Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-08 / 212. szám

1976. szeptember 8. • PETŐFI NÉPE • 3 Küldött a gyárból Szeptember 11-én Kecskeméten rendezik meg a kiváló munkásörök megyei értekezletét. Szabó János munkásőr-szakasz- parancsnok a testület neveltjé­nek vallja magát, hiszen 1967- ben vették fel a munkásőrség tagjai sorába, s egy év múlva méltónak bizonyult arra, hogy a kommunisták sorába lépjen. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gép­gyár lakatos csoportvezetője rá­szolgált erre a bizalomra, hiszen 1970-ben kiváló parancsnok, há­rom év múlva kiváló munkásőr lett. A kiválóak járási értekez­letén megyei küldöttnek válasz­tották, s most fogalmazza meg javaslatait a megyei értekezletre. — Elsőként talán a szolgálattal kapcsolatos javaslatomat szeret­ném elmondani. Ügy vélem, hogy a koncentrált, egyhetes szolgá­lati idő, amely vasárnaptól va­sárnapig tart jobb lenne a mun­kásőr, a gazdasági egység, az al­egység számára isi Mire gondo­lok? Ma már olyan technikával dolgozunk, amelynek kezelése egész embert kíván. Az elapró­zott Szolgálat nagyobb kiesés a munkából, mintha egyszerre egy alkalommal meghatározott ideig nem dolgozik az illető. Az egység számára pedig annyit jelent, hogy az ilyen szolgálatot teljesí­tőre bármikor lehet számítani, hiszen a foglalkozások alkalmá­val van lehetőség a szabályza­tok felelevenítésére. Szabó János munkásőrről azt tartja parancsnoka, hogy jól dolgozik, jól szervez, lelkiisme­retes, a foglalkozásokra alapo­san felkészül. Nem lehet csodál­kozni, hogy ezzel kapcsolatban is van mondanivalója. — A kiképzéshez rendelkezünk megfelelő segédanyagokkal, azon­ban ennél több kell. Magam is készítettem egy elektromos tablót a géppisztoly ismeretének elsa­játítására. Van egy elképelzésem, amelyet meg lehetne valósítani, ez a lövészetet megelőző foglal­kozáson alkalmazható. Egy imi­tációs készülék, amely a cél­zást és a találatot is egyformán mutatja. E készülék alkalmazá­sával azon túl, hogy önbizalmat adnánk a munkásőröknek, javí­tanánk a lőeredményeket is. Szeretném elmondani még a ta­nácskozáson a koncentrált kikép­zés tapasztalatait és a törzsmun­kával kapcsolatos észrevételei­met. Szerintem a foglalkozási je­gyeket egységesíteni lehetne még­pedig olyan módon, hogy a jó foglalkozási jegyekről lenyoma- tot készítenénk, s ezzel egysége­sítenénk a különböző alegysége­inknél a kiképzést. Szabó János szakaszparancsnok saját tapasztalatai alapján dol­gozta ki ezeket a javaslatokat, s hogy ezek az elképzelések bizo­nyára jók, az abból is követke­zik, hogy az egységnél a szocia­lista versenyben harmadik he­lyen végeztek. A kiváló szakasz­parancsnoknak és természetesen a kiválóak értekezletének sok sikert kívánunk. Gémes Gábor Kertészeti gépesítési kongresszus kezdődött A Gépipari Tudományos Egye­sület és a Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület szervezésében há­romnapos nemzetközi kertészeti gépesítési kongresszus kezdődött kedden a Kertészeti Egyetem dísz­termében. A tanácskozáson a ha­zai kertészeti termelés komplex gépesítésének eredményeit és feladatait vitatják meg a szak­emberek. Dr. Dimény Imrének, az egyetem rektorának megnyitó­ja után dr. Heiczman János kohó- és gépipari miniszterhelyettes tar­tott előadást arról, hogy milyen eredményeket ért el a gépipar a nagyüzemi kertészeti termelés gé­pesítésében. (MTI) Nemzetközi mikrobiológiai tanácskozás az Akadémián Megalakulásának 25. évforuló- ját ünnepli a Magyar Mikrobio­lógiai Társaság. Kedden — eb­ből az alkalomból — nemzetközi tudományos tanácskozás kezdő­dött az Akadémián. A háromna­pos . rendezvényen az emberek, az állatok és a növények megbete­gedése elleni küzdelem neves ha­zai és külföldi kutatói 125 előadás keretében vitatják meg a mező- gazdasági mikrobiológia, a bakté­riumgenetika, a fertőző betegsé­gek immunológiájának kérdéseit, valamint több, a mikrobiológia ál­tal érintett összetett kutatási te­rület legújabb tudományos ered­ményeit. Szó lesz a kongresszuson egyebek között a baktériumok genetikájáról és a vírusoknak a rák keletkezésében betöltött sze­repéről is. (MTI) BIOLÓGIAI SZABADEGYETEM — KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSOK Szeptemberi közművelődési programok Szeptember első napjaiban megérkezett néhány városból a havonta megjelenő kulturális műsorfüzet. Ez alkalommal Baja, Kecskemét és Kiskunhalas szep­temberi közművelődési program­jából adunk ízelítőt az alábbiak­ban. A Bács-Kiskunban már eddig is figyelmet érdemlő eredménye­ket felmutató ismeretterjesztés tovább gazdagodik az elkövetke­ző hetekben. Baján kilenc előadásból álló sorozat kezdődik szeptember ti­zennegyedikén. A Liszt Ferenc Zeneiskola kamaratermében — biológiai szabadegyetem kereté­ben — ettől kezdve minden ked­den este előadás hangzik el a sokakat érintő természettudomá­nyos kérdésekről. S bizonyára sokan érdeklődnek majd Kecs­keméten dr. Berecz György fi­lozófus előadása iránt is, mely­nek címe: A technika a tudo­mány szolgálatában. A „Híres tudósok előadásai” sorozatban sorra kerülő eseményt a megyei művelődési központban bonyolít­ják le, 24-én este hat órakor. Ugyancsak a megyei művelődési központban szervezik meg az 1976/77-es filmesztétikai szabad- egyetemet. Az első előadásra szeptember 22-én kerül sor, Űj művészet születik címmel. Az idei képzőművészeti világ­hét keretében a bajai Kirakat Galériában „Látás és alkotás” címmel szitamappa kiállítás nyí­lik meg 19-én. Ennek segítségé­vel a korszerű reprodukciókon keresztül alkalmuk lesz megis­merkedniük az érdeklődőknek többek között Van Gogh, Ce­zanne, Gauguin, Matisse, Picasso, Chagall és Kandinszkij alkotá­saival. Kiskunhalason 18-ától kezdve láthatja a közönség Vígh Tamás szobrász- és Pásztor Má­tyás festőművész közös tárlatát a Szilády Galériában. A megye- székhelyen ugyanezen a napon avatják fel — ugyancsak a kép­zőművészeti világhét programjá­ban —• a „Művészetek kútja” el­nevezésű alkotást a Kéttemplom közben; s ekkor nyílik meg a Tudomány és Technika Házában a Michelangelo Galéria, ahol a szobrász-óriás műveinek másola­tait láthatjuk majd ezentúl. Több színházi eseményre is sor kerül szeptemberben. A me­gyei művelődési központ színház- termében az Iskolaszínház mű­vészei előadják Szophoklész: An­tigoné című drámáját. S itt lép közönség elé önáló estjének mű­sorával 23-án este hét órakor Halász Judit színművész. A kecs­keméti Soproni Ági, a Katona Jó­zsef Színház tagja Kiskunhalasra látogat. Szeptember 14-én talál­kozik a művészetkedvelő közön­séggel, a Forrás Ifjúsági Klub­ban. Az Állami Déryné Színház 13-án Baján, 17-én pedig Kis­kunhalason vendégszerepei. A Peti vigyázz című mesejátékot, illetve Jókai Anna Űj házasok című drámáját adják elő. Szovjet kiállítók az őszi BNY-n A tizedik ötéves tervet meg­kezdve, az idén fejlődésének új szakaszába lépett a Szovjetunió. A XXV. pártkongrefts/us a leg­fontosabb feladatként a szovjet nép élet- és kulturális színvona­lánál- további emelését jelölte meg. Intézkedések sorát irányoz­ta elő egyebek között a nép jólét fokozására!, a társadalmi terme­lés hatékonyságának növelésére, a termékek minőségének javítá­sára és a fokozott takarékosság­ra az egész népgazdaságban. A tervek megvalósításában fontos szerep jut a külgazdasági kap­csolatoknak1. Ezzel összefüggésben szeretném kiemelni a különböző államokban, mindenek előtt a szocialista orsizágokban rendezett nemzetközi vásárok jelentőségét. A Budapesti Nemzetközi Vásá­rok a szocialista országok keres­kedelmi partnerei számára is ha­gyományos találkozóhellyé vál­tak. Az ott szereplő Szovjet ki­állításnak az a célja, hogy hoz­zájáruljon az üzleti kapcsolatok bővítéséhez a Szovjetunió és Ma­gyarország, valamint a többi részt vevő állam közötti gazdasági együttműködés fejlődéséhez, anyagaival képet adjon az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott határozatok megvalósításáért odaadóan dolgozó szovjet embe­rek életéről. A szovjet külkereskedelmi szer­vek kiváló alkalomnak tekintik a BNV-t arra is, hogy a magyar partnerek megismerhessék a szovjet exportcikkek kínálatát és bemutassák azokat a magyar termékeket, amelyeket a szovjet vásárlóknak kínálhatnak. Hadd emlékeztessek itt arra, hogy a Szovjetunióba irányuló magyar export 25—42 százalékát éppen, a fogyasztási cikkek alkotják. A magyar vásárlóig jól ismerik a szovjet gépkocsikat, órákat, fényképezőgépeket és azok jó ne­vet vívtak ki a magyar piacokon. A 11 szovjet külkereskedelmi vállalat 1650 négyzetméter terü­leten mutatkozik be három pa­vilonban. Az „A” pavilonban a fő téma a lakberendezés. Az Uk­rajnában, Belorussziában és a Balti-köztársaságokban készült új háló- és nappaliszoba-bútorokat, konyhai garnitúrákat állít ki az EXPORTLESZ egyesülés. A bal­tikumi gyáraik bútoraihoz a- szö­vetet magyar és csehszlovák cé­gek szállítják. Köztudomású, hogy a Szovjetunió és Magyar- ország között bútontervezési és gyártási egyezmény van érvény­ben. A két ország kereskedelmi és iparvállalatainak jó alkalmat nyújt az őszi vásár a vélemény- cserére is. A RAZNOEXPORT és a NO- VOEXPORT egyesülések kujbi- sevi, minszki, tallinni, tbiliszi és leningrádi gyárak kristály-és ke­rámiacikkeit vonultatja fel. A lá­togatók megismerhetik a híres fedoszkinói lakkfestést, a hohlo- mai dísztárgyakat, fa-, csont- és kől'aragványokat, grúziai ötvös­remekeket, Kiállít a két külke­reskedelmi vállalat kötöttárut és bőrdísízmű-készítményeket, sza­movárokat, hűtőszekrényeket, porszívókat és más háztartási gé­peket. A SZOJUZHIMEXPORT ház­tartási vegyicikkeket, szintetikus mosó- és tisztítószereket, samjún- nokat, parketta-, bútor-, és gép­kocsiápolási cikkeket vonultat fel. Ugyanez a cég mutat be il­latszereket, köztük olyan világ- színvonalú parfümöket, mint a Külön- és a Konszuello, vagy a Prométheusz kölni. Láthatják az érdeklődők a hírei prémeket is. A 40-es