Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-11 / 189. szám
1976. augusztus 11. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ ÉPÍTŐK BRA VÚRJA Egy év alatt felépült a kiskunhalasi hétközi diákotthon Régen jártam Kiskunhalason, de arra még emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt több esetben beszámoltam olvasóinknak a Fazekas Gábor utcai új iskola építéséről. A közelmúltban, amikor a lajosmizsei hétközi diákotthon átadás előtti munkáiról tájékozódtam, tudomásomra jutott, hogy az új tanévben a 23. otthon után Kiskunhalason átadják a megye 24. diákotthonát is. Nem kellett sok biztatás, néhány nap múlva már Kiskunhalason a Fazekas Gábor utcai alig néhány éves iskola előtt csodálkoztam. Az út túloldalán egymás mellett párhuzamosan, tágas csarnokkal összekötött két impozáns épület áll. Íme, ilyen 192 tanyai gyermek második otthona. A főbejárat előtt hatalmas teherautóról rekamiékat, asztalokat s más bútorokat adogatnak le. Hét nő és egy férfi nyújtogatja karjait a bútorok után. A bútorhordó férfi régi ismerős, Schwób János, a megnyitás előtt álló kollégium igazgatója. — Magad uram, ha szolgád nincs — mondja tréfásan, amikor a járdáról már minden bútor az épületbe kerül. — Nem félünk a munkától, négy nevelő és három takarítónő is segít a berendezkedésben. Azt hiszem, régen végeztünk ilyen örömmel társadalmi munkát. — Az igazgató ezek szerint elégedett? — őszintén szólva, ha valaki nekem tavaly augusztus 10-én — amikor az építkezés megkezdődött —, azt mondja, hogy pontosan egy év múlva már bé is lesz rendezve az otthon, nagyon hitetlen képet vágtam volna. Menetközben viszont, látva a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak szorgalmát. — no és természetesen a vállalat vezetőinek a helyszínen való sűrű megjelenését —, már készültem az új beosztásom elfoglalására. Nem is csalódtam. — A jövendő lakók? — Természetesen már régebben — amikor már biztosak voltunk abban, hogy szeptemberben költözhetnek — felmérést végeztünk a tanyai iskolákban, és a szülők között. A város határában jelenleg hat iskola van, közülük egybert őszszel már nem kezdődik el a tanítás, a többiből pedig behozzuk ide a felsőtagozatosokat. Elégedetten tapasztaltuk, hogy sok szülő nemcsak azt a gyerekét — a felsőtagozatosat,- amelyiknek muszáj bejönni a városba — íratta be, hanem a kisebbeket is, akik járhattak volna tovább is otthonról iskolába. Az előzetes adataim szerint mintegy 20—25 testvérpár kap lakást a kollégiumban, sőt, lesz olyan család, ahonnan egyszerre három, illetve négy gyerek is innen jár majd a suliba. Ide a szomszédba — mutat az út túloldalán levő iskolára — és a felsővárosi iskolába löl fiú és lány iratkozott be. Helyet tudtunk adni átmenetileg egy évre 48 ipari tanuló kislánynak is, • Megérkezett egy bútorszállítmány. akik jövőre majd az új, iparitanulók részére épülő kollégiumba költöznek át. Beszélgetés közben körsétát teszünk az otthonban, kerülgetjük a folyosón levő bútorokat. Megtudom, hogy összesen 24 hálószoba, négy tanulószoba és két játékterem várja az új lakókat. Az udvaron kézilabdapálya épül, később röplabdapálya is lesz... Séta közben az egyik játékszobában egy pianínót láttam, s mire visszafelé kanyarodunk, már „mozognak a billentyűk” is. — Nem tudok zongorázni — mondja kissé elpirulva Tallér Györgyi, a kollégium egyik új nevelője. — Csak úgy pötyögtetek, amíg megérkezik az újabb szállítmány ,.. Barátnőjével. Horváth Szép Erzsébettel elmondták, hogy most végezték a szegedi tanárképző főiskolán. Igaz, hogy matematika—fizika tanárok, de szívesen vállalták itt a nevelői beosztást. — Tanítani itt is tudunk — mondják szinte egyszerre. — S az itt töltött idő nagyon jó lesz a gyerekek megismerésére, különböző módszertani elvek elsajátítására. — Molnár Ferencné vagyok — mutatkozik be az ajtóban álló harmadik pedagógus. — Férjemmel együtt a bogárzói iskolában tanítottunk huszonegy éven keresztül. s most az az iskola megszűnt. így kerültünk ide mindketten. Remélem, ennyi év után megszokjuk majd a várost és szeretnénk nagyon jól érezni magunkat ebben a kollégiumban — ahol egyébként a gyerekek között is sok ismerős lesz. — Én már másfél éve az ötvenszemélyes kollégiumban dolgozom — mondja Opóczki Pálné. — Örülök annak, hogy átjöhettem ide, s bízom abban, hogy nemcsak a nevelői kollektíva lesz egységes, hanem a gyerekekkel is jól megértjük egymást ... Megérkezett a tehergépkocsi, a nevelők magamra hagynak. Az építők utóhadával találkozom. — Szabó János irányításával az Előre aranyjelvényes szocia0 Két forduló között Tallér Györgyi és Horváth Szép Erzsébet a pianinónál. lista brigád hamarosan befejezi a két épület közötti térbetonozást — tájékoztat Benedek Sándor technikus, aki az építkezés kezdete óta itt dolgozik. — A műszaki átadás június 29-én volt. Örömmel mondhatom, hogy viszonylag nagyon kevés volt a hiánypótlás és bízom abban, hogy ezután sem találnak újabb hibákat. Hogyán sikerült ilyen rövid idő alatt felépíteni az otthont? Jól szervezett, gondos munkával! Ogy, hogy mindenről előre gondoskodtak az illetékesek. s nem az utolsó pillanatban jutott eszükbe, hogy még ez is kellene, az is kellene... Dörner Henrik igazgató és egyik helyettese, Kertész Gábor, nagyon sokat segített az akadályok elhárításában. László József építésvezető, Vass Imre művezető, és a többiek is szívügyüknek tekintették a tanyai gyermekek elhelyezésének gondját. Sikerült. Elismerést érdemel még A. Molnár Sándor panelszerelő aranyjelvényes, a vállalat kiváló brigádja címet viselő kollektívája, Tegzes József aranyjelvényes kőművesei és a többiek ... O. L. Hagyomány, élet, alkotás Tűnődés és javaslat Bolgár diákok A huszonhét bolgár felsőoktatási intézményben jelenleg kereken százezer fiatal tanul, vagyis minden 10 000 állampolgár közüj» 125 egyetemi, vagy főiskolai hallgató. Milyen a bolgár egyetemista? — ezt a kérdést vizsgálták nemrég a Bolgár Kommunista Ifjúsági Szövetség mellett működő tudományos kutatóközpont szociológusai. Az 5494 megkérdezett 92,4 százaléka részt vesz az ifjúsági mozgalomban; minden huszadik fiatal tagja a kommunista pártnak. Gyakorlatilag valamennyien végeznek társadalmi-politikai munkát ilyen vagy olyan formában. Egyik fő törekvésük, hogy személyesen is hozzájáruljanak a szocialista társadalom építéséhez. A konkrét válaszok crról tanúskodnak, hogy tisztában vannak a párt. által eléjük tűzött célok bonyolultságával és súlyával. E feladatokat pedig csakis olyan tapasztalt szakemberek képesek megoldani, akik egyszersmind jó vezetők is. A felmérés adatait a szociológusok még behatóbban elemzik majd, hogy ezzel is segítsék a kommunista nevelés problémáinak hatékonyabb megoldását a bolgár felsőoktatásban. (BUDAPRESS—APN—SOFIAPRESS) \ Tűzgyüjtemény Az emberiség történetének legutóbbi 3 ezer évében bekövetkezett nagy tűzesetek leírását, a fellelhető képeket, metszeteket, fényképeket gyűjtötte 30 vaskos kötetbe P. Cserkezov, az Azerbajdzsán Műszaki Egyetem oktatója. A kötetekből megismerhetjük a jelentős olaj-, hajó-, szálloda-, színház- stb. tüzek tanulságait. Cserkezov gyűjteményét a hallgatók munkavédelmi oktatásánál hasznosítja, de tűzoltók is gyakran fordulnak hozzá tanácsért. (APN—KS) Hetek óta erősen foglalkoztat valami. A lényege röviden a következő: olvastam egy szomszédos országban megjelenő könyv- sorozatról, majd beszereztem ezekből néhányat, és siettem a tartalmukat megismerni. Nagy lett a meglepődésem. Egy várost láttam magam előtt, amelynek falai között az ott élő magyarok közkinccsé teszik szellemi örökségük, hagyományaik javát. Az egyik kicsiny füzetben — a kivitelezés nyilván nem okoz anyagi gondot — egy közelmúltban elhunyt színésznő pályafutása, a másikban egy tragikus sorsú író rövid életrajza, a harmadikban viszont az illető városhoz fűződő kapcsolatról szóló vallomás elevenedett meg előttem a lapokon. És így tovább. Könnyű kitalálni, hogy mire gondoltam e számomra érdekes könyvecskék fokozatos megismerése közben. Arra, hogy nálunk, Kecskeméten — de más városokban is —, miért ne lehetne valami ehhez hasonló vállalkozásba fogni? A közművelődési szempontok, az általános művelődési feladatok éppen úgy sürgetik ezeket, mint a hazaszeretetre való nevelés, a szűkebb pátria megismerésének szempontjai. Hisz egyre világosabbá válik napjainkban, hogy a hagyomány nagy mértékben befolyásolja a mindennapi alkotói tevékenységet, az életalakulást. S annál inkább pozitív hatású lehet, minél inkább ragaszkodunk a hagyományokhoz. Amikor az említett sorozat köteteinek olvasása közben eltűnődtem, egy szerény javaslat körvonalazódott . bennem. Mi lenne. ha a hírős városban valamelyik illetékes szerv a gazdája lenne a hagyományőrzés és ápolás ilyesfajta törekvésének, s célul tűzné maga elé a megye- székhely egykori és közelmúltban elhunyt jelentős életű fiainak szélesebb körű megismertetését? Sok-sok egyéb mellett ragyogó eszköze lehetne ez az ifjúság — a közép- és főiskolások, valamint a leendő szakmunkások — nevelésének. Az indulást nagyban jmegköny- nyítené, hogy több kiitató akár néhány napon belül nyomdakész állapotban tudná átadni a megjelentetésre szánt tanulmáyát. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány példa erre. Szabó Kálmán muzeológusról, Sántha György költőről, Hajnal József szerkesztőről elkészült az életrajz. S a helyi forradalmi-munkásmozgalmi történet olyan ismert alakjairól is ^.ész tanulmányokat lehet felmutatni, mint amilyen Tóth László, Buday Dezső, Berkes Ferenc, Imre Gábor és Hollós József. De anyagot gyűjtöttek a végleges életrajz megírásához kutatóink Kecskemét egykori nagy polgármesteréről, Kada Elekről, s egyik kitűnő elődjéről, Lestár Péterről, meg Horváth Ambrusról, a század első évtizedében itt munkálkodó szocialista szellemű könyvtárosról, Nemesszeghy Lajosáéról, a Kodály-iskola élet- rehívójáról, Kocsis Pál szőlészeti kutatóról (és Prohászka József festőművészről. És ezzel még csak megközelítően sem soroltuk fel a teljes névsort. Könnyen elképzelhető, hogy e könyvsorozat címe az lenne, hogy „Kecskeméti panteon”. Vagy pedig az, hogy „Kecskeméti füzetek”. Természetesen más egyéb is lehetne, ami valamiképpen kifejezné a lényeget, első látásra megmutatná a szerkesztés célját. A kis terjedelem többek között azt is jelenthetné, hogy olcsón lehetne előállítani alacsony áron árusítani, ezáltal sokakhoz eljuthatna valamennyi. Amikor ezeken eltűnődtem; eszembe jutott egy másik éln^é- nyem is. A dunántúli Sümegén láttam, hogy a Kisfaludy-múze- um melletti falon kicsi márványtáblákat helyeztek el. Ez a sümegi panteon, a kisváros szülötteinek emlékére, az oda látogató turisták, érdeklődők gyors tájékoztatására, az egykori ottani élet szemléltetésére stb. Amit náluk a kicsi táblák jelentenek, azt jelenthetnék Kecskeméten a kicsi könyvecskék. Varga Mihály Sokoldalú művészek A képen a világhírű szovjet zongoraművész,«' Szyjátoszlov Riplttet- , látli^q. környező falakón pedig ötven remek akvarell es rajz függ. Aki'érto szemmel megnézi e festményeket és rajzokat, megállapíthatja, hogy a neves zenész két művészeti ágnak is komoly művelője. A talentumok ilyenfajta sokszorozódása nem is olyan ritkaság a nagy művészeknél, mint gondolnánk. Emlékezzünk csak Leonardo da Vincire, aki festő, szobrász, építész, író, zenész, anatómus, a kísérletes természettudomány előfutára volt egy- személyben, egyszóval a történelem egyik legsokoldalúbb lángelméje. Alig marad el tőle sokoldalúságban Michelangelo, ő a szobrászat, festészet és építészet felsőfokú művésze volt, de mellesleg még költőként is jól megállta a helyét. Giorgio Vásárit is háromféle művészeti ág — festészet, építészet, irodalom — tette világhírűvé. Wagner Richardról tudjuk, amellett, hogy kiváló zeneszerző volt, sajátos zenedrámáinak a szövegét is maga írta. Dürer Albertot festő- és fametszőtehetségén kívül az is híressé tette, hogy kiváló építészeti terveket készített. Jókai Mór, irodalmunk kiemelkedő alakja ugyancsak szívesen festegetett. nem is tehetségtelenül. Századunkban sem kell messzire menni a jobbnál jobb példákért. Albert Schweitzer sokoldalúságáról aligha kell sokat szólnunk. A mexikói forradalmi festőt, Siqueirost építészeti remekek megálmodója és népe tüzes szavú költőjeként is tisztelik. Az 1965-ben elhunyt Le Corbusier neve sem csak világhírű építészeti alkotásai nyomán marad fenn, hanem képei és művészet-teoretikai munkás- “ sága által is. (15.) Szünet. Esély nekem, hogy kihasználjam az alkalmat, és haladéktalanul megcáfoljam a fel- tételezését. Nem éltem a felkínált lehetőséggel. Kati kezét figyeltem, ahogyan (ő volt ideges) könyveket meg papírdarabokat tologatott ide-oda az asztalán. Amikor föltűnt neki, hogy nem szónokolok (se indulatosan, se szelíden), megvizsgálta a szememet, nincs-e tengelyferdülésem, aztán összevonta a szemöldökét (gondterhelt tekintet, természetesen miattam) és folytatta: — Te egy klassz srác vagy, Attila, ha nem tudnád. Ugyanis ha nem az lennél, nem vitatkoznék itt veled ... Abbhagyta, mert eszébe jutott, hogy nem vitatkozunk, hanem csak ő keresi fészkelődve a formát a tartalomhoz. Már ideges volt, de saját maga ellen. Nagy lélegzetet vett, és kísérletet tett, hogy összekanalazza magát. — Nos az a lényeg, hogy neked, Attila, semmi szükséged nincs árrá, hogy százádile legyél valakinél, vagyis századik skalp a Tamara gyűjteményében, érted ... Ismét szünet. Koncentráltam, hogy az én! mimikiám is gondterhelt legyen. Szöveg (az enyém). — Századik. Nem is rossz helyezési Azt hittem, százegyedik leszek. Kati megint összevonta a szemöldökét. Komoly tekintet, lézersugaras pillantás. A lelkem mélyéig. — Attila, én komolyan beszélek veled. A pletyka már elkezdődött ellened. Én figyelmeztettelek előre, Ildi is figyelmeztetett, hogy vigyázz, mert Tamara rád fog úszni. Nos, igazunk lett. Azt hiszed, tegnap véletlen volt, hogy Tamara éppen ott fordult elő, ahol te fociztál a srácokkal? Ha tudni akarod, éj jobb is, ha tőlem tudod, nem volt véletlen. Megdumálta áz egyik srácot, aki tudja, hogy ti hol laktok, hogy kalauzolja el arrafelé, hátha mázlija lesz. Világos? Felnéztem az űrhajósra. Optimistán vigyorgott a szkafander- sisák plexiüvege mögül. Nagyot szívtam a Winatonból. Megvártam, amíg Káti is rágyújt. Olyan elszántan gyújtott rá, mint egy vértanú. Azt hiszem, évi két cigarettát szív, de csak szökőévben. Megadtam magamnáki a szót: — Először is: ha még nem tájékoztattak volna téged arról, hogy Betű egy ócska szemét szövegláda, akkor vedd úgy, hogy most én tájékoztattalak. Másodszor: ha Tamara akart volna tőlem valamit, a klubban is közölhette volna, hogy ekkor és ekkor akar velem itt és itt , találkozni, tehát nem társult volna Betűvel, hanem inkább kiíratta volna az Oktogonon a villanyújságra, onnan is értesülhetett volna a közvélemény. Harmadszor: Tamara nem fizet nekem, hogy védjem meg, tehát önzetlenül érdeklődök tőled, hogy mi a francnak kell valakit (az esztétikám ellenére a következő szót mégis kimondtam) benyálazni, miért? Kati már nem ült az asztal mögött, hanem az ablaknál állt, háttal felém, és már olyan ideges volt, hogy hadarta, amit mondott: — Légy szíves, vedd tudomásul, hogy én nem nyálazok senkit. Nekem Tamara egyáltalán nem érdekes, és ha nem terólad lenne szó, hanem valalmelyik másik srácról, nem koptatnám a számat, nem zavartatnám magam, hogy mi van. De te egy rendes srác vagy, és nemcsak rendes, hanem naiv is és tapasztalatlan, és téged mindenki bír az osztályban, ezért fárasztóm magam, érted? — Szem- befordult velem. Mögötte az ablak és sok fény. Klassz volt a kép. — Erezd magad megtisztelve! Nem tudom összeszámolni, hány sráccal járt eddig Tamara, és nem is érdekes, de ha nem untatlak, közlöm veled, hogy eddig egyetlenegy srácot se figyelmeztettem, aki Tamarával kezdett járni. És ha tudni akarod, téged is csak azért figyelmeztetlek, mert nem alkarom, hogy mindenki rajtad röhögjön. Nos, ha megengeded, ezzel be is fejeztem a magam részéről. Világos? Ültem és hallgattam. Figyeltem a homlokomon belül az agysejteket, akik értekezletet tartottak. Az értekezleten elsősorban arról hangzott szónoklat, hogy Betli pofáját mégis szét kellett volna vernem, már délelőtt, a suliban. A következő szónok azt részletezte, hogy Tamarával nem szabad folytatnom, ami el se kezdődött, mert a sok pofázás már így is elég domború púp a hátán, nincs rá szüksége, hogy miattam is áztassák. Ellenvélemény: azért is folytatnunk kell, dacosan folytatni, hogy Tamara észrevegye, nemcsak .ellenségei vannak, hanem vagyok én is, és én mellette vagyok. A közvélemény, aminek itt a plakátok között Amadé Kati a szócsöve, megérdemli, hogy kapjon egyet a pofájára — java- vasolta egyhangúlag több dühös agysejt. Mert ez a közvélemény semmivel se különb a tarhosrévi nyálazóknál, akik apát akarták életfogytiglanilag eláztatni. Felkeltem a heverőről. Csak ezt kérdeztem: — Távozhatok? Kati hallgatott. Visszafordult az ablakhoz. De nem elég gyorsan. Még észrevettem, hogy már nedvesedik a szeme. Hazafvándoroltam. Közben a hangulatom nem ostromolta a jókedv ormait. Sokáig rugdostam magam előtt egy kavicsot, végül egy dühös rúgással messze röpítettem, mert akkor jöttem rá, hogy a fejemben egy sunyi agysejt folyamatosán arról érdeklődik, hogy mi van, há mégis lappang valami igazság a közvélemény szövegében? Az ellenszenvükben, ami miatt Amadé Kati is távol akarja tartani tőlem Tamarát? Hát ez a legundorftóbb a nyá- lazásban! Hogy körültüsszögnek, és észre sem veszem, máris beszívtam a kételkedést. Azzal hagytam abba, hogy ma már úgyse lesz kedvem folytatni. Most mégis folytatom (22 óra 14.) Szétömölhet végre a szervezetemben a nyugalom. Tamara befejeződött, mielőtt egyáltalán elkezdődöitt volna. Felmentésem van mindenféle pletykafoglalkozás alól. Éljen á megnyugvás, a posványosan békés közérzet! Tehát lehányhatom magam. Mentegetőzhetnék a tükör előtt, hogy hiszen ért semmi mást nem követtem el, mint azt, hogy őszinte voltam. De aki a tükörből szembenézne velem, annak hiába hazudozok. Tamara utál. Tökéletesen igaza van. Fél hétkor nem azért hívtam fel, hogy felelősségre vonjam. Nem azért hívtam le a gyerekjátszótér sarkárá, hogy számon kérjem tőle, kikkel járt eddig. Néztem ezt a két mondatot, amit leírtam. Mosakodás, frankón. Rokkant hazugság, a saját címemre. Hát miért alkartám találkozni vele, ha nem alzért, hogy lássam, hogyan viselkedik, és halljam, mit mond, amikor előadom neki Kati szövegét. Legalább magamnak ne hazudjak már! Legalább itt a naplómban ne hazudjak! Tamarának a szeme se rebbent, úgy hallgatót! végig. Nem sápadt el, s nem pirult el. A száját se biggyesztette. Ellenséges se volt az arca. Mégis rá volt írva, hogy útál. Ott is hagyott volna, ha én nem kényszerítem, hogy feleljen, védekezzen. Hát felelt. Nem védekezett. Olyan nyugodtan felelt, mint én délelőtt történelemből Aba Sámuelnak. Harag nélkül kezdte és harag nélkül fejezte be. — Mit akarsz tőlem? Mondjak védőbeszédet? Tagadjam le, amit makognak rólaim? Miért? Hogy mennybe menjek nálad? Nálad! Óriási! Mondta a magáét, de egyszer se emelte fel a hangját. (Tolytatjuk)
