Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-29 / 230. szám

1976. szeptember 29. A PETŐFI NÉPE • 3

FEGYVERES ERŐINKET KÖSZÖNTJÜK

Kitüntetett körzeti megbízott

Asszony férfiposzton

• A kötélen Keresztes János honvéd.

csinálok. Ez a társadalom jó nekünk, s azokat, akik ellene tájiadnak, méltó helyükre kell juttatni. A határ sérthetetlensége, a bűnözés elleni harc hivatásommá vált, ezért minden erőfeszítésre hajlandó vagyok.

Gercsenyi András határőr őrmesterrel a parancsnokai elégedettek, elismerik jó munkáját, s talán ennek is köszönhető, hogy felvették a párt tagjai sorába. Nős ember, kislánya november

7-én lesz egyéves. Ritkán látja, de sosem mulasztja el, ha korán reggel indul, vagy későn érkezik, hogy ne hajoljon föléje, mert amit tesz, amiért fárad, azt családjáért, az egész társadalomért végzi.

Szerteágazó munkát kell végeznie egy rendőrségi körzeti megbízottnak, s ebből a munkából még a családnak is jut. Gye- nis József rendőr főtörzsőrmester szerencsés ember, hiszen 10 éve, amióta Bajaszentistvánon

körzeti megbízott, tekintélyt szerzett a lakosság körében, s elismerést parancsnokaitól. Szeptember 28-án tüntették ki a Haza Szolgálatáért Érdemérem

arany fokozatával.

— Tizennyolc éve vagyok

rendőr, s tíz éve Baján szolgálok. Nem a szerencsének, hanem a jó megelőző munkának tulajdonítom, hogy nálunk ritka a súlyosabb bűncselekmény. Ki- sebb-nagyobb lopások, szomszédok közötti torzsalkodások természetesen itt is vannak, s nekünk a tyúklopást éppen úgy ki kell deríteni, mint az erőszakos, a társadalmat veszélyeztető bűncselekményeket. A körzeti megbízott hivatása — azért fogalmazom így, mert nem pusztán munkahely ez — a helyismereten túl, az emberekkel való foglalkozáson keresztül, a törvényesség betartásáig, a közrend, közbiztonság védelméig széles körben nyújt lehetőséget a tevé- kenykedéshez. Egyetlen példát: az elmúlt vasárnap reggel Bórakor kezdtem a szolgálatot, s este kilenckor értem haza. Egy sorozatos kerékpárlopás tetteseit sikerült elfognom, kél gyermekkorút. egy fiatalkorút, öt kerékpárt loptak el, szétszedték és az alkatrészeket felcserélték, hogy a tulajdonosaik ne ismerjék fel azokat.

A rendőr főtörzsőrmester szerencsére nincs egyedül, bár hivatásos rendőrként csak ő tevékenykedik Bajaszentistvánon. Munkáját tizenöt önkéntes rendőr segíti, ám a velük való foglalkozás is Gyenis József rendőr főtörzsőrmester feladata.

— A segítőimmel való foglalkozás nem teher számomra. Felkeresem őket munkahelyükön, lakásukon, érdeklődöm, beszélgetek velük. Megvan ez fordítva is. Legtöbbször a lakásomon keresnek, tesznek bejelentést, kérnek segítséget, vagy csak egyszerűen betérnek beszélgetni. Találkozom velük természetesen az «iktatások, szolgálatok alatt is. Rajtuk kívül jól ismerem a körzetemben levő gazdasági vezetőket és a lakókat is. Az állampolgárok legtöbbször nem rendőri intézkedés ügyében fordulnak hozzám, hanem segítséget kérnek, vagy kíváncsiak a véleményemre. A közelmúltban egy ilyen mezsgyevitában kellett — idézőjelben — „intézkednem", s mindkét fél részére helyes döntés született.

A körzeti megbízott tekintélyét az adja, hogy az emberek bizalommal fordulnak hozzá. S ha őt nem találják, ott a rendőrfeleség. aki bár dolgozik, családanya, a férje távollétében felírja a bejelentéseket, ha szükséges. telefonon még intézkedik is. Harmonikus házasságnak kell lenni, hogy a férj, a feleség egyaránt a közbiztonságot szolgálja. Gratulálunk Gyenis József rendőr főtörzsőrmester kitüntetéséhez, s a társadalom érdekében végzett munkájához.

— Már kora gyermekkoromban inkább a fiúk, mint a lányok társaságát kerestem, s apám ko- vácsmühelyében nagykalapáccsal rávertem, menetet vágtam — kezdte a beszélgetést Varga Fe- rencné, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának diszpécsere, munkásőr. — Huszonhárom éve dolgozom a vállalatnál, mindig férfi munkakörben. Villanyhegesztő voltam, ma diszpécser, emellett pártbizalmi, népi ülnök, s amire a legbüszkébb vagyok, hogy tagja lehetek a munkásőrségnek. Három évvel ezelőtt vettem fel az egyenruhát, bár azelőtt a munkásőrszakasz tagjai már maguk közé fogadtak. Azóta egyetlen foglalkozásról sem hiányoztam. s a pártmunkának ez a formája nem terhelő számomra.

Ez a munkásasszony, aki kilenc év óta egymaga él. neveli fiát, nemcsak érzelmileg, de egyéb szálakon is kötődik ehhez a fegyveres testülethez. A nemrégiben közreadott honvédelmi törvényre hivatkozik.

■— Amikor arról beszélünk, hogy a nők a férfiakkal egyenjogúak, akkor ne csak mindig a borítékra, a fizetésre gondoljunk, hanem azokra a nehézségekre is, amelyeket a férfiakkal együtt kell vállalnunk. S ilyen a munkásőrségben végzett tevékenység. A honvédelmi törvény értelmében a

nőknek is kötelessége a haza védelme, s én ezt békében is szívesen vállalom. Igaz, nem minden nő képes erre, de akik konkrétan vállalják a fegyveres szolgálatot, azok a többieknél is többet tesznek.

Nem kétséges, Varga Ferencné szavaiban sok igazság van. A nők képesek ugyanarra, mint amire a férfiak, elviselik mindazokat a megterheléseket, amit a

férfiak, sőt, bizonyos vonatkozásokban szívósabbak, keményebbek. Vargáné nemcsak az egyenruhában ér el kiváló eredményeket a lövészetben, a gyakorlatokon, de a polgári életben, munkahelyén is éppen annyit nyújt, mint férfitársai. S ezenkívül még háziasszony, édesanya.

— Nekem nem nehéz a kiképzésén, a szolgálatban való részvétel. Igaz, én is elfáradok, akárcsak a férfiak. Ám férfitársaim a munkásőrségben éppen olyan munkásőrnek tekintenek, mint önmagukat, s ezt jó tudomásul venni. Emellett persze mint a többi nő, én is szeretem a szép ruhát, a virágot, de megnézem a televízióban a futballmérkőzések közvetítését is. Nemrégiben történt, hogy parancsnokom egy szolgálatban levő raj parancsnokságát bízta rám. Beosztottjaim mind férfiak voltak. Hallgattak szavamra, szót fogadtak, s még halvány megjegyzést sem tettek női mivoltomra.

Dolgozó nő, pártmunkás, munkásőr, édesanya, háziasszony. Nem sok ez egy nő számára? Varga Ferencné példája bizonyítja, hogy nem. Férfiposzton is megállja a helyét, sőt, tulajdonképpen többet is tesz, mint férfitársai.

Irta és fényképezte: Gémes Gábor

Három nappal ezelőtt tettek ünnepélyes esküt azok a szeptember elején bevonult egyetemi előfelvételt nyert fiatalok, akik nagyon rövid idő alatt megszokták, s nem túlzás, megszerették a katonaéletet. Egy, a megyében állomásozó katonai alakulathoz látogattunk, s alkalmunk volt meggyőződni arról, mi mindennel foglalkoznak fiataljaink. Elsőként a sportpályára vezetett utunk, ahol szertornával, távol- ugrással, s más, testet nevelő foglalatossággal töltötték idejüket a jövendő egyetemisták.

Kecskemétről vonult be Tóth Peter honvéd, s éppen a távolugrást/ gyakorolta. Neki tettük fel elsőként az ominózus kérdést: milyen a katonaélet?

— A híresztelésekkel ellentétben csak jót mondhatok — mondta kisSé iihegve a futástól a fiú —, mindenünk megvan, nagy szeretettel gondoskodnak rólunk. Fegyelemre. önállóságra nevelnek bennünket, de jut időnk a kultu- rálodásra, a tanulásra is.

Czakó László honvéd, aki Budapestről vonult be az alakulathoz, s a műszaki egyetemre nyert felvételt, közbeszólt:

— Meg lehet szokni ezt is. de nagyon sokat lehet tanulni. Főleg a technikai eszközök érdekelnek, s ha valahol van modern technika, itt akad bőven. Szórakozásra is van lehetőség. Megalakítottuk már az énekkart, az irodalmi színpadot, és sűrűn nézzük a tevét.

Egy másik alegységnél a fiúk az alaki kiképzést „gyűrték". A tiszteletadásra tanították őket, hiszen eskü után már arra is lehetőség nyílik, hogy egyenruhában kimehessenek a laktanyából, s akkor a katonának tisztelegnie is kell. A parancsnok mondta: nem kellett biztatni az újoncokat, megértették, miről van szó, s lelkiismeretesen végezték ezt a nem éppen izgalmas foglalkozást. Keresztes János honvéd, aki szintén Kecskemétről került az alakulathoz, arról beszélt, hogy értelmes dolognak tartja mindazt, amivel elfoglalják őket. s az a kevés fizikai megerőltetés, ami a katonai élettel együttjár, szükséges a fiatalok számára.

Nem a legkönnyebb dolog gázálarcban különböző feladatokat végrehajtani, különösen, hogyha a kinti hőmérséklet magasra szökik. Bród Csaba honvéd, aki Debrecenből került az alakulathoz. Szántó Lajos hadnagy segítségével éppen e feleszerelést próbálta ki.

— Nem kellemes dolog, de szükséges, erről győztek meg parancsnokaink, na de a fáradság

• Tisztelegj! — a tiszteletadást gyakorolják az újoncok

• A legnagyobb sikere a lövegismeretnek v*a.

• lírád Csaba a gázálarcot próbálja.

együtt jár ezzel az élettel. Szívesen tesszük, mert tudjuk, hogy gyakorlat teszi a mestert.

A legnagyobb sikere talán a fiatalok körében a szakkiképzésnek, a lövegismeretnek van. Igaz, olyan fiatal tiszt. Csombor László hadnagy oktatja az újoncokat, aki maga is néhány évvel ezelőtt szerzett diplomát a katonai főiskolán. Tud beszélni a fiatalok nyelvén, s szakmájának valóságos mestere. Hagyja, hogy a fiatal katonák megvitassák a löveg működését, csak akkor szól közbe, ha valaki véletlenül butaságot mond, s ez még egyelőre előfordul.

Az újoncok tehát megkezdték azoknak az ismereteknek a megszerzését, amelyek valóban katonává teszi őket, aktivitásban nincs hiány, szívesen és odaadással tanulnak. Méltók lesznek arra, hogy rájuk bízzák azokat a nagyértékű fegyvereket, amelyek hazánk védelmét szolgálják.

Szeptember 29-én, — mint minden esztendőben, — a haza fegyveres védőit köszönti az ország, a megye népe: katonákat, határőröket, rendőröket és munkásőröket. Űket köszöntjük e napon, azokat, akik védik országunk határait, a belső rendet, oltalmazzák szabadságunkat, függetlenségünket. Ez a nap mint jelkép, magában foglalja leghaladóbb katonai hagyományok iránti jogos büszkeséget, a töretlen hűséget, a hon védelméért érzett és vállalt elkötelezettséget. Fegyveres testületeink tagjai jogos örökösei és folytatói az 1848-as szabadságharc, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság és a fasizmus ellen fegyvert fogott hősök által örökbe hagyott hagyományainknak. Akik fegyveres testületeinkben szolgálnak, jól tudják és érzik, mennyire

mély és őszinte dolgozó népünk bizalma és megbecsülése. A fegyveres testületek tagjai ezért egyre szorosabbra fűzik kapcsolataikat a határok sérthetetlenségének megóvásában, a belső rend megszilárdításában, a népi hatalom megerősítésében. Fegyveres erőinket szoros és eltéphetet- len örök fegyverbarátság fűzi a szovjet és a többi testvéri hadseregekhez, amely nemcsak közös nemzeti érdekünk, de internacionalista kötelességünk is.

Fegyveres erőink tagjait köszöntjük e napon tisztelettel, szeretettel, s kívánjuk: teljesítsék legjobb tudásuk szerint eltökélten és szilárdan népünknek tett fogadalmukat, kötelességüket.

Egy délelőtt a laktanyában Hivatástudattal

• Távolugráshoz készülődnek a fiúk.

Fiatal ember Gercsenyi András határőr őrmester, mégis rengetegei tudna beszélni azokról az eseményekről, amelyek hatéves szolgálata alatt előfordultak.

— A közelmúltban eg.v este a vasútállomáson végeztem járőrszolgálatomat, s ma sem tudom miért, de feltűnt nekem eg.v férfi. aki a váróteremben ülve bóbiskolt. Éreztem, valami rosszban sántikál, s ezért igazoltattam. Az okmányai rendben voltak, de megkérdeztem, volt-e. büntetve? A válaszon nem csodálkoztam, ugyanis az illető kijelentette, nem régen szabadult, s összesen :i() évet töltött börtönben különböző bűncselekmények elkövetése miatt. Üticélja felöl érdeklődve

nem is tagadta, Jugoszláviába készül átszökni. Előállítottam, s az illető most tiltott határátlépés kísérlete bűntettéért a megérdemelt helyére került.

Nehéz és fáradságos, egyben felelősségteljes szolgálatot lát el Gercsenyi András határőr őrmester. hiszen nem számít sem az ünnepnap, sem a vasárnap, sőt, az éjszaka a nappallal egybefolyik. Miért vállalta ezt a nehéz szolgálatot ez a fiatalember, aki szakmájában is jól el tudna helyezkedni?

— Gyógyszergyártó szakmunkás voltam a Kőbányai Gyógyszerárú- gyárban. s még ma is nagyon szeretem a kémiát. Am ennél is jobban az emberekkel való log- lalkozást, mert ezt nemcsak izgalmasnak. de elvezet esnek is tar:om. Megszeli llem és valóban hivatásom- naiv érzem a ha- fir őrszolgálatot, mert ez sokoldalú tevékenység. Munkánkhoz azonban nem elegendő a hivatás- tudat. Tanulni, képezni kell magunkat. Elhatározásom, hogy tisztiiskolára megyek, ehhez, azonban meg kell szereznem az érettségit. A munka mellett levelező úton tanulok, s jövőre érettségizem. Parancsnokaim a lehetőségekhez mérten megadtak minden segítséget. s jövőre remélem, megkezdhetem a tanulmányaimat a főiskolán.

Ez azonban még így is kevés, hiszen politikailag is fel kell vérteznie magát.

— A politikai ismeretek megszerzése nagyon fontos dolog, mert csak annak birtokában tudom eldönteni, hogy mit miért