fiatalember, annak ellenére, hogy jelentős ösz- szegért vásárolta meg motorkerékpárját, arra már nem „jutott” pénze, hogy vezetői engedélyt szerezzen. A rendőri intézkedés során amikor kiderült, hogy nem rendelkezik vezetői engedéllyel, nemcsak feljelentették, de bevonták a gépjármű hatósági jelzéseit is. A fiatalember dacból, vagy talán meggondolatlanságból, most már rendszám nélküli motorral közlekedett, s ismét „elfogták”. A büntetés igen súlyos — de megérdemelt — 5000 forint. Feltehető, hogy nem érte meg Kozma Antalnak, hiszen havonta mindössze 2500 forintot keres.

A motorozás megszállottjaként „tartják nyilván” a bajai rendőrkapitányságon Nagy Sándor, Csávoly, Tanya 44. szám alatti lakost, akit ebben az évben már két esetben, először 3500, majd 4000 forintra büntettek meg, engedély nélküli motorozás miatt. A 29 éves férfi még ezekből a büntetésekből sem tanult, mert újabb két alkalommal érték tetten, amikor jogosítvány nélkül vett részt a közúti forgalomban. A második alkalommal a jármű vezetését átadta testvérbátyjának — bár annak sincs vezetői engedélye —, Nagy Józsefnek, annak ellenére, hogy a motorkerékpár fékberendezése egyáltalán nem működött. Nagy Sándort 5000, bátyját, Nagy Józsefet 3000 forint pénzbírsággal sújtották.

Vannak még ennél is cifrább esetek. Jakabszállás belterületén a rendőr járőrnek feltűnt, hogy egy 20 éves fiatalember, Nagy Zoltán, Jakabszállás, Marx utca

10. szám alatti lakos bukósisak nélkül motorozott. Természetesen megállította, s a vezetői engedélyét kérte.' Ézt nem tudta felmutatni, már csak azért sem, mert ilyet még nem szerzett. A büntetése nem maradt el, mert a tanfolyam és vizsgadíj négyszeresére, 2500 forint megfizetésére kötelezték.

Karácsonyi Sándor, Dunavecse, Csanádpuszta 50. szám alatti lakos. két durva szabálysértést is elkövetett. Motorkerékpárjával Szalkszentmártonban úgy vett részt a forgalomban, hogy nem rendelkezett vezetői engedéllyel. Tisztában volt cselekménye súlyával, s amikor a rendőr fehér fényű lámpája körbeforgatásával megállj jelzést adott, nem állt meg, hanem a motorkerékpár világítását kikapcsolva, elhajtott. Nem nagy erőfeszítésbe került kideríteni kilétét, s a szabálysértési hatóság 4000 forint pénzbírsággal sújtotta.

A néhány példa talán önmagáért beszél, s abban bízunk, hogy a motorkerékpárt vásárlók inkább választják az egyenes utat, a jogosítvány megszerzésének tanulással, gyakorlással járó gondját, mint_ a súlyos pénzbüntetést. Gépjárművet vezetni, azzal részt venni a közlekedésben, csak az arra szolgáló engedéllyel lehet, megszerzése tehát kötelező. Hallani olyan érveket, aki kerékpározni tud, annak a motorozás már nem okoz gondot, holott nem így van! A forgalomban levő motorkerékpárok — MZ-k, Já- wák, IZS-ek — képesek nagy sebességgel haladni, s a velük való manőverezés, a biztonságos közlekedés gyakorlást, elméleti fel- készültséget kíván. A motorkerékpár-vezető biztonságérzetét is növeli a tanult közlekedésrendészeti szabályzat, műszaki ismeret, hiszen aki vezetői engedély nélkül közlekedik, a közúton levő veszélyek mellett még a rendőrtől is tart.

Amennyiben ezek az érvek nem meggyőzőek, a motorozni kívánók számára, úgy már csak egy marad: a büntetés, amely, mint kiderült, nagyon szigorú.

Gémes Gábor

KONGRESSZUS ELŐTT (1.)

Termelés és értékesítés az ipari szövetkezetekben

Október végén ül össze a 313 ezer embert foglalkoztató ipari szövetkezetek VII. kongresszusa hogy értékelje a hazánkban működő 1049 ipari szövetkezet és 11 szövetkezeti vállalat, illetőleg közös vállalkozás munkáját, eredményeit.

Ez a számvetés a legutóbbi öt évet öleli fel és sokat meríthet azokból az észrevételekből, javaslatokból is, amelyek a minden szövetkezetben, majd pedig területi és szakmai szövetségben megtartott tanácskozásokon hangzottak el. Gazdag források ezek az eszmecserék ahhoz is, hogy a kongresszus helyesen szabja meg az ipari szövetkezetek további feladatait és fejlődési irányát.

A 12 éve alakult pénztárosiskolában évente 700 kereskedelmi

dolgozó kap szakképesítést. A 120 óra tanulmányi idő alatt megtanulják a gyors és hiba nélküli pénztárgéphasználatot, valamint a szakágakhoz tartozó árakat. A legjobb tanulóknak három perc alatt 100 tételt kell blokkolniuk. (MTI Fotó — Várkonyi Péter — KS)

Alkatrész

atomerőműveknek

A Szovjetunióban megkezdték az első olyan gyár énítését. amely az atomerőműveknek készít majd alkatrészeket. A szakosított üzem létrehozását a szovjet atomenergetika dinamikus fejlődése indokolja, A 10. ötéves tervidőszakban 13—15 millió kilowatt összteljesítményű atomerőmű lép üzembe. A hatalmas „atomerőműpark” javításához és a. „holtidők” csökkentéséhez kell létrehozni a specializált alkatrészgyárat. Itt készülnek majd a reaktorrészlegekhez szükséges felszerelések is. Ezek ellenőrzéséhez egy 12 emelet magas tornyot ékítenek fel, melyben a reaktorrészleg körülményeihez hasonló feltételek mellett lehet elvégezni a szükséges méréseket és próbákat

(BUDAPRESS—APN)

Sokrétű munkát végeznek ezek a szövetkezetek. Túlnyomó többségük ipari termelést folytat. Gyártanak gépeket, gépi berendezéseket, műszereket, fémtömegcikkeket, bútort, textilruházati, bőr-, szőrme- és cipőipari termékeket, s körükbe tartoznak a háziipari szövetkezetek is. Együttvéve 35 milliárd forint értékű terméket állítottak elő 1975-ben az iparba sorolt szövetkezetek. Ez a teljesítmény — összehasonlító árakon számítva — 45 százalékkal haladta meg az 1970. évit.

Az ipari Szövetkezetek elismerésre méltó fejlődésében szerepe volt annak, hogy sikeresen teljesítették a hetvenes évtizedre kidolgozott fejlesztési programjuk első felét. Szervesen kapcsolódik ehhez az országos könnyűipari rekonstrukciónak a Szövetkezetekre jutó része és az is, hogy tevékenységük teljes összhangban van államunk területfejlesztési és ipartelepítési politikájával. Saját erejük mellett ezek voltak a legfontosabb tényezői annak, hogy jelentékenyen javult az ipari szövetkezetek termelési színvonala, gépesítettsége, s meggyorsult a korszerű, új technológia térhódítása.

Tíz évre szóló programjuk megvalósításának kezdetén három csoportba sorolták az akkori 1107 ipari szövetkezetei. Az elsőbe az a 388 került, amelyik véglegesnek tekinthető üzemi körülmények között, megfelelő felszereltséggel és telepekkel működött, s a) szükséges műszáki fejlesztést üzemen belüli korszerűsítéssel, gépesítéssel meg tudta oldani. A második csoportba az a 364 szövetkezet tartozott, ahol 1975 végéig nagyobb rekonstrukciót, s új, korszerű üzemlétesítést láttak indokoltnak és lehetségesnek. A többi szövetkezet alkotta a harmadik csoportot, azzal, hogy ott csak később kerülhet sor nagyobb beruházással járó rekonstrukcióra

Negyedik ötéves tervünk időszakában 322 új, korszerű telepet létesítettek az ipari szövetkezetek. Ezzel, valamint a bekövetkezett 65 egyesülés révén elérték, hogy ma már 654 szövetkezet tartozik ate első csoportba, a többi pedig felzárkózott a másodikba. Ezt a fejlesztési programot folytatják, s a tervek szerint 1980 végén 800 ipari szövetkezet dolgozik jó körülmények között, tartós termelési szerkezettel.

Azok a beruházások, amelyek aI korszerűsítés eddigi eredményeihez vezettek, mintegy hárommilliárd forintba kerültek. Ennek az összegnek a 80 százalékát tisztán szövetkezeti forrásokból teremtették elő. Az ötödik ötéves terv végig előirányzott fejlesztések költségeinek a nagyobb hányadát is saját erejükből tudják fedezni.

Tavaly a!z iparba sorolt 747 szövetkezet közül 642 szállított árut a belkereskedelemnek, 473 exportra is termelt, 481 végzett szolgáltatást is a lakosság részére és 351 működött együtt állami vállalatokkal. A belkereskedelemnek a legutóbbi öt év alatt 46 milliárd forint értékű árut adtak el. Egyes áruk — alsóruházati termékek, lábbeli, kötöttáru — termelésében számottevően nőtt a szövetkezetek aránya a szocialista iparon belül, örvendetesen segítették a szövetkezetek az igények jobb kielégítését csecsemő- és gyermekruházati cikkekből, gyermekcipőből — bútorból és kismamaruhákból.

Külföldön nyolc és fél milliárd forint értékű ipari szövetkezeti termék talált vevőre 1975-ben. Az 1970. évihez képest — fnind szocialista, mind tőkés viszonylatban — csaknem megkétszereződött az ipari szövetkezetekből származó export. A legutóbbi öt év alatt ennek az exportnak a 64 százaléka jutott szocialista országokba. A textilruházati szövetkezetek lényegesen növelték a tőkés országokba irányuló bérmunkát. Tavaly az ipari szövetkezeteknek 37 nyugati céggel volt kooperációs szerződésük, főként a könnyűiparban.

G. P.

(Következik: Ipari szövetkezeti szolgáltatások.)