Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-16 / 245. szám

1 • PETŐFI NÉPE • 1976. október 16.

Kecskemétről indulva a Halasi út mindkét oldalán hosszú téglalap alakban találjuk a ja- kabszállási Népfront Szakszövetkezet területét.

Ahol Törökfái és Matkópuszta tanyái fehérlenek, tehenek legelésznek a harmatos gyepen, balról fiatal szőlőültetvények, jobbról az őszi- és kajszibarackosok, valamint körtefák sora.

Szemnek is szép látvány az épülő község, amelynek utcái kövezettek, egyre több házba vezetik be a vizet. Szorgalmas nép lakja, műveli az átlag alig két aranykoronát érő földet.

Nagy feladatok várnak az idei őszön a haltai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet tagságára. A gazdaság több mint 3700 hektár szántójából mintegy 1600 hektáron vetnek kenyérgabonát és 1200 hektárról kell betakarítani a kukoricát. Biztonságba kell helyezni több. mint 320 hektár szója, valamint 120 hektár cukorrépa termését is. Az időjárás elég szeszélyes volt az utóbbi hetekben. Van mit pótoltok. A K—700-as erőgépük két műszakban dolgozik.

Hegedűs Lajos elnökkel a határt járjuk, majd a szövetkezet központjában összegezzük a tapasztalatokat.

Az idén eltolódik a betakarítás. Későbben érik a kukorica. Jellemző. hogy a nedvességtartalma jelenleg is mintegy 10 százalékkal magasabb, mint az elmúlt év hasonló időszakában volt. Ügy látszik, a szárítónak sok dolga lesz az idén, és a betakarításnál a leszedett mennyiséget összhangba kell hoznunk a vízelvonó berendezés teljesítőképességével.

Ilyenkor, az év vége felé már számolgatnak a szövetkezetek vezetői, hogy alakul majd a gazdasági mérleg. Ebben az esztendőben ugyancsak próbára tette a mezőgazdasági nagyüzemeket az ismétlődő fagy, a nyári aszály, az egyenlőtlen csapadék.

— Nagy szerencsénk, — magyarázza az elnök —, hogy a területünk jelentős részét öntözni tudtuk. Ez mentette meg a kukoricát a tikkasztó hőség idején, ennek köszönhetjük, hogy jelentősen emelkedtek a terméseredmények. Ha összevetjük a vízfelhasználási költségeket és a terméstöbbletet, nagyon kedvező a kép. A költségek többszörösen megtérültek. Kukoricából viszonylag jó terméssel számolunk, a cukorrépából is legalább 100 mázsát hozott hektáronként az öntözés.

Majdnem ezer hektárnyi területet láttak el mesterségesen csapaSzámolgatnak - terveznek

dókkal és 2 millió 130 ezer köbméter vizet használtak fel. Az öntözésnek köszönhetően másodszor is hasznosították a földet, étkezési borsót vetettek 14 hektáron, amelyet ezekben a napokban szednek. Jól sikerült a másodve- tésű1 takarmánykáposzta, amely még decemberben is jó takarmány a tehenek számára.

Az eredmények számbavétele mellett ezekben a napokban készítik elő a jövő évi terveket is. Vezetőségi ülésen megtárgyalták az 1977. évi fejlesztési elképzeléseket. Több mint 13 millió forintot költenek különböző beruházásokra. Többek között üzemi konyhát építenek, fejlesztik, korszerűsítik az állattenyésztést. Gépvásárlásra 5 millió forintot szánnak.

Saját építőbrigádjuk van. Mivel az építési részlegük nem lesz egész évben lekötve, útépítés ügyében tárgyalnak a dunatetét- leni tanáccsal, a hartai takarék- szövetkezettel pedig felújítással kapcsolatosan.

A közös gazdaság árbevételének nagyobb részét az elmúlt esztendőben az állattenyésztés adta. A növénytermesztést is részben ennek szolgálatába állították. A gazdálkodás szerkezete a következő időszakban sem változik lényegesen. Jó módszer az összefogás más üzemekkel. Itt született meg az a közös sertéstelep, amely nemcsak az ország ellátását segíti. hanem jövedelmező a termelő- szövetkezet számára. Most újabb közös vállalkozásba kezdtek, amelynek ügyintézője az Erdei Ferenc Termelőszövetkezet. Tizenöt közös gazdaság összefogásával repülőgépet vásárolnak a szántóföldi növényvédelem korszerűsítése céljából. A megállapodás szerint 18 ezer hektár gabona vegyszerezését, műtrágyázását és egyéb növényvédelmi munkált végzi el majd a következő esztendőben a gép.

K. S.

JAKABSZAL.LAS túlsó szélén van a Népfront Szakszövetkezet központja, ami egykor gépállomás volt. A tágas, nagy udvaron találkozom az elnökkel, Nagy Bélával, éppen az előbb ellenőrizte a gyümölcs csomagolását. A palackozóból lép ki Kiás István, a párttitkár, az irodából jön Geiger Endre főkönyvelő. Mindhárman tagjai a pártnak és jó néhány esztendeje végzik közmegelégedésre felelősségteljes munkájukat. Velük beszélgetünk a szépen berendezett elnöki irodában, melynek falát számos oklevél díszíti. Közülük keltőre a legbüszkébbek, hiszen a Kiváló szakszövetkezet kitüntetésről adnak bizonyítékot.

Azt gondolná az ember, hogy nagyobb gondok nem lehelnek egy ilyen kiváló szakszövetkezetben, ahol egy^t akarnak » kommunisták és pártonkívüliek. Ahol értik egymást a vezetők és mind- annyiuk legfőbb célja előbbrevinni a közöst, hogy jobban éljenek a tanyákon lakó emberek. Az élet azonban mást mutat. Küzdelem minden napjuk a természet viszontagságaival és az emberekkel. akik között sok az időst

A gondok is szóba kerülnek a részközgyűléseken, amelyek ezekben a napokban zajlanak. Itt választják meg a küldötteket, a területi szövetség közgyűlésére, a

Derszu Uzala

Arszenyev, a századfordulón élt térképész katonatiszt útleírása alapján rendezte meg a japán élő I lasszikus, Kuroszava Akira ötéves kényszerű tétlenség után legújabb filmjét, szovjet produkcióban.

Derszu Uzala, a (imádó hős, nomád i'adász, az Amur-vidék tajgáíban lakó, tunguz népcsoporthoz tartozó gold nemzetiség fia. Bizonyára merő véletlen a szó hangalakjának megegyezése az angol—német goiddal, de szerencsés véletlen, mert ha csak annyit mondunk Derszu- ról, hogy aranyember, lényegében mindent megmondtunk. A primitív természetlakó vadász és a városlakó művelt orosz Ars ze- nyev kapitány barátságának történetéről szól a film.

A két férfi közötti különbséget Arszenyev egyik sóhajszerű mondatából bonthatjuk ki: „Milyen kicsi is az ember a természettel szemben.” — Hát ez az. A jellegzetesen európai szemlélet: ember és a természet mint ellenségek szembenállnak. Derszu Uzala szerint viszont az ember része a természetnek, egyenrankongresszusi előkészületek során. A kongresszusra decemberben kerül sor. Az elnök valamennyi részközgyűlésen beszámol, válaszol a kérdésekre. Sajnost az idei esztendő nagyon nehéz. A szokatlanul hideg tél. a tavaszi fagyok, a homokverés, majd az ötven napos aszály bizony jól megtépázta u reményeket.

A hangulat mégis bizakodó, mert i< rengeteg munkának megvan az eredménye. Igaz, jóval kevesebb, mint tavaly. A szőlő például hektáronként csak 12 mázsát terem.

A SZAKSZÖVETKEZET 6 ezer hektáron gazdálkodik, a járás legnagyobb területű ilyen típusú gazdasága. A Népfront, ha a közös művelésű táblákat vesszük, az idén már 3623 hektár földet az állami gazdasághoz hasonló szisztémával művel. A tagok használatában van még 2380 hektár lóid. Igaz, évente 2—300 hektárt felajánlanak közös művelésre, de ennek átvétele sokféle problémát jelent a vezetésnek.

Melyek ezek? Nincs elegendő gép a megművelésükre. A sok apró parcellát nehéz láblásítani, hiszen, jelenleg is alig 50 hektár a legnagyobb összefüggő területük. A jövedelem-növekmény adó miatt nem tudják kártalanítani a tulajdonosokat. Már három hó- í;ú túrna nmek, kőnek, szél iek, fának, állatnak.

Derszu számára majdnem értelmetlen az a szó, hogy ember, mert neki mondén ember, ami él. Totemtisztelö népe szokása szerint még nevet is ad a félelmetes tigrisnek, alkudozik vele fennszóval, szinte könyörgőre fogja: „Menj innen, Amba, ne kövess minket, nagy a tajga, sokan elférünk benne!” És mérgesen felfortyan, amikor a fölösleges húsmaradékot tűzbe akarják dobni: „Arra nem gondolsz, hogy erre járhat egy ember, aki

napja várják a földhivatal döntését egy témában. Megvásárolták Sápi László 15 hektár örökölt földjét, de ezt jóvá kell hagyatni.

A szakszövetkezet jakabszállási és helvéciui területén mintegy négyezer ember él földművelésből. Közülük több mint 1700 földdel lépett be a szövetkezetbe, de a közös művelésben csak kétszáz tag dolgozik és háromszáz alkalmazott. Az emberek ügyeinek intézése igen sok gondot okoz a vezetésnek. Magas a» átlagéletkor, elérte a 60 évet, Az öregek napjára ötszáz embert hívnak meg az idén. Az idősebbek között több mint négyszázan vannak, akik még járadékra sem jogosultak. Mi lesz velük? Ez szinte naponta súlyosabbá váló gondja a községi tanácsoknak, de a szakszövetkezet vezetőinek is. Valamilyen megoldás — állami intézkedés kellene, hiszen a továbbhaladás, a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztésének jelentős gátja ez a helyzet. Az idős emberek földje már a közösben van, de művelni nem tudják.

Mindennek ellenére a szakszövetkezet évről évre erősödik. A szocialista nagyüzemmé válás mutatója például az árbevétel. A múlt esztendőben 125 millió forint volt, ennek 79 százaléka már a közösben végzett munkából

megenné'.’" ,,Mifele ember'.’" — nevetnek föl az orosz katonák. „Hát borz, varjú vagy egér” — válaszolja Derszu végképp dühbe gurulva ekkora tudatlanság hallatán.

Persze, Derszu a legjobban célzó gádatisztet is megszégyeni- tö mesterlövész, Cooper Börha- risnyája évekig tanulhatna tőle nyomolvasást, könnyedén ment emberéleteket a csontztizó,,.f)ó,vi- . hatból és a tébolyulton rohanó, megáradt folyó zuhtítagáhól egyaránt. De mindezt nem azért téteti véle Arszenyev és Kuroszava, hogy képráztató csodalényt faragjanak, megborzongassák az olvasó és a néző idegeit. Derszu azért kiváló, mert nem tehetett mást. Ha nem fejleszthette volna ki hatalmas küzdelemben ezeket a nagyszerű tulajdonságait, már régen elveszett volna. Amikor pedig tényleg elvész — bármilyen értelmetlen is a hzlála — nem tragikumot sugall, hanem törvényszerű beteljesedést: meghal, mert nem tudta megvédeni magát; látása meggyengült, elöregedett, mint majd sok száz év múlva az a vörösfenyő, amelyet egy ideig oly odaadóan táplál Derszu Uzala gold vadász földi maradványainak korhndéka.

Bármilyen szép is a természeti

származik és csak 26 millió forint ered a tagi gazdaságokból.

Érdemes szólni a fejlesztési tervekről. Baromfinevelésre és tojástermelésre — együttműködéssel — több mint 60 millió forintot ruháznak be. A legkorszerűbb eljárással évente 15 millió tyúktojást értékesítenek és kétmillió-haromszáztízezer vág- nivaló csirkét. A telep teljes beruházási programja a gazdasági számításokkal együtt a főkönyvelő kezében van.

Telepítettek 170 hektár őszi- és kajszibarackost, hét hektár körtét, ugyanennyi almát. Ültettek csaknem 100 hektár szőlőt, most készítenek el újabb 28 hektárt. Tárgyalások folynak! az Üj Tavasz Termelőszövetkezet, valamint a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság vezetőivel egy :ioo hektáros szclőtábla telepítéséről.

Helvécián házitésztát készítő üzem létesül, ahol száz uszony dolgozik majd. Nyárlőrincen az állami gazdaság borkombinátjában szerelik a közös pezsgőüzemet, amelynek évi teljesítménye 2 millió palack ital lesz. A 10 ezer hektoliteres bortároló mellé újabb, húszezer hektolitert befogadó tárolók épülnék.

— A zöldségprogramba is bekapcsolódunk — mondja a párt- titkár. — Jövőre 70 hektáron burgonyát vetünk, veszünk hozzá gépet is. Tíz hektáron vegyes zöldségfélét termesztünk, ezzel is segíteni akarjuk a község ellátását.

VAN TEHAT VÁLLALKOZÓ KEDVE a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet vezetésének, amely minden területen a közős erősítését, a szocialista elvek mind teljesebb érvényesülését segíti.

Horváth Ignác

elet — hirdeti Kuroszava — lehetetlen az elszakadás a társadalomtól, nem megoldás, hogy pompázó vadonokban* bujdossunk. A társadalmi fejlődésben kell élni — erre tanít a film kimondatlanul is —. de átmentre a természeti ember végtelen türelmét, célszerűségét, alázatát, kegyetlenségtől mentes erejét.

A szovjet filmművészet egyik legnemesebb tette volt az utóbM évtizedben, hogy a hazájában mellőzött, meg nem alkuvó Ku*„ roszavát, oly sok véresnek tartott (igazában azokban is mélyen humánus) film rendezőjét a világsajtót bejárt öngyilkossági kísérletei után ilyen alkotási lehetőséghez juttatta.

Rendezői zsenialitását pedig ne jól ismert képteremtő hatalma, hömpölygést és vad lüktetést váltogató híres szerkesztésmódja miatt méltassuk ezúttal, hanem csodálatos szinészválasztásáért. A nanáj nemzetiségű Makszim Mun- zukot, a cimszereplőt, vajon látjuk-e még más filmben is? Bár látnánk, de az sem baj, ha nem. Mert ez az alakítása olyan egyszeri és megismételhetetlen, hogy a filmtörténet ennek alapján is a legnagyobbak között fogja jegyezni.

A. Szabó János

FILM JEGYZET

SZILVASI LAJOS

(71.) Nyuszi egy pillanatig sem volt meglepve, amikor — ébredéskor

— nem az anyja ült a kiságya mellett, hanem én. Emlékezett, hogy legutóbbi együttlétünk alkalmával, május 15-én strandon voltunk, és rengeteget bolondoztunk a vízben.

— Most is a strandra kiviszel?

— kérdezte. — Mikor elindulunk?

A ragozása és a kiejtése változatlan. Kérdő mondatokban az igekötőt még mindig nem választja el dte igétől, a kérdés utolsó szótagját pedig megemeli és megnyújtja. Mikor elinduluuunk.

Néhány perces meggyőző okfejtés után bellátta, hogy a feldagadt pofácskája miatt a fürdőmester bácsi nem engedné be a vízbe, ha pedig nincs víz, minek menjen a strandra az ember ...

Sári közölte, hogy az orvos engedélyezte: Nyuszi a szőnyegen is játszhat, ha ahhoz van kedve, vagyis nem kell szegénynek egész nap a kis ágyában raboskodnia. Ki is vettem, felöltöztettem a pöttöm farmerszerelésébe, megigazítottam a dagadt és forró fületö- vénél a puha kendőt, amivel be van kötve a feje, és letelepedtem hozzá a szőnyegre autózni. Elő kellett szednem a játékszekrényből valamennyi kisautóját, legalább ötvenet, matchboxokat és más fajtákat.

Ö volt a nagyfőnök, vezényelt nekem, hogy mikor melyik autóval közlekedjek az ő autói fejé, és mikor melyikkel soroljak be a konvojba. Természetesen többször is leégtem, mert én csak a gyakoribb autótípusokat ismerem fel.

— Hányszor mondjam már, hogy nem a Mercsedessel, hanem a Porscheval bekanyarodjál!

Később leereszkedően megállapította, hogy tanulékony vagyok.

— Látodlátod, ha idefigyelsz, látodlátod.

Tíz óráig autóztunk. Én egyre- fáradtabban, ő fáradhatatlanul.

Tíz óra után társalogni támadt kedve. Megtapogatta a hasamat.

— Neked is van benne kisbaba?

— Miért lenne? — kérdeztem.

Vesztettem a tekintélyemből.

Nyuszi csalódott volt.

— Kisóvónéninek, Kati néninek kisbaba van a haásban. Neked nem. Miért nem?

— Mert én még nem vagyok anyuka — vallottam be tekintély- tisztelöen.

—• Még nem férjhezmentél? Hozzád nem volt tanú az apa?

— Nem mentem férjhez, nem volt esküvőm, apukád pedig nem volt tanú az esküvőmön.

Kutatott az emlékei között.

— Én voltam esküvőn. A várban, ahol az ágyúk vannak. Te tudod az esküvői zenét?

— Nem — vallottam be. — Melyik az?

Kézen fogott.

— Gyere! — Odavezetett a le- mezlartóhoz. Tévedhetetlenül megtalálta a Négy Évszakot. — Ez az esküvői zene. Bivaldi-zene. Feltessük?

Feltettük a lemezt, és meghallgattuk az ösz-tételt. Nyuszi közben már újra a szőnyegen közlekedett az autóival, de láttam rajta, hogy a Vivaldit is hallgatja. Irtó jó fej. A nagy barna szemével. Mintha Attila szemét látnám. Talán csak annyi a különbség, hogy Nyuszi szemei még állandó jelleggel nyílt szemek, Attila tekintete viszont néha — amikor erősen gondolkodik — mintha bezárulna. Vagy talán nem is bezárul, hanem olyan változást lehet megfigyelni a szemén. mint a szemüveglencsén, amikor els/ínezik, hogy szűrje meg a betóduló világot.

Nyuszi néha a füléhez nyúlt. Attól féltem, hogy fájni kezd a mumpsza, de nem lett semmi baj.

— Te mikor megbetegsel? — kérdezte később. — Mikor?

— Én nem betegedhetek meg itt nálatok — mondtam —, mert nincs hová feküdjek.

Lelkesen mutatott a kiságyára:

— Ideaihatsz mellém. Mesélsz nekem.

— Mesélek én neked anélkül is, hogy megbetegednék. Melyik mese legyen? — kérdeztem és odamentem a polcához, választani a mesekönyveiből.

— Kisbalást! — közölte határozottan.

— Jó — mondtam. — Ebéd után, ha leteszlek aludni, elalvás előtt elmondom neked a Kisba- lázst. De tudod-e, hogy a Kisba- lázs, az nem mese, hanem vers. Altatóvers. József Attila írtat

— De mese — tiltakozott gyanakvóan, hogy ugyan miféle szamárságokat alkarok én beetetni neki. — József Attila-mese.

Ebéd után pedig — lefektetéskor — azért tiltakozott, hogy fejből akarom elmondani neki a Kisbalázst.

— A képeket hogyan megnézzük? Könyvből meséld!

Könyvből mondtam el neki. Az első két versszakot. A harmadikat már ő akarta.

— Majdén, majdén! — kiabált a rekedt kis mumpszos hangján. — A villamost én elmesélem...

Tényleg tudta.

— A villamos is alusik, s míg sendereg a robogás. álmában songét egy kisit, aludjál sépen Kis- balás. Látodlátod?

Betakartam. Pislogott még kettőt, maga mellé kérte a matchbox tűzoltóautóját, és már aludt is.

Álmában lassdnkint kipirosodott. A kezem fejével megnéztem, nem lázas-e. Meleg volt. Nem tudtam, felébresszem-e, hogy germicidkúpot dughassak a popsijába, ahogy Sári meghagyta. Nem mertem felébreszteni. Majd ha kinyitja az Attila-szemét, majd akkor megmérem a lázát.

Ültem a kiságya mellett, és arra gondoltam, hogy nekem vajon mikor lesz ilyen kisfiam? Ilyen, vagyis nem ilyen, mint Nyuszi, hanem olyan, aki rám hasonlít, és Attilára hasonlít. Tudtam, mi lesz a következő gondolatom, és el is akartam hessenteni, de elkéstem. Már itt volt a fejemben. Hogy Attila is csak tizenhét éves, és én is csak tizenhét éves vagyok. Mi lesz velünk? Meddig lehet igaz, ami van? Hiszen még csak egy év múlva érettségizünk. És hiába az érettségi, attól még senki és semmi egy tizennyolc éves. Nincs pénze, és nincs' foglalkozása, és nincs lakása. Semmije sincs. Attila egyetemre megy érettségi után, ez totál biztos; Négy év, öt év. Vagy hat.

Abban a pillanatban ijedten vettem észre egy nagy fehér foltot a képernyőn, amely Attilát vetítette elém: hiszen sejtelmem sincs, mi akar lenni, Attila! Hiszen még egyszer sem beszélt a terveiről! ÉS én sem faggattam,

hogy mik az álmai. Nem mondta, hogy orvos vagy mérnök, vagy kibernetikus, vagy tanár, vagy . .. És ugyanabban a pillanatban arra is gondoltam párhuzamosan, hogy egyáltalán és tökéletesen nem véletlen, hogy még egyetlen egyszer sem kérdeztem meg tőle, hogy mi akar lenni: mert nekem ezerszázalékosan mindegy, hogy Attilából mi lesz. Akármi lesz, nekem ő úgy kell most is és ezután is, amilyen és amilyen lesz. Ha utcaseprő lesz, akkor is kell, és ha egy második Victor Hugo lesz — nemcsak akkora író, hanem olyan szélhámos szoknyabolond iá —, akkor is keli. És ha — rögtön belefájdult a fejem — valami rettenetes baleset érné, és megrokkanna, és béna lenne, akkor is kellene.

Most, ahogyan leírtam, megint belefájdult a fejem.

Elolvasom a levelét, újra elolvasom. Megnyugszom a betűitől. Nyugodt betűk, egyenes sorok, és az aláírásában Sincs semmi cirkálom, semmi olyan kacskaringó, vagy energikus aláhúzás, mint elég soic srácéban, például a Kós Laciéban iá, amilyen volt. A Kós K-betűjének a lábával húzta alá az egész nevét, és én csak kuncogtam magamban, amikor egy papíron a papája aláírását is láttam, és a Lacié állati viccesen majmolta a papáét.

Nos, már meg is nyugodtam. Ettől a néhány sortól. Attila levelétől. Nincs a levélben egyetlen szó sem arról, hogy szeret, mégis el bágyadok, akárhányszor olvasom újra. (Folytatjuk.J

• Az újtermésű kukorica szárítása a hartal Erdei Ferenc Termelőszövetkezetben. (Méhes! Éva felvétele.)

Szakszövetkezeti gondok, tervek Jakabszálláson