Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-19 / 247. szám
1976. október 19. • PETŐFI NÉPE • 5 JÁTSSZUNK EGYÜTT A GYEREKEKKEL • A hurrikán által a mesék világába röpített Dorka és társai; a szívért útra keit bádogember, a bátorságra vágyó oroszlán, az észt kereső madárijesztő a smaragd város kötelező viseletével, a zöld szemüveggel. így fogalmaz a „hivatal” MAI TÉMÁNK Ezrek a képek előtt Nemrégiben zajlott le a képzőművészeti világhét. Az ország egész területén a legkülönfélébb módon igyekeztek a szervezők a szép kedvelőinek örömet szerezni. Hogy ez mennyire sikerült, annak a lemé- rése, számbavétele rendkívül nehéz lenne — ha egyáltalán meg lehetne csinálni. Am az mindenesetre nyilvánvalóvá lett, hogy a legjobb értelemben vett kampány hasznos volt, sokfajta hatását talán nem is tudnánk eltúlozni. Az illetékesek több helyen is megpróbálták a képzőművészeti világhét után összegezni a tanulságokat, a tapasztalatokat. Amikor legutóbb például Baján já/rtunk, három olyan emberrel beszéltünk, akik igazán illetékesnek számítanak az ilyen és hasonló témakörökben. Bánáti Tibor művelődésiköz- pont-igazgató. B. Mikii Ferenc festőművész, a Rudnay Gyula Képzőmű- , vész Kör vezetője és Tóth- Pál Zoltán könyvtárigazgató lelkesen szólott a városban lezajlott esemény- sorozatról. Elmondták, hogy szerintük minden eddiginél nagyobb érdeklődés mutatkozott a képzőművészeti alkotások, a művészeti alkotó munka iránt. Több volt a kiállítások száma is az eddigieknél. A Finomposztó Vállalatnál B. Mikii Ferenc mutatta be müveit. Mintegy másfél ezer látogatója volt az olajképekből rendezett tárlatnak. Az éjszakai műszakban dolgozók s egyes szocialista brigádok tagjai kérték a kiállítás meghozz- szabbitását. A lelkes bejegyzések a vendégkönyvben arról árulkodnak, hogy nem maradtak hatástalanok a bemutatott képek. Klossy Irén a Kismotor- és Gépgyárban, Kun István a Ganz bajai gyárában, Weintrager Adolf az Épület Asztalosipari Vállalatnál, Kovács László a Fegyveres Erők Klubjában mutatta be kiállítás keretében alkotása- állitás keretében alkotásait. Oj vonása volt a képzőművészeti világhét bajai programjának, hogy egyes iskolákból csoportosan ellátogattak a diákok a munkahelyekre. Ez kettős haszonnal járt: közelebbről ismerkedtek a fiatalok a művészettel, s kapcsolatba kerültek a gyárakkal, vállalatokkal is. Leendő szakmunkások is felkeresték a munkahelyi tárlatokat. Egyetlen Két alatt legalább tízezer látogatója volt a kiállításoknak. Ügy hisszük, ehhez a tényhez különösebben nem kell semmiféle kommentár. . V. M. Az Óz Kecskeméten Alig másfél héttel a Stuart Mária premierje után a kecskeméti Katona József Színházban újabb bemutatót tartottak. A város és a megye gyermekközönségét Baum—Schwajda— Tamássy: Öz, a nagy varázsló című mesejátékával örvendeztette meg a társulat. Ez a „megörvendeztetés” minden tekintetben valóságos nézőtéri elismerést jelentett, mert az utóbbi évek legszínvonalasabb és az iskoláskorú közönség igényeihez, felfogóképességéhez, sajátos világához legjobban illeszkedő előadást láthattunk a megyeszékhelyen. Közrejátszik ebben maga a mesejáték szövege, a nemes erényeket tanúsító rendezés, illetve a felszabadult, színes alakítások révén a színészek szinte mindegyike is. Nézzük először is a darabot, amely nem bővelkedik ugyan semmiféle igényesebb költőiség- ben, nem táplálkozik sajátos gazdagságú népmeséi világból, sőt a történet szereplői sem különösebben érdekesek. A színpadi játék gazdag változatossággal azonban mindezek ellenére meg tudja mozgatni a gyermekek fantáziáját és mindvégig képes lekötni érdeklődésüket. A rövid és egyszerű jelenetek, a váltakozó színhelyek, a jelmeztervezői képzeletet magával ragadó figurák és a díszletezés lehetőségei mind mind azt példázzák, hogy csak az ifjúság életkori adottságaihoz jól igazodó színpadi-dramaturgiai játék lehet sikeres. A bemutató a kecskeméti és a kaposvári társulat tavaly megkezdődött sikeres együttműködésén alapult. Az Oz, a nagy varázslót a múlt évben játszót, ták a Csiki Gergely színházban és Babarczy László rendező, Pa tier Gyula díszlet- és jelmeztervező közreműködésével az ott sikerre vitt produkciót hozta el magával. Az eredetivel azonos módon felépített díszletek között kecskeméti színészek játszottak, a kaposvári jelmezekhez hasonló, sok esetben azonos maszkokban. A színészek és a közönség között talán sehol nem olyan szoros a kapcsolat, mint a gyermekszínházakban. A vontatott jelenetek, a túlírt párbeszédek kritikáját a nézőtérről nyomban meginduló mocorgással természetes módon adják tudtul a fiatalok, rokonszenvüket vagy nemtetszésüket is hangosan jelzik. A kecskeméti előadás sikerének egyik titka az, hogy a rendezés nagyon tudatosan és célszerűen épített a gyerekek közreműködésére, aktivitására, sőt attól sem riadt vissza, hogy cselekvőén is bevonja őket a játékba. Az elaludt Gyáva oroszlán „közös” erővel való megmozdítása a színpadon az előadás legforróbb pillanatait jelentette. A gyermekek szellemi érdeklődését a megelevenedett mesevilág, elsősorban a maszkok, a jelmezek, illetve a fény- és hanghatások kapcsolták az előadáshoz. A díszletekről ugyanez kevésbé mondható el, mert például az öz varázslói tróntermébe vezető tükrös folyosó különleges optikai hatása a nézőtér nagy részéről egyszerűen nem volt érzékelhető. Feledtették viszont ezt a kitűnő ötletek; a szárnyas majmok repülő tömege, a gonosz boszorkány függöny-palástja, a gömbalakú emberkék és a színházi varázslás sok más trükkje, fogása. A szereplőkről csak annyit, hogy valamennyien felszabadultan és szemmel láthatóan örömmel, igényesen játszottak. A most bemutatkozó Vándor Éva személyében egy bájos és érzékeny fiatal színésznőt ismerhettünk meg. Társai, akik ugyancsak jó játékkal hálálták meg a gyermekek lelkesedését: Jablon- kay Mari (Jó boszorkány), Torma István (Totó kutya), Trokán Péter (madárijesztő), Lakky József (öz), Hídvégi Miklós (Gyáva oroszlán), a higanyos mozgású Neuman Gábor (Szárnyas majmok királya), és Vándorfi László (kulcsár). Mindnyájukról elmondható, hogy maszkjaikban megtalálták az alakok sajátságos és jellemző mozgását és lelket tudtak lehelni a figurákba. Pavlovits Miklós A hivatalos nyelv szókincsének megtárgyalása után ismerkedjünk meg a hivatalos fogalmazással is. Hiszen a hivatalos nyelvnek a köznyelvtől távol állásában, rideg szakmaiságában nemcsak a szókincsnek, hanem a mondatszerkesztésnek is jeleni tős szerepe van. Tehát nézzük, hogyan is fogalmaz a „hivatal”. Kezdjük egy zavaros mondattal! ,/Az államhatár nemcsak a felszínen, hanem az arra merőleges síkban elhelyezkedő föld felszíne alatti és légtérre is érvényes”. Ennek alapján csak sejtjük, hogy mi az államhatár, de egyszeri olvasás után senki sem tudná ezt ugyanígy elmondani. Már az is furcsa, hogy az államhatár érvényesül. Az egész mondatot át- és egyszerűbbre fogalmazva így mondhatjuk: „Az államhatár a föld felszíne alá és a légtérre is kiterjed (esetleg, érvényes, vonatkozik). Máskor meg képzavar teszi nevetségesen érthetetlenné a mondatot. Ha képpel fejezzük ki magunkat, a kép és a képpel kifejezett jelenség között kapcsolatnak kell lennie. Ezt a kapcsolatot nem találjuk a következő mondatban: „Az utóbbi években kidomborodott és fokozott szerepet kapott a vegyipar súlya az egész népgazdaságban.” A súly Itt képletes: a vegyipar fontosságáról, jelentőségéről van szó. A súly nem szokott kidomborodni. A szószaporítás a pongyola stílusból és a túlzott pontosko- dásból egyaránt eredhet, és nagyképűség, fontoskodás is lehet belőle. Ilyen mondatra gondolunk: „Kérjük azért, hogy tegye majd lehetővé Igazolvánnyal ellátott dolgozónknak a lakásba történő bejutását." Egyszerűbben, rövidebben, szószaporítás és fontoskodás nélkül: „Kérjük tehát, hogy igazolványt felmutató dolgozónkat engedje be a lakásába.” Ilyen fontoskodó mondat ez is: „A tudományos és a műszaki fejlesztési feladatok elsődleges súllyal kerülnek a szocializmus építésének előterébe.” Mennyivel egyszerűbb, és nem is vész el u szóáradatban a lényeg, ha így mondjuk: „A tudományos és a műszaki fejlesztés a szocializmus építésében elsőrendű feladat.” A szószaporításnak ellenkező véglete a szűkszavúság, amely a közlést homályossá, kétértelművé vagy esetleg teljesen értelmetlenné teszi. A következő mondatban: „A vitás földtulajdoni és használati viszonyok rendezése után állami tulajdonban maradt vagy vett földterületet állami tartalékföldnek nevezzük” — nem világos, hogy ki vette a földterületet. De nem lenne kételyünk, ha „állami tulajdonban maradt vagy ilyen tulajdonba veit földterületről” szólna a meghatározás. Az érthetetlenségig bonyolított mondatszerkesztés a legtöbbet említett kifogások közé tartozik. Próbáljuk megérteni a következő mondatot! „A termelőszövetkezet megalakulását a belépési nyilatkozattal jelentkezők részvételével tartott alakuló termelőszövetkezeti közgyűlésen, legalább 15 alapító tagjának szavazatával — ha a szükséges földterület és induló vagyon rendelkezésre áll — lehet elhatározni, amelynek döntenie kell még... stb”. Miről is van szó? Arról, hogyan lehet elhatározni a termelőszövetkezet megalakulását. Már az sem szerencsés, hogy a mondat dőlt betűvel szedett részei messze esnek egymástól. Közérthetően tehát így lehetne megfogalmazni a mondatot: „A termelőszövetkezet megalakulását közgyűlésen lehet elhatározni, ha legalább 15, belépési nyilatkozattal jelentkező alapító tag megszavazza, és megvan a szükséges földterület, valamint az induló vagyon is.” És végül a rideg, udvariatlan, néha fölényeskedő, sőt fenyegető hangra is sok példát lehetne idézni, de most csak ezt az egy példát említjük: „Felszólítjuk, hogy 15 forint adóhátralékát 8 nap alatt egyenlítse ki; ellenkező esetben ...” (és következik a fenyegetés: a végrehajtás emlegetése). Pedig ez volt az első felszólítás. Mennyivel udvariasabb, emberibb lenne ezt így közölni: Felhívjuk (vagy: felszólítjuk) Ont, szíveskedjék 15 forint adóhátralékát 8 napon belül befizetni (vagy: kiegyenlíteni). A végrehajtással még nem kell fenyegetőzni, hiszen lehet, hogy az illető csak feledékenységből nem fizetett. Kiss István • Nagy sikert arattak a nézőtéren a szárnyas majmok; a darab hősei segítségükkel röpülték át a távolságokat. HÓKUSZ-PÓKUSZ” CSODABOLT tr Repülnek a kártyák, lebegnek a kendők, eltűnnek a golyók. A gyermekek, a felnőttek itt egyaránt örömmel játszanak. A bűvészbolt már hét éve nyitva áll Budapesten a hivatásos és amatőr bűvészek, valamint a gyerekek előtt. (MTl-fotó — U Pólya Zoltán V — KS) (73.) Ügy elkenődtem, hogy kirángattam a szekrény fenekéből a bőröndöt, és elkezdtem belehányni a cuccaimat, és káromkodtam, hogy én most úgy elhúzom a csíkot, mintha sose lettem volna ott. Aztán dögöljön meg mindenki Tarhosréven, poshadja- nak meg a saját levükben, majd küldök gyásztáviratot a temetésükre. De engem a mozgás mindig a helyemre rak. Amíg dobáltam bele a bőröndbe az ingeimet meg a gatyáimat, mindig észre- tértem lassan. Vagyis a normálisabb agyam közölte a dilis agyammal, hogy álljon meg a menet, apát nem hagyhatom egyedül, hiszen éppen elég nagy pofon volt apának az is, hogy anya otthagyott minket. Ilyenkor aztán krákogtam néhányat, ittam egy pohár pocsék vizet, és elkezdtem visszapakolni a szekrénybe a cuccaimat Tamara persze nem Tarhosréven senyved, és nem olyan élet- fogytiglanos a lelkiállapota, mint az enyém volt abban az undor kégliben Tarhosréven. De egyedül kóvályogni egy üres lakásban, ez mégiscsak nem azonos a kéjmámorral. Most aztán ezzel a fenti naplózással klasszul betettem a hangulatomnak. Adtam a pofámra, önkéntes alapon. Legfőbb ideje, hogy kitaszigáljam magamat a többiek közé, beülni a sorba a tábortűznél, társulni a dalnokokhoz, akik vacsoraosztásig meg akarják tanulni a kubaiaktól vagy a chileiektől a Guantanamerát (több szólamban). Jól elrakom a sportszatyrom aljába a naplómat, mert az egyik srác (Tomaji a III/a-ból) tegnap már kiszúrta, 'hogy mindennap írásbelizek magamban, és cukkolt is, hogy mi van, nyugalmazott De Gaulle-nak képzelem magam, hogy máris az emlékirataimat firkálom. Nem álltam le, hogy folytassuk a témát. Inkább kifejtettem számára eredeti elméletemet a lábmosás társadalmi hasznosságáról, vagyis kísérletet tettem a meggyőzésére, hogy ha néha megmosná a lábát (például szappannal. amit hajlandó vagyok kölcsönözni), akkor hajnalonkint minket, ennek a sátornak a lakóit, nem a szaganalizátorunk ébresztene azzal, hogy olyan lábszag van, mint az ÁBC-ben a sajtos hűtőpultnál, ahol a pálpusztait és a kvarglit tárolják. Ameddig leírtam lábszagügyi megemlékezéseimet, megint eltelt öt perc. Mert már vacsoraosztáshoz kolompolnak. (Szerb rizseshús, amit Tamara is tud főzni.) Nyomás a vályúhoz! Tamarának majd vacsora után írok. TAMARA Június 18, szerda Attila humorát külön lehet tisztelni. Egyértelműen feldobott az elplattyant testhelyzetemből. Kedves Tomka (Tamara+Szél- kisasszony)! A táborban, belül a kapu mellett találhatja meg a közönség a hüsítöautomatát. Nem a fizikum, hanem a lélek frissítésére (ugyanis, mint köztudott, a lélek attól frissül, ha indulatok nyugtalanítják). Snuki szomjas, amely állapotból olyan következtetést von le, hogy inni kellene egy pohár jó hideg valamit. A hüsltőautomata fölső bedobónyílása mellett szöveg: „Szikvíz — dobjon be 1 db 50 fillérest!' Snuki bedobja az ötvenfil- lérest. Az automata benveli a pénzt, berreg egy sort, aztán elhallgat. Nem jön ki belőle se pohár, se szóda. Snuki értelmezi a helyzetet, de szomjas. A középső bedobónyílás mellett szöveg: „Citromszörp — dobjon be 1 db 1 forintost!” Snuki bedobja a forintot. A gép benyeli a pénzt, berreg egy sort, azután elhallgat. Se pohár, se citromszörp. Snuki értékeli a helyzetet, de még szomjasabb. A harmadik bedobónyílás mellett szöveg: „Narancslé — dobjon be 1 db 2 forintost!’ Snuki bedobja a kétforintost. Az automata benyeli a pénzt, berreg egy sort, aztán elhallgat. Se pohár, se narancslé. Snuki értelmezi a helyzetet, és tisztázza magával, hogy nincs több dobása. Elismerően fejet hajt az automata előtt: — Ügyes... — állapítja meg, de olyan hangsúllyal, amitől az automata tervezőjére és gyártójára másfél óráig jogerős csuklás jött rá valahol a távolban. Ma a fantáziám képernyőjén következetesen úgy keletkezel, hogy a hajad hátul széles kék szalaggal van összekötve. Nálad milyen a képminőség? Jankavölgy—Tábor, 75. VI. 16. Attila Tehát cáfolhatatlan, hogy van humora. És Attila még srác, tizenhét éves, vagyis még fejlődő szervezet. Aki tizenhét éves korában így tud előadni egy ilyen kis humoros sztorit, annak a srácnak van esélye, hogy később, ha már felnőtt lesz, fél medencehosszal verheti a menő humoristákat. Például a tévében a Humoristák Klubját, bár ezzel egyáltalán nem mondtam nagyot. De — sajnos? — van bennem egy olyan sejtés, hogy Attilából nem humorista lesz. Kissé álmos vagyok, mert este héttől fél tízig Ozorayéknál voltuk, és csak az előbb, fél tizenegykor értünk haza. Ozorayék otthon még szimpatikusabbak voltak, mint a múlt héten itt miná- lunk. Otthon volt a nagyobbik fiuk is. Ernő vagy Erik. Erinek becézik. A bemutatkozáskor pedig úgy mormogott, ahogy egy ti- nyonnyolc éves srác kötelezőnek tartja. Most érettségizik ezekben a napokban. Az írásbelin már túl van. Normális portréja van. Foglalkoztattam az érdeklődését. Két héttel a szóbeli után felvételizik a Műegyetemen, vízgépészetre. Vacsora után lement a kocsijukhoz, kicserélni valami megszakítót. Kérdezte, lemegyek-e vele. Mentem, de csak az előszobáig. Ott irányt változtattam, és becsempésztem magam a konyhába. Amíg a srác lent a kocsit bütykölte, én a konyhában elmostam a vacsoraedényeket. Hogy Imre és Ozoray közben odabent hadd eszmecseréljenek zavartalanul Imre külföldi kiküldetésének az esélyeiről. Abban a hiszem- ben, hogy én lent a kocsinál asz- szisztálok a srácnak. Nem vált be a tervem. Amikor visszamentem a szobába, még csak akkor kezdtek bele a témába Ozoray közölte Imrével, hogy a kenyai kiküldetésre nincs esély, viszont van más, ugyanis a vállalat az év végéig harminc darab elektronikát szállít Kuvaitba, és jövőre még többet fognak szállítani. És jövő január elsején megnyitják Kuvaitbam a vállalat szervizét is. ö — Ozoray — hétfőn reggel az exportértekezleten javasolta, hogy a kuvaiti szervi* három személyzetéből az egyik Imre legyen, mivel Imre addigra már jól fog tudni angolul. Láttam, hogy Imrére felettébb mély benyomást gyakorolt Ozoray szövege. Nem sápadt el, de majdnem. Motyogott valamit, hogy köszöni és stb. Ozoray erre nem tartott igényt. Szinte bősz*' szúsan közölte: — Világosan megmondtam az értekezleten az álláspontomat. Legyen végre elég az eddigil gyakorlatból, hogy olyanokat küldünk ki külföldre üzembe he-; lyezni és karbantartani, akik közül jó néhányan csak ugatják a szakmát, de ki kell küldeni őket, mert ennek vagy annak a valakije. Világosam megmondtam, hogy én is protezsálok, téged protezsállak, Ventus Imrét, de ez a protekció éppen azért jogos, mert végre egy olyan embert juttat ki külföldre, adott esetben Kuvaitba, aki ott nem nyaralni fog, hanem dolgozni, nóta bene, ha nem is perfekt angol, mint mások, akik állítólag perfekt beszélnek angolul, a hiányosabb angol tudását meg fogják bocsátani neki a kuvaiti üzletfeleink, amikor látják, hogy ez a fickó szervizmunkában perfekt Hát így minősítsd magad, hogy prote- zsáltalak. Remélem, eléggé hitelesen jegyeztem meg a szöveget. (Folytatjuk.)
