Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

4 ® PETŐFI NÉPE • 1976. augusztus 1. EeSSSé y * ^TTflTíl ßfffw y'<% gg: I f I I | J | ^X1 Jgg Ä Tíz évvel ezelőtt kezdték a Magyar llt'ítő- ipar bajai gyárában a termelést. Az eltelt :■ idő alatt igen sokféle és jó minőségű mirelit- készítmény került ki a gyárból. Már a kez­detben megalapozták a folyamatos nyersanyagellátást, ugyan­is a környező termelőszövetkezetekkel szerződést kötöttek, kialakítva ezzel a bázisgazdaságokat. Dicséretes, hogy e part­neri hálózat azóta is állandó, ami azt is jelenti, hogy a gyár és a termelők tudnak egymáshoz alkalmazkodni. Vásárhelyi György, a bajai gyár igazgatója erről a következőket mon­dotta: — A partnerhálózat megszer­vezése azt is mondhatnám, köny- nyü dolog, nem is újkeletű, sok vállalatnál megoldott. A feladatot az jelenti, hogy megtartsuk a termelőket, akik így minden év­ben rendszeresen szállítják a hű­tőházba a nyersanyagot. Az az elv vezérelt bennünket, hogy a gazdaságoknak és a gyárnak is meglegyen a várt, a szükséges termelési jövedelmezősége. Az iparnak érdemes legyen szállíta­niuk akkor is, amikor árubőség van, s ha rosszabb a termés, na­gyobb a kereslet, más felvásárlók többet ígérnek, abban az esetben is nekünk adják át. Ez gyakor­latilag biztonságos értékesítést és hűtőipari termelést jelent. — Mindezt milyen eszközökkel érték el? — A mezőgazdasági termelés gazdaságossága nem feltétlenül a lel vásárlási ár növelésétől függ. Ennek ugyanis hátulütője is van. Gondoljuk meg: ha a felvásárlási árat növeljük, ennek következ­ménye. hogy a mirelitáruk is drágábbak lesznek. Hogy ez ne következzék be, az áremelést a lehetőségekhez képest elkerüljék, más módon segítjük elő partnere­ink jövedelmezőbb termelését. Részt vállalunk a költségeik csök­kentésében. Ügy tartjuk, ez nem­csak a mezőgazdászok feladata, hanem az iparé is. A termelőknek a vetőmagvásárláshoz ártámoga­tást adunk, például a borsó és a zöldbab vetőmag árának a leiét Kesirar H.títpar ifúní QyAra U I b A J K b 7, 5 LAP Mtuui ÍJÍír .Mi ......ti..........hí t érítjük, csemegekukorica-vetőma­got díjtalanul adunk. Évente 4—ő millió forint az az összeg, amit ilyen célra kifizetünk. Figyelem­mel kísérjük a legkorszerűbb ag­rotechnikai eljárásokat, eredmé­nyeket nemcsak hazánkban, ha­nem külföldön is. A legjobbak bevezetését ajánljuk a partner­gazdaságainknak. Segítünk a faj­ta megválasztásában, a gépesí­tésben is. A vetésterv kidolgozá­sától a betakarításig állandóan együttműködünk a termelőkkel a minél jövedelmezőbb gazdálkodás érdekében, valamint azért, hogy a gyárnak zökkenőmentesen tud­janak megfelelő minőségű és mennyiségű nyersanyagot szállí­tani. Hangsúlyoznom kell. hogy igen fontos a mezőgazdasági ter­mék minősége. Szigorúak a felté­teleink. hogy ezeket teljesíteni tudják a gazdaságok, minden se­gítséget megadunk. — Bizonyára nem ritka a gyám­ban, hogy egyszer rengeteg, más. szór pedig igen kevés alapanyag érkezik. Ez milyen gondot okoz és hogyan alkalmazkodnak eh­hez? — Nálunk a nyersanyag dik­tál. Ez annyit jelent: amikor a mezőgazdasági termék minősége a legmegfelelőbb, akkor szállítják a gyárba és nekünk kötelességünk átvenni. Nem számit, hogy reg­gel 6-kor vagy éppen éjfélkor hozzák. És ha nem érkezik meg a várt időre az áru? Nos. erre is van recept. Minden év elején vas­kos. több variációs terv készül, amely az év végéig esedékes te­vékenység lebonyolítását tartal­mazza. Ez az alapdokumentum, vagyis a receptkönyv. Úgyneve­zett operatív beavatkozásokra is szükség van. de ilyenkor is pon­tosan ismerni kell a lehetősége­ket. Az elmúlt hetekben a várt­nál később érkezett az uborka. Nem tölthette viszont ezalatt vá­rakozással az idejét száz dolgo­zónk. Kértük a halasi baromfi- feldolgozót. hogy küldjön fa­gyasztásra csirkéket, amit telje­sítették is. Hogy ezt így meg tudtuk oldani, és dolgozóinkat foglalkoztatni tudtuk, a baromfi­iparral már korábban kialakított jó kapcsolatnak köszönhető. De sorolhatnék más eseteket is. Rit­ka az az év, amikor váratlan do'- iog nem jön közbe. A gyors átál­láshoz szükség van a tökéletes in­formációáramlásra. és bizonyos fo­kú gyári önállóságra. A Magyar Hűtőipar, a központunk ezt meg is adja a gyáraknak, így a bajainak is. Nrncs megkötve a kezünk sem­milyen vonatkozásban, nyeresége­sen kell gazdálkodnunk, s így rugalmasan reagálhatunk a me­zőgazdasági termelésben bekövet­kező váratlan változásra. — Mennyire avatják be a gyár dolgozóit az egész éri munkába? — Mindig tudják a dolgozóink, hogy mi a feladat, mit várunk tőlük, és hol tart a gyár a tervek teljesítésében. A hűtőházban dol­gozók több mint 8ö százaléka tórzsgárdatag, akik már öt éve, vagy ennél régebben itt dolgoz­nak. Huszonöt szocialista brigád szerveződött az elmúlt években. A jól összeszokott kollektívákra vigyázunk, míg esetleges gazdasá­gi megfontolásból sem „trancsí- rozunk" szét egy-egy brigádot. Az. a véleményünk, hogy az összeko- vácsolódott brigád jobb. maga­Hibát jaltS vigy brl| Hiba «löforduláai halyst Hiba rövid leírása: &hcuwí-co- möZocj i-ozncivucJ^a. rjsoco tx~ InoMaqo*. élhlUot/-pót , Kút a d&tofnir Utf<x & HcJan tn <y keres- -y-J- i cur*oUe t<2 brigád: .^Wnáoa-....fczv/Lm... zttKMriá«- ^AAár«óy<f.ié<fci íXG&XTSi, irt/ Javallat a hiba negsaJntotéxirat VéhJvJ*. CL cl üJÓ­hLyruJl | 0- ICcu-wzJ-ZCl /ycUo-í-Z*. o. Kív-rW-SO- . t, a gÓtbyéumcj- /Ű‘CK°­HEH A HIBÁT 3IJHOT6 S7.KKSLY TUTI KI 1 Vigrahajtioial aagblsott személyi Hiba al.viritálának hatírideje: .. Hiba u*zas;intatfa£ra tott lati lkad 4c /aláírás, kaltaiéa/i A jav«»lat értAUalésai PontaaúMj . ..W.L. Illanőrista: A hiúit bajalantű dolgosó tuooa*aulv4talai • A hib.ijelzo lap első és második oldala. Kis hibát tett szóvá két dolgozó de hogy ezt is mennyire komolyan vették a vezetők, megítélhető a gyors intézkedésből. sabb szintű termelésével Képes a legtöbb hasznot hozni. A brigá­dokkal minden év elején szerző­dést kötünk. Miután megismerik a gyár évi feladatát, ennek alatt­ion összeállítják vállalásaikat és azt is leírják, milyen feltétetek .s/ükségesek ennek teljesítéséhez. Ezt követően kiszámítjuk, hogy egy-egy brigád vállalásával mennyi többlet-nyereséget, költ­ségmegtakarítást, stb. hoz a gyárnak. A vállalási lapra ezt 'odaírjuk, valamint azt is. ha tel­jesítik, milyen jutalmat, kapnak ' érte. A napi, a heti nyilv',r,tartási rendszerünk nyílt, és mining le­hetőséget ad így a dolgozóknak az információszerzéshez. A heti vezetői értekezletünk pedig min­dig így záródik: az elhangzotta­kat azonnal mondják el a mun­kásoknak. — A dolgozók magukénak érzik 'i nyarat. Ez kifejezésre jut egy másfél éve kezdődött hasznos mozgalomban. Kérem, hogy be­fejezésül szóljon erről is. — Minden dolgozónak jogá­ban áll. akár a saját, akár más munkaterületeken előforduló hi­bákat. a hatékonyabb termelést elősegítő javaslatokat írásban be­jelenteni. Ezért elismerésben ré­szesül. pénzjutalmat kap. A múlt év májusában kezdődött ez. a mozgalom, s akkor negyed év alatt Ilii javaslat érkezett, amelyből 93-at megvalósítottunk, amiért 4 ezer forint jutalmat fi­zettünk ki. Az. idén az. első fél­évijén íélszáz javaslatért 2 ezer forint jutalmat kaptak a dolgo­zók. Formanyomtatványt készí­tettünk. ezekhez bármikor hozzá­juthatnak a munkások, ugyanis az üzemcsarnokban helyeztük el. Miután a javaslataikat, észrevéte­leiket ráírják, még aznap a gyár három első vezetőjének egyiké­hez kerül, aki ráírja a vélemé­nyét, intézkedését. Ezután a hi­bajelző lapot megkapja az. a mű­vezető. aki közvetlenül felelős a feltüntetett munkaterületért. A művezető intézkedéseit szintén ráírja erre a lapra. Miután a hi­bajelző lap végigment, az illeté­kesek kezén, visszakerül a dol­gozóhoz. Imi így látja, mi lett ja­vaslata sorsa, milyen intézkedé­sek születtek, s mindezt aláírá­sával tudomásul veszi. Hetente bizottság értékeli az összegyűlt javaslatokat, pontozza, s eldön­ti, hogy milyen jutalomban ré­szesíti a dolgozót, és azt is meg­vizsgálja, megtelték-e a munka­helyek vezetői a szükséges intéz­kedéseket. Nagy hasznát érezzük enne« a rendszernek. Dolgozóink látják, hogy komolyan vesszük minden észrevételüket. Mindany. nyiunknak azonos az érdeke, a hatékonyabb, gazdaságosabb ter­melés, terveink megvalósítása, feladataink maradéktalan telje­sítése. Csabai István Nyári gyakorlaton - a pusztán!... Jönnek a látogatok a bugaci pusz­tába. lovat nézni. A ló gyönyörű állat, az embert állítólag nem bántja, de azért a mamák óva­tosságra intik gyerekeiket. Elő­ször csak tisztes távolból szemlé­lik a békésen táplálkozó csapatot, míg egy formás, kedves kis csikó oda nem törleszkedik hozzájuk. Az elragadtatás óriási, most mái a felnőttek is megnyugodva ve­szik észre, hogy a szilaj ménes helyett, családiasán meghitt lo- óvodal a botlottak. Reményteljes csikócsemelékl és büszke lóma­mák r -pogtatják á füvet, egy ne- vetősz.mű. barátságos legényke őrizetére bízva. A fiún látszik, hogy ínyére van a megbízatás. A tiszaalpári Szabii Fisla csikósnak tanul, a tatai ló- tenyé-ztési szakmunkásképző is­kolában. M ,:t ősszel megy a má­sodik oszlóbba, és ha a harmadik évet is sikeresen befejezi, szak­képzett csikósként tér vissza a pusztába. Most nyári gyakorlatát tölti, nagy kedvvel és sok ha­szonnal. Szereti a lovakat, ezért választotta ezt a mesterséget. — Nem uiKi'mas egész nap egyedül a pusztán, lovak között? Hevesen megrázza a fejét: — Itt sokkal jobb. mint az is­kolában — mondja me" becsüle­tesen az igaza*. —. de arra is szükség van. A tanuló t valahogy nem kedvelem, itt viszont olyan-‘síiktől lc-hetcm el a lo­va: tudományt, mint az Abonvi bácsi, meg a Toldi Miklós bácsi. Áhítattal ejti a nevüket. — Egyszer majd én is szeret­nék ötöst hajtani — közli eltö­kélten, mint a hegymászó, aki a fejébe veszi, hogy azért is feljut a Himalájára. — Még van időm rá. hogy megtanuljam. A babért. — gondolom —. itt se osztogatják könnyen. A cs'ikós- élel sem abbé] áll, hogy csak a lovasbemutatókon parádéznak, feltehetően ;! tanulók sem játék­kal töltik a nyári gyakorlatot? — A pucolás. meg az etetés is az én dolgom — húzza, ki magát büszkén —. a csikókat is rendsze­resen hőmérőzöm. nincs olyan munka, amit ne szeretnék. Itt kint pedig elnézem, ahogy legel­nek, figyelem a mozgásukat. a m­seiké de síiket. ez is tanulságos.' — Sose féltél a lovaktól? — Gyerekkorom óta vonzódom hozzájuk. Néni. a családban nincs se ló. se lovas ember. Van itt egy öreg csikós, vele sokai beszélge­tünk a lovak természetéről. Egy biztos, ha szeretik őket, megérzik és szót is fogadnak. Vagy, ha valóid kiszemel egy lovat, hosz- szabb ideig szépen bánik vele, azt az állat megbecsüli és min­dent megenged. Ezzel próbálko­zom m st. a Gittával. Pedig en­nek a természete is vad. meg úgy volt idomítva, hogy ha azt mond­ták: ..Gitta, háború!" — már rú­gott is. Gitta figyelmesen hegyezi a fü­lét. mintha csak tudná, hogy ró­la beszélünk. Pista felpattan rá, könnyű, ruganyos mozdulattal, mert ha eltörik a kápa. fizetni kell. Márpedig fejlődött a barát­ságuk. hogy engedelmesen hajlik az újdonsült kisgazda szavára és lefekszik a tűbe. Ami egy má­sodéves csikóstanulótő] igazan szép teljesítmény! Pisla ‘zerénykedik. de azért egy picit ilégedet! magával. Azt azonban nem állítja, hogy a lóra- termottség különleges adomány. — Mióta itt vagyok, huszon­négyszer estem le rí lóról. Az egyik tánulótársamra — hárman va­gyunk —. még rá is lépett. — Azt mondják, emberre nem lép ni a ló? — Csak véletlenül. Ha rosszul esik. Egyébként kikerüli. Minden ló egyforma? — Mindegyik más. Az egyik hí-* zelgő. a másik sunyi, van köztük kóválygós. rugós, szertelen és bá­rányszelíd természetű. Talán ab­ban egyformák, hogy a jó bánás­módért szeretettel és engedelmes- L séggel fizetnek. Népes család érkezik. Németek. Az apa három szem kockacukrot helyez a kopasz fejéré és Csöpi. a hízelgő csikókislány kecsesen leeszegeti. A feleség sikoltozik a gyönyörűségtől, a nagyfiú filmezi a jelenetet, a lányok úgy vihán- coinak. mint a csikók, Pista csak mosolyog a jelenéten, megszokta. Neki a ló nem idill — szakma, kenyérkereset, az eljövendő évek­ben saját képességének, .szorgal­mának a mércéje én bizonyítása. Erre készül most még diákként, mint a kiskunfélegyházi Egyesült T.enin Termelőszövetkezet ösztön­díjain —. havonta 81)0 forintot kap d gazdaságtól. >i Már alig várja, hogy leteljenek a tanulóévek. Legjobban a pusz­tán érzi magát, lóháton, vagy lo­vak mellett. Szerinte ez a nyári gyakorlat volt a legszebb ré­sze a vakációnak ... Vadas Zsuzsa (*.) Sajnos, az életben min­dennek ára van. Annak, hogy én itt lakjak, és a szexmadonna só­gornőm befogja a csacsogóját a jelenlétem miatt, igen, ennek az az ára. hogy a bátyám lehetőleg sehová nem hív magukkal engem. Bambulhatok a tévé előtt, tyúk­szem nőhet a fenekemen a mo­zikban, naponta járhatnék bulik­ra, odacsapódhatok akármelyik bandához, akik zenére akarják kiugrálni magukból az unalmat és az álomkórt. Mindent szabad nekem. A bátyámnak is mind­egy, a sógornőmnek is nyolc, hogy kivel és hogyan szórakezok, és hol csellengek, csak az a lényeg, hogy személyem minél keveseb­bet legyen jelen a társaságuk­ban. És hogy meg ne bukjak semmiből a suliban. De azt már meg is szokták, hogy engem nem húznak el semmiből. Megtehet­ném nekik a szívességet testvéri és rokoni alapon, hogy legalább egy tárgyból megbukjak, de eh­hez a bátorsághoz vérnyomás kel­lene. nekem viszont állandó jel­leggel alacsony a vérnyomásom. Annyira alacsony, hogy ha most el nem dőlök, akkor itt ülve szé­dülök bele a szenderbe. Isteni volna, ha szépet álmodnék, vagy­is Fábián Attiláról, de nekem már évszázadok óta nincs olyan jó) na­pom, hogy szépeket álmodjak. Pedig Attila itt Iákik valahol a közelben, ugyanezen a betontele­pen. Ha nagyobb lenne a csend, az éjszaka csodái — Weöres Sán­dor verse — keretében talán még a lélegzetét is hallhatnám. Atti­láét. A büfében ő fizette ki a Colá­mat. ATTILA Június 1. vasárnap Reggel fél hétkor apa be­jött a szobámba. Nem akart fölébreszteni, vigyázva, neszte­lenül nyitotta ki az ajtót. Ettől természetesen fölébredtem. — Aludj csak. Már itt se va­gyok. Civilben volt. Ritka vasárnap. Legtöbbször vasárnapra is vál­lal szolgálatot. Megkérdeztem, hová készül. — Valahová a zöldbe. Nálad van a napszemüvegem? Természetesen nálam volt. Kigurultam a pléd alól a padló­ra. — Veled mehetek? Nem szikrázott lelkesedés a szemében. Erre bennem is ki­aludt. Pedig ketten, kint vala­hol a természetben, ahol csönd van, szövegelhettünk volna arról is. amiről sohase beszélek vele. Nem érdekes. gondoltam, és visszakapcsoltam magam. Úgy­se mertem volna elkezdeni az anya témáját. Eddig se mertem. Egyszer se. — Igaz, hogy nem is mehetnék Itt a nyakamon az év vége. Fel­áldozom a közoktatásnak ezt a vasárnapot. Helyeselte. Ültem egy ideig a padlón, az­tán csináltam húsz fekvőtá- maszt, hogv valamennyire fej legyen a fejemből. Közben min­dig ásítanom kellett, és észre­vettem, hogy éhes vagyok és szomjas. Gondolatban haladékta­lanul megcéloztam a konyhát, a konyhában pedig a hűtőszek­rényt, de mindjárt le is állítot­tam magam. Kiszámítottam: ha nem s/állom meg a fürdőszo­bát mielőtt Éva fölébred, kilenc vagy fél tíz előtt nem kerülök zuhany alá. Ha viszont elkezdek zuhanyozni, a lalban búgni iog a vízvezelékcső, Éva íelébred, es nem fog látni a pipától, hogy vasárnap se aludnál addig, ameddig aludhatna, mert éppen a feje mellett búg a falban a víz. Ennyit megér, hogy csak később derítsem fel, mi van a hűtőben. Zuhanyozás közben a Water­lood fütyültem, hogy ha Éva nem ébredt volna lel a vízve­zeték búgásálól, legalább egy ilyen világszám ébressze öntu­datra. Sikerült. Kél ököllel dö­römbölt ram a falon át. Üvöllve érdeklődtem, hogy mit tehetek az érdekében. Nem hallottam, mit felelt, mert a fülem éppen tele lelt vízzel. Anya viszont beszólt, hogy adjam ki neki a fejfájás-csillapítóját. Kénytelen voltam elzárni a vizet és abba­hagyni a Wateríoo-t. Délig dicséretes önfegyelemről tettem tanúságot, vagyis kono­kul tanultam, annak ellenére, hogy lent a húz előtt a srácok önfeláldozóan rúgták a labdát a forró aszfalton és természetesen ordítottak is. Mások is ordítot­tak, több felnőtt az ablakból, hogy vasárnap pihenni szeretne az ember stb. Egyesek hosszú évek tapasztalatai ellenére se tanulják meg a szocialista együttélésnek azt a fontos pa­ragrafusát, hogy nem kell ordí­tani a srácokra, mert azoknak fiatalabb a tüdejük, és többen is vannak, mint ahánynak látsza­nak. Jókedvem van. Szórakoztat, ahogyan szalad a papíron a toliam. Tamara miatt van jó­kedvem. Érthető. De nem egé­szen. Anyával kettesben ebédeltem, mert Éva már tizenegykor elsö­pöri. (Előzőleg veszekedtek, anya meg Éva, nyilván azért, mert anya már reggel ivott egyet. Nem akartam hullani a szó­párbajt. Igaz, hogy nem is szó- párbaj voll. Csak Éva pattogott. Magamra csuktam az. ajtót, a nővérem meg a knnvhaajtóval hangszigetelte a témát. Elkese­rítő ez. Hiába próbálom követ­kezetesen leblokkolni magam, mindig újra eszembe jut.) Anya aranyos volt, palacsintát siitött. az. én kedvemre, mert ő nem eszi. A szeme nedves volt vagy fátyolos. Ebéd közben közömbös társalgási gyakorlat, hogy egesz. délelőtt sütött a nap, mr.st meg már borús az ég. és fülledi ■> levegő. Anya bevett még egy fejfájás-csillapítót. Néztem a szomorú szemét, a szorgalmas mosolykisérleteit, és már nem íz­lett a számban a palacsinta, és kevés volt a levegő, és inkább valahol máshol lettem volna már. Ebéd után anya még- ott ma­radt a konvhában. Észrevétle­nül osontam volna ki a lakás­ból, de meghallotta, hogy nyitom az előszobaajtót. — Vigyél magaddal kulcsot. Ha megjössz, ne csengess, lefek­szem ... Zsebre vágtam a kulcsot. A lépcsőház.ban megérdeklődtem magamtól, hogy hová is megyek. Nem kaptam választ. Egv biztos: ki a házból, az oxigén nyomá­ba. A parkolón is megpuhult az aszfalt a forróságtól. A rni öreg Volkswagenünk hiányzott a he­lyéről. A mészcsíkokkal kiada- golt parkolóhelyek mind üresek voltak, csak a fehér Volvo aludt a helyén, szokás szerint precí­zen leponyvázva. A tulaj a C. lépcsőházban él, ha él. Mert már jó ideje nem volt alkalmam megtekinteni. Amikor legutóbb láttam, stikában kénytelen vol­tam a memóriám által állo­mányba venni a lényét, amely kissé különbözik novmálistól. Ügy járkál a lábaival, mint egy automata, és mindenkinek a le­je fölé bámul. Nem komplett. Hazahozni külföldről egy ilyen menő járgányt, aztán csak aszal­ni itt a ház előtt, ez nekem irra­cionális. Akkor inkább barká­csoljon eg.v barokk vitrint a krapek, és tartsa abban a Volvo- ját. Éva egyszer vacsora köz.ben azt mondta, hogy az újságban írtak erről a szivarról is, er­ről a Volvo-tulajról. hogy ez egy külkereskedelmi üzletkötő, és sötét alak, mivel külföldön üzletkötés közben a kapitalisták lepénzelték. De Éva ezt még a télen mesélte, és a pasast, azóta is többször láttam, és a Volvo is itt van. vagyis nem vitás, hogy kimosakodolt. illetve ki­húzták a vízből... Hagyjuk, nem érdekes. Ez van. Tehát a jel­szó: fanyar humor és egészséges anyagcsere. ' (Folytatjuk) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents