Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

1976. augusztus 12. • PETŐFI NÉPE • 3 KENDŐZETLENÜL: Kedvező tapasztalatokat szereztek A végrehajtás ellenőrzése Ismét lóhátról ? Állíthatjuk, hogy az ország köz­véleményét kevés más belpoliti­kai kérdés foglalkoztatja olyan intenzíven, erőteljesen, mint a zöldség- és gyümölcshelyzet. Igen, nem elírás, amikor politikai kér­désként minősítjük a problémát. Már az is azzá tette, hogy a ta­vaszi fagyok, majd a tikkasztó aszály miatt erősen megnehezült a lakosság élelmezése e tömegel­látási cikkekből. Politikai kérdés­sé vált, hogy részint a kevesebből jusson azért mindenkinek, részint pedig, hogy elérhető áron kerül­jön zöldség és gyümölcs a sok- gyermekes családok, kiskerese­tűek, nyugdíjasok asztalára is. Politika lett tehát az elosztás megszervezése éppúgy, mint a fel- vásárlási módszerek rugalmasab­bá tétele, valamint az árak mél­tányos keretek közé szorítása. Az ügy társadalompolitikai tar­talma — a lakosság ellátásának elsődleges szempontja — vezette az állami szerveket soron kívüli és ■endhagyó intézkedések megtéte­lére. Nem kis munkába kerülne annak számbavétele, hogy az or­szágos és megyei sajtóban, tévé­ben, rádióban hány ezer — lehet, hogy tízezer — köz­lemény, információ. elemző, mozgósító, rendelet-ismertető írás, interjú, riport, nyilatkozat, bírálat, s egyéb tájékoztatás szólt a zöldség- és gyümölcshelyzetről, illetve a gyors rendelkezésekről. Ahány oldalról csak lehetett — annyi felől közelítették meg e fontos közérdekű témát. Nehéz volna összeszámlálni, bogy a Petőfi Népében egymagá­ban hányszor és milyen összefüg­gésekben irtunk például arról a rendelkezésről, amely szerint minden felkínált, fogyasztásra, il­letve feldolgozásra alkalmas zöld­séget, gyümölcsöt és burgonyát át kell venni. Az is örvendetes, bogy az ennek nyomán indult megyei kezdeméyezésekröl — me­lyik forgalmazó és felvásárló szerv milyen ügyes, életrevaló módszerekkel állt rá a megvaló­sításra — szintén beszámolhat­tunk. Ám úgy látszik, hogy a csapa­dékosabb idő beköszöntével egyes helyeken ismét valami régi. ké­nyelmes. totojázó nyugalomra váltott át a pár héttel ezelőtti mozgékonyság. Ami — úgy lát­szik. csupán valami pánikhely- zetbői táplálkozó tüsténkedés volt. Mert... Nem idézzük még egyszer az imént hivatkozott ren­delkezést, csak egy hírt ismerte­tünk, ami Kiskunhalasról érke­zett. Ítéljék meg belőle, az állami szerv intézkedésének szellemét fükrözi-e. Az ÁFÉSZ felvásárló telepén az egyik termelőtől nem vették át az eladásra felkínált zöldséget, mert az illető előzőleg nem ie- fentette be szándékát. Ugye, csak egy kis eső kellett, s mindjárt oldódott az ijedtség, ami a szóbanforgó felvásárló(ka)t a minapi kánikulában még — gon­doljuk — buzgalomra késztette, így csöppet nagyobb biztonságér­zet — ugye, nem lesz már vész a / zöldség- és gyümölcsfronton — és máris felülkerekedett a bü­rokrata lélek. „Hálistennek, van már portékánk, nem kell izgatot­tan várnL eladókra, termelőkre, lajr hoznak-e egyáltalán vala­mit. . Az átvétel hivatalos mozzana­tai rúgtatnak előtérbe. S mikor azok ütemes — ilyen értelemben tehát kényelmesebb — tempóját egy váratlan jelentkező „megza­varja”, most már „nyeregből'’ ie- het vele beszélni. — Zöldséget hozott, bará­tom? ... Lássuk, hol is szerepel maga a lajstromban... De hát - nincs is itt a maga neve. Nem jelentette be, hogy zöldsége lesz eladó. — Nem. Azt hittem, a termék a lényeges. Hogy legyen. Az új­ság is azt írta, a rádióból, tévéből is azt hallottam, át kell venni. — Sajnáljuk. Miért nem jelen, tette be előre a szállítást. így nem vesszük át. Rendnek kell lenni, . kérem. A párbeszéd elképzelt, de a ténybeli következmény így is az, ami a valóságban volt. A zöldsé­get nem vették át. Előzetes beje­lentés elmulasztása miatt. Mintha nem írták volna le. mondták volna ki igen gyakran mostanában, hogy a korábbi évek felvásárlási módszereinek me­revsége — át nem vett termé­nyek, méltánytalan árak — is okozta a mostani nyugtalanító zöldség- és gyümölcshelyzetet. A termelők kedvét szegte a gán- csoskodás, meggondolatlanság —, s módosították a vetésszerkezetet. Ehhez nem kellett más, csak a fagy és aszály, s mindjárt ag­gasztóvá váltak az ellátási viszo­nyok. De tanultunk saját kárunkon, s tudtunk praktikus, gyors intéz­kedésekkel elég jelentősen javíta­ni a zöldség- és gyümölcsellátási viszonyokon, de még az árakon is, ugyancsak rövid idő alat. Per­sze, az eső is belesegítetl. De mintha semmi baj nem lett volna, Szent Bürokrácia megint kezdi megszállni behódolásra haj­lamos híveit. Akik tegnap még szurkoltuk, lcsz-c munkájuk — módjuk zöld­séget, gyümölcsöt átvenni —, és nyilván agitáltak, lelkesítették a termelőket a legújabb rendelke­zéseik előnyeit ismertetve, most kezdenének mindent felejteni. Biz­ton hisszük, hogy csak kivételek még az ilyenek. Tóth István Ui. De, hogy a hírünkben sze­replő termelő visszavágásáról is szóljunk... Miután áruját nem vették át, otthagyta azt azzal a kéréssel, hogy valamelyik iskola napköziotthona konyhájáüak ad­ják át — díjtalanul. Gondoljuk, ezt a kívánságát tel­jesítik, s eljuttatják rendeltetési helyére a zöldséget. „Bajlódni” tehát így is kellett vele. Csak persze, a termelő zsebe bánta. A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság a Kertészeti Egyetem főiskolai karának bemutató üze­me. A hazaiakon kívül külföldi diákok is eljönnek ide gazdasági gyakorlatra. A Kertészeti Egyetem kecske­méti Főiskolai Karának nemrég lengyel és bolgár vendégei vol­tak. A főiskolai hallgatók úgyne­vezett devizamentes cseregyakor. laton vettek részt. Egy hétig dol­goztak a Kecskemét-szikrai Álla­mi Gazdaságban, ismerkedtek a mezőgazdasági nagyüzem mun­kájával életével. Ezt követően országos körútra indultak, két hé­ten át látogatják a mezőgazdasági nagyüzemeket, kísérleti intézete­ket, közben kulturális programon is részt vesznek. A tíz bolgár és a kilenc len­gyel főiskolást dr. Maár András, az egyetem igazgatóhelyettese búcsúztatta.- Ez alkalommal be­szélgettünk a hallgatókat kísérő tanárokkal is. A plovdivi Vaszil Kolarov me­zőgazdasági főiskola növényter­mesztési tanszékének asszisztense Tudor ka h'anova fiiéra a követ­kezőkről tájékoztatott: — A mezőgazdasági termelés rohamosán korszerűsödik, egyre több jól képzett szakemberre van szükség. Nálunk Bulgáriában a kertészeti vezetőket Plovdivban képzik. Ez a főiskola 1948. szep­tember 9-én létesült, felszabadu­lásunk 4. évfordulóján. Négyévi tanulás után a hallgatók félévi gyakorlatra mennek, s ez idő alatt elkészítik diplomamunkáju­kat. A kertészképzésre nagy szük­ségünk van, hiszen adottságaink, éghajlati és talajviszonyaink, a termelési hagyományok ezt az ágazatot segítik. Elég sok a je­lentkező a főiskolára, mivel má­sutt ilyen képzés nem folyik. Az állami gazdaságban jól érez­tük magunkat, szabad időnkben ellátogattunk a Szőlészeti és Bo­rászati Kutató Intézet lakiteleki állomására is. Az a tapasztala­tunk, hogy a magyar mezőgaz­dasági nagyüzemi termelés _ az utóbbi időben sokat korszerűsö­dött. A lengyelországi Lublinból jött egyetemi hallgatók vezetője Ma­rek Dabski tanársegéd. Elmond­ja, hogy hét mezőgazdasági aka­démia van Lengyelországban. — A mi intézetünkben ötezer hallgató nyer képzést egyszerre, nemcsak a mezőgazdaságban, ha­nem az élelmiszeriparban is. 1950 óta lett önálló az akadémi­ánk. öt kar közül egyik a kerté­szeti. öt év után mérnöki okle­velet nyernek a hallgatók. Érde­kes, hogy a kertészeti karon nagyrészt nők tanulnak. Jelenleg is mintegy 80 százalék az arány javukra. Az állami gazdaságban kedve­ző tapasztalatokat szereztünk. A lengyel mezőgazdasági nagyüze­mek is sokat fejlődtek. A mi ál­lami gazdaságainkban a talaj- és éghajlati adottságok miatt főként almát és szilvát termelnek, ezen kívül körtét és meggyet. Kiala­kultak nálunk is a nagyüzemi gyümölcsösök. Ügy vélem, hogy itt is hasonló törekvések vannak, mint Lengyelországban. Leendő mérnökeink sokat tanulnak eze­ken a gyakorlatokon. Egyúttal közelebb kerülünk egymáshoz, hiszen ez nemcsak szakmai ta­pasztalatcsere, hanem arra is al­kalmas. hogy baráti kapcsolatok szövődjenek. K. S. Megérett a mák a fajszi határban • Bács-Kiskun megye legnagyobb máktermesztő szövetkezete a fajszi Kék Duna Tsz. Júniusban még virágtenger hullámzott azon az ötven hektáron, amelyen Varga Károlyné, Légrádi Józsefné. Csányi Jánosné az érett gubót szedi. A hosszantartó forróság ellenére a máktermés kielégítő. A cukrászati és sütőiparban keresett olajos­mag termesztése kettős haszonnal jár, mert a visszamaradt mák­gubó értékes gyógyszeralapanyag. A kézzel kicsépelt és kirostált mákot a MEZÖTERMÉK-nek. a gubót pedig a Herbaria Vállalat­nak adja át a közös gazdaság. (Szilágyi Mihály felvétele) K Milyen kedvezmények adhatók a vidéki pedagógusoknak? A pedagógusképző felsőokta­tási intézmények nappali tago­zatán idén végzett 3700 hallga­tó mintegy 70 százaléka vállalt július elejéig munkát. Túlnyomó többségük pedagógusként helyez­kedik el. Az utóbbi évekre mindinkább jellemző, hogy a munkahelyek pályázati kiírásuk­ban feltüntetik azokat a ked­vezményeket, amelyekkel meg­könnyítik a pályakezdés éveit. A legtöbb községben és kisebb városban a tanácsok, az iskola- igazgatók igyekeznek valamilyen kedvezményes lakás, és étkezési lehetőséget nyújtani, s keresik a munkába történő zökkenőmentes beilleszkedés lehetőségeit. A helyi erőfeszítések mellett vonzerőt jelentenek a központi kedvezmények. A nagyobb váro­soktól távolabb eső, kisebb te­lepüléseken például a pedagógu­sok egyszeri letelepedési segélyt' kaphatnak, amelynek összege 2—10 ezer forintig terjed. Igé­nyelhetik ezt a segélyt azok a képesítés nélküliek is, akik ta­nulmányaikat már befejezték. Mindenütt a megyei tanácsok határozzák meg azoknak a te­lepüléseknek a körét, ahol ez a támogatás adható. Amint a Pe­dagógusok Szakszervezeténél az MTI munkatársának elmondot­ták, a meghatározott összeget minden _ jogos igénylő megkapja. Viszonzásként a pedagógusoknak természetesen bizonyos ideig ezon a településen kell dolgoz­niuk. Ezt az időt és az egyéb feltételeket ugyancsak a megyei tanácsok jelölik meg. Központilag érvényes azonban az a feltétel, hogy egyszeri le­telepedési segélyt csak az a per dagógus kaphat, aki egyben te­rületi pótlékban is részesül. A területi pótlékot a megyei ta­nácsok által kijelölt települése­ken havonta a fizetésükkel kap­ják, s ez az összeg 100—600 fo­rintig terjed. Ezeknek a kedvez­ményeknek az a célja, hogy hoz­zájáruljanak a közlekedéstől tá­vol eső, szétszórt, illetve kisebb, kedvezőtlen adottságú települé­sek pedagógus-ellátásához. Elsősorban a kisebb települé­seken dolgozók lakásgondjának megszüntetését segíti a kedvez­ményes pedagógus lakásépítési kölcsön. Tíz éve kezdődött ez az^ akció, és a két ötéves terv időszakában több mint tízezer pedagógus — egyharmaduk há­zaspár! — otthonalapítását tette lehetővé. Június elején jelent meg a pénzügy-, az oktatási és a kulturális miniszter együttes rendelete, amely az eredeti ren­deletet módosítja, és az eddigi maximum 140 000 forint kölcsön­összeget 160 000 forintra növeli. A kölcsön továbbra is csak csa­ládi ház építésére adható rendkí­vül kedvezményes, egyszázalé­kos kamattal, 30 évi részletre. Kevéssé ismert — bár az érin­tettek nagyon is tisztában van­nak vele —, hogy a kölcsön ösz­szegéből az állam tízévi egy helyben tanítás útón 25 500 fo­rintot. további öt év után újabb 25 500 forintot elenged. Nem mindig teljes az örömük •azoknak a kezdő pedagógusok­nak. akik korszerű szolgálati la­káshoz jutnak. Gondot, jelenthet a bér a kezdő fizetéshez vi­szonyítva. Esetenként ellentmon­dás forrása volt, hogy a szolgá­lati lakásért azonos bért kellett fizetni a távoli kis települése­ken és a nagy városokban egy­aránt. Az 1971-es lakásrendelet szerint az iskolaépületben levő szolgálati lakás bérét a helyi ta­nácsok állapíthatták meg, nem vonatkozott viszont ez a jog az iskolán kívüli szolgálati lakás­ra. Most egy minisztertanácsi rendelet lehetővé teszi, hogy nem csak a munkaköri, hanem a községi szolgálati lakások bé­rét is a bérbeadó állapítsa meg. Üjabb mód nyílt tehát arra, hogy a kedvezőtlen adottságú településeken az alacsonyabb lakbérrel is vonzóbbá tegyék a pedagógusoknak a körülménye­ket. A Pedagógusok Szakszervezeté­nek tapasztalatai szerint a peda­gógusok számontartják ezeket a kedvezményeket, és élnek velük. Sok függ azonban attól, hogy a jó szakemberek megnyerését, le­telepítését felelősségteljes fela­datuknak érzik-e a fogadók: a tanácsok, az iskolák, a tantestü­letek. (MTI) 9 Ügy tűnik, most munkánk egyik leggyengébb pontja a hozott határozatok, rendelkezések vég­rehajtásának ellenőrzése. Nem­régiben, amikor a televízió a növekvő bürokrácia gondjaival foglalkozott, egy igazgató nagyon találóan jellemezte a helyzetet: „nálunk csak azt ellenőrzik, hogy kiadtuk-e a szükséges ren­delkezéseket. Hogy végrehajtot­tuk-e, azt már senki nem nézi”. Életünk minden fontosabb kérdésének megoldására érvé­nyes állásfoglalások, határozatok vannak. A központi határozato­kat a helyi sajátosságoknak megfelelően — ahogyan monda­ni szokták — „adaptálták”. Ál­talában ezen irányelvek alapján folyik mindenütt a munka. Még­sem felesleges a rendszeres és tervszerű ellenőrzés, hiszen ez módot ad arra, hogy a folyama­tok irányát, eredményeit szám­ba vegyék, felfedjék a menetköz­ben jelentkező, előre nem látott akadályokat és ennek ismereté­ben szabják meg a további fel­adatokat. Amint a XI. pártkong­resszus határozata is kimondja: „A pártellenőrzég lényege a ha­tározatok végrehajtásának se­gítése, az adott területek helyze­tének hiteles felmérése, az új feladatoknak, a hibák forrásá­nak feltárása és megfelelő ja­vaslatok kidolgozása a végrehaj­tás meggyorsítására”. Ha az ellenőrzöttek is így fog­ják fel a dolgot, akkor szerte­foszlik minden ijedelem, ami időnként e munkát megelőzi. Senki, senkit nem akar „lebuk­tatni”, ellenkezőleg: éppen az idejében történő hibafeltárás előzheti meg a súlyos bajokat. Az ellenőrzés lényege ebben a vonatkozásban is a segítés! • A rendszeres és tervszerű el­lenőrzés magabiztosságot ad a vezetésnek. Szó sincs arról, hogy az ilyen beszámoltatások, vala­miféle revizori munkát jelente­nének. Ilyen tevékenység is lé­tezik, de ez nem pártellenőrzés, hanem az állami ellenőrzés fel­adata. „Téves az a felfogás — mondja a pártkongresszus hatá­rozata —, mely a rendszeres el­lenőrzésben a hatáskör csorbítását látja. A helyesen értelmezett és gyakorolt ellenőrzés nemcsak a felelősségtudatot erősíti és fej­leszti, hanem önálló cselekvésre is késztet”. Nem bizalmatlansá­got fejez ki tehát, hanem erősí­ti, megerősíti a bizalmat! A me­gyei párt-végrehajtóbizottság munkamódszerében gyakran sze­repel egy-egy hatáskörbe tarto­zó gyár, intézmény kommunista vezetőinek, kommunista pártszer­vezetének beszámoltatása egy- egy párthatározat végrehajtásá­ról. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a beszámoltatott vezetők politikai tanulságokkal feltöltődve, újabb lendületet kaptak tevékenységükhöz. Ha­tására minden területen megja­vult a munka, eredményesebbé vált a határozatok végrehajtása. A pártellenőrzés tehát a haté­konyabb munkát szolgálja! Az ellenőrzés a vezetés szer­ves részé. Ahol a pártellenőrzés csak esetleges, ott — ezt. is pél). dák sokasága támasztja alá — vontatott a párthatározatok vég­rehajtása. Nyilvánvaló, hogy az ellenőrzési terv akkor helyes, ha mindig a kulcstémákat veszi elő, nem feledkezve meg arról, hogy — noha a határozatok között súlybeli különbségek vannak, de — valamennyi határozat végrehajtása fontos, hiszen ré­sze a nagy társadalmi folyamat­nak, s ha valahol elmaradás ta­pasztalható, ez lassítja az egész folyamatot. • A pártellenőrzés egyik esz­köze a párt vezető szerepe be­töltésének is. Nem véletlenül mondja a pártkongresszus ha­tározata: „A pártellenőrzésnek át kell fognia az egész társadal­mi tevékenységet, ki kell ter­jednie a gazdasági, az állami, a tudományos, a kulturális élet minden területére”. Azaz: a párt vezető szerepének egész társa­dalmunkban érvényesülnie kell, a pártellenőrzés éppen azt' vizs­gálja, hogyan valósul meg az adott területen a párt politiká­ja, amely kulcskérdése a párt vezető szerepének. Visszatérve az említett igaz­gató szavaira: most a meglevő határozatok, állásfoglalások vég­rehajtásának hatékonyságáról van szó, s a végrehajtás rend­szeres számonkéréséről. Ez jó alkalom arra is, hogy sokakat emlékeztessen egy-egy határo­zatra. Igaz, nem kevés az ér­vényes párthatározatok, kor­mányintézkedések száma. A po­litikai vezetés művészete viszont abban rejlik, miként tudja a ve­zetés ezt a sokrétű tennivaló- halmazt egy hatékony folyamat­ba vezérelni. Napjainkban a legaktuálisabb tennivalókat a párt gazdaságpo­litikája kínálja. A párt hallat­lan energiát fektet abba, hogy hazánk minden állampolgára rie csak megértse, de vele egyet­értsen és a végrehajtásban te­vőlegesen is szerepe legyen. A gazdaságszervező tevékenységet szervesen kiegészíti az ellenőrzés, amely — amint már erre céloz­tunk — a központi érdekeknek megfelelően ösztönzést ad az ésszerű kezdeményezésekhez, a helyi tartalékok feltárásához. 9 A pártellenőrzés tehát, mint a vezetés szerves része, hasznos segítséget adhat ahhoz, hogy va­lamennyi gazdasági egységben a párt határozatainak megfelelően érvényesüljön a népgazdaság alapvető érdeke, amely egyben valamennyi állampolgárunk alapérdekeit is kifejezi. R. L Mohács a vészek városa Rádióvezérlésű kombájn A kombájn olyan egyenletesen halad a földön, mintha aszfalt- útón mepne. Pedig a gépet nem ember irányítja. Rádiójelzések vezetik. A jelzőberendezés leta­pogatja a gép előtt a talajt, s ennek megfelelően mennek az utasítások a kormánvszerkezet- htz. A cukorrépa-betakarító kombájnokhoz használható spe­ciális lokátoft a kirovográdi Me­zőgazdasági Gépgyártási Főisko­la diákjai készítették, A rádiólokátor — mint kor­mányos. a legkülönfélébb felté­telek mellett sikerrel vizsgázott. (BUDAPRESS—APN) Augusztus 29-én lesz a 450. év­fordulója az 1526-os vesztett mo­hácsi csatának, amely „mohácsi vész” néven vonult be történel­münkbe. A Duna-parti város életében azonban nem ez volt az egyetlen veszedelem. Az évforduló köze- ledtén Kiss Béla helytörténész számba vette a mohácsi vésze­ket: régi krónikák, dokumentu­mok, elbeszélések alapján össze­gyűjtötte, hogy mikor és milyen baj érte Mohácsot az elmúlt századokban. A kelta eredetű település, amelynek nevét egy 1903-as ok­levél említi először, a „hadak út­ján” feküdt. Az északról délre és a délről északra vonuló se­regek — a Duna vonalát követ­ve — mindig útba ejtették Mo­hácsot, úgyszintén azok is, ame­lyek keletre vagy nyugatra ha­ladtak, s a mohácsi révnél kel­tek át a Dunán. A fegyveres csapatok, legtöbbször valóban vészt hoztak a városra, így 1526. augusztus 29-én is. amikor a csata után a török feldúlta Mo­hácsot. Az utolsó hadjárat, amely pusztítást okozott a városban, 1944 őszén zajlott le: a fasiszta német csapatok makacsul védel­mezték itt a dunai vonalat. Mohács ősi veszedelmei között emlegetik a járványt, a vizet'és a tüzet is. A hajdani „vészek" közül ma már egyik sem fenyegeti Mohá­csot. A Duna-parti város többé már nem fekszik a hadi úton. Járvány (kolera) utoljára 1910- ben ütötte fel a fejét a város­ban, idegen hajósok hurcolták be. Az utolsó nagy tűz. 1944-ben lobbant fel, német gyú.itóbomba okozta. S az 1965-ös, úgyneve­zett száznapos árvíz után úgy megerősítették a töltéseket, hogy •a Duna sem fenyegeti többé a „vészek városát”. Az év végéig elkészül Az AGROBER által készített tervek alapján saját építőbrigád- ja kivitelezésében új székházat épít a tassi pózsa Termelőszö­vetkezet. A háromszintes épü­letben az irodákon .kívül helyet kap a 150 személyes önkiszolgáló üzemi étterem, a KISZ-klub, egy szeszmentes büfé, a községi könyvtár, valamint a takarék- szövetkezet. Az 1975-ben meg­kezdett építkezést ez év végéig befejezik, és mintegy 10 millió forintba kerül. (Pásztor Zoltán felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents