Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-14 / 192. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. augusztus 14, A termelékenység növélésének, a hatékonyság fokozásának) lehet­séges eszközei között az újítást, az újítómozgalmat nem szokás a legelsők közt emlegetni. De va­jon lemondha|t-e egy vállalat a benne rejlő, nem is mindig sze­rény lehetőségekről, ha termelő- eszközeit és a dolgozók szaktu­dását, munkaerejét egyre gazda­ságosabb termelésre akarja fel­használni? A kérdés szónoki, hi­szen napnál világosabb, hogy nem. Érdeke, hogy kedvező sza­bályzattal, rátermett szervezők ki­választásával, anyagi és erkölcsi ösztönzéssel minél több dolgozó alkotó kedvét előcsartogds&a. Évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a Fémmunkás Vállalat „ko­molyain veszi” az újítómozgalmat, évről évre meghirdeti a gyárak közti versenyt, az egyes termelő- egységekben pedig megszervezik az egyénileg és a csoportosan újítók vetélkedését. Minden esz­tendőben az egyik hónapot újítá­si hónappá nyilvánítják, & azt az éves versenytől függetlenül érté­kelik. Az idén szeptember lesz az újítási hónap. Az újítási hónap egyik célja az lesz, hogy az V. ötéves terv első esztendejének vállalati feladatait — az éves időtartamra meghirde­tett versenyt erősítve — segítse megoldani. A vállaflat vezetői azt is elvárják az újítási hónaptól, hogy előmozdítsa a Fémmunkás anyag- és energiamegtakarító sra tett vállalásainak teljesítését. Az újítómozgalom felpezsdülése ked­vezően hathat a vállalatnak az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium, valamint az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dogozók Szákszervezete által meghirdetett ágázati újítási versenyben való szereplésére. Végül növelheti az újítómozgalom tömegbázisát. Az újítási hónap alkalmából a kecskeméti Fémmunkás gyárban vállalati újítási kiállítást ren­deznek, amelyen fényképekkel, makettekkel, rajtokkal, termékek­kel bemutatják á gyárakban 1976-ban elfogadott újításokat. Az újítók munkájának ez az elisme­rése — az elismerés más nemei­vel együtt — bizonyára serkinti az újítókedvet. A kecskeméti gyárban már készülnek a szo­cialista brigádok és az egyéni újítók a szeptemberi versenyre. A. T. S. Jövőre elkészül HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Gazdaságos a csőkutas öntözés A Petőfi Népe 1976. július 18-i számában megjelent „Kincs a homok alatt” című cikk hűen érzékelteti Bács-Kiskun megyében a felszín alatti vízkészletre települő csőkutas öntözés kialakulását, kezdeti nehézségeit, sikeres előretörését az 1960-as években, majd hanyatlását napjainkban. A csőkutas öntözés visszafejlő­désének egyik okai minden bi­zonnyal a kutak építési, üzemel­tetési megoldásiánák változásá­ban, a karbantartási munkák el­hanyagolásában keresendő. A cső­kutas öntözés gyors ütemű fejlő­dése idejében sok kút hiányos technológiával és szűrőkialakí­tással készült, ezek vízhozama fokozatosan csökkent, ez végül a rájuk kapcsolt öntöaőtelepek megszüntetését eredményezte. A másik ok talán a mind nagyobb méretű öntözőtelepek, az 50—70 ha-os öntözendő táblák, és a nagyteljesítményű, egy-egy csőkút — vagy csőkútpárok — által szolgáltatott vízhozamot lényege­sen meghaladó igényű öntözőbe­rendezések megjelenésében és ál­talános elterjedésében keresendő. Hiba lenne, ha emiatt a kedve­ző adottságú, jó minőségű felszín alatti vízkészlettel rendelkező, eh­hez könnyen hozzáférhető terüle­teken lemondanának a hasznosí­tásról. Viszont az eddiginél lénye­gesen nagyobb körültekintéssel kell kialakítani a csőkutas víz­ellátásra alapozott öntözőtelepe­tet, és az ott alkalmazandó be­rendezéseket. Az öntözővíznek az üzem hatá­ráig történő elvezetése az állam által létesített öntözőrendszerek­ben és öntözőfürtökben hektá­ronként 30—50 ezer forintot igé­nyel az elmúlt években. Esözte- tő öntözőfürtöknél a nyomásköz­pont, a felszín alatti csőhálózat és a vizet a táblákon szétosztó berendezések összesen további 15—20 ezer forintba kerülnek hektáronként. Még az ennél ki­sebb költségű — hektáronként mintegy 10—15 ezer forint — hordozható öntözőberendezések alkalmazásához is többnyire költ­séges állami beruházással, öntö­zőrendszerek kiépítésével lehet vizet a felhasználó gazdaságok területére eljuttatni. Ezek a költ­ségek megfelelő minőségű és mennyiségű felszín alatti vízkész­let felhasználása esetén nagy mér­tékben csökkenthetők. A Bács-Kiskun megyei adott­ságokat tekintve a csőkutas öntö­zés jelenleg kisebb területű tele­peken, elsősorban szőlő-gyümölcs kultúrákban alkalmazható gazda­ságosan. Perspektívát ígér a cikk­ben is említett csepegtető öntö­zés. Ez az új öntözési módszer lényegesen kevesebb vizet igé­nyel, mint az esőszerű öntözés, így gazdaságosan alkalmazható a kisebb vízhozamú csőkuták ese­tén is. összegezve az elmondottakat — a cikk mondanivalójával egyetér­tésben— úgy érezzük, hogy ér­demes a figyelmet ráirányítani a helyi vízkészleteket hasznosító, költséges állami beruházásokat nem igénylő, víztakarékos megol­dások fokozottabb mértékű alkal­mazására. Ilyen lehetőséget kínál a Bács- Kiskun megyei, jó minőségű fel­szín alatti vízkészlet öntözésre való felhasználása is. Különösen azokon a területeken, ahol az el­következendő 5—10 évben nem számolhatunk felszíni vízellátást biztosító állami főművek, öntö­zőrendszerek kiépítésére. Dr. Bőgi Károly • Cjabb részeket adnak át a Győri Közlekedési Távközlési Műszaki Főiskolán. Július kö* zepén megkezdték a Győri Közlekedési és Távközlési Mű­szaki Főiskola szakaszos át­adását. Szeptembertől már egy újabb kollégiumot, tanulmányi épületet és laboratóriumi há­zat vehetnek igénybe a hall­gatók. 1977 decemberére telje­sen elkészül a győri főiskola. (MTI-foto: Had as János fel­vétele — KS) Univerzális traktorok A romániai traktorgyártás köz­pontja Brassó. Most azonban Craiova is felzárkózott melléje: a „Noveniber 7-e Traktorgyár­ban” TIH—455 típusú univerzá­lis traktorok készülnek^ melyeket a mező- és az erdőgazdaságban, de az építőiparban is lehet hasz­nálni. Eddig ötszáz ilyen gépet szállítottak a megrendelőknek. A vállalat ebben az ötéves tervben a kis teljesítményű mezőgazda- sági gépekre szakosodik. A ter­melést 1980-ig négyszeresére kí­vánják növelni. (BUDAPRESS— AGERPRESS) termelékeny munkaeszköz a Dunán A Daru—1 nevet viseli az a szállítószalaggal fölszerelt folyami uszályrakó gépcsoport, amelyet a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság műszaki dolgozói terveztek és készítettek. Az országban egyedülálló gépi berendezés már két esztendeje működik hiba nélkül, s főleg a papír-, farostfa, tűzifa gépesített rakodására alkalmas. A berendezés egy esztendei teljesítménye 30—40 ezer köbméter, s tevékenysége jelentős munkaerő­megtakarítással jár. A rakodó a folyóparton össze­gyűjtött faanyag és a vízen levő uszály között szállítóhídként működik. A gép üzembehelyezése előtt a nehéz farönköket a partról az uszályra pallókon át tolták az erdőgazdasági dolgozók. Ez a munka nemcsak nehéz volt, hanem balesetveszélye« is. Az új műszaki berendezés nemcsak hogy meg­kíméli a dolgozókat, hanem sokkal termelékenyebb a kézi rakodásnál. határállomásokon Forgalomnövekedés a Az idegenforgalom nemzetközi méretekben tapasztalható növekedése Kelebián és Hercegszántón is pontosan mérhető. A kelebiai határállomáson 1976. évi első felében 290 117 utas, Hercegszántón 75 980 személy lépte át az államhatárt. Kele­bián négy, Hercegszántón tizenkét százalékos a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva a növekedés. A közúton a járműforgalom 7,5 százalékkal, a vasúti átkelőhelyen pedig a teherforgalom 8,1 százalékkal növekedett. A magyar és a jugoszláv állampolgárokon kívül Hercegszántón is egyre több NSZK, osztrák, francia és angol jelentkezik határátlépésre. Kelebián elsősorban az arab utasok száma növekedett. A határállomásokon dolgozók tapasztalata szerint a magyar és az idegen állampolgárok többsége törvénytisztelő ember, s igazi céljuk: a turizmus, más népek életkörülményeinek, kultúrájának és szokásainak megismerése, kü­lönböző tájak szépségében való gyönyörködés. Ebben az évben is akadtak viszont utasok, akik a külföldre érkezés lehetőségeit tisztességtelen módon igyekeztek hasznosítani. A vámőrök a ha­tárőrökkel együttműködve Kele­bián 1 203 499 forint, Hercegszán­tón 238 788 forint értékű csem­pészárut és fizetőeszközt fedtek fel az ellenőrzés során. A fel­derített vám- és devizabűntett 36 százalékkal több, mint 1975. év első felében volt. Hercegszántón egy Szíriái ál­lampolgár 106 500 forint értékű aranyat és ékszert kísérelt az or­szágba csempészni. Néhány ju­goszláv állampolgár több ezer forintot rejtett el gépkocsijában, vagy ruházatában. Az arab ál­lampolgárok közül egyesek több tucat óra behozatalával kísérle­teztek. Az ellenőrzéskor felderí­tett vám- és devizabűntett elkö­vetőjével szemben az illetékes szervek természetesen minden esetben törvényeink szerint jártak el, ami viszont lassította a vám­őrök és a határőrök munkáját, s végeredményben a tisztességes szándékkal utazók várakozási idejét is növelte a határállomá­sokon. Az utasok áteresztésének idejét növeli, amikor a ki- és beutazók a határátlépéshez szükséges ok­mányokat nem készítik elő, eset­leg érvénytelen okmánnyal kí­sérlik meg az ország kapuin való áthaladást. Az év első felében 337 személyt kellett a két forgalom- ellenőrző ponton visszautasítani vízumhiány, devizabűntett, vagy tartózkodási engedély meghami­sítása miatt, 28 személy hamis útlevéllel kísérelte meg a határ- átlépést. Kelebián fél év alatt 584 esetben kellett külön intézkedé­seket foganatosítani szabálysér­tés miatt az útlevélkezelőknek. Az elmúlt fél évben több sze­mély illegális határátlépést kísé­relt meg. A nemzetközi gyorsvo­nat egyik vagonjában két idegen állampolgár a pad alá rejtőzött) el. Egy magyar állampolgár a külföldre szökés reményében a vagon alatt a forgózsámolyon, a tengelyen keresett búvóhelyet. A határőrök az utasok segítségével megakadályozták a tiltott határ- átlépéseket. Kelebián a nemzet­közi vonatok többórás késése, va­lamint az utasok hétvégi tömeges külföldre áramlása jelentős mér­tékben nehezíti az ellenőrzést. Jó tanácsként ajánljuk tehát, hogy a turizmusban résztvevők Kelebián pénteken és szombaton lehetőleg tartózkodjanak a kiutazástól, mert a hétvégi napokon a nyugati or­szágokban dolgozó jugoszláv ven­dégmunkások hazautazása miatt a vagonok rendkívül zsúfoltak. Az idegenforgalomban részt­vevőknek külföldre utazás ese­tén javasolják a határállomáso­kon dolgozók, hogy igyekezze­nek a vámszabályokat is tanul­mányozni és az utazáshoz szük­séges okmányok érvényességéről is pontosan meggyőződni. A Baja; Hercegszántó közötti autóbuszjá­ratok útvonalát az illetékeseknek célszerű volna a határig meg­hosszabbítani, hogy a tömegköz­lekedési eszközökön külföldre utazók Hercegszántó és a határ- állomás között ne kényszerülje­nek három kilométeres gyalogtú­rára. Gazsó Béla (18.) — Kényszerképzet, Rita. Tudod a lélektan... — Hát akkor mégis igaz, amit az egész suli mond. Hogy a tanár úr pszichológus is. — Lényegtelen. Elsősorban ta­nár vagyok, és most tanári mi- voltomban érzem megdicsőülni magam, hogy ennyire őszintén beszélgettél velem, Rita. — Mondták már a tanár úr­nak, hogy az egész suli csípi a humorát? Mert há nem, akkor majd én mondom, de előbb tessék elrészletezni nekem, mi az, hogy kényszerképzet... Hosszabb volt a szöveg, igye­keztem kihagyni, ami nem érde­kes. A Szexmadonna azért adta ide, mert virágnyelven akarta a fülembe súgni, hogy azonosít ez­zel a Ritával? Vagy jóindulatból, hogy óvjon, nehogy így járjak, mint ez a kis kíváncsi bula? Most nincs kedvem kiszámítani, mi volt a szándéka. Azt hiszem, nálunk a suliban egyik tanerő sem tudna bemutat­ni ilyen attrakciót. Hasonlót, megközelítőt sem. Nálunk a ta­nár—diák bizalom nem jelenség. Farkas iránt talán lenne, de Far­kas semmire sem ér rá, mert magántanítványai vannak, estig gyötri magát a vízagyú tanítvá­nyokkal. Kénytelen A négy gye­reke miátt. Négy gyereket nem lehet pedagógusfizetésből üzem­ben tartani. Farkasnak a felesé­ge is pedagógus, a legkisebb kra- pek pedig hároméves. Közérthe­tő képlet. Bizalom! A felnőttek nem al­kalmasak. Visszaélnek. Megfelelő pillanatban visszaolvassák az em­ber fejére. Például amikor az ér­dekük diktálja. A felnőttek közül csak a papához lett volna abszo­lút bizalmam. Mert ő mindig fenntartás nélkül az én pártomon volt. Az ellenőrzőt Is mindig alá lehetett íratni vele. A papa sem­mit sem szívott mellre. Negyedik általánosban Klári néni beírta az ellenőrzőmbe: „Tamara rengete­get fecseg.” A papa visszaírt ne­ki: „Hát még ha Tamara mamá­ját hallaná a tanító néni.” Attilában bízni akartam, ö nem akart. Attila . is csak saját magával törődik. Hogy mit fognak fecseg­ni róla a suliban, ha Ventus Ta­marával jár. Nem is tudom, miért fáj. Estefelé Digó felhívott. Felkér­tem, hagyjon parlagon. Két perc múlva megint csengett a telefon. Azt hittem, Digó nem akar meg­szűnni. De nem Digó volt, hanem Attila. Ég én úgy kivirágoztam a hangjától, hogy csokorba lehe­tett volna kötni. Nem volt mel­lettem, csak a hangját hallot­tam, és mégis ugyanazt éreztem, mint vasárnap a vasút fölött, amikor magához ölelt. Hogy olyan vagyok, mint a kályha volt a régi lakásunkban, a Szigony utcában. Télen a papa minden­nap úgy megrakta azt a vékony, magas vaskályhát, hogy reme­gett körülötte a levegő, annyira felhevítette a tűz. Tegnap, ott a vasút fölött Attila magához szo­rított éa csak csókoltuk egymást, és én nem hunytam be a sze­mem, mert látni is atkartam, amit éreztem, vagyis azt, hogy körü­löttem is remeg a levegő. Most is érzem. Pedig fázom ebben a vékony pizsamában. En­gem sohasem érdekelt, hogy mit dumálnak arról a srácról, akivel éppen jártam. Csak az érdekelt, hogy én önállóan mit érzek róla. Mások rosszindulata nélkül is le­het csalódni mindenkiben. Az is rossz, hogy miért pont Amadé Kati vette kezelésbe At­tilát, Túloznék, ha azt írnám ide, hogy szeretem Katit. Ezt nem is lehetett volna, másik osztályba já'y, nem volt sohasem közünk egy­máshoz, de a KISZ-vezetőségben nekem ő volt a legszimpatiku­sabb, különösen tavaly óta, ami­kor irtó gerincesen kiállt Zsuzsó mellett, és nem is hagyta abba, amíg Zsuzsó meg nem kapta a jutalmat. Pedig három tanárral szemben kellett erőlködnie. Há­rom olyan tanárral, szemben, akik őt is tanítják, tehát volt kocká­zat, mert a tanár is ember, annak is van hiúsága, és egy Amadé Katival is ki lehet szúrni. Pél­dául egy Faludi jellegű hóhér akkor tesz taccsra matekból egy diákot, amikor neki tetszik. Kati pedig hiányzik a matekos élme­zőnyből. Mégis konokul kitartott Zsuzsó mellett. Miért pont Amádé Kati nyo­mott víz alá? Ha kell neki Attila, eddig is megkaphatta! volna, elég okos és elég szexi ahhoz, hogy még egy Fábián Attila is észre­vegye. Be kellene táplálnom magam­ba, hogy ezek után Attila meg­szűnt létezni. Nekem létezni. Akit az érdekel, hogy nekem hány árnyékom volt eddig, azt a srácot én törlőm a nyilvántartás­ból, még akkor is, ha Fóbián At­tila a neve. És akkor is, ha miat­ta éreztem életemben először, hogy remeg a bőröm körül a le­vegő. Pedig most is remeg. Plusz a szemem is ég. Mldtta. Eloltom a villanyt és vissza­fekszem. Sötétben és a pléd alatt könnyebb kiáztatni a szép sze­memet. ATTILA Június 3, kedd Suli után elkaptam Betűt. Nem akarattal. Amikor kifelé baran­goltunk a kapun, eszembe se ju­tott, hogy belebámuljak a pofá­jába. Csak hazafelé, akkor is csak véletlenül vettem észre. Amikor leléptem a buszról. A „Póló” felé navigált, krémfagylaltért, 'a fagy- laltos előtt már hosszú sor volt, csupa iskolás. Betű beállt a sor végére. Nem kellett loholnom utána, biztos volt, hogy elkapom. Csak másodpercekig állt a* sor végén. Amíg feltérképezte magá­nak a helyzetet. Hogy előtte csu­pa kisebb srác van a sorban. Amint világos volt a lehetőség, ott is hagyta a sor végét, előre ment, és pénzt adott egy lány­nak, aki elől állt. Láttam, hogy a lány elteszi a saját pénzét, amit eddig a markában szorongatott. Nyilván azt mondta neki Betű, hogy kifizetem a fagylaltodat, de vedd meg az enyémet. Eggyel több a létszámban, akiket Betli megvásárolt. Vártam, hogy megkapja a fagy­laltot, s tovább húzza a csíkot. Vártam, hogy hadd nyaljon ket- tőt-hármat. Csak aztán bukkan­tam föl mellette. — Szia — mondta. — Mi van? I Frankón akarta játszani d kö­zönyöst, de a szemében mór ott volt a cidri. Megint nyalt a fagy­laltból, de rosszul. — A frdncba! Pont a lyukas fo­gam! — Megállt, becsukta a szá­ját. Látszott, hogy tényleg meg­fájdult a foga a hideg fagylalttól. Én csák néztem. Kicsivel ma­gasabb nálam, de a különbség csak olyankor látszik, ha nem tartja magát görbén. — Mi van? — kérdezte me­gint. — Befizetnék nálad egy inter­júra — mondtam. Tudta, mit akarok, de még játszotta az eszét. — Tévének, vagy rádiónak? — Vihogott, szívott még egyet a fo­gán, aztán újra nyalt a fagylalt­ból. — Melyik adásba? — Magáncélra — mondtam. Hátrarázta a haját, pedig en­nek a szokásának már nincs ér­telme. Amióta besüttette, hogy drótbozontja legyen, mint Jimmy Hendrix parókája, nem kell ráz­ni, nem lógnak szemébe lágy tincsei. Megint érezhette a fo­gát, mert eldobta a fagylaltot. Elővett egy csomag cigarettát. Philip Morrist. Bontatlan volt. Feltépte. Megkínált. Nem vettem. Odaadtam neki a gyufámat. Megvártam, hogy rá­gyújtson. Csak aztán kérdeztem meg: — Mit dumáltál Tamaráról? Felhúzta a szemöldökét. A két füle is megmozdult. — Éni Attila, te sokat álltái a napon. (Tolhatjuk) IliSIliilipiiliiiMlliilB:

Next

/
Thumbnails
Contents