pavilonban kapnak he­lyet az úgynevezett szabadidő- cikkek. A RAZNOEXPORT nya­ralókba való bútorokat és kem­pingárut, Sportfelszereléseket, sport- és vadászfegyverekeit, hang­szereket állít ki, versenysíléceket és vízisíket, strandcikkeket vo­nultat fel. A MASPRIBORINTORG fény­képezőgépeket és filmfelvevőket, rádió- ési tv-készülékeket, órákat hoz. Kiállítja a Rubin és az Elektron márkájú színes tv-ké­szülékeket, amelyekhez a KGST komplex programjának keretében Magyarország kávákat szállít szí­nes képcsövekért cserébe. A „C”-palvilon ad helyet az AVTOEXPORT egyesülésnek, amely Zsigulival, Moszkviccsal, mopedekkel, és kerékpárokkal várja a vásár látogatóit. A gépkocsigyártás az egyik leg­fontosabb ágazat, ahol szoros és kölcsönösen előnyös országaink együttműködése. Köztudomású, hogy Magyarország 18 féle rész­egységet szállít a Zsiguli-koope- ráció keretében Lada márkájú kocsikért cserébe. Magyarorszá­gon természetesen jól ismerik a szovjet személyautókat, hiszen minden harmadik gépkocsi szov­jet importból származik. A szovjet—magyar gazdasági és kereskedelmi együttműködés­ről szólva feltétlénül említést ér­demelnek a két kereskedelmi ka­mara állandóan bővülő és fejlődő kapcsolatai. A Szovjet Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Keres­kedelmi Kamara együttműködése szoros, és átfogja tevékenységük minden ágát. Eredményes az együttműködés a szovjet kamara magyar tagozata és a testvérszer­vezet szovjet szekciója között. A tagozat felkutatja a kétoldalú ke­reskedelembe bevonható árucik­keket, a szakosítási és kooperációs lehetőségeket. Közgazdasági és műszaki-tudományos propagan­dát folytat, réazt vállal a BNV szovjet kiállításának rendezésé­ben. Nyikolaj Filippov, a Szovjet Kereskedelmi és Iparkamara elnökhelyettese Raktárból gépterem • A Bajai Finomposztó Vállalat termékei iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Ez tette indokolttá azt a nagyarányú rekonstrukciót, amelyről már több esetben beszámoltunk lapunk hasábjain. En­nek keretében egy régi raktárból korszerű világítású gépcsarno­kot alakítottak ki, amelynek a képünkön látható egyik részében két nyugatnémet gyártmányú automata keresztorsózó gépet helyez­tek el, a háttérben keresztben pedig négy svájci keresztorsózó gép működik. (Szabó Ferenc felvétele.) Művese — radioaktív stroncium mérgezés ellen A moszkvai Biofizikai Intézet­ben M. Petrovnin érdekes kísér­letsorozatot végzett kutyáidon. Halálos adag stroncium 90-et fecskendezett be intravénásán, majd művesére kapcsolta a ku­tyákat. Ha a kutyát 5 perccel a stroncium beadása után kapcsol­ta a művesére, akkor 4,5 óra alatt tudta az izotóp mintegy harmadrészét eltávolítani a szer­vezetből, ha később kezdte a dia­lízist, úgy 6 órára volt szükség a stroncium harmadrészének ki­mosásához. A kontroli-kutyák néhány nap alatt sugárártalom következtében elpusztultak. Pet­rovnin hangsúlyozza, hogy a módszer csak akkor eredményes, ha nem sokkal az ártalom be­következte után kezdik meg a dialízist, ekkor ugyanis a stron­cium még a vérben kering. Ez az első sikeres kísérlet a radio­aktív stroncium izotópnak a szer­vezetből való eltávolítására. A budavári ágyúcső A minisztériumi sajtótájékoz­tató után meg sem állok Buda­váráig. A vén Pest elhasznált le­vegője után minden szippantás­sal újjáéledek itt a Tóth Árpád sétányon. A Hadtörténeti Múze­um vastag tömbje bástyafal a túlnét parkírozó autók füstös bűze ellen is. Szelíd, mély brummogás lebeg a gyönyörű világváros fölött. Lent: takaros játékszerek. A Dé­li pályaudvar üvegcsillogású be­tonlepény. A hegynek kapaszko­dó házsorokra, parkokra nyári verőfény zuhog. Nem sokáig. A János-hegyi kilátó szürke, göm- bölyded kapuja már ijedt-fehér a sötétkék viharfelhők súlyától. — Bácsi, tessék felültetni az ágyúra! Parányi lányka nyújtja máris a két karját. Arca almapiros, ha­ja szalmasárga, s olyan maka­csul egyenes szálú, mintha csak­ugyan szalmából ragasztották volna gömbölyű buksijára. — Kriszta, Kriszta, miért za­varod a bácsit! — kocog s zsém- bel messziről utána anyukája. Ez mit sem befolyásolja már hirtelen bar átkössünk melegét, öröm felkapni ezt a pirinkó Krisztát, aki egy puszi-belépővel a pofikáján máris az általa vá­lasztott ágyú-hüllőn lovagol. Persze, fogni kell őt, amíg a mama — nagy szabadkozások közepette — fel nem vált. Elengedem Krisztát s közben óhatatlanul odakap a szemem, ahol párnás kis keze az ágyúcső cirádáján tenyerei. A cifra dí­szítések, domborzatok, vésetek közt bronzba róva olvasható: „ULTIMA RATIO REGUM". — A királyok utolsó érve! A felkiáltójel emlékezetem vil­lanásától kerül ide. Pont arra az ágyúra kéredzke- dett föl Kriszta-Böbe, amelyik­nek a feliratán akkor akadt meg a szemem először, midőn egy év­fordulós interjúra dr. Molnár Eriknél jártam. A szomszédos ut­cában levő tudományos intézet­ben kerestem föl — mint Kecs­kemét felszabadulásának gazdag emlékezetű és cselekvő tanúját... Akkor — dr. Molnár Erik­től jövet szemlélődtem itt — a régi korok háborúiból örökül ránk maradt ágyúk kiállításán. Töprengtem a bronzba vert latin mondat fölött: „A királyok utol­só érve”... A fémgyilok, a fegy­ver ... Van valami megrendítő, lappangó irónia abban a vissza­fojtott sóhajban: „ULTIMA RA­TIO REGUM”. A királyok, mi­után kifogytak minden más érv­ből, lecsapnak a fegyverrel. Mit számít a népek akarata. Jöjjön az erőszak! Abban is van afféle keserű fin­tor, hogy eleink ilyen esztétikus külsejűvé „művelték” ezeket a gyilkos hadigépeket. Egyik csi- csásabb, mint a másik. Liliom, szőlőfürt, levél stilizált figurái, — mintázat, amit ógörög ruha­darabokról kölcsönöztek. Virág, levél, életfa — az élet ősi jelké­pei — ágyúkra domborítva... A századokat „túlélő” hadiszer­számok (hogy megtiszteli őket. az ember a „szerszám” minősítés­sel!) szenvtelenül kábítják, ámít­ják az utókort: „Lámcsak, őse­ink arra is sokat adtak, hogy szépmívű eszközökkel ontsanak vért!” S a múzeumokban gene­ráció — generáció után szidoloz- za ragyogóra a páncél-ruhát, si­sakot; tündökletesre porolja a gyöngyház-markolatú tört, drá­gakővel berakott csappantyús pisztolyt, selyemfényű szablyát, szorgosan kenegeti az elöltöltős puskát. Még lakását is kedvvel díszíti velük! Az utóbbi háborúk fegyverei­nek „kivitelezésével” már nem szédíti korát s a jövendőt az em­ber. Csúfak, komorak, ridegek, egyenesen gyász-hangulatot kel­tők. „Őszintébbek”? Azt gondolhatnánk, hogy a ma emberének „lakáskultúráját" nem fémjelzi már a legutóbbi háború hadi-stílusa. Hogy korunk ronda fegyvereit — aknavetőt, kézigrá­nátot, páncéltörőt — már nem használja otthona díszítésére, nem gyűjti ezeket. De bizony kaptunk már híreket — a világ vérszomjasabb tájairól —, hogy jómódúak körében „korszerűen” folytatódik a bolondéria. Olvas­hattunk magyar lapokban is a híres amerikai színész, Dean Martin fiáról, akit azért fogtak perbe, mert légelhárító ágyút akart eladni. Tehát már volt ne­ki! A bírósági vizsgálat során ki­derült, hogy a fiatalember jelen­tős fegyvergyűjteménnyel rendel­kezik. Apja, akit szívhez szóló dalairól ismernek, legutóbb egy Sherman típusú harckocsit aján­dékozott a fiúnak. Ha gazdagok bolondériája is, de tény, hogy még a legutóbbi háború — már nem ember- szabású fegyvereit is lehet a lakás-, illetve környezet-„kul­túra” megtestesítőiként gyűjteni, eltenni. Használat után! Eszembe jut a Nemzetközi Stú­dió televíziós vitaműsora. Dr. Theo Sommer, a hamburgi Die Zeit főszerkesztője, az éles ra- vaszságú civil NATO-védnök. Kezdetben mily mosolyos, intelli­gens harciassággal dobálózott „konkrét" érveivel; adatokkal robbanófejek ezreiről, hadosztá­lyok létszámáról, szárnyasraké­ták paramétereiről. Melyek hite­lét Hajdú Jánosnak egyetlen szolid megjegyzése alaposan le­szállította. Tudniillik, hogy a Varsói Szerződés, illetve a NA­TO között megállapodás van: bi­zonyos adatokat nem hoznak nyilvánosságra. (A világ nyugal­máért; T. I.) ... S amikor ön­nön „csövébe” szorult dr. Theo — arra célozva ékes-ironikus diplo­mata-szöveggel, hogy nálunk nem mernek az ország nyilvánossága előtt olyan kényes-veszélyes té­máról eszmecserét folytatni, mint a leszerelés... De hát épp erről folyt vita! S a NATO két illuszt­ris zsurnaliszta képviselőjének részvételeiéi. Barátságos, amel­lett az okos érvek szikrázásától is fűtött légkörben. ... S nem a Varsói Szerződés fiainak kellett időnként — nyelniük, — mert pontosan ült az érv-riposzt... Nagy dolog volt ez a vita. Be­lekóstolhattunk a „magas diplo­máciába”, jóllehet „csak” nem­zetközi színvonalon képzett új­ságíró-politikusok. tette volt. De maga ez — ki merem mondani — hatalmas ugrás a nagypoliti­ka demokratizálódása útján. Ele­meztek, támadtak, visszavágtak, csipkedtek is mintegy lazítás­ként — de nem fegyverek — érvek, az értelem produktumai játszották a főszerepet... Érde­kes lenne hasonló érv-csata va­lamelyik odaáti tévében ... Igaz, egyszer megállapodott ilyen eszmecserében a mi Aczél Györ­gyünk a francia burzsoázia egyik vezető politikusával az ottani televízióban — csak az utolsó pillanatban meghátrált a francia és visszamondta. Az a megnyugtató, hogy az emberiség sorskérdéseiről most- már nem a „királyok” mondják ki az „utolsó érvet”. Hogy ál­lamférfiak, diplomaták, katonai szakértők — ha fennáll is ideo­lógiai konfrontáció, s ha nem is a világ által elvárt tempóban, de hisz’ a Nemzetközi Stúdió-vi­tából is sejthettük, nem olyan egyszerű feladat ez —, mégis zöldasztal mellett, érvekkel, értelemmel igyekeznek közeledni egymáshoz. A majdani megoldás­hoz. Más alternatíva nincs. Mert ha ft képzeletünket felülmúló rom­boló erejű fegyverekre bíznánk a döntést, aligha maradna hely a Földön, ahol hadimúzeumban mutogathatnánk eljövendő ko­roknak a leghatásosabb nukleá­ris pokolgépeket. „Használat után" ki tudja maradna-e egy- kettő a többiből? Ha igen — KI tudná? Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents