Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

Könyvek, vásárlók, eladók Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még rá — lassan egy esztendeje már ennek —, hogy csaknem egy* időben két új könyvesboltot is avattak Kecskeméten, Az egyik a Kodály Intézet vonzó környezetében készült el át­alakítással, a másikat tetemes költséggel felújították, meg­szépítették. A Katona József Könyvesbolt így a város köz­pontjának egyik sokat keresett, kedvelt helyévé lett. Láto­gatásaink során a boltokban figyelmet érdemlő dolgokkal találkoztunk; az örömre késztető eredmények elgondolkoztató gondokkal vannak együtt. Növekvő érdeklődés, akadozó ellátás A megyeszékhelyen élő könyvbarátok keserűségére hosz- szú-hosszú hónapokon át volt ki­függesztve az „Átalakítás miatt zárva” feliratú tábla a Szabad­ság téren. Ugyanakkor a nagy drámaírónk nevét viselő üzlet dolgozói is érthetően elkesered­tek: eldugták őket kényszerűség­ből egy düledező — azóta lebon­tott — öreg épületbe, ahol bi­zony sokszor hiába várták a szép kiadványok, s tartalmas művek barátait. A forgalom visszaesett, a vásárlók egy része hűtlen lett, a bolt fénye-színe megkopott. Azóta viszont megváltozott minden! Az esztétikus külső­belső környezet csalogatja a könyvszerető embereket; az el­adók kedvessége, törődése szin­tén; s jól beváltak a megduplá­zott és mozgatható polcsorok. A szakosított rendezéssel jobban kihasználhatják a rendelkezésre álló helyet, a raktározást meg­könnyítette az okosan tervezett átalakítás. Az egész éves forgal­muk minden előzetes jel szerint megközelíti — vagy el is éri — a nyolcmillió forintot. A forga­lomnak ez a növekedése egy év­tizeddel ezelőtt még elképzelhe­tetlen lett volna. Az, hogy a könyvek ára azóta szemmel lát­hatóan emelkedett, a dolog lé­nyegén nem sokat változtat. — Milyen művek iránt érdek­lődik a vásárlóközönség legin­kább? — kérdezem Nagy né Tóth Máriát, a megszépült bolt vezető­jét. — örvendetesen megnőtt az érdeklődés a komolyabb ismere­teket nyújtó, műveltséget elősegí­tő művek iránt. Sokan keresik a történelmi, filozófiai, pszichológi­ai könyveket. S az eddigieknél többen vásárolnak műszaki és természettudományos munkákat, valamint politikai és néprajzi műveket. Változatlanul nagy az érdeklődés a művészeti albumok és életrajzok iránt is. — Ez azt jelenti, hogy a szép- irodalom háttérbe szorult? — Részben igen. Azonban a kortárs magyar és külföldi iro­dalom legjava így is gazdára ta­lál. Az eddig kevésbé ismert ke­let-európai és latin-amerikai iro­dalom termékei iránt sokan ér­deklődnek. Szerencsére általában jónak mondható a választék. Ezt utánrendelésekkel is igyekszünk javítani. — A kiadók részéről kifogás­talan a könyvellátás? — Sajnos, ném egészen így van. Kevés az iskolai kötelező olvasmány. Petőfi, Arany, Ma­dách például egyáltalán nem kapható, pedig nemcsak a diá­kok érdeklődnek irántuk. Mielőtt elbúcsúzom, megtudom, hogy Nagyné Tóth Mária bolt­vezető éppen tíz év óta dolgo­zik a szakmában. Amikor gratu­lálok az eredményekhez, ezt mondja: — Ez a közös munkának kö­szönhető. Kilencen dolgozunk együtt, s csaknem kivétel nél­kül mindenki egészen fiatal. Ge­bei Ottóné és a többi munkatár­sam lelkesen dolgozik, s ez na­gyon jó érzés. Mi van a kirakat mögött? Mostanában kevés bolt meg­nyitását kísérte nagyobb érdek­lődés és vita, mint a megyeszék­hely zenemű- és antikvárüzleté­nek megszületését a Kéttemplom közben. Anélkül, hogy felelevení­tenénk a nézetek, felfogások összeütközését, csupán emlékez­tetőül írjuk le: győzött az ér­velés, hogy a Kodály Intézet­hez csatlakozzék a zeneműbolt. Egy esztendő elmúltával meg­néztük: miként váltak valóra az elképzelések. Bodoglári Lajosné- val beszélgetünk. Tizenöt éves szakmai gyakorlattal maga mö­gött, értően és érdemben szól­hat a minket érdeklő dolgokról. — Elégedett a közönség érdek­lődésével? — Az első időben nem várhat­tunk többet. Annak külön örü­lök, hogy az antikvárrészleget többen felkeresik, mint a hangle­mez-részlegünket. Régebben, míg a másik bolt árulta a régi könyveket, alig fogyott el belő­lük öt-hatezer forint értékű. Ma ennek az ötszöröse is elkel. — Hogyan történik a beszer­zés? — Elsősorban helyi vásárlással. A nyitvatartás minden órájában rendelkezésére állunk azoknak, akik el akarják adni könyveiket. — Ha az ember kicsit is körül­néz, hamar meglátja, hogy ke­vés az igazán régi — ötven, száz évvel ezelőtt kiadott — kötet. Sajnos, alig van olyan kiadvá­nyunk, mely a háború előtt je­lent meg. Ezeket ma már ke­vesen adják el. Néha sikerül egy-egy igazán értékes ritkasá­got beszerezni és továbbadni. Például Homyik János négykö­tetes művét Kecskemét történe­téről. Ilyenkor egy-két óra alatt új gazdára talál a kiad­vány. — Ez elsősorban zeneműbolt. Régi lemez és régi kotta is kap­ható? — Nem így van. Ilyeneket nem veszünk; nem vagyunk be­rendezkedve rá. Ez külön szak­értelmet és külön időráfordítást követelne. — S a hangelmezek közül mi iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés? — A beat- és a tánczene iránt. A *bolt forgalmának hetven­nyolcvan százalékát a hangleme­zek adják. S azon belül legin­kább a könnyűzenei művek. — Befelé jövet a kirakatban csupa Kodály- és Bartók-művet láttam. Ebből arra következte­tek, hogy elsősorban — a Ko­dály Intézet szomszédságában — a komolyzenei alkotásokat akar­ják népszerűsíteni. — Igen; ezt szerétnénk, de alig sikerül valamit elérni. Nézze meg a raktárunkat: százszámra ott láthatja a Bach-, Liszt-, Bartók-, Mozart-műveket, s a hozzájuk hasonlókat. Egy-egy felkapott beat-lemez viszont két-három- száz példányban is elfogy, míg • Nagrné Tóth Mária boltvezető tíz éve dolgozik a szakmában. • Beváltak a mozgatható polcsorok. • Szól a zene az antikvár könyvek között. (Szilágyi Miháy felvételei) mondjuk egy Beethoven hegedű- versenyből esetleg csak egy, ket­tő. A Bach-sorozat például a le­szállított harmincöt forintos áron sem kell jóformán senkinek. An­nál inkább Hofi, Korda vagy Máté Péter lemeze. — Mégsem vált valósággá az elgondolás, hogy a zenei neve­lést szolgáló könyvek, kották és lemezek lelőhelye legyen a bolt? — Nem az én feladatom ezt eldönteni. Más kérdés, hogy a magam részéről hogyan szeret­ném. Azt elárulja a kirakatunk; megmutatja, mi az, amit nép­szerűsíteni akarunk. Varga Mihály 1976. augusztus 26. • PETŐFI NÉPE • 0 i A KÖZMŰVELŐDÉS ŰJ FORMÁJA Szeptemberben Mindenki iskolája Magyarországon — a legutóbbi népszámlálás adatai szerint — egymillió 16 és 55 év közötti munkaviszonyban álló felnőtt r.em végezte el az általános is­kola nyolc osztályát. (Nem szá­mítva a közvetlen nyugdíj előtt állókat, a nyugdíj-korhatáron túl levőket, a betegeket, a képezhe- tetleneket.) S meglehetősen nagy az „utánpótlás” is. Száz nappali tagozatos tanuló közül tíz 16 éves koráig nem fejezi be az iskolát. Legtöbben az utolsó két osz­tályt, a hetediket és a nyolcadi­kat nem végezték el. Közműve­lődésünk fontos törekvése, hogy az általános iskolát mindenki be­fejezze. 1945 előtt hazánkban gyakorla­tilag nem volt iskolarendszerű felnőttoktatás. S bár a felszaba­dulás után mindjárt megszerve­ződtek a dolgozók általános is­kolái, 1948-ban jelent meg az a törvényerejű rendelet, amely megvetette az alapjait a dolgo­zók önálló iskoláinak. Sokféle kedvezmény, egyszerű­sítő törekvés valósult meg az utóbbi években a felnőttek ok­tatásában. Elég csak a leglénye­gesebbekre utalnunk: osztályozó vizsgát tehetnek egyéni felkészü­léssel, elvégezhetnek egyszerre két osztályt, tanulhatnak esti, vagy levelező tagozaton. A me­zőgazdaságban dolgozók részére külön öthónapos tanulmányi idő­vel működő iskolákat szerveztek. 1973 januárjától — az MSZMP KB határozata és a munkások továbbképzéséről szóló kormány- határozat szellemében — új for­mát, a szakmai képzést segítő és az általános iskolai végzettség megszerzését egyesítő tanfolya­mokat vezettek be. Nemcsak formájában, tartal­mában is korszerűsödött az utób­bi időben a felnőttoktatás. Csök­kentették a tananyagot és az óraszámot. (Bevezették az egy osztály 160 órában való oktatá­sát.) Egységes követelményeket határoztak meg. Egyre több azoknak az iskolán kívüli köz- művelődési fórumoknak a száma, hatásköre is, amelyek a felnőt­tek általános iskolai tanulmánya­it segítik. És most, ez év őszétől újabb nagy hatású segítség kí­nálkozik. Szeptember 15-től in­dítja meg ugyanis a Magyar Te­levízió és a Magyar Rádió közös vállalkozását —■ a Mindenki is­koláját. A hetedik és a nyolcadik osz­tály tananyagát dolgozzák fel a műsorokban — a 160 órás okta­tási formához kapcsolódva. De a műsorok nem iskolás-módszerű- ek, hanem egy-egy tantárgy legfontosabb részével foglalkoz­nak. A felnőttek gyakorlati is­mereteihez igazítva, s szórakoz­tató formában. Kikhez szól, kiknek készítették a Mindenki iskolája adásait? — Nos, nemcsak az általános isko­lát nem végzett felnőtteknek. Támpontot ad mindazoknak, akik alapismereteiket felfrissíteni, rendszerezni kívánják, azoknak, akik csak iskolás gyermeküknek akarnak segíteni, a gyermekgon­dozási szabadságon levő kisma­máknak, háziasszonyoknak, dol­gozóknak, de bizonyos adások még az egyetemet végzetteknek is adhatnak újat — egy-egy te­rületen. ' Bizonyára sokan lesznek, akik a műsorokat nézve, hallgatva kedvet kapnak a tanuláshoz, a vizsgázáshoz. A rádió hallgatása, a televízió nézése ehhez nem elég — önálló tanulásra is szük­ség van. Megjelenik szeptember­ben a Mindenki iskolája ol­vasókönyve is, amely tanulási tanácsokat, módszertani útmu­tatást is tartalmaz. A rádió Petőfi- és URH-adója sugározza majd az irodalmi és a történelmi műsorokat, csütör­tökön irodalmat, pénteken törté­nelmet a Petőfi rádióban, hétfőn az irodalom ismétlését, szerdán a történelem ismétlését hallhat­juk az URH-n. Szombat délelőt­tönként a Kossut h-adón maga- zin-szerűen konzultációt, tanulá­si tanácsokat sugároznak. A tele. vízióban minden adás háromszor kerül képernyőre. Szerdán 14.30- tól 15.35-ig először, vasárnap dél­előtt 9.30—10.35-ig tart az első ismétlés és a következő hét kedd­jén 18.10—19.15-ig a második is­métlésre kerül sor. A televízió­ban matematikával, fizikával, biológiával, földrajzzal foglalkoz­nak. S lesz 2 irodalmi és 2 tör­ténelmi műsor is. Ebben az év­ben sugározzák az általános is­kola VII. osztályának anyagát. S a januári ismétlés után kerül sor a VIII. osztály tananyagára. A tömegkommunikációs rend­szereket felhasználó új közműve, lődési forma igénybe veszi a technika megannyi előnyét, lehe­tővé teszi a legkiválóbb előadók bevonását, az audio-vizuális mód­szerek alkalmazását. De nem mondhat le a hagyományos for­mák — az iskola, a klubok, a könyvtárak stb. segítségéről sem. A Mindenki iskolája adásait 6 körzeti bemutatón és számos vi­tán beszélték meg szakszervezeti vezetőkkel, pedagógusokkal, nép­művelőkkel. És sikeréért sokat tesznek az állami és társadalmi szervek is. A SZOT például Budapesten 8, megyénket 6—6 munkásbázist hozott létre, ahol vizsgára is elő­készítik a Mindenki iskolájának hallgatóit. Az Országos Pedagó­giai Intézet a felnőttoktatásban részt vevő tanárokat készítette elő az adások felhasználására. Máris érkeztek jelzések, hogy az üzemek, munkahelyek, szocialista brigádok együtt kívánják hall­gatni az adásokat. Klubok, könyv­tárak, művelődési házak, isko­lák csatlakoznak a Mindenki is­kolájának szép kezdeményezésé­hez, ahhoz, hogy minél többen sajátítsák el az általános iskolai tananyag nyújtotta ismereteket, a műveltség alapjait. K. M. (27.) — Azt hiszem, értem. És a srác is akar gyereket? — Igen. Pár percig némán cigarettáz­tunk. Véletlenül leszívtam az egyik slukkot. Csaknem kiugrott a szemem, úgy megköhögtetett. — És miért nem vagy belees­ve? — kérdeztem, amikor már magamhoz tértem. — Valahogy mégiscsak jó nálad a srác, hiszen azt mondod, hogy hozzá akarsz menni. — Jó nálam?... Persze. Ked­ves, jószívű, szórakoztató, szereti a társaságot. Udvarias, tiszta, nyugodt. Csak a,zt nem tudom... Csend, hallgatás, cigarettafüst, öt perc múlva én: — Mit nem tudsz? Tanácstalan mimika. Mérlegel­te, őszinte legyen-e. — Nem tudom, megbízhatok-e benne. Most rendes. Most min­dent elkövet, hogy jó legyen ná­lam. De később? Amikor már nem leszek olyan érdekes, mint most, hogy még új vagyok?- — Hány éves? — Harminckettő. És elég csinos ahhoz, hogy más nők is odafi­gyeljenek rá. Ki lát a iövőbe? Hát ezért nem volt ma kedély­bajnok. Tölteni akart még egy cherryt. Mondtam, hogy nem kérek. Az elsőt is a fejemben éreztem már. Ügy látszik, nemcsak az erőset nem szeretem, de még a cherryt sem. Ő ivott és megint a távolba, a jövőbe nézett, de az messzi volt és ködös. — Hát akkor még nem is tu­dod, hogy férjhez mész-e hozzá — mondtam. — Hozzámegyek. — Örömmá­mor nélkül fejezte ki magát. Lesz tőle egy gyerekem. Szép gyerek lesz. Egyikünk se csúnya. És ha kiderül, hogy nem megbíz­ható ... Akkor elválunk. Hiába kutattam a készletem­ben, nem fogalmazódott meg a fejemben semmi bölcsesség. Ideadta a vállkendőmet. Meg­néztem a fényképet a fiújáról. Sötétbarna! vagy fekete, jóked­vű, villogó szemű, férfias kra- pek. Biztosan szép gyerekük lesz. Hazafelé már nem áztam. Csak a szél fújt. Rázta a fákról a vi­zet az ember nyalkába. Kikerül­tem a fákat. Mari nem tudja, megbízhat-e hosszú távon a fiú­jában, mégis hozzámegy. Én tu­dom, hogy Attilában nem bíz­hatok, mégia szeretem. Tömé­nyen logikátlan, mégis ez az ábra. t Olt álltaim a szökőkútnál, a kőszobornál, amiről vasárnap le­vettem Attila dzsekijét és a tri­kóját, hogy odaadjam neki. Bá- vatag tekintetem a szürke be­tonháztömböt simogatta. Mert. Attila ott lakik. És a torkom­ban almacsutka volt, vagy kifli- vég. Eldugaszolta és piszkálta. Köhögtetett. Köhögtem, de az al­macsutka maradt. Vagy a kifli­vég. Konokul elakadt a torkom­ban, mint tegnap a sírás a nye­lőcsőm közepe táján. Akkor elválunk — mondta Mari. Ilyen egyszerű? Mari már felnőtt. Huszonkilenc. Ha valaki felnőtt, akkor már ilyen egy­szerű neki? A bátyám már itthon volt, mi­re hazaértem. Ült a konyhában, az asztalon szanaszét a sport- pisztolyának az alkatrészei. Ola- jozgatta a bigyókat. — Hogy vagy? — kérdezte. — Félig — mondtam. Leültem az asztal másik olda­lára és figyeltem, hogyan rak. ja ösisze .az alkatrészeket, öt perc múlva az alkatrészekből pisztoly, lett. Tiszta, fényes sport­pisztoly. Pedig már régóta nem versenyez. — Edzésre mész? — kérdez­tem. — Aha — mondta. — Meg­hívtak a háziversenyre. Csak gyáron belüli srácok vesznek részt. Itthon vagy ma este? — Itthon — mondtam. — Miért? — Éjszakára be kell mennem a gyárba.. Van egy sürgős szál­lítmányunk, nincs mese, éjjel is hajtani kell. — Hát csak hajts — mondtam. — Én majd vigyázok a nejedre. Odament a vízcsaphoz, moso­gatóport szórt a tenyerébe, >éa elkezdte dörzsölni, hogy leszed­je a bőréről az olajat. Kezembe vettem a pisztolyát. Rám mordult: — Tedd le! — Nincs is benne töltény — mondtam. — Akkor is tedd le. Nem gye­rek kezébe való. — De nagyra vaígy ezzel az ócska stukkerrel — mondtam. Vállat vontam, és magányra ítél­tem. Nekiültem naplót írni, mert Anikó műsorzárásig bőgetni fog­ja a tévét, nekem pedig nyitva kell hagynom az ajtómat, mert ha Imre éjjel nincs itthon, akkor a Szexmadonna úgy fél, mint egy kisgyerek, a sötét szobában. Ha Imre éjjel bent hajt a gyár­ban, ilyen éjszakákon én jelen­tem neki a biztonságot. Ragyogó szereposztás. Cseng a telefon. Zsuzsó volt. Szombaton estélyt ad. Házibuli formájában. Aka­rok-e. Mondtam neki, hogy majd meglátom. Ha nem leszek álmos. Mindig álmos vagyok. Most is. Pedig még nincs is este. Az idő­járás miatt. Attila miatt. Ügy el vagyok plattyanva, mint egy üres gumicsónak. Amiből kieresztet­ték a levegőt. Nekem a lelkem üres. Mert Attila felsebezte. El­tűnt belőlem az egyéniségem. ír­ni sincs kedvem. •Kérek Anikótól egy cigit, be- kuporodok a nagyfotelba, és fú­jom magam elé ai füstöt. És el­alszom ülve. ATTILA Június 6., n péntek Ma délelőtt tizenegykor Gló­busz (mint a suli vezérigazgató­ja) és a KISZ-vezetőség össze­hívta a pinceklubba azokát a tagokat, akik a nyári építőtábor­ba első csoport gyanánt mennek a sulinkból. Tehát engem is ösz- szehívtak. Meg lett magyarázva a miheztartás (a diri részéről). A KISZ-vezetőséIg kedvetlenül asszisztált Glóbusa szózatához (mindjárt rátérek, miért nem ér­zett elviselhetetlen örömet a ve­zetőség). A gyűlés a pinceklubban! me­gint iskolapéldája volt annak, hogyan lehet a körítéssel el­szúrni valamit, ami körítés nél­kül önmagában klassz lehetett volna. Először is a pince végében csi­náltak egy hosszú asztalt,- és le­takarták kifakult piros térítők­kel. Ennél az asztalnál ült az ELNÖKSÉG. Mert ELNÖKSÉG nélkül elképzelhetetlen. Amadé Kati (szegény) hivatalosan meg­nyitotta a gyűlést, és felkérte Glóbuszt, hogy tartsa meg be­szédét. A diri engedett a felkérésnek. Tornyosulni kezdett az ELNÖK­SÉG fölött, és minél többet szö­vegelt, annál nagyobb lett. Elő­ször is informált bennünket, hogy kitüntetve kell éreznünk magunkat. Vasútépítő táborba menni és ott dolgozni: férfias megtiszteltetés. (Úgy látszik; van nőies megtiszteltetés is. Az én megjegyzésem.) Az iskolánk fel­nőtt dolgozóinak pártszervezete, továbbá iskolánk KlSZ-szerve- zete, valamint az egész tanári kar és végül a suli egész köz­véleménye nagy várakozással te­kint ránk. (Hátul taps, balhéból.) Elvárják tőlünk (tudniillik a fel­soroltak), hogy becsülettel meg­felelünk az irántunk tanúsított bizalomnak, tehát komolyan, szorgalmasan és férfiasán dol­gozunk, hogy magatartásunkkal is öregbítsük gimnáziumunk hír­nevét. A pinceklub levegőcserélő ventillátora rossz, Horváth Bul­csú hiába kapcsolta be, a motor meg se nyikklant. Ebből a hiá­nyosságból következett, hogy a klubban pillanatok alatt szaha- rai hőség kezdett terjengeni, mely Glóbusszal se tett kivételt. Szűk inggallér, nyakkendő, sö­tét öltöny: minden adva volt, hogy a diriből szónoklat közben dunsztos kompót alakuljon ki. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents