Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-20 / 248. szám
1976. október 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Szervezeti egység - politikai erő A kis létszámú alapszervezetek helyzete n Tulájdonképpen már az • alacsony létszámú alap- szervezetek helyzetének értékelése is határozotton felhívja a figyelmet arra, hogy jellegét tekintve és azonbelül egyedileg vizsgálva is más és más problémákkal találjuk magunkat szembe; Ezért a feladatokat illetően sem lehet azonos eljárást alkalmazni. Külön vizsgálandó - például a községi alapszervezetek szervezeti egységének megteremtése. Ezen túlmenően míg egyes esetekben alapszervezetek megszüntetésere kell intézkedést tenni, addig más esetben az alapszervezet céltudatos és tervszerű pártépítő munkával, a káderhelyzet javításával, nagyobb segítséggel szervezetileg és politikailag megerősíthető. A feladatok kidolgozásának és végrehajtásának igen lényeges vonása, hogy azt a pártmunka normális folyamatában kell elvégezni, kerülve minden idényszerűséget, kapkodást és esetleges újabb formális megoldásokat. A pártmunka gyakorlata, illetve hatékonysága szempontjából soha nem volt jó hatású az olyan megoldás, amely oda-vissza szervezéssel akarta helyettesíteni a folyamatos, céltudatos politikai munkát. A szervezeti erő összpontosítása és ezzel a kommunisták akcióképességének növelése több irányú munkát, megfelelő politikai mérlegelést, felelős döntést, a végrehajtásban pedig az érintett kommunisták egyetértését, tevékeny közreműködését igényli. Ebből indul ki a KB titkárságának augusztus 30-i állásfoglalása is. A politikai feltételek mérlegelésekor mindenekelőtt azt szükséges vizsgálat tárgyává tenni, hogy az adott alapszervezet a párt politikájának érvényesítése szempontjából milyen társadalmipolitikai környezetben működik, valamint, hogy van-e reális lehetősége annak, hogy feladatát ellássa. A szervezeti feltételek elemzése során figyelembe véve az adott gazdasági, közigazgatási, hivatali, intézményi egységek belső viszonyait (az irányítási struktúra, döntési fórumok stb.) azt kell mindenekelőtt eldönteni, hogy mely egységben célszerű alapszervezetet és mely egységben pártcsoportot működtetni. A cél tehát az, hogy az alapszervezetek indokolt összevonásával megteremtsük az olyan nagyobb politikai szervezeti egységet, mely nagyobbb politikai súly- lyal, hatásfokkal és kedvezőbb feltételekkel képes feladatát ellátni, és ennek érdekében jobban igazodik az üzem, intézmény stb. felépítéséhez. A titkárság határozata külön is kitér arra, hogy az ösz- szevonások lehetőleg ne érintsék a közös talnácsú községek társközségeinek alapszervezeteit, ha azok egyébkén megfelelő segítséggel el tudják látni feladataikat. Az alapszervezetek összevonásakor is lehetőleg biztosítani kell, hogy pártcsoportok maradjanak azokon a helyeken, amelyeken az alapszervek megszűnnek. A kongresszusi határozat helyes értelmezéséből, a KB-titkárság augusztus 30-i állásfoglalásából egyértelműen következnek a helyi céltudatos intézkedések a továbbra ia megmaradó alacsony létszámú alapszervezetek működési feltételeinek folyamatos javítására. A szemléletben és a gyakorlatban egyaránt elsősorban abban kell rendet teremteni, hogy ezek a alapszervek ne legyenek magukra hagyatva, a politikai- szervezeti munka perifériájára szorítva. Célszerű, ha az irányításukat végző pártszervek minden jelentősebb feladat végrehajtásának megszervezése során külön is mérlegelik, hogy milyen megkülönböztetett segítséget kell adni számukra ahhoz, hogy a többi alapszervezettel azonos módon tudják ellátni tennivalóikat. Párttagságunk az alacsony létszámú aldpszervezetekben is figyelemre méltó észrevételeket és javaslatokat tett a politikai, szervezeti munka javítására a! tagsági könyvek cseréje alkalmával, megtartott személyes beszélgetéseken, értékelő taggyűléseken. Ezek összegezésére, gondos tanulmányozására és megvalósításuk haladéktalan megszervezésére minden lehetőségünk megvan. Azonban az alapszervezetek megszüntetése, vagyis összevonása, pontosabban szólva a párttagság ezzel járó átjelentése, a tagsági könyvek most folyó cseréjében jelentős zavarokat okozna. Ezért a titkárság úgy foglalt állást, hogy ahol ez indokolt, a? összevonás a tagkönyvcsere befejezése után — vagyis 1977. első felében az illetékes irányító szervek előzetes jóváhagyásával megfelelő irányításával és ellenőrzésével kezdődjön meg. Dr. Latos István KB PTO alosztályvezetője Autóval esőben A három napig tartó esőzéssel egyidejűleg több mint harminc közúti baleset történt. Ezek közül nem egy halálos, súlyos sérüléssel járt. A gépjárművezetők többsége — sajnos — hajlamos a balesetek bekövetkezésekor, vagy hallatán egyedül és kizárólag az időjárást okolni a szerencsétlenségekért, holott mindenki tudja, hogy a nedves, síkos úttest a gépjárművezetőtől más vezetési technikát, rendkívüli óvatosságot követel. Miről van szó? Az aszfalt, illetőleg a beton burkolatú utak felületén teljes egészében nem folyik le a víz, s a gépkocsi kerekei, illetve az út szilárd burkolata között, a gumiabroncs tapadási felületén bizonyos sebességnél úgynevezett filmréteg képződik. Nos, ha ilyen esetben fékez, vagy kanyarban rosszul választja meg a kocsi sebességét, a jármű ezen a filmrétegen megcsúszik, kormányozhatatlanná válik, menthetetlenül az árokba borul, fának ütközik. Mire kell tehát vigyáznia a gépjármű vezetőjének? Nedves, síkos úttesten olyan gumiabronccsal kell közlekedni, amelyeknek futófelülete nem kopott, a barázdák elég mélyek. Ez csak egy feltétel. Ennél is nagyobb körültekintést kíván a sebesség megválasztása. Az igaz, hogy országúton, személygépkocsival 100 kilométeres sebességgel lehet haladni, de ez a maximum. Ezt a sebességet az optimális útviszonyokhoz szabták. Amikor az út nedves, olyan sebességgel kell haladni, hogy az említett filmréteg ne jöhessen létre a gumiabroncsok és az úttest között. Ezt minden gépjárművezetőnek éreznie kell, erre külön előírás nincs. A harmadik ilyen dolog az úgynevezett kanyartechnika. Esős időben különösen fontos, hogy a kanyarok előtt — legyen az éles vagy enyhe —, ne fékezéssel, hanem gázadagolással csökkentsük a sebességet, s a kanyarba enyhe gázzal menjünk bele. Ennek ellenére is előfordulhat, hogy a gépjármű megcsúszik. A balesetek zöme éppen azért következett be, mert egy-egy ilyen megcsúszás alkalmával" a vezető hirtelen a fékbe taposott, rángatni kezdte a volánt, amely természetesen — éppen a gépkocsi mozgásának fizikai tulajdonsága miatt — nem engedelmeskedett. Megcsúszás esetén a csúszás irányába kell óvatosan kormányozni a járművet, meg kell szüntetni a gázadagolást, ezzel a jármű motorja fékezi le a sebességet, s mikor már lelassult, enyhe kormánymozdulattal visz- sza lehet térni a menetirány szerinti jobb oldalra. (Itt hívnánk fel a figyelmet arra, hogy a kétütemű motoroknál a szabadon- futó kikapcsolása nem teszi lehetővé a motorfék alkalmazását.) A síkos, csúszós út — nem tagadjuk — önmagában is veszélyes. De az óvatos járművezető az ilyen úton is céljához érkezik. Legyünk tehát elővigyázatosak. Gémes Gábor Nemcsak jogok, kötelességek is vannak... Ifjúsági parlament a megyei bíróságon Együttesen tartottak ifjúsági parlamentet a közeli napokban Kecskeméten, a megye bíróságainál, az ügyvédi munkaközösségekben dolgozó fiatal bírák, fogalmazók, ügyvédek, ügyvédjelöltek, adminisztrátorok, előadók, akik a megyei bíróság dísztermében jöttek össze. A résztvevők már előre, írásban megkapták azt a beszámolót, amely részletesen elemezte, hogy az e területen dolgozó fiatalok érdekében, a munkakörülmények javítása, a szakmai és általános műveltség emelése, az ideológiai képzés folyamatossága, az anyagi megbecsülés javítása érdekében tett a bíróság és az ügyvédség vezetése. Az írásos beszámolót dr. Greiner József, a megyei bíróság elnöke és dr. Juhász Tibor, a Kecskeméti Ügyvédi Kamara elnöke egészítette ki. Dr. Varga Miklós, aki a bírósági KISZ-alapszervezet megbízásából az ifjúsági parlament levezető elnöke volt, köszöntötte a résztvevőket, közöttük dr. Pos- váncz Lászlót, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, dr. László Jenőt, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetőjét és Fülöp Gyulát, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkárát. Ezután kérte a fiatalokat, hogy mondják el véleményüket, javaslatukat, észrevételüket. Nem kellett biztatni a fiatalokat. Hamarosan kiderült, hogy jól ismerik munkájukat, alaposan tanulmányozták a beszámolót, amelyet valamennyien jónak, reálisnak, az eredményeket és a még meglevő hiányosságokat egyaránt tartalmazónak ítélték meg. Ez azonban nem jelentette, hogy nincs hozzáfűzni, kiegészíteni való. Dr. Buzinkat Zoltán, a megyei bíróság hivatásos pártfogója például arról beszélt felszólalásában, hogy ő elsősorban a kötelességek oldaláról kíván foglalkozni a bíróságokon, ügyvédi munkaközösségekben dolgozó fiatalokkal. Igaz, a KlSZ-szervezet- ről kedvező képet mutat a beszámoló — mondta —, de többre van szükség, hiszen tapasztalható passzivitás a KlSZ-munká- ban, közéleti tevékenységben, a társadalmi munkában. Pedig a bíró, az ügyvéd olyan ember, aki naponta több ügyféllel találkozik, beszél, tehát bizonyos mértékig közéleti tevékenységet folytat, s mint ilyennek elsősorban a kötelességekkel kell tisztában lennie. Dr. Gyapjas Mária, járásbírósági bíró, a bírósági KlSZ-alapszer- vezet titkára felhívta a figyelmet az ifjúsági mozgalom IX. kongresszusának határozataira, arra, hogy többet kell tenni az ott megfogalmazott célok eléréséért, a határozatnak az értelmiségi ifjúságra érvényes része végrehajtásáért. Foglalkozott az önművelés fontosságával, az aktív szervezeti élet nyújtotta lehetőségekkel és e lehetőségek kihasználásának szükségességével. Dr. Varga Miklósné, a Kiskunfélegyházi Városi Bíróság bírája elmondta, hogy véleménye szerint javítani kell a fogalmazóképpen, azt gyakorlataiasabbá, a mindennapi munkához közelítővé kell tenni. Jó lenne — mondta —, ha a fiatal bírák több konzultációs lehetőséget kapnának a bíróságok vezetőitől, a tapasztalt kollégáktól. Beszélt arról a ta• A résztvevők egy csoportja. (Tóth Sándor (elvételei.) menten fogják képviselni Bács- védi munkaközösségeinél dolgozó Kiskun megye bíróságainál, ügy- fiatalok érdekeit. Gál Sándor pasztalatáról, hogy mit jelent a modern technika alkalmazása a tárgyalásokon. Kiemelte — amivel a beszámoló is foglalkozott —, hogy például sokan idegenkednek a magnetofon használatától, pedig az gyorsabbá, kényelmesebbé teszi a bíró munkáját. Marosi Aranka megyei bírósági előadó — mintha csak erre válaszolt volna — azt kérte, hogy a bírák jobban működjenek együtt az előadókkal, a gépírókkal, mert nem egyszer szinte lehetetlen megállapítani a magnetofonszalagról, hogy mit kell leírni és mi maradhat el. Vígh Gáborné, a Kiskunhálasi Járásbíróság előadója a gyermekgondozási segélyen levő édesanyák nevében elmondta, hogy a három év hosszú idő. Igaz, hogy meghívják őket bírósági rendezvényekre, de kiesnek a gyakorlatból, sokat felejtenek, elmaradnak az új módszerektől. Kérte, hogy szervezzék meg a gyermek- gondozási segélyen levő kismamák továbbképzését, mert így a visszatéréskor nem állnának szembe egy sor szakmai problé- fnával. Érdekes és sokakat érintő problémát vetett fel Soós Ilona, a Kecskeméti Járásbíróság előadója, aki a járásbíróság elhelyezési gondjairól szólt. Elmondta, hogy szinte lehetetlen érdemi és pontos munkát végezni ott, ahol egy Szobában a bíró mellett 2—3 fogalmazó és adminisztrátor is dolgozik. Hosszú évek óta szó van arról, hogy az épületből kiköltözik a telekkönyvi hivatal, de eredmény még nincs, pedig ezzel megpldódna a sürgető gond. Sürgette a lakásépítési támogatás mértékének felemelését, mert sok fiatalnak nincs megfelelő lakása. Természetesen csupán néhány felszólalást említettünk, de ezekben feltett kérdések, amelyek valamennyi fiatalt érintenek, a közösség érdekében hangzottak el. A felszólalók kérdéseire, javaslataira és észrevételeire dr. Greiner József, illetve dr. Juhász Tibor adott választ, majd megválasztották a küldötteket, akik a magasabb szintű ifjúsági parla• Dr. Buzinkai Zoltán: — Nemcsak jogok, kötelességek is vannak ... • Soós Ilona: — Regi gond az elhelyezés. A TERÜLETI STATISZTIKÁBAN LAPOZGATVA Iparfejlesztés az Alföldön A sokgyermekesek lakásgondjai — Települési viszonyok A Területi Statisztika 5. számát lapozgatva, több, a megyét közvetlenül érdfeklő időszerű írásra bukkantunk. Ezért indokolt szót ejteni róluk. Deák Józsefné „Az Alföld iparosítása programjának eredményei a IV. ötéves terv időszakában” című tanulmányában bőségesen szolgáltat adatokat a megye iparának helyzetéről és fejlődéséről. Jelzi, hogy az alföldi megyékben az ipar fejlettségi szintje alacsony volt, 1970-ben az ország ipari keresőinek a hat megye csupán 18,8 százalékát foglalkoztatta, szemben az itt élő lakosság 29 százalékos arányával. Bács-Kiskunban a nők foglalkoztatottsága meghaladta az alföldi megyékét, sőt az országos átlagot is. (43,9 százalékkal szemben 49,2 százalék). A szocialista iparban foglalkoztatottak tízezer lakosra jutó száma 1970-ben 1104 fő, 1975-ben 1212, ami a hat megye közül az ötödik helynek felel meg. (Legalacsonyabb Szabolcs-Szatmár- ban 835.) A IV. ötéves tervidőszakban a hat alföldi megyében ipari beruházásra 36 milliárd forintot fordítottak, 65 százalékkal többet, mint az előző öt évben. Bár a növekedés számottevő, nivel- lálódási folyamatról azonban mégsem beszélhetünk. Sőt az átlaghoz képest a színvonal-különbségek tovább növekedtek. Bács-Kiskunban az országos ipari beruházási értékből 2,1 százalékkal részesedett, szemben Csongrád megye 4.6 százalékával. Egy lakosra vetítve a beruházás mértékét, ez az országos átlagnak mindössze 39,4 százalékát teszi ki. □ □ □ Dr. Vastagh Gyula „A több- gyermekes családok lakáshelyzete Bács-Kiskun megyében” című értekezésében egészen közel hozza az olvasóhoz eme nagyon fontos társadalmi problémákon belül a többgyermekes családok gondját. Hangsúlyozva azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a megye párt- és állami, valamint társadalmi szervei kifejtenek a nyomasztó teher megszüntetése érdekében, pontos adatokkal igazolja a mai állapotokat. Jelzi, hogy az utóbbi időben szembetűnő eltolódás következett be a családnagyság szerkezetében. Az 1976-ra vonatkozó adatok szerint a megyében levő 166 ezer családból gyermek nélküli 35 ezer, egygyermekes 36 ezer, kétgyermekes 22 ezer, három- és többgyermekes IX ezer, azaz a családok számának hét százaléka. (Az 1949. évi 21 százalékos arány harmadára mérséklődött.) A tennivaló tehát az, hogy nagy- családosok igényjogosult hánya-- dának megfelelő lakáskörülményeket biztosítson a megye társadalma. Ez elsősorban a városokra hárít kötelezettséget, arról a közismert nehezítő körülményről nem szólva, hogy a nyilvántartott lakásigények száma igen magas. (Kecskemét, 6741, Baja 1694, Kiskunhalas 1502, Kiskunfélegyháza 1250 stb.) Ebben az évben a megyében összesen 709, ezen belül a hat városban összesen 527 nagycsalád lakásigényét tartották nyilván. (Ez az összes igény 4,3 százalékát teszi ki.) A tanulmány szerint ez az arány eltérően alakul az egyes városokban: viszonylag kisebb Kalocsán és Kecskeméten, nagyobb Kiskőrösön és Kiskunfélegyházán. Mindehhez még azt is szükséges tudni, hogy jelentős azok száma, akik lakásigénylést nem nyújtottak be, annak ellenére, hogy lakásuk sem minőségileg, sem jogos igényük szerint nem kielégítő. Tehát a többgyermekes ősa- ládok valóságos lakáshelyzete kedvezőtlenebb a hivatalosan ismertnél. □ □ □ A szám bevezető tanulmányát dr. Kőszegfalvi György „Településhálózatunk fejlesztésének néhány kérdése” címmel szerezte. Ezt az egész politikai életünket rangosán foglalkoztató kérdést a szerző méltő színvonalon és az érdeklődő számára közérthetően tárgyalja. Erénye, hogy a téma elméleti tisztázásával együtt gyakorlati kérdésekkel is foglalkozik. Ügyszólván definiálja a település, illetve településhálózat-fejlesztés kapcsolatát, viszonyát a társadalmi-gazdasági folyamatokkal, mint objektív törvényszerűséggel. „E törvény- szerűség sajátosságainak, meghatározó kritériumainak sokoldalú feltárása és tudatos fel- használása a tervszerű település-, illetve településhálózat-fejlesztés alapvető kérdése. Csak ennek ismeretében tűzhetők ki helyesen mindenben azok a feladatok, amelyek a múltból örökölt, aránytalan struktúrájú települési viszonyainknak, és ezzel ösz- szefüggésben azok infrastrukturális ellátási viszonyainak a társadalmi-gazdasági fejlődés követelményeivel összhangban álló fokozatos átalakítását és korszerűsítését elősegíthetik.”-r —I Módosították a képesítés nélküli pedagógusok bérezését Az oktatási, valamint a munkaügyi miniszter együttes utasításban módosította a képesítés nélküli pedagógusok bérezéséről szóló 1971-es jogszabályt. Eszerint lehetővé vált, hogy az alsó- és a középfokú oktatási intézményekben dolgozó képesítés nélküliek bérét — 1976. szeptember 1-től — 1450— 1900 forint között állapítsák meg. Deregán Gábor, az MTI hírma. gyarázója írja: Az előzmények közé tartozik, hogy a kormány 1976 január 1- 1 öl felemelte az óvodai dolgozók bérét, s a végrehajtási utasítás lehetővé tette, hogy a képesítés nélküli óvónők törzsfizetése ne maradjon 1600 forint alatt. A munkáltatók általában éltek ezzel a lehetőséggel, és a képesítés nélküli óvónők törzsfizetését 1600—1900 forintban határozták meg. Egy márciusban megjelent miniszteri utasítás a képesítés nélküli, pályakezdő pedagógusok munkabéréről intézkedett. Ettől kezdve minden képesítés nélküli pedagógus törzsfizetése elérhette az 1400 forintot. A tanítói és tanári munkakört betöltő képesítés nélküli pedagógusok esetében azonban a munkáltatók többsége nem élt ezzel a lehe* tőséggel. Így érthető, hogy feszültség keletkezett az óvónők és a többi -pedagógus között és a feszültség feloldása általános igénnyé vált. Más szempontból is indokolt volt a most megjelent intézkedés. A pedagógushiány évek óta nem szűnő gond, és az iskolai munkahelyek képesítés nélküliekkel való betöltése ma még szükségszerű. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a képesítés nélküliek túlnyomó többsége a szakképzettség hiányából adódó hátrányokat fokozott szorgalommal, igyekezettel ellensúlyozza, és munka melletti tanulással megszerzi képesítését. Az új rendelkezés módot ad arra, hogy alapbérük arányban legyen munkájukkal, erőfeszítéseikkel, és összhangba kerüljön más munkaterületek dolgozóinak bérével. Az Oktatási Minisztériumnak az utasítás végrehajtását segítő, a Munkaügyi, a Pénzügyminisztériummal, és a Pedagógusok Szakszervezetével egyetértésben kiadott rendelkezése kimondja, hogy 1976. szeptembíí 1-től a képesítés nélküli pedagógus munkabére sehol sem lehet kevesebb 1450 forintnál. A minisztérium külön is hangsúlyozza, hogy kezdő bérként nemcsak a legalacsonybab összeg fizethető, célszerű ezt legalább 1000 forintban megállapítani. A béralapot a bérgazdálkodó szervnél, illetve a megyei tanácsoknál képzett tartalékból kell biztosítani. Mivel voltaképpen minden álláshelyet képesített pedagógussal kellene betölteni, a szükséges béralap minden esetben rendelkezésre áll. Valahányszor képesítés nélküli pedagógust alkalmaznak képesített helyett, a bérkülönbséget tartalékba vonják. A törzsfizetés megállapításánál változatlanul meghatározott szerepe van a végzett munkának. Az új rendeletet á munka- viszonyban álló de jelenleg szülési, vagy gyermekgondozási szabadságon levő pedagógusok esetében is alkalmazni kell. Törzsfizetésüket 1976. szemptember 1-i hatállyal úgy kell megállapítani, mintha nem lennének távol a munkahelyüktől. A béremelés — számukra jelenleg így csupán eszmei — előnyét a pedagógus-anyák munkábaállásuk után élvezhetik. (MTI)
