Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-21 / 249. szám
4 • PETŐFI N£PE • 1976. október 81. Jó a beruházás, de... Spárga- és meggytelepítés az AFÉSZ-szakcsoportokban A Bács-Kiskun megyei szövetkezetek az 1009. és az 1010./1975. számú minisztertanácsi határozat megjelenése óta sokat tettek a kisgazdaságok termelésének fejlesztésére. Az ÁFÉSZ közreműködésével Bugacon a szakcsoporttagok 30 hektár spárgát, Kecelen 19 hektár meggyet telepítettek. Lajosmizsén csonthéjas gyümölcsmintakerteket létesítettek a legújabb termesztési eljárások bemutatására. A megyében öt ÁFÉSZ vállalta a kisgazdaságok szaporítóanyag-ellátását. Ezért palánta- nevelő-házakat létesített és korszerű zöldségfajtákat hozott forgalomba. 1976-ban a szövetkezeti palántanevelők a kisgazdaságok ellátásán kívül 25 tonna primőrárut termesztettek. A fogyasztási szövetkezetek szerezték be a termeléshez szükséges anyagokat és átadták a szakcsoportoknak, rendszerint áru- törlesztéses hitelre. • Palántanevelő fóliatelep. A vastag, dísztelen kötet meglehetősen hosszú címet visel: „Tervzsürik tapasztalata és az iparág feladatai 1976”. Mindössze néhány példányban készítette egyik gazdasági minisztérium — amolyan emlékeztetőül. Én „aktuális gondok gyűjteményének” nevezném, mert elég találomra felütni, s máris meghökkentő tényekkel találkozhatunk. X. Y. vállalat háromszor kényszerült tervét a felettes hatóság tárgyalóasztalára letenni, mire azt jónak találták. Első javaslatában két új csarnok építése, egy irodaház és egy üdülő létesítése szerepelt. Ez a gyár, amely fogyasztási cikkeket készít, az előzőhöz képest ebben a tervidőszakban mintegy 42 százalékos beruházási többlettel számolt — és ehhez kért — természetesen — állami támogatást. Tervtanulmányának mintegy kétharmadát a beruházások indoklása öleli fel, minden ebből indul ki és ide tér vissza. E vállalat termékszerkezete, annak termelési körülményei, a vállalat tevékenységének hatékonysági vizsgálata, illetve munkaerőhelyzetének elemzése és tervezése — enyhén szólva — már nem kapott a beruházásokhoz hasonló figyelmet és papírterjedelmet. A beruházás nem rossz módszer Aligha vitatható, hogy a beruházás, adott gazdasági körülmények között kitűnő eszköze lehet a fejlesztésnek a konjunktúra kiaknázására. Vannak olyan esetek, amikor nincs is más lehetőség a termelés átalakítására, korszerűsítésére, mint a beruházás — hiszen régi gépekkel, elavult körülmények között nehezen lehet korszerű, mai igényeknek megfelelő termékeket rentábilisan gyártani. Példabeli gyárunk vezetői és szakemberei valószínűleg ez utóbbi okból gondoltak és terveztek a beruházásokkal. Hogy tervük mégsem volt jó, annak nem az az oka, hogy a beruházás elvetendő, rossz módszer. Hanem az, hogy olyan időszakban folyamodtak szinte kizárólag a beruházások növeléséhez, amikor ehhez nem megfelelőek a feltételek, szerények az anyagi lehetőségek. Továbbá: figyelmen kívül hagyták azt aprócska tényt is m a kétségtelenül modernizálásra szoruló gép-, park mellett —, hogy nagyok a kiaknázatlan tartalékok eszközökben, szervezetben, munkaerőben Mostanában — különösen hétvégeken — gyakorta veri fel fegyverek zaja az erdők, rétek csendjét. A szeptember 1-től október 15-ig tartó másfél hónapot hazánkban vadászati főszezonnak lehet nevezni. Ilyenkor a mezei nyúl kivételével — annak kilövése csak november 1-én kezdődik — valamennyi nagy- és kisvad puskavégre kapható. Hódol hát szenvedélyének — vagy ha úgy tetszik: e nemes sportnak — Bács-Kiskunban is, aki csak teheti. Mivel az idei vadászati eredmények csak 1977-ben válnak ismertté, Horváth Zoltán megyei vadászati felügyelőtől először azt kérdeztük, miért van szükség időnként a vadállomány kampányszerű gyérítésére. — Két okból — válaszolta a felügyelő. — Köztudott, hogy a természetes szaporodás igen intenzív a vadon élő állatoknál. Azonkívül a mai, korszerű agrárviszonyok is kedvező életfeltételeket kínálnak számukra. Arról már nem is szólva, hogy tudatos, sőt tudományos alapokon nyugvó, létszámnövelő vadgazdálkodást folytatunk. Minden területnek van egy bizonyos vadeltartó képessége, amely fajonként megszabja az ott található nagy- és apróvadak számát. Ha az optimálisnál több például a szarvas vagy a fácán, irtani kell, mert egyrészt fennáll az elkor- csosodás veszélye, másrészt — mivel ezek az állatok nyáron ma már főleg a kultúrnövényekkel bevetett földeken szerzik be táplálékukat — egyre jelentősebb károkat okoznak a mezőgazdasági nagyüzemeknek. — Hány vad vált így feleslegessé ez évben a megyében? — Elég nagy, mintegy 730 ezer hektáros a vadászterületünk, s és leginkább a termékszerkezetben. Kizárólag a „leszben” bíztak, miközben a kezük ügyében levő „vant” figyelmen kívül hagyták. „Ugrik” az irodaház Mondanom sem kell, hogy a tervzsüri után lehangoltan tértek haza a vállalat vezetői, csalódottságunkat ma sem tudják leplezni. Perspektívátlannak érzik magukat. Olyanoknak, akiktől az állam megtagadta a segítséget, „pedig mi az állam vállalat ta vagyunk” — értékelik a történteket. Mert az történt, hogy az utolsó terv-variációból már' kimaradt az új irodaház és a csarnoképítés. A vállalati üdülőhöz sem foghatnak hozzá. Ami maradt: néhány millió a gépek kicserélésére, a legszükségesebb rekonstrukcióra. A boldogulás kulcsa letétbe helyezve Azzal, hogy ezúttal nem kapta meg az állami pénzeket szó- banforgó vállalatunk — senki sem fosztotta meg őt lehetőségeitől. Az üdülő, az új csarnok kulcsa tulajdonképpen ott van „letétben” az öreg csarnok falai között... S hogy ez a kulcs elérhető közelségbe jusson, nem szükséges mást tenni, mint a gondolkodásban is átalakítani egy kissé a szemléletet: ne tekintsék a beruházást egyetlen eszköznek. A megvalósítás eszköze jószerivel most más: ha a vállalat valóban azt- teszi, amit a harmadik tervezetben megfogalmazott — az alacsony nyereségszintű, csak itthon eladható termékek helyett olyant választ, amelyik exportálható, amely korszerűsége folytán jól fizet — akkor csakhamar megteremtődik a szükséges anyagi fedezet. Hogy ez nem könnyű, sőt nagyon nehéz feladat? Érte fénekestől fel kell forgatni a régi elképzeléseket, meg kell erőltetni a tervezők fantáziáját, a régi módszerek helyett újakat alkalmazni — vállalni a kockázatot az újért, a szokatlanért, a feszítettebb szellemi és fizikai erőfeszítést. Igen, valószínűleg ezt mind jelenti. Mert ha alaposabban körbepillantunk — s nemcsak a vállalati színtéren — rájövünk: — körülményeink és lehetőségeink erre indítanak, erre szorítanak. Vállalatot, munkást, igazgatót egyaránt. M. I. meg kell hagyni a vadban gazdag vidékek közé tartozunk. A tavaszi „leltározás” alkalmával feltérképeztük a törzsállományt, s egyúttal becslést végeztünk a selejtezést és ritkítást illetően, ami egyszersmind megfelel az éves kilövési tervünknek. Eszerint 6 ezer őzet, 215 szarvast, 250 vaddisznót, több mint húszezer nyulat, 80 ezer fácánt, 12 ezer foglyot kell elejtenünk 1976-ban. — Hány puskásra vár ez az izgalmas feladat? — Harmincnyolc haszonbérlő és három bérkilövő vadásztársaság 1860 tagjára. Ezek a társaságok évente összesen mintegy 10 millió forinttal gazdálkodnak. — Merre találhatók vadban legértékesebb területeink? — A legnagyobb számú és legjobb minőségű vadat Kunfe- hértón, Jánoshalma, Baja, Vaskút és Kalocsa környékén zsákmányoljuk, az itt működő társaságoknak országos viszonylatban is kiemelkedő a „termelésük”. — Külföldiek jámak-e hozzánk? — Igen, nem is kevesen. Elsősorban németek és osztrákok utaznak a Duna—Tisza közébe és szinte kizárólag a trófeás vadakat keresik. És találnak is, nem ritkán első osztályú vagy világbajnok agancsokat. Az olaszokat említhetném még: ők érdekes módon inkább az apróbb állatokra kíváncsiak. Ebből a szempontból is jelentős mennyiségű devizát hoznak tehát a Bács- Kiskun megyei erdők az országnak. — fejezte be válaszát Horváth Zoltáin. K. F. A várva várt eredmény esetenként mégis elmaradt. Gyakori ugyanis, hogy a fogyasztási szövetkezet a friss zöldséget nem tudja megvásárolni a napi limitárakon, mert ai szabadpiaci és a fogyasztói árak esetenként 100 százalékkal magasabbak. Tisza- kécskén a fogyasztási szövetkezet a zöldségtermelő szakcsoportjától 10 mázsa hajtatott paprikát és 25 mázsa paradicsomot vásárolt meg. Ezenfelül 15 mázsa paprikát és 30 mázsa paradicsomot Szabadpiacon értékesítettek a termelők. Sajnos, a felvásárlói és a fogyasztói árak sok esetben airánytalanul távol esnek egymástól Ez nem segíti a termesztést, ráadásul rosszul jár a fogyasztó a magas zöldségárak miatt. A termelési biztonság érdekében garantált felvásárlási árakat kellene bevezetni, s azokat úgy Akkor is olvasztották a vasat a ZIM kecskeméti gyárában és öntötték a kádakat, zománcozták, amikor hárman leültünk beszélgetni köznapi dolgokról, melyek végül is nem is annyira köznapiak. A munka nem állt le, ez természetes, de most ahogy leírtam, köszönetét kell mondanom azoknak, akik addig helyettünk dolgoztak. De a munkáséletről beszélgettünk, s ügyünk azért mégiscsak közös!... Szálai Balázs zománcozó: — Negyvennyolc, május tizenhárom. Akkor léptem be ide a gyárba — na, nem ám á tizenhárom miatt, mert jó babonás szám ez, hanem a kenyér miatt, a kereset miatt. Pontosan emlékszem, hogy ezen a napon huszonnégyen kezdtünk; két tucat vadonatúj munkás, és jellemző talán a munkakörülményekre, hogy másnapra hatan maradtunk, harmadnapra meg már ketten. Nem bírták a komák — vették a munkakönyvüket és aviszontlátásra! Így volt kérem, kemény idők voltak. Engem a sógorom, Szőke Lajos ajánlott be; ő már itt dolgozott akkor. Kádformázó voltam huszonegy évig abban az időben volt a kezdeti fizetés úgy nyolcszáz forint. Megéltünk! Aki szeretett dolgozni, nem volt neki büdös a munka, az megélt akkor is, meg megél tisztességesen ma is. Na kérem, ezt nem ártana ma sem népszerűsíteni, de komolyan* igazából, mert vannak elegeri, akiknek minden csak úgy az ölébe hullott, aztán nem érdekli semmi, mert ezután is majd minden csak hullik... De ne bonyolódjunk bele, aki érti, ebből is megérti----aki n em, hát az igazán úgysem tőlem fogja megtanulni. Különben mi tízen voltunk testvérek, s annyi kenyerem volt, amikor az asz- szonnyal összekerültünk, ameny- nyi a lakodalomból kimaradt. Tíz év múlva lett annyi, hogy vettem egy garázst a Csonka utcában 12 ezerért. Felújítottam, kipucoltam, és eladtam, majd néhány év múlva ugyanebben az utcában vettem egy rossz házat. Kérem én azt teljesen rendbe tettem és most kétszobás, előszobás, van konyha, fürdőszoba, szóval jó ház; van garázsom, no meg egy Skodám is. A családdal vállaltunk művelésre már jó néhány éve négy hold paprikát, az egyik tsz-től, s azon dolgozunk: a lányomnak alkarok venni egy olyan félkész házat. Mit tudok én mondani az életről? Hát annyit, hogy csak) munka, munka, munka, mind az; s ha vamegállapítani, hogy a termelőnek előnyösebb legyen helyben értékesítenie portékáját.1 Akkor az eddiginél jóval több háztáji és kisgazdaság segítené a zöldségellátást. A kormány ebben az esztendőben ismét több intézkedést tett a háztáji termelés serkentésére, ezek között a hajtatásos és szántóföldi zöldségkertészeti berendezések fogyasztói árának állami támogatására. Sajnos, a bürokratikus eljárás miatt állami hozzájárulás megszerzése nehézkes. Egyszerűsíteni kell ennek az ügyintézését, hogy még nagyobb legyen a termelési biztonság. Indokolt a kisüzemi gyümölcstermesztés előmozdítása is. laki ezt irigyli, álljon a helyemre, amikor 60—70 fok meleg van, a kád meg tüzes... Csak annyit akarok mondáni; minden értékes dolog azért munkából lett, nem? Hát, nem is magától!... Csiga Árpád zománcozó: — Nekem nincs akkora élettörténetem, mint a Balázsnak, persze nem is lehet, mert én hetvenben szereltem le a katonaságtól Leszerelés után kerültem csak ide. Egy ismerősöm mondta, hogy gyere csak Árpikám, itt aztán a munka jó nehéz, de legalább tisztességesen lehet keresni. Jöttem, és itt vagyok. Van itt egy rendkívül érdekes dolog? Tényleg kemény a munka, nagyon kemény, plusz irtózatos a meleg. A munkakörülmények pedig egyáltalán nem nevezhetők jónak, vagy korszerűnek. Ezt az egész gyárról siem lehet elmondani, hisz van már vagy százéves és a gépek is akkorabeliek majdnem: de a mi brigádunkban mégsincs olyan, hogy munkaerő-vándorlás. Nincsi A Balázs huszonnyolc éve van itt, más éppen úgy, tíz, tizenöt... — ki mennyi idős. Nem azért mondom, mert mindenki erről beszél mostanában az újságírónak, ha a munkahelyéről kérdezik, de mi is szocialista brigádban dolgozunk, Petőfi Sándor nevét vettük fel Nem kevesebbet vállaltunk, mint azt, hogy teljesítjük a meny- nyiségi tervet és jó minőségű kádakat csinálunk; jobbakat, mint korábban. Az az igazság, hogy ezek a feladatok iá, meg az is, hogy a munka nehéz, közelebb hozza ám egymáshoz az embereket; valahogy jobban is kell egymásra ügyelnünk, vigyáznunk, s nemcsak azért, mert az egyik munkafolyamatot követi a másik. Szóval, szerintem ebből van az, Bács-Kiskun megye 170—175 ezer tonnás termésének 40 százaléka még a háztájiból származik. Pedig évről évre több szórvány-, vagy szőlőköztea gyümölcsöst hagynak el azok a kistermelők, akik előrehaladott koruk vagy más ok miatt nem képesek a munkával megbirkózni. Volt olyah időszak, amikor a MEZÖ- TERMÉK 26 ezer tonna kajszibarackot vásárolt meg Bács-Kiskun megyében, 1972-ben már csak 9 ezer tonnát. A mennyiség tovább csökken, mert az új telepítés nem tudja követni a parlagterület növekedését. A kisgazdaságok gyümölcstermesztésének segítésére érdemes amit így neveznek, hogy közösségi érzéa Ez mindenkiben megvan valamilyen formában, maga is tapasztalhatná, ha néhány hetet itt dolgozna velünk. Én nemi akarok elmenni. Minek, kikért? Itt megvan a megélhetésem, úgy érzem, szeretnek a többiek — szóval megvagyunk Gömöri László szerkezetvizsgáló: — Emlékszem egy filmre, az volt a címe: „Fényes szelek”, Maga látta? Én ebből a filmből a mára vonatkoztatva a következő tanulságot tudtam leszűrni: nagyszerű volt annak Idején az a lelkesedés, ahogy akkor elkezdték újjáépíteni az országot, s ennek a lelkesedésnek szerintem nem szabad alábbhagyni. Na, csak arról van szó, hogy nem mindenki számára egyértelmű ám az, hogy amit kapsz, mármint a kereset, az csak munkával megszerezhető dolog. Oda akarok kilyukadni — mostanában beszélnek róla — van olyan nálunk, hogy munka nélkül szerzett jövedelem. Hát ezen én nem tudok elmenni, nem értem! Hogy kaphat valaki pénzt, amikor nem csinál semmit. Itt lehet erről beszélgetni az emberekkel, de ezt csak magyarázgatni lehet, mert itt aztán egyáltalán nem értik, hogy mi az, ha valaki munka nélkül kap fizetést! Itt az a helyzet, hogy ott kell állni, amikor jön a kád, el kell végezni azon d megfelelő munkát. Ott, ahol tényleg termelnek, ahol munka van, ott nem értik ezt a legújabb rákfenét, vagy hogy is beszélnek róla... Csaté Károly lenne az állami támogatást a szakcsoporti méretekhez igazítani. A 24/1973 (VII. 22.) Pü, és MÉM- rendeletben előírtakat az ÁFÉSZ- szakcsoportok nem tudják teljesíteni, mert nincsen akkora földterületük). A fogyasztási szövetkezeteknek csaknem kétszáz állandó és negyven ideiglenes zöldség-gyümölcs- felvásárló telepük van. Számuk nagyjából elegendő, hiszen a jelenlegi mennyiségnek másfél, kétszeresét is képesek lennének átvenni, felszerelésük azonban korszerűsítésre szorul. Martus Gyula MESZÖV-szaktanácsadó A város ellátását segítik A fogyasztók zöldségellátása a kereskedelem mindennapi gondjai közé tartozik. Tudják ezt a kecskeméti Egyesült Szakszövetkezet vezetői is. Ezért elhatározták, hogy a jelenlegi 20 hektáros zöldségjermő terülgtükeL.a .tervidőszak végéig 50 hektárra növelik. Ezzel jelentősen,.enyhítenek majd a város ellátásának gondjain. — Tervünk megvalósításához nagy segítséget nyújt a kedvező állami támogatás — mondja Faragó László főagronómus. — Az idén félmillió forint vissza nem térítendő hitelt kaptunk, amit gépvásárlására fordítottunk. Az időjárás azonban sok veszteséget okozott. A nyolc hektáron termesztett dinnyénket jég- és homokverés érte, így a tervezett ezer mázsával szemben csak kilencven mázsát tudtunk értékesíteni. A terméskiesést másodvetésű káposztafélékkel próbáljuk ellensúlyozni, ha a prita- minpaprika sem fagyna el, és paradicsomot is időben be tudnánk takarítani, akkor talán nem lenne jelentősebb veszteség. — Jövőre hány hektárral növelik a termőterületet? — Mintegy öt-tíz hektárral, ahogy a fejlesztési alapunkból telik majd. Később szeretnénk egy kisebb méretű üvegházat is építeni, mert a palántanevelés egyre nehezebb korszerűtlen melegágyakban. Ma már munkaerőt sem nagyon kapni. Terveinkben szerepel fóliaházak létesítése is, amivel jelentősen növelhetnénk zöldségtermesztésünket. — És az öntözés? — Ez nem gond. Már a korábbi években hét nagy vízhozamú csőkutat fúrtunk, melyekkel a tervezett ötven hektáron is öntözni tudunk majd. A nyáron is éjjel-nappal üzemeltettük az esőztető berendezéseinket. A tagságot is arra ösztönözzük, hogy azokon a területeken, ahol jelenleg gabonaféléket termelnek, térjenek át az olyan zöldségfélékre, amelyeknek termelése nagyüzemi körülmények között még nem lehetséges. Műtrágyával, szaporítóanyaggal látjuk el őket, szakmai szempontból pedig agronómus irányítja termelésüket. A szakszövetkezetben az idén várhatóan harminc vagon zöldséget termelnek, de jövőre még ennél is többet szeretnének. A lehetőségek adottak és valószínű, hogy terveiket sikerül valóra váltani. B. Z. Létszámnövelő vadgazdálkodás • Akikkel beszélgettem; Szalai Balázs, Csiga Árpád, és Gömöri László. (Szilágyi Mihály felvétele.)
