Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-10 / 188. szám
1976. augusztus 10. # PETŐFI NÉPE • 5 „Sok szál köt Kecskeméthez Beszélgetés Gádor Istvánnal y y — Szívesen látom ezt a munkámat Kecskeméten — mondja Gádor István, Kossuth-díjas érdemes művész, amikor az utolsó elem is helyére került a Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola udvarában felállított plasztikán. örült, hogy a szobor jól érvényesül a közreműködésével kiválasztott helyen, szívesen idézte fel a hirös városhoz fűződő kapcsolatait. A múló idő is alig- alig halványította emlékeit. Olyan szemléletesen rajzolta meg szavakból Kada Elek alakját, mintha tegnap találkoztak volna. Pedig 12 éves diákként készítette el a polgármester portréját. Portré Kadáról, barátság Imre Gáborral — Hogyan ismerkedett meg Kadával? — Tulajdonképpen dédapám kezdte az ismerkedést a várossal. Hallomásból tudom, hogy megbecsült szűcsmester volt. Fia, Steiner Sámuel az izraelita iskolában tanított. Apám, a református kollégiumban végzett, később alorvosként, majd egészség- ügyi tisztviselőként dolgozott. Így került Kókára, szülőhelyemre. A rokonság Kecskeméten maradt, később rövid időre mi is visszaköltöztünk. A második elemit a Nagytemplom mögötti, rég lebontott iskolában jártam. Mindössze annyi maradt meg bennem erről az évről, hogy a tanítótól körmöst kaptam. A Nagykőrösi utca és a mostani Móricz Zsigmond utca sarkán laktunk. Apám jóban volt Fényes Adolffal. A nyarakat rokonaimnál töltöttem, a Vásári-Nagy utcában. Ott mintáztam meg nagyanyámat. Ügyeskedésem annyira tetszett hozzátartozóimnak, hogy még a polgármesternek is elúj- aágolták tehetségemet. Megkérték Kadát: üljön modellt. Kötélnek állt. Kecskemétet hallva Imre Gáborra is gondolok. Már Budapesten a Német utcai középiskolában együtt tanultunk Sződi Szilárd tanárnál. Legtehetségesebbnek tartott növendékeit vitte a főiskolára, Gábort is. örültem, hogy együtt maradtam vele, mert szerettük őt, kicsit felnéztünk rá. Jól sportolt, ízléssel öl. lözködött, és sokszor bizonyította rátermettségét. A napokban láttam az Ipar- művészeti Főiskolán vörös márványba faragott egy szépen munkált fejet; alkotását. Ma is kitűnőnek érzem ezt a fiatalkori Imre Gábor-művet. A régi vásár csudái Napestig sorolhatnám kecskeméti élményeimet. A bicikliről beszéljek? Nagy dolog volt akkoriban a századforduló táján. Mi szűkösen éltünk, rokonaimnak biciklire is tellett. Nyaranta abban a teremben gyakoroltam, ahol valamikor színlelőadá- eokat tartottak. A mostani színházzal szemben levő épületet • „Itt lesz a legjobb.” Gádor István az új iskola udvarán a fényviszonyokkal ismerkedik. • A művész új plasztikája. egyik nagybátyám bérelte. Amikor már biztonsággal ültem a nyeregben, hosszabb utakra is vállalkoztam. Ma is magam előtt látom a vásárt, a fazekasokat, a szűcsöket, a lacikonyhát. A cirkusz volt az élvezetek .teteje. Bámultam a rézedényeket fabrikáló cigányokat is. Az itteni motívumokat később feldolgoztam. Talán a kecskeméti vásárban gyökerezik a népművészet, népi élet iránti későbbi érdeklődésem. Munkásmozgalmi emlékek Vágó Bélával is többször találkoztam. O és dr. Lőwy Ödön, apám szűkebb köréhez tartozott. Hosszabb-rövidebb ideig, mindhárman a szakszervezeti, szakegyleti betegsegélyző intézetnél dolgoztak. Apámtól tudom, hogy Vágó és Lőwy is befolyásolta Kadát a kecskeméti művésztelep létrehozásában. A kecskeméti munkásszervezet alapító tagját, a Tanácsköztársaság híres politikusát 1919- ben láttam utoljára. A szociáldemokrata párt — ha jól emlékszem —, a régi parlamentben kibővített választmányi ülést tartott a proletárdiktatúra kikiáltása előtt. A szakszervezetnél dolgozó apám négy meghívót szerzett, így jutottam én is a terembe. Ott volt az egész szociáldemokrata vezérkar. Többen ellenezték a két munkáspárt egyesülését, főként a jobboldali szemléletűek. Vágó Béla az utolsók között lépett pódiumra. Hatásosan, szép kecskeméti kiejtéssel sorolta á két pártot összekötő tényeket, célokat. Mindjárt megváltozott a hangulat. A proletárdiktatúra első napjaiban néhány iparművész arra gondolt, hogy csinálni kellene va. lamit. Sehova sem tartoztunk. A képzőművészek szervezetébe nem vettek fel bennünket. Mivel tudták rólam, hogy kapcsolatban állok a betegsegélyzővel és a párttal, engem küldtek be előzetes tájékozódásra a Népszavához. Szívesen fogadtak és a fiatal Szakasits Árpádot jelölték ki protektorunknak. Volt tanárom, Maróti Géza műtermében négyesben beszéltük meg a tennivalókat és hamarosan az ipar- művészeti iskolában megalakítottuk szervezetünket. Engem bíztak meg a titkári és pénztárosi teendők ellátásával. Tettünk annyit, amennyit a rövid idő alatt lehetett. Mi kezdeményeztük a híres bélyegakciót, 1919 őszén emigrálnom kellett. Szobor porcelánból — Köztudott Gádor Istvánról, 'hogy elapaszthatatlan buzgalommal keresi, kutatja, a korszerű kifejezési formákat, képes önmaga megújítására. Sok alkotásával — Bartókhoz hasonlóan — a legősibb, s a legújabb szintézisére törekszik. Tudomásom szerint porcelánból még senki sem készített hazánkban köztéri plasztikát. Milyen meggondolásokból dolgozott ezzel az anyaggal? — Nem szívesen beszélek a művészi . alkotófolyamatról, mert úgy vélem, hogy feleslegesek a magyarázatok. A művet vagy értik. vagy nem, szeretik vagy elutasítják, ad egy hangulatot, felkelt egy érzést, vagy sem. Most mégis kicsit élőbbről kell kezdenem a választ. Meglódult a világ. Különösen az utóbbi fél évszázadban változik gyorsan minden. A művészet kénytelen, mert kénytelen alkalmazkodni a fejlődéshez. Akár akarjuk, akár nem. a gépek befolyásolják szemléletünket. Gondoljunk ‘ csak az építészet forradalmi átalakulására. A Kecskeméten most felállított porcelánplasztikának ötlete, eszméje a pécsi porcelángyárhoz fűződik. Amikor ott jártam, lenyűgözve néztem egy három- emeletes gépet. Nagy méretű porcelán hengereket készített. Mindjárt ^zon töprengtem, mit lehetne ebből csinálni, mit tud a gén. Elmondtam terveimet és mondjárt kaptam műtermet, lakást, dolgozhattam. Az ottani munkások figyelme, ösztönzése biztatott. Remélem, hogy a kész mű megnyeri az újra fogékony ifjú nemzedék tetszését. Heltai Nándor Óvónőképzés Évente mintegy 40 ezer pedagógust — oktatókat, nevelőket, módszertani szakértőket, zenetanárokat — képeznek az óvodák és bölcsődék számára a Szovjetunió közép- és felsőfokú oktatási intézményei. Az iskoláskor előtti gyermekek nevelésével foglalkozó szakemberek képzési programját a Szovjetunió művelődésügyi minisztériuma határozza meg. A hallgatók a kötelező tantárgyakon kívül több szaktárgyat is tanulnak: az óvodák és bölcsődék leendő nevelői a pedagógián kívül pszichológiával gyermekfiziológiával és anatómiával foglalkoznak. Érteniök kell a rajzhoz, énekhez, tánchoz, játékok összeállításához és különböző hangszereken kell játszaniuk. Napjainkban a Szovjetunióban több mint 200 pedagógiai szakiskolában és a pedagógiai főiskolák mintegy 30 tanszékén foglalkoznak az óvodai és bölcsődei nevelők képzésével. (APN — KS) Törtszám és törött üveg • A Moszkvai 5-ös számú Pedagógiai Főiskola tanműhelyében. A képzőművészeti készség fejlesztése a jövendő pedagógusok felkészítési programjának alapvető része. (Fotó: APN—KS— Sz. Szubbotyin felvétele) A tornázunk vagy tornászunk tárgyalása után szóhasadások, vagyis kettős alakok további ismertetésével mutatunk rá a nyelvi kifejezések gazdagságára. A vesz tárgyas igének 19 jelentését sorolja fel az értelmező szótár. Használatában nincs semmi nehézség. A tárgyatlan vesz igének már vész, veszik alakjait is számba veszi a szótár tájnyelvi jelzéssel. Használatuk már meggondolkodtat. Igaz, a felsorolt példák kerülik a vész, veszik alakot. Vagy múlt időben idézi a szótár a példákat (éhen veszett), vagy a jelen idő többes számában (egyre vesznek a könyveim), vagy csak úgynevezett tildével, a címét helyettesítő fekvő hullámalakú jellel utal rá (ködbe, távolba^). Tehát melyik a jó? Éhen vesz, vész vagy veszik, elvesz, elvész vagy elveszik a könyvem, ködbe, távolbá vesz, vész, veszik? Ennek a tárgyatlan igének két fő jelentése van: valami elvesz, valaki összevész valakivel. Ma még bajos lenne valamilyen elkülönülést megállapítani (hogy pl. a könyv elveszik, ő mindenkivel összevész). Az összevesz is csak ebben az egy alakban található az értelmező szótárban (összevesz valakivel). Hasonlóképen az elvesz is (sok időm elvesz, hangja elvesz a zsivajban). Pedig mindkét esetben használható az összevész, összeveszik valakivel, elvesz, elvész, elveszik valami. Ebben a példában pedig ^már bizonyos elkülönülést lehet megállapítani: leveszekszik a székről. Így figyelmeztetünk valakit: Ne izegj-mozogj, mert leveszekszel (nem pedig leveszekedsz) a székről. A párhuzamos alakok jelentésének elkülönülése bizonyosan be fog következni. Egyes igék múlt idejében kettős alakok használhatók. Szállt vagy szállott, hulltak vagy hullottak egyaránt jó. A játszik ige múlt idejében már más a helyzet. Játszottam a gyakori. Színészek nyilatkozatukban gyakran mondják, hogy „ebben és ebben a darabban játsztam”. Ez már ünnepélyesebb, alkalmi használat. Sokszor stílusárnyalat kifejezésére is alkalmas a kettősség. Ma pl. a zengtük, áradt és mondtam a gyakoribb. Arany János pedig így ír: Zengettük a jövő reményit. Elsírtuk a múlt panaszát. Tompa Mihály A gólyához című versében pedig ezt olvassuk; Ne járj a mezőn, temető van ott, Ne menj a tóra, vértől áradott. Madách így fejezi be Tragédiáját: Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál. A törik. forr. varr és áll ige múlt idejében és befejezett melléknévi igenevében már határozott elkülönülést figyelhetünk meg. Eltört az edény, de: törött edény. Kitört a háború, de: a szék lába kitörött. Megtört az ereje. „Megtört szívvel” szókapcsolattal kezdődnek a gyászjelentések. Itt csak így jó. Különbség van a tört arany és a törött arany (tárgy) között is. A nem egész számokat sem törött, hanem törtszámoknak nevezzük. A levesről egyaránt mondhatjuk, hogy felforrt vagy felforrott; de ha valaki nagyon mérges, akkor csak azt mondhatjuk róla: Felforrt benne a méreg. Ugyanide sorolható a varr és áll ige is. Ruhát varrt magának, de: • kézzel varrott ruha. Szilárdan állt a lábán, de a sokáig álló vizet állott víznek mondjuk. Más igéknél is megfigyelhető a jelentés szerinti különbség. Az elfelejt és feled igepár most vívja harcát. Egyelőre a feled ige kerekedett felül, pedig régen az ünnepélyes stílus szava volt. Mintha elfelejtettük volna az elfelejt igét. már a reklámszövegek is így kezdődnek: Ne feledje ... Az eltévedt az erdőben és a tévedett valamiben eltérő használatát alighanem az igekötő befolyásolja. Még bőven vannak példáinkj majd azok is sorra kerülnek. Kiss István Pályaalkalmassági vizsgálat Képünkön egy érdekes pszicho, fiziológiai vizsgálatot láthatunk. De félreértés ne essék, a vizsgálatot nem a fehér köpenyes technikus, hanem egy magyar gyártmányú R—10 számítógép végzi! A Számítástechnikai Koordinációs Intézet munkatársainak a szegedi kutatókkal együttműködve olyan, számítógéppel elvégezhető és értékelhető tesztet sikerült kidolgozni, amely a reflex- működés, alakfelismerő készség és tanulékonyság vizsgálatára alkalmas. Pl. a képen látható „cikcakk” tesztnél a vizsgált személynek a képernyőn megjelenő mozgó vonalat kell megállítania, nyomógomb segítségével, egy adott tartományban. A mód- < szer nagy előnye, hogy a számítógép a vizsgált személyről azonnal értékelést ad, ezzel közvetlen ember—gép kapcsolatot tesz lehetővé. (14.) Nem kétséges, hogy Tamarára is rászálltak. Vagy talán nem. (^udja a franc. Persze gőzöm ■incs, hogy énrólam miket léhet szövegelni Tamarának. Már az első szünetben kiszúrtam. hogy téma vagyok a közvéleményben. Amikor lefelé ügettem az udvarra, a lépcsőházban ki kellett kerülnöm a Fürkészdarázs Triót. Vihogtak, amikor elhúztam a csíkot mellettük, és én voltam a dinnye, hogy lefékeztem.- Visszafordultam és rájuk néztem, pedig akkor még eszembe se jutott, hogy miattam szatirikusak. Fürkészdarázsék elhallgattak, aztán egymásra bámultak, és erre megint kipukkadt belőlük az idétlen kacaj. Tizenhét évesek, de komplett infantilis mindegyik. (A múltkor is, e gyermeknapi ünnepségen hajszálon múlt, hogy nem lett botrány, hiszen Dóra alig tudta pengetni a gitárt, Juli is csíkokra harapdálta a száját, Tilda pedig talán össze is pisilte magát és ez az egész dili minden ok nélkül honolt bennük.) Nem kellett volna lefékeznem mellettük ott a lépcsőn. Hármuk közül csak Tilda tudta abbahagyni a vihogást. De ő abbahagyta. Az ügy érdekében. Köny. nyes szemmel tekintett rám, úgy rebegte: — A III/c a másik udvaron található, siess, rövid a szünet! De ha vársz, megspórolod az utat, helyedbe jön ... Nem elég, hogy megálltam, még rá is tettem egy lapáttal a hülyeségemre. Azzal, hogy megkérdeztem: — Kicsoda? Még csiklandósabb vihogás, hiperszopránban. Amitől végre leesett bennem a tantusz. Oda- vakkantottam, hogy hülyék? megfordultam, és visszacsellengtem az osztályba. Mire becsöngettek történelemre, már végig megfejtettem az ábrát. Frankón nem lehet másképpen — állapítottam meg —, mint úgy, hogy Betli hintette szét az információt, tehát hogy én tegnap az ő szeme láttára találkoztam Tamarával, és együtt mentünk fagylaltozni stb. Aba Sámuel mindjárt az óra elején felszólított, és amíg feleltem, Betli folyamatosan vigyorgott rám a második sorból, és a pofájára volt nyomtatva, hogy tényleg mindenkit tájékoztatott már Tamaráról és rólam. Leadtam a szöveget Aba Sámuelnek, nem is rosszul (bevéste az ötöst), pedig közben arról tárgyaltam magammal, szétverjem-e Betli pofáját, vagy ne verjem szét. óra végére határozatot hoztam, hogy nem teszem meg neki a szívességet, amit vár. vagyis a pofája szétverésével nem fogom igazolni a dumája tartalmát. Ha ugyanis nem hajítok új kavicsot a vízbe, hamarabb megnyugszik a közvélemény posványos állóvize (a kifejezés a tévéből, valamelyik esti híradó tudós kommentárjából, amely rögeszmefuttatás természetesen nem a hazai viszonyokra von atkozott). Utolsó szünetben Amadé Katf hivatalos meghívást juttatott el hozzám (személyesen), hogy ha nincs más elfoglaltságom, suli után vándoroljunk közösen hazafelé, mert meg akar beszélni velem valamit. — Edzésem van — mondtam. — És délután? — kérdezte. — Még nem tudom — mondtam. Pedig már tudtam, hogy Tamarával úgyse fogjuk ma már keresztezni egymás útjait. — Szervezd úgy, hogy négyre feljössz hozzánk — mondta Kati. Most pedig fél négy. Most rágyújtok, mintha komoly dohányos volnék, aztán pontosan négyre átszédelgek Katiékhoz, és becsöngetek, kihallgatásra készen. Ha Tamarát nevezi ki témának, rövid leszek, sőt szűkszavú. Pedig Katit jól bírom, és nem akarom bántani egy szóval se. Persze az is lehet, hogy Betűről lesz szó. Vagyis arról, nehogy pacallá verjem Betűt, mert egy ilyen akció méltatlan lenne hozzám. A Tamara-téma és a Betű-téma esélye 50—50 százalék. A télen egyszer már előfordultam Katiéknál, hivatalosan, mert Kati beteg volt. Kollár Ildivel látogattam meg, hogy informáljuk, melyik tárgyból mennyit haladtunk, amióta ő az ágyat nyomja. Akkor nem értem rá megfigyelni a lakást, mert Kati hálóingben feküdt a betegágyán. A hálóingén pedig kivágás volt (dekoltázs, szalaggal átkötve a nyakán), ami engem annyira idegesített, hogy mindig oda kellett csillagásznom a szememmel. Az idegességtől akkor éjjel álmodtam is valamit Katiról. Álmomban még hálóing sem volt rajta. — Foglalj helyet — mondta. Előttem ment be a szobába. Ahogy mögötte lépkedtem, meg kellett állapítanom, hogy Katinak lába is van. Ugyanis nem emlékszem, hogy egyszer is láttam volna szoknyában. Pedig szoknyában kiderül, hogy klassz lába van. Versenyképes Tamaráéval és Kollár Ildiével. De Kollár Ildi bokája olyan vékony, hogy azt se a Katié, se a Tamaráé nem tudja utánozni. Arra a heverőre ültem le, amelyiken Kati a télen beteg volt. Azonnal következtettem, hogy ez a szoba Katié és a húgáé. A falak ugyanis tele voltak plakátokkal. Kati leült velem szemben, de nem a fotelba, pedig az lett volna a kényelmesebb neki, hanem a tanulóasztala mögé, mert a jellemén ilyen hivatalos elszíneződést okozott a közéleti szereplés (amikor én tavaly szeptemberben idekerültem ebbe a suliba, akkor választották be a KISZ-vezetőségbe, és most Ő' lesz a KISZ-titkár, mert Tóth Barna jövő tanévben már csak érettségire készül, tehát nem marad elég ideje a közéletre). Vártam a témát, ami miatt Kati hívott, és várás közben a falakat borító plakátokat néztem. Főleg modern lengyel plakátok hemzsegnek a négy falon náluk, de még a mennyezeten is van egy: szkafanderbe dugott űrhajós hasal vigyorogva a súlytalanságban. Vica plakátjai. — Ezt Kati mentegetőzve és bosszúsan közölte. — Ez a dilije. Tizenhárom éves. mit csináljak vele... — Tűrj békességgel — idéztem nagy nemzeti drámánkból. — A nővéremet is erre oktatom, de nem tanulékony. Velem szemben a falon a plakát napszemüveget reklámozott. Megállapítottam, hogy a túltáplált keblű csaj melltartója majdnem kisebb, mint a napszemüveg, amivel szemérmesen eltitkolja a szeme színét. — Rágyújthatok? — kérdeztem. — Közben te majd a tárgyra térsz. — Persze — mondta Kati. — — Várj csak — belenyúlt az íróasztalba. — Van itt amerikai cigi. Vicától koboztam el. Egy ilyen taknyos ne dohányozzon. Tessék. Vettem a Winstonból. Meggyújtottam. — Nos, ahogy mondtad, vagyis, hogy térjek a tárgyra... Eddig még sohase láttam zavarban Amadé Katit. Ma 16 óra 8 perckor zavarban volt. Segíteni akartam neki. Pedig sejtettem, hogy magam ellen segítek. Kifújtam a füstöt a mennyezeti űrhajós felé. — Közérdekű? — kérdeztem. Láttam hogy a kérdés nem segített. — Hogy is mondjam... — Kati is felnézett az űrhajósra. — Hülyeség lenne, ha azzal kezdeném, Attila, hogy ugye tudod, hogy a barátod vagyok... — Kissé izgatottan mondta a szöveget, kissé fontoskodva is, és kissé olyan hanghordozással, ahogyan a moziban idültebb anyaszínésznők alakítják az őszinte aggódást. — Nos, nem is kerülgetem a lényeget. Attila... (A nos minden szövegében szabályszerűen benne van.) Tamaráról van szó. Ventus Tamaráról. (Folytatjuk)
