Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-07 / 186. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. augusztus 7. ÁTADÁS ELŐTT A HUSZONHARMADIK általános iskolai diákotthon • A nagyközségi tanács vb-titkára büszkén mutatta meg a kollégium melletti új kézilabdapályát. Képünk jobb sarkában látszik a fü­ves lelátó egyik sarka. Kemmer Péter nyári szünidejének egy ré­szében vállalta, hogy rendben tartja a sportpálya környékét, ősz­től már az egyetemen ismerkedik a biológia tudományával. • Tanácskozás arról, hogy az építkezés befejezése után a fiatalok, hol kezdjék meg a gyors parkosítást. Képünkön balról jobbra: Brunczvik László, a tanács vb-titkára. Mudrala Pál művezető, Balogh András vállalati KISZ-titkár és Túri András a nagyközségi KISZ-bizottság titkára. Bács-Ktskun megyében egy­re fogy azoknak á tanyán élő diákoknak a száma, akik csak hosszú kilométereket gyalogolva — megküzdve az időjárás min­den viszontagságával — juthat­nak el iskolába. A múlt tanév­ben már 22 korszerűen felszerelt kollégiumban 1976 tanyái kis­diák talált hétfőtől szombatig má­. sodik otthonra. A tanyán élő gyermekek tanulási lehetőségei­nek segítésében az elmúlt öt év alatt különösen nagyot léptünk előre. Ebben a tervciklusban kezdte meg működését a kiskun­félegyházi, kiskunmajsai, kecske­méti, kisszállási és bócsai hétkö­zi diákszálló, amelyek létrejöt­tét széles körű társadalmi össze­fogás segítette. Az V. ötéves terv­ben tovább csökken a tanyán ta­nuló gyermekek száma. Az idén szeptemberben foglalhatja el új otthonát 272 diák Lajosmizsén és Kiskunhalas környékéről is 192 diák költözhet a városba. A tervek szerint 1977-ben Tisza- kécskén 160, Kiskunfélegyházán pedig 120 diák hétközi elhelye­zésére alkalmas diákotthon épül... — Vajon mi újság Lajosmi­zsén, megyénk 23. diákotthoné - nák építkezésénél, sikerül-e be­tartani a vállalt határidőt? — erre a kérdésre először a nagy­községi tahácsnál kerestem vá­laszt. — Most már nagyon bízunk az építőkben — mondja Brunczvik László, a tanács végrehajtó bi­zottságának titkárai majd rövi­den vázolja^ miért is van olyan nagy szükségük erre az intéz­ményre. — Lajosmizse határában 13 ta­nyai iskola van, amelyekben 500 általános iskolás fiú és lány ta­nul. Ezeknek az iskoláknak az irányitása is igen nehéz, mert a legközelebbi hét, a legtávolabbi 13 kilométerre fekszik a nagy­községtől. Ezek közül júniusban négy iskola zárta be örökre ka­puk, a többiekbeni pedig meg­szűnt a felső tagozatosok okta­tása. Az építkezés 25 millióba kerül — folytatja tovább a tájékozta­tóját a vb-titkár — a berende­zésre pedig 2 millió forintot for­dítunk. Bízunk abban, hogy a diákok igazi, kellemes otthonra találnak. Minden lehetőséget megteremtünk számukra a tanu­láshoz, szabad idejük hasznos el­töltéséhez. A tanács különben már készített felmérést, s öröm­mel állapítottuk meg, hogy az ér­dekelt szülők kivétel nélkül alig várják, ,hogy gyermekeiket ide­hozhassák. Az otthon építését még nem fejezték be, de a1 központi iskolával közös kézilabdapálya már elkészült. A beszélgetés után meglátogat­juk az építőket. A nagyközség közepén, a központi park mellett az impozáns kétemeletes épület körül már csak itt-ott látni áll­ványt. Az étterem lapos tetején szorgalmas kőművesek „húzzák az ég felé” a kazánház kéményét. Az épület belsejéből is a munka zaja árad... Az építésvezetőség irodájában a vb-titkár régi ismerősre akad... — Fehér József vagyok, a Be­ruházási Vállalat műszaki ellen­őre. Három éve kísérem figyelem­mel ezt aa építkezést — mondja bemutatkozásképpen. — Az 1973. évi kezdés utáni időkről nem sok jót mondhatok, de hogy most,- mintegy nyolc hónapja, az ÉP­SZER Vállalat új vezetőségének irányításával milyen szorgalmas munka folyik itt, arról csak el­ismerően nyi latkozhatom. Nyu­godt lehet titkár elvtárá — for­dul kísérőmhöz — szeptember 7-én jöhet az avató, illetve meg­nyitó ünnepség közönsége a kis lakókkal együtt. Két fiatalember lép az irodá­ba, Balogh András a vállalat KISZ-titkára és Mudrála Pál mű­vezető. Tőlük hallottuk!: — KISZ-szervezetünk védnök­séget vállalt az építkezés felett — •mondja/' Balogh András — és már úgy érzem, eddig ig sokat tet­tünk a siker érdekében. Az Oros­házi Kazánjavitó Szövetkezet pél­dául csak a jövő év végére vál­lalta a kazán szállítását. Felvet­tük a kapcsolatot az orosházi KISZ-bizottsággal, majd aí szö­vetkezet fiataljaival. A kazánok azóta már beszerelve várják, hogy elkészüljön a kémény és jöjjön a fűtési idény. — Én alig két hete vagyok itt — mondja Mudraila Pál műveze­tő. — Elődöm, Kiss Imre jelenleg a dunaújvárosi táborban készül a Szovjetunióba, tagja az Uszty- Ilimszkbe induló csoportnak. Véleményem szerint tartani tudjuk a határidőt, annál is in­kább, mert úgynevezett szakaszos átadást tervezünk. így azután, ha egy szint átadásia megtörténik, meg is kezdődhet a berendezés és mire az utolsó munkákkal el­készülünk, már berendezett, hasz­nálatra kész intézményt adha­tunk át. Jánoska József kőmű­ves, Kalmár Pál cső- és vízszere­lő brigádja, s velük együtt szin­te rpind a nyolcán itt dolgozó el­ismerést érdemel. Beszélgetés közben újabb ven­dég érkezik. — Túri András barátunk, a nagyközség KISZ-bizottságának titkára — mutatja be a fiatal­embert Balogh András. — ök is nagy segítséget nyújtanak a mi­előbbi átadáshoz. — Igen, most is azért jöttem egy percre — mondja Túri And­rás —, hogy megbeszéljük, va­sárnap jöhetnek-e ,a lányok ta­karítani és ablakot tisztítani. Negyven lány tud jönni vasár­nap, húsz fiú aktívánk ugyanis a sportszertár alapjait szeretné kiásni aznap... A két KISZ-titkár és a műve­zető összedugják a fejüket, s hamarosan ímegállapodnafc, jö­hetnek a lányok vasárnap, az el­ső és a második emeleten lesz tennivalójuk... O. L. Új könyvekről - néhány sorban Ez alkalommal szívesen hívjuk fel az érdeklődők figyelmét a Gondolat Kiadónál most megje­lent három új kötetre. Törté­nelmi, filozófiai és szociológiai művek nyújtanak nagy segítsé­get a művelődésünkben, környe­zetünk és a nagyvilág megisme­résében. Könyv a mai faluról A Kulcsár Viktor által szer­kesztett kötet. A változó falu cí­met viseli. Dr. Romány Pál írt hozzá előszót. Miközben a szer­zők sorra veszik és szakszerűen taglalják a településformákat, a demográfiai tényezőket, az ur­banizáció eredményeit, szemlé­letesen tárják elénk a szocialista falu mai képét, s a fejlődés to­vábbi várható irányait. Külön is szólnak a falusi emberek mű­velődésének eredményeiről és gondjairól. Filozófiai portrévázlatok Portrévázlatok az etika törté­netéből — ez a teljes címe Hel­ler Ágnes új kötetének. A tudós szerző e művében Arisztotelész­től Lukács Györgyig tíz jelen­tős gondolkodó etikai problé­mákkal kapcsolatos műveit elem­zi. Az ismertebb nevű filozófu­sok (Hobbes, Kant, Spinoza, Feuerbach és Rousseau) mellett a szélesebb olvasóközönség előtt talán kevésbé ismertekről (Man- deville, Kierkegaard stb.), is tá­jékoztató eligazítást nyújt. Sok egyéb téma mellett a hajiam­ról, a kötelességről, a szerelem­ről és a szabadságról, valamint a jóságról és az erényről olvas­hatunk elgondolkoztató sorokat. Történelmi arcképek Ez a címe Kovács Endr,e új könyvének, amely a napokban került az üzletekbe. A kelet­európai szakértőként megismert történész ebben a művében több cseh, lengyel, orosz és román tör­ténelmi személyiség életútját és munkásságát ismerteti. Az orosz Herzen és Bakunyin, a román Balcescu, a cseh Masaryk és mások sok mindennel rászolgál­tak arra, hogy művüket ismer­tessék, emléküket külön kötet­ben is megörökítsék. Jó alkalom a portrégyűjtemény arra, hogy újra eltűnődjünk a kelet-euró­pai népek és nemzetek sorsának közös vonásain. V. M. Román szupertanker Constantában egy 150 000 tonna vízkiszorítású tankhajó építését kezdték meg. Hossza 304 méter, szélessége 46 méter és olyan ma­gas, mint egy 13 emeletes ház. A hajtómű 28 000 lóerős telje­sítménye 16 csomós sebességet tesz lehetővé. A román hajóépí­tés történetében páratlan hajót jövőre szándékoznak vízrebocsá- tani. (BUDAPESS—AGERPRESS) jr Erik a dinnye Megkezdődött az „édes földi gyümölcsök”, a dinnyék idénye. A sárgadinnye a korai középkor­ban került Európába, valahon­nan Közép-Ázsiából. Hazánkban a XI. században már ismerték, és termesztették. A vetéstől szá­mítva — az időjárástól és a faj­tától függően — 90—100 nap alatt érik be. Először a kissé recézett, szürkés héjú, zöldesfehér húsú Magyar Kincs és a sárga, sima héjú, zöld húsú Tago fajták je­lennek meg a piacon, majd a sö­tétsárga húsú Ananász és az enyhén gerezdes héjú. világos­zöld húsú Muskotály következ­nek. Mindezeket a rücskös, nagy gerezdű. narancssárga húsú Kan- talup követi. A sötétzöld héjú. vérpiros vagy sárga húsú görögdinnye va­lamivel később kerül a fogyasz­tók asztalára, mivel a tenyész- ideje — 100—110 nap — hosz- szabb a sárgadinnyéénél. A gö­rögdinnyének a trópusi Afrika az őshazája, onnan került Euró­pába a XIV. században. Talán meglepő, hogy a görögdinnye egyik legközelebbi rokona. a sártok, amelyet gyógynövényként tartanak számon, erősen mérgező termésű. „Tesztelés” a dinnyeföldön Elsősorban a termesztőnek kell jól tudnia, hogy miről ismerhe­tő fel: leszedhető-e már, érett-e a dinnye? Amíg a sárgadinnye érettsége könnyen felismerhető — jellegzetes, a héjon is jól érez­hető illata elárulja, valamint az, hogy a szárral ellentétes oldalon gyenge nyomásra is puhának érezhető —, addig a görögdinnye esetében ehhez nagy gyakorlat szükséges. A termelőnek ugyanis oly módon kell megállapítania a gyümölcs érettségét, hogy nem lékelheti és nem roppanthatja meg. A dinnye megkopogtátása viszont nem megbízható vizsgá­lati eljárás. Mégis, vannak bizo­nyos érési jelek, amelyek útba­igazíthatják mind a termelőt, mind a vásárlót. (Itt jegyezzük még meg, hogy a sárgadinnye akár valamivel korábban is le­szedhető, mert az állás során utóérik.) A görögdinnye héja, amely legtöbbször hamvas, éréskor fé­nyesebb és világosabb lesz. A dinnye érettségére lehet követ­keztetni még arról is, hogy könnyebb súlyú, mint az ugyan­olyan nagyságú éretlen dinnye. Az érett dinnyéről lepereg az éj­jeli harmat, az éretlenről nem. Ugyancsak jellemző az érett dinnyére, hogy ütögetésre, ko­pogtatásra kongó hangot hallat. Az érettséget bizonyítja az Jé, ha a termés közelében levő kacs (vagy bajusz, ahogy egyes helye­ken nevezik) elbarnul, megszá­rad. Az érett görögdinnye héja ke­mény, levakarva szép fehér szí­nű, és a köröm nem könnyen ha­tol bele. A dinnye érettségére következtethetünk akkor is, ami­kor levágjuk száráról, kocsányá- ról. Az érett dinnye szára belül fehér színű és belőle sárgás lé folyik ki. Másik ismertetőjel: az érett gyümölcs vízbe helyezve nem merül el, míg az éretlen fe­nékig süllyed. Az érett dinnye tulajdonsága még az is, hogy nyomásra éleset roppan, reccsen. Ez a módszer azonban — mint említettük —, élettartamát csök­kenti. Dinnyevásárlás - „műszerrel” Azon felismerés alapján, hogy az érettség foka a dinnye mére­tének és súlyának függvénye, egy szovjet feltaláló ügyes kis eszközt készített a legjobb diny- nvék kiválasztásához. A kis esz­köz egy különleges rugósmérleg, amely megmutatja a gyümölcs súlyát, a rászerelt huzal pedig a dinnye átmérőjének a mérleg­karral bezárt szöge alapján ki­mutatja. milyen fajsúlyú, tehát érett-e a dinnve. Az „érettség­mérő műszerrel” végzett ellenőr­ző kísérletek százszázalékos si­kerrel végződtek, ezt követően adott ki szabadalmat a szovjet találmányi hivatal a szerkezet­re. Érdemes konzerválni A dinnye nemcsak nyersen fo­gyasztva kitűnő gyümölcs, ízt, lekvárt, befőttet is lehet készí­teni belőle (bár csak kevesen él­nek ezzel a lehetőséggel). Héja is többféleképpen felhasználha­tó, igazán kár szemétbe dobni. A dinnye, vagy a dinnyehéj cuk­ros szirupban éppúgy tartósít­ható, mint rumban, vagy ecet­ben. Érdekes dolog, hogy — más gyümölcsök példájára — a diny- nvéből miért nem készítenek pá­linkát vagy bort? Élesztőgom­bák hatására a dinnyelé éppen úgy, mint bármely más gyü­mölcslé, megerjed ugyan, de mert cukorban viszonylag szegény és meglehetősen aromátlan, diny- nyepálinkát, vagy dinnyebort nem készítenek belőle. A dinnye általában 6—8 százalék cukrot tartalmaz. Legtöbb hazai gyü­mölcsfélénkben ennél lényege­sen "több — 13—18 százalék — cukor van. Ha mégis kifejezet­ten édes ízű a dinnye, annak oka az, hogy szerves savakból is vi­szonylag kevés található benne, márpedig egy gyümölcs édes ízhatása nemcsak a jelenlevő cu­kor mennyiségétől, hanem a cu­kor és a sav arányától is függ. Olvashatunk róla, hogy a múlt században divatos dinnyeszüret- ünnepségek alkalmával úgyne­vezett „dinnyebort” ittak. Ez azonban nem dinnyéből, hanem szőlőből készült, és a dinnye mértéktelen fogyasztásából szár­mazó kellemetlen hatást volt hi­vatott megelőzni. Nevét tehát nem alapanyagától, hanem a fo­gyasztási alkalomtól nyerte. B. I. SZILVASI LAJOS (12.) A második év alatt Fábián apukáról tudományosan kimutat­ták, hogy összeférhetetlen, Inger­lékeny, tekintélyromboló magatar- tású, mert le akarja járatni a vezetők tekintélyét, sőt zül- leszteni a munkafegyelmet is, és aki nem hiszi, járjon utána, kérdezze meg a megyei nagyfő- nöKBket, azok igazán tárgyila­gos kívülállók, majd ők meg­mondják az igazat. Meg is mond­ták a drágák. És innen a fővá­rosból el is hitték nekik, ami­ket mondtak. És a második év végén visszarendelték Fábián apukát. És nem hitték el neki, hogy a megyei nagyfőnökök nyaralóit ingyen fuvarokkal és mindenféle munkagépekkel tá­mogatta építés idején az autófu­varozó telep vezetősége, hiszen a megyei nagyfőnökök is támogat­ták az autófuvarozó telep veze­tőségét olcsó parcellákkal. És azt sem hitték el Fábián apuká­nak, hogy a megyei nagyfőnö­kök saját autóit a telepen ingyen javítják a szerelők, vagyis mun­kaidőben, és a telep raktárából való alkatrészekkel, amik szin­tén ingyen voltak. És amikor Fá­bián apuka megkérdezte, hogy ugyebár mindezek után őt meg­átalkodott hazudozónak tartják, akkor erre senki sem mondta, hogy igen, hanem udvariasan megmagyarázták neki és jóaka­rattal, hogy nyugalomra van szüksége, mégpedig itt a fővá­rosban, ahol a szép kényelmes otthonába mehet haza minden nap munka után, és ahol felesé­ge is van. És azt is megmagya­rázták, hogy itt a központban mindenki becsüli és szereti őt, mindenki aranyos lesz hozzá ez­után is, csak nyugodjon le végre, és ne akarja még tovább bizo­nyítani az igazát, hanem pihen­je ki magát, apropó, ml a véle­ménye, elküldenék egy hónapra üdülni valahová a bulgár ten­gerpartra, ahol regenerálódná­nak az idegei, hogy újjászületve folytathassa, amit folytatni sza­bad. Fábián apuka pedig min­dent végighallgatott, majd ami­kor érdeklődtek tőle, hogy mi a válasza, akkor felmondott. És el­ment autóbuszvezetőnek a fővá­rosba. Mert ugyanis az eredeti foglalkozása, még az ifjúkorából: hivatásos sofőr és autószerelő. Ennyi a sztori, amit kivakar­tam Attilából. És hogy mi a ta­nulság? Biztosan csak az a ta­nulság, amit hőn szeretett taná­runk, Tajték szuggerál nekünk meggyőzően az esztétika oktatá­sának kerekében: a marxizmus— leninizmus segítségével stb. Taj­ték csak tudja. Minden második szava a marxizmus—leninizmus, de már a második kocsit küldik neki a rokonai ajándékba Düs­seldorfból. Esztétikai élményt nyújtó kocsikat. Viszket bennem egy sejtés: At­tila valami fontosat elhallgatott. Ezt már akkor sejtettem, ott a rakparton, ahol ültünk a víz mellett. De nem piszkáltam a témát, nehogy azt gondolja rólam, hogy erőszakos vagyok. Ha lesz rá időnk, úgyis megtu­dom. Ha lesz. Hai kellek! neki. Ha holnapra nem alussza ki a hatásomat. Ha holnap is jó leszek nála. íMert ma jó voltam nála. Ezt megérzi az ember. A szójával. Félelme­tes volt, ahogyan/ totál elgyen­gültem, amikor magához szorí­tott. Még most is érzem, és ez jó. Olysin, mint vasárnap reggel félálomban arra) gondolni, hogy tovább alhatokL Majdnem elfelejtettem, hogy írásos elismerést kell megszavaz­nom Betli javára. Ha ebéd után a házunk és a cukrászda között félúton nem találkozók össze ve­le, ez a vasárnap ugyanolyan szürke unalomban múlt volna el, mint a többi. De amikor megpil­lantottam Betlit, kigyulladt ben­nem a villanykörte: a suliban Betli a pletykaügyi adó-vevő ál­lomás, tehát ha valaki tudja, hogy Attila hol lakhat ezen a betontelepen, akkor Betli fixen tudja. Ráadásul nem is kellett ravaszul kitalálnom, hogyan hoz­zam szóba Attilát, mert Betli ma­gától* mondott valamit a teg­napi klubdélutánról. Nek/em csak ki kellett használnom az alkal­mat: totál mellékesen megje­gyezni, hogy szellemes volt an­nak a srácnak az előadása arró a nyugatnémet pocakról. Nem is vagyok olyan hülye, most is eszembe jutott a neve: Strauss. Betli megjegyezte, hogy unja a külpolitikai jellegű sódert, de Fábián Attila szövege őt is szó­rakoztatta. És mielőtt meg kellett volna kérdeznem, hol lakik At­tila, Bertli magától közölte, hogy Fábián is-itt lakik a telepen, a szökőkút közelében. Nem foly­tattam ai témát, ha(nem úgy irá­nyítottam á közlekedésünket, hogy a szökőkút felé imbolyog- junk. Hátha ott Betli megmutat­ja a házat, ahol Attila lakik. A többit már a végzet intézte. De Betli megérdemli aiz írásbeli elis­merést. Nem, tudom, ml lesz velünk. Attilával és velem. Szeplők vannak az orra körül. És a’ haja nem isi szökés, hanem gesztenyebarna. De főleg a szep- lőitől kell folyamatosan jókedvű­nek lenni. Beleszeretni, valóságo­san. Nemcsak megjátszani, nem­csak szerepet alakítani. Én is mindig csak megjátszottam. A legtöbb lány azért játssza meg, nehogy azt mondják róla* hogy nem kell senkinek. Azután kö­vetkeznek a srácok, egyik a má­sik után, és sorra elmúlnak, egyik a másik után, mert mikroszkóp alatt mindegyikről kiderült, hogy nem ő a Megálmodott. Én nem azért játszottam meg, mint a töb­biek, de az eredményeim így sem voltak jobbak. A mai napig. Mert eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek. Mo$t akarom, hogy kell- jek. Attilának. Hülyeség, hogy magamról sem­mit sem mondtam neki. Ha kér­dezett volna, jellemeztem volna neki magam, de nem kérdezett ilyent. Volt egy pillanat, amikor beszélhettem volna magamról. Amikor; már majdnem hazaér­tünk. Azt kérdezte, nem balhéz­nak-e a szüleim, hogy egész dél­után nem voltam itthon, és hogy elég későn kerülök) elő. Akkor megragadhattam volna az alkal­mat, elmondhattam volna neki: az én életemet nem keseríti meg szülői felügyelet. Felvilágosíthat­tam volna, hogy bizonyára én va-' gyök a legszabadabb kiskorú ezen az egész lakótelepen. Szinte az­óta, hogy ide költöztünk. 1968 óta. Érdekel, miért kellett ide költöz­nünk? Azért, mert 1968-ban a Józsefvárosban csaknem a fe­jünkre szakadt az á vénséges ro­zoga bérház, amelyikben laktunk. Le is bontották, mielőtt össze­dőlt volna, de előbb a lakókat elköltöztették belőle. Minket pél­dául ide, a Tófenék utcai lakó­telepre. És képzeld, ákkor olyan meglepetés ért minket, hogy az egész családnak tátva maradt a szája; Mert egyszerre kiderült, hogy félelmetesen gazdagok va­gyunk. A papa és a mama ugyan­is már ősidők óta arra gyűjtött, hogy egyszer majd elcseréljük a józsefvárosi lakást, otthagyjuk, azt a nyomorék bérkaszárnyát, és össze is sporoltak rengeteg pénzt, vagyis hetvenezer forintot. És almikor megkaptuk ezt a betonla­kást, egycsapásra borzasztó gaz­dag emberek lettünk attól a het­venezer forinttól. Tavászrá a papa megvette a Skodát, totál boldog­ság a szívünkben, főleg az enyém­ben, hiszen én sem kaptam előre levelet arról az iszonyúról, ami majd bekövetkezetik egy vasár­nap délelőtt 11 óra 43 perckor. Akkor vasárnap, amikor a papa és a mama kettesben megy ki­rándulni a Skodával. Imre, a bátyám, tízért nem mehetett ve­lük, mert a leendő aráját, a je­lenlegi sógornőmet látogatta meg a kórházban, Anikónak ugyanig kivették a vakbelét. Én pedig azért nem mehettem a papáék- kal, mert vasárnap délelőtt az is­kolai énekkarban kellett zenge- deznem. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents