Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-24 / 199. szám

« • PETŐFI NEPE • 1976. augusztus 24. Űjító önkéntesek Negyedszázada, 1951-ben 640 millió forint népgazdasági eredményt hozott az újítók buzgalma, 107 ezer javaslatukat hasznosították. Napjainkban az újításokból származó vállalati eredmény az előírt összeg hatszorosa, megközelíti a négy- milliárd forintot, ám nemcsak az összeg, a számbavétel módja — népgazdasági, illetve vállalati eredmény — vátozott, ha­nem sok más is. S nem mindenben előnyére! Következik a tanulságok hasznosítása Tiszakécske 17 pártalapszervezetében több mint hatszáz- hatvan párttaggal került sor a tagsági könyvek cseréjével kapcsolatos eszmecserére. A jelentős munkából a beszélgető csoportok tagjaiként mintegy másfél százan vették ki részüket. A múlt hónap első felében befejeződtek a nagyközségben a tapasztalatokat összegező-értékelő taggyűlések is, amelyeken a párttagság 16 százaléka nyilvánított véleményt. Ismeretesek a termelői közössé­gek előtt azok az ellentmondá­sok, amelyeket a hatvanas évek­ben érvényes — 1965-ben kia­dott — újítási rendelet hordott magában. A többszöri módosítás sem segített eredendően hibás alapállásán, s ezért új rendelet megalkotására volt szükség, ami megtörtént, ám most sem úgy, hogy minden tekintetben azt mondhatnánk: végre, egyenesbe került az újítások, találmányok sorsa, fe mivel a törvényi, jogi kötelezettségek, a pénzügyi sza­bályozások — nyilván szándékuk ellenére — visszavetették az ön­kéntesek buzgalmát, nem volt né- héz teret nyernie a helyi elfo­gultságnak, kényelmességnek, vaskalaposságnak. Némely vállalatnál már-már, úgy néztek a nyughatatlan embe­rekre, mint puszta haszonlesők­re. akik „pénzt akarnak zsebre- vágni”. Feledték a köz gyarapo­dását, s azt a tudati hatást, me­lyet az újítómozgalom gyakorol, g melynek jelentőségére Lenin már akkor rámutatott, amikor a szovjet gazdaság első, tétova lé­péseit tette meg. A szubjektiviz­mus, a lassúság, a bürokratiz­mus, az érdektelenség oda veze­tett, hogy manapság tízszer is meggondolja magát az újító, kezdje-e megint friss javaslatá­val a tortúrát, vagy hagyja az egészet, esetleg — mert ez sem ritkaság ám! — „feketén” való­sítsa meg, munkatársai, brigádja, művezetője szemhunyó jóváha­gyásával. Feltalálók, újítók sora vív is­métlődően harcot azért, hogy tér nyíljék ‘'javaslata előtt, s aligha csupán attól vezettetve, mert ja­vadalmazásért nyújthatja majd a kezét. Hiszen sűrű azoknak a (1.) Ezrek és ezrek biztatják az építőket, a hatóságokat: gyorsab­ban, frissebben, még nagyobb léptekkel haladjanak, örülnek minden új háznak, mert remé­lik, hogy előbb-utóbb ők is lakás­hoz, jobb körülmények közé jut­nak. Szeretett városának csinosodá- sa kinek nem tetszik? Elégedet­ten szemlélik a járókelők a soka. sodó modem épületeket, a javí­tásra sem érdemes rozoga, hor­padt tetejű, salétromos foltokkal cifrázott házak eltűnését. A ta- máskodó hasonlítsa össze gondo­latban a kecskeméti Kada Elek utca tíz év előtti és mostani ké­pét, vagy az új kiskőrösi áruház környékének régi és mostani ar­culatát. Egyre több érv szól a régi vá­rosközpontok felújítása mellett. Az ésszerűség éá a lakosság élel­miszer-ellátásának az igénye megálljt parancsol a termőterület további csökkentésének. Kényel­mi, takarékoskodási szempontok Is a belterületi építkezést indo­kolják. Igaz, lakásokat, üzleteket bontanak le, noha mindkettőből hiány van. Ezeknek többsége azonban olyan rósz állapotban van, hogy rendbehozásukhoz va­lódi értéküknél több pénz kelle­ne. Arról nem is beszélve, hogy á javításhoz mind nehezebben találnának szakembereket. Fogyatkoznak a városszéli la­kótelep-építés előnyei. A kecske­méti Széchenyiváros — például — hamarosan eljut oda, hogy a meglevő közműhálózatra nem kapcsolhatnak több lakást. Bővítés vagy új hálózat építése költséges dolog. Mivel mind távolabb találha­tók viszonylag szabad területek, ugrásszerűen növekednek a köz­lekedési gondok. Megnyúlik az úthálózat — fenntartása sok pénzt igényel, új autóbuszjáratokat kell változtatásoknak, módosításoknak is kanyargós, időt rabló az útja, amelyekért nem jár fizetség, amelyek „csak” a munkásvédel­met, az egészségügyi károsodás megelőzését szolgálják, vagy amelyek úgynevezett munkaköri kötelességként öltöttek alakot! Itt még azzal sem lehet „érvelni”, amivel más ügyekben olyan szívesen hozakodnak elő a dön­tésre kötelezettek: az újítási díj megrövidíti a kollektívát... Az önkéntesek java része meg­döbben e gondolatmeneten még­sem kéri ki az obsitját, csinálja, vallja, hogy friss cselekvés, friss gondolat aranyat ér, s küzd, hogy így legyen. A cselekvésre azon­ban, a friss gondolat aranyravál- tására, nem ők hivatottak, s nem is képesek, ök friss gondolatok seregével rukkolnak elő, tisztelik és gyakorolják azt a műszaki alapigazságot, hogy tökéletes megoldás nincsen, miért tőlük várják el hát sokan még azt is, hogy küszködve, keservesen ki­verekedjék igazukat?! Miért nem segít minden eszközzel, úton, mó­don a társadalmi érdekeket hely­ben képviselők csoportja nekik, sőt, a segítést megelőzően, miért nem biztatja, bátorítja őket? Talán azért, mert így kényel­mesebb. Talán azért, mert ezt eddig nem kérte számon az irá­nyítóktól senki sem. Talán azért, mert jó kibúvót, mentséget kí­nál egy nem túl szerencsés ren­delet. Talán mindezek együtte­sen adnak magyarázatot. Amiből már sok van. Jóval több, mint a társadalomnak olyannyira szük­séges, megtermelhető — de itt is, ott is, fejben, papíron maradó, tehát veszni hagyott — „arany^ indítani, —, a munka, és a lakó­hely közötti napi bumlizás az ér­dekeltek szabad idejét csökkenti. Napestig sorakoztathatnánk) a belterületi építkezést sürgető ér­veket. A rossz állapotú házsorok felújítására egyre nehezebben ta­lálható kivitelező. Olykor többe kerül a leves a húsnál: a javítás a ház értékénél. Joggal szeretné­nek az ilyen omlatag, komfort nélküli házakban élők emberibb körülményeket. Már-már biztatnánk a csáká- nyosbkat: bontsanak minél töb­bet, minél gyorsabban, hogy a szabaddá vált területen magasba nyújtózhassanak a toronydaruk, tűnjék el mielőbb a sok-sok egészségtelen lakás. Az ügy azonban bonyolultabb, mint első pillanatra hinnők. Rengetegen kínlódnak albérlet­ben, összezsúfoltam. Minden le­bontott lakás közvetve esélyeiket rontja, távolabb tolja azt a na­pot, amikor kézhez kapják a ki­utalást. A súlyos lakásgondok enyhítése elsőrendű érdek. Az ilyen helyzetekre mondható, hogy a döntésre illetékesek nem tudják, melyik ujjúkat harapják meg. Az eltérő érvek egyeztetése, á lehető legkedvezőbb (a legke­vésbé hátrányos) döntés megho­zatala körültekintést, követke­zetességet, politikai felelősségtu­datot követel. Különösen a mi megyénkben. Imeretes, hogy Kecskemét, Kiskunfélegyháza-, Kiskunhalas a legrosszabb lakásállományú vá­rosok közé tartozott. A megye- székhelyen nagyobb esőzések után kártyavárként omlottak ösz- sze régi vályogépületek. Érthető, Szibéria tudósai a hatékonyabb termelésért A Szovjetunió Tudománvos Akadémiája Szibériai részlegé­ben széles körű tudományos munka folyik. Részben erre a tu­dományos bázisra épül Szibéria fűtőanyag- és vegyiparának, ener­giaigényes -termelésének, fekete­fém- és színesfém-kohászatának a tizedik ötéves tervre előirány­zott erőteljes fejlődése. Az eddigi kutatómunka eredményeképpen új utak fognak felépülni, és meg­gyorsul,a mezőgazdaság fejlődé­se. A szibériai akadémiai központ fő feladató a természeti kincsek kiaknázásának elősegítése és a termelőerők további fejlesztése. A szibériai részleg elsősorban azokra a kutatási területekre koncentrálja erőfeszítéseit, ame­lyeken a legtöbb olyan - felfedezés várható, amely új távlatokat nyit­hat a társadalomban és a termé­szetben végbemenő folyamatok irányításában. Az előző — kilen­cedik — ötéves tervben Szibéria tudósai az alapkutatásoknak szen­telték a legnagyobb figyelmet. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája és annak szibériai részlege kidolgozta a tudományos műszergyártás és a számítógépes, automatizált kísérleti kutatás át­fogó programtervezetét, amely nagymértékben növeli a tudósok munkájának hatékonyságát. A ti­zedik ötéves terv folyamán kiszé­lesítik a kutatások kísérleti bázi­sát. Ez elősegíti az alapkutatások színvonalának emelését és a tu­dományos eredmények gyorsabb alkalmazását a népgazdaság kü­lönböző területén. (APN— KS) Múzeum ínyenceknek Gasztronómiai múzeum nyílt Lodzban, a „Kaskad” élelmiszer­kombinát épületében, ősi, elfelej­tett recepteken és régi szakács- könyveken kívül különböző ko­rokból származó étkészletek és pincérruhák láthatók a kiállítá­son. A múzeumban jelentős szak- könyvtár és egy kísérleti konyha is működik, s az étteremben jó néhány régi fogást meg lehet kós­tolni. (INTERPRESS) hogy az elhasználódás gyorsabb, mint másutt. A két világháború közötti világválságot a mezőgaz­dasági települések még keserve­sebben megkínlódták, mint az ipariak. Volt olyan év, amikor Kecskeméten mindössze 34 új la. kást vettek nyilvántartásba. Az első világháború előtti és a föld­szintes épületek aránya itt a leg­nagyobb. A felszabadulás után csökken­ték, de nem szűntek meg a kü­lönbségek a gazdaságilag fejlet­tebb vidékek városai s a mező- gazdasági centrumok között. 1960 és 1970 között például a ma­gyar városok lakásállománya 27,6 százalékkal növekedett. Ezt az ütemet Bács-Kiskun megyében csak Kecskemét és Kalocsa érte el. A legkevesebbet Baja kapta. Sajnost még ezek az adatok sem tükrözik sí valóságot, mert a megyeszékhelyen beleszámítódtak a tanyai építkezések, másrészt a lakosságszám növekedése és az építkezés között rosszabb az arány, mint másutt. Száz szónak is egy a vége: a Bács-Kiskun megyei városok ve­zetőinek több gondot okoz af la­kásügy, mint az iparvidéken te­vékenykedő hasonló beosztású dolgozóknak. A bontások engedélyezése kö­vetkezésképpen nagyon alapos mérlegelést kíván, a pillanatnyi és távlati érdekek erősebben üt­köznek, mint másutt. Sorozatunkban legközelebb a kecskeméti Marx tér 4. számú ház bontásával kapcsolatos ta­nulságokról írunk. Akad bőven. Heltai Nándor Fokozódó aktivitás A beszélgetések legfőbb tapasz­talata, hogy a párttagság túlnyo­mó többsége egyetértéssel fogad­ta, helyesen értelmezi a tagkönyv- cserét. Számosán hangoztatták azt a meggyőződésüket, hogy a tag- könyvcsere hozzájárul a pártfe­gyelem további javulásához, a párttagok aktivitásának fokozódá­sához. Erről tanúskodott az is, hogy mindenekelőtt a kommunis­ták előtt álló feladatokat vitatták meg. Méghozzá személyre szólóan, úgy, hogy ki, mit tud tenni a leg­jobb tudása szerint a feladatok végrehajtása érdekében. Pártbizottságunk korábbi ta­pasztalata, hogy sok az olyan párttag, aki soha nem nyilvánít véleményt a taggyűlésen, hogy nem egy pártrendezvény hozzá­szólás nélkül zajlik le. A beszél­getéseken viszont kiderült, hogy a szóban forgó elvtársakat na­gyon is érdeklik a világ és az ország dolgai, van véleményük a szűkebb környezetükről, s arról is, mit kell tenniük — nekik és másoknak — az előrehaladásért. A tapasztalatokat értékelő tag­gyűléseken sok felszólaló épp azok közül került ki, akikkel az eszmecserén a látszólagos passzi­vitásukról is szó esett. őszinte kritikával és önkriti­kával szóltak az elvtársak a sa­ját és adott közösségük munká­járól. de előhozakodtak gondja­ikkal, sérelmeikkel is. A beszél­getési idő nagy részét azonban a közügyek, a munkával kapcsola­tos kérdések töltötték ki. Előtérben a termelés szolgálata Sokan véleményt mondtak a pártszervezet és a gazdasági ve­zetés kapcsolatáról. És szinte ál­talános az az igény, hogy a kö­zös célok megvalósításáért a jö­vőben jobban össze kell hangolni a vezetők és a beosztottak mun­káját. A gazdasági és pártveze­tőknél némelyütt a túlzottan ap­rólékos. másutt pedig a nagyvo­nalú irányítást kifogásolták. Számosán hangot adtak annak a kívánalomnak, hogy a vezető jól szervezze és irányítsa a munkát, tanítson és egyben tanul­jon is a dolgozóktól. Mint aho­gyan az is kitűnt, hogy minden vezetőnek számolnia kell azzal, hogy a beosztottak érzékeny fi­gyelemmel követik; mit csinál, milyen . hangnemben beszél, ho­gyan intézkedik, mit tesz a fel­vetett javaslatok megoldására. A pártalapszervezetek szinte mindegyikében megnyilvánult a A metró tért hódít Elképzelhető napjaink nagyvá. rosa közlekedési dugók nélkül? Nos, igen. Hamarosan így lesz Moszkvában és a többi szovjet városban, ahol metró közlekedik. A szovjet főváros lakosai im­már 40 éve tartják a legkényel­mesebb közlekedési eszköznek a metrót. Megszokták, hogy a sze­relvények fennakadás nélkül na­ponta több mint 5 millió utast szállítanak. Csúcsforgalomban a szerelvények 80 másodpercenként követik egymást. A moszkvaiak nagy többsége 30 perc alatt el­éri munkahelyét. Ezt csak a met­ró tudja biztosítani. A metró ol­csó, gyors, még a gépkocsi-tulaj­donosok is előnyben részesítik. A moszkvaiak számára a met­ró nemcsak nélkülözhetetlen, ha­nem büszkeség tárgya is. A fő­város vendégeinek külön prog­ramja a metró megtekintése. A negyven évvel ezelőtt épült ál­lomások is megfelelnek a kor­szerű műszaki és esztétikai köve­telményeknek. Mindegyik egy- egy építészeti remekmű, szobrok, mozaikok, kovácsoltvas és rézve­beszélgetéseken a munkafegye­lem, a munkaidő jobb kihaszná­lásának, a folyamatos anyag- és alkatrészellátás, s egyáltalán a munkaszervezés jobbá tételének igénye. Egyben elítélték a notó­rius későnjövőket, az igazolatlan hiányzókat, a munkában jelentke­ző lazaságokat, hozzátéve: a fe- lelősségrevonás következetesebbé tételére van szükség. Azt is so­kan hangsúlyozták, hogy a fe­gyelemsértőkkel szemben egyenlő mércét kell alkalmazni, akár fizi­kai, akár alkalmazotti állományú dolgozóról van szó. Valamennyi beszélgetésen szót értettek a pártmiegbízatásokról. És nyilvánvalóvá lett, hogy az elvtársak szívesen vállalnak párt- feladatot, de elvárják a végrehaj­tás figyelemmel kísérését és szá­monkérését. Ez a jelzés a párt­feladatok konkrét meghatározásá­ra figyelmeztet, ezek elvégzésé­vel ugyanis sehol nincs baj. Hi­ányérzet ott jelentkezik, ahol a pártmegbízatást általánosságban jelölik meg, amelyet épp ezért számonkérni is nehéz. Az egyénenkénti beszélgetések minden évben való megszervezé­sének szinte általános igénye ar­ra inti párt-végrehajtóbizottsá­gunkat. hogy javítani szükséges az évi beszámoló taggyűlések előké­szítésének módszerét, nem utol­sósorban a pártcsooortok munká. ját. Hiszen a személyenkénti szót- értés eddig is követelmény volt, különösen az éves számvetések előtt. Gyarapítani a politikai felkészültséget Mindent párttaggal tisztázódott a beszélgetéseken, hogy kinek, milyen formában szükséges a po­litikai képzettségét gazdagítania. Gyakran az elvtársak maguk igé­nyelték a beiskolázást a maga­sabb politikai képzésre. Ezeket az igényeket az alapszervezeteknek — figyelembe vévé a képzés szükségességét, elsősorban a ve­zető beosztású párttagoknál — a lehetőségekhez képest ki kell elé­gíteniük. Pártbizottságunk nagyon fon. tosnak tartja a vezetők politikai képzését. Ezért megszervezte a marxista—leninista 3 éves esti egyetem kihelyezett tagozatát, amely szép eredményt mutat fel. Ennek is köszönhetjük, hogy ren­delkezünk olyan politikailag fel­készült elvtársakkal, akikkel mint előadókkal számolunk. Elő­ször az elmúlt oktatási évben szerveztünk olyan előadói cso­portokat, amelyek tagjai a párt- szervezeteknél szervezett politi­kai oktatás egyes témáinak elő­adói. A nagyközségi pártbizottság retek díszítik, a falakat már­vány, vagy gránit burkolja. Az elmúlt 40 év időszakában változtak az irányzatok az épí­tészetben és a művészetben. Ez tükröződik az új állomások épí­tésében is. Oj vonalak és állo­mások pedig állandóan épülnek, még a II. világháború sem állí­totta meg ezt a folyamatot. A nagyarányú lakásépítés — éven­te 120 ezer új lakást adnak át rendeltetésének — feltétlenül szükségessé teszi, a. metró bőví­tését. a közép- és felsőfokú politikai képzést is nagy fontosságú fel­adatként kezeli, s erre kötelezi a pártalapszervezeteket is. Tapasztalatunk, hogy egyes gazdasági területeken akadnak még a politikai képzéstől vonako­dó vezetők, akik minden lehe­tőséget megragadnak rá, hogy elkerüljék a beiskolázást. Az alapszervezetek feladata újból el­beszélgetni ezekkel az elvtársak, kai és kötelezni őket a politikai továbbképzésre. Tiszakécske pártalapszervezetei a tagkönyvcserével kapcsolatos nem kis feladatot úgy végezték el, hogy közben nem feledkeztek meg a gazdasági munka fontossá­gáról, a dolgozók által felvetett problémákról, azokról a teendők­ről, amelyekkel a közös gazdasági célok elérését segítik. Erről ta­núskodik a gazdasági egységek­ben az első- félévi tervek szép teljesítése. A tapasztalatok összegezésénél a pártszervezetek általában há­rom csoportba sorolták a beszél­getéseken elhangzott észrevétele­ket: a felsőbb párt- és állami szerveknek szóló jelzések, az adott munkahely gazdasági veze­tését érintő felvetések és az alapszervezet munkáját javítani célzó észrevételek. Mindezeket határozati javaslatba foglalva, a határidőt, s a felelőst is megje­lölve terjesztették az összegező taggyűlések elé. Évekre szóló tennivaló Egy bizonyos: a pártbizottsági a pártvezetőségek, s a pártalap­szervezetek nagy feladatot vé­gezték el, illetve vállaltak akkori amikor a párttagság őszinte vé­leményét, hasznos javaslatait összegezve megjelölték a tenniva. lókat, amelyekkel tovább javíthai- tó a párt munkája. Napjainkban az alapszerveze­tekben a beszélgetések tapaszta­latainak hasznosításán fáradoz­nak. Így például a párttagokkal való állandó kapcsolatra, a párt­csoportok munkájának hatéko­nyabbá tételére, a pártmegbízatá. sok konkrét meghatározására tö­rekszenek. A nagyközségi pártbizottság elemezte a kommunisták észrevé­teleit, s javasolta a pártszerveze­teknek, hogy ezeket az éves be­számoló taggyűlések anyagának összeállításánál — a pártcsopor­tok hatékony közreműködésével — messzemenően vegyék figye­lembe. Fontolgatjuk az olyan taggyűlések évenkénti megtartá­sát is, ahol a párttagok kötetlen formában mondhatják el véle­ményüket az elvégzett munkáról és a feladatokról. A tagkönyvcserével kapcsola­tos beszélgetések tapasztalatainak összegezéseként elmondhatjuk, hogy évekre szóló tennivalót kap­tunk a párttagságtól, hiszen a vélemények 90 százaléka a párt­munka javítását célozta. Napja­inkban a javaslatok, tanulságok hasznosítása van soron; a legmél­tóbban ezzel készülünk a tag- könyvcsere ünnepélyes lebonyo­lítására. Tóth Sándor a tiszakécskei pártbizottság titkára 2000-re a moszkvai metróvona­lak hossza megduplázódik és el­éri a 320 kilométert — mondta Tatjana Fjodorova, a Moszkvai Metróépítő Vállalat igazgatóhe­lyettese. A szovjet metróépítés külön iparággá vált, amelynek tapasz­talatait külföldön is széles kör­ben felhasználják. Francia, finn, magyar, indiai, koreai, jugoszláv, bolgár szakemberek építettek ha­zájukban metrót szovjet közre­működéssel és technikával. ból”. M. O. Bontócsákány és toronydaru Kell az újaknak a hely, £ bontják az öreg házakat, ' mi lesz lakóikkal? 0 A tűnő múlt és a jelen. • Épül a taskenti metró. (APN-fotó: A. Varfolomejev felvétele—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents