Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
M í v i i L Ö D í S • 1 1 R () 1) A 1.0 M • M (í V IS/, 1 Ki • 1 ÍROD A 1 L (> M • 1 M 1 LJ V 1 K S X 1 1 r DAL A SZÉP VÁROSRÓL ÉS A LÁNYOKRÓL Járt-e Brahms Kecskeméten? Fővárosi muzsikusok, írók, kecskeméti népművelők beszélgettek idestova tíz esztendeje a hajdani Kisberetvás egyik sarokasztalánál. Ügy hozta a sors, hogy az irodalmi estre meghívott Zelk Zoltán itt ünnepelhette 59. születésnapját. Ki mindenki élt, járt a hírős városban, erről diskuráltak jófajta vörösbor mellett. Mondja valaki, hogy a közeli Nagykőrösi utcában szállt meg M. Bodon Pálnál Dohnányi Ernő, Szigeti József sikeres koncert után. Egy idősebb lokálpatrióta Bartók Béla hangversenyeire hivatkozott. A városi tanács képviselője azzal büszkélkedett, hogy az ivótól kétszáz méterre lakott Moór Emanuel, a világhírűvé vált muzsikus, Pablo Casals barátja. A zenetudományokban jártas lírikus a helybélieket is meglepte bejelentésével: Szervánszky Endre édesanyja kecskeméti Beret- vás-lány volt. Volt ámulás. Tréfás-komolyán közbeszólt valaki:-T- Ki ne derítsétek, hogy Beethoven is idevaló. Majd leültek a meglepetéstől, amikor egy helytörténész bebizonyította: a zseniális muzsikus itt élő távoli rokonai sokáig őriztek a zeneköltővel kapcsolatos tárgyakat, a rokonságot bizonyító dokumentumokat. A két világháború között írtak is az érdekes kapcsolatról az újságok. Ez az érdekes, hangulatos múltidézés jutott az eszembe, amikor a napokban kezembe került a CLemnitzben megjelenő Allgemeine Zeitung 1930. szeptember 28-i, száma. Dr. E. Heerdegen lelkesült sorokban számol be kecskeméti, bugaci élményeiről. A kiskun lányok és a város szépségét Brahms-idézettel is nyomó- sítja. Megtudható ebből, hogy Kecskemét a világ legszebb városkája. Takaros, csinos menyecskére vágyó férfiú itt kereskedjen. Olyan meggyőzőek ezek a sorok, hogy biztosra vettem: személyes emlékek tüze, gyönyörűsége, lányszemek és homoki borok mennyországa táplálta. Mikor járhatott a hírős városban a világhírű muzsikus? Molnár Antal monográfiájához fo’-dultam segítségért. Reményi Ede zongorakísérőjeként fordult meg hazánkban a zseniális művész ! Látszólag gyerekjáték volt a további nyomozás. Hála a tévékrimikből elsajátított módszereknek, a levéltárban őrzött régi újságoknak, megtudtam, hogy a hegedűsök királya 1870-ben és a következő év tavaszán koncertezett az itteni színházteremben. A partner nevét azonban eltitkolta a krónikás. A Zenészeti Lapok tudósítója is. A Brahms- élot.rajzból hámoztam ki, hogy ekkor nem járhatott a hírős városban a kecskeméti lányokat dicsérő művész. Honnan tudhatta, hogy ilyen város a világon van? Tudós kutatók kiderítették, hogy rendszeresen kért és kapott Pestről magyaros kottákat, szövegeket. Ezeket — föltüntetve eredetüket — átdolgozta, fölhasználta. Kimutatható például Mérty Kalocsai emlék című művének hatása. Valószínűsíthető, hogy átvette valahonnan a kecskeméti vonatkozású szöveget. (Egy Losonczi- versre gyanakszom, de forrásmű hiányában egyelőre megmaradok a hipotézisnél.) Pillanatnyilag nem dönthető el véglegesen, hogy járt-e vagy sem Brahms a hírős városban. Nincs kizárva egy Reményi— Brahms-koncert lehetősége. Az ügyben csupán a kecskeméti lányok, asszonyok szépségére vonatkozó sorokat fogadhatjuk el bizonyítottnak. Heltai Nándor-■léi ßdßlcytef bj Klossy Irén rajza. MÁTYÁS FERENC: Öregek Apám emlékét őrzöm Megszokták ókét a temetők, vacog a vénség félrelökötten, mint kés, szívükbe szúr a szó, ha a köiiyörület felröppen, elvonulnak, gödrük megásva, bakancsorruk tükréből a halál tekint rájuk a számadásban. Halál utáni élő emlékek fehér botján ha botorkálnak, nem tudják, merre lépjenek, a föld besüpped, ahol járnak a félelem zárt káoszában. Van okuk hát a borulásra, ráncos lelkűkből rossz szag árad, szakállta tanul is csak árnyak, örvények fenekére hullnak s elmúlnak, a társtalan társak. Mellükben piros tulipánok haragja gyűl, és mindörökre leszáll a fekete rögökre. Nem tudják 'hiánytik fölmérni, s mit ér tapasztalásuk, hogyha igényül: megkopott s a rosta kiszórja baljós visszatértük. Szakadékok szélén matatnak, s glória fölöttük a vak Nap. Nincs minálunk temetőország, de ha ók megjelennek, léptük nyomán mégis sötétség arad, — s mögöttük két háborúval, megsebzett szívkoszorúval, a szeretet nélküli magány vet csak nékik halotti ágyat. Ok voltak a tegnapi fecskék, most átnéz rajtuk a fényesség.— s aki élni még gyáva, sunyin pislánt apja arcába és lenézően megalázza. Belefáradtak önmagukba ni öregek, a meguntak, megutáltak, a vissza nem állítóható világ vak, — szívük halállal rég meglellett, szégyellik, hogy öregek lettek azok közt, kik az éden. kardját hordozzák országos látványossággal, a közöny kárhozatában. Megszokták , őket a iemetők, naponta falja csontjukat a főid, asztaluknál süket magány a vendég, szomorúságukban rég elfeledték, mit hagytak hátra örökül, s hogy az örökölt szabadság mit ér, ka nem tudnak érte már tenni, — tan okuk keseregni, belefáradlak nagyon életükbe, ami azért mégsem volt egészen semmi.-uí mer: •’go riß Lev *1! *úl SZALAI CSABA: Pocsolya vérű tört lapály, piros muharban békanyá!. G.yeplős szelekben érdes káka zsörtölődik most a világra. Madárnyom címer talpadon. Lőfarkú nád a válladon, zápkedvve! ülünk itt a fű zászlajában angyalom? Nyafogsz. Csalán csíp, szúr a csimbók, harisnyádon a szem szalad, s nem veszed észre, orrod előtt göcsörtös arcú. görcs alak: nadályszedő, gatyás cigány poshadt lóúsztatón tapos I és rá se ránt, hogy barna lábá ► érett súlyommal hólyagos. JÓBA TIBOR: Capriccio - Anyám halálára Mindig az őszt szerette, a langyosan aranylót, vonzották drága lényét az ökörnyálas tarlók, a rozsdabarna lombok, vízparti kék ködök, szép mosollyal merengve gyönyörködött — ... E négy sort aznap inam, amelyen fáradt szíve a kórház vaságyán örökre megállt. Nem tudtam még a gyászhírt, de úgy lehet, megérzi a vérrel egyazon vér a távoli halált... Az őszt szerette, s nékem — nyarak rajongójának — beh sokszor magyarázta e bölcsen higgadt évszak halk búját, szép derűjét, titkait, gyúlt varázsát! S hogy soha már nem oktat, a lény béklyóz, húsomba a „sehol-nincs” magány vág. Most sírnom kellene: szegényesek a könnyek. Gyászolni öt másképpen, méltóbban, belül illik. Emléke halk zene. Zord gondolatok jönnek ... Fredestináció ez. Jól van. < S szent emléke valóban — mint tiszta virágillat — már elkísér a sírig. MÓZES, PIETA, MEDICI-SÍREMLÉK... Szobormásolatok a Technika Házában Nikodémus felsőteste, válla és feje valamikor letört a szoborról. És ugyancsak hiányzott a kompozícióból Krisztus balja, és a jobb oldali nőalak, nyilván Mária karja is. A kérdés nyilvánvaló volt: a kecskeméti Technika Házában kiállításra kerül Michelangelo-szobormá- solatok között csonkán helyezzék el a firenzei Pietát, vagy hozzáértő kézzel kiegészitsék-e a torzót ? ... A föld mélyéről előkerült antik alkotások között igen sok csonka szobrot ismerünk. A győzelem szárnyas istennője, a sza- motrakei Niké, az archaikus Apolló-torzó, az athéni Parthenon domborműtöredékeinek darabjai, vagy a leghíresebb: a Milói Vénusz, amelynek letört karja tartását számtalan hozzáértő próbálta rekonstruálni... Ezek a megcsonkult művek azonban már így, befejezetlen- ségükkel együtt teljesek, és a mai ember számára magukban foglalják a továbbgondolás izgalmát is. Éppen ez, a hiányból fakadó többlet késztetett számos művészt arra, hogy tudatosan töredéket, torzót alkosson. Gondoljunk csak Ferenczi Béni bronzszobraira ... Michelangelo négyalakos Pie- tája viszont sértetlen teljességben áll a firenzei dómban. Akik nem láthatták az eredetit, nagyrészt azok is találkoztak mái’ képével a különböző képzőművészeti kiadványokban. Kecskeméten ezért óhatatlanul hiányérzetet keltene az eredetivel megegyező gipszmásolat csonkoltsága. Ez késztette Melocco Miklós szobrászművészt arra az elhatározásra, hogy „befejezze", kiegészítse Michelangelo szobrainak másolatát. □ □ □ . A Technika Házának emeleti galériájában, nyitott reprodukciós könyvek veszik körül a szobrot, amelyen Melocco Miklós dolgozik vésőjével és kalapácsával. A képek mindegyike a firenzei Pietát ábrázolja, a különböző szögből, távolságból készített fotók a szobor váltakozó nézeteit mutatják be. Ezek szolgálnak támpontul a hiányzó részek pótlásához. — Van ebben a munkában valami szemtelenség, ez kétségtelen. Védelmemül csak azt tudom felhozni, hogy szándékom tisztelettudó és jóindulatú — mondja. — Az az elv vezet, hogy szakmai tudással jórészt be lehet fejezni egy Michelangelo- szobrot . .. Nem muzeális vagy éppen kereskedelmi hitelesség céljával igyekszem pótolni a hiányzó részeket, hanem esztétikai elkötelezettséggel. A munka közben számomra egyértelműen kiderült, nem lett volna célszerű háttér-fényképpel pótolni a letört darabok hiányából adódó csonkaságot. Nikodémus felsőtestében, íejtartásában olyan sok rövidülés, kanyar van, hogy azt képtelen visszaadni egy sík kép. Az arc kifaragását háromszor kezdtem el, mert az eredeti mindig bonyolultabbnak mutatkozott annál, mint amit én csináltam. Változó látószögekből készült fényképek sokaságát kellett megfejtenem ahhoz, hogy megközelíthessem az igazi Pietát. A sík fotók, meg a meglevő darabokban benne foglalt szobrászati „logika” és információk alapján sikerült azután lassan- lassan a pótlásként felrakott gipszből kibontanom valami hasonlót ahhoz, ami a firenzei dómban látható. És egy vékony 0 Melocco Miklós és a kiegészített firenzei l’icta. vonallal jelzem majd a kész szobron; mely részek származnak tőlem... □ □ □ A Kecskemétre került Michel- angelo-másolatok a mester életművének legjelentősebb alkotásai. A Medici-síremlék „hat kompozíciója közül csupán a Hajnal töredékes, megérkezett viszont a Madonna. A Gyula pápa számára tervezett emlékműből látható lesz majd a Mózes, a lázadó és a haldokló rabszolga. A firenzei mellett itt áll majd a fiatalkori, római Pieta. Két dombormű: a Pitti és a Taddei madonna, valamint a feltámadott Krisztus, a Bruggei madonna és a gyermek Dávid-Apolló szobra zárja a sort. Valamennyi alkotást restaurálják. Letisztogatják a gipszöntvényekre fél évszázad alatt rárakodott piszkot, és a szobrok az eredetiekkel megközelítő szépségben élednek majd újjá az állandó kiállításon. □ □ □ — A gyűjteményt 1903 és 1908 között vásárolták — mondja Melocco Miklós. — A másolatok úgy készültek, hogy mintát vetlek az eredeti szobrokról, majd azokat híg gipsszel kiöntötték. Ily módon minden egyes darab az eredeü márványmüvei azonos formai értékű. A sokszorosításnak ez a fáradságos 1 módja a század elején jött divatba, ugyanebben az időben vásárolta antik gyűjteményét például a Puskin Múzeum. Magyarországra is szép számú, a Michelangelo- alkotásokon kívül sok görög és római szobor került. Időközben viszont valahogy megkopott a gipszmásolatok értéke. Valahogy elfeledkeztek a gyűjteményiéi: másolatok reneszánsza azzal kezdődött, hogy a madarasiak elkértek néhány alkotást a Szép- művészeti Múzeum raktárából ... A Kecskemétre került Michelangelo-művek jelentőségét ma már nem kis mértékben megnöveli, hogy Olaszországban azóta betiltották az öntvények számára való másolatok készítését, mert ez érthetően megviseli az eredeti alkotásokat. Nem fenyeget tehát az a veszély, hogy a mester alkotásait „szé- Házzák”. — Ami az én munkámat illeti, az csak a firenzei Pieta esetében lép túl a restaurálási feladatokon, amikor az a tisztességes cél vezetett, hogy korszerű kifejezést használva, egy holo- grammot, térbelileg hű képet készítsek az emberek számára. Tehát „iparosnak” tekintem magam. Igaz ugyan, hogy a Me- dici-síremlék Hajnal nőalakjának hiányzó testét is meg lehetne. formálni ezzel a módszerrel — a szobornak ugyanis csak a lába érkezett meg —, de ez a vállalkozás, úgy érzem, már „hatásköri túllépés" lenne a részemről. A lábat már véglegesen torzóként állítjuk ki ... Pavlovits Miklós A ló nem volt igazi ló. Hintául ló volt, hajlított szánlal- * 1 pakra állítva, s a műbőr, amivel bevonták, szürke volt, fehér foltokkal. Mikor a lovak még divatban voltak, mint az ember munkatársai, almásderesnek mondták az ilyet. S a szőrös műbőr úgy fénylett rajta, mintha igazi lószőr lett volna. De volt egy végzetes gyári hibája, rosszul csavarták iá a fejéi. Ki tudja, hogy történik az ilyesmi. Amikor azonban már megvolt, s végigment a futószalagon, hagyták, nem küldték visz- sza. Talán mókából, talán mert hiányzott volna valakinek a teljesítményéből. Ráhúzták a műbőrt, hegyes füleket ragasztottak a fejére, a homlokába üvegszemeket, s a szájába zablát tettek. Fii is szerszámozták, úgyhogy igazán nyalka paripa lett belőle. Csak egy hibája volt. Hátra- fordította a fejét. Hogy ez mit számit egy lónál? Sokat, nagyon sokat! Bár a gyárban nem vették komolyan. — A visszanéző ló! — mondták és nevettek. De azért továbbadták. befejezték, ha nem is lelt szabályszerű hintaló. így került a raktárba, s régül sok más társáGS KSMwsmwsi t\’l egy játékboltba. Mikor kicsomagolták a bordás papírból, akkor vették észre a hibáját. — Nahát, ez hallatlan! Ezt visszaküldöm! — mérgelődött az üzletvezető, s nagyot lökött az almásderes paripán. — Csomagolja be! — Ne bántsa, főnök! — mondta a lány, akinek az lett volna a dolga, hogy becsomagolja, és mint hibás árut, visszaküldje a gyárnak. — Nekem éppen tetszik ez a visszanéző ló. Van benne valami eredeti. Nem olyan megszokott és unalmas, mint a többi hinta ló. És ulóvégre hol van az megírva, hogy minden lónak egyformának kell lennie? Az embere!: sem egyformák. Ne léljen, majd én eladom. — Nézze drágám — próbálta leinteni a főnök, s még haragudott is, hogy vitatkozik vele —, a ló nem ember. A kiutaló meg kevésbé, hiszen megvan a maga ki.lön rendeltetése. A gyerek, aki ráül, megfogja a gyeplőjét, s a ló megindul vele. Meg kell hagyni a gyet el: illúzióját. De mit kezdjen egy visszanéző tóval? Hiszen ezen jóízűen még lovagolni se lehel! — Jaj, hogy magyarázzam meg magának, főnök, hogy ez egy egyéniség, ez a ló?! Gondolja, lóban nincs . egyéniség? Több, mint az emberek között! És ez egy lázadó ló, ez nem akar beletörni az igába! Ez fellázadt a sorsa ellen, és visszanéz az üldözőjére! Igenis! Ez a szép benne! — Ö, kedves kis Katika — csitította a főnök —, én tudom, hogy magának aranyból van a szive. Sőt, még a fantáziája is igen élénk, s szereti a nem hétköznapi dolgokat. De egy ló az más, az isten áldja meg! Nekem egy ló ne lázadozzék! Emberben se szeretem a lázadót! Végezze lúindenki a maga dolgát! Az ember is, a hintaló is! És akkor rend lesz a világon! És száz szónak is egy a vége — el is kell adni. M.i azért vagyunk itt. És ki vesz meg egy ilyen lovat? — Majd én eladom! — felelte a lány sértődötten, mert megértette. hogy a tiltakozás a lázadás ellen, meg hogy ..mindenki végezze a maga dolgát”, neki is szólt, nemcsak a hintalónak. — Majd eladom! — mondta még egyszer. De nem adta el. Az emberek megnézték, mosolyogtak rajta, hogy milyen érdekes: egy visszanéző ló! Aztán megvettek egy másikat. Egy rendeset. Egy szabályszerűt. Egy szokványosat és unalmasat, ahogy a lány mondta. Pedig volt, akinek még tetszett is, mert gyönyörű vonalat kapott a szügye attól, hogy visszafordította a fejét. És egyáltalán, hogy ilyen különös volt, szinte bátornak látszó. De gazdára azért nem talált a visszanéző ló. Az idő múlj. a lányt áthelyezték egy másik boltba, pár év múlva férjhez is ment, aztán egy kisfia született. Mikor már a kisfiú nagyocska lett, ezébe jutóit a gyönyörű hintaló. A lázadó, • a visszanéző ló. Elszaladt a régi boltba, hogy megvegye, ha még megvan, a kisfiának. Megvolt. Kicsit már öregedett a reárakódott sok portól, a szőre sem volt fényes, a szeme sem ragyogott. De a lány — bocsánat, most már kismama lehajolt, és a régi szeretettel ölelte magához. Aztán leporolta, meg is billentette, hogy hintázik-e, és nézte, sokáig nézte. A visszanéző ló, minél jobban nézte, mintha már nem az lett volna, aki régen volt. Isten tudja, miért nem. De hát ő maga se volt a régi lány. A kisfiára gondolt, aki majd beül a nyergébe, hogy elnyargal- )or rajta messze-messze. És nézte, sokáig nézte. Aztán felállt a kismama, és egy másik hintalovat választott a sok közül. Herceg János /
