Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-28 / 229. szám

1976. szeptember 28. • PETŐFI NÉPE v 3 Tanácsháza az állványok mögött Három év alatt felépült — hat esztendő sem elég a felújításhoz? (2) Elérkezett 1974. október 15-e, sajnos, a harmadik határidő-mó­dosítás feltételei nem teljesültek a kecskeméti városi tanácsháza tatarozásán. Turkus József erről így vélekedik: — Az ÉPSZER mindent megtett, hogy a főhomlokzati rész elké­szüljön. Az építőmesteri munká­kat elvégeztük. A főbejáratnál kellett csupán meghagyni az áll­ványzatot, mivel enélkül az OR- SZAK a cserépfedést nem foly­tathatta volna. — Nem tudtuk elfogadni kész­nek a főhomlokzatot — vette át a szót Fekete Sándor. — A fő- vállalkozó nem teljesítette a ha­táridő-módosítás feltételét. Így az épület teljes felújításának átadá­si határideje még ma is 1974. ok­tóber 30. — Arról nem tehetünk, hogy az alvállalkozó, az ORSZAK nem lejezte be a munkát. A folyama­tos elmaradásuk miatt azóta már bejelentettük a kötbérigényünket is — tette hozzá Losonczy László. Részlet az ÉPSZER akkori fő­építésvezetőjének belső jelentésé­ből: „1974. szeptember 3. Az OR­SZAK bádogosai nem érkeztek meg, csupán két tetőfedő szak­munkás jött, akik azt mondták, ha holnap sem lesznek itt a bádo­gosok, ők is elmennek. Így is történt”. A húsz nappal későbbi belső jelentésben olvasható: „Ma két bádogos érkezett, viszont te­tőfedő nem. Szeptember 16—20. között két bádogos és öt tetőfedő volt az épületnél, de a tetőfedők n^m dolgoztak, a felvonulási épü­letben ültek.” Úgy haladtak hát a munkával, mint annak a bizonyos Luca szé­kének a készítésével. A szerve­zettségnek nyomát sem lehet mindebből felfedezni. Számtalan levél, a megbeszélé­sekről, tárgyalásokról készült jegyzőkönyv, feljegyzés, sorako­zik a tucatnyi, vaskos iratköte- gekbe, a fővállalkozónál és a be­ruházónál egyaránt, amelyekben minden lapon a Kecskeméti Vá­rosi Tanács épületének felújításá­ról van szó. Az ORSZAK leg­többször kapacitáshiányra hivat­kozik, valamint arra, hogy az ÉVM utasítására váratlanul soron kívül egyéb munkát kell elvégez­nie. Kecskeméten 1974 őszén Pó­cza Lajos, az ORSZAK igazgató­ja, dr. Mező Mihály, a városi tanács elnökhelyettese és Tóth Ernő, az ÉPSZER Vállalat akkori igazgatója megtárgyalta a teen­dőket. Pócza Lajos ígéretet tett: az ORSZAK 1975 nyarára telje­sen befejezi a korábbi szerződé­sekben vállalt munkát. Úgy hiszem, ez az a pillanat, amikor elakad az ember lélegze­te, s bódultságában csak annyi jut eszébe: hát igen, senki sem lehet annyira szegény, hogy ígér­ni ne tudjon. Dehát ennyire fele­lőtlenül! Hiszen már 1976 őszé­ben járunk, s az úgynevezett utol­só simításokról még beszélni sem lehet, nemhogy az épület felújí­tásának teljes befejezéséről! S hogy mi történt ebben az esz­tendőben? Sokáig semmi, ugyanis kora tavasztól csaknem a nyár végéig az ORSZAK szakembereit hiába kereste volna bárki a ta­nácsháza épületénél. E tűrhetet­• Az ORSZAK tetőfedőinek munkájáról nem szólhatunk elismeréssel. Lassan halad a mázas égetett cserepek felrakása. (Tóth Sándor fel- vétele.) len helyzetet most sem nézték tétlenül a városi tanács vezetői. CóÜor József tanácselnök 1976. június 11-i, az ÉPSZER Vállalat igazgatójához írt levelében egye­bek között olvasható: „a felújí­tási munkák jelenleg is lassan haladnak. A tetőszerkezet-javí­tás és cserépfelhelyezési munkák nem megfelelő végzéséből évek óta rendszeresen beázások tör­téntek és történnek. A beázások következtében a II. emelet, vala­mint az I. emeleti mennyezetek, lábazatok, az épület egyes ré­szein teljesen átáztak, s azok helyreállítását újból el kell vé­gezni. Kérem, tegyenek intézke­déseket annak érdekében, hogy a munkálatok ez év szeptember 30-ig befejeződjenek.” Pócza Lajos, az ORSZAK igaz­gatója, dr. Mező Mihály tanács­elnöktől kapott 1976. augusztus 11-én erélyes hangú levelet. Eb­ből idézzük: „1974-ben személyes tárgyalást is folytattunk, amikor igazgató elvtárs ígéretet tett ar­ra, hogy a munka befejezését sürgeti és biztosítani fogja. Azóta • A bőség zavarában volt fotó­riporterünk, amikor a belső beázások nyomairól készített felvételeket. Több helyen a tégláig lehullott már a vakolat, így a felső képen látható egyik első emeleti sarokszobába^, valamint a bal oldali felvételen látható második emeleti folyosón. (Méhesi Éva felvételei.) két év eltelt és nem látjuk biz­tosítva még az idei befejezést sem. További intézkedéseinket megelőzően tájékoztatom arról, hogy a megbontott tetőszerkezet, a be nem fejezett munkarészek miatt, beázások, súlyos anyagi ká­rok keletkeztek; a megbontott te­tőről az elmúlt időben a vihar és a szél cserép-, kő- és törmelékda­rabokat dobott le, ezzel közvetlen életveszélyt okozva, a nagyfor­galmú tanácsházát övező járdá­kon közlekedőknek. A helyzetet mindenképpen úgy kell megítél­nünk, hogy a munkák végzése terén súlyos hanyagság, a társa­dalmi tulajdonban felelőtlenül okozott kár, a közvetlen életve­szély állandó és folyamatos fenn­tartása miatt megfelelő lépéseket, a mulasztókkal szemben eljárást kell indítani.” A levél után két héttel két bá­dogos és hat tetőfedő szakmunkás érkezett, akik mellé az ÉPSZER négy segédmunkást adott, csak­hogy haladjon a cserépcsere. Az ÉPSZER Vállalat egyébként azt ígéri, ha befejeződik a cserepezés, az épületét egy hónapon belül át­adják. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk az egyéb gondokról, a felújítás közben adódott nehézsé­gekről. Az épület külső részén látható burkoló téglák gyártása speciális feladat. A mezőtúri tég­lagyár vállalta ezek elkészítését. Igaz, hogy két égetésük kárbave- szett, mert a színt és a szilárdsá­got nem „találták” el, de harmad­szorra sikerült jó minőségűt szál­lítani. Az épület kupoláiról le kel­lett hozni a bádog burkolatot, hogy az eredetivel pontosan egyező újat készítsenek. Nem volt lebecsülendő feladat. A megrongálódott párkányt díszítő elemek, szobrok, oszlopfejek új­raöntése hasonló munkát jelen­tett. Mintaként egy-egy részt gondosan csomagolva a Kőfaragó és Épületszobrászipari Vállalat­nak küldtek Budapestre. Itt az eredetivel egyező díszelemeket öntöttek műkőből. A Bácsalmási Ipari Szövetkezet vállalta az új vaskapuk készítését. Határidőre szállítottak a mezőtúriak, a bács­almásiak és a kőfaragók is. Csupán néhányat említettünk az épület felújítása közben adó­dott gondok közül, bizonyítva: nem mindennapi feladatot kellett megoldani. Mindez azonban nem mentesíti az Országos Szakipari Vállalatot attól a felelősségtől, amit vállalnia kell az átadási ha­táridő többéves elhúzódása miatt, valamint az el nem végzett tető­fedés következtében történt be­ázásokért. Ennek tulajdonítható, hogy több százezer forintos kár keletkezett az épület belsejében. S az idén ősszel és télen to­vábbra is becsurog az esővíz, hó­ié az épületbe? A felbecsülhetet­len értékű Székely Bertalan-fali- képek még jobban megrongálód­nak? E marathoni felújítási mun­ka végére most sem akar pontot tenni az Országos Szakipari Vál­lalat? Csabai István Békésszentandrási szőnyegek kiállítása és vására Budapesten Válogatotton szép szőnyegek te­kinthetők és vásárolhatók meg Budapesten, a Népművészeti és Háziipari Vállalat Váci utcai boltjában. A békésszentandrási szőnyegszövők kéziügyessége az egész világon ismert, a mesterség hagyományai az 1920-as évekig nyúlnak vissza. Mintagazdagsá­gukra jellemző, hogy közel 10 ezer egyedi keleti perzsa mintát vásároltak meg és használtak, il­letve használnak ma is. Évente 40 ezer négyzetméternyi szebbnél szebb szőnyeg készül náluk. En­nek a felét külföldön értékesítik. Munkájuk úgy is mérhető, hogy évente 400 millió csomót kötnek, mivel a szövetkezetben csak kézzel csomózott, illetve szö­vött szőnyegek készülnek. A be­mutatón a kézi perzsaszőnyegek mellett gazdag választék látható szövött, torontáli, székelymintás szőnyegekből és különböző techni­kával készült padló- és falisző­nyegekből is. Valamennyi termé­küket iparművészek tervezik. Alapanyagnak fésűsgyapjút hasz­nálnak fel, ami szavatolja a tar­tósságot. A kiállítás naponta megtekinthető, október 25-ig. A RÁDIÓ MELLETT Telefon­dokumentumok A rádiós sportriporter, Vass István Zoltán dokumentumjá­tékkal jelentkezett a hét végén. Szerdán az NDK—Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzés helyszínéről jelentkezett, Berlin­ből kilencven perc fordulatait közvetítette láttató erővel. S pénteken este, illetve a szom­bat délelőtti ismétléskor emberi sorsokat idézett fel a telefon-be­szélgetésekből összeállított, alig 60 perces műsora a Rádiószínház bemutatójaként. Vajon nem túlzott kényelmes­ségből tuszkolunk időnként vala­kiket egy-egy skatulyába? Vass István Zoltán pályafutása újság- és folyóiratcikkekkel ■ kezdődött, Bács-Kiskun megyében belekós­tolt a közművelődési munkába, majd Szolnokon és Szegeden a rádió mindenes munkatársaként dolgozott. Időnként feltűnt a Hét adásaiban, a Kék fényben zátonyra futott emberi sorsokat villantott fel, s a rádió legkü­lönbözőbb adásaiban hallottuk a hangját. Hát, körülbelül ennyit a skatulyáról. S most egy ízig-vérig riporteri ötlettel dokumentumjátékot ké­szített. A rádió szépirodalmi színháza, a hangjáték egyik ked­velt megoldását állította vissza eredeti jogaiba. A hangjátékok irói-művészi kereteként nagyon gyakran szerepel a telefonbeszél­getés, amely hovatovább a kap­csolatkeresés jelképévé vált. „Beszéljen, szívesen hallgatom” — címmel hangzott el a Rádió- Színház múlt heti bemutatója. A riporter valódi újságíró volt a műsorban, nem pedig egy sze­rep megtestesítője. A vonal túl­só végéről ugyancsak élő embe­rek jelentkeztek, és nem hang- játék-figurák. Karácsony este szólaltak meg, amikor az ember rendszerint családi körben tölti az ünnepet, s látszólag a legke­vésbé sem vágyik arra, hogy idegenek kérdéseire válaszoljon. Mégis nyilatkoztak. Megnyilat­koztak. Vallottak a legszemélye­sebb emberi kapcsolatokról, a szerelemről, házasságról is. S közben érdekes sorsok tárultak fel. A műsor példa arra, hogy a dokumentum-műfaj módszerei­vel érzékletes kép rajzolódhat ki, ha a riporter — aki egyben szer­zőként is szerepel — nem akar mindenáron „művészieskedni”, hanem saját lehetőségein belül keresi a szüntelen megújulást. H. F. Indán termő paradicsom Szibériában indán termő para­dicsomot termesztenek. A növény ágai liánokként fonják be a fá­kat, vagy más növényeket, és három méter hosszúra is megnő­nek. A különös fajta növényt né­hány évvel ezelőtt hozták be Brazíliából a Szovjetunió távol­keleti vidékére. A tenyésztők­nek sikerült a meleget kedvelő növényt a szibériai klíma sajá­tosságaihoz szoktatni. A liánon termő paradicsom bő termést ígér. (KS) • A megye munkavédelmi hely­zetéről szóló tájékoztató jelentés ezzel a biztató megállapítással kezdődik: „1976 első félévében az utóbbi esztendőkben tapasztalt kedvezőtlen tendencia megállt”. Az üzemi balesetekre vonatkozó mutatók javulásra utalnak. A 3 napon túl gyógyuló üzemi bal­esetek száma például 2,4 százalék­kal, a kiesett munkanapoké pedig 1,9 százalékkal csökkent. A ter­melőszövetkezetekben tavaly ta­pasztalt rossz helyzet megválto­zott — előnyösen —, és jelentős a balesetek csökkenése mind az ipari üzemekben, mind az állami gazdaságokban és intézmények­ben. Bízvást reméljük, hogy örö­münket, javulás fölötti elégedett­ségünket nem „kiabáltuk ki” elő­re, — hiszen még számos nagy munka — őszi betakarítás, szál­lítás, évvégi befejező eredménye­ken alapszik, — várakozásunk a jó folytatásában jogos. Ugyan­csak azoknak a kedvező folyama­toknak az alapján, amikből már az első fél esztendős javulás kö­vetkezett. • Mert nem óhaj-sóhaj szülte a kedvezőbb baleseti helyzetet, hanem nagyon is objektív ténye­zők segítették elő. Előidézve per­sze a szemlélet megváltozását is. Amikor kimondjuk, hogy a gaz­dasági vezetők és a szakszerveze­ti alapszervek munkavédelmi te­vékenysége nagy fejlődést mu­tat, nem választhatjuk ezt el sem az intézkedések sorától, sem at­tól a hatástól, amit a munkaerő­vel való ésszerűbb gazdálkodás előtérbe kerülése hozott magá­val. Szorít a munkaerő-helyzet? — maga az is „létszámnövelő”, ha lelkiismeretesebben, céltudato­sabban törődünk a dolgozók egészségével. — Ez a szempont is közrejátszott tehát — és mélysé­get, távlatot teremtett a továb­biakra. a jövőre nézve is. Tartal­masabb szociális terveket készí­tettek az V. ötéves terv időszaká­ra, s benne már 1976-ra is. E tervek munkavédelmi fejezetei sokkal konkrétabbak lettek az ellenőrzések, vizsgálódások tanul­ságaira épült intézkedésekkel, a dolgozók véleményeivel. 9 Sokat jelentett és jó hatást váltott ki, hogy 21 termelőszövet­kezetben együtt végzett munka- védelmi vizsgálatot a megyei fő­ügyészség és az SZMT munka- védelmi osztálya. Aminek során nemcsak feltártak számos hiá­nyosságot, s intézkedtek azok megszüntetésére, hanem taná­csokkal, javaslatokkal segítették a szövetkezetek vezetőit. A szakszervezeti alapszervek következetesen végezték a gazda­sági vezetők beszámoltatását, s a határozatokat végrehajtatták. Közreműködtek a szociális tervek készítésében és határozottan fel­léptek védőfelszerelések, eszkö­zök, védőétel, -ital, tisztálkodó szerek biztosításáért. Alaposab­ban vizsgálják ki a baleseti kö­rülményeket. Nagy figyelmet for­dítanak a társadalmi munkavé­delmi felügyelők, aktívák képzé­sére. 1976 első felében 202 akti­vistát oktattak Kecskeméten, Kiskunhalason, Baján, a szegedi oktatási központban, s az Alföl­di Cipőgyár kiskunfélegyházi üze­mében, Határozottabban jártak el az SZMT munkavédelmi felügyelői is az előírások betartatása végett. De természetesen gondoskodtak a propaganda és nevelő munka színvonalának emeléséről is. Egyik ilyen hatásos rendezvény volt a Dunavecsén — áprilisban tartott tájértekezlet — gazdasági és mozgalmi vezetők részvételé­vel. • Az eredményekre vezető módszerek, határozatok, irányel­vek. konkrét tervek tehát meg­vannak. A további sikeres mun­kavédelem is azon múlik, — az eddigi következetességgel és ha­tározottsággal élnek-e azokkal. T. I. ÚJ VASUTAS SZANATÓRIUM • Már fogadja a beutalt betegeket a MÁV hévizi új szanatóriuma. A negyvenkét millió forintért létrehozott, 60 szobás épületben öt orvos, tizennégy ápoló dolgozik azon, hogy ^ beutalt MÁV dolgozók mihamarább visszanyerjék teljes egészségüket. (MTI-fotó — Jászai Csaba — KS.) KÉPERNYŐ A tévé és a História A hiányos történelmi ismeretek károsan befolyá­solják a közgondolkodást, a korszerű világszemlé­let kialakulását. A história persze több mint isme­retek halmaza, az élet tanítómestere, a nevelés egyik fontos eszköze. Hány fiatalt ösztönöznek ma a nagy forradalmárok tettei, eszméi, kik választa­nak példaképet letűnt korok nagyjai közül? A könyvkiadók különféle sorozatokkal élesztik a história iránti érdeklődést és terjesztik a korszerű szemléletet. A televízió többel tehetne az eddiginél. Láthattunk a XX. századi magyar történelem egyes szakaszát többé-kevésbé sikerült keretes tör­ténetekkel bemutató folytatásos műsorokat. A for­radalmi időkben játszódó kalandfilmek elcsépelt sablonjai hiába próbálták izzítani a forradalmi romantikát. Az Iskolatelevízió történelem órái ad­nak a legtöbbet, de ezeket a nagyközönség számára alkalmatlan időben vetítik. Olykor egy-egy .emlék­műsor gazdagítja népünk múltjával kapcsolatos ismereteinket. Néhány hete a mohácsi csatát felidéző közvetí­tés bizonyította, hogy milyen sokat tehet legna­gyobb képes újságunk a hiedelmek eloszlatásáért. Az okos érvek lefaragták a nacionalista túlzáso­kat, a dilettáns történelemkutatás vadhajtásait. Sajnos, kevés tv-műsor éri el a „Mohács” szín­vonalát. A vasárnap délután sugárzott História csalódást okozott. Magazinműsorként hirdették. Hiányzott a műfajra jellemző változatosság, köny- nyedség, ötletesség. Tisztázták a műsor készítői, hogy kiknek szán­ták az adást? Az egri vár helyreállításáról gyár­tott, hosszadalmas riport inkább a történelemben kevésbé járatosaknak szólt. A második részben látott-hallott kerekasztal-beszélgetést főleg a be­avatottak értékelhették A megszívlelendő gondo­latokban gazdag vitát bőségesen található doku­mentumok „bejátszásával” tehették volna látvá­nyosabbá. önmagában egyik műsorszám sem volt rossz, mégis hiányérzettel kapcsoltuk ki a készüléket az adás végén. Igazi, érdeklődésfelkeltő, sokmindenről tájékoztató magazint vártunk. Legközelebb talán hallunk új történelmi tárgyú könyvekről, a kuta­tás új eredményeiről. Felhasználjuk az alkalmat ,a történelmünk nagy­jait érdekesen, vonzóan, hitelesen bemutató soro­zat sürgetésére. Ha valami, ez megérné a ráfordí­tott szellemi és anyagi energiát. Vidéki tudósítások A televízió dicséretes következetességgel építi vidéki tudósító-hálózatát. összehasonlíthatatlanul több körúton kívüli eseményről láthatunk-hallha- tunk beszámolót mint két-három esztendeje. A há­rom tévé-híradó műsoráról készülő statisztikák is a Budapest-vidék arány javulását jelzik. A számok azonban egészen mást mutatnak, ha csupán a fél nyolckor kezdődő híradó helyszíneit csoportosítjuk. Itt még mindig számarányánál, je­lentőségénél jóval nagyobb helyet kap a főváros. A vidéki riportok, beszámolók a rossz vételi vi­szonyok miatt kis nézettségű második, vagy a ké­sői harmadik híradóba kerülnek. Corvalán A Hét ismét meglepte nézőit. A Corvalán-riport több újságírói remeklésnél. A szabadságért küzdő emberiség legyőzhetetlenségének a jelképe a dél­amerikai forradalmár törhetetlen hite. Néhány mondatot engedélyeztek számára valahol egy chilei börtönben. Pátosz nélkül, tőmondatokban beszélt Csak sejthettük, hogy fegyveresek gyűrűjében szól, csak gyanítjuk az előzetes „útmutatások” szigorát. Mindenki azt a tanulságot vonta le a nápolyi kommunista polgármester és a Chilei Kommunista Párt főtitkára telefonbeszélgetéséből, hogy az igaz eszmék áthatolnak a legvastagabb börtönfalakon, a Gondolat elnémíthatatlan, a Szabadságot lehetet­len tartósan bilincsben tartani. H. N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents