Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-24 / 199. szám
t 1916. augusztus 24. • PETŐFI NEPE • 6 KÉSZÜLŐDNEK A GYEREKEK, Szeptember elején két új hétközi általános iskolai kollégiumot adnak át Bács-Kiskun megyében fiatal tulajdonosaiknak. Az intézményekbe több mint négy- százötven olyan kisdiák költözik, akik eddig tanyai iskolák összevont osztályaiban tanultak. Az esemény döntő szerepet játszik az életükben: a nagy világgal való ismerkedés első lépéseit teszik meg a gyerekek, A kollégiumok benépesülésével egyidőben több tanyai kisiskola bezárja kapuit. Az évtizedek óta itt lakó és tanító pedagógusok is költöznek, s magukra maradnak az üres épületek. Átadásra vár a lajosmizsei diákotthon A Lajosmizse központjában elkészült új, háromszintes kollégium kétszázhetven általános isko- kolás számára nyújt otthont a tanév hónapjaiban. A megyei kollégiumi alap számláján társadalmi erőből összegyűjtött javakat központi erőforrásokból is kiegészítették a létesítmény költségeinek fedezésére. Az épület elkészítésére több mint huszonöt-; berendezésére két és fél millió forintot fordítottak. Húsz hálószoba, nyolc tanuló-; könyvtár, klub és játékterem, barkácsműhely, betegszobák és önkiszolgáló étterem szolgál a fiatalok otthonául. Tizenhat pedagógus és huszonöt technikai alkalmazott dolgozik majd az intézményben, amelynek működtetése évente több mint hatmillió forintba kerül. Korsós István művelődési felügyelő bízik abban, hogy szeptember 6-án, hétfőn reggel zökkenőmentesen indulhat az élet a falak között. — Nagyon izgulunk, hogy az építők „véghajrája” sikerüljön, és ne legyen fennakadás a tanév kezdetekor — mondja. — Már postáztuk az értesítéseket a szülőknek; megírtuk: mit vásároljanak és csomagoljanak gyermekeiknek. A diákotthon vonzáskörzete 10—15 kilométer. Négy külterületi iskola teljesen megszűnik; további hétben pedig csak alsótagozatos tanulók maradnak. □ □ □ Gyümölcsfák között kanyargó földúton halad a kocsi, célunk a tajosmizsétől tízegynéhány kilométerre eső Pető dűlői iskola. Utitársam, Kari Istvánná, a kollégium igazgatónője, maga is hosszú éveken át tanított tanyán. — Tizenegy tanító és tanár dolgozott az „elnéptelenedett” kisiskolákban, nekik ugyancsak költözniük kell — magyarázza. — A fél életüket itt töltötték a külterületen, a legkevesebb tanyai szolgálati évet számláló kollégának is 18 esztendeje van. Többségük együtt jön a gyerekekkel Lajosmizsére. A tanítók a kollégiumban, a szaktanárok az iskolában helyezkednek el. A szülőkkel való előzetes beszélgetések alkalmával hatásos érvünk volt az, hogy „jön a tanító bácsi is”, a gyerekek segítségükkel köny- nyebben megszokják majd az új környezetet. Egyébként a szülők sehol nem ellenezték a körzetesítést. □ □ □ özvegy Kis juhász Sámdorné, a Pető dűlői iskolával szomszédos tanyában lakik. Unokája, a harmadikos Jóska, abba a hatvanas létszámú alsótagozatos csoportba tartozik, akik — legkisebbek lévén — a legnagyobb gondoskodást igénylik majd. — Jó tanító bácsi volt az itteni, mindenki szerette a környéken — mondja. — Az én gyerekeim is ebben az iskolában tanultak, de az utóbbi időben már csak kevesen jártak ide. Gondolom, ezért is kellett bezárni. A Jóskát majd az apja viszi be kocsin a faluba, a kollégiumban biztosan nem lesz rossz dolga. Hallottuk, hogy a mi Vavra tanító bácsink is ott dolgozik majd, így legalább lesz ismerőse. Jó fél kilométerrel távolabb laknak Kalocsáék. A tanyaudvaron Vakolatlan új ház, jószágok; nagy kutyák. Jancsijuk ötödikes tanuló. — Belátjuk, hogy jó sora lesz, ha odabenn tanul, mert hát többet lát, meg hall, mint idehaza, de azért csak hiányozni fog — kezdi Kalocsa Jánosné, az édesanyja. — Itthon nem pásztornak kell a gyerek, mi már nem úgy legeltetünk, mint a régiek. A ház körüli dologban sincs szükségünk rá, csak hát mégis jó lenne, ha többet járhatna haza... Jancsi, akiről szó van, nagyne- hezen elárulja: egyedül mindeddig nemigen jutott el messzebbre a tanyától. A kollégiumban viszont ott lesznek a környékbeli fiúk mind, van televízió is — ez sincs idehaza — és így majd csak megbarátkozik a diákotthoni élettel. □ □ □ A mizsei iskola külső képe más, mint azóké, amelyekben végleg megszűnik az oktatás. Gondozott udvar, fémjátékok, virágágyások élénkítik a környezetet. A két osztályteremből egyelőre csak a felsőtagozatosok „költöznek be” a községbe, tízegynéhány alsós, legalábbis a következő tanévre, itt marad. Az arrafelé kerékpározó hetedikes Juhász Évi szívesen vála• 210 diák számára nyújt otthont a hétközi diákotthon. • A Pető dűlői iskola, • „A kollégiumban biztosan nem lesz rossz dolga.. szol kérdéseinkre. Elmondja: ő már két éve jár be Lajosmizsére. Teheti; mert a Csongrádi út mellett; az autóbuszmegállóhoz egészen közel laknak. Gyalogolnia nem sokqt kell és jó a közlekedés is. Fél nyolckor indul, és két óra körül haza is ér. Szülei ezért döntötték úgy, hogy továbbra is bejáró marad. Már épül a házuk Lajosmizsén, jövőre valószínűleg ők is beköltöznek a községbe. A lajosmizsei társadalmi munkások — a dobozüzem, a háziipari szövetkezet szocialista brigádjai, a községi KISZ-szervezet fiataljai és mások — már takarítják az épület átadott helyiségeit, rendezgetik a bútorokat, csinosítják a szobákat. Az új hétközi diákotthont benépesítő gyerekhad sok, eddig szokatlan újdonságot tapasztal majd. A külterületen élő, hátrányos helyzetű fiatalok kulturált körülmények közé kerülnek, az iskolában pedig szakrendszerű oktatásban részesülnek. Ez az alapfeltétele annak, hogy behozhassák kényszerű lemaradásukat, és társaikkal egyenlő eséllyel vehessék majd a továbbtanulás akadályait. Pavlovits Miklós t „Ott lesznek fiúk is..." a • Juhász Ev{ bejáró marad. A szóhangulat javulása A múlt alkalommal azokról a szavakról beszéltünk, amelyeknek kellemetlen; rosszalló, lebecsülő jelentésük alakult ki. Mai példáinkon az ellenkező változást, a szóhangulat javulását, a kellemes, kedveskedő, értékelő árnyalat kifejlődését mutatjuk be. A szóhangulat javulására sokkal kevesebb példánk van, de azért néhány szó tárgyalásával megérthető ez a ritkább nyelvi jelenség is. Az alkot ige eredetileg közömbös hangulatú volt. Azért olvashatjuk a régi bibliafordításban: „Alkossunk itt három hajlakot.” Az uigor eredetű alapszó jelentése valamihez illesztés volt. A jelentésfejlődés útja ez lehetett: Összeilleszt — szerkeszt — létrehoz. Mai jelentése: munkával, tevékenységgel létrehoz valami értékeset, főképpen művészi értekeket. Ezért beszélünk alkotókról, művészi alkotásokról. Már a múlt században megvolt ez a nagyszerűt alkotás jelentése, azért írhatta Kölcsey: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!” A kastély korábban vár, erőd, erőddé alakított főúri lak volt. Ma díszes, pompás épület a jelentése. A játszi eredetileg az (udvari) bolondok lebecsülő jelzője volt. Ilyen kapcsolatokban fordul elő: haszontalan vagy játszi. Ma kedveskedő jelentésű: játszadozni szerető, játékos 'kedvű, játékos kedvből fakadó, kedvesen derűs, elmés. A kacér középkori görög eredetű, a latin által elterjesztett vándorszó eretnek, elvetemült ember jelentéssel. Nálunk is ilyen jelentése volt, azért olvashatunk „kacér vén latorról”. A szó végső forpása a görög katharósz szó (jelentései. jó), amely rosszalló jelentését a magukat tisztáknak nevező eretnek szektáktól kapta. Mai jelentését (kacér, tetszeni vágyó) a nyelvújítóknak köszönhetjük. Az előző cikkben a szag rosz- szalló jelentésének kialakulását a mondatkömyezet alakító hatásával magyaráztuk. De a mondatkörnyezet a szóhangulat javulását is elősegítheti. Erre példa a szerencse, amely ma kedvező sorsfordulaitot jelent. A régi szövegekben az elébe tett jó, gonosz; rossz vagy bal • jelzők alapján jelentett jó szerencsét vagy bal- szerencsét. Ezért lehetett Zrínyi jelmondata: „Sors bona, nihil aliud” (jó szerencse, semmi más). A szót legtöbbször a jó melléknévvel használták, ezért később a szó tapadással felvette a „jó” jelentéstartalmát. Ma már a gonosz vagy balszerencsében ellentmondást érzünk, a jó szerencse kapcsolatban pedig a jelzőt feleslegesnek tartjuk. Amint láttuk, az állatnevek emberre alkalmazva (disznó, barom) rosszalló jelentésűek. Néha (galambom, bogaram) és kicsinyítve (cicuska, kutyuska, bocika) kedvestoedőknek érezzük. A csoportnyelvekből átvett szavak nemcsak rosszalló jelentésűek lehetnek (pl. összeszűri a levet); hanem értékelő hangulatuk is lehet. Kazinczy még nagyon elítélte a babér szó irodalmi használatát (a latin laurus magyar megfelelője). ;,A borostyán nevezet örökre a laurusé. A babér iszonyú nevével csak az fog élni, aki tompa érzem, hogy patikai és konyhai szókkal szép munkákban élni nem szabad.” Nem volt igaza: a babér szónak már nincs meg a Kazinczy érezte kellemetlen csoportnyelvi hangulata. Gyakori jelenség, hogy egy szó a köznyelvből kiavul. az irodalmi nyelv azonban megőrzi, sokszor választékos színezettel. A mi számunkra a szökell és az ajak mór értékelő színezetű. A régi nyelvben még mindkét szó közömbös hangulatú volt. Ezt bizonyítják ezek a régi köznyelvi példák: ;,A pórok beszökellvén a vízbe, verni kezdik a farkast.” „Mészáros ebek, kiknek vörös az ajakuk." Kiss István Űj tanterv és rendtartás a dolgozók általános iskoláiban Szeptembertől új tanterv lép életbe a dolgozók általános iskoláiban, s azt fokozatosan, legkésőbb három éven belül minden osztályban és oktatási' formában bevezetik. Elsőként a munkástovábbképzést segítő tanfolyamokon, amelyekhez a „mindenki iskolája” rádió- és tv-adás is kapcsolódik. Az új alapdokumentum az 1966-ban kiadott tantervet váltja' fel és a tanított tantárgyakban egyenértékű a nappali tagozatok megtelelő tanterveivel. Tartalmában igazodik a felnőttek igényeihez, illetve azokhoz az igényekhez, amelyeket velük szemben a munkahely, a társadalom támaszt. Ennek megfelelően a tanterv egyik fő és új célja, hogy az általános iskolai felnőttoktatás a;z eddiginél szélesebb alapokat adjon a szakmai ismeretek elsajátításához. Az utóbbi 10 év változásának, fejlődésének megfelelően alakul a fakultatív tantárgyak tartalma is. Az általános iskolai felnőttoktatással szemben megnövekedett igényekhez igazodik az az intézkedés, amely szerint a jövőben a fakultatív tantárgyak — a családi életre nevelés, a jogi ismeretek, az egészségvédelmi ismeretek, valamint a rajz és rajzolvasás — közül egyet a hetedikeseknek és a nyolcadikosoknak kötelezően választaniuk kell. Tartalmában gazdagodik az esti tagozatokon már korábban bevezetett úgynevezett közművelődési program is: szeptembertől lehetővé válik, hogy ezekkel a 48 órás fakultatív művelődési alkalmakkal a más oktatási formákban tanulók is éljenek. A dolgozók általános iskolájának új rendtartása is 1976. szeptember 1-től lép hatályba. (MTI) (25.) Azért nem, mert nem vitás, hogy Ozoray van olyan okos, hogy tévedhetetlenül kiszúrta a leheletfinom szövegből is, mire számít tőle a Szexmadonna: protekcióra. Én pedig nem tudnám elviselni, hogy akárki a legvélet- lenebbül is feltételezze rólam, hogy igényt tartok a protekciójára. Nekem semmiféle protekció nem kell. Attilának is azért nem mondtam meg, hogy naplót írok, nehogy protekcióm legyen nála. Mindig az a vége, hogy Attilához repülök vissza, mint égy bumeráng. Gondolatban is. t írásban is. Behozhatnám a * *illból a telefont és felhívhatna..,. Csak azért nem teszem, mert úgysem lenne erőm, hogy mondjak is valamit a telefonba. Csak ülök, ülök itt az asztalomnál, és körmölök a naplómba, és tudom, hogy szerelmes vagyok, életemben legelőször igazából szerelmes. Akkor is, vagyis annak ellenére, hogy Attila áruló volt. Ügy látszik, egy árulóba is lehet szerelmesnek lenni. Nem tudom. Minden totál ösz- sze van zavarodva bennem. Ilyen még nem volt. De ha a sógornőm nem a hallban gépelne, talán mégis behoznám a telefont, hogy megalázkodjam Attila előtt. De nem hozhatom be, mert soha életemben nem beszéltem úgy telefonon, hogy Imre vagy Anikó füle elől becipeltem volna magamhoz a telefont. Anikó füle hallatára pedig nem akarom elbőgni magam. Mert amint meghallanám Attila hangját, kicsurranna belőlem. Általános szepszis. ATTILA Június 5, csütörtök A suliban a levegő azért olyan áporodott, mint egy kórteremben; mert utolsókat rúgja az 1974/75ös iskolaév. Magyarórán Makrai ünnepélyesen bejelentette, hogy ma már nem feleltet, hanem beszélgessünk, amiről óhajtunk. A bejelentést kollektív banzáj fogadta. Aztán csend lett, mert hir- telenében senkinek se jutott eszé. be épkézláb ötlet, amiről csevegjünk. Két-három perc múlva — más megmozdulás nem következhetett — Bolla (Velő) állt fel (az ilyen végső alkalmat is megragadja, hogy esetleg még egy jó pontot gyűjtsön be magának). Szerény nagyképűséggel közölte, hogy tegnap fejezte be Jean-Paul Sartre A legyek című drámájának feldolgozását. (0 nem elolvas valamit, hanem „feldolgozza”). — Ezzel kapcsolatban engedje meg tanár úr — mondta Bolla (szó szerint idézem!) —, hogy megkérjük, tessék nekünk beszélni az egzisztencializmusról. Makrai nem vette tudomásul a közvélemény fojtott morgását, amivel az osztály zöme a többes szám ellen fejezett ki protestet (Bollát senki se hatalmazta föl, hogy többes számban nyalizzon az egzisztencializmussal.) Tehát Makrai beszállt a témába. De előbb fölkérte Bollát, hogy röviden tájékoztassa az osztályt, miről szól a dráma. Miután pedig meghallgattuk a tájékoztatást, Makrai maga kezdett szövegelni az egzisztencializmusról. A téma elején nemigen figyeltem, de pár perc múlva már érdekelni kezdett. Még föl is írtam magamnak néhány mondatot Makrai szabadelőadásából. Mert frankón érthető volt. Most átnéztem a jegyzetemet, és hirtelen rájöttem, hogy figyelemre méltó gondolataim támadtak Makrai gondolatainak ihletésére (hogy én is fennkölt legyek). Tehát: Sartre az egzisztencializmus modernebb, vagyis haladóbb irányzatának a megteremtője — értesített bennünket Makrai —, ugyanis ;,a társadalomban cse. lekvő ember” szempontjából nézi az ügyeket, nevezetesen a döntés szabadságának kérdését, az ember által elkövetett „döntés felelősségét”, az ember „tettének gyakorlati értékét és hatását”. Na most: 1. Sartre azt oktatja a dolgozóknak, hogy az ember, amíg csak él, minden pillanatban különböző helyzetekbe kerül, és ezekben a helyzetekben dönteni köteles. A döntése semmi mástól, csakis saját magától függ. Mindig szabadon választhat, hogy így vagy úgy döntsön. Ezekkel a döntésekkel építi fel („teremti meg”) önmagát. Szabadon dönthet, de valahogyan dönteni köteles. Döntenie kell, választania kell; nem bújhat ki a döntés alól, a választás kényszere alól. „Az ember szabadságra ítéltetett” — mondja Sartre. (Makrai meg is ismételte, hogy Sartre szerint az ember döntése nem öröklött hajlamoktól vagy képességektől, nem is a társadalmi hatásoktól vagy a körülményektől függ, hanem magától a szabad embertől.) Valahogyan mindig döntenie kell, ha máshogyan nem, hát úgy, hogy az ember a vállalást választja vagy az önmegsemmisítést választja. (Ha már végleg semmi más nem marad, csak ez a két variáció.) Szerintem ez, amit Sartre oktat, igaz is, meg nem is. Itt van például apa esete. Leküldték a tarhosrévi „Autotransport”-hoz, hogy próbáljon ott rendet csinálni. Apa választhatott: vagy vállalja az ügyet, vagy nem. Ügy döntött, hogy vállalja. De nem szabadon döntött, hanem kényszer hatására: ő ugyanis nemcsak a száját jártatja az életben, hanem kora ifjúságától fogva dolgozik is azért, hogy szép hazánkban egyszer majd megvalósuljon a szocializmus. Tehát: apa vállalta, hogy elmegy Tarhosrévre az „Autotransport”-hoz, és megpróbál ott rendet csinálni. Nem hangulatból döntött így, hanem a társadalom hatása miatt. Mert a társadalom olyan embert csinált belőle, aki felelősnek tartja magát a társadalomért. 2. Makrai azt is előadta, hogy Sartre szerint nincs olyan műszer, amivel meg lehetne állapítani, hogy az ember döntése helyes-e vagy helytelen. Ezért az ember minden döntés után tele lesz szorongással, hogy helyesen döntött-e. „A szorongás a szabadság sz#$íl|ite” — tudatta az emberiséig jegy másik egzisztencialista fej (anevét elfelejtettem fölírni). Sartre erre a bibliából vett példát: egy Ábrahám nevű ősünk esetét. Ezt az Ábrahámot ősapa korában egyszer meglátogatta egy angyal, és az Isten küldötte gyanánt megparancsolta neki, hogy mutasson be áldozatot az Istennek. Az angyal ezzel fölszívódott a légbe, Ábrahám pedig ott maradt a lekvárban. Borzalmas éjszakája volt — mondta Sartre —, reggelig egyfolytában kínlódott. De a dologban az az extra, hogy Ábrahám nem attól volt frászban, hogy el kell vágnia a fia nyakát. Ez nem volt kérdéses a lelkének. (Oké, higgyük el, Sartre a szakképzett egzisztencialista, ő tudja.) Ábrahám tehát attól nem tudott aludni, hogy vajon frankón egy angyal volt-e, aki ráparancsolt, hogy nyírja ki a fiút áldozat gyanánt! Sartre szerint „minden ember Ábrahám szó. rongását érzi”, amikor nekiáll szabadon dönteni (az idézőjelbe tett kifejezések szó szerint a jegyzetemből). Jó volna tudni, volt-e apában ilyen szorongás, amikor eldöntötte, hogy a szemükbe néz azoknak a tarhosrévi gengsztereknek. Azt hiszem, volt. Oltári szorongása lehetett. Mert apa előtt miért nem tolakodott senki, hogy belekotorjon az „Autotransport" trágyadombjába? A minisztériumban már régen tudták az okosok, hogy mi a helyzet Tarhosréven; de folyamatosan megjátszották a vakot. Apa maga javasolta az okosoknak, hogy küldjék le őt (nem valaki mást!) a gengszterek közé. Olyan éjszakája lehetett aztán neki is, mint Ábrahám ősünknek. Hányszor jutott eszébe apának azon az éjszakán, hogy angyal volt-e, akinek a sugallatára (ez jó szó) magára vállalta, hogy berúgjá az ajtót, és besétál a tarhosrévi gengszterek főhadiszállására! (Folytatjuk.)
