Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-31 / 205. szám

1916. augusztus 31. • PETŐFI NÉPE • 5 tNEM KEVERÉK: VEGYÜLET” A keceli nevelési központ Irtunk már a keceli nevelési központról. Ismeretes, hogy a nagyközség vezetői egy televízió­beszélgetésből értesültek a közok­tatás és közművelődés céljait egy­aránt szolgáló épület (csoport) elő­nyeiről. Azonnal megvizsgálták, hogy az elhangzottakat miként hasznosíthatnák Kecel ilyen jel­legű gondjainak megszüntetésé­hez. A megyei tanács is pártfo­golta azt az elgondolást, hogy Kecelen létesítsenek először ne­velési központot. Körültekintően felmérték az Igényeket és a lehetőségeket, szá­moltak a várható fejlődéssel, a helyi sajátosságokkal. A vizsgálódás során sok, másutt Is érvényesíthető tapasztalatot szereztek. Következetesen alkal­mazták azt az elvet, hogy egysé­gesen, azonos célokért használják lel a meglevő, megszerezhető fo­rintokat. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy az óvodát, iskolákat, mű­velődési klubot, könyvtárat, sporthelyiségeket magában fogla­ló intézményt csak szakaszosan építtethetik fel, mivel kevés— a. pénz. A Magyar Építőművészet 1976 2-es számában hosszan, a kezdeményezés jelentőségéhez mérten foglalkoznak a nevelési központ terveivel. Jeney Lajos, Ferenczy Béla, Gáspár Éva épí­tészek és belső építészek arra tö­rekedtek, hogy a létesítményeket minél többféleképpen hasznosít­hassák. Az 5438 négyzetméteres beépített alapterületű intézmény nemcsak Kecel egyik büszkesége lesz, hanem fontos állomás a magyar művelődésügy történeté­ben. Erre következtethetünk a fo­lyóiratban olvasható hozzászólá­sokból. Vészt János, a Népművelési Intézet osztályvezetője, bátor és áldozatkész embereknek nevezi a keceli és a Bács-Kiskun megyei vezetőket. Helyesli, hogy az MSZMP KB oktatási és közmű­velődési határozatainak megfele­lően, komplex művelődési intéz­ménnyel kívánják megoldani a lakosság oktatási, közművelődési, sportolási igényeit. Ez minőségi­leg más. mint az eddigi próbálko­zások. „A kémiától kölcsönzött hasonlattal, nem keverék; vegyü- let. Nem iskola, nem könyvtár, nem művelődési otthon, nem sportkör, nem étterem stb. a ha­gyományos értelemben, hanem valami, ami mindezt, vagy közü­lük néhányat funkcionáló egy­ségben összegez.” F. Vankó Ildikó, az ÉLTE köz- művelődési tanszékének mun­katársa, „forradalmi megoldás­nak” nevezi a keceli kezdemé­nyezést. Művelődéspolitikai elve­ink szerint az aktív, önálló isme­retszerzés készségének maximá­lis megerősítésére kell törekedni. Ennek a célnak a megvalósítása azonban — írja —, a megfelelő nevelési terek, eszközök nélkül elképzelhetetlen. A külön-külön intézmények fenntartása szak­mailag — kevéssé .....kihasználható, s zéttöredezi a művelődési folya­matot, s növeli a fenntartási költségeket. Dr. Veress Judit kandidátus, az MTA pedagógiai kutatócsoport munkatársa, többek között, az­zal foglalkozik, hogy mennyire alkalmazkodik a terv — például — a merev tanrend várható ol­dódásához. Minden bizonnyal megváltozik a most még egysé­ges órarendritmus, ez pedig meg­követeli a többlépcsőházas, több- folyosós megoldásokat. Laták Ede tanácselnök a ne­velési központ építésének társa­dalmi indítékait