Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-18 / 221. szám

1976. szeptember 18. • PETŐFI NÉPE • 3 A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) Az állami építőipari vállalat di­namikus fejlesztését, a Kecske­méti Házgyár tervszerű megva­lósítását, a komplettációs és vas­beton-előregyártó üzem fejleszté­sének megkezdését, az ÉPSZER Vállalat szervezeti megerősítését, területi elhatárolását, szakosodá­sának növekedését: a Kiskunha­lasi Építőipari Vállalat területi vállalattá fejlesztését: a Bajai Építő- és Epítőanyagipari Válla­lat létrehozását; a Közúti Építő Vállalat gépesítését, aszfaltkeve­rő bázisának fejlesztését: a víz­mű vállalatok mélyépítési kapa­citásának növelését: több költ­ségvetési üzem szervezését; az építőipar és az építőipari szolgál­tatások fejlesztésének pénzügyi támogatását: az építőipari mun­kások bérhelyzetének javítását; az építőiparban foglalkoztatottak számának és szakképzettségének növelését. A tervidőszak második felében megtett intézkedések hatása a középtávú terv teljesítésénél már érzékelhető volt, tényleges érvényesülésükhöz azonban hosz- szabb idő és további erőfeszíté­sek szükségesek. A IV. ötéves tervi feladatok az országos átlagnál gyorsabb üte­mű termelésbővülést, műszaki színvonal emelést, az ipari hát­tér, a szervezettség fejlesztését igényelték. Ezek végrehajtására irányuló törekvések csak részben voltak eredményesek. A tervidő­szakban az építőipar termelése 33,5 százalékkal bővült. Ezen bér lül a minisztériumi építőiparé 62.7 százalékkal emelkedett, a szövetkezeti építőiparé pedig az 1970. évi szinten maradt. Az épí­tőipar IV. ötéves tervét nem tel­jesítette, az előirányzott 10—12 százalékos évi növekedési ütem csak 6 százalékos volt. Az építőiparban foglalkoztatot­tak száma a IV. ötéves terv idő­szakában évről évre csökkent. Ez a folyamat csak 1975-ben állt meg és változott át ismét növe­kedésbe. Az iparágban foglal­koztatottak száma jelenleg eléri a 12 ezret. A megye szocialista épí­tőiparában a munkások havi át­lagbére 36 százalékkal emelkedett (országosan 32 százalékkal). A munkások bérhelyzete azonban még így is alacsonyabb az or­szágos átlagnál. A munka jel­lege, a munkahelyi körülmények, a lakóhelytől való távolság miatt az építőipari szakma nem elég vonzó, s ez kihat az építőipari munkások összetételére, a mun­kafegyelemre. A tervidőszak alatt javult a képzett vezető szakemberek ará­nya. Az alkalmazotti állományon belül számuk az 1970. évi 9 százalékos aránnyal szemben 1975-ben már 15 százalékot ért el. A munkások közel fele rendel­kezik szakmai képesítéssel, a szövetkezeti építőiparra azonban ez nem jellemző. Ä vezetés szín­vonala az állami építőiparban ja­vult. A munka közvetlen irá­nyításában azonban még jelen­tős szervezési tartalékok vannak. A szocialista szektor beruházá­saiból öt év alatt 673 millió fo­rint az építőipari ágazatban való­sult meg. A kivitelező építőipar 1975. végén 847 millió forint ér­tékű bruttó állóeszköz-állomány- nval rendelkezett, ami azt jelen­ti. hogy a tervidőszak idején 3.2- szeres növekedés következett be. Ez a dinamikus fejlődés a ház­gyári beruházással függ össze, s elsősorban a lakásépítésben je­lent előrehaladást. 1975-ben az Bács-Kiskun megye szocialis­ta szektorában a IV. ötéves terv időszakában 20,9 milliárd forint értékű beruházás valósult meg, ami 20 százalékkal haladta meg az előirányzottat. A túlteljesítés nagy részét azonban az árszín­vonalnak a tervezettet meghala­dó emelkedése okozta. Az egyes fejlesztések mennyiségi előirány­zatai pedig csak részben való­sultak meg. Ha pedig figyelem­be vesszük a kielégítetlen kar­bantartási igényt is, valamint azt, hogy a termelésnövekedés az egyes években eltérően alakult, egyértelműen kimutatható az egyensúly hiánya. A megyében a 20 millió feletti beruházásokból az elmúlt öt év alatt 46 valósult meg. Ezek át­lagos átfutási ideje négy év volt, ami átlagosan 57 százalékkal ha­ladta meg az eredetileg tervezett időt. Az egy beruházásra jutó tényleges beruházási időtartam közel másfél évvel volt hosz- szabb, mint ami az eredeti enge­dély-okiratban szerepelt. A kapacitás hiánya az elmúlt tervidőszak második felétől je­lentkezett erőteljesebben. A fe­szültség nagyobb mértékben érintette Kecskemét és Baja vá­ros fejlesztéseit, de gondot oko­zott Kalocsán és Kiskőrösön is. A szakipari és technológiai ka­pacitások hiánya ugyancsak aka­dályozta az ütemes kivitelezést. egy munkásra jutó állóeszközér­tek országos átlagban 62 350 fo­rint, a megyében 46 435 forint voit. Általános probléma, hogy az építőipari szervezetek nem ren­delkeznek az építés meggyorsítá­sához szükséges alapvető eszköz- állománnyal. A szövetkezeti épí­tőipar eszközállománya pedig egyébként is alacsony, a megyei építőipari átlagnak csak mintegy egyharmada. Az elmúlt években a szocialista építőiparban csak mérsékelten gyarapodott a gépi hajtóerő, ami az országos át­lagtól ugyancsak elmaradt. Nem megfelelő az építőipari gépek összetétele, használtsági foka, ne­hézkes a gépbeszerzés, -javítás. Gondot okoz az építőipari gépek kihasználásának színvonala, amely egyébként országosan is meglehetősen alacsony. Mind­emellett a kisebb építőipari szer­vezetek is — a koordináció hiá­nya miatt — teljes vertikumra törekednek, ily módon a gépki­használás ezeknél a szervezetek­nél még kedvezőtlenebb. Az építőiparban jelentős kon­centrálódási folyamat figyelhető meg. Az egy építőipari munkásra jutó folyóáras építőipari terme­lés éves átlagban 12 százalékkal emelkedett, ezzel megközelítette az országos átlagot. Az egyes szektorok közötti különbség, azonban differenciáltabb, mint más megyékben. Az állami épí­tőipar termelékenyebben dolgo­zik az országos átlagnál, a szö- vezetkezeti építőipar termelé­kenysége viszont lényegesen ala­csonyabb annál. A megye szocialista építőipará­ban a IV. ötéves terv időszaká­ban évről évre kedvezőbben ala­kultak a vállalati eredmények. Az árbevétel-arányos nyereség ugyanakkor még így is jelentő­sen az országos átlag alatt ma­rad. Az alacsony saját fejleszté­sű alapképződés következménye az is, hogy a vállalatok és szö­vetkezetek nagyrésze csak szin- tentartó fejlesztésre képes. Az állami építőiparban jelen­tős műszaki fejlesztések valósul­tak meg, mint például a ház­gyári paneles és alagútzsalus építési móddal történő lakóház- építés, gépi alapozás, a korsze­rű zsaluzási rendszerek alkalma­zása, az új szak- és szerelőipari szerkezetek és technológiák al­kalmazása, s megkezdődött a könnyűszerkezetes programba va­ló bekapcsolódás. Az országos szakvállalatokat — a kiemelt beruházásokon való le­kötöttségük miatt — egyre nehe­zebb megyei feladatokra igény­be venni, s ez a tény sürgeti a megyei fejlesztéssel történő pót­lásukat. Gondot okozott az is, hogy a tervidőszakban a megyében te­rületi kapacitás-gazdálkodás nem ltolyt. Ily módon nem sikerült realizálni azt, hogy minden épí­tési igénynek legyen kivitelezője. Nem sikerült például teljesíteni az állami lakóház-felújítási fel­adatokat, de a jelentősebb köz­épületek korszerűsítésére és fel­újítására sem kerülhetett sor ka­pacitáshiány miatt. Helyenként kapacitás-kihaszná­latlanság is mutatkozott. Ennek okai elsősorban az összehangolt­ság hiányára, a párhuzamos fej­lesztésekre, a beruházások gon­datlan előkészítésére vezethetők vissza. A jelenlegi tervidőszak beruházási célkitűzéseinek sike­res teljesítése megkívánja, hogy az abban résztvevő valamennyi szervezet politikai, erkölcsi és anyagi felelőssége, valamint ér­dekeltsége növekedjen. Az állami és tanácsi építőipar­ban dolgozóknak 87,4 százaléka szervezett munkás, 665-en párt­tagok. Nehezíti a politikai mun­kát, hogy munkahelyük állandó­an változik, s a dolgozók jelentős része 20—30 kilométerre lakik munkahelyétől. Jórészük gondol­kodásmódja emiatt még különbö­zik a nagyüzemi ipari munkások szemléletétől, munkához való vi­szonyától. A szocialista munkaverseny nyilvánossága és rendszeres ér­tékelése javult ugyan, de he­lyenként még korántsem kielé­A megyei pártértekezlet hatá­rozata kimondja, hogy az épí­tési igényekhez igazodva a ko­rábbi időszaknál nagyobb arányú termelésnövelést, hatékonyabb gazdálkodást. összehangoltabb fejlesztést kell elérni. Ezért Jun­tos, hogy az átlagosnál gyorsab­ban fejlődjön a tanácsi és szövet­kezeti építőipar, valamint a fel­újítási és karbantartó kapacitás. Biztosítani kell, hogy a termelés­bővülés jelentős részben a mun­ka termelékenységének növelésé­ből származzék. A határozat ki­emeli a területi terveié» fontos­ságát, az arányos és dinamikus területfejlesztést. Ennek megfele­lően kerültek kimunkálásra a be- ruházásf és építőipari feladatok. A területfejlesztési terv része­ként elkészültek a megyei kapaci­tásmérlegek és folyamatban van ezek kidolgozása az egyes váro­sokra és járásokra is. A megyei kapacitásigény 1976 és 1980 között folyóárorí 24,2 milliárd forint épí­tési munka elvégzése. Az építőipa­ri szervezetek tervezett kapacitás­fejlesztései alapján 22,8 milliárd forint teljesítésével számolhatnak. A mérleg teháb 1,4 milliárd forint kapacitáshiányt mutat, ami első­sorban Kecskemét és Baja térsé­gében okoz majd gondokat, egé­szében pedig érinti a szak-, sze­A megye építőiparának szer­vezeti struktúrája megfelelően kialakult és — részleges módo­sításokkal <— arányos fejlesz­tés mellett hosszabb távon is alkalmas lesz a feladatok ellá­tására. E szervezeti, struktúrának azonban sajátossága, hogy a me­gye építési kapacitásának meg­közelítően 40 százalékát a nem az építőipari ágazatba sorolt, dön­tően házilagos szervek termelése képviseli. Emellett, jelentős, ugyanakkor nehezen számszerű­síthető a lakosság magánerős épí­tési tevékenysége. A minisztériumi, tanácsi és szö­vetkezeti építőipar eltérő feltéte­lek között fejlődött, azonban va­lamennyi szervezetre jellemző, hogy saját forrásaiból nem tud­ja a bővített újrateimelés esz­közfeltételeit biztosítani. Me- gyéijk építőiparának kapacitás­fejlődéséhez a tervezett tanácsi támogatáson túl mintegy 250 mil­lió forint állami támogatás szük­séges ahhoz, hogy a tervben megfogalmazott kapacitásfejlesz- tési feladatait meg tudja való­sítani. A legkedvezőtlenebb a helyzet a szövetkezeti építőipar­ban, ami megbontja az építőipari struktúra egyensúlyát, mert a szövetkezeti építőipari kapacitás hiánya olyan területen vált ki keresletet, amelyet a miniszté­riumi és a tanácsi építőipar nem tud kielégíteni. A kialakult épí­tési struktúra megtartása érde­kében ezért feltétlen erősíteni szükséges a szövetkezeti építő­ipar tíz, meglevő bázisszerveze­tét. A mezőgazdasági nagyüzemek 1975-ben 3500 építőipari dolgozót foglalkoztattak és 630 millió fo­rint értékű építési munkát vé­geztek el. Fontos, hogy műkö­dési területükön a kisebb építé­si feladatokat, valamint a lakos­sági szolgáltatást hosszabb távon is ellássák. A kiegészítő kapaci­gitő. A jövőben ezért növelni kell a propaganda-munkát, ha­tékonyabban felhasználni a saj­tót, az üzemi újságokat a ver­senymozgalom tudatosítására. Fo­kozni kell a munkaversenyben, brigádmozgalomban kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozók er­kölcsi, anyagi elismerését. relőipart, a felújítási és karban­tartási feladatok teljesítését. A kapacitás és a szükséglet rész­letes, tevékenységi körönként való összevetése azért is szüksé­ges, hogy a fejlesztés irányát, an. nak pénzeszköz-szükségletét, az esetleges állami támogatás indo­koltsága. a társadalmi igények­nek megfelelő rangsorolását job­ban alá lehessen támasztani. A beruházási tevékenység haté­konyságának növelését gátolja a közreműködő szervek közös ér­dekeltségének hiánya. Ez vissza­vezethető arra, hogy a jelenlegi szabályozás nem a beruházási fo- lv ama tot, hanem a közreműkö­dőket szabályozza. Szükségesnek tartjuk ezért a komplex érde­keltségi rendszer népgazdasági szinten történő szabályozását, in­dokoltnak látszik a fővállalkozói rendszer ágazati elven történő kialakítása és érvényesítése. A beruházások hatékonyságá­nak növelése érdekében javítani kell az előkészítési munka szín­vonalát. a tanulmánytervek a be­ruházási programok gazdasági, műszaki megalapozottságát. Az előterjesztés ezután meg­állapítja, hogy a beruházási dön­téseknél előtérbe kell helyezni az élőmunkával való takarékos megoldásokat. Törekedni a típus­tervek széles körű alkalmazásá­ra, u kisajátítások időben tör­ténő biztosítására. Rámutat a be­számoló arra, hogy a lakótelepek energiaellátását biztosító fűtőmű­vek kivitelezése is vontatottan halad, tehát a beruházások előké­szítésének és kivitelezésének gyor­sítása ilyen vonatkozásba is igen fontos tennivaló. A lakásépítés ütemétől jelentő­sen elmarad a kapcsolódó léte­sítmények építése. Érdekeltté és telelőssé kell tenni a kivitelező vállaltunkat, hogy azok a lakás- beruházásokkal együtt készülje­nek el. Igen fontos a beruházá­sok időben történő indítása, ezért a tanácsok V. ötéves tervében tételesen megjelölt beruházások tervezésének mielőbbi megkezdé­sére van szükség. A tanácsi tervező vállalat ka­pacitása szűk. ezért a megyén kí­vüli tervezőintézetek nagyobb mértékű bevonása mellett töre­kedni kell arra, hogy a me­gyei tervező kapacitás is jelen­tősen növekedjen. tások közül elsősorban a tanácsi költségvetési üzemek mértéktar­tó fejlesztése indokolt, a települé­seken jelentkező kommunális feladatok és felújítási munkák elvégzésére. A szervezett építőipar gyorsüte. mű fejlesztését minden lehet­séges eszközzel elő kell segíteni. Ezért fontos, hogy a helyi ta­nácsok — ágazati vagy szekto- rális hovatartozástól függetlenül — saját forrásaikkal is támogas­sák a területükön működő szer­vezetek fejlesztését, annak ér­dekében, hogy az V. ötéves terv beruházási feladatai időben és jó minőségben megvalósulhassanak. Az építőipari szervezetek elké­szítették V. ötéves terveiket. Ezek többsége összhangban van a megyei határozatokkal. A ter­vezett termelés azonban összes­ségében alatta marad a megyei igényeknek. Az állami vállalatok és ipari szövetkezetek öt év alatt az évenkénti termelést 2 milliárd forintról 3,5 milliárd forintra — folyóáron 67 százalékkal — nö- veljk. Ezen belül az állami vál­lalatok 67 százalékkal, a szövet­kezeti építőipar 46 százalékkal, néhány kisebb szövetkezet pedig csak szintentartást tervez. A termelésnöveléshez a vál­lalatok, szövetkezetek a foglal­koztatottak számát öt év alatt 16 százalékkal kell, hogy növeljék. Ily módon a termelésnövelés döntő hányadát a termelékeny­ség emelésével érik majd el. A vállalati eredmény kétszeres nö­velésével számolnak. A növekvő hatékonyság mellett sem tudják azonban a vállalatok és szövet­kezetek fejlesztési forrásaikat saját alapjaikból megteremteni. A fokozódó elvonások ellenére a különböző támogatásokkal, hitel­igénybevétellel együtt mintegy 750 millió forintos fejlesztést ter­veznek. Beruházásaik 40 száza­léka építési jellegű, amit állóesz­közeik jelenlegi összetétele in­dokol. A vállalatok tervei jelentős bér- és szociálpolitikai intézke­déseket tartalmaznak. Az állami és a szövetkezeti építőipar között bérkülönbségek mutatkoznak, ezért a kiemelt fejlesztésre ki­jelölt szövetkezetek bérpreferen­ciával való támogatásara szük­ség van. A szociálpolitikai tervekben a munkásszállítás kulturáltságának javítása, újabb korszerű mun­kásszállók építése, a dolgozók la­kásproblémájának megoldása, le­telepítése szerepel. Több város­ban kérték az építőipari munká­sok egységes, kalóriadús étkezte­tésének minél előbbi megoldá­sát. A párt-végrehajtóbizottság elő­terjesztése ezután az építőipari vállalatok és szövetkezetek fej­lesztésének összehangolását elem­zi, s rámutat annak hiányossá­gaira, majd a munkaerőhelyzet­tel foglalkozik. — A termelési tényezőkkel va­ló racionális gazdálkodás alap­ján a kivitelező építőiparban az élőmunka termelékenységét je­lentősen növelni kell. Ennek egyik járható útja a vállalati üzem- és munkaszervezés haté­konyságának növelésén túl az építőipari szervezetek struktú­rájának, munkamegosztásának további korszerűsítése. Mindezek igénylik a szakmunkásképzés mennyiségi és minőségi színvo­nalának növelését is. Kedvezőt­len vpéldául, hogy az idei 1200 fős szakmunkás beiskolázási elő­irányzattal szemben ez ideig mindössze 723 szakmunkástanuló felvételére került, sor. Egyes hi­ány-szakmákban pedig (például tetőfedő, szigetelő, burkoló stb.) évek óta nem is folyik szakmun­kásképzés. Fontos feladat a kép­zés minőségi színvonalának nö­velése, s továbbra is szükséges a tanulóképzés anyagi támogatása, a vállalatok érdekeltté tétele a tanulóképzésben. Az elmúlt időszakban javulta műszaki szakemberképzés. A felső- és középfokú végzettségű szakkáderek tekintetében az.on­Az előterjesztés ezután az épí­tőipar fejlesztésével kapcsolatos feladatokkal foglalkozik. Hang­súlyozza, hogy a megye további fejlődésének kulcskérdése a te­rület- és ágazatfejlesztési célki­tűzések realizálása, ezzel össze­függésben a beruházások előké­szítésének, szervezettségének emelése, a tervezői és kivitelezői kapacitás tervszerű, arányos fej­lesztése. A megye építőiparának az idén és az V. ötéves tervben többek között az alábbi fontosabb be­ruházásokat kell megvalósítani: A megyében folyó nagyberuhá­zások — a solti Kossuth-adó, a Kiskunhalasi Kötöttárugyár, a Bajai Vágó- és Húsfeldolgozó Üzem, Kecskeméten a 680 ágyas megyei kórház — határidőben történő megvalósítása. 25 ezer la­kás felépítése, ezenbelül 11500 többszintes, lakótelepszerű lakás kivitelezése. Az országos progra­mokhoz kapcsolódó infrastruktú- rális beruházások megvalósítása. Művelődésügyi és egészségügyi létesítmények létrehozása, 1100 új kórházi ágyfejlesztés kivitele­zése. Nyolcszáz bölcsődei, 4—5 ezer óvodai, 1900 diákotthoni hely megvalósítása, 210 tante­rem, 25 tornaterem és tornacsar­nok felépítése. Hatvanezer négy­zetméter alapterületű kereske­delmi és vendéglátóipari létesít­mény építése. A mezőgazdasági, élelmiszeripari tárolókapacitás 8 ezer vagonos bővítése mellett to­vábbi 2 milliárd forint értékű élelmiszer-gazdasági beruházás megvalósítása. A közművesítés, a vízgazdálkodás, a szállítás, a hírközlés és energiaellátás terü­letén jelentkező beruházások megvalósítása. Közintézmények, lakóépületek korszerűsítése, fel­újítása, állagmegóvása, a lakos­sági építési-szolgáltatási igények kielégítése. Az V. ötéves tervben jelentke­ző építési feladatok végrehajtá­sa érdekében a megye építőipari kapacitását — az országos átlagot meghaladó mértékben — lega­lább 50 százalékkal kell növel­ni. Az építőipari tevékenységen belül az átlagosnál nagyobb mértékben kell fejleszteni a szak-, szerelő- és karbantartó kapacitásokat, a korszerű tech­nológiák részarányát. Az építő­ipar területi kapacitásait kiemel­ten kell fejleszteni Kecskemét és Baja térségében. Az építőipari szervezetek ki­alakult struktúrája további terv­szerű fejlesztés mellett alkalmas az építőipar előtt álló feladatok megvalósítására. A legdinamiku­sabban továbbra is a miniszté­riumi és a tanácsi építőipari vál­lalatok termelését kell bővíteni. A szövetkezeti iparban — a ki­emelt szövetkezetek fejlesztése mellett — előtérbe kell helyezni ban megyénk továbbra is jelen­tősen az országos átlag alatt van. Fontos tennivaló ezért a fel­sőfokú képzettségű szakemberek megyénkben történő letelepítése. Ugyanakkor meg kell vizsgálni a szakközépiskolai osztályok in­dítását és a kihelyezett üzem- mérnökképzés lehetőségeit is. Az építőipari szervezetek V. ötéves tervei egyébként általá­ban reálisan feszített előirány­zatokat tartalmaznak. Figyelem­be vették az. irányítás, a szer­vezés megjavításával, a munka- fegyelem megszilárdításával ki­használható belső tartalékokat, a vezetők és kollektívák növekvő helytállását, a kezdeményezés, a szocialista munkaverseny széle­sítését. Az építőipari szervezetek fej­lesztésének, tervszerű együttmű­ködésének hosszú távú koncepció­ját a megyei tanács ez. évben már jóváhagyta. Az együttműkö­dési lehetőségek közül ki kell emelni azokat az aránylag egy­szerű, gyorsan megvalósítóató feladatokat, amelyek az építőipar termelésbővítését, gazdálkodásá­nak hatékonyságát már a közel­jövőben segítik. Ilyenek: az egyes vállalatok, szövetkezetek közötti munkamegosztás javítá­sa: a meglevő kapacitások terv­szerű, jobb kihasználása; a fej­lesztési, termelési tervek, a gép- beszerzés, gépjavítás és a képzés, továbbképzés összehangolása, a korszerű eljárások technológiák megismertetése, alkalmazásának elősegítése. Ezek megvalósítása érdekében hatékonyabbá kell tenni az Épí­tőipari Koordinációs Bizottság működését. A koordinációs bi­zottság fő feladatát a fejlesztések összehangolása képezze. Az Épí­tőipari Tudományos Egyesület az eddigiek során is jelentős segít­séget nyújtott a tájékoztatás, a szakképzés, valamint az építési ágazat előtt álló feladatokra való mozgósításhoz. Helyes ezért az ÉTÉ további helyi csoportjainak létrehozása, s a társszervezetek­kel való együttműködésének fo­kozása. a szakosodást és a profiltisztí­tást. Az előterjesztés ezután konk­rétan meghatározta a miniszté­riumi, a tanácsi, a szövetkezeti építőipar, a tanácsi kommunális szerveretek, a házilagos építő­ipari szervezetek és egyéb kivi­telezők feladatait, fejlesztésük irányát. Hangsúlyozta, hogy a feladatok tervszerű megvalósítá­sa valamennyi érdekelt szerv — a beruházó, tervező, kivitelező és egyéb közreműködők, felügyeleti irányító, állami és társadalmi szervek — összehangolt munká­ját igényli. Rámutatott, hogy a kivitelező szervezetek kapacitás- bővítését elsősorban a saját esz­közökre és erőforrásokra kell alapozni, a belső tartalékok szé­les körű feltárása mellett. Ugyan­akkor az. eddigieknél nagyobb mértékben indokolt igénybe ven­ni a fejlesztési hiteleket, pályá­zati lehetőségeket és egyéb ki­egészítő forrásokat. Lényeges, hogy az építési kapacitás bőví­tését a tanácsok és egyéb be­ruházók saját erőforrásaikból is támogassák. Erősíteni kell az építőipari szervezetek kibontako­zó együttműködését, elsősorban a termelési és fejlesztési tervek összehangolását, a szakosodást, az egymást segítő vállalkozói munkát kell megkezdeni. Ennek érdekében az építő szervezetek kezdeményezzenek kétolda’lú megállapodásokat. A megyei ta­nács érintett osztályai a Megyei Építőipari Koordinációs Bizott­ság, az Építőipari Tudományos Egyesület és a többi érdekelt Szerv is kezdeményezze az együtt­működések kibontakozását. Az építőipar fejlesztésére vo­natkozó célkitűzések megvalósí­tása további határozott intézke­dések megtételét követeli az ágazatirányító és felügyeleti szer­vektől, valamint az érdekelt ta­nácsoktól. A beszámoló végül leszögezi, hogy az építőipar eddigi fejlődé­se, tevékenysége, az építőipari dolgozók helytállása reális alapot nyújt az V. ötéves terv célkitű­zéseinek megvalósításához. A vá­zolt feladatok és feltételek mel­lett további tudatos fejlesztéssel összehangolt munkával lehet biztosítani az építőipar előtt álló feladatok sikeres teljesítését. Be­fejezésül a párt- és tömegszerve­zetek, valamint irányító és fel­ügyeleti szervek segítő támoga­tásának fontosságát hangsúlyoz­za az előterjesztés. * Ezután Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkára jelentést terjesztett elő a végrehajtó bi­zottság 1976. I. félévi munkájá­ról. A megyei pártbizottság az előterjesztéseket megvitatta és megfelelő határozatokat hozott. 20,9 milliárd forint beruházás A továbblépést meghatározó tényezők Az építőipari szervezetek fejlesztése Feladatok az V. ötéves terv időszakára

Next

/
Thumbnails
Contents