Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-13 / 191. szám
19*6. augusztus 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Sokat fejlődött a pártmunka Kiskunfélegyháza 85 pártalapszervezetében július utolsó előtti napján fejeződtek be a tagkönyvcserét megelőző beszélgetések tapasztalatait összegző taggyűlések. A titkárok és a vezetőségi tagok többsége az eszmecserék során arról tett tanúbizonyságot, hogy a párt politikáját, időszerű tennivalóit ismeri, és tisztában van azzal is, miként kell végrehajtani. A beszélgetések tapasztalatai Kiskunfélegyházán A nyolcvanöt alapszervezet közül a városi párt- bizottság megállapítása szerint körülbelül tíz dolgozik az átlagnál gyengébben, öt pedig kifejezetten rosszul működik. A cél az. hogy egv-két év alatt ezek munkájának a színvonalát is a közepes szintre kell emelni. A párt vezető szerepéről MSZMP kiskunfélegyházi bizottsága felmérés, készített a beszélgetéseken elhangzott vélemény (.xről. Eszerint a pártvezetöségek és az adott munkaterületek vezetői között általában jó az együttműködés. A párt vezető szerepe lényegében minden területen érvényesül. Ennek nem mond ellent az sem, hogy az egyik gyengén dolgozó párlalapszervezetnél a vezetőségi tagok elmondták: a gazdasági vezetők ellenzik a pártmunkát. Másutt az a vélemény alakult ki, hogy a gazdasági vezetők politikai felkészültsége, hajlandósága az utóbbi időben javult, de még nem minden területen?' Akad javítanivaló a középvezetők magatartásán. Az eszmecseréken azt is megállapították, hogy az alapszervezeti pártvezetőségek munkájukat egyénenként és kollektíván is igyekeznek úgy végezni, hogy működési területükön érvényesítsék a párt politikáját, a határozatok végrehajtását. Figyelmet érdemel azonban az, hogy a vezetőségi tagoknál a részfeladatokkal kapcsolatos döntések ismerete esetenként hiányos. Arra hivatkoznak, hogy ezekkel a titkároknak kell foglalkozniuk, mert ők fogják át az egész munkát. Természetes azonban, hogy ennek az ellenkezője igaz: nekik kellene a reszortjukba illő részfeladatokkal többet törődniük. 45-ös párttagokról, megbízatásokról Elhangzott a beszélgetéseken, hogy a régi, 1945-ös párttagok több figyelmet érdemelnek. A javaslat az, hogy az irányító pártszervek többet törődjenek velük. Jónak tartanák, ha évente egyszer összegyűlnének a tapasztalt kommunisták, s elmondanák véleményüket az időszerű kérdésekről. Az idős párttagok ugyanakkor több politikai információt kérnek, tekintve hogy néhánypnk számára a tájékozódás szinte egyetlen fóruma a taggyűlés. Általában úgy ítélték meg a kommunisták, hogy a tavalyi választások óta sokat fejlődött az alapszervezeti tevékenység. Éppen ebből következik az igény, a vezetőség kísérje folyamatosan figyelemmel és rendszersen kérje is számon a pártmegbízatások teljesítését. A pártoktatásról Egyetértettek a párttagok azzal, hogy magasabb politikai képzettségre van szükség. Sok elvtárssal konkrétan is tárgyaltak arról, hogy milyen formában célszerű ismereteit gyarapítani. Többen szóvátették. hogy Kiskunfélegyházán egyre nehezebb középfokú oktatásban részt venni. Az igények két önálló esti egyetemi osztály indítását is szükségessé tennék. Hasznosnak tartották a kommunisták azt, hogy a megyei pártiskolára vezetőségi tagok is eljuthatnak. Ezzel kapcsolatosan elhangzott az a bírálat, hogy az ottani előadások legyenek gyakorlatiasabbak. Azokban az alapszervezetekben, ahol a pártoktatás nem a kellő színvonalon és hatásfokkal működik, általában téves vélekedés uralkodik. Amely szerint a színvonalas politikai képzés a marxista—leninista esti középiskolával kezdődik. Nem kampányfeladat A beszélgetések félreértéseket is tisztáztak Kiskunfélegyházán. Akadtak ugyanis olyan párttagok is, akik alaptalanul attól tartottak, valamiféle tagrevízióra kerül sor. Azonban az eszméfcseréken bebizonyosodott: ilyenről nincs szó. Különösen jó érzéssel vették tudomásul azt, hogy a beszélgető kiscsoportok tagjai felkészülten, elvtársiasan kísérték figyelemmel a párttagok eddigi tevékenységet. Az összegző taggyűlések, után sok alapszervezetben tervezik, hogy az éves beszámoló ülések előtt, is hasonló beszélgetések formájában gyűjtik majd össze a véleményeket. Ballai József mmmmmmmmmmmmmmmmmmmm. Szedik a kalocsai káposztát Kalocsa jelentős városellátó gazdasága az Iszkra Tsz, amely csemegepaprikát,' káposztaféléket, s egyéb zöldséget termeszt. Ezekben a napokban Gulyás Istvánná, Bakai Antalné és Kiss Istvánná szövetkezeti tagok és társaik a káposztaföldön szorgoskodnak. Naponta 25 mázsát szednek fel és továbbítanak köz- fogyasztásra. (Pásztor Zoltán felvétele) BALATON, VÉRTES, TISZA-VIDÉK Ü dülőterületi és tájrendezési tervek Az ötödik ötéves tervben jelentősen meggyorsulnak, bővülnek az üdülőterületi regionális tervezési munkák, hogy az állandóan növekvő igényeknek megfelelően gazdagabb lehetőségeket nyújtsanak mind az ország lakosságának a szabad idő eltöltésére, a pihenésre, a hétvégi kirándulásokra, mind az idegenforgalom növelésére. Ezért most már nemcsak az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az idegenforgalmi szervek, hanem a megyei tanácsok is jelentős anyagi támogatással járulnak hozzá a- régi és új üdülési övezetek regionális terveinek elkészítéséhez. Az anyagi erők koncentrálásával ebben a tervidőszakban csaknem 15 millió forintot költhetnek a részletes vizsgálatokra és a tervezési munkákra, amelyekben a korábbinál is jóval nagyobb figyelmet fordítanak a környezetés tájvédelemre, újabb üdülőterületek feltárására. A legnagyobb munka a balatoni üdülőterület új regionális tervének elkészítése. Az első balatoni regionális terv ugyanis a csaknem 20 évvel ezelőtti vizsgálatokon alapult és a nyári hétvégi látogatási csúcsban távlatilag 600 000 vendéggel számolt, viszont már az utóbbi években is 500—550 ezer volt a látogató. A nemrégiben elvégzett felülvizsgálat is egyértelműen indokolja, hogy újabb üdülőterületi regionális tervet kell kidolgozni. Az előkészítő munkálatokat már megkezdték. Az előzetes elvi fejlesztési elképzelések szerint „kitágítják” a Balaton környéki üdülőterület határait, elsősorban a Balatonfelvidék és Bakony felé. A régi és új üdülőterületek részletes felderítésénél különösen r.agy gondot fordítanak a talaj- és vízszennyeződés elkerülésére. Az idén megkezdik és jövő év végére elkészítik a zempléni üdülőterületet — Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tokaj stb. — környékének — regionális tervét. Ebben a tervidőszakban új kéz. deményezésként kerül sör úgynevezett üdülőterületi és táj- rendezési tervek kidolgozására. A pilisi parkerdőnél szerzett tapasztalatokat hasznosítják ezekben az új fajta regionális tervekben, amelyeknek alapvető célja, hogy feltárják, gondosan védjék és a kirándulóknak bemutassák a táj természeti értékeit. Űj üdülőkkel azonban nem engedik megbolygatni a védett természeti területet, csak ennek kapujában alakítanak ki üdülőket, fogadókörzetet a látogatóknak. Ilyen üdülőterületi és táj- rendezési tervet készítenek a Vértes, a Gerecse, a Börzsöny és a II. tiszai vízlépcső, Kisköre térségére. Feltárnak még eddig úgyszólván teljesen ismeretlen üdülőterületet Budapest környékén és a Felső-Tisza térségében is. (MTI) Könyvkiadásunk a világ élvonalában Nemzetközi összehasonlításokban az országok kulturális életére vonatkozó mutatók között fontos helyet foglalnak el a könyvkiadás adatai. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése évente terjedelmes kiadványban teszi közzé a hazai könyvkiadás adatait: legutóbbi kiadványukban, amely a Központi Statisztikai Hivatal közreműködésével készült, az elmúlt 30 év könyvkiadásának igen részletes és sokoldalú mutatószámait tárják az érdeklődők elé. Szemléletes a 30 éves fejlődést jellemző adatsor: a felszabadulást követő 15 évben a megjelent könyvek (a 48 oldalnál terjedelmesebb kiadványok) évi átlaga nem érte el a háromezret; 1960 és 1964 között már 3600 volt, 1965 és 1969 között 4500-ra. a tárgyalt időszak utolsó öt évében pedig 6200-ra növekedett. 1974-ben 7300 különféle könyv jelent meg hazánkban, csaknem 69 millió példányban. Az elmúlt év megfelelő adatai: 7300 cím, néhány kötet híján 74 millió példány. A 10 000 lakosra jutó művek száma 7,7, egy lakosra pedig majdnem hét könyv- példány jut. Ennél magasabb értékekkel csak a skandináv államok, Finnország, Svájc, Hollandia és az NSZK dicsekedhet. Az idegen nyelvekből fordított művek könyvkiadásban elfoglalt részarányát elemezve, számos következtetést vonnak le egy ország szellemi életének sokszínűségéről. az olvasók tájékozódási lehetőségeiről és igényeiről. Tanévnyitó: szeptember 6-án Bár még javában tart a vakáció, mind több diák gondol a közelgő tanévre — különösen azok, akik tavaly eredménytelen tanulásuk miatt a javítóvizsgára készülnek. A javítóvizsgákat az iskolákban általában augusztus végén tartják, a pontos, időpontokat az igazgatók jelölik meg. Az idén a tanévnyitó ünnepélyeket — mind az általános, mind a középiskolákban — szeptember 6-án, hétfőn tartják, az első tanítási nap pedig szeptember 7-e, kedd. Az 1976 77-es tanév utolsó tanítási napja az általános iskolákban 1977. június 4-e, a középiskolák IV. osztályosainak május 14-e, az I—III. osztályosainak június 11-e. A tanévzáró ünnepélyeket az általános és középiskolákban 1977. június 12—20. között, az igazgatók által megjelölt'napokon tartják. A középiskolák I—III. osztályaiban 192, a IV. osztályokban 174 a kötelező tanítási’ napok száma. Ha ez valamilyen oknál fogva előreláthatólag az utolsó tanítási napig nem teljesíthető, az igazgató a tavaszi szünet terhére, vagy a tanév végéig, legfeljebb június 20-ig meghosszabbíthatja a tanítás idejét. A rendtartások intézkednek a tanítási szünetekről is. A téli szünet az általános és a középiskolákban egységesen december 22-től január 2-ig tart. A szünet első napja december 22-e, a tanítás 1977. január 3-án. hétfőn kezdődik. A tavaszi szünet április 5-től 13-ig tart, a szünet első napja április 5-e, az első tanítási nap április 14-e, csütörtök. Az iskolákban a tanítás november 7-én, március 15-én, március 2l-én, április 4-én. húsvéthétfőn és május 1-én szünetel. A pedagógusok a tanév folyamán kétszer, novemberben és áprilisban nevelési értekezleten vesznek részt. Az 1976 77-es tanévben veze- tik be először az általános iskolák alsó tagozataiban a 11 napos tanítási ciklust. Ezáltal lehetővé válik, hogy a 12. napokon az iskolások együtt lehessenek szüleikkel, és a tanítók nagy lobbsége is szabad szombatos legyen. Ezeken a szombatokon ugyanakkor minden iskolában „gondoskodni ’kell a napközi-ügyeletről . A szülők többségének véleményét, is ■ meghallgatva' minden iskola maga határozza meg, hogy melyik héten tartja a tanításmentes szombatot. (MTI) Az együttműködés új stílusa • A szocialista gazdasási közösség. a KG ST-országok együttműködését bemutató és értékelő írásaink elsősorban az együttműködés elmélyülését és szélesedését, formáinak folyamatos gyarapodását hangsúlyozzák. Az integrációs folyamat előrehaladását érzékeltető megállapítások helytállóak és reálisak, annál is inkább, mert bőséges, s mind új;»bb bizonyító anyagra, tényekre támaszkodnak. Hogy csak! néhányat említsünk: a KGST-országok jelenlegi ötéves terveiket az elmúlt évek során nemcsak egyeztették — miként a korábbi ötéves terveket —. hanem a tervezési kooperáció tökéletesítése, elmélyítése révén a KGST fennállása óla első ízben a sokoldalú integrációs intézkedések 1976—1980'. évekre szóló egyeztetett tervét is kidolgozták és elfogadták, ily módon a legfontosabb integrációs folyamatokat és intézkedéseket — például 9 milliárd transzferábilis rubel értékben hatalmas ipari objektumok közös építését — szervesen beillesztették a tagországok népgazdaság! terveibe. Okkal-joggal beszélhetünk az együttműködés szélesedéséről is, mert a két- és több oldalú szako- dási és kooperációs megállapodások újabb és újabb gyártmányokra, gazdasági ágazatokra terjednek ki. A gépiparban például az 1976 elejéig megkötött egyezmények már több mint hatezer terméket vontak be a szakosított gyártásba, illetve a termelési kooperációba. A KGST-országok tudományos-műszaki együttműködésének fejlődését egyidejűleg jellemzi a kapcsolatok elmélyülése és szélesedése — a tagországok mintegy 80 több oldalú egyezményt kötöttek — a tudományosműszaki együttműködés új formáinak alkalmazása. • A KGST fennállásának és működésének több mint negyed- százada arról tanúskodik, hogy időről időre — ahogy annak feltételei megérnék — új súlypontok képződnek az együttműködésben. Ez koránt sem jelenti a régi módszerek elvetését, valóban súlypont áthelyezéséről vdn szó, oda összpontosítjuk az együttműködést, ahol az előrehaladás sodrása különösképpen erőteljes, és meghatározhatja az egész folyamat, napjainkban már a szocialista gazdasági integráció erősödését. A KGST XXX. ülésszakának határozata is ilyen folyamatot indított el Az 'együttműködésnek ugyanis idővetülete is van. Az eddigiek során gazdasági együttműködésünk a jelenre, pontosabban egy-egy ötéves terv időszakára koncentrált. Csak elvétve, s többnyire a kétoldalú kapcsolatokban akadt arra példa, hogy az együttműködés időbeli hatósugara ennél nagyobb volt. Az öt esztendővel ezelőtt elfogadott Komplex Program azonban már 15—20 éves időhorizonton gondolkodott, s jelölte meg a szocialista integráció fejlesztését célzó gazdasági- szervezési intézkedéseket, módszereket. 9 Az együttműködés átállítása hosszú távra koránt sen. attól függ. akarjuk-e vagy sem. Ehhez meg kell érlelni az objektív feltételeket. teljesíteni kellett mindazokat a m u Rikafe 1 ad átok at — hcsazútávú tervezés, együttes prognózisok készítése —, amelyeket a Komplex Frogram előírt. Ennek a munkának elvégzésetette lehetővé, hogy a KGST-országok most már nemcsak kétoldalú kapcsolataikban, hanem a sokoldalú együttműködésben is átálljanak a hosszú távra, 10—15 évre szóló célprogramokat dolgozzanak ki és valósítsanak meg az életbevágóan fontos gazdaságfejlesztési feladatok közös megoldására. • Ehhez adott zöld jelzést a KGST legutóbbi ülésszaka1, amikor megbízta illetékes munkaszerveit, hogy hosszú távú célprogramokban foglalják össze a közös és összehangolt fejlesztés teendőit a gazdasági közösség fűtőanyag-energetikai és nyersanyag-bázisának növelésére, az élelmiszerek és közszükségleti cikkek, a népgazdaság technikai rekonstrukciójához nélkülözhetetlen gépgyártás, gép- és berendezésfajták termelésének fejlesztésére és végül a tagországok közlekedési-szállítási kapcsolatainak és kapacitásainak fejlesztésére. Anélkül, hogy e célprogramok tartalmát, összefüggéseit és komplex voltát részleteznénk, megállapítható, hogy a hosszú távú együttműködés, a gazdasági fejlődés kulcstermékeit — energiahordozók. és nyersanyagok, élelmiszerek és fogyasztási iparcikkek, gépi technika — és mellesleg a modern közlekedési-szállítási rendszert ragadják meg, állítják az együtea erővel történő fejlesztés középpontjába. Az együttműködés új stílusa, átállítása hosszú távra, végső soron azt jelenti — és eredményezi majd —, hogy a gazdaság és az életszínvonal töretlen fejlődését megalapozó főtermékekben a szocialista gazdásági közösség egyre inkább saját forásaiból elégítheti ki szükségleteit. G. 1. Lászlófalvi bognár Napjainkban a bognármesterség is a kihalófélben levő foglalkozások közé tartozik. A mesterek utolsó képviselőivel ugyan még találkozhatunk az országban, de munkájuk más jellegű már, mint korábban. Pápai József lászlófalvi bognár is a szakma utolsó képviselőinek egyike, aki nyugdíjas éveit tapossa, de az kevésbé látszik meg külsején. — Ha meg kell fogni a munkát, még nem szorulok más segítségére, bár már nem dolgozom olyan fürgén, mint fiatal koromban. Szerencsére nem is kell annyira erőltetnem magam, mint annak idején, amikor attól rettegett az ember, hogy ha nem adja bele az apait, anyait, akkor útilaput kötnek a talpára. Édesapám, aki 49 .évig volt bognármester, ahelyett, hogy ő alkalmazott volna, inkább Kecskemétre adott inasnak, mondván, hogy idegen helyen jobban megtanulom a mesterséget. Tudtam én már akkor is. hogy nem ez az igazi ok. Sokkal inkább az. hogy kevesebb kenyér fogyjon odahaza, mert akkor abból sem volt elegendő. Három év múlva viszont vissza kellett fogadnia, mert a mesterem nem alkalmazott tovább. Neki sem akadt elég munka. Az idős mester, aki nincs szűkében az ízes magyar beszédnek, meggyőzően mondta el mindezt... Aztán így folytatta: — A falut a templom, a katolikus kör épülete, no meg a kocsma jelentette akkoriban. Ezt a részt Szentkirálynak hívták, és Kecskemét tanyavilágához tartozott. Sokan gazdálkodtak errefelé, mégis kevés munka akadt az egyetlen bognárnak. A helyzet 1938 táján javult valamit, de aztán meg elvittek katonának. Megjártam a frontot, megízleltem a fogságot is. A sok viszontagságot látott Pápai József hat év múlva tért haza szülőföldjére. — Nemcsak anyagilag, hanem egészségileg is tönkretett a háború, alig tudtam talpraállni, a nyomait még most is viselem. Be legalább életben maradtam és hazakerültem. Elölről kezdtem mindent. Letettem a mestervizsgát, kiváltottam az iparengedélyt. Az újjáépítéssel ismét fellendült a gazdasági élet az országban. Lett munkám, jöttek a megrendelései?. Aztán megint visszaesett minden. Parasztszekeret 1947-ben. csináltam utoljára. Évek múltán beadtam az ipar- engedélyt is és 1960-ban beléptem a kecskeméti kovács-bognár, a mai fémipari szövetkezetbe. Nyolc évig dolgoztam itt. Pótkocsikat javítottunk, meg ki- tűző-eövekeket fűrészeltünk az útjavító vállalatoknak. Egyszer aztán hívatott az egyik helyi tsz elnöke. Az egyezség létrejött... — Ügy tartottam, a közeli munkahely már fél kenyér. Meg a háztáji föld is jól jött. Amikor 1972-ben nyugdíjba mentem, azt mondtam a vezetőségnek, ha szükség van rám, jövök... Három éven keresztül még bejártam dolgozni. De a falu népe is állandóan a nyakamra járt, hogy csináljam meg ezt, meg azt. Újból kiváltottam a működési engedélyt. Most itthon dolgozgatok, ele munkát csak hezott anyagból vállalok. Ha kell, garázst csinálok, ha kell, baltanyelet. de a villanyóra-doboz készítésétől sem riadok vissza. Néha még egy-két fejőszéket is megrendelnek nálam, főként a tanyasiak. A házat, amiben a bognár és családja lakik, 1952-ben építették. — Akkor osztották itt a telkeket. Az épületet saját erőből, no meg némi kölcsönből húztuk fel. Azóta megszaporodott a család. A lányom a helyi tsz számviteli csoportvezetője, szintén itt lakik a férjével, és a két szép gyermekéveT. B. Z. Planetáriumban a csillagok Egyre nő az érdeklődés a csillagok világa iránt. A laikusnak azonban nem könnyű bepillantani a „végtelenbe” és elképzelni az égitestek egymáshoz való helyzetét, mozgását. Segít azonban egy elmés szerkezet, a planetárium. A modern f^inetáriumban a csillagos eget mozgásaival együtt bonyolult vetítőberendezés vetíti ki egy félgömb alakú kupola belső falára. Ebben 9000 csillagot vetít a készülék a 20—30 m átmérőjű kupolára, ezen kívül néhány perc alatt lepergeti az égbolt látszó napi vagy évi forgását, a Nap, a Hold és a bolygók vándorlását, bemutatja az égbolt képét különböző földrajzi szélességeken, sőt nap- és hold- fogyatkozásokat, üstökösöket, hullócsillagokat és újabban mesterséges holdakat is vetít. Jelenleg Budapesten épül planetárium, a jénai Zeiss Művek «berendezéseivel, amely hamarosan a nagyközönség rendelkezésére fog állni. Prágában, a „Julius Fucik” park egyik legnépszerűbb létesítménye a planetárium. Képünkön egy átlátszó földgömbön a legnevezetesebb csillagképek jelei láthatók. \
