Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-28 / 203. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1976. augusztus 28.

A legifjabb főelőadó

• Megyénkben 139 ezer kisgazdaság 140 ezer hektárnyi földterületén 390 ezren dolgoznak, s mintegy 4,2 milliárd forint értékű terméket állítanak elő évente. A negyvenezer tanyán körülbelül százezer tehén számára van hely. Ez a szám akkor mond valamit, ha hozzátesszük: az állatállomány 43 százalékát tartják, nevelik a kisgazdaságokban. A KSH megyei igazgatóságának 1976. első félévéről kiadott jelentése szerint a termelők ugyan 6 százalékkal kevesebb vágóállatot értékesítettek, de a tejfelvásárlás három százalékkal meghaladta a tavalyi szintet.

Egyértelmű a cél: legyen több tehén legyen még több tej. Hogyan teljesíthető ez a kétségkívül nem könnyű feladat? A tárgyi feltételek megteremtésén, a tehéntartás megkönnyítésén túl például azzal is, hogy a tejátvétel végre arra a rangra emelkedik, ami meg is illeti.

A kisgazdaságokban dolgozók számára — ha másutt nem állnak munkaviszonyban — jóformán az egyetlen biztos havi jövedelemforrás a tejből szárma- tik. így aztán nem mindegy, hogy 3,5 vagy éppen 4,2 zsírszázalékos tejért kapják a pénzt — a két értéket százforintok választják el egymástól.

Sajnos, de igaz, hogy ma is vannak olyan szakszövetkezetek, ahol felelős vezető szájából hangzik el: „A tudomány mai állása szerint vizsgálatokkal nem lehet megállapítani, hogy van-e víz a tejben...” Ez a kijelentés legfeljebb azt mutatja, hogy az illetőnek a leghalványabb sejtelme sincs a tej alapvető vizsgálati formáiról. Érdemes elgondolkozni azon, vajon milyen hatással lehet az effajta vélemény a háztájiban dolgozók termelési kedvére, sőt, termelési büszkeségére is.

• Itt kell elmondani azt, hogy összehasonlíthatatlan különbségek vannak a háztáji, és a szakosított telepi férőhely létesítési költségei között, az előbbi javára. A háztájiban nem számít rekordnak az évi 5 ezer literes’ fedési átlag. Ez tény, és nyugodtan kijelenthető az is, hogy súlyos veszteség érné államunkat, érzékenyen érintene bennünket, fogyasztókat is, ha a háztáji, kisgazdaságok egyik napról a másikra megszűnnének. Milliárdok- ra, jelen pillanatban rendelkezésünkre nem álló milliárdokra lenne szükség az ebből származó kiesés pótlására.

Lengyelország valaha

Kétszázötven millió esztendővel ezelőtt Lengyelország éppen olyan sivatag volt, mint ma a Szahara — állítják a lengyel geológusok, az ország északi részén végzett kutatások tanulságaiként.

Talaj fúrásokat végeztek és így sikerült felderíteniük országuk történelem előtti képét, s ez igen siralmas!

Nagy sivatagi pusztaság, ahol csak helyenként élt meg a szeTermészetesen a legtöbb szövetkezetben jól viszonyulnak a háztájihoz, sok helyütt önálló üzemágként kezelik, népgazdasági jelentőségéhez mérten. Van, ahol a takarmányt adják kedvezményesen tagjaiknak, van, ahol bizonyos számú, háztájiban végzett munkaórát írnak a tag javára. Természetesen, írtuk, de sajnos az emberek nem a jót, hanem a rosszat terjesztik.

Mert még vannak olyan tejátvevők is, akik szakképzetlenek, az alapvető vizsgálatokat sem tudják rendesen elvégezni, így aztán nem ritkán elképesztő, a termelő érdekeivel, teljesítményével merőben ellentétes eredményeket produkálnak. A jogtalan haszonszerzés érdekközössége némelyeket arra ösztönöz, hogy pl. a 3,4 zsírszázalékos tejet 3,8-ra értékeljék, de ellenkezője is előfordul.

• Előfordul, hogy az átvétellel megbízott személy elvár és el is fogad „szívességeket”, hogy ne a valóságnak megfelelő adatokat továbbítsa a kifizetőhelyre. Természetesen, ha bizonyos litert felértékel, ugyanannyit le is kell értékelnie, hogy minden „rendben” legyen a végelszámolásnál, így aztán azok, akik nem akarnak a — nyugodtan mondhatjuk — becstelenség útjára lépni, s ők vannak többségben, inkább hízóra fogják a szarvasmarhát. Történetek keringenek arról a községről a tejtermelők körében, ahol az átvevő rokona a boltosnak, s amely boltos üzletében mindig kapható tejszín... Ugyanitt a tejtermelők méltánytalanságára, a valóságnak meg nem felelő kifizetésre panaszkodnak. Nem nehéz kideríteni az összefüggést, hogy miért.

Jónéhány községben a helyileg illetékes tejipari vállalat nem tartja be az elszállításra vonatkozó, általa is jóváhagyott szerződéseket. Túrajáratra az előírt 10 óra helyett 12—13 órakor érkezik csak meg. A tárolási idővel arányosan nő a tej savfoka, romlik minősége, a tejipar pedig nem az átadáskor, hanem az átvételkor mért minőség szerint számlázza a tej értékét. Mindez szintén visszahat a termelési kedvre.

• Összegezve tehát, szakképzett, az ügyet jól szolgáló tejátvevőkre is szükség van, akik együttműködnek a helyi szövetkezeti vezetéssel. Szükség van arra továbbá, hogy minden illetékes szívén viselje a tejtermelők mindennapi gondjait és segítse is őket társadalmilag hasznos munkájukban. Ballai József

sivatag volt

gényes vegetáció. A sivatagot időnként, esős időszakok után gyors folyású patakocskák szántották fel.

Lengyelország, ahol akkoriban száraz és meleg légkör uralkodott, annak a nagy sivatagnak a keleti határain feküdt, amely nyugaton Angliáig és Franciaország északi részéig terjedt. (KS)

Dr. Dorogi Judit 27 éve született Szombathelyen. Hét éves volt, amikor Kecskemétre költöztek, így élete nagyobbik hányada városunkhoz köti őt. Iskoláit már itt végezte, s tanulmányai koronájaként 1972-ben a budapesti ELTE-n szerzett állam- és jogtudományi doktori oklevelet. Elöljáróban még csak annyit, hogy életkorára egyáltalán nem kényes a fiatalasszony (ennyi idősen nem is lehet!), neve előtt a két betűt pedig nem szívesen használja. Nem rajong a címekért (ezért pedig megdolgozott...).

A Bács-Kiskun megyei Tanács VB személyzeti és oktatási osztályán három éve dolgozik. Gyakornokként kezdte s az idén nyerte el a főelőadói címet; Ilyen minőségben a legfiatalabb az osztály dolgozói közt.

Jóformán föl sem kell tennem az első újságírói kérdést, máris — szinte gondolatolvasóként — válaszol:

— Gyerekfővel (ne nevessen ki) színész szerettem volna lenni, de az évek során aztán reálisan változtak a szándékaim. A középiskolában a történelem és a nyelvek érdekeltek leginkább. Nem tartozik ide, de annak idején a „Ki miben tudós” vetélkedő megyei győztese voltam törA kiskőrösi Vegyes és Építőipari Szövetkezet ebben az esztendőben megváltoztatta termékeinek összetételét. Gondos felmérések után abbahagyták az olyan árucikkek gyártását, amely nem volt kifizetődő, illetve nem talált már megfelelő piacra. Így szüntették meg többek között a különböző csatomaféleségek, valamint a Körös I. szivattyú készítését. Kapacitás hiánya miatt a jövőben nem foglalkoznak már kuka-edények gyártásával sem és az asztalosok is abbahagyják az általuk készített, beépített bútorok helyszíni szerelését.

• Legjelentősebb új termékük a sertés-, illetve malacnevelő kutrica. Az egyszintes típus után most készül az emeletes első darabja, Suba István lakatos végzi a szerelését. A tervek szerint 20 millió forint értékű kutricával járulnak hozzá a sertésprogram segítéséhez.

ténelemből. Voltaképpen ezen a stúdiumon keresztül kedveltem meg a jogot is.

— S hogyan jutott a végzett jogász a tanács, azon belül pedig egy ilyen, úgynevezett funkcionális egység apparátusába?

— Az egyetemen egyik főtárgy volt az államigazgatási jog. Érdekeltek a tennivalók, s a jegyeim is jók voltak. Szubjektív tényező, de azért nyom a latban, hogy apám is, nagybátyám is régi tanácsi emberek. Szó ami szó, most itt vagyok és szívesen dolgozom itt.

— Mi a munkaköre az osztályon?

— A továbbképzési csoport keretében a tanácsi dolgozók iskolai, szakmai, politikai képzésének a szervezése ezenkívül ösztöndíj-ügyek, tanulmányi szerződés- kötések intézése. Az egyetemek nappali tagozatán tanulók közül minél többet igyekszünk a tanácsi munkának megnyerni, az apparátushoz kötni, hiszen óriási szükség van szakképzett káderekre. Az új tanácstörvény óta a tanácsok szerepe, funkciója alapjaiban megváltozott, s az állam- igazgatási tevékenységet, a hatósági ügyintézést ma már csak alaposan, jól képzett dolgozókkal lehet ellátni.

A létszámhiány ebben a szövetkezetben is akadályát jelenthetné a jobb eredmények elérésének, az idejében történt intézkedések, az új cikkek gyártásának megkezdése azonban nemhogy csökkenti, hanem várhatóan növeli az árbevételt. Nem utolsósorban fontos az is, hogy ebben az esztendőben növelni kívánják az export-tevékenységet. A tavalyi 21 millió forint értékű horganyzott áruból és bukósisakokból 30 millió forint értékű kerül az év végéig külföldre.

A szövetkezet 120 tagú építőipari részlege jelentős részt vál-.

• Ilyen zsúfoltan, mondhatni, hogy egymás hegyén-hátán dolgoznak jelenleg az autószerelők. Felvételünkön: Szőlősi György szerelő munka közben.

(Opauszky László felvételei)

— Melyek e munka nehézségei és szépségei?

Az emberekkel, a szűkebb és tágabb munkaközösséggel való foglalkozás nehéz, de egyben szép feladat. A megye egészére terjedően intézni a káderállomány ügyes-bajos dolgait: bizony nem kis tennivaló. A személyzeti munka gyakorlati jelentőségét egyébként kontinens-szerte mindinkább kezdik felismerni. Egészséges kapcsolattartás, emberismeret, derűs, a jó munkát segítő légkörre törekvés: ezek e szakma jellemzői.

Dr. Dorogi Judit munkája melett az ifjúsági mozgalomból is kiveszi a részét. Egyebek közt a megyei tanács KlSZ-bizottsá- gának „Fiatal szemmel” című házi lapját szerkeszti. Magánéletében pedig — mint mondja — egyik legfőbb hobbyja az olvasás a szépirodalomtól a színház- és filmtörténeti munkákig-.

— A legközelebbi célom: szakvizsgát tenni. Ez komoly felkészülést, még jó féléves munkát igényel. Az általános jogi diploma kevés a tanácsi jogásznak. Az egyetemen szerzett alapot szélesíteni kell, az egyes jogágakban a részletekbe menően elmélyülni.

— A tanácsok tekintélye egyre inkább nő. Biztos vagyok benne,

lal a város lakáshelyzetének javításában. Az idén 50 új lakást építenek. A három 16 lakásos társasház mellett még két családi házat is átadnak megrendelőiknek.

A szép sikerrel befejezett IV. ötéves terv után a mostani ötéves tervben további fejlődésre számít a szövetkezet. A központi telepen még ebben az évben megkezdik 2 millió forintos beruházással a korszerű öltöző-fürdő építését. A külső telepen 8 millió forintos költséggel nagyhogy tíz év sem kell hozzá, s elméletileg tökéletesen felkészült szakemberekkel dolgozhatunk majd. Ezeknek a képzésében veszek részt, s ezek során akarom gyarapítani magam is. Érdemes a fiataloknak a tanácsi munkát választani élethivatásként. Köztük a jogászoknak is, akiknek a politikai alapképzettsége itt igen jól hasznosítható. Várja hát az apparátus a fiatalokat. S én mondom nekik: megéri. Megéri... — mondja hangsúlyozottan, mintegy aláhúzva a kijelentést. S a mosoly, amely az arcán felfénylik a magára talált, a hivatását szerető emberé. J. T.

szabású bővítés kezdődik majd. A felújított üzemcsarnok és más létesítmények, valamint a beszerzésre kerülő új gépek segítségével remélhetően a közeli években növelni tudják export- termékeik gyártását.

Az 1972 óta működő autószerviz is szűknek bizonyul, A szerelők is mostoha körülmények között végzik munkájukat. A megyei tanács anyagi segítségével, 3 millió forintos bővítéssel az autójavító műhelyt is korszerűsítik. O. L.

Gazdaságosabb termelésre törekszik a kiskőrösi ipari szövetkezet

• Szabó Mihályné. Kurucz Jánosné és Kelemen Pálné, az Anna Frank szocialista brigád tagjai a bukósisakok készítésén dolgoznak. As idén összesen 25 ezret gyártanak s ebből 15 ezret az NSZK-ba, illetve Angliába szállítanak. .

SZILVAS1 LAJOS

(29.) Három-kettőre elvesztettük a meccset. Mózes nem üvöltött. O is belátja, hogy a ;,Radnóti” csapata összeszokottabb galeri. Nálunk a diri tavasszal eltiltotta a röplabdától Hasszánt, mert két tárgyból is bukásra állt. Hasszán pedig nemcsak a legcolosabb, de a legtechnikásabb is a ml keretünkben. (Más lapra tartozik, hogy

Hasszán az eltiltás ellenére is megbukik matekból.)

A radarom informált, hogy Tamara és Digó meccs után beül a „Póló”-ba. Zuhanyozás után azt se vártam meg, hogy Mózes leápolja a karomat. Magamra ci- báltam a cuccaimat, és kirohantam az utcára. A tér sarkán lassítottam, és úgy csámborogtam tovább, mintha véletlenül vetődtem volna a „Póló” vidékére. A radaromnak igaza volt: Tamara ott ült Digóval a „Póló” presszójában. Digó éppen felkelt az asztaltól, hogy pénzt dobjon a zenegépbe. Tamara utána fordult. Nem vette észre, hogy a presszó előtt surranok haza.

Otthon a ház előtt a parkolón a feszes fenekű barna nő, akit tegnapelőtt szúrtam ki, éppen azon kínlódott, hogy betároljon a Volvóval a két meszelt vonal közé. Nem tudom, hányadszor próbálkozott már, mert a portréjára volt festve, hogy dühös magára az ügyetlenségéért. Intettem neki, hogy nyugodjon le, aztán beálltam mögéje a két mészvonal közé, és addig mutogattam, hogyan manőverezzen, amíg be nem araszolt a Volvóval. (Közben kétszer is lefulladt a motor. Kezdő a csaj.)

— Köszönöm, nagyon kedves, hogy segített.

Morogtam valamit, és húztam volna tovább a csíkot haza, de utánam szólt.

— Maga is itt lakik?

Muszáj volt megállnom.

— Itt — mondtam. — Stabilan.

— Nem tud valakit, aki megnézné az akkumulátort? — kérdezte. Egész elviselhető a hangja. Csak mérsékelten affektál vele. — Reggel alig tudtam indítani.

Két másodpercig tanácskoztam magammal.

— Ha apa hazajön — mondtam —, szólhatok neki, hogy nézze meg a telepet. De nem tudom, mikor jön haza.

— Hát jöjjön át az édesapjával, amint hazaér — mondta a csaj, és közben félrehajtotta a fejét. — Megteszi? — Itt feljönnek — mutatta a C-lépcsőházat. — Második emelet három. Én itthon leszek.

Bólintottam, hogy rendben, és megint morogtam valamit (köszönésnek is értékelhette).

Mert egyszerre megdühödtem magamra. Mi a francnak kell nekem éppen egy olyan csajjal szemben udvariaskodnom, aki egy sötét alaknak a nője! Azé a pacáké, aki korrupció miatt volt benne az újságban, de a befolyásos haverjai kihúzták a léből. Nem vagyok én komplett. Mindig előbb jár a szám, és mindig előbb követek el valamit, és csak később kezdek el gondolkozni.

A nővérem hazaért, és rám nyitotta a fürdőszobaajtót, amikor én odabent a smirglizett karomat kezeltem. Éva nyivákolt egyet, aztán haladéktalanul hozzáfogott, hogy szakszerűen rendbe tegyen. Sziszegtem a jódtól, de a hintőpor már jó volt, hűsített, és amikor Éva végig betekerte gézzel a karomat, akkor már nem is éreztem semmit.

Apa még hatkor se volt itthon. Eszembe jutott a feszes fenekű csaj meg a Volvo. Előkerestem apa cuccai közül a voltmérőt, és átközlekedtem a C-lépcsőházba.

A második emelet háromban tényleg a nő nyitott ajtót. Tájékoztattam, hogy apa még nem ért haza, de majd én megmérem az akkujának a celláit.

Boldogan nevetett. (Átlagon felül érzéki a szája.)

— Maga egy angyal — közölte.

— Igen — mondtam akaratlanul és keresetlerT'egy szerűséggel.

Lementünk a kocsihoz. Mindegyik cellában volt elég sav, de áram az nem sok. Olyan sokáig nem használták a kocsit, hogy közben szép csöndesen kimerült a telep.

— Nem tudom, rá tetszik-e érni — mondtam a nőnek. — Mert az volna a legegyszerűbb: fölmenni a kocsival a Szabadság- hegyre, végig második sebességben, hadd töltsön a generátor. Mert csak föl kell tölteni az akkut, utána minden oké lesz.

A csaj megnézte a karóráját. Állati klassz vekkerje van, platina lehet, és ki van rakva brilli- ánsokkal. Tegnapelőtt láttam egy ilyen órát a Belvárosban (a kirakatban mindegyik cuccon rajta volt az ára, de a brilliáns platinaórára szégyellték kiírni a pénzt, olyan állati drága lehet).

— Fél nyolcig ráérek, járathatom a kocsit — mondta. — Ha ezt tanácsolja... — Hirtelen támadt egy ötlete is: — Eljönne velem?

Stikában megszemléltem. Tárgyilagosan értékelve is jó bőr. És eszembe jutott, hogy Tamara a

meccsre Digóval jött el. Mégse akartam menni.

— Az van, hogy nem mehetek — mondtam a nőnek.

— Igazán kár — mondta. — Igazán sajnálom. Mindenesetre nagyon köszönöm a segítségét. Mivel tartozom?

Morogtam valamit, aztán hónom alá csaptam a voltmérőt, és megcéloztam a mi lépcsőházunk kapuját. Nem is néztem hátra, úgy sprinteltem föl az emeletre. A franc egye meg, tizenhét éves az ember, de időn- kint rövidzárlat keletkezik bennem, és ilyenkor mindig állati zavarban vagyok.

Anya a konyhában meghallotta, hogy én jöttem. Kijött és megszemlélt:

— Jól vagy, Attila? Éva mondta, hogy a meccsen ...

— Kösz, jól — mondtam.

Csurgattam magamnak egy nagy pohár vizet, és beöntöttem a lyukon a torkomba.

Anya nézett a hátam mögül:

— Te, te... nagyfiam. — Éreztem a vállamon a kezét. — Még mindig nem akarsz beszélni velem? ... Pedig nem ártana, ha meghallgatnál egy-két dolgot. Éppen azért, mert már nem vagy gyerek.

— Tanulnom kell — mondtam.

Unom a hangulatomat. A karom is fáj, Tamara is gyötri az agyamat. Az anyám pedig meg akarja magyarázni — Mit? Meg miért? Hiába magyaráz anya

akármit, attól nem lesz karácsony ebben a családban.

TAMARA

Június fi., péntek

Hajnalban, vagyis már reggel, közvetlenül ébredés előtt irtó rossz álmom volt. Azt álmodtam, hogy halálosan kimerültén birkózom valakivel, de hiába minden, én vagyok a gyengébb. Már beletérdelt a hasamba, és a tenyerével rátenyerelt a számra, és a hasam már. borzasztóan fájt a térdétől, és annyira fuldokoltam, hogy már nyöszörögni sem tudtam. Az arcát nem láttam, sötét volt álmomban. Már elájultam a fuldoklástól. Ettől ébredtem fel.

Átizzadtam a pizsamámat, átizzadtam a kispárnámat a hülye álmomtól. Vagy talán nem is az álom volt az izzadság oka, hanem fordítva? Attól álmodtam szörnyet, hogy nagyon melegem volt. Mert az éjjel felébredtem a hidegtől, és becsuktam az ablakot, és nyakig betekertem magam a paplanba. Tavasz óta nyitott ablaknál alszom, elszoktam a paplantól, csak a vékony pléd volt rajtam minden éjjel, ha le nem rúgtam magamról. De ez az átok lehűlés, aminek nem akar vége lenni... A suliban is mindenki cidrizik;

Második szünetben láttam, hogy egy vagon lány egyszerre csődül be a lányvécébe. Legalább hatan voltak. Nekem is mennem kellett volna, de nem akartam bent a vécében sorba állni. (Folytatjuk.)