fejtegeti a Ma­gyar Építőművészet most megje­lent számában. A tervet ismerte­tő Jeney Lajos a vállalkozás útkereső jelentőségét hangsú­lyozza. H. N. Kulturális fejlődés - munkásművelődés ..........világszerte azt figyelik k ulturális fejlődésünkben, hogy ki tudjuk-e alakítani — s hogyan — az emberi kulturális fejlődés szo­cialista alternatíváit. .. Nem utol­sósorban a közművelődésen, az emberek tevékeny művelődésén múlik, hogy a fejlettebb termelés, a magasabb életszínvonal egyúttal azt Is eredményezze, hogy mind szélesebb körben és mind gyor­sabban bontakozhat ki az értel­mes. szabad, harmonikus emberi élet és a közösségi életforma .. Aczél György A szocialista brigádmozgalom hazánkban felöleli a munkás- osztály 65 százalékát, kihat az értelmiségi és alkalmazotti ré­tegekre, tagjainak száma meg­közelítően 1 millió 300 ezer. Az MSZMP Központi Bizottsága, agitációs és propaganda bizott­sága megállapította, hogy a moz­galomban a művelődési tevé­kenység háttérbe szorul, nem ki­elégítő. Szükségessé vált tovább­fejlesztése, új rendszerének ki­dolgozása. Az egész országra kiterjedő, nagyszabású kísérleti munkát a Kulturális Minisztérium megbí­zásából a Népművelési Intézet a Szakszervezetek Országos Taná­csával közösen .elkezdte évekkel ezelőtt. A munkabizottság ve­zetésével a Népművelési Intézet kísérleti osztályán László Ben- csik Sándor SZOT-díjas írót bíz­ták meg.-- Mit tapasztaltak az országban — kérdezem — milyen lehet, miben kü­lönbözet a régitől a művelődést te­vékenység ú.1 rendszere a gyárakban? — Nemcsak egy-két témakör­ben kell újat korszerűbbet lét-1 rehozni, hanem az egészet érde­mes magasabb színvonalra emel­ni. Bármilyen egytrösztöt is hoz­nánk létre, ez a javaslat nem születhet íróasztal mellett. Csak tapasztalatokra épülhet, a való­ságra, Az új követelményrend­szer a lehetőségekből indul majd ki, abból az életmódból, életstí­lusból, amelyben élnek az em­berek. Ha a helyzet nagyon ke­vés lehetőséget kínál, akkor azt kell elfogadni. Például a bejáró többgyermekes munkásasszony­tól, aki rohanna haza főzni nem lehet elvárni, hogy részt vegyen munka utáni programokon, bár­milyen értékes előadásokon. Csak összeütközést jelentene neki a kényszerű ottmaradás. Meg kell találnunk az ő művelődési lehe­tőségeit is, abban a formában, amelyben él, abból' a szellemi közegből kiindulva. Ezért kel­lett megismernünk mindenütt az országban a gyárak sajátos éle­tét, hogy a brigádművelődés megszabadulhasson a formális módszerektől, a túlzásoktól. Va­lamiféle maximalista felfogás­ból azt követeltük a munkástól, hogy legyen jártas szinte vala­mennyi művészeti ágban, sokféle közművelődési programban le­gyen aktív résztvevő. A brigá­dok gyakran megveszik a je­gyeket, beragasztják a naplóba, de az előadásra nem mennek el. Az őszinte érdeklődésre számí­tunk elsősorban. — Milyen rendszerben, milyen mód­szerekkel végezték ezt a kívülről meg- foghatatlannak látszó kísérletező, fel­mérő munkát? — A kijelölt 22 gyárban (az Magyarul és magyarán ország legkülönbözőbb részén) először a munkát irányító helyi kis csoportokat hoztuk létre. Ki­választottuk a gyár egyik üzem­egységét, azt, amely leginkább jellemző az egész gyárra, s azok­nak a brigádoknak az életét fi­gyelte a helyi csoport. Interjú­kat készítettek az emberekkel, hogy a lehetőségek mellett azt is világosan láthassuk: ki mit szeretne, mire vállalkozhat. Meghatároztuk a brigád hely­zetét a termelési szerkezetben, megpróbáltuk megtudni; van-e közönyösség, érdektelenség egy­más iránt, s ha van mik ennek az okai; vannak-e személyi el­lentétek; kinek-kinelc miben és hogyan van befolyása társaira, mit szeretnek csinálni és mit tesznek érzelem nélkül, köte­lességből, netán kényszerből... — Később a patronáló háló­zatot is létrehoztuk mindenütt. Ehhez a munkához olyan embe­rekre van szükség, akiket nyílt­ságuk, elkötelezettségük, teljes személyiségük, a partner-viszony megteremtésére való képességük alkalmassá tesz, tehet erre a sokrétű munkára. — A munkájuk befejező szakaszá­hoz közeledik. Talán feleletet kaoha- tunk arra: milyen lehet az új műve­lődési rendszer, s hogyan jöhet létre? — Mikró-koncepciókból; egyé­ni vállalásokból, majd a közös­ség művelődési lehetőségeinek megkereséséből. Minden szocia­lista brigád egyéni, „testhezálló” vállalást állít össze, olyat, amely­ben jól érzi magát... A vég­eredménytől igen sok változat remélhető; nem egy kaptafa vá­lik szükségessé, hanem a válto­zatok sokasága. Véglegesen le­zárt tervről nem beszélhetünk még; ~ csak beszámolóról, de anv- nyit talán máris elmondhatunk, hogy nem kell más művelődési rendszert létrehozni mint ami eddig volt. A jelenlegi lehető­ségekből szervesen továbbnövőt ikell kibontakoztatni. Tulajdonképpen a gyakorlat­ban; már elemeiben megtalálha­tók a legszebb törekvések, csak a brigádmozgalom egészére kell azokat kiterjeszteni. Meg kell erősíteni a jó tendenciákat, s a formális eljárásokat megváltoz­tatni ! Szerencsére, már a jó pró­bálkozások tömkelegé zajlott le szerte az országban. Ezeket kel­lett összegyűjteni, s külön-külön személyekre, brigádokra szabni. Az elkészült javaslatot majd a szocialista brigádok országos konferenciáján megvitatják. Ha elfogadják, életbe lép. Ónody Éva Szókincsünket sok szempontból vizsgálhatjuk. A legtöbbször azt szokták benne észrevenni, hogy mi benne az új különösen ha az új elemeket hibásnak tartják. Szókincsünkben megmaradtak régi elemek is. A nyelv ugyanis nem vet ki magából minden ré­git az újnak a kedvéért, sőt sok­szor makacsul ragaszkodik hoz­zá. Az értelmező szótár némelyi­ket jelzéssel látja el (pl. válasz­tékos, régies, népi), de azért sok­szor használjuk őket. A régies­séget sokszor csak a nyelvész tudja megállapítani, az író és a beszélő nem is veszi észre a ré­giség szinte ódon zamatát. A mostani példák nem nyelvészeti könyvekből valók, hanem nyom­tatott szövegekből. Nyelvünk sok régiséget őriz. Pl. az idejét múlta kifejezést sűrűn használjuk, nem is vesz- szük észre, hogy a múlik igenem tárgyas ige,, és mégis tárgy van mellette. Ha valaki világgá megy, azt a -vá, -vé ragot használjuk, amely ma már nem szerepel helymeghatározókban. Sokszor hallható, sőt olvasható, az oly­bá veszem, mintha (úgy, olyan­nak veszem)... is. Ezek a régi nyelvhasználat maradványai. Vajon feltűnik-e a következő szavak régisége? A diplomácia megélénkülte, a nyár beköszönte, a hír olvastán, a szörnyű vesze­delem láttán, ott jártunkkor. Ma tehát a diplomácia megélénkültét említjük, nem pedig a megélén­külését. Az idézett szó régies alakja megélénkület, birtokos személyraggal megélénkülete vagy egy magánhangzót elhagy­va megélénkülte, Ugyanígy: a nyár beköszön(e)te, a hír ol- vas(a)ta, a veszedelem lát(a)tán, ott jár(a)ttunkkor. A régiességet a kötőhangzó elhagyása is mu­tatja. A régi nyelvben ez az -ni, -et főnévképző elevenebb volt, mint az -ás, -és. Ma éppen fordított a helyzet. Sokszor értelmi kü­lönbség van a két alak között, mert a két alaknak elkülönült jelentése lett. Pl. köszönet és köszönés, járat és járás, írás Épült a XII. században ~ • A csarodai temp­lomot a XII. szá­zadban építették. A középkori falu­si templomépíté­szet egyik legszebb emlékét nemrég helyreállították. A tatarozás során kö­zépkori freskókra bukkantak. ame­lyeket eddig elta­kart a szintén rendkívül értékes. u reformáció ide­jéből származó fal­festék (MTI foto: Balogh P. László felvétele — KS) (maga a cselekvés), irat (amit leírtak). Az olvasás szó mellett él a nyelvészetben az olvasat szó is, valamilyen pontatlanul leírt szövegnek valószínű olva­sása. Hasonló példák: napkelte, napnyugta, kelet, nyugat. Nyelvünk érdekes sajátsága a harmadik személyű birtokos sze­mélyrag gyakori használata. Ez nincs rendjén, rendjén való — szoktuk mondani (a személyrag nélküli alak így lenne: renSen van, nincs renden). Hirtelené- ben vagy hirtelenjében nem is tudom, mit feleljek (ez a hirte- lenje, illetve a régies hirtelene is személyragos szó). Nagyjából ismertetnek valamit (nagy, nagyja). Csínján bánunk vele (a régi ’mód’ jelentésű csín szót akkor használjuk, ha ügyesség kell valaminek a megtételéhez). A „magyarán szólva” is ide­tartozik. (A magyarán alapszava magyarja vagy régiesen magyara. Jelentése: világosan, nyíltan (az értelmező szótárt kiegészítve:) érthetően, a magyar nyelv szel­leme szerint.) Pl. Megmondtam magyarán, hogy mit kell tenni. A magyarán szólva jelentése: így kell a magyar nyelv szabályai szerint kifejezni gondolatainkat. Magyarul szólni mást jelent: magyarul beszélni. Olvasóink most már könnyű­szerrel felismerhetik a következő példákban is a szinte meglapuló birtokos személyragot, amelyet az iskolában a tanulók a szóele­mek elemzésekor legtöbbször nem szoktak észrevenni: nyárá­ra meglesz (nyárra, vagyis nyár­jára) menjünk sorjában (men­jünk sorban mást jelent), bizo­nyára te is tudod (mintha azt mondanánk: az ő bizonyságára), nem tudjuk, hányadán áll a to­ronyház sorsa (hányad, hánya­da), o2on melegében hozzálát­tunk az ügy elintézéséhez (ab­ban a melegben mást jelentene). íme, csak két toldalékot, egy képzőt és egy birtokos személy­ragot vettünk szemügyre, és lát­hatjuk, milyen sokat vallottak régi nyelvünkről. A régies ele­mek tárgyalását folytatjuk. Kiss István 22 (31.) Megnéztem magam a 'arisz- nyával együtt a tükörben. Tény- íeg szép. Én visaont nem vol­tam elbűvölő ott a tükörben. Karikás a szemem. Olyan va­gyok, mint a saját magami rossz másolata. Kopott indigóval gé­pelve. És már előre félek az éj­szakától, hogy milyen rémsége­ket kell mór megint álmodnom. Szaporítom a gyorsírásos fecse­gést ebben a naplóban; mintha osztályoznának érte. Hogy mi­nél később kelljen megint ma­gamra maradnom. Ilyenkor, ami­kor naplózok1, valahogyan kívül­ről nézem magamat és mindent, amit napközben csináltam. Atti­la iá így lehet a naplójával? Hogy egy kicsit kívülről nézi magát? Mert ha igen, akkor talán bánja már, hogy nem én- velem törődött, hanem a jellem­zéssel, amit adtak neki rólam. Miket írhat rólam a naplójába? Irt-e egyáltalán? És ha ma is írt naplót, beleírta-e, hogy meccs közben többször is odanézett, ahol én álltam? Megint hülyeség jutott eszem­be. Hogy behozhatnám magam­hoz a telefont, és felhívhatnám Attilát, hogy fáj-e a karja. De nem hozom be d telefont, ezt már tegnap tisztáztam magam­mal. Aa orrom pedig folyik. Nem a meccsen fáztam meg. Már dél­előtt is szipogtam. Most is fázom. Kint fúj a szél. De ha Attilával csavaroghatnék odakint, nem fáznék. Megcsókolna, és én egy­szerre elkezdenék izzadni, mint az a régi kályha a Szigony utcai lakásban. Hullámaana, remegne kettőnk körül a levegő. Bébé tegnap lefeküdt a Fara­góval. Bébének derengő sejtel­me sincs arról, a hőtani jelen­ségről, amit én éreztem Attila miatt. Most jut eszembe, Anikó fel­kért, hogy írjak nagyrabecsült rokonainknak. Udvariasan fel kell kérnem dr. Kisséket, hogy mondjanak le az idei nyaralta- tasomról. Mit csinálok magammal a nyáron? A bátyámék nem nyi­latkoznak, elvisznek-e magukkal nyaralni. Mégiscsak jelentkez­nem kellett volna táborba. De most már késő. Viszont, ha Ani­kó nem felejtette el és elintézi, hogy elmehessek egy kicsit dol­gozni hozzájuk az intézetbe, az is valami. És Attila mit csinál a nyáron ? Üres volt ez a nap is, mint a fizikában a vákuum. ATTILA Június 7, szombat Ma végelgyengülésben kiszen­vedett az 1974'75-ös tanév. (A tanerők egyébként már napok óta nem titkolták, hogy szenve­délyesen beleuntak a tárgyba, amit egész éven át oktattak. Mint a feszes fenekű volvós nő akku­mulátorából, tanárainkból is el­fogyott a feszültség. Őszig majd újra föltöltődnek.) Makrai — osztályfőnökünk gyanánt — azzal töltötte az órát, hogy végigzongorázta a névsort, ki mivel tölti a nyarat. Nem fi­gyeltem, hogy ki mit mondott. Reggel ugyanis megint láttam Tamarát. A folyosón. Olyan sző­ke a haja, mint a pácolt fenyő­deszka. Plusz olyan kék a sze­me, mint az ultramarin (mint ezt már korábban is jegyzőköny­veztem). Tamara nem vette ész­re, hogy én látom. Mit is kezdtem naplózni? Mak­rait, és hogy a létszám mit csinál a nyáron. Csak azt tu­dom, hogy Amadé Kati július­ban KISZ-vezetőképző táborba megy, július végén és augusztus elején három hétig kisegítő lesz a gyermekklinikán (ahol tavaly nyáron is dolgozott már), hatan vagy heten külföldre mennek, a létszám fele dolgozni is akar két-három hetet, Snuki június­ban velem együtt építőtáborba, utána a szüleivel a kormány egyik üdülőjében köteles csupa államilag fontos felnőtt között aszalódni (erről természetesen illedelmes fogalmazásban infor­málta Makrait), utána benzin­kútnál lesz kisegítő. (Hogy va­lami jó is legyen nekem ebben a nyárban” — közölte bele a fü­lembe, amikor leült). Én meg, ugyebár: af jövő héten indulok a nemzetközi vasútépítő táborba (Wét hét), utána hazajövök, ki­alszom magam, és ha Snuki el tudja intézni1, hogy engem is felvegyenek ahhoz a Shell-kút- hoz, vagy akár másik benzinkút­hoz, akkor jól elszórakozom az időt. Ha SnukSnák nem sikerül, hogy eladjon a Shellnek, ak­kor elmegyek Zakariás Berci bá­csi mellé az autójavítóba (meg­ígérte, hogy bevisz, de minimum kél héttel előre szóljak neki, mert azt akarja, hogy a keze alá kerüljek, nehogy amolyan Sza­ladj ide, szaladj oda legyen be­lőlem. De az a szimpla igazság, hogy engem ez a nyár valahogy állatian nem tölt el izgalommal. Vasárnap éjjel még azt gondol­tam, hogy ilyen nyaram még so­hase volt, mint amilyen klassz ez az idei lesz: rengeteget csel­lengem Tamarával, rengeteg mindent megbeszélni, például összevetni az ő véleményét (mint női véleményt) Snuki vélemé­nyével (mint férfivéleménnyel) a stikában elkövetett novelláimról, és megérdeklődni tőle közömbö­sen. hogy mi a benyomása, ilyen novellák szerzőjéből lesz-e író (mert természetesen nem tájé­koztattam volna előre, csak utó­lag, hogy én vagyok a novellák szerzője, és utólag is csak akkor tájékoztattam volna, ha elfogad­ható szövegeknek értékelte vol­na a novelláimat.) Ez is lett vol­na ezen a nyáron, de a hülye állatságom miatt nem lesz. Plusz: suli után megint lát­tam Tamarát, vagyis a véletlen rátett még egy lapát keserűsót a közérzetemre. Snukival együtt léptettem hazafelé fél kettőkor, és annyira belemerültünk a hall­gatásba, hogy Tamarát már csak akkor vettem észre, amikor csak­nem utolértük. Egyedül szállítot­ta magát a Tófenék utcai lakó­telep irányába, és messziről lát­szott róla, hogy fázik. Az volt az első és ösztönös inger bennem, hogy otthagyjam Snukit és utol­érjem Tamarát, odacsapódjak Tamara mellé, ő pedig észreve- gyen és egyszerre megörüljünk egymásnak ... Meg is álltam hir­telen, hogy elköszönjek Snuki- től, de amint Snuki rám nézett, hogy miért torpantam meg, el­kezdtem cigaretta után kotorász­ni a zsebeimben, és közben eszembe jutottak Tamara sza­vai, amikkel túladott rajtam. Annyira eszembe jutottak, hogy a fantáziámmal még a hangját is hallottam: „Az a szimpla igaz­ság, hogy te nem vagy klassz. Attila. De most már ez se fon­tos. Totál érdektelen. Mint az átlag ...” Abban a pillanatban Snuki is észlelte, hogy Tamara az a lány. aki ott előttünk lobog a szőke hajával a szélben. Amit Betű, hintett szét Tama­ráról és rólam, azt Snuki is hal­lotta, nem kétséges. De még egy­szer se kérdezett Tamaráról. Ma is tapintatos volt, mint egy szak­képzett elmegyógyász. Másról beszélt. — Allarti hideg van. Képzeld, színházban voltunk az öregem­mel, a sofőrt, meg hazaküldte, hogy színház után gyalog ballag­junk végig a Belvároson. Nem túlzók, alig volt ember az utcán. Mondom az öregemnek: van itt egyáltalán éjszakai élet? Erre ő: volt, de átköltözött augusztusba. Angol humor, mi a véleményed? Nincs kedvem tovább írni. Semmihez sincs kedvem. Me­gyek, beülök csailádom körébe a televízió elé (kábítószer). (23 óra 53.) Aztán mégse ül­tem be a családom körébe. Már éppen akartam, de odalent állati azirénázás jajgatott. Kinéztem az ablakon, mór láttam is, hogy frankón felénk tart a roham­mentő a kék villogásával. (Folytatjuk) • A nevelési központ két nézetbe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents