Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-22 / 224. szám

1976. szeptember 22. • PETŐFI NÉPE • 5 A bajai Duna Futóklub tagjainak munkáiból • Kovács László: Ház előtt. Egy FAO-vizsgálat A Föld nyolc országában kell embereknek még mindig éhez­niük. Ez derül ki a FAO negy­ven országban végzett vizsgála­tából, amelynek az eredményeit nemrég tették közzé. A legsúlyosabb a helyzet Bolí­viában, ahol a naponta szüksé­ges kalóriának 78 százaléka áll rendelkezésre. A lista így foly­tatódik: Zaire (83 százalék), Banglades (84), Mozambik (85), Fülöp-szigetek (87), Etiópia (88), India (89), Guatemala (91 száza­lék). Zaire-ben és Mozambikban a táplálék fehérjetartalma a napi 40 grammot sem éri el. Bang- ladesben zsiradékból jut kevés a szervezetbe, naponta fejenként csupán 14 gramm zsiradékot fo­gyasztanak, ami a Német Szö­vetségi Köztársaságban fogyasz­tott mennyiség egytizedének felel meg. Az MSZMP Politikai Főiskolájának alap- oktató intézmény ugyanakkor fontos tudomá- vető feladata a párt-, társadalmi és állami nyos műhely is, a marxizmus—leninizmus, a szervek vezető munkatársainak elméleti-poli- politikai tudományok művelésének egyik ha- tikai képzése és továbbképzése. A marxiz- zai központja. A Politikai Főiskolán folyó tu­rnus—leninizmus alaptárgyait és a párt poli- dományos munkáról beszélgettünk dr. Vészi tikájának fő területeit egyetemi színvonalon Béla rektorhelyettessel. — Hogyan szolgálja a fő­iskola oktatóinak tudományos munkája az oktatás haté­konyságát? — Pártunk tudománypoliti­kai irányelveinek egyik nagyon fontos megállapítása, hogy a fel­sőoktatási intézményekben az oktatás és a tudományos munka szerves egységét kell hogy ké­pezzen, s a kutatás mindenek­előtt a képzés színvonalának nö­velését kell hogy előmozdítsa. A tudományos kutatás irányának meghatározásakor számunkra is ez az elsődleges. Különös figyel­met fordítunk azokra a területek­re, amelyeken a ml főiskolánk Jelenti a legfőbb kutatási bázist. Ilyen például a nemzetközi mun­kásmozgalom fejlődési törvény­szerűségeinek kutatása. A nem­zetközi munkásmozgalom törté­netét feldolgozó kétkötetes mű­vet — amely a mi tanáraink al­kotása — méltán nevezhetjük út­törő jellegűnek, hiszen ilyen mun­ka mindeddig nem született ha­zánkban. Ez a könyv elsősorban az oktatás szükségleteit elégíti ki, de ezen túlmenő jelentősége fs van. — Ugyancsak a képzés igényei követelték meg a pártépités kér­déseinek rendszerezett, tudomá­nyos igényű feldolgozását, ami­ben ezzel foglalkozó tanszékünk végzett úttörő munkát. Korábban e tárgy oktatása bizonyos gya­korlati tapasztalatok ismertetésé­re, átadására szorítkozott. A gya­korlati pártmunka szükségletei igényelték a túllépést ezen, s e tárgy tudományos megalapozá­sát. Végzett hallgatóinkkal foly­tatott beszélgetéseinken kitűnt, hogy az e munka eredményeit összefoglaló könyvet — melynek egyébként a közeljövőben már a második, átdolgozott kiadása je­lenik meg — sokan mindennapi politikai tevékenységükben Is közvetlenül hasznosítani tudják. De ugyanígy az oktatás szük­ségletei vezettek el oda, hogy — hazánkban elsőként — kidolgoz­zuk a szociológia tárgyának rend­szerezett felépítését, s ezt egy tankönyvbe foglaljuk. Ebben ter­mészetesen nemcsak a mi kuta­tási eredményeinket rögzítettük, hiszen a szociológiai kutatómun­kának nem mi vagyunk a köz­pontja. Egy meghatározott terü­leten, a politikai magatartás ku­tatásában viszont jelentékeny önálló eredményei vannak szo­ciológiai tanszékünknek, s ezek nagyon jól hasznosíthatók a ná­lunk folyó oktatómunkában. — Ez már átvezet követ­kező kérdésünkhöz: Miként il- leszkedik a főiskola tudomá­nyos tevékenysége a hazánk­ban folyó társadalomtudomá­nyi kutatás rendszerébe? — Itt mindenekelőtt az érde­mel említést, hogy tevékenyen részt veszünk abban a komplex kutatómunkában, amely a XI. kongresszuson megjelölt feladatok megvalósítását, a párt soron kö­vetkező kongresszusa döntéseinek elméleti előkészítését szolgálja. Az erre készült középtávú kuta­tási tervben megjelölt témák kö­zül hat téma kidolgozásában vesznek részt tanszékeink, okta­tóink. Ezek a témák: a fejlett szocialista társadalom jellemző vonásai; a gazdasági fejlesztés fő iránya; a társadalmi struktúra fő kérdései; a szocialista demok­rácia problémái; a szocialista életmód; a tudat fejlesztésének feladatai. Tanáraink egy-egy csoportja foglalkozik e témák va­lamely meghatározott kérdéskö­rével. — Részt veszünk továbbá a szocialista vállalat kérdéseinek elemzésében, amely a társada­lomtudományi kutatásnak egyik kiemelt feladata ezekben az években. Ezen az összetett kér­déskörön belül mi az üzemi de­mokrácia problémáit vizsgáljuk, elemezzük. — A szélesebb közvélemény is mindjobban tudomást sze­rez a szocialista országok tár­sadalomtudósainak, tudomá­nyos műhelyeinek bővülő kö­zös tevékenységéről. Minden bizonnyal a Politikai Főiskola is részt vállal ebből... — Valóban, tudományos tevé­kenységünknek ez fontos része. Tanszékeink részt vesznek olyan nemzetközi kollektívákban, arhe- lyek együttes munkával kutatják a mai valóság lényeges összefüg­géseit. Ilyen témák a kapitaliz­mus általános válságának mai szakasza, a munkásosztály sze­repe a nemzetközi forradalmi folyamatokban, a szocialista in­ternacionalizmus tartalma, a nemzeti felszabadító mozgalmak sajátosságai, a szocialista demok­rácia problémái, a szocialista társadalmi rend előnyei. Ezek többségében az együttes munka már megkezdődött. — Két- és többoldalú megálla­podások alapján együttes kuta­tómunkát folytatunk szocialista országokban működő testvérin­tézményeinkkel is. A pártfőisko­lák pártépítési tanszékei közösen monográfiát készítenek a párt fejlődésének és vezető szerepe fokozódásának kérdéseiről. Köz­reműködünk a fejlett szocialista társadalom és a szocialista élet­mód kérdéseit tárgyaló közös munka elkészítésében is, mely­nek munkálatai prágai testvérin­tézményünk koordinálja. — Mindezek alapján le­vonható a következtetés, hogy a tudományos kutatás az utóbbi időben fokozódó szere­pet játszik a Politikai Főisko­la tevékenységében... — Ez kétségtelen, hiszen az említett komplex kutatásokban tanárainknak mintegy 40—45 százaléka vesz részt. Emellett vannak ezekbe nem foglalható egyéni kutatások is, melyek szin­tén fontos valóságfeltáró és ideo­lógiai nevelő szerepet játszanak. Tudományos tevékenységünk sú­lyának növekedéseként értékel­jük, hogy egyre gyakrabban va­gyunk ml a házigazdái vagy egyik rendezői a párt által szer­vezett nemzetközi és hazai tu­dományos tanácskozásoknak. Ezeken főiskoláink tanárai szin­te minden alkalommal referá­tumot vagy korreferátumot tar­tanak, felszólalnak. A kutató­munka eredményeink bővülését jelzi, hogy most már hosszabb ideje évenként négyszer megje­lentetjük a politikai Főiskola közleményei című kiadványun­kat, amely egyik fóruma az ered­mények publikálásának. Az ilyen tevékenység iránti érdeklődést jelzi, hogy az eddig csak szűk körben terjesztett kiadványt, mi­után az egyik pártfolyóiratban ennek lehetőségét meghirdettük, több mint háromezren fizették elő. — Természetesen sohasem té­vesztjük szem elől, hogy intéz­ményünk alapvető feladata az oktatás. A tudományos kutató­munka eredményei beépülnek az oktatott tananyagokba, s ezen az úton is, de más csatornákon ke­resztül is a szélesebb társadal­mi közgondolkodás részeivé vál­nak. Ezen a módon igyekszünk segíteni a tudat szocialista for­málását — fejezte be nyilatko­zatát dr. Vészi Béla. (KS) • „Paprikafúró” gépekkel dolgozó asszonyok a szabadszállási telepről. „Itt vették kezükbe az első könyvet” A Kecskeméti Konzervgyár sza­badszállási telepén 52 állandó munkás, leány és asszony dolgo­zik. Az előkészítő üzemben je­lenleg paprikát szeletelnek, és „fúrnak”, lecsó, illetve zakuszka gyártásához. A fúrást a paprika magvas belsejét egészben kivágó gépekkel végzik. A szabadszállási asszonyok naponta 70—80 mázsa nyersanyagot dolgoznak fel és küldenek Kecskemétre. A paprikafeldolgozás augusztus 24-e óta tart, előtte kajszi- és sárgabarackot feleztek, vörös­hagymát tisztítottak a konzerv­gyár telepén, A borsószezon ide­jén három műszakos munkavég­zésre bejárt az asszonygárda a vállalat kecskeméti gyárába, hogy segítsen a gyors feldolgozásban. A telep dolgozó női a zöldko­szorús Dobó Katalin és a bronz- koszorús Zrínyi Ilona brigádba tömörültek. A kollektívák idei felajánlásaikban többek közt anyagtakarékosságra tettek ígére­tet. A normához viszonyítva sár­gabarackból 11,8, hagymából pe­dig 8 százalékos megtakarítást értek el. De nemcsak termelési eredményeket produkáltak a te­lep dolgozói: társadalmi munká­ban felújították, otthonossá tették az étkezőtermüket, kommunista műszakot szerveztek, segítettek nehéz helyzetű dolgozótársaikon, javították a sérült ládákat, TIT- előadásokat' hallgattak és kirán­dultak közösen. A szocialista brigádmozgalom­nak, a munkahelyi kollektíva ne­velő hatásának köszönhető, hogy nem egy meglett korú asszony­ban igény támadt a művelődésre, nevezetesen az olvasásra, — So­kan itt a telepen vették kezükbe életükben az első könyvet — mondta el Mondok Jánosné cso­portvezető. A munkásnők a telep kettőszáz kötetes kis könyvtárá­ból kölcsönöznek, melynek könyv­állományát havonta cserélik. Az ellátó a kecskeméti vállalati könyvtár. A telep olvasó asszo­nyai olvasmányaikat rendszere­sen megbeszélik. A.T.S. • Pelikán Sándorné, Dézsi Gyuláné és Balogh Lajosné — mind­hárman fejkendőben — Mondok Jánosnéval nézegetik az újonnan érkezett olvasnivalót. (Opauszky László felvételei) (50.) Digó. Sóhajtottam és megha­tóan próbáltam Anikóra nézni: — Akarsz velem jót tenni? — Hát persze. — Nevetett. — Mit mondjak neki? — Azt kellene;, hogy holnap postára adok neki utánvéttel egy űlemtanhönyvet, hogy este há­romnegyed tízkor nem illik békés caadádokra rátelefonálni, de in­kább csak azt mondjad, hogy már úgy horkolok, hogy a szomszédok riasztották miattam a földrengés­jelző intézetet. —i Jó, megmondom, hogy alszol. — Anikó a fejét ingatta. — Jó éjt. — Nektek is — mondtam. Amikor becsukta az ajtót, ak­kor jutott el a tudatomig, hogy Anikó szexalakján ugyanolyan pöttyös pizsamái volt, mint az enyém. Es ebből a felismerésből rendkívül lényeges következtetést kell levonnom. Nevezetesen — mint Makrai kezdi a konkrétu­mok bevezetését —, nevezetesen azt, a következtetést, hogy azért kaptam a múlt héten ezt a pöty- työs pizsamát, mert Anikó be­ment a boltba, hogy pizsamát ve­gyen magának, és mivel magá­nak vett, párhuzamosain nekem is vett. Vagyis jogosan dereng ben­nem a következő felismerés is: valahányszor új bugyikat kapok, vagy új kombinét, ezek azért ke­rülnek a szekrényembe, mert Anikó sohasem vásárol magának úgy ilyen cuccokat, hogy nekem ne venne. Prolongálva a logikát: nem lennék meglepve a fordított­ján sem, vagyis ha az volna a cselekmény menetrendje, hogy Anikó azért megy be a boltba, hogy nekem vásároljon, de ha már úgyis bent van, hát kiutal saját magának is ugyanolyant, mint amit nekem vett. Végkövetkeztetés, de ez már morális, vagyis etikai: azt hi­szem. megjobbultam attól, hogy szerelmes vagyok. Felszabadult bennem a képesség, hogy jó vo­násokat fedezzek fel a sógornőm­ben, sőt, nemcsak felfedezem, de talán szinte keresem is benne a jeleket, amelyek biztassanak, hogy engedjem közelebb magamat hozzá. Attila, tudd meg: ha nem vagy is itt, én mégis veled alszom. Mert szeretlek, cáfolhatatlanul és visszafordíthatatlanul. ATTILA Június 11, szerda Tegnap este mondat közben hagytam abba az írást. Mert va­lami kattant bennem, mint ami­kor az ébresztőóra csöngetni ké­szül. Ketten voltunk itthon: anya meg én. Éva Elemérrel ügybuz- gott valahol a városban, apa szol­gálatban volt. Fel kellett ugranom és ki a szobámból, mert tudtam, hogy anya miatt kattant bennem az ébresztő. A nagyszobában volt, a heve- rőjén feküdt. Feje fölött égett az olvasólámpa. Láttam, hogy semmi színe. A szeme pedig fátyolos volt Megint annyit ivott... — ez volt sfa első gondolatom. — Rosszul vagy? Gyámoltalanul mosolygott. — Nagyon rosszul. Mégis meg­hallottad, hogy szóltam... De hiszen nem is hallottam. Olyan halkdn szólíthatott hogy nem halatszott be a szobámba. De megéreztem. Ezért volt bennem a kattanás. — Felhívom Deák doktort — mondtam, és már ott is voltam a telefonnál. Nincs memóriaegy­ségem telefonszámok tárolására, Deák doktor száma mégis azon­nal eszembe jutott, — Betegnél van — mondta a doktor felesége. — Telefonon ta­lán utolérem.; Hogy ne Jöjjön ha­za, hanem előbb magukhoz. Mondja csak a címet... Deák doktor tudja a elmünket, de azért megmondtam a felesé­gének. Aztán vissteamentem anyá­hoz. Idétlenül ácáorogtam ott mellette, mert az a leghülyébb érzés, amikor az ember nem tud­ja, mivel segíthetne. — Mi fáj? — kérdeztem. Adjak a fejedre nedves kendőt? — Nem — Intett a szemével. — Nem a fejem. Az egész közérze­tem ... Ilyen elesett még sohate voltam. Ülj ide hozzám. Leraktam magam törökülésbe a heverő mellé. Anya a kezemért nyúlt. Hagytam, hogy megfogja. Közben rühellem, amit gondol­tam. Mert nem akartam gondolni, de bizonyos agyáramokat az em­ber ugyanúgy nem tud akaratla­gosan vezérelni, mint ahogy a simaizmok mozgását se (legutóbb éppen a sima- és a harántcsíkolt izmokból feleltem biológia kere­tében). Tehát akaratom ellenére gondoltam azt, hogy anya talán nincs is rosszul, hanem azért ad­ja elő a színházat, hogy sajnál- tassa magát. Az eszem tudta, hogy ilyen ocsmányat gondolni undo­rító. és nem is hittem. De azért hatékonyan utáltam magam ott törökülésben. Meg azt is tudtam, hogy mondanom kellene neki vet- laml jó kedveset, de nem jutott eszembe, hogy mit. Emiatt pár­huzamosan utáltam magam. Rá-ránéztem az órámra; hogy mikor jön már Deák doktor. Is­meri anyát, ő kezelte, amikor a tarhosrévi mellhártya- meg tü­dőgyulladás után mindenféle ikomplikációk akartaik föllépni anya szervezetében (tehát tudja, hogy mi sose szórakozásból hív­juk). Beszélgetnem kellett volna anyával. Dumálni mindenféle súlytalan szöveget, ne figyelhes­sen oda a rosszullétére. De csak ültem ott, mint egy gyépés törpe, és hallgattam a nehéz lélegzését, figyeltem — lopva — a sápadt arcát, és kihagyás nélkül utáltam magam. Végre (negyven perc múlva!) megszólalt a csengő. Kidobtam magam az előszobába, ég ajtót nyitottam a doktornak. Elég régen láttam. Nem változott, ugyanolyan soványas (szikár), csak mintha őszebb volna. Kivontam magam a nagy szo­ba légteréből, amíg a vizsgálat bevégződött. Deák doktor hal­kan kérdezgette anyát Anya még halkabban adta meg a válaszo­kat neki. Ittam egy pohár vizet de a felét kiköptem, olyan rohadt vegyszeríze volt. Aztán Deák dok­tor kiszólt, hogy menjek be. Éppen az injekciósfecskendőt rakta vissza a táskájába. — Elszaladsz gyógyszerért? — kérdezte. i Morogtam, hogy hát persze. A heverő szélén ülve a doktor meg­írt két receptet.' Aztán megszorí­totta anya kezét. — Nem kell, hogy itthon ma­radjon. Az ilyen idegi eredetű pa­naszok ... Járjon nyugodtan dol­gozni. ott kevesebbet foglalkozik Önmagával. Rendben van? Anya bólintott. Az arcába már kezdett visszaosonni a szín. Nyíl. ván az injekciótól. — Holnap azért újra felugrok, hogy megnézzem — mondta a doktor. Együtt mentünk le a lépcsőn. Hagyta, hogy vigyem a táskáját A kapuban elvette tőlem. — Vigyázz jobban anyádra — mondta. Morogtam, hogy oké. De köz­ben nem néztem rá. Pedig nem tudhatja, hogy anya az én rohadt magatartásom miatt is... Deák doktor elpörkölt a Fiat­jával, én meg elrohantam a pati­kába. Zárva volt. „Szabadságolás miatt zárva!” Földobtam magam a buszra, nyomás tovább. A For­gógépgyár melletti patika is zárva volt, de égett a lámpa, hogy van ügyelet. Beadtam a hapsinak a kisablakon a recepteket. — Korábban nem volt ideje ki. váltani? — vakkantott,ki az ab­lakon. A nyelvem hegyén kész volt a válasz, hogy nem volt időm, mert természetesen ellógtam az egész napomat, plusz legyen meghatva a világ, hogy egyáltalán eszembe jutottak ezek a rühes receptek. De lenyeltem a gondolati szöve­get, s tisztáztam magammal, hogy egy ilyen öregedő és ügye­letes hapsi részéről éppen az a természetes, hogy az életkorom a fenti megnyilatkozást váltja ki a szókészletéből. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents