Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-16 / 245. szám

1976. október 16. • PETŐFI NEPE • 3 Dr. Simon Pál beszéde A nehézipari miniszter beveze­tőben rámutatott: a szelektív iparfejlesztés, a hazai energia- termelés és -fogyasztás szerkeze­tének korszerűsítése és a hazai nyersanyagkincs fokozottabb mértékű, gazdaságosabb haszno­sítása iparpolitikánk fontos irányelve. A három központi fej­lesztési program amelyről a t. országgyűlésnek beszámolok, ezeknek az irányelveknek gya­korlati megvalósulását tűzte ki célul. A programok megvalósí­tásának a IV. ötéves tervvel le­zárult első szakasza bizonyítja meghatározó szerepünket a nép- gazdasági tervek teljesítésében, illetve túlteljesítésében. Jelentő­sen hozzájárultak ahhoz, hogy a nehézipar túlteljesítette IV. öt­éves tervét. A programok meg­alapozzák a további fejlődést is. Egyértelműen állítható, hogy a fejlesztések a népgazdaság terv­szerű, arányos, gyors fejlődését eredményezik már ma, és vár­hatóan a jövőben is. Teljesítésük tovább mélyíti a nemzetközi szocialista integrá­ciót. A hatékony nemzetközi együttműködés pedig céljaink megvalósításának alapvető fel­tétele. Együttműködés a KGST- országokkal, elsősorban a Szov­jetunióval, fejlett szakosítás és termelési kooperáció szükséges a korszerű termelő berendezések előállításához, a szelektív ipar- fejlesztéshez. E programok meg­valósítása tette lehetővé néhány hasznos hosszúlejáratú egyez­mény — mint például a szovjet­magyar olefinegyezmény, a szov­jet-magyar alumíniumegyez­mény, a lengyel—magyar vegyi- ^zál egyezmény, az orenburgi földgázvezeték építésére kötött sokoldalú egyezmény — megkö­tését a baráti országokkal. A KGST-országok komplex programjához szorosan kapcso­lódó nemzetközi egyezmények iparunkat bekapcsolják a szocia­lista nemzetközi munkamegosz­tásba. A magyar—szovjet olefin­egyezmény alapján megépült etilénvezeték, — amely mint is­meretes Leninvárost a szovjet- ukrajnai Kalus-sal köti össze —, a komplex program úttörő léte­sítménye. A IV. ötéves terv folyamán si­került az érdekeket egyeztetni: a programokban résztvevő trösz­tök. ,és vgj.laia.tpk gazdasági te­vékenységét beillesztettük az ál­talános, ,. szabályozó rendszerbe. Ma már megállapítható, hogy a központi fejlesztési programok elérik, egyes esetekben megha­ladják az átlagos ipari vállalat •jövedelmezőségét. A programok népgazdasági je­lentőségét érzékeltetve a mi­niszter megemlítette, hogy pél­dául a petrolkémiai program el­maradása esetén 1980-ban a nép­gazdaság műanyagszükségletének döntő részét tőkés importból kel­lene fedezni, s ez több százmil­lió dollárral terhelné külkereske­delmi mérlegünket. A központi fejlesztési programok számotte­vően hozzájárultak dolgozó né­pünk életszínvonalának növelé­séhez. A földgáz fokozott haszná­latával, a vegyianyagok és alu­míniumtermékek széles körű el­terjedésével is kényelmesebbé vált mindennapi életünk. Dr. Simon Pál ezután így folytatta: A földgázfelhasználás központi fejlesztési programját hazai szén­hidrogénkincsünk alapozta meg. Évtizedes földtani kutató mun­kával felderítettük olaj- és gáz­mezőinket s megkezdtük azok kiaknázását. Nagymértékben nö­vekedett a probán-bután gázter­melés az olajfinomítókban is. Az elmúlt évben földgázból csak­nem 6 milliárd köbméter, a pro­pán-bután gázból több mint 240 ezer tonna volt a fogyasztás. A hazai kutatások eredménye azon­ban jelzi, hogy földgáz készle­tünk csak az elfogyasztott meny- nyiség pótlására elegendő. Ezért épült meg a „Testvériség” gáz­vezeték, amely a Szovjetunióból szállít földgázt Magyarországra, s épül — a KGST összefogá­sával — az orenburgi földgáz- vezeték. így lehetővé válik, hogy 1980-ra 10 milliárd köbméter földgázfogyasztást tervezzünk. Nagyrészt hazai forrásból irá­nyozzuk elő 1980-ra több mint 300 ezer tonna propán-bután gáz felhasználását. A gáz, valamennyi tüzelőanyag közül a legkevésbé szennyezi a környezetet. Csővezetékes szál­lítása lehetővé teszi szolgáltató hálózatok létesítését, a propán­bután gáz felhasználása pedig a hálózaton kívüli helyeken a korszerű tüzelést. A központi fej­lesztési program kidolgozásakor ezért nagy gondot fordítottunk annak meghatározására, hogy milyen fogyasztókat lássunk el elsősorban ezzel az értékes ener­giahordozóval. A számítások azt mutatták, hogy a földgázt és a propán-bután gázt leggazdaságo­sabban a háztartásokban lehet hasznosítani. Jelenleg 155 vá­rosban, községben és településen több mint 700 ezer lakásban van vezetékes gáz, s 1.0 millió a pro­pán-bután gázfogyasztók száma. Tehát a számításba vehető fo­gyasztók mintegy kétharmadá­nak lakásában használnak gázt, 300 ezer lakásban pedig azzal fűtenek. Számokkal ki sem fe­jezhető a háztartásokban alkal­mazott gáztüzelés előnye. Meg­kíméli a fogyasztókat a tüzelő szállításától, felhordásától, és a fűtéssel járó egyéb fizikai mun­káktól. A földgázfelhasználás gazda­sági hatékonysága különösen jó a vegyiparban, ahol. a gáz nem­csak tüzelőanyag, hanem nyers­anyag is. Az ammóniát és a nit- rigénműtrágyát teljes egészében a földgázból állítjuk elő. A földgázprogram beruházásai­ra az V ötéves tervben több mint 20 milliárd forint áll ren­delkezésre. Ez újabb 20—25 te­lepülés vezetékes gázellátásán. 140 ezer fogyasztó bekapcsolá­sát és további 80 ezer lakás gáz­fűtését teszi lehetővé. A népgazdaság teherbíró ké­pessége még nem teszi lehetővé ebben az ötéves tervidőszakban minden igény kielégítését. Ép­pen ezért az előirányzott beru­házásokkal takarékoskodnunk kell. Meg kell keresnünk a leg­jobb megoldást, amellyel a la­kossági igényeket a lehető leg­nagyobb mértékben s a lehető legkisebb költséggel kielégíthet­jük. Az is nyilvánvaló. hogy csak annyi új propán-bután gáz- fogyasztót tudunk bekapcsolni, amennyit a rendelkezésre álló töltőberendezések, palackok, szál­lítóberendezések lehetővé tesz­nek. Dr. Simon Pál, ezután a pet­rolkémiai központi fejlesztési programról szólt. Mint mondot­ta, a cél a kemizálás fokozása. Közismert, hogy a vegyi folya­matok és a vegyipari termékek elterjedése növeli a hatékonysá­got a termelésben és a felhasz­nálásban egyaránt. Ez magya­rázza, hogy a vegyipar hazánk­ban már hosszú ideje a legdi­namikusabban fejlődő iparág. A miniszter a továbbiakban azt fejtegette, hogy népgazdaságunk­ban a műanyagokat és a vegyi­szálakat minden ágazat alkal­mazza. Az élelmiszergazdaság­ban a fóliasátrak és az öntöző­csövek, a csomagoló anyagok, a gépiparban a szigetelőanyagok és szakipari szerkezeti anyagok, az építő- és szerelőiparban csövek és burkolóanyagok, a könnyű­iparban a cipő és textilipari anyagok felhasználásának széles skálájával találkozunk. A hazai fejlesztésnek nem volt és nem is lehetett célja az, hogy mindezeket az anyagokat teljes választékban gyártsuk. Ezért a petrolkémia területén következe­tesen szelektív iparpolitikát ala­kítottunk ki, és valósítottunk meg. A már említett nemzetkö­zi megállapodások lehetővé tet­ték, hogy méreteiben gazdaságos, korszerű alapanyaggyártást lé­tesítsünk Leninvárosban _ a k őolajfinomítás egyik terméke, a vegyipari benzin felhasználásá­val. Az olefinmüvet a IV. ötéves tervben megépítettük és sikerrel üzembe helyeztük. Az olefinmű­ben a benzin pirolízisnél 5—6 féle olefin egymás mellett kelet­kezik. Ezekből mintegy 35—40 féle közbenső terméket lehet elő­állítani, melyek azután mintegy 250—300 féle vegyitermék, mű­anyag, vegyiszál gyártását teszik lehetővé. A szelektív iparpolitika elvének megfelelően az olefinek­nek ezt az elágazó „családfáját” alaposan megnyirbáltuk, hazialag mindössze két alapanyagot, az etilént és a propilént dolgozzuk fel. Ezekből az alapanyagokból csupán kétféle közbenső termé­ket és három készterméket gyár­tunk az V. ötéves terv végéig. Ezekből az anyagokból viszont olyan nagy mennyiséget állítunk elő, hogy hosszúlejáratú egyez­ményekben foglalt kötelezettsé­geinket teljesíteni tudjuk. A program keretében épül meg az V. ötéves tervben a Borsodi Ve­gyi Kombinát nagykapacitású PVC-gyára. így az ötéves terv utolsó éveiben már 190 ezer ton­na pvc-t fogunk termelni, ami a hazai igények, az export-kötele­zettségek kielégítésén, illetve tel­jesítésén felül tőkés exportot is lehetővé tesz. Ugyancsak a szocialista gaz­dasági integráció alapján fej­lesztettük és fejlesztjük vegyi- szál-termelésünket. Az V. ötéves tervben 20 mil­liárd forintot fordítunk a prog­ramra. Fontos feladatunk a már megkezdett pvc, polipropilén és vegyiszál üzemek beruházásának befejezése, továbbá a műanyagfel­dolgozó ipar fejlesztése. Erre a célra 7 milliárd forintot irányoz­tunk elő. Ugyancsak fontos feladatunk, hogy az V. ötéves tervben az 1980 utáni időszak fejlesztését előkészítsük. A petrolkémia szer­teágazó családfájából azt a néhá­nyat kell kiválasztanunk, amely legjobban megfelel a hazai adottságoknak és lehetőségek­nek. a nemzetközi együttműkö­dés igényeinek. Úgy ítéljük meg, hogy a fejlesztésnek az eddigi­nél jobban kell szolgálnia gyógy­szeriparunk és növényvédő szer iparunk alapanyag-igényének ki­elégítését is. Dr. Simon Pál ezután az alu­míniumipar központi fejlesztési programjáról adott áttekintést. Ez a program magában foglal­ja a bauxitbányászat, a timföld- gyártás. az alumíniumkohászat és az alumíniumfeldolgozás ösz- szehangolt, komplex fejlesztését. A programot kedvező hazai adottságaink, a hatékony nem­zetközi együttműködés, valamint a bővülő hazai felhasználás ala­pozta meg. Bauxitvagyonunk — amely európai viszonylatban is számottevő —, valamint a tim­földipar eredményes fejlesztő te­vékenysége biztosítják céljaink elérését. Ismeretes, hogy a ha­zai adottságok az alumínium- gyártás egyik középső fázisára, az alumíniumkohászatra nem voltak kedvezőek. Nem rendel­keztünk olcsó villamosenergiá­val. A szovjet—magyar alumí­niumegyezmény megoldotta ezt a problémát: lehetővé tette, hogy timföldünkért kohóalumíniumot kapjunk. így kapcsolódik a gya­korlatban a szelektív iparpoliti­ka és a hatékony nemzetközi együttműködés. A IV. ötéves tervben foglalt célokat teljesítettük. Eleget tet­tünk szállítási kötelezettségeink­nek, ahogy azokat partnereink is maradéktalanul teljesítették. Meg­épült az új ajkai timföldgyár, üzembe helyeztük, sőt kismér­tékben bővítettük is Székesfehér­várott a könnyűfémmű szélessza­lag hengerművét. Növekedett a présmükapacitás, ennék éredmé- nyeképpen a., csövek és a külön­böző profilok, gyártmányok mennyisége is. A kormány jóváhagyta a köz­ponti fejlesztési program V. öt­éves tervidőszakra szóló feladata­it. Üj bauxitbányák nyílnak meg a Dunántúlon, évi 80 ezer tonnás új timföldgyártó kapacitás épül Ajkán, tovább bővül a féltermék­gyártás is, elsősorban Székesfe­hérvárott. A beruházások értéke meghaladja a 9 milliárd forintot Az alumíniumfeldolgozás már az elmúlt időszakokban is gyorsan fejlődött és a növekedés üteme töretlen az V. ötéves tervben is A programok végrehajtásának első szakaszát befejeztük. Az V. ötéves terv feladatai ismertek. A maradéktalan, hatékony végre­hajtás mindannyiunk közös érde­ke. De az is fontos feladata az V. ötéves tervnek, hogy megala­pozza a VI. és VII. ötéves tervek fejlesztési céljait. Ehhez pedig szerteágazó műszaki-gazdasági te­vékenység, elmélyült közgazdasá­gi elemző munka, széles körű nemzetközi együttműködés szük­séges. A miniszter a továbbiakban a dolgozók munkakörülményeiről, az egészségvédelemről és a kör­nyezetvédelemről szólt. Kiemelte: dolgozóinknak mindenütt olyan munkakörülményeket és olyan védőfelszereléseket kell biztosíta­ni, amelyek megvédik őket a munkaköri ártalmaktól. Á vegy­iparban ez nem mindig könnyű. Ezért állandó feladatunk a mun­kakörülmények korszerűsítése, az egészségügyi ellátás javítása. A környezetvédelmet a technológia szerves részeként kell kezelni. Sajnos, üzemeink egy része nem felel meg a mai környezetvédel­mi követelményeknek, s ebbe nem szabad beletörődni. Nyilván­való, hogy termelési és a környe­zetvédelmi feladatokat egyidejű­leg kell megoldani. A IV. ötéves tervidőszakban a nehéziparban 3,5 milliárd forintot költöttünk olyan beruházásokra, amelyek közvetle­nül vagy közvetve a környezet védelmét szolgálják. A központi fejlesztési programok új létesít­ményei sem a levegőt, sem a vi­zeket nem szennyezik olyan mér­tékben, hogy az az általános szennyeződést növelné. Egyes te­rületeken éppen a programok tel­jesítésével csökkent a szennye­ződés mértéke. » Dr. Simon Pál köszönetét mon­dott mindazoknak, akik a prog­ram megvalósításán dolgoztak és dolgoznak. Eredményes munká­juk tette lehetővé az első munka- szakasz sikeres lezárását. Hasonló helytállást igényelnek a progra­mok következő szakaszai is —<• mutatott rá beszéde végén, s kér­te az országgyűlést, hogy a be­számolót fogadja el. Tíz éve, hogy új mozgalom bon­takozott ki a határ menti közsé­gekben. Nagylak dolgozói 1966. október 15-én önként vállalták, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül, erkölcsi kötelezettségből, konkrét tevékenységet végeznek az államhatár rendjére és őrize­tére vonatkozó kormányrende­letet betartják; a közrend védel­mét segítik, s a helyi határőrök­kel olyan politikai, kulturális és sport együttműködést fejlesztenek ki, amely biztosíték a közös fel­adatok megvalósítására A nagylaki dolgozók kezdemé­nyezése országos mozgalommá fejlődött, s jelenleg kilencvenhat határ menti község —a megyében Bácsszentgyörgy. Gara. Bácsbor- sod, Katymár. Kunbaja. Tompa, Kelebia — büszkélkedhet a Ha­táőrközség megtisztelő címmel. Tapasztalható, hogy a határőr­községek dolgozóit az új politikai mozgalom szelleme teljesen át­hatja, s az emberek tudatába vé­sődött, hogy a Magyar Népköz- társaság határának őrizete, a köz­rend, közbiztonság fenntartásá­nak segítése társadalmi köteles­ség, hazafias tett. A lakosság a párt honvédelmi politikájának végrehajtásában aktív; őszinte ér­deklődéssel vesz részt katonai, ha. tárörizeti kérdésekről szóló be­szélgetéseken. Szorosabbá, tartalmasabbá vált a határőrök és a községi KISZ- szervezetek együttműködése is. Rendszeresek a közös akciók, po­litikai és kulturális rendezvé­nyek, Közös program szerint ke­rül sor eszmecserékre, fegyverbe­mutatóra. őrslátogatásra. A ha­tárvidék lakói nagyra becsülik a végek őrzött, akik a fárasztó, hosszú portya után szívesen vé­geznek társadalmi munkát a köz­ségekben. A határ őrzésének segítéséről minden jelentősebb községi ren­dezvényen szó esik. A községi ta­nácsok rendszeresen napirendre tűzik a lakosság által önként vál­lalt követelmények teljesítését, s megbeszélik a további tennivaló- kait is. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy a mozgalom a határ menti községekben gyökeret eresztett és céljainak megfelelő eredmé­nyességgel szolgálja a Magyar Népköztársaság á 11 a m ha t á ró n a k őrzését. Gazsó Béla Ötven éve mutatták be a Kodály-daljátékot Éjszakánként a főváros magasabb pontjairól íel- feltűnték még az ágyúk torkolattüzei, amikor meg­hatott emberek hallgatták könnyezve a Háry dal­lamait. 1945. február 23-án az Operaház épen ma­radt ruhatáránál gyűltek össze először a Magyar Állami Operaszínház Budapesten maradt művészei, hogy műsorral köszöntsék az új korszakot. Termé­szetesnek tartották, hogy a talán legjellegzetesebb rnágyar dalmű részletéi csendüljenek fel az ünnep­ségen. Kérdezhetnék sokan: miként sorolhatjuk a nagy füllentő kalandjait, a nemzeti tudatot, ielkületet ki­fejező alapművek közé. A Psalmus zsoltáros jajon- gása, igazságkereső szenvedélye miként 'egyeztethe­tő az Obsitos úr vitézi tetteit megéneklő melódiák­kal. Néhány év választotta el mindössze a két Ko- dály-alkotás bemutatását. Tévednek azok, ákik azt hiszik, hogy a két kom­pozíció felesel egymással. Ugyanaz a Kodály félti népét mindkettőben, csak a forma, a közelítés el­térő. A kecskeméti Végh Mihály szövegére készített mű azt harsogja, parancsolja, hogy itt kell élnünk, nem szakadhatunk el innen, még ha igazságtalan­ságokat keli elszenvednünk, ha a forradalmak mi­att üldöznek minket. Háry János is azt tolmácsolja, sugallja, hogy itthon a helyünk. A majlandi 32 to­ronynál is többet ér számunkra az abonyi kettő. Szabolcsi Bence fejezi ki legtömörebben ezt a cso­dálatos gondolatot. „Az epilógus Háry legnagyobb hőstettét, a hazatérést emeli végtelen magasságba, s megkoronázza a népről szóló himnuszával: ez a sugárzó tetőpont egyúttal katarzis...” A zárókép­hon összecsendül a Tiszán innen, Dunán túl, a Kez­dődik a mese. a Nagyabonyban dallamai. MAGY. KIR. OPERAHAZ Szombaton, 1936 október 16-ún nagy iíabella KÖRMENQY JANOS vendég! illéptévcl ELŐSZÖR HINT JÁNOS ■' IlnmAnyl XmtH. Zrm'g-I -/nriotto: Kmlitlt /»Hón. ti/.t.MÍIYK Vll«*-"» 1,‘K‘H‘Kr » rvií/ I im . Adj 111 (ivii/ó Rendes lielydruk, bérletben Jegyek válthatók október hó IO-tól kezdve 0 Az ősbemutató plakátja. A most ótven esztendeje bemu­tatott Kodály-műben hangzottak . lel először a magyar nép dalai a díszes fővárosi Operaház színpa­dán. A zeneszerző szerényen han­goztatta, hogy ő csak a foglalatot, a keretet adta a csodálatos gyöngyszemekhez. A Tanár Űr Lutz Beschnek! így foglalta össze a Háry jelentőségét: „Ez az ope­ra már egy második lépcsőtök volt... Nekünk nemcsak a zenét hanem a nyelvet is a falusi nép­től, kellett megtanulni. Ez az ope­ra közelebb hozta a városi lakos­ságot a valódi magyarsághoz.” Mas alkalommal így vélekedett: . .A falakat előbb ki kell bélelni a magyar nép hangjával, ha azt akarjuk, hogy az abból lelkezett művek visszhangra találjanak bennük. A közönséget pedig saját zenei nyelve öntudatára kell éb­reszteni. különben meg sem érti, amit ezen a. nyelven mondanak neki. A Háry János, a Székely- fonó erre a munkára vállalko­zott.” • Az 1958-ban készített hangle­mezfelvétel címlapja. Fel évszázada mar a bemuta­tón meghódítottál a közönséget a Garay János elbeszélő költemé­nye, Paulini Béla és Harsányi Zsoit librettója alapján készült népi daljáték. Toldy Miklós, Lu­das Matyi édestestvére, az oly gyakran ábrándokba feledkező magyar nép megszemélyesítője, a Napóleon-megíuttátó, a császár udvarát felszántó öreg vitéz mél­tó megformál ót kapott Palló Imre személyében. A többiek is az ügyet megillető elmélyültséggel készültek az ősbemutatóra. A Háry János azóta szüntelenül járja a nagyvilágot. Mesebeli cím­szereplője csak a képzeletben ju­tott túl öreg kontinensünkön > ez a daljáték — vagy az ebből for­mált Háry-szvil — valóságosan is hirdette távoli földrészeken egy kis nép életkedvét, s nagy fiá­nak talentumát. II. N. PARLAMENTI TÖPRENGÉSEK Ketten a vezetők kötelességéről A közművelődési törvényjavas­lat vitája jó alkalmat kínált az „$nvizsgálódásra. Mit tettünk és mit tehetünk a kultúrálódásért? A hozzászólások továbbgyűrűz­tek a 'szünetek eszmecseréiben is. Miközben a törvényhozók egy­mással, a meghívott vendégek­kel és a tudósítókkal beszélget­nek, a többszáz apró gömbizzó, a csillogó csillárok és a hatal­mas reflektorok fényében mintha megjelenne a tanyákkal szab­dalt alföldi vidék és a föld alatti kincseket kutató fúrótornyok ké­pe is. Innen érkezett két Bács- Kiskun megyei képviselő, az itt élő emberek bizalmának igyekez­nek megfelelni, s az ülésszak után idé térnek vissza. ,.A közművelődésben való rész­vétel az állampolgárnak önma­ga és a társadalom iránti köte­lessége, a politikai és munkahelyi vezetőnek pedig a közművelő­dés támogatása tisztségéből eredő kötelessége" — olvassuk a törvény indoklásában. Ez a gon­dolat indítja el rögtönzött ön­vizsgálatunkat a Dunára néző fo­lyosói erkélyen. — Már a törvényjavaslat ta­nulmányozása közben felvetődött bennem két alapvető kérdés. Nevezetesen az, hogy miből és hol — kezdi Vincze József, a 19-es számú választókörzet kép­viselője, a soltvadkerti Jóremény- o ség Szakszövetkezet elnöke. — Egyre szigorúbb gazdasági köve­telményeknek kell megfelelnünk, a tavaszi fagykárok miatt a tava­lyi szőlőtermésünknek csak egy- harmadát tudták betakarítani. Természetesen tudom, hogy ez senkinek sem adhat menlevelet. Annál kevésbé, mert a technika fejlődése a gépesítés feltételezi az új iránti fogékonyságot, ál­landó művelődést kíván. Jó kap­csolatot alakítottunk ki a nagy­községi művelődési házzal és a könyvtárral, a szakszövetkezet besegít a fenntartásba, illetve a fejlesztésbe. Körülbelül száz dol­gozónk váltott színházbérletet Kecskemétre, az utazási költséget megtérítjük. Még jobb lesz a helyzet jövőre, amikor autóbuszt vásárolunk, és országnéző kirán­dulásokat is szervezhetünk. A többi gazdasággal és a tanáccsal együtt szívesen részt vállalnánk olyan sportlétesítmény építésé­ből, amely egyúttal nagyobb ren­dezvényekre is alkalmas lenne. A szövetkezeteknek — nálunk és másutt — mindent meg kell ten­ni a közművelődési törvény vég­rehajtásáért. Érdemes, hiszen a művelődő emberekkel könnyebb együtt dolgozni. Fáik Miklós, a Nagyalföl­di Kőolaj- és Földgáztermelő Vál­lalat szanki üzemének vezetője a helybeli. a kiskunmajsai, csólyos- pálosi, kömpöci és jászszent- lászlói választók képviseletében érkezett az országgyűlésre: — Jó dolog, és büszkék va­gyunk rá, hogy a szanki üzem kőolaj- és földgázbányászainak S0 százaléka ma már a szak­munkások közé tartozik — mondja. Ezt saját erőnkből ér­tük el. S alig néhányon akad­nak, akik nem fejezték be az általános iskolát. A szakmai ver­senyben elért helyezések, a kü­lönböző vetélkedők eredményei, a könyvterjesztés adatai és a színházlátogatások érzékletesen bizonyítják, hogy évről évre gya­rapszik a szocialista brigádok műveltsége. Igényes programokat szervez az olajipari KISZ-klub, Az üzemi vezetők „négyszögé­nek" megbeszélésein állandó té­ma a közművelődés, amelybe egyaránt beletartozik a segéd­munkás és a mérnök kultúr&ló- dása. S ezután még inkább téma lesz, hiszen 1977-ben megkezdő­dik a kiskunhalasi kőolaj- és földgázipari létesítmények beru­házása, rövidesen megkétszere­ződhet a jelenlegi létszámunk. Ilyen helyzetképet hoztam ha­za a parlament októberi ülés­szakáról. A jövőben a törvény ereje és a várható jogszabályok sora könnyíti meg az áldásos művelődést a hagyományos me­zőgazdasági területeken illetve a megye legfiatalabb iparága, a földgáz- és kőolajtermelés dol­gozói között egyaránt. Mindenütt az országban. Halász Ferenc VÉGET ÉRT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA Egy mozgalom születésnapján

Next

/
Thumbnails
Contents