Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-25 / 227. szám
4 • PETŐFI NEPE 1976. szeptember 25. BÁCSALMÁSI FAFARAGÓ Nagy gondot fordítanak az üzemben a szakmunkás utánpótlásra. A tanműhelyekben hat szakoktató irányításával jelenleg 153 fiú és lány sajátítja el a húsipari szakma különböző ismereteit. Felvételünkön az elsősök egy csoportjával foglalkozik Rózsa Gyula szakoktató. (Opauszky László felvételei.) A barlangváros restaurálása Vardzija barlangvárosban, a Grúz SZSZK-ban helyreállították a Szűzanya templomot. A rendkívül ritka műemlék árkádjait, oszlopait, pilléreit a sziklába vájták. A templom falain látható freskók Feorgij grúz királyt és lányát, Tamara királynőt ábrázolják. Atomerőmű-alkatrész gyár A barlangváros, ahol a templom található, a XII. században keletkezett. 500 méterre nyúlik be a sziklába, és ötszintes. Jó állapotban maradt fenn a nagyterem, a templom, a könyvtár, a boipincék, a pékségek és a forrásvizet gyűjtő víztárolók. A Szovjetunióban megkezdték az első olyan gyár építését, amely az atomerőművek számára készít majd alkatrészeket. A szakosított üzem létrehozását a szovjet atomenergetika dinamikus fejlődése indokolja A 10. ötéves tervidőszak folyamán 13—15 millió kilowatt összteljesítményű atomerőmű lép majd üzembe, s az egyes reaktorok teljesítménye eléri majd az 1—1,5 millió kilowattot. A hatalmas atomerő- park szükségszerű javításával járó holtidők maximális csökkentése érdekében kell létrehozni a specializált alkatrészgyárat. APN—KS Nagy Péter műhelyében Országszerte zajlanak a képzőművészeti világhét eseményei. A Bács-Kiskun megyei városok közül különösen Kalocsán, Baján, Kiskunhalason és Kecskeméten állítottak össze sokakat vonzó programot. A művelődési házakban, kiállítótermekben, könyvtárakban, üzemi és ifjúsági klubhelyiségekben festmények, grafikák, szobrok és művészien megformált használati tárgyak fogadják a látogatókat, s az alkotók személyesen is találkoznak a közönséggel. A rendezvények természetesen túllépnek a városok határain. A megyei művelődési központ a Kecskeméthez közeli Matkópusz- tán, Ménteleken, Borbáspusztán, Katonatelepen és Tiszakécske nagyközségben készített elő kiállításokat. Matkópusztán három fafaragó, Kovács Pál, Nagy Péter és Váradi László közhasználatú eszközei sorakoznak fel. Ebből az alkalomból kerestük fel Nagy Péter népi iparművészt Bácsalmáson, az otthonában. A látogatás bepillantást enged a műhelytitokba is. Nagy Péter — az ugyancsak helybeli Horváth Józseffel együtt — nemrég tért haza a Bács-Kis- kun megyei fafaragók kiskunmaj- sai alkotótáborából. — Hasznos volt a részvétel, nagyon sokat tanultam a táborban — jegyzi meg. Még igényesebben tértem haza, a lehető legnagyobb pontosságra törekszem, aminek jó iskollája volt hosszú időn át a meggymagfaragás. Közben megmutatja pipafaragásait. Tijbb ezret készített már eddig. Népi motívumokat és paraszti életképet örökített meg a széktámlán. A használati tárgyak mellett szobrászati igényű alkotásokat is készít. S külön érdeme, hogy nemcsak a fát formál- ja-alakítja, hanem az irányításával felnő az utánpótlás. Vezeti a község művelődési központjának fafaragó szakkörét, átadja a mesterségbeli tudást, hogy ne szakadjon meg azoknak a sora, akik fába vésik-faragják a hagyományos népi motívumokat, az álmaikat és a képzeletüket. H. F. • A világjáró Jelky András fa- alakja faföldgömbön. • Pipatórium. Mű és vallomás Tévéfilm Hincz Gyuláról A Képzőművészeti Világhét alkalmából mutatja be a televízió, a Hincz Gyula, Kossuth-dijas festő- művészünk munkásságát összefoglaló kisfilmet. Az önvallomásnak is beillő félórás kisfilm színesben készült, s miután ez esetben olyan művészről van szó, aki színekben lát, érez és építkezik, eleve saj- nálhatók azok, akik fekete-fehérben láthatják az adást. Ez a gazdag és érdekes életmű, a színek varázslatos nyelvén elbeszélve nyilván kevesebbet mond azoknak, akik egy átköltött formavilág szürke lenyor/íatával ismerkedhetnek meg, a kompozíciókat feliveltető, kivilágító színvilág, képzeletmozgató ereje nélkül. Mivel színes tévéje még igen kevés nézőnek van, nem ártana igénybevenni azokat a helyeket, ahol erre lehétőség kínálkozik. Például a kecskeméti Művelődési Központban is található színes készülék, ajánlatos bemenni erre a félórára. Így sokkal jobban megérthető és megkedvelhető, a ma 72 éves mester, műfajilag rendkívül változatos és magávalragadóan „színes” művészete. Az érdeklődők figyelmébe ajánljuk még, hogy a Mai magyar művészet c. képzőművészeti kiskönyvek sorozatában is megjelent, Bauer Jenő: Hincz Gyulát bemutató kötete. A színes illusztrációk és a hozzájuk fűzött hasznos magyarázatok értékes ismeretekkel egészíthetik ki a képernyőn látottakat. V. • Kép a tévéfilm anyagából. Még színtelenül is érzékelteti a formaképzés virtuóz biztonságát, ez azonban a színeitől megfosztva kissé olyan, mint egy zenekari műbe illesztett énekszóló, hangszer- • kíséret nélkül megszólaltatva. • Nagy Péter széktámlát farag. Mellette két szakköri tag — Abonyl Zoltán és Blbak Tibor — gyakorolja a mesterség fogásait. • Népi motívumokat és paraszti munka, mozzanatot örökit meg a széktámla. • A kaszafenő. A nap virága Közel másfél évszázada vált a szépséges napraforgó Oroszország egyik legfontosabb kultúrnövényére. Gyorsan és széles körben terjedt el, különösen a sztyeppék vidékén. Napjainkban a szovjet mező- gazdaságban több mint 4,5 millió hektáron termesztik. A kilencedik ötéves terv — az 1971—75 évek — időszakában az olajos magvak termelése a Szovjetunióban elérte az évi átlagos 6 millió tonnát. A jelenlegi tervidőszakban 25 százalékkal nő a termelés. Az agrotechnika színvonalának állandó emelésével a szakemberei: elérték, hogy a rosztovi, sztavropoli és ukrajnai földeken a napraforgó magas terméshozamai megszokottá váltak. Még a múlt évben is, amikor a déli országrészekben aszályos volt az időjárás az észak-kaukázusi Krupszkája Kolhozban hektáronként 34,7 mázsa napraforgó magot takarítottak be. APN—KS Tanműhely és étterem Az alábbi képeinkkel az Allatforgalmi és Húsipari Vállalat kiskunfélegyházi üzemének életéből adunk Ízelítői v Használatba vették a dolgo. zók a 24 millió forintos beruházásból épített új szociális épületet, ahol a hatszáz adagos konyha melletti önkiszolgáló étteremben egyszerre 250-en étkezhetnek. Kielégíti az igényeket a 250 személyes férfi - és a 200 személyes női öltöző és fürdő is. SZILVAS1 LAJOS (53.) Es már arról érdeklődött, hogy iszik-e Attila konyakot vagy vodkát, majd pedig, sáriikor Attila azt mondta, hogy csak különlegesebb világnapokon szavaz meg magának /konyokot vagy más erősebb szeszt, akkor Anikó megérdeklődte hogy a colát vagy a tonikot szereti-e jobban Attila, és amikor a válasz úgy hangzott, hogy Attila inkább tonikot kér, Anikó ennek hallatára is halkan, de határozottan lelkesedett, kijelentve — ami igaz is —, hogy ő is inkább a tonik kesernyés íze mellett tör lándzsát. „Tör lándzsát” — ezt nem mondta Én hozzákezd tem a magnós rock-bemutatóhoz a legesleg- klasszabb kazettámmal indítót-' tam. a Hair-rel, amit bűnösen imádok, és amit már Imrével is elfogadtattam. A Hair közben önfeledten töltögettük magunkba a tonikot, Attila másodszor is kapott Imre salját cigarettájából, majd Anikó kisurrant a konyhába. és engem is maga után intett, hogy gyorsan összedobjunk nyolc-tíz klassz szendvicset. Abból a jelből, hogy a szendvics előállításához Anikó felbontott és el is használt — !! — egy teljes egész kis doboz libamájkonzervet, szintén Attila hatását, vagyis sikerét kötelező következtetni. Mire belibegtünk a szedvicses tállal a hallba, Imre hallkabbra csavarta a magnót, mert — további megtiszteltetés — sport- lövészetről szövegelt Attilával. Ez azért objektív megtiszteltetés, további hiteles rokonszenv, mert Imre senkinek nem szokott szövegelni a sportpisztolyverse- nyeiről, ugyanis restelli, hogy kiöregedett a versenyzésből. És Attilának mégis elmondta. De nemcsak elmondta, hanem — bizonyos öniróniával — még az érmeit is megmutatta, amelyeket négy-öt évvel ezelőtt nyert a versenyeket. És a pisztolyt is megmutatta. Mint emléket és ereklyét. És rá volt írva a portréjára. hogy tulajdonképpen az ifjúságát gyászolja. Vagyis én úgy éreztem. — Nem is hittem volna — mondta: Attila —, hogy ilyen kis sportpisztolyok is vannak. — Szovjet pisztoly, ifjúsági és női használatra — mondta Imre. — MCM típus, a kaliber 5,6 milliméter. — És nevetett. — Akkora, mint a Kloss kapitány Parabellum pisztolya a televízióban. 220 milliméteres csővel. Ötlövetű. Később Imre további bizalommal is megtisztelte Attilát. Közölte a tervét, amiről másoknak szintén sohasem beszél: hogy venni akar egy használt Polski Fiatot. Ettől a témától az autókra terelődött a szöveg. Hogy At- tiláéknak van-e kocsijuk. Van. Egy állati régi Volkswagen, ami más embernek a kezében már nem lenne autó, de Attila papája plyan specialista, aki még egy ilyen ősi kocsit is életben tud tartani. — Apa mindent maga bütyköl, más ember az egész család keresetét rákölthetné a járgányra — mondta Attila. Anikó is kifaggatta Attilát. A családi állapotokról. Attila nővérét Évának hívják, és nemsokára férjhez megy. A vőlegényt Elemérnek hívják, de csak néha bosszantó a lénye. Szóval, fantasztikusan klassz volt, ahogyan beszélgettek Attilával. Örülök és büszke vagyok Attilára, hogy nemcsak Anikót, hanem Imrét is barátságos magatartásra hipnotizálta. Aranyos, szeplős srácom! Amikor Attila hazament, Anikóból kiszedtem, hogy milyen analízis alakult ki benne Attiláról. Szexmadonnásan tűnődött húsz másodpercig, majd: — Most már értem — mondta —, miért nem hoztad fel eddig egyik fiúdat sem. Ez a kölyök ... és mondd, máskor sem pózol? — Nem várta ki, hogy feleljek a kérdésére. — Nem, ennek nincs szüksége pózokra. Hát ez fixen igaz. Attila nincs rászorulva, hogy megjátssza magát. Az a vicces a témában, hogy más srácoknak sem kellene szorgalmazniuk, hogy rémes fejtörésekkel mindenféle szerepeket gyakoroljanak be maguknak. Digó lénye jóval hatásosabb lenne például, ha nem táplálta volna be a tudatába, hogy minden csajt LSD-mámorba tud taszítani az olajos szemével. Luxy tavaly mindig azzal akart megfosztani a lelki egyensúlyomtól, hogy van neki egy férjes asszony szeretője, és engem csak azért tart fenn maga mellett, hogy érzelmi ügy is legyen a birtokában. Én kissé csökkent értelmű medve- bocs vagyok, mint Micimackó, a Milne bácsi életművében, de a kislétszámú jellegem ellenére is nemsokára felparázslott bennem, hogy mit kell kiutalnom neki: „Eltájoltad magad méla herceg — közöltem, bele a szemébe, hogy nehogy téves címzést gyanítson. — Háremhölgy nem leszek nálad és szexuális társbérlő sem.” Kós Laci pedig azzal játszotta meg magát, hogy mindig és minden társaságban fölényesen szórakozott volt, hiszen senkit sem tartott eléggé műveltnek és intelligensnek ahhoz, hogy megközelítsék az ő magasröptű szellemiségét. Stop, elég az egykori árnyékokból! Voltak és elmúltak, mert nekem is jogom van a történelmi igazságszolgáltatáshoz, vagyis Attilához. — Vigyázz erre a fiúra, Tomka — figyelmezetett Anikó. — Ez az a fajta, akit el szoktak csábítani. El tátottám a számat: — Micsoda fantasztikus ötleteid vannak! — Emberismeretem van, Tomka — mondta. Mosolygott, de komolyan mosolygott. — Ez a fiú nem csábít el senkit, de ha el akarják csábítani, nem áll ellen. Mert nincs fából. — Honnan tudod, hogy nincs fából? — csaptam le Anikóra. Mert belémnyilallt, hogy hátha Attila úgy nézett rá a Szexmadonnára is, ahogyan énrám tud. nézni. Szégyelltem magam ettől, ami belémnyilallt, de nem tudtam leállítani magam, mielőtt megkérdeztem volna. — Az intuíciód? — Van szemem — nevetett elnézően, és megbórzolta a hajam. — Kifigyeltem, hogyan néz rád, amikor elfeledkezik magáról. Nyeltem egyet. Majd be akartam fejezni a témát: — Kösz a látleletet. Kiutalsz további egyéb használati utasítást is? Tűnődve bólintott: — Igen. Még egyet. Ezzel a fiúval nem lehet hányavetien bánni. Pedig te hajlamos vagy ... Doromboltam valamit, amit Anikó ígéretnek is értelmezhetett: hogy sohasem fogok hányavetien bánni Attilával. A hányaveti készletemet elhasználtam az eddigi árnyékaimra. Attilára egész életemben mindig úgy vigyázok, mint a szemem világára. Aranyos, szeplős srácom! ATTILA Június 12, csütörtök Tegnap este nemcsak azért nem írtam naplót, mert fáradt voltam. Fáradt is voltam, de a másik ok volt a nyomósabb: nem tudtam határozatot hozni, merjem-e leírni őszintén, hogy találkoztam Szilviával. Mert ha egyszer ez a napló Tamara kezébe kerül, akkor megtudja Szilviát. Fogat mostam, zuhanyoztam, lefeküdtem és néztem a plafont. Sötétben. Amíg el nem aludtam. De még mielőtt elaludtam, rá tudtam venni magam, hogy döntsék. így döntöttem: őszinte leszek. Tamara mindig őszinte volt hozzám. Akkor is, amikor ártott önmagának az őszinteségével. Tehát én milyen jogon tagadhatnám le Szilviát? Szilvia mindenképpen benne van a múltamban. (Folytatjuk).
